Az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló honlap indult; a http://www.allampolgarsag.gov.hu/ címen elérhető oldalon az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, szabályokat gyűjtötték össze.

2009. december 23., szerda

2009. december 22., kedd

Orbán Viktor a Vajdaságban



Lesz egyesített magyar nemzet...
Majdnem közvetlenül Sólyom László köztársasági elnök után szerdán Orbán Viktor, a Fidesz elnöke is a Vajdaságba látogatott, programjában Nagybecskerek, Temerin, Muzslya és Zenta szerepelt, és az utóbbi közterén mintegy kétezer résztvevő előtt beszélt.


A vajdasági látogatást megelőzően, december 15-én a romániai forradalom 20. évfordulóján Temesváron mondott — egy mondatrészbe foglalva — „nemzetegyesítő beszédet", és még ezelőtt Moszkvában térült-fordult, amelyről egyik budapesti „jóakarója", az Orbán- és Gyurcsány-könyves Debreczeni József azt terjesztette, hogy az EP Néppártjának újraválasztott alelnöke valójában nem is találkozott Putyin kormányfővel, amiért aztán bocsánatot is kért.

De valójában mi is ez az Orbán Viktor-i, gyakoriságát tekintve államfőket és kormányfőket leköröző sürgés-forgás Budapesttől Brüsszelig, onnan Moszkvá­ig, majd Temesvárig és Zentáig?

Orbán Viktor tanácskozásainak és beszédeinek magva, Moszkvát kivéve, ahol az országok és népek együttműködésének más dimenziói voltak napirenden, a határokon átnyúló nemzetegyesítés konkrét lépései, egyfajta erkölcsi és politikai jóvátétel az öt évvel ezelőtti, a magyar nemzet egyesítése ellen elkövetett szégyenletes merénylet miatt, amikor 2004. december 5-én a magyar baloldal balliberálisai és szocialistái a határon kívüli magyarok kettős állampolgárságának megadása ellen uszítottak.

Ezen a vajdasági látogatáson is a nemzetegyesítés megvalósítása felé vezető út egyik lépésének szorgalmazása volt a tét. A tartományban ugyanis most dől el, hogy összegyűl-e az a 118 000 aláírás, amely a vajdasági magyar tanácsok közvetlen megválasztásához szükségeltetik, vagy a jelenlegi szerbiai törvények biztosította keretet sem tudják az ottani magyarok kitölteni, mert a radikális pártoknak és csoportosulásoknak ez az „álautonómia-törvény" az igényeit nem elégíti ki.

Orbán Viktor ezekre az ellentétekre utalt temerini látogatása során, amikor kifejtette:

,,Szabadságban élünk, tehát mindenkinek joga van másként gondolkodni. Sőt, mit több, arra is joga van, hogy másként cselekedjen. Én csak szempontokat tudok figyelmébe ajánlani az itt élő magyaroknak. A döntést maguknak kell meghozniuk. Bár jobb lenne a mostani semmiből egy ugrással a teljes autonómia világában találni magunkat, de attól tartok, hogy ez a tündérmesék világába tartozik. A mostani helyzetből az autonómia világába egy hosszabb úton juthatunk majd el. Hogy milyen hosszú ez az út, rajtunk is múlik. De itt több, egymásra építkező dolognak, döntésnek kell megszületnie. Én jó irányba tett és fontos lépésnek tartom a névjegyzékre feliratkozást. De ez nem jelenti azt, hogy az út végére megérkeztünk ezzel."

A zentai nagygyűlésen, ahol ennél határozottabban foglalt állást a nemzeti tanácsok közvetlen megválasztásával kapcsolatosan, és a választói névjegyzékbe való feliratkozásra buzdította a vajdasági magyarokat, azt is hozzáfűzte, hogy a lista minden neve kapocs az újraegyesítendő nemzeten.

Személy szerint ő és az általa vezetett közösség mindig azon az oldalon állt, amely azt gondolja és azért harcol, hogy a határon túli magyarok támogatását sohase kiadásnak, nyűgnek, tehertételnek tekintsék a magyarok, hanem a jövőbe történő beruházásnak. ,,Minden volt és minden lesz. Volt szétszakított magyar nemzet, és lesz egyesített magyar nemzet" — hangoztatta a politikus, aki arról akarja meggyőzni az anyaországi magyarokat, hogy a határokon belül és túl élő magyarok sorsa közös, vagy együtt emelkednek fel, vagy együtt süllyednek el — idézik a vajdasági magyar lapok a zentai beszédből.

Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke a magyar autonómiához való jelenlegi viszonyt politikai állóháborúnak minősítette, elektronikus lapjában viszont helyet adott a másféle véleményeknek is, a vajdasági magyar hírforrásokból átvéve előbb Sólyom László, majd Orbán Viktor érvelését a nemzeti tanácsok megválasztásával kapcsolatban.

Ágoston András említett levelében a magyar autonómiák megteremtésének küzdelmét általánosítva megjegyzi, hogy ,,a magyar politikai autonómiát saját erőből egyikük sem tudta magának megszerezni. Ami csak egyet jelenthet. Azt, hogy ebben az anyaországnak, a mindenkori magyar kormánynak segítenie kell. Egyszerűen azért, mert a magyar közösségek autonómiája nem egy szervezet vagy kisebbségi politikai elit ügye, hanem az egész nemzeté."

Orbán Viktor és ezt megelőzően Sólyom László is az egész nemzet ügyének képviseletében látogatott a Vajdaságba. A leendő magyar kormányfő kifejtette, hogy húsz esztendeje él Magyarország és talán a többi közép-európai ország is az átmenet korszakában, amikor a múlt és a jövő egymás mellett létezett, sőt, folyamatosan egymás ellen harcolt. A Fidesz elnöke kijelentette továbbá: ,,egy leendő kormányzó párt vezetőjeként" azt szeretné elérni, hogy az Országgyűlés érvényt szerezzen ennek a döntésnek.

A határon túli magyarokat megtagadó pártok összezsugorodtak, vezetőik egymás torkát szorongatják — mondotta. A Fidesz és szövetségesei számára viszont ,,a csillagok kedvezően állnak" ahhoz, hogy tavasszal ,,egy választási győzelmet aratva ezt az átmeneti korszakot lezárjuk, és a magyar nemzet határok fölötti egyesítésének megrekedt ügyét kimozdítsuk". Az a kérdés — fejtegette továbbá —, hogy ,,ha lezárjuk a régi korszakot, illetve az átmenet időszakát, lesz-e elég erőnk, hogy éljünk a szabadsággal. Döntünk-e, amikor dönthetünk. Fölszó­lalunk-e, amikor módunk adódik rá, elmegyünk-e választani, amikor elmehetünk, feliratkozunk-e a névjegyzékbe, amikor kivívtuk magunknak a jogot, hogy feliratkozzunk."

2009. december 17., csütörtök

Ketyegő a puliszkában

A demokrácia hihetetlenül fárasztó dolog. Nemcsak azért, mert folyamatosan rá kell áldozni egy-egy vasárnapot, amikor az urnába dob az ember egy papírt, hanem mert ehhez azt is szükséges lenne tudni: hová kell tenni a pecsétet a szóban forgó papírlapon.

Mert időt és energiát igényel az állapotok értelmezése és a tisztánlátás olyan helyzetben, amikor mindenki azt hirdeti magáról, hogy ő az abszolút igazság kizárólagos birtokosa, ugyanakkor minden eszközt bevetve igyekszik bizonyítani, hogy a többi szereplő szélhámos. Annak a látványát is nehéz megemészteni, hogy akit tegnap teljes erőbedobással festettek feketére, azt ma ugyanolyan lendülettel mossák fehérre. Pedig muszáj „vonalban lenni” a történésekkel, mert a szavazásnak csak akkor van értelme, ha tudja a polgár, kire pecsétel, és főleg miért. Ellenkező esetben csak bábja a rendszernek, aki a nyájösztönnek engedelmeskedve az éppen tomboló politikai divatnak megfelelően szavaz. Nézzünk vissza az elmúlt húsz évre: a labda folyamatosan pattogott az egykori kommunista diktatúra által kinevelt rétegből származó balos politikusok és a feltörekvő, új jobboldal között. Négyévente rendszeresen „őrségváltásra” került sor, a váltógazdaság pedig – finoman fogalmazva – nem tett jót az országnak. Főleg úgy nem, hogy döntéshozatalban – bárki volt éppen hatalmon – a szakembergárdát folyamatosan háttérbe szorította a politikai réteg, a törvényeket továbbra is az „elvtársak” szülték. A váltási kísérletekben a posztkommunista rendszerről a működő kapitalizmusra mostanáig csak a „szocik ellen mindenki” jelszóval, jégre épített koalíciók vezettek pillanatnyi sikerre, a közember azonban mindig vesztesen került ki ezekből a csetepatékból. Jelenleg is ez a helyzet. Ironikus, hogy éppen a „kommunista elnyomás ellen küzdő” zászlóvivők terelgetik vissza az országot egy félelnöki, orosz típusú diktatúrába. Mert nem titok, hogy ez történik, a karcsúsított egykamarás parlament azt a célt szolgálja, hogy könnyebben lehessen kézben tartani a dolgokat – miközben persze folyamatosan megy a blabla a dekoncentrációról –, a „tíz embert könnyebb megvenni vagy megfélemlíteni, mint húszat” elvén. Mert mit nyer a kisember azzal, hogy kevesebb szenátori fizut osztanak ki? Ígérte valaki, hogy a spórolt pénz a polgárok zsebébe vándorol? Mindössze annyit érezhetünk majd a bőrünkön, hogy kevesebb kéz mehet majd Bukarestbe az asztalra csapni az érdekünkben. Egyszóval, szavaztunk, a gyanús körülmények között hatalomra került elnöki diktatúra pedig feltehetően legyűrűzik, ismét felemelkedik a kiskirályok csillaga, akik szervilizmussal követik a nagy ember példáját. A jelenség egyébként várható volt: az összevissza, anarchiaközeli rendszer diktatúrához vezet, viszont az is politikai alaptörvény, hogy a diktatúra forradalmat szül. Minél erősebb kezű lesz az elnök, annál hamarabb indul be ismét az időzítő a puliszkában, mert a közhiedelemmel ellentétben felrobbant az már néhányszor…

2009. december 16., szerda

Herta Müllert ünneplik



Nagyszabású ünnepséget rendez Berlin városa Herta Müller tiszteletére pénteken. Az idei irodalmi Nobel-díjas írónőnek a Berlini Ünnepi Játékok házában a német főváros irodalmi intézményei közösen rendeznek ünnepséget.



Ünnepi beszédet mond Michael Krüger könyvkiadó, Andrei Pleşu az író műveinek politikai hátteréről beszél, Ulrich Matthes színész pedig felolvas az ünnepelt Atemschaukel című regényéből. Rajtuk kívül meglepetésvendégek, Müller barátai és olvasói is részt vesznek az eseményen.

Joachim Sartorius neves német költő, a Berlini Ünnepi Játékok intendánsa hangsúlyozta: Herta Müller személyében nem egyszerűen jó, hanem bátor, rettenthetetlen és állhatatos írónőt köszönthetünk. Az Erdélyből (a Temesvár melletti Niczkyfalváról) származó, Berlinben élő Müller az elmúlt héten vette át az irodalmi Nobel-díjat Stockholmban, ahol kifejtette nézeteit az irodalmi műveiben felbukkanó politikai témáról. ,,Számomra az a legfontosabb, hogy egy ilyen ügy, a diktatúra és az emberek szisztematikus és tervszerű pusztításának ábrázolása kapott díjat" — mondta. Herta Müller egy kérdésre válaszolva nem árulta el, mire fordítja a díjjal járó 950 000 eurót (több mint négymillió lejt). ,,Ne aggódjanak, nem fogok rajta jachtot vásárolni" — mondta.

Temesvár 1989-2009

Magas rangú vendégek ― köztük Lech Walesa lengyel és Emil Constantinescu román ex-államfő ― is részt vettek tegnap a temesvári forradalom 20. évfordulóján rendezett emlékhét tudományos értekezletén, ahol a romániai rendszerváltás sorsfordító eseményeit idézték fel.


Tőkés László azt mondta: akkor bukott meg Romániában a kommunista diktatúra, amikor a megfélemlített egyének közösséggé szerveződtek, ehhez pedig Temesvár szellemére, etnikai és felekezeti összefogásra volt szükség. Ez az az erkölcsi tőke, amely túlmutat a ’89-es puccsista és forgatókönyv szerint végrehajtott államcsínyelméleten. Van egy hiteles rétege a ’89-es forradalomnak, és van egy eltérített változata. Ne hagyjuk, hogy teljesen eltérítsék és ellopják, ezt a szellemet akarjuk éltetni ― hangoztatta. Tőkés László köszöntőjében nagyra értékelte, hogy annak idején külföldről is segítséget kaptak. Külön kiemelte a magyar televízió Panoráma műsorának szerepét, hangsúlyozva Pozsgay Imré­nek és Szűrös Mátyásnak még a rendszerváltás előtti — az akkori magyar politika szempontjából bátornak számító — megnyilatkozásait. A forradalom szikrájának tekintett európai parlamenti képviselőnek, volt református püspöknek Traian Băsescu államfő a legmagasabb román állami kitüntetést, a Románia Csillaga (Steaua României) érdemrendet adományozta. Az elismerést Eckstein-Kovács Péter, a román államfő kisebbségi ügyekért felelős tanácsadója kézbesítette a gálaesten. Tőkés László előzőleg a temesvári polgármesteri hivatal által adományozott emlékplakettet vette át. Az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete is kitüntette, Martin Luther King Nobel-bé­kedíjas amerikai fekete lelkészhez, polgárjogi harcoshoz hasonlította, és gratulált a bátorságához.

A hit segített

Lech Walesa előadásában azt mondta: a Szolidaritás az 1956-os magyar és az 1968-as cseh kommunistaellenes megmozdulásokból merítette erejét; valamennyi elnyomott nép erejét a hit segítette a zsarnokság alóli felszabaduláshoz. A temesvári konferencia előadóinak névsora azt jelzi, Közép-Európában a húsz évvel ezelőtti rendszerváltozás kulcsfigurái ma is egymás szövetségesei. Az említetteken kívül ott volt Markus Meckel volt keletnémet külügyminiszter és Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök, a Fidesz―Magyar Polgári Szövetség elnöke. Markus Meckel ― aki az NDK fennállása idején evangélikus lelkész és ellenzéki személyiség, a fordulat hónapjaiban pedig az NDK utolsó külügyminisztere volt ― úgy vélte: két évtizeddel ezelőtt nem a Nyugat győzött Keleten, hanem a szabadság és a demokrácia szelleme. Szerinte a rendszerváltozáson átesett országok nem ajándékba kapták az európai uniós tagságot, hanem kiharcolták azt maguknak. A temesvári konferencia második felvonásának nyitányaként levetítették Szőczy Árpád Drakula árnyéka című dokumentumfilmjét, amelyet hétfő este a Duna Televízió is műsorára tűz. Ez annak a kanadai stábnak a kalandos útját idézi fel, amely 1989 tavaszán leforgatta és kijuttatta Romániából a szekusok által őrzött Tőkés László falurombolást bíráló interjúját.

Csak együtt lehetünk szabadok

A kelet-európai népek sorsközösséget alkotnak, csak együtt lehetnek szabadok, erősek és sikeresek — állapította meg tegnap Temesváron Orbán Viktor a forradalmi emlékév alkalmából szervezett nemzetközi konferencián. Emlékeztetett: e térség népei együtt töltötték a második világháború utáni évtizedeket a kommunizmus börtönében. Bár később megbuktak a kommunista diktatúrák, a rendszerváltás után húsz évvel azt látni, még nem ért véget az átmeneti korszak, a régi világ visszahúzó törekvései miatt még sokan érzik, hogy másképpen, mint azelőtt, de meg van kötve a kezük. Orbán szerint már a Nyugat is kezdi belátni, hogy a legnagyobb veszély ma ebben a térségben a kommunista struktúrák továbbélése. * Európához csak a térségünkön belüli együttműködésen keresztül vezet az út, de a magyar térségpolitikát kellően összhangba kell hozni a magyar nemzetpolitikával — fejtette ki Né­meth Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A fideszes politikus szerint 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben a magyarok és románok együtt indultak, utána pedig szembekerültek egymással. ,,Most eljött az a pillanat, amikor fel kellene ismernünk, hogy Európához csak az együttműködésen keresztül vezet az út" — mondotta, és hozzátette: a jövendőbeli magyar kormány elkötelezett célkitűzése, hogy Romá­niával és Lengyelországgal — e két kitüntetett partnerünkkel — elmélyült térségi együttműködést alakítson ki.

A kommunista örökség

Deutsch Tamás fideszes európai parlamenti képviselő szerint — aki az 1989-es prágai tiltakozás egyik főszereplője volt — a rendszerváltozás valóban megtörtént a térségben két évtizeddel ezelőtt, de minden problémája a posztkommunizmus jelenségéből fakad. Az előadók közül többen is ,,temesvári csodáról" beszéltek, amikor felidézték a húsz esztendővel ezelőtti eseményeket. A temesvári felkelés történelmi körülményeit elemezve Gabriel Andreescu egyetemi tanár és politológus természetellenesnek nevezte, hogy az akkori eseményeket mind a mai napig eltérően értelmezik Romá­niában. Szerinte az akkori eseményekben a nómenklatúra változás iránti igénye is szerepet játszott, amellyel szemben Nicolae Ceauşescu a végsőkig ellenállt. A külső tényezők mellett azonban az volt a legdöntőbb, hogy a román társadalom akkor már tűrőképességének határához érkezett. Pozsgay Imre volt magyarországi államminiszter a kelet-közép-európai népek újjászületéséről beszélt, vagyis szerinte akkor nem a nagyhatalmak közötti viszonyrendszer változása, hanem a ,,nemzeti öntudatosodás" játszotta a legfőbb szerepet. Szőcs Géza költő, az RMDSZ volt főtitkára és alelnöke személyes történetén keresztül beszélt a forradalom napjairól, Bakk Miklós egyetemi docens pedig az erdélyi magyarság húsz évvel ezelőtti egységéről és mai politikai szerkezeti megújulásának fontosságáról beszélt.

2009. december 15., kedd

Drakula árnyéka – Dokumentumfilm a Duna Televízióban



A húsz évvel ezelőtti romániai forradalom kirobbanásában hatalmas szerepe volt Tőkés László református lelkésznek, Románia legismertebb ellenzéki személyiségének. Tőkés a hallgatás falát erősebbnek tartotta a Berlini Falnál. Kanadai újságírók segítségével sikerült eljutnia a nyilvánossághoz.

A vele készített nagyhatású interjú készítésének körülményeit eleveníti fel a film.

Drakula árnyéka
Magyar Dokumentumfilm, 2009
Rendező: Szőczi Árpád

Csak a Fidesz-KDNP akar változást Magyarországon



Orbán Viktor szerint a Fidesz-KDNP az ,,egyetlen csapat Magyarországon", amely változást akar.



A Fidesz elnöke az ellenzéki párt országos választmányának tegnapi ülésén úgy fogalmazott: ,,százegynéhány nappal a jövő évi választások előtt állnak a zászlók", amelyekre mindenki felírta a maga elképzeléseit. Mint mondta, az MSZP zászlaján az áll, hogy ,,Gyurcsány-korszak 2"; az SZDSZ-én ,,viszontlátásra"; az MDF-én ,,Bokros-csomag"; ,,a magyar jobboldalt gyengítő" Jobbikén pedig az, hogy ,,erőszak". Ezeknek a zászlóknak a közös jellemzője az, hogy konzerválni akarják a múltat, a Gyurcsány-korszak meghosszabbítá­sában érdekeltek — közölte Orbán Viktor. ,,A mi zászlónk abban különbözik az összes többitől, hogy ez a mondat áll rajta: ,,Együtt az emberekkel" — mondta, hozzátéve, hogy szerinte Magyarország kiállta a próbát, ugyanis kibírta, hogy ,,a diktatúrából magát átmentő szocialista politika visszatér a hatalomba, és a hatalommal gátlástalanul visszaélve (...) az élet minden területén végzetesen legyengíti az országot".

A képviselőjelölti meghallgatásokról szólva kifejtette: ,,szinte mindenkivel beszéltem a jelöltek közül", akik megerősítették őt abban, hogy jó úton járnak. Mindenki felkészült, elszánt a változtatásban, abban, hogy lezárják a Gyurcsány-korszakot, hogy felelősségre vonják azokat, akik bajba sodorták Magyarországot — mondta Orbán Viktor, aki a szokásos ,,Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!" szlogennel zárta beszédét.

Orbán Viktor beszéde után zárt ajtók mögött folytatódott a Fidesz országos választmányának ülése, döntöttek a Fidesz-KDNP pártszövetségnek a 2010-es országgyűlési választásokon az egyéni választókerületekben induló jelöltjeiről.

Jogi aggályok a szlovák nyelvtörvény miatt

A magyar kormány képviselői Hágában tájékoztatták az EBESZ kisebbségi ügyekben illetékes főbiztosát, Knut Vollebaeket a szlovák államnyelvtörvényről és végrehajtási irányelveiről folytatott szakértői tárgyalások értékeléséről — közölte Szollár Domokos kormányszóvivő.


Pozsonyban ugyanakkor közölték, elutasítják a magyar fél által kezdeményezett újabb egyeztetést.

Korányi Dávid, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára és Czukor József, a Külügyminisztérium szakállamtitkára tájékoztatta a főbiztost arról, hogy a Szécsényben megkötött miniszterelnöki megállapodással ellentétben a szlovák fél egyoldalúan megszakította a tárgyalásokat, miközben nem sikerült feloldani a törvény diszkriminatív rendelkezéseit. Rámutattak arra, hogy a törvény jelenleg ismert végrehajtási dokumentuma nem orvosolja a főbiztos júliusi ajánlásaiban rögzítetteket, és tartalmában és formájában is újabb jogi aggályokat vet fel. Ezért korainak tartják annak december 16-ra tervezett elfogadását, és további konzultációkat látnak szükségesnek.

Korányi Dávid és Czukor József — elkerülendő a politikai feszültség kiújulását — megerősítette a magyar kormány készségét a problémák tárgyalásos rendezésére, de arra kérték a főbiztost, hogy ha a szlovák fél el is fogadná a végrehajtási irányelveket, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a szlovák hatóságok lehetőleg ne szabjanak ki pénzbüntetéseket. Kérték a főbiztost, hogy a korábban kiadott szakmai véleményével összhangban folytassa a munkát a szlovákiai kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvény korszerűsítése és egy átfogó kisebbségvédelmi törvény szlovákiai elfogadása érdekében. Erre a főbiztos ajánlásaival összhangban ígéretet tett. A főbiztos ígéretet tett arra is, hogy hivatala követni fogja a nyelvtörvény kapcsán előálló ügyeket, s megkezdte a kisebbségi nyelvekről szóló szlovák törvény megerősítésével, valamint egy átfogó kisebbségvédelmi törvénnyel kapcsolatos előkészítő munkát.

Nem lesz újabb magyar—szlovák egyeztetés a szlovákiai államnyelvtörvényről azt megelőzően, hogy a jogszabály végrehajtási utasításainak elveit holnap megvitatja a pozsonyi kormány — jelentették be Pozsonyban. Heizer Antal pozsonyi magyar nagykövetet tegnap bekérették a szlovák külügyminisztériumba, ahol közölték vele, hogy a szlovák fél nem fogadta el azt a magyar javaslatot, hogy ma Budapesten újabb egyeztetés legyen. ,,Érdemi és konstruktív tárgyalásokra van szükség, s a magyar fél által javasolt december 15-i időpont ezt a feltételt nem teljesíti" — indokolta a döntést a szlovák fél. ,,A tárgyalásoknak ezért a jövő évben kellene sorra kerülniük, amikor már lehetőség lesz kiértékelni, hogyan érvényesül a gyakorlatban a Szlovák Köztársaság államnyelvtörvényének módosítása" — tették hozzá.

Băsescu az államelnök



Érvényesnek mondta ki a december 6-i elnökválasztást az alkotmánybíróság. A testület tegnapi közleménye szerint Traian Băsescu a szavazatok többségével új mandátumot nyert el. Ünnepélyes beiktatására december 16-án délelőtt kerül sor.


Az alkotmánybíróság egyúttal elutasította az SZDP azon kérését, hogy a valószínű csalások miatt ismételjék meg az elnökválasztás december 6-án megrendezett második fordulóját. Mircea Geoană SZDP-elnök elismerte vereségét, és gratulált ellenfelének, noha továbbra is gyanúsnak találja a választás kimenetelét — szerinte ez évekig árnyékot vet Romá­niára —, és emelt hatáskörű parlamenti vizsgálóbizottságot kíván létrehozni az igazság kiderítésére, valamint az eljövendő választások tisztaságáért.

A központi választási iroda ugyancsak tegnap hozta nyilvánosságra, hogy több mint 134 000 szavazat újravizsgálása után összesen 2247, korábban figyelmen kívül hagyott szavazatot találtak. Ezeket tévesen sorolták az érvénytelenített voksok közé, valószínűleg a ,,fáradtság" miatt, de nem változtatnak az eredményen: 1260-at Băsescura adtak le, Mircea Geoanăra csak 987-et. Az érvénytelenített szavazatok újraszámolását pénteken rendelte el az alkotmánybíróság.

Magyar prefektust akar az RMDSZ



Magyar prefektust szeretne Háromszéken az RMDSZ kormányzati szerepvállalás esetén, és az egy évvel ezelőttinél jobb magyar arányt a megyei intézmények vezetőinél — nyilatkozta Tamás Sándor, az RMDSZ megyei elnöke.
Vasárnap ismét egyeztetett Bukarestben az RMDSZ és a D-LP, ám egyelőre erre a szintre még nem jutottak el, csak azt követően kezdenek konkrétumokról tárgyalni, ha az alkotmánybíróság hivatalossá teszi a választások eredményét.

Első lépésként a kormány összetételéről, majd a prefektusokról és a megyei intézményvezetőkről egyeztetnek. Kovászna megyében ragaszkodnak a magyar kormánybiztos kinevezéséhez, és szeretnék elérni azt is, hogy az intézményvezetőknél érvényesüljön az etnikai arányosság elve (75 százalék magyar, 25 százalék román), távlati cél, hogy ezt Dél-Tirolhoz hasonlóan törvény is rögzítse. Tisztában vannak azzal, hogy ez rögtön nem lehetséges, de szeretnének kicsit jobb arányt elérni, mint amilyen tavaly, a magyar vezetők leváltása előtt volt.

Tamás Sándor elmondta, csütörtökön jelen volt Bukarestben a területi elnökök konzultatív tanácsán, ahol javaslatokat fogalmaztak meg. A megyei elnökök a kormányzati részvétel egyértelmű és legfontosabb feltételeként a megfelelő regionális átszervezést, a decentralizáció felgyorsítását és az oktatási törvény módosítását határozták meg.

2009. december 12., szombat

Új számmal jelentkezik a Nagy Magyarország folyóirat



December 14-én, hétfőn jelenik meg a Nagy Magyarország történelmi magazin új száma, amely a magyar történeti alkotmányt és a Szent Korona-tant mutatja be több nézőpontból.

A témában olyan neves szakértők publikálnak, mint Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi elnöke, A Történeti Alkotmány — Magyarország ősi alkotmánya című hiánypótló mű szerzője; Horváth Attila jogtörténész, egyetemi docens; Cservák Csaba alkotmányjogász, a Független Jogászfórum elnöke; vagy Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke.

Pásztori-Kupán István kolozsvári teológiatanár a protestánsok Szent Koronához való viszonyulását ismerteti. Vincze Gábor hódmezővásárhelyi történész a román nemzeti hősként tisztelt politikai kalandor, Andrei Şaguna főpap életútját járja körül, másik cikkében pozitív példaként az ugyancsak román Gozsdu Manó pályáját ismerteti. Takács Veronika egyedülálló képriportjában vitéz Tankó Antal egykori csángó honvéd visszaemlékezését olvashatjuk, aki az 1944-es székelyföldi harcok egyik utolsó elő szemtanúja. Kedvenc történelmi hősét ezúttal a kiváló egri borász, Kaló Imre mutatja be.

Tőkés László



Nem történt meg az igazi rendszerváltás — jelentette ki Tőkés László Bukarestben, ahol szerdán a Társadalmi Párbeszédért Csoport (Grupul pentru Dialog Social) tagjaival találkozott.


Rodica Culcer kérésére Tőkés László a húsz évvel ezelőtti forradalom tanulságairól beszélt. Máig érvényesnek tartja akkori bátorságot adó hitvallását, hogy ,,az Istennek kell engedelmeskedni, és nem az embernek". Húsz év elteltével még nem történt meg az igazi rendszerváltás, de hát — ugyancsak bibliai jelképpel élve —: a Mózes által vezetett zsidók is csak negyven évi vándorlás után érkeztek az Ígéret földjére — mondotta. Az eltelt két évtizedet a tényleges rendszerváltás híveinek és a kommunista, korrupt és önző magatartás képviselőinek a harca jellemezte. Herta Müller Nobel-díjas írónő könyvéről megjegyezte: a kommunizmus lényegének a megragadása és elemzése adhat erőt és irányvonalat a múlt rendszer továbbélése elleni küzdelemhez. Tőkés kifejezte reményét, hogy nem kell negyven évet várni a valódi rendszer- és szemléletváltásra. A találkozó résztvevői — többek között Andrei Oisteanu, Ion Caramitru, Adrian Cioroianu, Andrei Cornea, Stere Gulea és Nestor Ratesh — a húsz évvel ezelőtti események értelmezéséhez adtak hozzá néhány új gondolatot, párhuzamot keresve a legutóbbi elnökválasztás történéseivel is. Boros Zoltán hozzászólásában arra emlékeztetett, hogy az 1989. december 22-én felszabadult Román Televízióban már az első percektől megkezdődött a forradalom kirobbanása helyszínének, Temesvárnak, valamint Tőkés László szerepének az elhallgatása, később pedig a temesvári lelkész személyi imázsának a lerombolása. Húsz év távlatából megállapítható, hogy ez nem sikerült.

Kisebbségvédelmi keretegyezményt sürget az Európai Néppárt

Az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak védelméről fogadott el politikai nyilatkozatot az Európai Néppárt bonni kongresszusa. A dokumentum az RMDSZ és a Magyar Koalíció Pártjának kezdeményezésére került a legnagyobb európai politikai alakulat kongresszusának plénuma elé. Az Európai Unió lakosságának tíz százalékát kitevő őshonos nemzeti kisebbségek fontos kulturális, intellektuális, gazdasági és szociális értékei az Európai Uniónak, védelmük, kultúrájuk és nyelvi sokszínűségük megőrzése alapvető érdeke az egységét kereső Európai Uniónak — áll az elfogadott nyilatkozatban.


Borbély László képviselő, az RMDSZ kongresszusi küldöttségének vezetője példa nélkülinek nevezte a kisebbségekre vonatkozó dokumentum elfogadását, és hangsúlyozta, hogy az Európai Néppárt első alkalommal említi hivatalos dokumentumban az őshonos nemzeti kisebbségeket, és nem kezeli őket együtt a tíz-húsz éve Európában élő bevándorlókkal. Borbély fontosnak nevezte, hogy a nyilatkozat olyan időszakban született, amikor Szlovákiában a nyelvtörvény az anyanyelvhasználatot, Ukrajnában új rendelkezések az anyanyelvű oktatást fenyegetik.

Winkler Gyula európai parlamenti képviselő kiemelte, hogy az európai kisebbségvédelem erős eszközt kapott az Európai Néppárt támogatása révén, a nyilatkozatnak jelentős politikai súlya van, hiszen hivatkozási alap lesz az Európai Parlamentben is. Winkler hangsúlyozta, hogy a néppárti dokumentum az első lépés azon az úton, amelynek végén a cél ez európai kisebbségvédelmi normarendszer megteremtése.

A Néppárt megerősítette korábbi ajánlását, hogy a nemzeti kisebbségek jogait javítani és korszerűsíteni kell, ugyanakkor bátorítja az előremutató kisebbségvédelmi intézkedéseket, és azt ajánlja a tagállamoknak, hogy folytassanak folyamatos párbeszédet az őshonos nemzeti kisebbségek képviselőivel, vonják be őket a nemzeti, regionális és helyi döntéshozatalba. Végezetül a dokumentum üdvözli az Európai Bizottság elnökének szándékát, hogy egyik biztosa a kisebbségi kérdésekkel is foglalkozni fog.

2009. december 9., szerda

Tőkés László



1989-ben egy fiatal lelkipásztor Temesváron, Romániában elkezdte bontani a ,,hallgatás falát". Hitelességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy igehirdetéseire egyre többen voltak kíváncsiak, vasárnaponként a magyar református templomba római katolikusok, román ortodoxok, baptisták és német evangélikusok egyaránt jártak. A diktatórikus államhatalom és erőszakszervezetei sem tudták megakadályozni Tőkés Lászlót abban, hogy kimondja a kimondhatatlant. E történelmi pillanatra emlékeztek 2009. december 4-én a Húsz év Temesvár igézetében című nemzetközi konferencián Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében.


1989 decemberében volt egy igaz ember Temesváron, és egy igaz ember elég a jó döntéshez — mondta köszöntőbeszé­dében Balog Zoltán, az Országgyűlés emberjogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke, aki hangsúlyozta: — Akkor leszünk Isten terveinek munkásai, ha megértjük, mi a terve velünk. Ha a hazugság elutasításával követni tudjuk az igazságot. Temesvár szelleme ezt üzeni nekünk húsz év után is.

Van-e remény, hogy Európa Temesvár Európája legyen? — tette fel a kérdést Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke, fideszes országgyűlési képviselő, aki méltatva a húsz éve történt temesvári eseményeket és azok hősét, kijelentette: Tőkés László a közép-kelet-európai rendszerváltás utolsó aktív mohikánja, egyetemalapító, egyház-újraszervező, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, jelenleg európai parlamenti képviselő, Temesvár hőse, aki áttörte a hallgatás falát.

Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz — Magyar Polgári Párt elnöke beszédében Tőkés Lászlót a következőképp méltatta: — A szabadság csak az erőseké és bátraké, akik kiállnak érte. Tőkés László egymaga szállt szembe az elnyomó rezsimmel, annak titkosszolgálatával és hadseregével. Megmutatta, hogy egyetlen ember erősebb lehet egy egész elnyomó rendszernél. Ez az erő változtatta meg Közép-Európát!

A Fidesz elnöke beszédében megállapította: — Bár eltelt húsz év, de még mindig nem mondhatjuk el, hogy célba értünk. Tudunk-e élni a szabadsággal? Meg tudjuk-e valósítani terveinket? — tette fel a kérdést. — Másképp, mint a diktatúrában, de ma is úgy érezzük, mintha meg lenne kötve a kezünk. A jövő legfontosabb kérdése tehát: tudunk-e élni a szabadsággal és az azzal járó lehetőségekkel?

A Gonosz elleni harc örök — jelentette ki a konferencia ünnepelt hőse hozzászólásában. Tőkés László hangsúlyozta: — Folytatni kell a húsz évvel ezelőtt megkezdett rendszerváltozást, nem merülhetünk ki a múlt felidézésében! Nehogy felülkerekedjen a Múlt Jövendőnk felett! Véleménye szerint a szekuritáté még mindig szolgálatban van, a diktatúra pedig lopakodva kísért bennünket. Ideje hát szabadulnunk a kommunizmus kísérteteitől!

Tőkés szerint tovább kell haladni a temesvári úton, eljutva Brüsszelig, a vasfüggöny leomlásától Európa újraegyesüléséig. Véleménye szerint 1956 és 1989 miatt büszkék lehetünk mi, magyarok, mert nemzetközi szinten is hozzájárultunk a rendszerváltás nagy pillanataihoz.

A nemzetközi konferencián felszólalt Lee Edwards, a washingtoni Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelye Alapítvány elnöke, aki idén nyáron kuratóriumi társaival együtt Tőkés Lászlónak ítélte a Truman—Reagan Szabadság-díjat, valamint Emil Constantinescu, Románia volt elnöke. Az ünnepi emlékező tanácskozás Szokolay Sándor Áttörés című zeneműve nyitányának bemutatásával zárult.

A forradalmi emlékév programjai Kolozsvárott, Bukarestben, Temesváron, Strasbourgban és Menyőn folytatódnak. December 17-én Budapesten mutatják be Szőczy Árpád Drakula árnyékában című filmjét (magyarországi ősbemutató) az Uránia Filmszínházban.

2009. december 8., kedd

A döntő székelyföldi voksok



Ismét csak sikeresnek bizonyult Traian Băsescu sokszor kipróbált ,,egyedül mindenki ellen" taktikája: az Országos Választási Iroda tegnap közzétett nem hivatalos végeredményei szerint a jelenlegi államfő hajszállal ugyan, de megnyerte a választásokat, és újabb öt évig irányíthatja az ország sorsát a Cotroceni-palotából. Hogy miként teszi majd ezt, az elmúlt évek tapasztalatai alapján sejthetjük, a választási kampány idején ugyanis programjáról nem sokat beszélt, a ,,kommunisták" és a ,,mogulok" ellen indított hadjárata és populista referendumkezdeményezése azonban sejtet egyet s mást a következő öt évről.


Előreláthatólag folytatódni fog az a konfrontatív, konfliktuskereső, egyeduralomra törekvő politikája, amely az elmúlt esztendőkben számtalan botrány okozója volt, két koalíció összeomlásához vezetett, és hosszan tartó politikai válságba torkollott. A korrupcióellenes harc címkéje alatt várhatóan tovább folytatódnak a többnyire politikai leszámoláshoz hasonlító, a tévék képernyőjén élőben közvetített, törvényszéki ítélettel azonban sosem végződő letartóztatások. De ami számunkra talán a legfontosabb: alkotmánymódosítást hajtanak végre, változik majd az államfő és a törvényhozó testület hatásköre — Băsescut ismerve vélhetően nem éri be jelenlegi jogkörével —, egykamarás parlamenti rendszert vezetnek be, és még csak sejtésünk sincs, milyen szerepet szánnak a kisebbségeknek, esetleg veszélybe kerül-e a magyarság parlamenti képviselete. Vélhetően megmarad az alaptörvényben az egységes nemzetállam kifejezés is, nem véletlenül ismételgette ezt oly provokatívan a tusványosi szabadegyetemen az államfő. De küszöbön áll a közigazgatási reform is, a nyilatkozatok szintjén régóta a helyi autonómia mellett érvelő államfő azonban Budapesten igen határozottan mondott nemet a székelyföldi területi autonómiára. Igaz, sok jóval Mircea Geoană győzelme sem kecsegtetett volna: a szociáldemokraták jelöltje jóformán semmilyen üzenetet nem fogalmazott meg a magyarság számára, a szász Klaus Johannis miniszterelnöki kinevezése pedig nem bizonyult kellően motiválónak. Nem véletlen tehát, hogy Székelyföldön az országos átlagnál jóval alacsonyabb részvételt jegyeztek, és Hargita, Maros, Kovászna megyében egyaránt Băsescu nyert — annak ellenére, hogy az RMDSZ Mircea Geoană támogatására buzdította híveit.

A rendkívül szoros versenyben mondhatni döntőek voltak a székelyföldi voksok. Kérdés azonban, hogy az ígéretekben is igen szűkmarkú államfő hálás lesz-e ezért a székelyeknek, figyel-e követeléseikre, vagy pedig továbbra is zsigerből elutasítja azokat, és csak a szavazatszerzés reménye vezérli majd mifelénk.

Teljes nemzeti egyenlőséget!



1918. december elsején az első erdélyi magyar fejedelemről elnevezett Gyulafehérváron az erdélyi román politikai elit kihasználva azt, hogy Magyarország az első világháborúban a vesztesek oldalán harcolt, az 53,8 százalékarányú románság nevében úgy döntött, hogy elszakítja Erdélyt az ezeréves magyar hazától.


E határozattal olyan országot csonkítottak meg, ahová elődeik ― évszázadok folyamán ― a jobb megélhetés reményében telepedtek le. Mivel ez a demokrácia játékszabályait felrúgva, népszavazás, az őshonos magyar lakosság megkérdezése nélkül valósult meg, így tulajdonképp törvénytelen területrablás történt. Ezért tűnik arcátlanságnak, hogy 2009-ben, 91 évvel később december elseje ürügyén a háromszéki székelység központjába a fasiszta Vasgárda törvényes utódpártja, az Új Jobboldal különítményeket utaztat Bukarestből Sepsiszentgyörgyre megleckéztetni a 987 éven keresztül önkormányzattal rendelkező székelyeket, elvenni a kedvüket attól, hogy a román állam keretében (is) kérjék az autonómiához való jogot. A neofasiszta csoportok a város utcáin ordítozva adták tudtára az őshonos székelységnek azt, amit már március 15-én, a magyar nemzeti ünnep alatt Kolozsváron (is) üvöltöztek: ,,Székelyföld román föld" (Ţinutul Secuiesc pământ românesc). Most kiegészítették azzal, hogy a székelyeket Mongóliába is elküldték! Az erdélyi magyarok Ázsiába utasítgatása közismert, mivel a nagy román vezér, a Nagyrománia Párt elnöke, Vadim Tudor ― büntetlenül, hazafiként ― mondogathatja a tévéadásokban minden alkalomkor, amikor magyar közösségi jogokról van szó.

Ha az erdélyiek ismernék valós múltjukat, akkor az autonómiakérdés ― mindkét nép hasznára ― megoldható lenne. Azonban a román nacionalisták a nagy román álom: a homogén nemzetállam megteremtésére törekvéssel, a Dnyesztertől a Tiszáig terjedő Nagyrománia ábrándjával, az elképzelt történelmi múlt mítoszával tönkreteszik a román és a magyar nép közötti hatékony együttműködés és kölcsönös tisztelet szellemét. Az erdélyi magyar kérdés megoldásában, Talleyrandnak, a francia diplomácia nagymesterének ravasz teóriáját részesítik előnyben. A békés együttélés, egymás tisztelete, az egyenlőség helyett a beolvasztást, az elnemzettelenítés eszközét használják. Talleyrand azt mondta Napóleonnak a magyarokról, ha azokat megfosztják a történelmüktől, akkor azt lehet tenni velük, amit épp akarnak. Nem véletlen tehát a tény, hogy 91 éve a magyar és a román gyerek is propaganda-, kitalált, imaginárius (elképzelt) történelmet tanul. Ezzel a magyar tanulókba azt sulykolják, hogy jövevény, elődei elnyomták a románokat, hogy ősi román földön él. A román gyereknek pedig elsősorban azt kell tudnia, hogy ősei a dákok voltak, így ő őshonos, a magyar a jövevény. Csakis e történelmi alapozottságú gondolkodásból fakad a román társadalom széles tömegei részéről megnyilvánuló intolerancia, az erdélyi magyarság közösségi jogoktól való megfosztásának helyeslése, sőt, követelése.

Az abnormális gondolkodásmód megnyilvánul a mindennapi életben is. Erre néhány közismert példát mutatok be. A románok többsége a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy ha ő egy színmagyar településbe költözik, akkor vele mindenki románul beszél, és neki évtizedek múlva sem kell ismernie a helyi lakosság nyelvét. E mentalitással magyarázható az is, hogy Sepsiszentgyörgyön, a háromszéki székelység központjában, ahol 1880-ban a románok számaránya alig 0,58 százalék volt, ahol az utóbbi évtizedek betelepítési programjának megfelelően az arányszámuk elérte a népesség egyötödét, többségük harminc-negyven éves ideköltözés után sem érzi ellentmondásosnak azt, hogy az őt románul üdvözlő magyar szomszédját magyarul köszöntse. A legérdekesebb az, hogy a legtöbb szentgyörgyi székely fejé­ben meg sem fordul az a gondolat, hogy ő már a köszönésben is másodrangú állampolgár, nem egyenlő fél, pedig nem ő költözött románlakta vidékre, városba.

Természetesen, e furcsa gondolkodásmód kialakításában nemcsak az egységes, homogén nemzetállamot meghirdető nacionalista hatalom a ludas, hanem a hivatástudat nélküli történelemtanárok sokasága is. Ezek némely része a parancsuralmi rendszerben azért nem tanította meg Erdély, Bánság és a Partium valós történelmét, mert arra hivatkozhatott, hogy neki csak a tankönyvi anyagot szabad oktatnia. Újabban, miután a szólásszabadság, az információ szabad áramlása az európai jogrend alapja, a hivatás nélkül dolgozó pedagógusok kifogása a kevés óraszám, a zsúfolt tananyag. Nyilván, most is kényelmesebb nem beszélni magyar történelemről, eltöltögetni az órát. Nem kell tehát csodálkozni azon, ha az egyik jó magyar szellemiségű középiskolában a hatodikos tanulók, miután féléven át hivatalos tankönyvből: A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai című könyvből ,,tanulták" a magyar történelmet, úgy vélik, hogy Sepsiszentgyörgyön, Erdélyben azért él sok magyar ember, mert itt magasabb az életszínvonal, mint Magyarországon. Egy másik szomorú példa: nemrég több tanítóképzős diákleányt, helyesebben főiskolást hallottam beszélgetni magyar történelemről, s kiderült, nem tudják, hogy a történelmi Erdély nem azonos a Romániához csatolt hajdani magyar területekkel.

E sorok írója meggyőződéssel vallja, hogy az autonómiáért folyó küzdelem erőtlensége, a megalkuvás gyökere épp a valós történelmi ismeretek hiányából fakad. Természetesen tudjuk, hogy vannak hivatástudattal nevelő pedagógusok, történelem szakos tanárok is, olyanok, akiknek fáj az, hogy Erdély-szerte a tantervben rögzített ritmusban zajlik az elnemzettelenítés, az elrománosítás.

A december elsején történtek arra figyelmeztetnek: nem tehetjük meg azt, amit a szerencsésebb anyaországi honfitársaink, hogy ne tudjuk Erdély igaz történelmét, nem mondhatunk le az autonómiáról. Ha gyökereinket nem ismerjük, mert elhitetik velünk, hogy jövevények vagyunk e földön, akkor azt is elfogadjuk, hogy minket nem illet meg a kollektív jog, márpedig autonómia, önkormányzat hiányában Székelyföld magyar közösségére is az erdélyi szórványmagyarság és a moldvai csángóság sorsa vár. Ne feledjük, 1918. december elsején teljes nemzeti egyenlőséget ígértek, ezzel még adós a román politikai elit!

2009. december 5., szombat

Egy a nemzet – Megemlékezés december 5-re Nagyváradon



Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Tőkés László európai parlamenti képviselő irodája a külhoni magyarok kettős állampolgárságáról szóló, 2004. december 5-i, elhíresült népszavazás ötödik évfordulója alkalmából ünnepélyes megemlékezést rendez szombaton délután 6 órától Nagyváradon Egy a nemzet címmel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöki székházának dísztermében (Városháza u. 27.). A szervezők deklarált célja „nem a kudarcos népszavazás okozta lelki sebek felszakítása, hanem azok begyógyítása”.

A rendezvény áhítattal kezdődik, amelyen részt vesz Schmitt Pál, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség és az Európai Parlament alelnöke, Tőkés László EP-képviselő, Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért elnöke és a meghívottak: Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, Berényi Károly, Hódmezővásárhely önkormányzatának képviselője. Ebből az alkalomból Antal János, az EMNT Figyelőszolgálatának vezetője bemutatja az Egy kifejezés – és ami mögötte van című kiadványt, amely Tőkés Lászlónak egy 1993-as tanulmányát tartalmazza a Trianon óta az erdélyi magyarság ellen folytatott „vértelen népirtás” adatairól, kiegészítve az 1993-tól napjainkig terjedő időszakra vonatkozó adatokkal. Az est kulturális részében fellép Lászlóffy Zsolt zongoraművész, a húszéves Varadinum vonósnégyes, a Péterffy Lajos és Gáll Annamária színművész-házaspár.

Reggeli Újság

2009. december 4., péntek

2004 December 5












A szégyen évfordulója









Amíg tisztességes magyar ember él a földön, soha nem lehet elfelejteni december ötödikét, a szégyen és a gyász napját, mely úgy hiresülhet el a magyar históriában, akár Mohács és Trianon.





Azzal a különbséggel, hogy ezt a szégyent, megaláztatást senki nem hozta fegyverrel ránk, nem kényszerítették ki idegen hatalmak, magunk kerestük önmagunknak.






Bár itt álljunk meg egy szóra! Amikor „magunkról" beszélünk, egyre inkább fel kell tennünk a kérdést: kik is vagyunk „mi, magunk"? Hát biztosan nem az a Kovács László, volt külügyér és szocialista pártelnök, aki a kettős állampolgárság megszavazásának esetére „huszonhárommillió román beözönléséről" prófétált, sem Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, aki költséget nem kímélve, hazudozásokkal és riogatással nem takarékoskodva ágált a népszavazás esetleges sikere ellen, s tette sikerrel, hiszen az agymosott anyaországi polgárok többsége távol maradt a referendumtól, s az így - függetlenül attól, hogy a magukat szavazásra elszánók között győzött az igen - érvénytelen és érvényét vesztett lett.





Gyurcsányék, Hillerék, Kókáék, Kuncze-fik „győztek" a népszavazáson.





A nemzetrontás példátlan „diadalát" mutatták fel.De ez csak a kezdet volt! Tudván tudtuk (miért ne tudtuk volna-), hogy a nemzetárulás tovább fog folytatódni. Mindaz, ami a magyarországi, nemzeti akaratból végrehajtott rendszerváltás után megvalósult, Gyurcsányék kezén semmivé vált. Lassan gyakorlatilag nullára csökken a határon túli magyar közösségeknek juttatott anyagi támogatás, felszámolták a HTMH-t, megszüntették az Illyés Alapítványt, a minap szegték nyakát a Teleki Alapítványnak, s következésképpen bezárhatja kapuit az a Teleki Intézet is, mely kényelmetlen igazságokat fogalmazott meg a mai magyar hatalom (nem létező) nemzetpolitikájáról.





Lassan, de biztosan megvonnak minden rendű és rangú kedvezményt, s nincs messze az idő, hogy kimondassék a híres-nevezetes magyar igazolványról: „töröljék ki vele a...!"




Ez van, ezt kell szomorúan tudomásul venni, szomorúan, mert vajmi keveset tehetünk mi ellene. Már Máért sincs, s ha megtehetnék, a határon túli magyarok számára Gyurcsányék vízumkényszert vezetnének be,hogy ne zavarják az köreiket. Ez nem alaptalan és felelőtlen fantáziálás, hiszen ez a bagázs bármire képes. Képes arra, hogy saját országa lakosságát is meglopja és tönkretegye, szétverje az egészségügyet, az oktatást, a társadalombiztosítási rendszert, a magyar kis- és közepes vállalkozásokat, a tudományos kutatást és a polgári létezés minden kezdeményét.




Most kapják fel a fejüket magyarországi véreink - milyen későn! -, s megtapasztalhatják, hogy országuk rohamléptekkel közeledik egy M.SZ.P-S diktatúra, a rendőrállamiság felé. Az ötvenhatos forradalom ötvenéves évfordulóján agyba-főbe verik őket a rohamrendőrök, majd kifizetik, leülik a rájuk kiszabott bírságokat, illetve büntetéseket, majd kifizetik a vizit- és ágydíjakat, a megemelt gázszámlát, az egyetemi tandíjakat, elnézik bágyatagon, hogyan kótyavetyélik el Gyurcsányék a nagy budapesti és vidéki kórházak épületeit és rendkívül értékes telkeit, a belvárosi, minisztériumoknak otthont nyújtó palotákat, a maradék magyar földet, mindent...





Most már ők is tudják. Vagy tanulják éppen, kit, kiket ültettek nyakukba. S rádöbbenhetnek, hogy nem a határokon túli magyaroktól kellett volna félni.!!!!




Ezenközben Traian Basescu bejelenti: a világon bárhol élő román megkaphatja a román állampolgárságot.És be is tartja igéretét még akkor is ha ezzel a tettével kiváltotta az E.U. nemtetszését.








ÉS TESZI MINDESZT NÉPSZAVAZÁS NÉLKÜL....!!!!!!!!!!!!








Háromszék ,ERDÉLY

Lemondott az MPP alelnöke

Lemondott pártbeli tisztségéről Tőkés András, az MPP alelnöke, aki így tiltakozik az ellen, hogy Szász Jenő, a párt elnöke december elsején részt vett a Cotroceni-palotában szervezett fogadáson. Úgy gondolja, a december elsejének egyértelmű a jelentősége, és éppen ezért Szász Jenőnek, az MPP elnökének nem kellett volna részt vennie az államelnöki palotában szervezett fogadáson.

Bár megtartja MPP-tagságát, minden pártban betöltött funkciójáról lemond az alelnök. A politikus azok után fogalmazta meg lemondónyilatkozatát, hogy kiderült, Szász Jenő, az MPP elnöke, Rácz Károly, kézdivásárhelyi és Nagy István, baróti polgármesterek kíséretében december 1-jén a Cotroceni-palotában szervezett fogadáson ünnepelt. „A politikai konjunkturális helyzettől függetlenül december elsejének egyértelmű a jelentősége. A román tömegek természetszerűen örvendenek Erdély Regáttal való egyesülésének, a magyarság azonban létét és fennmaradását érzi veszélyeztetve azáltal, hogy a gyulafehérvári ígéretek ellenére a mindenkori bukaresti hatalom 91 éve csak felszámolni, illetve beolvasztani akarja őt. A románság örömünnepként, a magyarság bomlasztásának kezdeteként éli meg december elsejét. Minden erdélyi magyarnak pirult az arca, mikor annak idején Budapesten, Verestóy és Kelemen Attila az itteni magyarság nevében ez alkalommal koccintásra emelték poharukat. Az MPP országos alelnökeként most még jobban fel vagyok háborodva azért, hogy ugyanezen a napon Szász Jenő, az MPP országos elnöke, egyéni döntése alapján Bukarestben, a Cotroceni-palotában hasonló akcióban vett részt” – írja lemondó levelében Tőkés.

Traian Băsescu újraválasztását támogatja az MPP a következetes, elvi alapon történő politizálás jegyében — jelentette ki Szász Jenő, a párt elnöke, mielőtt részt vett volna a román nemzeti ünnepen Cotroceni-ben tartott fogadáson.

Meg nem erősített információk szerint a párt vezetésében mások is a Tőkés Andráséhoz hasonló lépésekre készülnek.


.....Hát sajnos hogy közottünk is vannak semmiházi jellemtelen árulók .Felszolitom a fent emlitett polgármestereket hogy MONDJANAK LE mert elárulták a magyarság úgyét és megalázták azoknak a városoknak a lakóit ahól még ideig óráig regnálnak.....!!!!!!!!!!!



Le az MPP-vel.................!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem a mi ünnepünk

Háromszék prefektusa nehezményezte a megye és a város magyar vezetőinek távolmaradását a román nemzeti ünneptől. A közszolgálati televízióban, az ország színe előtt. Termé­szetesen neki is joga van a véleménynyilvánításhoz, ennek módja és hangneme viszont megkérdőjelezhető. És nem szolgálja az általa fennhangon hirdetett békés együttélést sem. Mert nyilatkozatának magvát az elöljárók nemzeti hovatartozásának a ki- és túlhangsúlyozása képezte. Mert egy szót sem ejtett az ideérkezett szélsőjobboldali román fiatalok magyarellenes felvonulásáról. Mert negatív üzenetet hordoz rólunk. Mert hozzájárul a mesterségesen szított román—magyar ellentét kiéleződéséhez.


Minden nemzetnek joga van ünnepelni. Joga van eldönteni, hogy ezt mikor és miért teszi. Viszont nincs joga saját akaratát másokra kényszeríteni.

Mi 2009. december 1-jén is megmutattuk, hogy békében akarunk élni. Nem válaszoltunk a provokációra. Kitértünk az idegenből verbuvált csőcselék elől. Nem álltuk útjukat, amikor gyűlölettől habzó szájjal szidtak bennünket saját városunkban. És nem azért, mert féltünk, hanem azért, mert ilyenek vagyunk. Békeszeretők és toleránsak.

Ami pedig a prefektust illeti, van miért szégyenkeznie. Hiszen semmit sem tett a gyűlöletkeltés megakadályozásáért. Annak ellenére, hogy nem csak a jóérzés, hanem kormánybiztosi mivolta is erre kötelezi. Ünnepi beszéde végén is megalázott és semmibe vett minket. Ugyanis csak román nemzettársaitól köszönt el. Csak nekik kívánt hosszú életet. Nyomatékosítva számunkra, hogy december 1. nem a mi ünnepünk.

2009. december 3., csütörtök

Geoană mellett az RMDSZ



A romániai elnökválasztás második fordulóján, december 6-án a szavazás nem két személyről szól, hanem arról, hogy kinek milyen az elképzelése az eljövendő Romániáról, és hogy lehet-e Klaus Johannis személyében egy kisebbségi politikus Románia miniszterelnöke — nyilatkozta Markó Béla.


Az RMDSZ ,,a Nemzeti Liberális Párttal közösen azt a jelöltet támogatja, aki kiáll a mi elképzelésünk mellett, és ez a Szociáldemokrata Párt jelöltje, Mircea Geoană" — szögezte le. A szövetségi elnök szerint az, hogy a román parlamenti pártok többsége egy német nemzetiségű és kiválóan felkészült, független politikust javasol a miniszterelnöki tisztségre, azt mutatja, hogy most van esély a szemléletváltozásra a román politikában. Van esély olyan jövőt építeni, amelyben minden állampolgárnak egyenlő módon helye van, és ez a magyarság számára is fontos szempont. Megismételte: a döntés nem a személyekről, hanem az alternatíva, a szemléletváltás szükségességéről szól. Tőkés László EMNT-elnök azon kijelentésére válaszolva, hogy ezzel a döntéssel az RMDSZ feladta volna a magyar összefogást, Markó meglepetésének adott hangot, hogy valaki a magyarok közül ne támogatná Klaus Johannis miniszterelnök-jelöltségét.

Az MPP a magyar Golgotát ünnepelte !!!!!

Más nemzet ünnepeit illik tiszteletben tartani, s bár számunkra egyáltalán nem örömteli, hogy annak az országnak, melyben élünk, nemzeti ünnepe a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiájára, a történelmi Magyarország feldarabolására emlékeztet, az elmúlt két évtized alatt igyekeztünk háttérben maradva nem megzavarni a románság december elsejei megemlékezéseit.


Értettük pontosan, ami számunkra tragédia, az számukra nemzeti álmaik be-, illetve kiteljesedését jelenti. Nekik volt és van is okuk örömre, ünnepre. Tegyék — vallottuk s valljuk —, de nélkülünk. Az RMDSZ vezetői lassan ugyan, de megértették, jobb, ha ezen a napon nem nagyon tolják előtérbe magukat, s elfogadtatják román kollégáikkal, hogy vannak olyan történelmi események, melyeket egyik nemzet győzelemként, másik tragédiaként él meg, s december elseje ezek közé tartozik.

Ilyen összefüggésben semmi mentséget nem találok Szász Jenőnek, Rácz Károlynak és Nagy Istvánnak, a Magyar Polgári Párt elöljáróinak, hogy eleget tettek Traian Băsescu meghívásának, s megjelentek Bukarestben az elnöki palota ünnepi díszben ragyogó nagytermében. Ráadásul másnap örömmel közölték a sajtótájékoztatójukon megjelent újságírókkal, hogy Traian Băsescu kezet rázott és koccintott velük. Akarhat-e ember többet?

Hogy az MPP kit támogat az elnökválasztás második fordulóján, az ő dolguk, az ő választásuk. Az is, hogy ezt miért, milyen indíttatásból teszik. Annyit ellenben egy magát polgárinak valló párt vezetőitől csak el lehetne várni, hogy ezt a napot ne tekintsék eszköznek politikai karrierjük kiteljesítésére. Jusson eszükbe 2002. december elseje, Budapest, a Kempinski Hotel, amikor is Adrian Năstase, Medgyessy Péter, Verestóy Attila és mások tartották fontosnak együtt ünnepelni. És amit az erdélyi magyarság azóta sem bocsátott meg egyiküknek sem.



Le az MPP-vel.!!!!!!!!!

Traian Băsescu újraválasztását támogatja az MPP a következetes, elvi alapon történő politizálás jegyében — jelentette ki Szász Jenő, a párt elnöke.

December elsején, a román nemzeti ünnepen, Cotroceni-ben tartott fogadáson találkoztak az államfővel, és a vele, no meg a D-LP több vezetőjével folytatott beszélgetések megerősítették korábbi szándékukat. Szász Jenő kifejtette, elmondták Băsescunak, hogy szerencsétlen tévedés volt Budapesten és Tusnádon határozottan elutasítania az autonómiát, tényleges párbeszédre van szükség erről a kérdésről. Kiderült, a közeljövőben elnöki bizottságot hoznak létre, amely a közigazgatási reform kérdését tanulmányozza, és az MPP javaslatára ebben helyet kaphat az RMDSZ és a polgáriak egy-egy szakértője is. Szász Jenő szerint ez jelentős előrelépést jelentene, hogy az autonómia kérdését jobban megértessék a románokkal, és olyan megoldás szülessék, amely mindenki számára elfogadható. Véleménye szerint az MPP programjában szereplő aszimmetrikus regionalizmus egy ilyen lehetőség.

A polgáriak elnöke kitért az RMDSZ általa kétszínűnek nevezett politizálására, úgy véli, a szövetség túl sűrűn váltogatja partnereit, és az elmúlt években az is nyilvánvalóvá vált, inkább a baloldalhoz húznak. Az MPP ezzel szemben egy következetes jobboldali párt kíván lenni, a román politikai palettán első számú partnerük a D-LP — hangsúlyozta Szász. Traian Băsescu jelenlegi helyzetét Orbán Viktoréhoz hasonlította, akit 2002-ben a sajtóval szövetkező balliberális oldal túrt ki a hatalomból, és most nyolc év után Magyarország alig várja, hogy visszaválassza a katasztrofális Gyurcsány-időszak után.

Szász Jenő elismerte, Traian Băsescu valóban nem tett eleget meghívásuknak, időhiány miatt nem jutott el Székelyföldre a második forduló előtt, de ígérte, a választások után ismét idelátogat. Megjegyezte, az SZDP elnökjelöltje válaszra sem méltatta meghívásukat.

Az MPP elnöke kedd este Rácz Károly kézdivásárhelyi és Nagy István baróti polgármester kíséretében részt vett azon a fogadáson, amelyet 1918. december elseje tiszteletére rendeztek az államelnöki palotában. Büszkén jelentette ki kérdésünkre: az elnök vele kezet fogott, és megdöbbenésének adott hangot, hogy az RMDSZ-t senki sem képviselte a rendezvényen. „Ez valamit jelez" — mondotta.


És igazat is mondott ,az RMDSZ NEM KIVÁN ÜNNEPELNI SEM A MAGYAROKAT MEGOSZTÓ BASESCUVAL SEM PEDIG A BÉRENCEIVEL . !!!!!!!!!!!!!!!


Gondolom hogy ez volt az utolsó vergődésük és lassan eltünnek úgy hogy többé nem is hallunk roluk még pletykát sem.


Le az MPP-vel .......!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2009. december 2., szerda

1918 December 1

December elseje... Nagy ünnep! Nemzeti ünnep! ,,Nagyrománia” megszületésének ünnepe. A bölcső, a ,,gyermek” fogamzásának nap­ja. Vagy másképp úgy is szokták emlegetni: Gyu­lafehérvár. Vagy bővebben: Gyula­fehérvári nagygyűlés, vagy még másképp: Gyulafehérvári nemzetgyűlés. Igen: nemzetgyűlés.

Az erdélyi románság nemzetgyűlése. Ahol 1228 ember gyűlt össze Erdély minden részéről, magyar állami segédlettel (,,A hónap végén Budapestre utazó Maniut Jászi megnyugtatta: a magyar kormány nem fogja akadályozni egy nemzeti gyűlés megtartását, sőt, felső utasításra a MÁV különvonatokat indított a december 1-jei gyulafehérvári gyűlésre utazó románok részére.” ,,Így valószínűleg a népszavazás elkerülhető lesz.”), s kimondatott Erdély egyesülése az addigi kifliországgal, népi nyelven: a Regáttal. (Megint csak zárójelben: a Kolozsváron december 22-én tartott ellennagygyűlést, melyen az önrendelkezés magyarokra is érvényes jogát próbálták példázni — ,,az egységes és csonkítatlan Magyarország keretén belül követeljük minden itt élő nemzet számára a teljes jogegyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot” —, az előrenyomuló román haderő hevesen ellenezte, majd a másnap Kolozsvá­ron is megalakult román parancsnokság ,,bevezette az ostromállapotot, internálást, a cenzúrát, a botbüntetést, megszüntették a politikai jellegű szervezetek működését, a gyülekezési, de még az utazási szabadságot is.” Az utolsó magyar kormánybiztost, a nagygyűlés szervezőjét — melyen 40 000 ember vett részt, köztük bánsági svábok és románok is, akik a Magyar­ország mellett maradásra voksoltak —, Apáthy Istvánt hevenyében halálra is ítélték, bár aztán ,,meggondolásból” az ítéletet mégsem hajtották végre.)
Szó ami szó — visszatérve Gyula­fehérvárra, december elsejére —: történelmi dolgok vetítődtek elő ezen a napon. Meg fog születni a Nagy, az egységes román állam, ,,nemzetállam”, mely­ben ott leszünk mi, erdélyi és regáti magyarok is. Csak úgy, névtelenül, észrevétlenül, ,,lappangón”. Ideig-óráig meg­tűrten. Mert hát ,,bűnös” nemzet voltunk már akkor, bűnösök voltunk, akiknek büntetésül fel kellett darabolni országát, akkor már több mint ezeréves hazánkat, Európa legrégibb országát.
És hát miért?
Legendák vannak, az antant odaígérte Romániának annak fejében, hogy 1916-ban orvul, hadüzenet nélkül hátba támadta az addig szövetséges monarchiát. Tehát az alku megvolt, megszületett. De más ,,ok” is volt. Hadd mondjuk ki ezt is. A románság nem érezte jól magát a magyar uralom alatt. Az osztrák uralmat még valahol elfogadták, igyekeztek is a ,,háttérben” külön politizálni Béccsel, eredményeket, engedményeket kicsikarni. S ez a ,,különpolitika” nem volt új keletű. Már Horia, Cloşca és Crişan lázadása idején a ,,szervező” Horia Bécsben járt, s itthon azt hangoztatta, hogy a császár (II. József) bízta meg a lázadás megszervezésével, melyet közönséges népirtásnak is felfoghatunk, hiszen válogatás nélkül öltek mindenkit — legyen az úr vagy paraszt —, aki magyar volt. Aztán 1848—49-ben is a Szabadságharccal, a ,,pogány elnyomókkal, akiknek nincs törvényük, sem Istenük” (Andrei Mu­reşan), szembeforduló románság háta mögött tudta Bécs támogatását és biztatását (,,oszd meg, és uralkodj”). Hogy ők is becsapottak voltak? Bizo­nyára érezték, a jobbak (Nicolae Bălcescu) mindenképpen. Ám a gyűlölet ott élt a lelkekben. Beültettetett oda (,,A románok az erdélyi népek történetét kizárólag román nemzeti szempontok szerint értékelték. Ebben a szemléletben az erdélyi román nép úgy szerepelt, mint amely nemes származása ellenére a barbár magyarok elnyomása alatt nyög, akiknek zsarnoksága ellen a román nép folyton nemzeti felkelésekben tiltakozott.”). Vagy egy ,,szópárbaj” a 10-es évekből: ,,a románok is fiai a mi édes hazánknak, Magyarország­nak”, és a válasz: ,,a románok előtt elfogadhatatlan megállapítás, hogy »a magyar jó ember«”. (Ghibu: Şcoala, 54—67.)
Az ember csak kérdezi: Mivel érdemeltük ezt ki? Bizonyára okot adtunk rá valamivel, nem tudni, mivel. A Szent István-i szemlélet, mely szerint ,,tiszteld az idegeneket, mert ők koronád ékességei”, történelmi tény. Vagy az is történelmi tény, hogy a tordai országgyűlés — a világon elsőként — 1568-ban kimondta a lelkiismeret szabadsága törvényét. És ez a törvény egyenlő jogokat biztosított a görög katolikus és az ortodox egyháznak is. Ennek is az volt a következménye, hogy az első román nyelvű iskolák nem a Regátban, hanem Erdélyben születtek Bethlen Gábor fejedelemsége idején. Vagy ha csak az 1867-es kiegyezés után történteket nézzük, egyetlen megvilágításban, az oktatás terén, úgy is érdekes következtetéseket vonhatunk le.
,,Népoktatási nyilvános tanintézeteket a törvény által megszabott módon állíthatnak és fenntarthatnak a hazában lévő hitfelekezetek, társulatok és egyesek, községek és az állam.” ,,A felekezetek a 11. § értelmében minden községben, ahol híveik laktak, iskolát állíthattak fel, tanítóikat maguk választhatták, a tankönyveket és tantervet maguk határozhatták meg.” (Ghibu: Viaţa, 106.)
Ennek következménye lett — már a kiegyezés után —, hogy: ,,Pár év alatt a két román egyház több mint kétezer tiszta román tannyelvű elemi iskolát állított fel. Néhány száz faluban felekezeti iskolák helyett román tannyelvű községi iskolák keletkeztek. Az iskolák felállításához semmiféle előzetes engedélyre nem volt szükség. Az iskolaszervezésről az egyházi főhatóság egyszerűen jelentést tett a minisztériumnak, amely azt tudomásul vette, s ezzel az iskola nyilvánossági joga elismerést nyert.” És az Apponyi-féle, 1907. évi XXVII. tör­vénycikk egyik kiegészítése: ,,ha az ilyen román iskolába járó magyar anyanyelvű gyermekek száma a húszat eléri, akkor őket magyar nyelven kell tanítani, a román gyermekek anyanyelvükön való tanítása mellett”.
És hogy párhuzamot is vonjunk, ugyanez időben a Regátban, Ó-Romá­niában törvény ,,szavatolta”, hogy ro­mán állampolgárok gyermekei számára csak kizárólagosan román nyelvű oktatás volt lehetséges. Az iskolák óriási többsége egységes román nyelvű állami iskola volt. A román kormány ezenkívül hozzájárult bizonyos magániskolák felállításához. Ez utóbbiak kétfélék lehettek. Az első csoportba olyanok tartoztak, amelyekben teljesen románul tanítanak. A román tannyelvű iskolákba román alattvalók gyermekei is felvehetők. De az iskolák kötelesek az állami tantervhez igazodni. A tanítóknak az állami iskolák tanerőivel azonos képesítésűeknek kell lenniük. A magániskolák másik csoportját azok az iskolák alkották, melyekbe ,,román alattvalók gyermekei nem vehetők fel. Itt az oktatás lehet idegen nyelvű is. Ám a román nyelv, földrajz és történelem román nyelven, a hivatalos tanterv alapján tanítandó. E tárgyakat csak született román, állami képesítésű tanító taníthatja, akinek azonban rendelkeznie kell a román közoktatási minisztertől kapott, személyre szóló engedéllyel.” (Bíró Sándor, Ki­sebb­ségben és többségben. Románok és magyarok, 1867—1940, 213. lap)
És ezt tudták a románok is. Amikor az ellen panaszkodnak, hogy az orosz hatalom Besszarábiában nem engedi a román iskolák működését, a román nemzeti szellem érvényesülését, akkor elismerik a magyarországi románokról, hogy ,,ők mint nemzet, élnek”, a cári Oroszország románjainak ,,síri csendje azoknak nemzeti apátiáját” mutatja. ,,Úgy látszik, halotti szemfödél takarja a besszarábiai román nemzetet. Pontos számukat nem lehet tudni. Panaszuk nem jut el a román sajtóba. Sorsukat nem is lehet összehasonlítani az Ausztria—Magyar­országon élő románokéval. Ez utóbbiak hatalmas elemet képeznek, gazdaságilag és kulturálisan folyton fejlődnek. Nemzeti érzésük fejlettebb, mint a szabad Romániában élő románoké.” (Adevărul, 1912. december 10.)
És mégis: gyűlölet! Csak gyűlölet! Amikor Gyulafehérváron elhatároztatik: ,,Teljes nemzeti szabadság az együtt­lakó népek számára. Minden népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által.” (a Rezolúció III. pontja), csoda-e, ha az papíron maradt? Ellentmondott a román gondolkodásmódnak, a román felfogásnak. Rövi­desen érvényesül Erdélyben is az elv: ,,Román állampolgárok gyermekei számára csak kizárólagosan román nyelvű oktatás lehetséges.” S bár — 91 év után is — még vannak iskoláink, az elv mai napig is elv. És a ,,minden népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által” ígéret, csak ígéret. Băsescu elnök ,,megmondta” Buda­pesten: „Niciodată!” Soha nem lesz a romániai magyarságnak autonómiája, azaz: soha nem fogják betartani ama gyulafehérvári ígéreteket. Legalábbis: így gondolja az ország ezekben a pillanatokban még mindig első embere. És ugyanígy gondolják a hatalom várományosai is. Jogot adni? Minek!

