Tegnap délután hét óra előtt már jócskán szállingóztak a sepsiszentgyörgyiek az Erzsébet park 48-as emlékművéhez tiszteletüket leróni az 1848—49-es szabadságharc és forradalom vértanúi, névtelen hősei előtt az RMDSZ által szervezett megemlékezésen, gyertyáikat, szál virágjukat az obeliszk tövében, a múltat őrző oroszlánok fejéhez helyezték el.
S aztán, a megemlékezés kezdetekor a magyar lobogó s a székely zászló köré álltak, mintegy védő gyűrűként. Ünnepi beszédre, történelmi felidézőre ezúttal nem került sor, Albert Nagy Ákos szavalt — megfogalmazta, mit jelentenek számára, korosztálya, az érző s értő magyar fiatalok számára a tegnapi, s általában a mi ünnepeink. ,,Sem határon innen, sem határon túl nem látok jó példát arra, hogy igazán az eszmék éltetésére törekednénk" — adott hangot kételyeinek. ,,Üzletelünk, adunk, veszünk és visszaveszünk, koalíciót kötünk vagy éppenséggel bontunk, nagy demagóg beszédekkel manipulálunk" — így látja a napjainkban szűkebb-tágabb környezetünkben történteket.
,,Október 6-án, később 23-án, majd március 15-én idejövünk egy szál gyertyával és szegfűvel, megemlékezünk a hősökről, akik példát mutattak minekünk, de a gyertyák elégnek, a szegfű elhervad, és vagy újakra cserélik, vagy nem. És ennyi a megemlékezés? Nyugodt szívvel megyünk tovább, és éljük életünket, hogy elvégeztük magyar mivoltunk kötelességeit?" Súlyos szavak, s ha mentette is szókimondását fiatal korával, Albert Nagy Ákos arra intett: oda kell figyelnünk, hogy emlékezve a régmúlt hősökre, a mi életünkkel is példát tudjunk mutatni. Mert amint az evangélium mondja: ha jó a fa, jó a gyümölcse, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is — zárta szónoklatát. Szintúgy a szentírás szavait idézve kezdte áldását t. Papp Attila református lelkész: de mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk (Zsid 10,39). Az idézet köré építve rövid beszédét kijelentette, nekünk kopjafákat, sírköveket szánt Isten, s büszkeségünk csak annyi lehet: vannak hőseink. Majd felszólította a mintegy másfél száz ünneplőt nemzeti fohászunk eléneklésére — hogy aztán a Székely himnusz vezényszó nélkül is kövesse a Himnuszt. A hivatalosságok koszorúztak, kik korábban nem, most helyezték el gyertyájukat, szál virágjukat — s mielőtt a varjak károgása, a gesztenyék kopogása közepette szétoszlottak volna, csoportokba verődve kicsit elmerengtek még ünnepen s ünneplésen.
S aztán, a megemlékezés kezdetekor a magyar lobogó s a székely zászló köré álltak, mintegy védő gyűrűként. Ünnepi beszédre, történelmi felidézőre ezúttal nem került sor, Albert Nagy Ákos szavalt — megfogalmazta, mit jelentenek számára, korosztálya, az érző s értő magyar fiatalok számára a tegnapi, s általában a mi ünnepeink. ,,Sem határon innen, sem határon túl nem látok jó példát arra, hogy igazán az eszmék éltetésére törekednénk" — adott hangot kételyeinek. ,,Üzletelünk, adunk, veszünk és visszaveszünk, koalíciót kötünk vagy éppenséggel bontunk, nagy demagóg beszédekkel manipulálunk" — így látja a napjainkban szűkebb-tágabb környezetünkben történteket.
,,Október 6-án, később 23-án, majd március 15-én idejövünk egy szál gyertyával és szegfűvel, megemlékezünk a hősökről, akik példát mutattak minekünk, de a gyertyák elégnek, a szegfű elhervad, és vagy újakra cserélik, vagy nem. És ennyi a megemlékezés? Nyugodt szívvel megyünk tovább, és éljük életünket, hogy elvégeztük magyar mivoltunk kötelességeit?" Súlyos szavak, s ha mentette is szókimondását fiatal korával, Albert Nagy Ákos arra intett: oda kell figyelnünk, hogy emlékezve a régmúlt hősökre, a mi életünkkel is példát tudjunk mutatni. Mert amint az evangélium mondja: ha jó a fa, jó a gyümölcse, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is — zárta szónoklatát. Szintúgy a szentírás szavait idézve kezdte áldását t. Papp Attila református lelkész: de mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk (Zsid 10,39). Az idézet köré építve rövid beszédét kijelentette, nekünk kopjafákat, sírköveket szánt Isten, s büszkeségünk csak annyi lehet: vannak hőseink. Majd felszólította a mintegy másfél száz ünneplőt nemzeti fohászunk eléneklésére — hogy aztán a Székely himnusz vezényszó nélkül is kövesse a Himnuszt. A hivatalosságok koszorúztak, kik korábban nem, most helyezték el gyertyájukat, szál virágjukat — s mielőtt a varjak károgása, a gesztenyék kopogása közepette szétoszlottak volna, csoportokba verődve kicsit elmerengtek még ünnepen s ünneplésen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése