Az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló honlap indult; a http://www.allampolgarsag.gov.hu/ címen elérhető oldalon az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, szabályokat gyűjtötték össze.

2009. október 31., szombat

Őseink üzenete

Színpompás erdő, lombjuktól búcsúzó fák, vastagodó avar. Fakuló gyep, hervadó virágok, száradó fű. Ritkuló madárfütty, libegő ködfoszlányok, bágyadt napsugár. Incselkedő gerezdek, mézédes szőlőszemek, bódítóan csurranó must. Mosolygó almák, kacér körték, hamvas szilvák. Teli pince, csűr, padlás. Ősz van. A szüret és betakarítás ideje. Idősebbek lettünk egy évvel, de vajon érettebbek-e?



Megkésett hajnalok, kurta nappalok, nyújtózkodó éjszakák. Deresedő rétek, bőrödző vizek, kopaszodó hegyoldalak. Zörgő nádasok, költöző vízimadarak, elnémult békasereg. Hívogató csengőszó, benépesült termek, gyermekzsivaj. Megfontolt szavak, tágra nyílt szemek, kíváncsi tekintetek. Szégyellős pillantás, röpke mosoly, tétova diákszerelem. Ősz van. Az iskolakezdés és felkészülés időszaka. Idősebbek lettünk egy évvel, de vajon bölcsebbek-e?

Asztal alá söpört gondok, elnapolt határozatok, meg nem hozott döntések. Elhárított felelősség, megválaszolatlan kérdések, kiaknázatlan lehetőségek. Ébredező tudat, feléledt lelkiismeret, megszületett elhatározások. Szárnyra kapó gondolatok, megvalósítható ötletek, formát öltött elképzelések. Ősz van. A számadás és tervezés időszaka. Idősebbek lettünk egy évvel, de vajon megfontoltabbak-e?

Ősz van. A búcsúzó természet láttán minket is meglegyint az elmúlás szele. Vagy talán az örökkévalóságé? Gondolataink egyre gyakrabban szállnak e világból eltávozott szeretteink felé. Lényük felsejlik a tudatunkban. Hiányuk belesajdul a szívünkbe. Magatartásuk, szavaik, tetteik, emléke elárasztja a lelkünket. Élettel telnek meg a temetők. Tipegő anyókák, botra támaszkodó apókák, érett nők, meglett férfiak és nyüzsgő gyermekek veszik birtokukba őket. Hogy lepucolják, megtisztítsák, ünnepi köntösbe öltöztessék őseik nyugvóhelyeit. Féltett, dédelgetett, fagytól óvott virágok illata lengi be a megszépült sírokat.

Ősz van. Halottak napja közeleg. Magához szólít, húz, vonz a szülőföld. Hívó szavára irdatlan távolságokból is hazatérünk. Megnyugodni, megbékélni, erőt gyűjteni. Génjeinkbe égetett, sejtjeinkbe rejtett, tudatalattinkba bújtatott ősi törvény kényszerít arra, hogy ezt megtegyük. És szelíd napsütésben vagy ólmos ég alatt, lágy melegben vagy dermesztő hidegben, de engedelmeskedünk belső kényszerünknek. Kibandukolunk a temetőbe.

Ősz van. November elseje. Fekete ruhás anyókák, frissen borotválkozott apókák, ünneplőbe öltözött asszonyok, hallgatag férfiak, megilletődött gyermekek állják majd körül a virágokkal borított néma hantokat. Magukba szállva, elmélázva, révedt tekintettel nézik a fogyó gyertyaszálakat. Melyeket elemészt a láng ugyan, de mégsem tűnnek el nyomtalanul. Beleégetik magukat a tudatunkba, és a megolvadt viasz is jelt hagy a mohos köveken.

Halottak napján felmenőink beszélnek hozzánk. Számon kérnek, megdorgálnak, útbaigazítanak. Küzdelemre, helytállásra, kitartásra sarkallnak. Eloszlatják kétségeinket. Megerősítik hitünket. Végigvezetnek a múlton. Emlékeztetnek és figyelmeztetnek. Emlékeztetnek, hogy volt idő, amikor hazudtak nekünk, kihasználtak, becsaptak. Hogy volt idő, amikor kiraboltak bennünket, meggyaláztak, legyilkoltak. Hogy volt idő, amikor megcsonkítottak minket, megaláztak, leigáztak. Kilúgozták emlékeinket. Meghamisították múltunkat. Üldözték nyelvünket. Figyelmeztetnek, hogy mindezek ellenére mégis vagyunk — Isten akaratából. És leszünk — az Ő segedelmével. De csak, ha megmaradunk annak, aminek szánt minket. Erkölcsös, becsületes, igazságos teremtményeknek. Bátor, szókimondó, önfeláldozó lényeknek. Érdeklődő, fogékony és nagy tudású embereknek. Magyaroknak.

Gazdag hazai magyarok (A Capital és A Forbes ranglistája)



Épülő sepsiszentgyörgyi lakópark — sok milliomos vágott bele az ingatlanfejlesztésbe




A gazdasági válság miatt van bőven változás a leggazdagabb hazai üzletemberek névsorában. A Capital és a Forbes csaknem egy időben hozta nyilvánosságra toplistáit, a kettő alapján alább a gazdag hazai magyarokat vesszük sorra.



A két lajstrom közötti különbségek abból adódhatnak, hogy míg a Capital csak a 2008-as adatokat vette figyelembe, a Forbes az azóta bekövetkezett változásokra is reflektált. A Forbes szerint a 2008. év nem kedvezett a magyaroknak, egyedül Pálfi Miklós tudott javítani tavalyi helyezésén, a Capital szerint azonban Pászkány, Péter Pál és Mudura Sándor több helyet javított tavalyi pozíciójához képest, a Szarvadi házaspár pedig megőrizte helyét.

A leggazdagabb Teszári Zoltán vagyona a Capital szerint 550—600 millió euró, ez a 14. helyhez elég, a Forbes a 11. helyre sorolja, és 400 millió euróra becsüli tulajdonát. A sokak szerint legdiszkrétebb romániai milliomos vagyonának mintegy felét vesztette el 2008-ban a Forbes szerint — nála nagyobbat csupán az ingatlanbizniszben utazó George Becali bukott. Tavaly még 900 millió euróra becsülték vagyonát, de az RCS & RDS részvényeinek esése és a kemény konkurencia miatt elvesztett ügyfelek 500 millió euróval csökkentették a cég értékét. Az RCS & RDS Románián kívül több országban van jelen, Digi Sport néven sportadót is létrehozott Magyarországon és Romániában.

Mudura Sándor a Capital szerint 47. (147—152 millió euró), a Forbes szerint 95. (60—63 m. e.). A nagyváradi üzletember, miután tavaly 33 000 négyzetméterrel bővítette a Lotus Center bevásárlóközpontot, jelenleg egy irodaház építését tervezi. A 70 éves Mudura Magyarországon a Ferrero (Kinder, Tic-Tac, Rocher stb.) forgalmazójaként jelentős vagyonra tett szert a kilencvenes évek elején, 1993-ban övé volt a magyar csokoládépiac 60 százaléka. Magánemberként is tízmillió euró értékű ingatlanokkal és ingóságokkal rendelkezik.

Pászkány Árpád Zoltán a 73., illetve a 104. helyet foglalja el (a becsült vagyon 94—96, illetve 59—60 millió euró). A kolozsvári üzletember a CFR fociklub megvásárlásával vált országosan ismertté, de az olyan kész vagy tervezett befektetések, mint a Polus Center, a Sigma Center és Towers, a Tineretului lakónegyed vagy a Riverfront, jelentős kapacitásról tanúskodnak. Igaz, a sepsiszentgyörgyi születésű milliomosra rájár a rúd: ingatlanprojektjeit halasztotta, felére kellett csökkentenie a CFR idei költségvetését, és eljárást indított ellene a szervezett bűnözési hatóság.

Urasi Béla 113. (60—65), illetve 95. (60—63) helye olyan sikertörténeteknek köszönhető, mint az Astral Telecom és a Transilvania Bank, amelynek jelenleg négyszázalékos csomagját birtokolja. Az Astral eladásából származó pénz egy részét ingatlanokba fektette be a kolozsvári ifjúsági sport támogatója.

Verestóy Attila a Capital szerint 121. (60), a Forbes szerint pedig 59. (100), harminc helyet esett a Capital topjában, annak ellenére, hogy két évvel ezelőtt beváltotta tőzsdei részvényei egy részét, így az ezt követő ingadozások kevésbé érintették. A Rompetrolban birtokolt ötszázalékos csomagjáért például 4,36 millió eurót kapott. Részvényeket vásárolt a Rompetrol Rafinare és a Rompetrol Well Service cégekben.

A Hargita megyei Pálfi Miklós csak a Forbes toplistájában kapott helyet, ott viszont az első száz között, pontosasbban 62 millió eurósra becsült vagyonával a 98. A Romaqua Group Borsec társtulajdonosa (30,59 százalék), a sörpiacra is betört a Fehér megyei Albacher gyár tavalyi megnyitásával.

A kézdivásárhelyi Szarvadi-Téglás Loránd és Zsuzsanna 153. (50), illetve 178. (30—33) helye az általuk alapított Domo üzletláncnak köszönhető, amit Hegedűs Ferenccel együtt eladtak, Szarvadi kisebbségi tulajdonos maradt, és ügyvezető igazgatóként most lehetősége van piacvezetővé tenni a céget. Az üzletemberek Bukarestben lakónegyedet szándékoztak felépíteni egy 350 millió eurós beruházással. A válság miatt azonban változtattak az elképzelésen, és könnyű szerkezetű, olcsó lakások építésébe fogtak Sepsiszentgyörgy északi részén, és a közelben egy retail-parkot is ki szeretnének fejleszteni. Szarvadi Hegedűssel közösen tulajdonosa a Best Western Bálványos Hotelnek és a kézdivásárhelyi Atriumnak. Idén Szarvadi ötmillió euróért megvásárolta Magyarország második legnagyobb hálózata, az ElectroWorld hatvan százalékát.

A kolozsvári EnergoBit csoport legfiatalabb részvényese, Péter Pál a 165. (45—50), illetve a 188. (30—31) helyen áll (a Forbes listáján először szerepel). Az EnergoBit forgalma tavaly 80 millió euró volt, és idén sem szűkölködnek a megrendelésekben. Péter Pál Tulcea mellett szélerőművekben eszközölt egy 30 millió eurós befektetést.

A Capital szerint a cégtársak, Szarvadi és Hegedűs Ferenc vagyona megegyezik (165., 45—50 millió euróval), de a Forbes nem így tudja (268., 21 millióval). A Szarvadival közös vállalkozásokról már szóltunk, ezenkívül Hegedűsé az Eurocolor festékgyártó, amelynek ötmillió eurós forgalma volt 2008-ban.

Fodor Zsolt és Szilvia (184., 40—45 millió euró és 273., 20—21 millió) az ország legnagyobb mobiltelefon-forgalmazója, az Euro-GSM tulajdonosa. A kolozsvári központú cégnek 130 kirendeltsége van 75 városban, ezt bővítették tovább tavaly decemberben a Kopiernicus felvásárlásával tizenöt új üzlettel, igaz, be is kellett zárniuk néhányat. Az Euro-GSM piaci részesedése az Orange-előfizetések megkötése terén 18 százalékról 28 százalékra nőtt a tavalyi évben, míg a szerződéshosszabbítások terén elérték a 40 százalékos részesedést. A cég üzleti forgalma 27,7 millió euró volt 3,1 milliós profittal. A másik, nevükhöz kötődő üzlet a pre-pay kártyákat forgalmazó MobileDistribution 134,2 millió eurós forgalommal és 1,3 milliós profittal. Ők is tervezték, hogy belépnek az ingatlanpiacra, de halasztottak.

A listákon szerepel továbbá Szigeti Zoltán (F. 292., 19 millió) a TheGroup reklámcsoport tulajdonosa, Bara Levente Hugó (F. 400., 10—12 millió) akinek üzeme Fehér megyében működik, és cége, a Supremia nagybani fűszerkereskedéssel foglalkozik, László János (F. 435., 9—10 millió), aki az Impar autóalkatrész-kereskedéssel tett szert vagyonra, Székelyudvarhelyen egy hotel és egy halastó tulajdonosa, Kurkó János (F. 456., 8—9 millió) hokimenedzser, aki saját bevallása szerint kétmillió eurót fektetett a sportba, a csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyő, illetve a csíkszeredai Tulipán és a sepsiszentgyörgyi Sugás Áruház tulajdonosa.

Székelyföld mítoszai Kézdivásárhelyen



Rendhagyó könyvbemutató és kötetlen beszélgetés helyszíne volt a Vigadó szerdán: Dávid Sándor, a Polyp Televízió főszerkesztője bemutatta Dan Manolăchescu Székelyföld mítoszai című, idén megjelent publicisztikai kötetének magyar változatát.



A fiatal újságíró, aki anyanyelvi szinten beszél magyarul, a románság számára rendkívül kényes témákról ír könyvében, többek között a román—magyar együttélésről meg az autonómiáról. A Vigadóban tulajdonképpen nem is a könyvről és annak tartalmáról, hanem inkább az autonómia kérdéséről folyt a vita a szerző és a hallgatóság között. A találkozó végén a szerző minden jelenlevőt megajándékozott a Székelyföld mítoszai egy-egy példányával, majd dedikált.

Csehország kapott is, meg nem is

Lezárult a Lisszaboni Szerződés körüli vita. Az EU nem adott semmit, Csehország mégis úgy érezheti, hogy kapott valamit. Klaus elnök eredetileg a Beneš-dekrétumok védelmét akarta beillesztetni a szerződésbe, végül csak egy ígéretet kapott, hogy a jövőben esetleg kérheti országa mentességét az alapjogi charta alól.


Szlovákia viszont nem különcködött, így a felvidéki magyarokat is megilleti majd az alapjogok védelme. Komoly diplomáciai hadművelettel sikerült semlegesíteni a Lisszaboni Szerződésre leselkedő cseh fenyegetést csütörtök este Brüsszelben. Az EU-s kormányfők tegnapi csúcstalálkozója előtti egyeztetéseken a magyar kormányfő osztrák és német partnerével szorosan együttműködve komoly szerepet játszott abban, hogy Csehország végül elvi ígéretet tett a Lisszaboni Szerződés aláírására, így elhárult az utolsó akadály is a szerződés január 1-jei életbeléptetése elől. A szerződéssel, illetve annak alapjogi chartájával szemben Václav Klaus cseh államfő kifogásokat fogalmazott meg. Bele akarta foglaltatni a szerződésbe, hogy az alapjogi charta nem írhatja felül a II. világháború utáni Csehszlovákiában hozott — a német, osztrák és magyar kisebbség kollektív bűnösségét és jogfosztását is kimondó — Beneš-dekrétumokat. Attól tartott ugyanis, hogy a Csehországból kitelepített szudétanémetek milliói kárigényt nyújthatnak be elkobzott ingatlanjaikért és ingóságaikért. Végül Csehország úgy kapott mentességet a charta alól, hogy az csak akkor érvényesül, ha a tagállamok egy külön dokumentumban majd a jövőben megerősítik. A csehekkel kötött megállapodásban — a cseh tárgyalócsapatnak Václav Klaus nem, csak megbízottja volt a tagja — elsőként is tisztázták, hogy a chartának és a Beneš-dekrétumoknak semmi köze egymáshoz, emellett nem retroaktív, azaz a múltban született jogszabályokra vonatkozóan nincs hatálya. Másrészt megadták a lehetőséget Csehországnak, hogy a jövőben — például az EU további bővítése miatt — kérhetik a mentességet a charta hatálya alól — erről akkor a tagországoknak együtt kell dönteniük. A megállapodásban Klaus ígéretet tett, hogy a cseh alkotmánybíróság november 3-i döntése után aláírja a szerződést. Brüsszelben mindenki boldog. Az EU azért, mert elhárult az utolsó akadály is a Lisszaboni Szerződés életbeléptetése elől, Csehország azért, mert Klaus lehetőséget kapott a méltóságteli visszavonulásra, hiszen ígéretet kapott rá, hogy a jövőben akár mentesülhet is a charta hatálya alól, Magyarország meg azért, mert Szlovákia végül is nem csatlakozott Csehországhoz, így a felvidéki magyarokat is megilletik a chartában szavatolt alapjogok és ezek európai szintű védelme.

2009. október 30., péntek

Rajzoljuk nagyobbra a térképet! — dr. Szőts Dániel



Az Istenszéke



Ha valamit erőszakkal, hatalommal, békediktátumokkal elvesznek, azt vissza lehet venni, vissza lehet kapni, de ha lemondunk róla vagy odaadjuk, azt többé nem lehet visszaszerezni. Ez jutott eszembe, amikor megláttam az új Székelyföld-térképet, vagy ha úgy tetszik, a Székely Autonóm Terület térképét. Ha már úgysem lehet a régi székely székek határait visszaadni, legalább gondolkozzunk el az alábbi javaslaton.



A Gyergyószéktől nyugatra eső terület, amely e térképről kimaradt, mindig is ősi magyar föld volt, hiszen a Kelemen-havason (az Istenszékétől a Kis-Pietroszig) a történelmi Bánffy család tulajdona volt a II. világháború utáni államosításig. E terület egyik része a marosvécsi Kemény János báróé (akinek egyik őse Erdély fejedelme volt, és a kastély ma is áll, valamikor a Helikon magyar irodalmi társaságnak adott otthont), másik része az Éltető családé (ahol Wass Albert sokat tartózkodott), valamint a magyarrégeni borbereki Farkas Gyula családjának ősi birtoka. Azon a vidéken a báró Bánffy család több mint ezer embernek biztosított munkahelyet a két világháború közötti ,,román világban" is. A Gödemesterházi Erdőuradalom Rt. Ratosnya központtal és a Bangra (a Bánffy és Grassl bécsi cég egyesülése) Palotailva központtal sok székelymagyaron segített. Palotailván a nyolcgatteres fűrészüzem nagy kiterjedésű területről dolgozta fel a fát: az 1-es számú mozdony vezetője, a gyergyóremetei Portik Ferenc (fia, Ferkó velünk járt iskolába az ilvai magyar állami elemiben) húsz kilométerről, az Ilva-patak völgyéből szállította a rönköket, melyeket gyergyói székely favágók fejszével, fűrésszel és capinával raktak fel a kisvasúti kocsikra. A 2-es kismozdony vezetője Horváth bácsi volt, osztálytársam, Horváth Bubi édesapja, a 4-es mozdony vezetője Varga bácsi, Varga Ernő osztálytársam édesapja Funtinelről (Wass Albert révén ismert területről), míg az 5-ös mozdony vezetője a szintén magyar Zepeczáner (fia, Zepeczáner Jenő a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum későbbi igazgatója) Szalárdtelepről és a Zsirkáról, 15 kilométer távolságról szállította a fát az ilvai fűrésztelepre.

A térképről lemaradt területen ma is vannak székelymagyar falvak: Mogyoró, Holtmaros, Lisznajó, Görgényüvegcsűr, Marosvécs, Körtvélyfája, Gernyeszeg, és természetesen elrománosodott falvak is, mint Ratosnya, Déda, Palotailva — de itt fontos megemlíteni, hogy a tervezett autonóm Székelyföldhöz bármilyen etnikai összetételű település csatlakozhat. Ebből a gondolatból kiindulva javasoljuk a Bodza-vidék felrajzolását is a térképre (a volt Béldi és Mikes családok, Zágon stb. egykor telekkönyvezett részeit), mert a székelymagyarok száma így is meg fogja haladni a dél-tiroli németek arányát, mely 62,2 százalék volt, amikor 1960-ban Olaszország területén megalakult az autonóm tartomány.

Ha majd megerősödik Székelyföld mint autonóm terület, segíteni fogja az erdélyi magyarokat, bárhol élnek: Aranyosszék, Kalotaszeg, Szilágyság, Szatmár, Bihar magyarjait, a Brassó környéki és más szórványban élőket.

Ne feledjük, az autonómiát meg kell valósítani mindenképpen, etnikailag és gazdaságilag is. Egyetlen utunk a jövőre nézve. A székely nép csak így őrizheti meg identitását, így vehet részt saját sorsának rendezésében.

Kelemen Hunor felső-háromszéki kampányúton



Tegnap Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje és kampánystábja Kézdivásárhelyen és Szentkatolnán járt. Reggel kilenc órakor Kelemen Hunor és kísérete a zöldséges piacot látogatta meg, ahol az államfőjelölt elbeszélgetett a piaci árusokkal és a vásárlókkal.



A legtöbb árus a nem megfelelő piaci körülményekre, a zárt csarnok hiányára, az alacsony vásárlóerőre panaszkodott. Kelemen Hunor az egyik árustól apró dísztököket vásárolt, majd a frissen sült mititejt és a túrót is megkóstolta. Több torjai árus elmondta, hogy ismeri az államfőjelölt édesapját, aki velük egy faluban született, és jelenleg is Torján él. Piacnap lévén több száz vásárló volt a piacon, akik rokonszenvvel fogadták és sok sikert kívántak az RMDSZ államfőjelöltjének.

Kézdivásárhelyről Kelemen Hunor és kísérete Szentkatolnára ment, ahol mintegy ötven-hatvan polgár, zömében idős ember fogadta a templom előtti téren. Az államfőjelölt kifejtette: november 22-én meg kell mutatni a romániai magyarság erejét, önbecsülését, mert csak akkor tudunk beleszólni az ország dolgaiba, ha erősek vagyunk. Elmondta, ő személy szerint a népszavazáskor nemmel fog voksolni, mivel a jelenlegi államelnök kampánycélokra akarja használni a referendumot, és az RMDSZ nem ért egyet az egykamarás parlamenttel, mivel csökkenne a magyar érdekképviselet súlya. Kovács Károly önkormányzati képviselő a Csernáton és Márkosfalva közötti, már szinte járhatatlan utat tette szóvá, Héjja Imre nyugdíjas ledolgozott negyven év után járó méltánytalanul alacsony nyugdíjra panaszkodott, Fülöp Barna alpolgármester pedig a megkezdett hatolykai fürdő folytatásához kérte támogatását. A találkozó végén a szentkatolnaiak kaláccsal és szilvapálinkával kínálták meg Kelemen Hunort, aki Szentkatolnáról Kovásznára utazott.

Elfogadták Kézdivásárhely zászlóját



A legutóbbi tanácsülésen a városatyák megvitatták és egyhangú szavazattal jóváhagyták a Kézdivásárhely új zászlójáról szóló határozattervezetet.



Ezt megelőzően a lakosságot is megkérdezték: a Vetró András szobrász, tanácstag által tervezett négy változat közül melyik legyen a céhes város új zászlója, melynek végleges formáját Szekeres Attila István címergrafikus készítette el. A zászló rendeltetése kiegészíteni Kézdivásárhely megkülönböztető jeleit. A zászló — Kézdivá­sárhely municípium címere mellett — a település sajátos jegyeit és a lakosság önazonosságát fejezi ki.

2009. október 29., csütörtök

Szatmárnémeti – Kálvin és a Reformáció



A Reformáció emléknapjának közeledtével, az 500 éve született Kálvin János nagy reformátorra emlékezik a szatmárnémeti Szent István Kör és a Református Gimnázium Bethlen Gábor Történelmi Köre.

A Református Gimnázium ünnepi megemlékezéseinek részeként pénteken, október 30.-án, 12.00 órakor, a Református Gimnázium dísztermében előadás sorozatra kerül sor. Előbb Mandula Tibor történelem tanár köszönti az egybegyűlteket, majd Kereskényi Sándor muzeológus tart bevezető előadást „A Reformáció Európa és Erdély összefüggésében".

Ezután a diák-önképzőkör tagjai rövid dolgozatokat mutatnak be Kálvin János tevékenységéről valamint a reformációról. A tanulságokat Kónya László tanfelügyelő-helyettes vonja meg, „Bethlen Gábor és a Reformáció" című előadásában.

A rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel várunk.

www.szatmar.ro

Benes-dekrétumok

Most már csak a Cseh Köztársaság nem ratifikálta az új Európa alkotmányának számító Lisszaboni Szerződést. Ugyanis Václav Klaus cseh elnök mentességet akar elérni, a Lisszaboni Szerződéshez kapcsolódó alapjogi charta hatálya alól.


Hogy miért?

A csontváz miatt, ami állandóan kizuhan a cseh demokrácia ,,szekrényéből". Nyilván, olvasóim már tudják, a diszkriminatív jellegű Benes-dekrétumokról van szó, amelyeket Csehország és Szlovákia, noha különváltak, mai napig nem vontak vissza. Éspedig főként azért nem — a csehek esetében elsősorban nem heveny nacionalista büszkeség és beidegződések továbbéléséről van szó —, mert attól félnek, hogy épp az említett alapjogi charta elfogadása lehetőséget teremthetne a második világháború végén elüldözött szudétanémetek (és magyarok) számára, hogy visszaköveteljék elkobzott javaikat. Ezeket a népcsoportokat ugyanis éppen a Benes-dekrétumok alapján távolították el szülőföldjükről, és rabolták ki őket. (Nem, egyáltalán nem brutálisan durva ez a kifejezés, ez történt…) A változások után a polgárjogi harcosként ismert Havel elnökben, főként az elején, volt némi hajlandóság valamilyen formában kiegyezni a németekkel és a magyarokkal az esetleges kárpótlások ügyében. Bele is bukott. Utóda, Václav Klaus teljesen egyértelművé tette, hogy amíg ő az elnök, Csehország nem akar és nem is fog fizetni. Ezért, ha nem mentesítik az alapjogi charta kitételei alól, Prága soha nem írja alá a Lisszaboni Szerződést. Érdekeit felismerve Szlovákia azonnal lelkesen csatlakozott a cseh elképzeléshez. Ezen nem is csodálkozok .!!!!!!!!!!!!

Az unió illetékes vezetői pedig igen kényelmetlen helyzetbe kerültek. Teljesen világos ugyanis, hogy az alapjogi charta — a maga nemében jogi remekmű — szellemével nem fér össze a Benes-dekrétumokban világosan megfogalmazott kirekesztés és diszkrimináció, egyes népcsoportok kollektív elítélése és bűnösnek nyilvánítása. Az elmúlt, gyászos emlékű korszak szóhasználatával élve, a csehek és a szlovákok egyszerűen lemaradtak egy brosúrával. Az unió vezetőinek most főhet a fejük, mint a legfőbb bölcseknek Tóth Árpád A habókos apród balladája című versében, ha engednek, precedenst teremtve, lavinát indíthatnak el. Azt már a szlovák nyelvtörvény megítélése mutatta, hogy ódzkodnak beleszólni az államok belügyeibe, de a Benes-dekrétumok esetében döntés elé kerülnek. Itt is van, persze, egérút, az unió egyes vezetői szerint csupán annyit kellene leszögezni, hogy a chartának nincs visszamenőleges hatálya. Ebbe félő, hogy Németország nem menne bele, hiszen újabb bonyodalmakat indíthatna el, a szudétanémetek pedig, teljesen joggal, kárpótlást várnak Prágától, hiszen őket a háború befejeződése után — kirabolták, és elüldözték szülőföldjüktől. A kocka el van vetve…!!!!!!!


Budapest ne vállaljon kötelezettséget a csehek mentesítésére

Szájer József, a fideszes európai parlamenti delegáció vezetője tegnap Brüsszelben magyar újságíróknak nyilatkozva felszólította a magyar kormányt: ne vállaljon olyan kötelezettséget, amelynek értelmében a Cseh Köztársaságot és Szlovákiát mentesítené az Európai Unió az alapvető emberi jogok chartájának hatálya alól.

A fideszes képviselők nem fognak megszavazni ilyen tartalmú dokumentumot sem az EP-ben, sem az Országgyűlésben — tette hozzá. Szájer tudomása szerint a csütörtök-pénteki EU-csúcstalálkozó előkészítése során olyan nyilatkozaton dolgoznak, amely szerint Csehország — és esetleg Szlovákia — mentességet fog kapni az alapjogi charta hatálya alól. Ezt a mentességet minden tagországban és az EP-ben is meg kell majd erősíteni.

Biztos vagyok hogy nincsenek egyedül ugyanis a a szudéta németekkel sokkal barbárabb módon viselkedtek mint a felvidéki magyarokkal.

Az Apor-kódex



A budapesti Országos Széchényi Könyvtár dísztermében ma délután megnyíló, Látjátok feleim… — Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című kiállításon ,,lép színre" a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő megújult Apor-kódex.


Ebből az alkalomból először lehet majd együtt látni a Huszita Biblia részeit őrző mindhárom kódexet: az Újszövetséget tartalmazó Münchenit, a Bécsit, amely az Ószövetséget, illetve az Apor-kódexet, amely a zsoltárokat tartalmazza.

A negyedik legrégebbi magyar nyelvemléknek számító Apor-kódexet 1877-ben adományozta a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak báró Apor Zsuzsanna. Szövegét először 1881-ben közölték, majd 1942-ben hasonmását is kiadták Budapesten. A kódex ott vészelte át a második világháborút, 1953-ban került vissza Sepsiszentgyörgyre. A valószínűleg a 15. században készült műtárgy állaga sokat romlott, magas savtartalmú tintája miatt betűi folyamatosan károsodtak, így megtekintésére eddig csak nagyon ritkán adódott lehetőség.

Az ötszáz éves Apor-kódex restaurálását a 2009-re meghirdetett Magyar Nyelv Éve programsorozat keretében és költségvetéséből vállalta fel a budapesti Balassi Intézet. A munkálatok költségei 1,78 millió forintra rúgtak, az eredmény pedig Érdi Marianne, az intézet restaurációs osztályának vezetője, valamint Tóth Zsuzsanna főrestaurátor több hónapos, Sepsiszentgyörgyön végzett munkáját dicséri.

A Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő kódex — amelyről nemesmásolat és kiállítási anyag is készül, és így a páratlan értékű magyar nyelvemlék a közönség számára is hozzáférhetővé válik — bemutatásának napja, 2009. október 29-e Vargha Mihály múzeumigazgató szerint nemcsak a Székely Nemzeti Múzeum, hanem az egész magyar kultúra pirosbetűs napja. A világ számára is ,,tapinthatóvá" válik ugyanis az intézmény legféltettebb kincse, amelyet magyar állami pénzen sikerült restauráltatni a romániai szakma egyetértésével és közreműködésével. ,,Az Apor-kódexről készült nemesmásolatot és kiállítási anyagokat terveink szerint a 2010-ben megrendezendő kiállításon a hazai tárlatlátogatók is megcsodálhatják" — jelentette ki Vargha Mihály.

A Sólyom László, a Magyar Köztársaság Elnöke által megnyitandó kiállítás 2010. február 28-ig látogatható a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban.

2009. október 28., szerda

Eduardo Rózsa Flores ügy



Csak a nyomozás során felbukkanó adatokból dolgozik majd az Eduardo Rózsa Flores állítólagos terroristacsoportjának ügyét vizsgáló ügyészség — jelentette ki Marcelo Sosa. Az ügyészt hidegen hagyja, hogy bolíviai ellenzéki képviselők és az Európai Unió egyaránt nemzetközi vizsgálatot sürget.


És az sem érdekli, hogy a magyar vizsgálattal (ami szerint egyszerűen kivégezték Magyarosi Árpádot) egybecseng az ír vizsgálat is. Utóbbi arról szól, hogy kapásból szíven lőtték Michael Dwyert is az állítólagos terroristacsoport erőszakos felszámolásakor. Az Eduardo Rózsa Flores állítólagos terroristacsoportjának ügyét vizsgáló bolíviai ügyészt nem érdekli az a magyar szakértői vélemény, amely szerint Magyarosi Árpád halálát ,kivégzés okozta. ,,Az ügyészségnek nincs oka figyelembe venni a jelentést, mivel az nem hivatalos, hanem magánúton készült, Magyarosi Árpád családjának kérésére" — jelentette ki Marcelo Sosa. A szakértői jelentés felhasználását az Európai Unió bolíviai képviselője, Nigel Baker La Paz-i brit nagykövet sürgette múlt csütörtökön. A bolíviai elnök válaszul még aznap kirohant az Európai Unió ellen.

Az ügyész azt is közölte, hogy a bűnvádi eljárásban a nyomozás során nyert szakértői és technikai adatokat fogják felhasználni. Ha valaki ellenőrző szakértői vizsgálatot szeretne, akkor az ügyészséghez kell kérvényt beadnia a megfelelő törvényes csatornákon keresztül. Az ügyben szintén vizsgálódó parlamenti bizottság ellenzéki tagjai viszont jelezték, Magyarországra és a szintén érintett Írországba utaznak, hogy további információkat szerezzenek. Remélhetőleg már a jövő héten elindulhatnak — mondta Bernardo Montenegro képviselő a Santa Cruz-i El Mundónak. Az ellenzékiek mindkét országban szeretnének találkozni parlamenti képviselőkkel és a hatóságokkal is. ,,Mi eleve a nemzetközi vizsgálatot és az Interpol szakértőinek bevonását javasoltuk" — tette hozzá az ellenzéki képviselő. Nemzetközi vizsgálatot kért az ír kormány is, mivel az állítólagos terroristacsoport erőszakos felszámolásakor a belbiztonsági kommandó­sok agyonlőttek egy ír állampolgárt is, akárcsak a Szovátáról származó Magyarosi Árpádot és a bolíviai-magyar-horvát állampolgárságú Eduardo Rózsa Florest.

Az ír állami kórboncnok is arra a megállapításra jutott, hogy Michael Dwyert egyetlen, a szívébe küldött lövéssel ölték meg, s nem úgy, ahogy a bolíviai vizsgálatból kiderül, miszerint tűzharcban hat lövést kapott április 16-án a Santa Cruz-i Las Americas Szállodában.

2009. október 27., kedd

Erőss Zsolt előadásai Erdélyben



Ezúttal az idei, Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű expedíciósorozat keretében szervezett, a Föld nyolcadik legmagasabb hegycsúcsa, a 8156 méter magas Manaslu megmászásáról fog vetítéssel egybekötött bemutatót tartani. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) által szervezett előadások – Marosvásárhely és Csíkszereda kivételével – du. 6 órakor kezdődnek, az alábbi beosztás szerint: Marosvásárhelyen november 20-án a Bod Péter Diakóniai Központban 19 órától; Gyergyószentmiklóson november 21-én a Salamon Ernő Gimnázium dísztermében; Székelyudvarhelyen november 22-én a polgármesteri hivatal Szent István-termében; Csíkszeredában november 24-én a Sapientia – EMTE nagyaulájában; Sepsiszentgyörgyön november 25-én a Székely Nemzeti Múzeum Bartók-termében. Az előadás után megvásárolható és dedikáltatható Erőss Zsolt 2010-es falinaptára.

Új élelemforgalmazási törvény (terményértékesítés)

A mezőgazdasági szakmai szervezetek már régóta elégedetlenek termékeik forgalmazásával, azok kifizetési módjával, valamint az áruházláncok bizonyos költségeinek átruházásá­val. Az áruházláncok többsége ugyanis olyan szerződést kötött a mezőgazdasági termékek beszállítóival, miszerint az eladó kénytelen volt kifizetni a pultrendezést, az áruházlánc terjeszkedésének költségeit, valamint a reklámköltségek egy részét.


A szakmai szervezetek a nemrég leköszönt Ilie Sârbu szakminisztertől kértek segítséget. Többszöri tárgyalások eredményeként született meg a Hivatalos Közlönyben a napokban megjelent, a mezőgazdasági és élelmezési termékek szerződéses kereskedelmét szabályozó 321-es törvény. Eszerint bármely forgalmazónak tilos olyan kifizetéseket kérnie az eladótól, amely költségek nem a közvetlen eladásból származnak. A kereskedőnek tilos vásárlási ár alatt forgalmaznia az élelmiszereket. A kereskedő, ha nem elégedett a szerződésben foglalt minőséggel, visszautasíthatja az áru átvételét, de egy napon belül írásban kell értesítenie erről a beszállítót.

A törvény a legfontosabbat, a kifizetések módját is szabályozza. A termék árának kifizetése kölcsönös megegyezés alapján történik, de nem haladhat meg bizonyos határidőt. Így a friss termékek esetében a kifizetés legtöbb tizenkét nap, a fagyasztott termékek esetében húsz nap, az egyéb feldolgozott élelmiszerek esetében pedig harmincöt nap. Abban az esetben, ha a kifizetés nem történik meg a megszabott időn belül, a kereskedőnek késedelmi kamatot kell fizetnie, amely kétszerese a nemzeti bank által alkalmazott alapkamatnak.

2009. október 26., hétfő

Út a diktatúrába



Az államelnöki választás első fordulójának napján, csatolt áruként, az egykamarás parlamentről, a honatyák létszámának csökkentéséről is voksolnunk kell — így döntött Traian Băsescu államfő. Okos kampányfogás, funkciójával, hatalmával élve keresett egy olyan témát, melyet a polgárok túlnyomó többsége támogat, s melynek éllovasaként pluszszavazatokat szerezhet.


Traian Băsescu mindent megtett az elmúlt években, hogy lejárassa a parlament intézményét, igaz, maga a törvényhozó testület is rászolgált, hogy elsősorban saját érdekeiket hajszoló, nagy pénzekért semmittevő gyülekezetnek láttassa magát. Rossz hírük van a politikusoknak, a képviselőknek, szenátoroknak különösképpen, a megválasztásukat megelőző sürgés-forgás után többnyire parlamenti bóbiskolásaikkal találkozunk, kevesen vannak, akik valóban választóikat, s nem a hátuk mögött álló érdekcsoportokat képviselik. Funkcióba kerülésükhöz vagy hűséges pártkatonának kellett lenniük, vagy igen jelentős anyagi háttérrel rendelkezniük, így most nem a leadott voksokért, hanem a bizalomért vagy befektetett pénzért dolgoznak, ha egyáltalán tesznek valamit. Jogosnak vélhetnénk tehát az államelnök felvetését: ha már ez a helyzet, legalább legyenek kevesebben, ne kerüljenek olyan sokba — csakhogy félő, a majdani háromszáz helyre még inkább a minden hájjal megkent, politikai és pénzügyi hatalommal rendelkezők jutnak majd be, eltűnik a színről az a néhány jó szándékú, dolgos politikus is, aki eddig próbált valamit tenni. Egy rossz rendszer helyett létrejön egy még rosszabb, még korruptabb, kevesebbek kezében lesz még nagyobb hatalom.

A parlament, a nép által megválasztott törvényhozó testület a demokrácia egyik alapintézménye. Szükség van rá, ha el kívánjuk kerülni, hogy egy ember, szűk csoport kezébe összpontosuljon a hatalom. Traian Băsescu elmúlt ötéves regnálása megmutatta, szélesebb döntési jogot szeretne, az elnöki köztársaságot tartja önmagához illőnek, rendelkezni kíván mindenek felett. Ugyanakkor kiderült az is, rendkívül bosszúálló, gyűlölködő, ha lehetősége adódna, legszívesebben megsemmisítené ellenfeleit. Aki nincs velünk, az ellenünk elv vezérli, mely vészesen emlékeztet a hajdani diktatúra egyik alapgondolatára.

Elnök kíván lenni Băsescu, nagy és erős elnök, a háttérben egy kicsi és semmitmondó parlamenttel. Ha teljesül álma, már csak egy lépés, hogy a démonizált, teljesen lejáratott politikai osztály felszámolásához, a parlament feloszlatásához kérje a nép engedélyét. Kétség nem fér hozzá, győznének az igenek. Létrejöhetne az eredeti román demokrácia, amely nem más, mint diktatúra.

Román zárkában Overdose tulajdonosa



Nagyváradon van tíznapos előzetes letartóztatásban Mikóczy Zoltán, a világhírű Overdose versenyló tulajdonosa. A szlovák állampolgár Mikóczyt és egy magyar állampolgárságú üzlettársát azzal gyanúsítják, hogy hitelezőik elől akarták elvonni a felszámolás alatt álló egykori romániai cégük 700 ezer lejre becsült gépeit.

Alina Dinu, a Bihar megyei rendőrség szóvivője szombaton neveket nem volt hajlandó mondani, de azt megerősítette, hogy a román rendőrök által őrizetbe vett szlovák és magyar állampolgár a Bihar megyei rendőrség nagyváradi fogdájában van jelenleg. Nevükre a Bihar megyei bíróság tíznapos előzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki már csütörtökön – tette hozzá a szóvivő.

A két férfinak Élesden volt húsfeldolgozó üzeme, ami időközben csődbe ment. Román rendőrségi források szerint a két tulajdonos megfenyegette a cég ügyvezetőjét, hogy állítson ki hamis iratokat a gépekről, amelyek szerint ezek nem a csődbe jutott húsüzemtől, hanem egy másik cégtől származnak.

Az ügyvezető feljelentést tett a rendőrségen a két tulajdonos ellen, a rendőrök pedig Nagyvárad bejáratánál tartóztatták le ez utóbbiakat, amikor a gépekkel megrakott teherautóban a határ felé tartottak.

A rendőrök gyanúja szerint a gépeket Magyarországon akarták értékesíteni.

A nagyváradi erdon.ro hírportál helyi bírósági források alapján úgy tudja, hogy a két gyanúsított ellen akár már az előzetes letartóztatás határidejének vége előtt vádat emelhetnek.

2009. október 25., vasárnap

Snagovon is megemlékeztek

Az 1989-es romániai változásoknak is a magyarországi 1956 volt a forrása és ihletője – fejtették ki tegnap Snagovon a romániai forradalmárok képviselői, akik részt vettek a magyar nemzeti ünnep alkalmából Nagy Imre emlékoszlopának koszorúzási ünnepségén.

Az 1956-os forradalom miniszterelnökét és munkatársainak a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült csoportját annak idején a Bukarest közelében lévő Snagovra hurcolták, és ott tartották fogva szovjet parancsra az akkori román hatóságok. Kényszerű száműzetésük e helyszínén 1997-ben állítottak emlékoszlopot. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet a hagyományoknak megfelelően megkoszorúzta az emlékhelyet október 23. alkalmából. Az ünnepségen jelen volt Budai Richárd, az RMDSZ bukaresti szervezetének elnöke, Vasile Dumitru, Snagov alpolgármestere, akárcsak az 1989-es romániai forradalom emlékét ápoló egyesület több képviselője, akik valamennyien koszorút helyeztek el az emlékműnél.

Az autonómia nekünk a szabadság (’56 erdélyben)

Erdély számos pontján emlékművek avatásával, ünnepi műsorokkal, kiállításokkal emlékeztek meg az 1956-os forradalomról.

Szili Katalin, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) Állandó Bizottságának elnöke részt vett Kolozsváron az újonnan felállított ’56-os emlékmű (a Temesváron élő Szakáts Béla alkotása) avatási ünnepségén, szintúgy előző este a Kolozsvári Állami Magyar Operában rendezett ünnepi hangversenyen. Az Országgyűlés volt elnöke több helyen is beszédet mondott. Egyebek között emlékeztetett a magyarországi és romániai demokrácia húsz esztendejére, hangsúlyozva, hogy 1956 történelmi tartást adott 1989-nek is. Kifejtette: 1956-ban az egész nemzet forradalma zajlott, hiszen annak a határon túl is volt hatása. 1956 három értéket képviselt, a szabadságot, a demokráciát és a függetlenséget. Szili Katalin nagy hangsúlyt helyezett az egy nemzeten belüli egymás iránti felelősségvállalásra. Megállapította, hogy a magyarországi parlamenti erők között már megvan a politikai egyetértés a kettős állampolgárság kérdésében, most az a feladat, hogy mielőbb létrejöjjön a tartalmi egyetértés is közöttük.

A díszelőadáson Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejtette: ,,Október 23-án nemcsak a magyarországi forradalomra gondolunk, hanem a saját forradalmunkra, saját szabadságharcunkra is, hiszen 1956-ban a nemzet egységét bizonyítva, az erdélyi magyarság is megvívta a maga szabadságharcát: nem más nemzetekkel, népekkel szemben, hanem egy hatalmas elnyomó országgal szemben, amely mindenkit rabságban akart tartani."

Nagyváradon a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, a Pro Universitate Partium Alapítvány, a Partiumi Magyar Művelődési Céh és Tőkés László európai parlamenti képviselő irodája szervezésében emlékeztek az évfordulón, megkoszorúzták a hősök és mártírok emléktábláját. A réti református templomban emlékező istentiszteletet tartottak.

Csíkszeredában koszorúzás volt az 1956-os kopjafánál, este pedig fáklyás felvonulást rendeztek. Ünnepi megemlékezés zajlott a Gloria Victis-emlékműnél Csíkszereda önkormányzatának, a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusának és a Volt Politikai Foglyok Szövetségének szervezésében. Az ország nem lehet szabad addig, amíg nem lesz autonómiánk — jelentette ki Ráduly Róbert Kálmán. Csíkszereda polgármestere kifejtette, ,,amikor a szabadságról beszélünk, számunkra a jelen, a szó, az érzés, az elv ugyanazt jelenti már több évszázada. Számunkra ugyanazt jelenti, bár közel egy évszázada kénytelenek vagyunk egy olyan országban élni, amelyben a többség a tőlünk elvett erdőket szerezte meg, megszerezte házainkat, amelyekből minket kilakoltatott az államosítás ürügyével. A többség, ideköltözve, munkahelyet kapott. A többség megszerezte a szabadságot, megpróbálva elvenni a mi szabadságunkat." Hozzátette, a romániai magyarok nem csupán azért gyűlnek össze egy-egy ünnepségen, hogy jelen legyenek, hanem azért, hogy kifejtsék álláspontjukat abban a reményben, hogy meghallgatják őket.

2009. október 23., péntek

Tőkés László: Ne engedjünk '48-ból, de '56-ból és '89-ből sem



Ne engedjünk '48-ból, de '56-ból és '89-ből sem" – ekképpen sommázta Tőkés László EP-képviselő 2009. október 22-én, Kolozsváron a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem Európai Tanulmányok Kara és a Jakabffy Elemér Alapítvány által szervezett pódiumbeszélgetésen elhangzottakat. A moderátorok – Bakk Miklós politológus és Gazda Árpád újságíró – a húszéves temesvári népfelkelésből, forradalomból kiindulva kérdezték a volt temesvári ellenállót, későbbi püspököt és jelenlegi európai parlamenti képviselőt közéleti és politikai pályafutásáról, az erdélyi magyarság önálló külpolitikájának lehetőségeiről.

A bő egyórás találkozón Tőkés László a résztvevő diákság kedvéért felelevenítette a román kommunista diktatúra embertelen elnyomásának eszközkészletének azon elemeit, amelyek példának okáért a kihallgatásokat kísérték, a „csengőfrásztól” kezdve egészen a Szilágy megyei Menyőben töltött (1989. december 15-e utáni) napok alatt átélt vallatásokig. A ‘89 után megalakult Nemzeti Megmentési Frontra vonatkozó kérdés kapcsán Tőkés megjegyezte: az ún. rendszerváltás utáni napokban még ő is naivan viszonyult a felálló új hatalomhoz, hiszen mindannyian őszintén hittek abban, hogy Romániában valós változások álltak be, de nagyon hamar rá kellett döbbenniük – és emiatt hagyták ott nagyon rövid idő elteltével az NMF-et Doina Corneáékkal egyetemben –, hogy gyakorlatilag ugyanazok második vonala kaparintotta meg a hatalmat, vagyis joggal használhatjuk az azóta eltelt húsz évre a posztkommunista minősítést.

Tőkés kiemelte: a Szekuritáté róla készített dossziéinak az áttanulmányozása és az egyházi átvilágítás folyamatában jött rá, hogy a kommunista tábor sokkal rothadtabb volt, mint amilyennek gondolta, és mind a mai napig sokkal inkább jelen van társadalmunk életében, mint ahogyan azt ‘89-ben bárki elképzelte volna. Ez világította meg számára, hogy püspöki mandátuma idején is miért ütközött minduntalan akadályokba. Többek között a múlttal való nyílt szembenézés elmaradásának tulajdonította, hogy a mai erdélyi magyar társadalom is „olyan, mint a balkáni háborúk idején elaknásított terület”.

Európai parlamenti tevékenysége, illetve az adódó lehetőségek kapcsán illusztrációként említette: az Európai Parlamentben a magyar képviselők közepes méretű erőt képviselnek, és az erdélyi magyarok sem számítanak a legkisebbeknek. Az Unió 11 tagországának van kevesebb vagy ugyanannyi képviselője, mint az erdélyi magyaroknak, tehát nem esélytelen a küzdelmünk, csak épp élni kell azzal a lehetőséggel is, hogy a magyar ügyet egységes egészként jelenítsük meg az Unióban.

Este Tőkés László a kolozsvári ‘56-os megemlékezés-sorozat nyitányaként beharangozott koncerten vett részt, amelyet a Kolozsvári Magyar Operában tartottak, és amelynek díszvendégei Tőkés László és Markó Béla, az RMDSZ elnöke voltak.

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében először az 1956-os magyarországi forradalomhoz kapcsolódó saját, gyerekkori emlékeit elevenítette fel, majd a diktatúra által több évtizedig elfojtott igazságról értekezett.

„Ma, október 22-én Kolozsváron ki kell mondanunk: nem csak az igazság tör át a határon, hanem a forradalom és a szabadságharc is. Nem csak Magyarország forradalmára gondolunk nagy tisztelettel, hanem a saját forradalmunkra is. Hiszen 1956-ban Erdély és Románia magyarsága megpróbálta megvívni a maga szabadságharcát bízván abban, hogy egy nemzet vagyunk. A megtorlás szörnyű volt. Az egész magyar közösség szenvedésével járt, egyetemünket is elvesztettük. Volt, amit azóta vissza tudtunk szerezni, de volt, amit nem. Ma, amikor emlékezünk, tisztelettel adózunk holtaknak és élőknek, akik megszenvedtek a szabadságért és az igazság napfényre kerüléséért”, összegzett Markó.

Tőkés László beszédében (amelyet alább teljes terjedelmében közlünk) hangsúlyozta: 1989-ben „azt hittük, hogy ami ‘56-ban megroppant, a kommunizmus, az ‘89-ben végképp összeomlik. Minden jel szerint nem így történt: ‘89-ben nem ‘56 folytatódott, hanem az ‘56-ot követő időszak folytonossága állapítható meg. Ezt nevezhetnénk posztkommunizmusnak.” A püspök kitért arra, hogy Romániában is nagy hullámokat vetett a magyarországi forradalom és szabadságharc, „de lehet-e ünnepelni, elmondhatjuk-e, hogy beérett ‘56 termése, ha Teodor Mărgineanu felkelésre való szervezkedéséről még nem is tudunk jóformán; és arról sem, hogy Kolozsvár és Temesvár lelkesedő egyetemista ifjúságát letörték; hogy 14 ezer évnyi börtönbüntetést osztottak ki az ötvenes évek végén az itthoni szervezkedőknek vagy elítélteknek; hogy huszonnégy magyar és román testvérünket végezték ki. Lehet-e ünnepelni ‘56-ot a teljesség igényével és érzésével akkor, amikor még mindig temetetlen halottaink nyugosznak ismeretlen helyen?” – tette fel a kérdést. Emlékeztetett: „Szoboszlai Aladár perújrafelvétele húsz év után alig zökken előre, Sass Kálmán mártíriuma is az égre kiált. Íme, a hazugság tartósult állapota. Miért befejezetlen az ‘56-os forradalom? Mert hazugság van mindenütt, és addig nem is fejeződhet be ‘56 és nem hozhatja meg termését, ameddig ez a hazugság dívik. A hallgatás fala helyén a hazugság falába ütközünk, márpedig hazugságra nem lehet jövőt építeni.” – jelentette ki európai képviselőnk.

Október 23-án Tőkés László Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának udvarán koszorúzta meg az ‘56-osok emléktábláját. A bensőséges ünnepségen, amelyet a KRE mellett a Partiumi Keresztény Egyetem, a Partiumi Magyar Művelődési Céh, valamint a nagyváradi Központi EP-Iroda szervezett, Hermánn M. János előadótanácsos köszöntötte az egybegyűlteket, majd Meleg Vilmos versajándéka után a PKE elnöki tisztségét is betöltő Tőkés idézte Babits Mihály Petőfi koszorúi című verséből: „Avagy virág vagy te hazám ifjúsága” Az ötven év utáni első akkreditált romániai magyar (magán)egyetemnek is helyet adó székház udvarán Tőkés László a temesvári és kolozsvári ‘56-os diákság gyűléseiről és szerveződéseiről vázolt egy kisebb történelmi tablót az akkori események dicstelen befejezésével egyetemben.

A Bolyai Egyetem beolvasztásának ötvenedik évfordulója különös aktualitást ad a megemlékezésnek, mondta Tőkés László, „hiszen az 56-os megmozdulásokat ürügyként használták fel a két egyetem összeolvasztásakor. Méltó, hogy PKE-en erről megemlékezzünk, hogy példát vegyünk a hajdani egyetemistáktól, és méltóképpen megemlékezzünk a magyar egyetem-ügy vértanúiról.” Előrebocsátotta: a KRE tizenöt éve november első vasárnapján valamely ügy áldozataira emlékezik, idén az egyetem-ügy vértanúinak szentelik november 8-át.

Csűry István megbízott püspök beszédében kifejtette: hite szerint ‘56 üzenetének lényege, hogy meg kell erősödni önbecsülésünkben, fejet kell hajtanunk, de ugyanakkor előre is kell tekintenünk. A Zsoltárok Könyvének 12,6. sorait idézte: „Most már fölkelek – mondja az Úr – a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.” Csűry István nyomatékosította: a magyar nemzetnek fel kell fedeznie azt ‘56-ban, illetve az előtte és utána történtekben, hogy „az Úristen karnyújtásnyira van, és felkel a magyar emberek miatt.” Az ünnepi beszédeket követően Meleg Vilmos színművész szavalta el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, majd az ünneplők megkoszorúzták az emléktáblát.

Kolozsvár–Nagyvárad, 2009. október 23.

Tőkés László
EP-képviselő sajtóirodája


Tőkés László beszéde a Kolozsvári Magyar Operában

Hölgyeim és Uraim!
Kedves Testvéreim!

2006-ban, az '56-os forradalom félévszázados évfordulója alkalmával karhatalmi terror fojtotta vérbe Budapesten a megemlékezést: kardlapoztak, szemeket lőttek ki – a hatalom pedig elvonult díszvendégeivel, és szinte karanténba zárkózva ünnepelt magának és önmagáért. 1989 után, amikor kiderült, hogy nem ellenforradalom, hanem forradalom volt '56-ban, azt hihettük és sokan azt hitték, hogy 1956 betetőzését jelenti '89, hogy a történelmi folytonosság helyreáll, és '89 '56 örökségét viszi tovább. Akkor azt hittük, hogy ami '56-ban megroppant – a kommunizmus –, az '89-ben végképp összeomlik.

Minden jel szerint nem így történt: ‘89-ben nem ‘56 folytatódott, hanem az ‘56-ot követő időszak folytonossága állapítható meg. Ezt nevezhetnénk posztkommunizmusnak. A kommunizmus és nem a forradalom folytonosságának az esete forog fenn, részben vagy egészében. Hörcsik Richárd magyarországi képviselő a napokban A Magyar Nemzetben megjelent írásában úgy véli: 1956 forradalma befejezetlen. Göncz Árpádot is idézi, a következők szerint: mintha az '56-os forradalom félbemaradt volna, és mi arra várnánk, hogy valamikor közös akarattal befejezzük. Igen, mert annak idején ugyan ledöntötték a hazugság és a zsarnokság bálványát, Sztálin szobrát, de a helyén maradt a talapzaton a két csizmája, és ahogy pestiesen mondani szokás, ez a két csizma taposta el november 4-én az '56-os forradalmat.

Milyen furcsa, és így valóban bajosan lehet ünnepelni, hogy miközben régen a 301-es parcellához csak néhány bátor ember vagy gyászoló asszony mert kimenni, most mindenki útja oda vezet; most nem lovasrendőrök járőröznek, hanem fekete limuzinok suhannak a 301-es parcella irányába, és netalán azok szorongatják a legnagyobb koszorúkat, akik annak idején a lovasrendőröket odavezényelték, hogy az özvegyek virágait és a sírokat széttapossák. Bajosan lehet így ünnepelni. Azok hazudnak tovább, akik '56 előtt reggel, délben és este hazudtak. Rákosi kifinomult folytatója a Kádár János-korszak a hazugságban, de nem kellett sokáig várni '89 után, az őszödi hazugságbeszédben legfeljebb a sorrend változott: hazudtunk reggel, éjjel és este. Ugyanez folytatódik: akik a válságot okozták, azok kezelik a válságot, és tovább tart a hazugság korszakának szelídített időszaka.

Azzal kezdtem, hogy '56-nak az ötvenedik évfordulóját idéztem. Hadd térjek rá 1989-nek a huszadik évfordulójára. Hasonló érzések töltenek el, ha arra gondolunk, hogy '89 áldozatainak igazságtétele továbbra is késlekedik, hogy egy-egy per, mint Chiţac–Stănculescu-pár pere tragikomédiába torkollik, hogy Guşă tábornoknak, aki a tömegbe lövetett, szobrot akarnak állítani Marosvásárhelyen; hogy Marosvásárhely fekete márciusának igazságát legfeljebb csak mi mondhatjuk magunknak, de várat magára a múltunkkal való szembenézés – és hol van még a rehabilitáció, amiért Marius Opreáék küzdenek vagy amelyet megkíván a Tismăneanu-jelentés logikája is, hol késlekedik az igazság és a jóvátétel? De elég, hogyha magyarságunk, nemzeti közösségünk és egyházaink felemás helyzetére gondolunk, és ugyanez az érzés fog el bennünket.

Apropó: ünneplés '56 és '89 párhuzamában. Romániában is nagy hullámokat vetett a magyarországi forradalom és szabadságharc, de lehet-e ünnepelni, elmondhatjuk, hogy beérett '56 termésehogy beérett '56 termése, ha Teodor Mărgineanu felkelésre való szervezkedéséről még nem is tudunk jóformán; és arról sem, hogy Kolozsvár és Temesvár lelkesedő egyetemista ifjúságát letörték; hogy 14 ezer évnyi börtönbüntetést osztottak ki az ötvenes évek végén az itthoni szervezkedőknek vagy elítélteknek; hogy huszonnégy magyar és román testvérünket végezték ki. Lehet-e ünnepelni '56-ot a teljesség igényével és érzésével akkor, amikor még mindig temetetlen halottaink nyugosznak ismeretlen helyen? Szoboszlai Aladár perújrafelvétele húsz év után alig zökken előre, Sass Kálmán mártíriuma is az égre kiált. Íme, a hazugság tartósult állapota. Miért befejezetlen az ‘56-os forradalom? Mert hazugság van mindenütt, és addig nem is fejeződhet be ‘56 és nem hozhatja meg termését, ameddig ez a hazugság dívik. A hallgatás fala helyén a hazugság falába ütközünk, márpedig hazugságra nem lehet jövőt építeni. Amint Jeremiás próféta mondja: „Hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: békesség, békesség, és nincsen békesség” – legfeljebb a hazugságon alapuló hamis békesség. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja – ismerjük ezt a Szolzsenyicin-idézetet. Elfelejtettük volna ezt? Ennél a rendszernél csupán a nacionálkommunizmus még sötétebb és még hazugabb, melynek mi is szenvedő alanyai voltunk.

Hölgyeim és Uraim!

Ezért sürgetem erről a helyről is a rendszerváltozás folytatódását, '56 betetőzését, az '56-os folyamat, '89 után is megbicsaklott folyamatának a helyreállítását, kiegyenesítését, folytatását – hogy ne legyünk továbbra is a „hőkölő harcok népe” és mostani lapulásunk ne valljon reánk, amikor erőt mutattak és erőt láttunk, amikor vertnek születtünk, nem verőnek – idéztem szabadon Ady Endrét. Ne engedjünk a '48-ból, de hasonlóképpen az '56-ból és a '89-ből se. Van egy közmondás, hogy amit főztél, egyed meg. Azt mondja Hóseás próféta: „eszitek a hazugság gyümölcsét”. Igen, az kerül az asztalunkra, az jut nekünk és utódainknak, amit nekünk is kifőztek és amit mi is főztünk. Még véletlenül sem szabad cinkossá lenünk a hazugság világrendszerében – a hazugság gyümölcse helyett inkább az életnek kenyerét kell fogyasztanunk. Ady Endre 1908-ban a hazugok országaként aposztrofálta prózájában Magyarországot, az akkori pártviszonyokat. Ó, ha látta volna, hogy még csak ezután következik a java, mondom keserű iróniával. Kívánom, hogy a hazugok országából egy virágzó Magyarország legyen, és nemzetünk – határon innen és túl – felemelkedjen. Isten hallgassa meg ezt a kívánságunkat, és folytassuk azt, ami bő fél évszázaddal ezelőtt elkezdődött.

Kolozsvár, 2009. október 22.

2009. október 22., csütörtök

Népszavazás, bármi áron !!!!!



Tovább éleződik a parlament és az államfő közötti ellentét. Tegnap a törvényhozás két kényes kérdésben is döntött. Egyrészt nem értett egyet az államfő népszavazás-kezdeményezésével, más­részt pedig politikai nyilatkozatban erősítette meg, hogy Klaus Johannist támogatja a következő kormány élére.

Véleményt nyilvánított tegnap a parlament, Băsescu referendum-kezdeményezésével kapcsolatban. A törvényhozás nem ért egyet azzal, hogy november 22-re tűzzék ki a referendumot. A parlament álláspontja azonban csak konzultatív jellegű, hiszen az alkotmány az államfő hatáskörébe utalja az országos népszavazások kiírását.

Băsescu szeptember végén tett javaslatot az egykamarás parlamentre vonatkozó népszavazás kiírására. Szerinte kulcsfontosságú lépés lenne az egykamarás parlament az általa régóta ígért államreform útján. Băsescu ugyanakkor a korrupció visszaszorítását is várná ettől az átalakítástól, mert – mint fogalmazott – a jelenleginél kevesebb magas rangú politikus „üzérkedhetne” befolyásával.

Az egykamarás parlament bevezetése a referendummal nem oldódna meg. Alkotmányjogászok szerint a parlamentnek ehhez még meg kellene szavaznia egy alkotmány-felülvizsgáló tervezetet, amihez kétharmados többségre van szükség, a lakosságot pedig e tervezetről lehet csak ügydöntő népszavazásra hívni.

Ugyancsak tegnap szokatlan politikai nyilatkozatot fogadott el a parlament. Ebben az ellenzéki pártok megerősítik, hogy Klaus Johannist, Nagyszeben polgármesterét támogatják a miniszterelnöki posztra. A szociáldemokraták, a liberálisok, az RMDSZ és a nem magyar nemzeti kisebbségek frakciója által beterjesztett nyilatkozat 252 igen szavazatot kapott, ketten ellene voksoltak. A szavazásról tiltakozásképpen kivonultak a Traian Băsescu államfőt támogató demokrata-liberális párt képviselői és szenátorai, akik nem értenek egyet a nyilatkozat tartalmával. Az ellenzéki pártok ezzel a lépéssel nagyobb nyomást akarnak gyakorolni Băsescura, aki nem hajlandó elfogadni a parlamentben 65 százalékos többséggel rendelkező ellenzék javaslatát, és Johannis helyett Lucian Croitoru gazdasági szakembert kérte fel kormányalakításra.

A parlamenti szavazás után újságírói kérdésre válaszolva Băsescu kijelentette, hogy tapasztalata szerint az ilyen alkalmi koalíciók rendszerint törékenyek, ezért szerinte az ellenzéki pártoknak a bíróságon kellene bejegyeztetniük politikai szövetségként ezt az összefogást. Az ellenzéki pártok szerint azonban ez most lehetetlen, hiszen egymásnak is ellenfelei a november végi államelnök-választáson.


Mit lehet még mondani ? Hát igy kezdödik a diktatura !!!!!!!!!!!!!!!

A tűz októbere, 1956 magyar sorsokban - Gazda József



Átdobbanó szívek

Pesten száz és száz anya nem gondozhat többé gyereket, és száz és száz gyerek nem mondhatja többé: mama. Budapesten hullák vannak: anyák és gyerekek.

(Fábry Zoltán)



A szívek átdobbantak. Átdobbantak a szívek, a szíveink a határokon, átdobbantak a sötétség birodalmaiból, a sötétség országaiból a sötétségoszlatók felé, értük szorongtunk, értük izgultunk, velük ébredtünk és velük feküdtünk azokban a gyönyörű, de a borult egű napokban is. Ó, ha! Ó, ha! — dobbanták a szívek. Ó, ha sikerülne! Ó, ha sikerülne! Majd: Szegények! Istenem, miért tetted ezt velük?! Miért tetted ezt velünk?

*

Hogy mi történt 1956-ban Erdélyben? Ha Budapesthez, Magyarországhoz hasonlítjuk, hasonlítanánk az itteni eseményeket, azt is mondhatnánk: Semmi! Majdnem semmi. Leszámítva az álmodozásokat, a magyarországi események kiváltotta izgalmat, lelkesedést, leszámítva a kis, elszigetelt rőzseláng-fellobbanásokat. Itt nem mentek tömegek az utcákra, s nem skandálták százezrek, hogy: RUSZKIK KI! SZABADSÁGOT AKARUNK! Bár az indok itt is meglett volna rá. Nem zengte a tömeg szerte az országban: ,,Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" Nem menekültek a kommunisták, sőt, inkább ide menekültek, a szlovák testvérekhez, a román testvérekhez, a szovjet testvérekhez. A salgótarjáni pártvezetés felvidékre siccolt át gyors léptekkel, sunyin, titokban, hogy a nép vélt haragja elől meneküljön. Mert mégiscsak tudták ők, hogy okot adtak a haragra! A Békés megyeiek meg a temesvári elvtársakhoz menekültek, nem lévén saját népükkel szemben tiszta a lelkiismeretük. Itt nem omlott össze a hatalom, sőt, elsősorban velünk, magyarokkal szemben még az eddiginél is ,,éberebbé" vált. Nem lyukasztottak zászlókat, kifejezve ezzel, hogy többé nem kell ez a rendszer, nyakig vagyunk már vele! Csak majd harminchárom évvel később, 1989 decemberében. És fegyverropogás sem hangzott sehol, legfeljebb majd egy-két évvel később a szekuritáté pincéiben, ahol — itteni módszer szerint — nem bitófákat ácsoltak, hanem négy lövőmester (a négy hóhér) kettője az agyra, kettője pedig a szívre célozva végezte ki az áldozatokat. Annak ,,rendje és módja" szerint sunyin, titokban. 1956 majdnem mind magyar áldozatait. Mert áldozatok, azok voltak itt is. Ha ahhoz mérjük, ami itt történt — vagy nem történt —, óriási mértékben. Miért hát? Miért? — ha nem történt semmi. Vagy: alig történt valami a lelkesedésen, ábrándozáson kívül, azon kívül, hogy ,,Itt valahol, ott valahol, négy-öt magyar összehajol(t), Miért is? Miért is? Miért is?" Mert a kérdőjelek azért ott ágaskodtak az emberekben. Miért vagyunk mi bűnösök azért, mert magyarok vagyunk? Vagy hogy magyar katonaként harcoltunk, szenvedtünk a lövészárkokban? Vagy hogy dolgos embernek születtünk, s próbáltuk nem felélni a munkánk gyümölcsét, hanem a saját és gyermekeink jövőjére is gondoltunk. Vagy mert fáj a sorsunk, fáj a jelen és fáj a kibontakozó jövő. Fáj, hogy kifosztanak, megfosztanak bennünket mindentől, ami a miénk, vagy ami — az egyetemes humánum törvényei szerint — minden embernek ,,alanyi jogon" jár.

Miért? Miért? Talán éppen ezért? Ezekért?

Ötvenhat fényei

Az álmodozások Erdélyben már előbb kezdődtek. Elkezdődtek a lelkekben, elkezdődtek az otthonokban. Hatással volt erre, hogy akkor egyszerű újságárus kioszkokban — talán a tehetetlenség törvénye alapján — továbbra is meg lehetett vásárolni a magyarországi lapokat, az Irodalmi Újságot, a Szabad Né­pet, az Esti Hírlapot, s azokból — valamint a rádióadásokból — sokan érezték, tudták, hogy Magyarországon megindult egy bizonyosfajta erjedés. S ez az erjedés csapott át ide is.

Na kérem, ’56... Aki élt az 50-es években, mindenki tudja, hogy ahogy Sztálin meghalt, lassan megindult a személyes kapcsolat az emberek között, s az mind fejlődött, fejlődött. Akkor én már lakással rendelkeztem. Előbb nem volt lakásunk, egy fáskamarában laktunk a Monostoron. Itt volt a saját házunk, de hát abban lakók laktak, szó sem lehetett arról, hogy beköltözhessünk. Aztán a végén bővítettünk, építettünk, sikerült, és beköltöztünk. Mivel nekem volt alkalmas kétszobás lakásom, az ismerősök közül mindenki nálunk kezdett találkozni. Olyan is volt, aki csak melegedni jött be hozzánk. És persze szívesen láttunk mindenkit, ismerősöket, aztán vidékről is jöttek, és kialakult, hogy ’56 tavaszára már erdélyi találkozóhely lett az én otthonom. Én közben dolgoztam a gyárban, nagyon sok munka volt, amennyit lehetett bírni, annyit végeztem, utána mentem a könyvtárba, mert akkor már végeztem a szabálytörténeti, jogbölcseleti kutatásokat, és este későn jöttem haza, úgyhogy mindig volt egy-két vendég, aki hamarabb érkezett, mint én. Három gyerekünk volt már akkor, és nagyon jól ment a dolgunk. Megbeszéltük a gondolatainkat. És aztán ’56 nyarán már annyira vetemedett ez a társaság, hogy ketten-hárman is kimentek közelebbi ismerőseink közül Magyarországra, akkor már ott szabadabban lehetett lélegezni. Elmentek innen az ismerőseink, megkeresték az ottani barátainkat, a volt cserkészeket, egyházi vezetőket... Mindnyájan a népi mozgalom elkötelezettjei voltunk. Megkeresték a barátaink Németh Lászlót, Kodolányit, Tamásit, Bibó Istvánt — aki elődöm volt a nemzetközi katedrán mint tanársegéd —, szóval, ismerkedtek. S valamennyien Erdély sorsán gondolkoztunk. (Dobai István, Kolozsvár)

Voltak, akik csak az érzelmeiket ,,merték" megnyilvánítani.

Abban az időben a Mikónak közel száztagú kórusa volt, csak fiúkórus, akkor még nem voltunk mi vegyes osztály, és Maxim Éva tanárnő vezényletével éveken keresztül, tehát az egész diákidőszakomban kórus volt, készültünk a nagyszínházban egy díszelőadásra. Annak az érdekessége, hogy a magyar himnuszt négy szólamban megtanultuk. S persze, bekövetkezett október, az előadásra aztán nem került sor. Berzsenyinek a Forr a világát tanultuk még meg. Ötvenhatos hangulatban. Október előtt nem is kis bátorság volt megtanítani egy líceumban a magyar himnuszt. És a Kodály megzenésítette Forr a vilá­got. A Magyarokhozt. (Bartha István, Nagyajta)

És ilyen előzmények után jött fel az égre 1956 magyar csillaga. A feltámadás reménysége! Az ember méltósága visszaszerzésének a reménysége. És — micsoda büszkeség — a magyar nép volt az első, mely a hatalmas szovjet birodalom egyik legkisebb országában fel merte emelni a fejét az egészet sújtó zsarnokság ellen! Csoda-e, ha minden magyar boldog volt?! A kirekesztettek, az idegen uralom alá lökött magyarok is. Sőt, azok még inkább!

Egészen természetes volt, a magyarsággal, ha valami történik, az minket is érint. Mindenikünknek volt egy kis piros-fehér-zöld szalagunk itt-ott elrejtve, a legjobb barátainknak mutattuk meg titokban, hogy ne, nekem is van! (Eőry László, Déva — Laposnyak)

Már Rajknak a rehabilitálása sokkhatást okozott, úgy gondoltuk, hogy náluk — a kommunista pártnál — bomlás kezdődött. Akkor én éjjel-nappal ott ültem a rádió mellett, hogy közvetlenül tudjam figyelni az eseményeket. Hát szerencsére volt egy Pionér rádióm, ami a szakszervezeté volt, és azt tudtam, az egy olyan jól sikerült valami, hogy mindent lehetett fogni rajta. Én azt elkértem, és én attól a perctől kezdve éjjel-nappal figyeltem a fejleményeket. Hát persze, ugye, sok minden történt... (Nagy László, Sepsiszentgyörgy)

Nagyváradon jártam építészeti ipariskolában. Tizennégy éves voltam. Bennlakó. 24-én reggel jönnek a váradi srácok: Forradalom van Budapesten! Nekünk, bennlakóknak nem volt rádiónk. Nagy felbuzdulás volt, mi van?, hogy van?, beszéljetek! Ahogy véget értek az órák, kimentem, van egy rokonom Nagyváradon, nagynéném, szaladtam oda, kapcsoltam be a rádiót, utána egyfolytában, éjjel-nappal, amikor csak lehetőségem volt, azt hallgattam. Mi történik, mi van? Persze, az osztályban ezek a beszélgetések folytak, folytak szüneteken, folytak órákon, folytak órák után. Mikor csak lehetőségünk volt. Benne éltünk, egyéb nem foglalkoztatott, sem a tananyag, semmi. Nagyon közel volt Budapest, lehetett fogni a rádiót, és ez így ment november 4-ig, vagy még tovább. (Váncsa Árpád, Sepsiszentgyörgy)

Hallottuk, hogy Magyarországon kitört a forradalom. Később hallottuk, hogy az orosz tankok bevonultak, na azt, hogy aztán megígérték, visszavonulnak, s akkor mégiscsak elkezdték a tankok lőni a magyar épületeket és a magyar embereket ott, Budapesten. Ez minket annyira felháborított és annyira meglepett, hogy jóformán azt sem tudtuk, hogy mit csináljunk. Voltak olyan gondolataink, hogy gyorsan menjünk a határra, menjünk Magyarországra. Hallottuk, hogy ott milyen mészárlások történnek. De persze ezt kivitelezni nem tudtuk, hát úgy döntöttünk, hogy követjük az eseményeket, és amint lehet, mi is cselekszünk. (Lay Imre, Brassó)

Piteşti mellett értem meg 1956. október 23-át, katonaként, harmadéves katonaként. És az állomásról vittek vissza, mert jöttem volna szabadságra. Egy székelyudvarhelyi Domokos nevű ezredes volt az egység parancsnoka, utánam küldött, hogy menjek vissza a kaszárnyába, mert valami probléma van. Hát végül is visszamentem, nem volt, mit tegyek. Az ezredes akkor mondta meg — tehát a szó legszorosabb értelmében ember volt —, hogy baj van Magyarországon, és sajnos, nem lesz szabadság. Akkor át kellett öltözni, és egypár perc elteltével sorakozó mindenkinek. Én a repülősöknél szolgáltam. Ott voltak pilóták is és az egység tisztjei is, és amikor ez az ezredes megmondta, hogy miről van szó, akkor sok román tiszt is — jól visszaemlékszem — sírt a szó legszorosabb értelmében. Akkor ottmaradtunk, persze, nem lehetett elhagyni az egységet, és készültségben maradtunk. (Marosi Imre, Nagyajta)

Németh Zsolt: Meg kell állítani a szlovák nacionalista politikát



Németh Zsolt szerint a szlovák nyelvtörvény körüli vitában a nemzetközi közvélemény Magyarország mellett áll; a szlovák nacionalista politika megállítása a feladat — az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke ezt a washingtoni Kossuth Házban tartott előadásán jelentette ki. A magyar nemzetpolitika kapcsán úgy foglalt állást: a Kárpát-mendencei magyarság jövője szempontjából az a legfontosabb, hogy ,,ha nem sikerül az autonómiát kiharcolni valamilyen formában a határon túli magyaroknak, akkor beolvadásra vannak kárhoztatva"; e téren nagyon komoly erőfeszítéseket kell tenni.



,,Szlovákiát nagyon komoly nyomás alatt kell az elkövetkező időben tartani" — fejtette ki a hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba érkezett politikus, megjegyezve, folyamatról van szó, amelynek végállomását jelzi a nyelvtörvény. Németh Zsolt szerint Amerika még nem zárkózott fel a nemzetközi közvéleményhez, de az első fecske volt George Pataki egykori New York-i kormányzó, aki a térségbe utazott, és kiállt a felvidéki magyarok védelmében.

A magyar külpolitikáról tartott előadásában kitért arra, hogy Magyarország nemzetközi megítélése ,,meglehetősen rossz", aminek szerinte alapvetően belpolitikai okai vannak. Ezek között említette az őszödi beszédet, amely szerinte aláásta a magyar kormány hitelességét, demokráciafelfogását, az ’56-os forradalom 50. évfordulóján, 2006. október 23-án történt rendőri fellépést, a magyar gazdaság mélyrepülését, azt, hogy az ország éllovasból sereghajtóvá vált, továbbá a szélsőséges megnyilvánulásokat.

Kérdésre válaszolva azt mondta, a magyarok által sűrűn lakott térségek főkonzulátusainak bezárása szerinte a magyar kormány részéről egy koncepcióba illik; a képviseleteket újra kell majd nyitni.

Ellenkonferenciát javasolnak

A szlovákiai államnyelvtörvénnyel foglalkozó szlovák—magyar konferenciát javasol a Szlovák Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Inté­zete — közölte Slavomír Ondrejovic, az intézmény igazgatója. A tanácskozásra jövő év elején kerülhetne sor a Szlovák Tudományos Akadémia és a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnökének védnöksége alatt. ,,Tekintettel arra, hogy a Szlovák Köztársaság államnyelvtörvénye egyre inkább politikai, illetve politikai-jogi témává válik, a szlovák fél azt javasolja, hogy a tanácskozáson ne csak a nyelvészek, hanem történészek, jogászok, politológusok, valamint más országok akadémiai szakértői is vegyenek részt" — jelentette ki Ondrejovic.

A pozsonyi bejelentés reagálás arra a pénteki budapesti közlésre, hogy nem lesz szlovák—magyar közös nyelvtudományi tanácskozás a nyelvtörvényről, mivel a szlovák fél amiatt utasította el a magyar kezdeményezést, mert a magyar oldal ragaszkodott a vita sajtónyilvánosságához. A magyar tudósok azzal érveltek, hogy a sajtó számára nyilvános vitában kiderülhetne: minden tudományos nézetkülönbség ellenére a résztvevők civilizált hangnemben, szakmai alapon vitáznak, tekintet nélkül a politikusoktól érkező üzenetekre. Ondrejovic nem közölte, hogy a szlovák fél által javasolt konferencián részt vehetnének-e a sajtó munkatársai.

A gyurcsánykák még mindég vacilálnak !!!!!

Az MSZP testületei hivatalosan nem foglaltak még állást a Fidesz és a KDNP kettős állampolgárságra vonatkozó javaslatáról, de a párt szerint megvitatandó és továbbgondolandó az előterjesztés — mondta Juhász Ferenc elnökségi tag sajtótájékoztatóján kérdésre válaszolva. Az MSZP országos elnöksége nem foglalkozott az ellenzéki javaslattal, lévén, hogy annak benyújtása óta még nem ülésezett, s az MSZP-frakció sem tárgyalta az elképzelést — közölte a politikus. Hozzátette: ,,a parlamenti folyosón az a többségi vélemény alakult ki, hogy ez egy megvitatásra és továbbgondolásra alkalmas papír".


Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője kedden a kettős állampolgárságról benyújtott javaslatukkal kapcsolatban kijelentette: bízik abban, hogy Gyurcsány Ferenc távozása után a szocialisták felülvizsgálják az öt évvel ezelőtti álláspontjukat, és támogatni fogják az indítványt.

A Fidesz-KDNP múlt hét végén nyújtotta be törvényjavaslatát annak érdekében, hogy a határon túli magyarok könnyebben szerezhessenek magyar állampolgárságot. A Fidesz már korábban bejelentette: kormányra kerülése esetén törvényt alkotna a kettős állampolgárságról. A Semjén Zsolt (KDNP), Simicskó István (KDNP) és Németh Zsolt (Fidesz) jegyezte indítvány eltörölné a magyar állampolgárságról szóló jogszabályból azt a feltételt, mely szerint az igénylőnek életvitelszerűen Magyarországon kell élnie. A javaslat szerint meghatározott feltételek esetén — egyéni kérelemre — kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, és magyar nyelvtudását igazolja.

2009. október 21., szerda

Az új ellenzék kitart Johannis mellett



Nem jutott dűlőre Lucian Croitoru megbízott román miniszterelnök tegnap a személyét ellenző pártokkal folytatott tárgyaláson. Az új parlamenti többség pártjai felszólították, hogy lépjen vissza a Traian Băsescu államfőtől kapott kormányalakítási megbízatásától.

A Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Szociáldemokrata Párt (PSD), valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), akárcsak a (nem magyar) nemzeti kisebbségeket tömörítő parlamenti frakció a kormányválság megoldásaként továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Traian Băsescu államelnök Klaus Johannisnak, Nagyszeben polgármesterének adjon kormányalakítási megbízást. Bár e patthelyzetben Croitoru bizonyos lehetett abban, hogy hiába ül közös asztalhoz az említett politikai erőkkel, ez utóbbiak mégis jelezték: a párbeszéd érdekében, „udvariasságból” hajlandók eszmecserét folytatni Băsescu jelöltjével.

Ezért nem okozott meglepetést, hogy az ülés után Mircea Geoană szociáldemokrata pártelnök, akárcsak Markó Béla, az RMDSZ elnöke a sajtónak elmondta: azt tanácsolták Croitorunak, hogy adja vissza megbízatását az államfőnek, akinek szerintük el kellene fogadnia a 65 százalékos parlamenti többséget élvező politikai erők javaslatát, Johannis személyét.

Croitoru mögött így továbbra is csak a Traian Băsescut támogató Demokrata Liberális Párt (PD-L) áll. Croitorunak még öt napja van arra, hogy a parlament elé álljon egy parlamenti többséget alkotó kormány névsorával és egy kormányprogrammal. Az eddigi fejlemények tükrében azonban ezzel a többséggel nem rendelkezik.

Egyetlen reménye az lehetne, ha sikerülne megbontania a Johannis köré alakult alkalmi szövetséget. Bukaresti elemzők szerint Croitoru tett is erre irányuló lépéseket, például kész lenne felajánlani a szociáldemokratáknak a belügyminiszteri posztot. Kérte is a PSD-t, hogy tegyen személyi javaslatot. Bár a belügyi tárca birtokosa kulcsszerephez jutna az elnökválasztások megszervezésében, a Băsescu- és Croitoru-ellenes tömb egyelőre megbonthatatlannak látszik.

A bukaresti megfigyelők többsége azt tartja legvalószínűbbnek, hogy az Emil Boc vezette korlátozott hatáskörű ügyvivő kormány a november 22-i választásig fog hivatalában maradni.

Dálnoki Veress Lajos



Százhúsz évvel ezelőtt született Sepsiszentgyörgyön a magyar hadtörténet székely vezérezredese, altábornagya.

1907-ben érettségizett a sepsiszentgyörgyi Református Szé­kely Mikó Kollégiumban. Szü­lőházát Sepsiszentgyörgy szívében éppen a halálát követő években bontották le. 1914-ben elvégezte a budapesti Ludovika Akadémiát, ahol 1933-ig tanulmányvezető volt. Tisztként járta már meg az első világháborút. Katonai attasé lett Bécsben, majd 1938—40 között a 15. gyalogdandár-parancsnoka. 1942-ben az 1. páncélos hadosztály parancsnoka a doni harcvonalon, majd altábornagy. 1942—44-ben a IX. hadtest, majd a 2. hadsereg parancsnoka. Hogy Kolozsvárt ne rombolják le, kiürítette a várost — olvassuk a család 2009-ben megjelent antológiájában. Megtagadta, hogy a németeknek hűségnyilatkozatot tegyen, és az oroszokkal való fegyverszünetkötés ügyében intézkedett, ezért a német megszállók letartóztatták. 1944. október 16-tól német és nyilas fogságba került Sopronkőhidára. Majd 1946-ban nyugdíjazták. Jobboldali, államellenes összeesküvés és hűtlenség koholt vádjával 1947. április 16-án kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet a Népbíróságok Országos Taná­csa életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. A fogságból sikerült megszöknie, de másodszor is internálták, ezúttal a szovjetek, Kiskőrösre. 1956-ban szabadult, és Londonban telepedett le. Ott élt 1976-ban bekövetkezett haláláig. Magyarország honvédelme a 2. világháború előtt és alatt című háromkötetes munkája Münchenben jelent meg 1974-ben. Az író, irodalomtörténész Veress Dániel (1929—2002) unokabátyja volt.

EP-megemlékezés az 1956-os forradalomról



Az Európai Parlament (EP) strasbourgi székházában ünnepélyesen megemlékeztek tegnap az 1956-os forradalom 53. évfordulójáról. Az EP magyar néppárti delegációja, valamint Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő szervezésében a parlamenti ülés szünetében tartották meg az ünnepséget, amelyen fellépett a Zergeboglár erdélyi gyermek táncegyüttes. Az évfordulós rendezvényre a szervezők meghívót küldtek az Európai Parlament minden képviselőjének, így a Jobbik delegációjának is. Az MSZP részéről Herczog Edit EP-képviselő vett részt a megemlékezésen. A szocialisták — közölte Tabajdi Csaba, az MSZP-delegáció vezetője — testületi szinten nem kívántak együtt ünnepelni a Jobbikkal.

Orbán Viktor az autonómiáról



Mindenképpen meg akarja őrizni kormányra jutása esetén a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát Orbán Viktor, a Fidesz — MPSZ elnöke, akivel az Új Szó pozsonyi napilap tegnapi számában közölt interjút. A Fidesz elnöke szerint ,,a Gyurcsány—Bajnai korszak szétverte a magyar nemzetpolitikát".


Fontosnak nevezte a Kárpát-medencei magyar nyelvoktatás ügyének átgondolását, mivel ,,világossá kell tennünk, kinek mi a dolga abban, hogy a különböző államok magyar anyanyelvű polgárai az óvodától az egyetemig magyarul tanulhassanak". Ugyancsak átgondolásra érdemesnek nevezte a határon túli magyar közösségek anyagi támogatásának rendszerét. Szerinte közös Kárpát-medencei kultúrpolitikára is szükség van, mert ,,általában a magyar kultúra elrojtosodásának, silányulásának szemtanúi vagyunk". A szlovák—magyar viszony kapcsán elmondta, hogy ,,az autonómia fontos európai érték, amely nem tűri kettős mérce alkalmazását: ami jár egy katalánnak Spanyolországban vagy egy svédnek Finnországban, az jár a felvidéki, délvidéki, erdélyi magyaroknak is".

George E. Pataki



George E. Pataki befolyásos amerikai politikus, New York állam volt kormányzója bement az oroszlánt alakító, de csak hiénásra sikerülő szlovák politikum felségterületére, oda, ahová Sólyom László magyar államelnököt nem engedték be.

Révkomáromba látogatott, előadást tartott a Selye Egyetemen, diákokkal találkozott, meg a Magyar Koalíció Pártjának elnökével, majd a Duna Televíziónak nyolcperces exkluzív interjút adott, és minden helyen, minden alkalommal élesen bírálta a szlovák nyelvtörvényt.

Maximilian Teleki, az Amerikai Katolikus Egyetem professzora, az Amerikai Magyar Koalíció elnöke ugyancsak a Duna Televízió stúdiójában biztosította a nézőket, hogy az általa vezetett civil fórum a szlovákiai helyzetre fókuszál, és arra törekszik, hogy az emberi jogok mellett kiálló amerikai közvélemény felhívja a kormányzat és a világ figyelmét arra: Szlovákiában az emberi jogok veszélybe kerültek.

A két magyar származású amerikai politikus egyidejű fellépése olyan dimenziókat ad az abszurd szlovákiai nyelvtörvény elleni fellépésnek, amelyek — Max Teleki professzor megfogalmazásában — a világ szemét irányítja erre a nem csak magyar ügyre.

Nemzetközi vonatkozásban rég nem, talán csak Ceauşescu falurombolásának idejében volt példa arra, hogy a magyar diaszpóra tagjai és a magyar származástudattal élők — Max Teleki Kaliforniában született, de szenvedélyes magyarnak tartja magát, George E. Pataki családjával együtt gyakran látogat Magyarországra —, szóval, rég nem tapasztalhattunk olyan markáns amerikai és nemzetközi kiállást egy magyar és egyben egyetemes kisebbségi ügy mellett, mint ahogyan ez a két jelentős amerikai személyiség teszi. Figyeljünk fel arra is: a Duna Televízió nem üres szólamként írja-mondja a képernyőre, hogy a Nemzet Televíziója, hanem az európai adáskörzetében és a Duna II. révén a nagyvilágban hirdeti a szlovák nyelvtörvény bornírtságát, összetákolóinak szorongásosságból fakadó jogtiprását.

„A Szlovákiában elfogadott nyelvtörvény ellentétes a demokrácia alapelveivel, a kisebbségi jogok védelmével" — jelentette ki George E. Pataki a Selye Egyetemen. ,,Az ember akkor érezheti magát biztonságban egy államban — mondotta továbbá —, ha azon a nyelven beszélhet, amelyen a legjobban tud." „Megdöbbentő volt látni, hogy a XXI. században van egy olyan közösség, amely félve használja saját nyelvét egy törvény miatt." „Ne féljetek, a világ szeme rajtatok! Ne éljetek félelemben!" — Max Teleki professzor ezzel nemcsak a felvidéki magyarokat biztatta, hanem mindannyiunkat, akik az utódállamokban kisebbségben élünk.

A szlovák vezetés asszimilációs erőlködésének antidemokratikus szaga ugyanis más országok politikai légkörébe is begyűrűzik, és ezek az államok nemzetközi tekintélyük védelme érdekében kétszer is meggondolják, hogy a szlovákiaihoz hasonló kényes helyzeteket elkerüljék.

2009. október 20., kedd

Székelyföldi turnén az Ismerős Arcok zenekar



Az Ismerős Arcok zenekar idén is több alkalommal fogja előadni a minden évben megújított, az 1956-os forradalomra emlékező zenés műsorát. Az előadásban Simó József is közreműködik, aki 56-os témájú verseket, prózákat mond el a Zenekar tematikusan szerkesztett dalai között. A program egy erdélyi koncertkörúton, Székelyföld nagyobb városaiban hangzik el október 22-25. között.

Simó József és az Ismerős Arcok zenekar ünnepi műsora a zene és az irodalom erejével kíván hozzájárulni a forradalom és szabadságharc szellemének megidézéséhez. Dalban és prózában éneklik meg a hősök bátorságát, a forradalom tiszta céljait, egy nemzedéknek a szabadság kivívásáért tett erőfeszítéseit.

Az ünnepi műsor bemutatásának állomásai:
okt. 22 – 19.00 – Csíkszereda, Szakszervezetek Művelődési Háza
okt. 23 – 19.00 – Sepsiszentgyörgy, Szakszervezetek Művelődési Háza
okt. 25 – 11.00 – Bikfalva, Református templom 0744580960
okt. 25 – 19.00 – Kézdivásárhely, Vigadó 0746480130

Jegyár: elővételben 15, helyszínen 19,56 lej.

Jegyek kaphatóak:
Sepsiszentgyörgyön a Városi szervezőirodában (a színház mellett)
Kovásznán a Művelődési Házban
Baróton Demeter Zoltánnál a bányairodában – 0746089140
Kézdivásárhelyen a Vigadóban
Csíkszeredában a Szakszervezetek Művelődési Házában.

Egyéni vagy közösségi jogok?

Egy anya szülte őket – mondhatjuk a román és a szlovák politikai elitre, ha a magyarokkal kapcsolatos megnyilatkozásaikat halljuk, tapasztaljuk. A hétvége két eseménye ragadta meg a figyelmemet: a lábnyiki magyar mise és Fico szlovák kormányfő bejelentése, miszerint Szlovákia is ragaszkodik a Benes-dekrétumokhoz.

Hogy mi a közös a két történésben?
A magyarság jogköveteléseit azzal szokták lerázni mindkét országban, hogy kollektív jogok nem léteznek, csupán egyéniek. Mint ahogy magyar nemzeti közösség sem létezik az ő retorikájukban, csupán magyar eredetű állampolgárok, illetve az együtt élő nemzetiségekhez tartozó állampolgárok. Tehát, ha nincs közösség, akkor a közösséget megillető jogok sincsenek.

Eszmefuttatásukban azonban nem következetesek, ugyanis a kollektív bűnösség elvét mindkét elit tagjai elismerik, főként ha a magyarokról van szó. Szlovákiában, ugye, cseh mintára nem szeretnék alkalmazni a Lisszaboni Szerződés emberi jogi chartáját, ezáltal megakadályozva a Benes-dekrétumok ügye felvetésének lehetőségét. E dekrétumok alapján telepítették ki az akkor még egy államot alkotó Csehszlovákiából a bűnösnek kikiáltott szudétanémeteket és a magyarokat. Romániában is a magyarok történelmi bűnei­ről beszélnek az észak-erdélyi holokauszt, az 1848-as események kapcsán.

Ebből milyen következtetéseket lehet levonni:
1. a közösségként megbélyegzettek ne kérjenek közösségi jogokat, csak a bűnök közösek, a jogok egyéniek;
2. az Európai Unió – lévén, hogy derogálást adott Csehországnak a Benes-dekrétumok kapcsán – nem tud mit kezdeni a kollektív jogokkal, nincs egységesen elfogadott, elfogadtatott és működő kisebbségvédelmi receptje.

A lábnyiki „magyar” mise megnevezésben – amit a média előszeretettel használt címként – a magyar jelző csupán annyit jelent, hogy a több nyelven koncelebrált misén, amelyen jelen volt a iași-i megyéspüspök is, magyar szavak is elhangzottak. Tartok tőle, hogy nem a iași-i püspökség, a bukaresti érsekség és a Vatikán szemléletében következett be változás, hanem csupán udvariassági gesztus volt az esztergomi segédpüspök felé. Petru Gherghel felhívását is, miszerint mindenki imádkozzon anyanyelvén is, úgy értelmezem az eddigi történések fényében, hogy a magyarok imádkozzanak csak magyarul – lehetőleg Magyarországon –, a csángók pedig románul.

Aki Szlovákiában és a moldvai csángó falvakban járt, megtapasztalhatta, hogy a nyilvános szférából teljes mértékben kiszorult a magyar nyelv. Keserű tapasztalat, ami arra sarkall, hogy mi, magyarokként végre úgy viselkedjünk a nagyvilágban, mint akiket egy anya szült !!!!!!!!!!!!!!.

Kitüntették a magyar főkonzult



Az Ezüstgyopár-díj Arany Fokozatával tüntette ki dr. Szabó Béla főkonzult hétfőn Csíkszeredában Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke.

Az Ezüstgyopár-díjat rendszerint a kiemelkedő pedagógusi életpálya elismeréseként adományozza az RMPSZ, a kitüntetés Arany Fokozatát viszont a magyar oktatást támogató személyek, intézmények kaphatják.

A pedagógusszövetség ezzel az elismeréssel köszönte meg, hogy a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulja mind 1989 előtt, mind a rendszerváltás után is lankadatlanul pártolta és eredményesen támogatta a romániai magyar oktatás ügyét, segítve a szovátai Teleki Oktatási Központ létrejöttét és munkáját.

Ezeréves a székely autonómia!



A román nacionalista elit többsége, de sok magyar politikus sem tudja azt, hogy a székelység nem néhány száz évig — hanem közel évezreden át — rendelkezett az önkormányzat jogával. A székely autonómiát 1876-ban számolták fel, annak csak halovány folytatása volt az 1952—1968 közötti, ún. Magyar, illetve Maros-Magyar Autonóm Tartomány.


A magyarsághoz való csatlakozásuk után, azaz a honfoglalás évétől számolva a székelység önkormányzata a magyar társadalomban 981, a román társadalomban tizenhat éven át működött. E sorok írója már többször megjegyezte, hogy történelmünk nem ismeréséből fakadóan helytelen a néhány évszázados múltú autonómiára hivatkozás. Ismételten kijelentjük: e nép — nem nemzetiség, nem kisebbség — történelme folyamán mindössze 117 éven át nem gyakorolhatta az önrendelkezés szűkebb vagy tágabb jogkörét. Azt is kijelenthetjük, hogy az autonómiáért folytatott harcra akkor is sor került volna, ha a trianoni diktátum nem szabdalja fel a magyarság ezeréves hazáját, mivel a székely nép Magyarország keretében is területi önkormányzatot követelt volna, mert gondolkodásmódjából, történelmi hagyományaiból eredően nem szereti, ha mások igazgatják.

A székely társadalom sajátos szervezési keretei, gyökerei még arra az időre vezethetők vissza, amikor a székelység önálló népként élte, szervezte életét. A székely társadalom különálló szervezését, autonómiáját a későbbi korokban is respektálták, mert a velük rokon magyarsághoz való csatlakozásuk az egyenlő felek szövetségkötése volt. A Képes, a Kézai és a Turóczi Krónika egyértelműen arról ír, a székelyek, amikor hírét vették annak, hogy a magyarok ismét visszajöttek, Ruthéniába eléjük mentek, s közösen foglalták el a Kárpát-medencét, és mint fegyvertársak, egyenlő felek, a határhegyek közé telepedtek le együtt egy másik török származású néppel, a blakkal, akiktől megtanulták a türk rovásírást, a mai, székelynek mondott írást. Önállóságuk, sajátos autonóm jogrendszerük bizonyítására csak egy példát említek. Amíg a magyar főnemes a királlyal szembeni hűtlenség esetén nemcsak a fejét, de a birtokát is elveszíthette, addig a legegyszerűbb székely közrendűnek (is) csak fejét vehették, de birtoka nem szállt a királyra, hanem a családjáé maradt, annak hiányában pedig rokonsága, illetve a faluközösség örökölte.

A székelység többsége a modern korig megőrizte saját törvényeit, sajátos birtoklási szokásait, saját zászló alatt, saját soraiból választott tisztek alatt vonult harcba, saját címerrel, szimbólumokkal rendelkezett, saját kebeléből választott személyek irányították. A székely népnek kisebb-nagyobb mértékű közigazgatási önkormányzata mellett saját nemzetgyűlése is volt, amelyet rendszerint az Udvarhely melletti Agyagfalván tartottak.

Mindezek ismeretében érthetetlen az a féktelen-nacionalista dühkitörés, amely a román politikai elit részéről megnyilvánul minden alkalommal, amikor autonómiáról kerül szó. Szá­mukra a kettős mérce elve alapján elfogadhatatlan az, hogy e közösség jogot formál önmaga irányítására. Magyar veszélyt emlegetve igyekeznek elfojtani a helyi önrendelkezésnek még a csíráit is. Természetesen, nem Románia területi épségét féltik, hanem annak a néhány ezer kiváltságos családnak a jólétét, amely a székelylakta településeken, mint valami gyarmaton, jól megél abból, hogy ők románok. Másik félelmük abban rejlik, hogy az itt beindult románosítás folyamata megállhat. E „hazafiak" nem tudják elviselni azt, hogy az 1920-as diktátum révén ölükbe hullott 103 000 km2-en élő népesség, amelynek keretében a románság az össznépesség alig 53,8 százalékát képviseli, kilencven év alatt nem vált teljesen románná. Vigasztalja őket az a tudat, hogy Erdély, Bánság és a Partium nagy kiterjedésű régióiban jelenleg a beolvasztás üteme oly mértékű, hogy a magyar tanulók 50—76 százaléka román iskolába jár, és a román környezetben, a román kultúrán felnőve, asszimilációjuk csak néhány év, évtized kérdése.

Természetes az is, a magyartalanítás példátlanul sikeres nagy műve után nehéz elviselniük azt, hogy a jogtalanul — népszavazás, közös megegyezés nélkül — megszerzett magyar területek tíz százalékán, 9980 km2-en, mely a mai Románia területének alig négy százaléka, a székely nép autonómiát akar, szeretné megőrizni ősei nyelvét, kultúráját. Ha tehetnék, Ázsiába küldenék az egész közösséget úgy, ahogy a román tévéadók műsoraiban nemegyszer hallhatjuk. Az ország feldarabolásának rémét lobogtatva természetesen nem mondják el azt, hogy Székelyföld őshonos népe, a székely a magyar határtól 300—500 kilométerre él, Románia keretében kéri a belső önkormányzat jogát, és annak ezeréves hagyománya van. Tehát amikor az átlag román lelkét a nagy magyar veszéllyel riogatják, tulajdonképpen jól tudják, hogy ilyen veszély nincs. Nekik az fáj, hogy amikor egy közösséget sikerült megfosztani valós történelmének ismeretétől, amikor az elnemzettelenítés a tantervnek megfelelő ritmusban halad, amikor történelmi közelségbe került a székelylakta tömb magyarságának beolvasztása (is), akkor, mint égből a villámcsapás, Székelyföld magyarsága autonómiát követel. Mindazok, akik úgy gondolták, hogy a világ kereke megállt, és azt tehetnek e magyar közösséggel, amit a két világháború közötti időszakban, illetve a parancsuralmi kommunista rendszer idején, még mindig abban reménykednek, hogy a székely autonómia létrehozása megakadályozható a féktelen intoleranciával, félelemkeltéssel.

A szélsőséges román nacionalistáknak meg kell érteniük, hogy Székelyföld magyar népét jogosan illeti meg a területi autonómia, hisz történelme, népességaránya révén önálló államiságot is kérhetne, de nem teszi, épp ezért aljasság az önrendelkezés korlátozott formájának, a területi önkormányzatnak a megtagadása. Az őshonos székelység azt szeretné, hogy szülőföldjének javait, ásványkincseit ne mások harácsolják, és ne idegenek basáskodjanak, őrködjenek fölötte. A székely nép nem akar sem többet, sem kevesebbet, mint amilyent az Európai Unió tizenkét országa biztosít a területén élő őshonos népcsoportnak. A nemzetállam álmában élőknek meg kell érteniük, a székely nép szabadságvágyát habzó szájú fenyegetésekkel, magyarellenes törvényekkel, idegen vezetőkkel csak ideig-óráig lehet gúzsba kötni. Ne feledjék az urak, hogy amíg a székely nép békésen kéri az autonómiát — ezeréves hagyományaira építve —, addig kell számára biztosítani azt!!!!!!!!!!!!!