*

Kilencvenegy év telt el ama december elseje óta. Szörnyű idő! És azóta még mindig hátrafelé menetelünk. Mert azok megvalósításától, amit akkor határozott el az erdélyi románság ,,krémje”, nemhogy közelednénk, inkább távolodunk. Pedig az idő előrehalad! És annak a szellemnek, amely az Osztrák—Magyar Monarchiát jellemezte, mert az magasabb rendű szellem volt, igazságosabb, emberibb szellem volt, előbb-utóbb csak diadalmaskodnia kell. Ám hogy diadalmaskodhassék, rajtunk, a mi harcunkon is múlik. Harcunkhoz példát vehetünk az erdélyi románok egykori harcából. Ők sem ingyen kapták Erdélyt. Ők sem ingyen kapták Nagyromániát. Meg­küzdöttek érte.

Történelemformáló a Lisszaboni Szerződés

Történelemformáló jelentőségűnek és az általuk képviselt közösségek sorsa szempontjából is meghatározónak tartják a Lisszaboni Szerződést a romániai és a szlovákiai magyar kisebbségi közösségek európai parlamenti képviselői, illetve a határon túli magyarság más vezető politikusai.


Ez derül ki egyebek között abból a nyilatkozatból, amelyet az EP-képviselők, valamint a szlovéniai, szerbiai és ukrajnai magyarság több vezető politikusa azt követően adott ki, hogy a Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdek­képviseleti Irodája kezdeményezésére tegnap Brüsszelben áttekintették az uniós reformszerződés életbelépésével kialakult új helyzetet, különös tekintettel annak kisebbségpolitikai vonatkozásaira. A nyilatkozat szerint ,,a magyar nemzeti kisebbségek képviselői ezáltal megerősítve érzik azon álláspontjukat, hogy a kisebbségi helyzetű nemzeti és etnikai közösségek Európa számára értéket és erőforrást jelentenek”. Közös megítélésük szerint ,,a Lisszaboni Szerződésnek a kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó része hosszú távon megvetheti az őshonos nemzeti kisebbségeket érintő, hatékony uniós jogvédelmi rendszer alapjait”.
Tőkés László úgy vélte, törekedni kell arra, hogy létrejöhessen egy átfogó európai kisebbségvédelmi rendszer. A Lisszaboni Szerződés lehetőséget teremt számunkra, hogy együttesen nézzük az EU-n belüli és az EU-n kívüli magyar közösségeket az egységes Kárpát-medencei nemzetpolitikai felfogás és a magyar—magyar integráció szellemében — fogalmazott.
Winkler Gyula kiemelte: bíznak abban, hogy a szerződéssel bővülnek azok a lehetőségek, amelyek segítségével az Európai Unió tagállamaiban élő kisebbségeket összefoghatják.
A szlovákiai magyar Bauer Edit elmondta: először fogalmaz meg az Európai Unió a kisebbségi közösségek felé olyan üzenetet, hogy az ő nyelvük, az ő kultúrájuk is európai érték, és jogaik is külön figyelmet érdemelnek. A szerződés a továbbiakban lehetőséget teremt arra is, hogy meghaladják azt a helyzetet, amelyben a csatlakozó országok számára létezik kritériumrendszer a kisebbségi jogok tiszteletben tartására, a tagországok számára viszont nem — emelte ki.
Dévavári Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke úgy vélte, a szerződés a vajdasági magyaroknak is különösen fontos, mert növekszik a kisebbségpolitikai mozgásterük. Hangoztatta, hogy az új helyzetben a helyi belpolitikában is jobb eséllyel tudnak elérni a kisebbségeknek kedvező jogszabályokat.

Román bőrfejűek érkeztek

Mintegy negyven-ötven, román zászlókkal és az Új Jobb­oldal szélsőséges szervezet jelképeivel felszerelkezett fiatal árasztotta el hétfőről keddre virradó éjszaka Sepsiszentgyörgyöt — két óra múlva azonban kiutasították őket a városból.


A városban autózó Antal Ár­pád sepsiszentgyörgyi pol­gármester éjszaka fél tizenkettő körül a villanyrendőröknél egy román zászlókkal tűzdelt bukaresti rendszámú autóbuszt vett észre, igencsak meglepődött, ezért kezdte követni a járművet, és kiderült: a Mihai Viteazul Kollégiumba tartanak a kopaszra borotvált fejű, kigyúrt testű fiatalok.
A helyszínre érkező polgármester megtiltotta, hogy az önkormányzat által támogatott tanintézményben kapjanak szállást. Mint mondta, a buszsofőrrel is szóba állt, aki meglehetősen mérges volt, mert a fiatalok telehányták az autóbuszt. Felhívta az intézmény igazgatónőjét, aki szintúgy meglepődve értesült a történtekről, a csoportot ugyanis Ioan Lăcătuşu szervezte be, de az iskola vezetője úgy tudta, teológusok érkeznek. Boz­gorozás, szidalmazás, üvöltözés következett, a ,,vendégek” azt kiabálták, hogy ,,Székelyföld román föld”, azt állították, Mongóliából származunk. Az elszállásolásuk ellen határozottan kiálló igazgatónő is megkapta a magáét, a bőrfejűek szerint őt is megvásárolták a magyarok. Az üvöltő tömeg láttán maga Lăcătuşu is megszeppent, magyarázkodni kezdett, mondván, nem ismeri őket, nem vállal felelősséget értük.
Antal Árpád előbb a közösségi rendőrséget, majd a rendőrséget hívta ki, így sikerült betuszkolni a szélsőségeseket az autóbuszba, és éjszaka két órakor kitenni őket a városból — igaz, nem sokáig, reggel kilenckor már a Petrom-kútnál gyülekeztek, hogy méltó módon ünnepelhessék Románia nemzeti ünnepét.

Szélsőjobb-provokáció Sepsiszentgyörgyön !!!!



Minden rendőrségi ígéret ellenére sikerült felkavarni a kedélyeket tegnap Sepsiszentgyörgyön: a szélsőséges román fiatalokat tömörítő Új Jobboldal szervezet hangos, kihívó menetben vonult végig a városközponton, és bár a lakosság bölcsen kitért útjukból — csak néhány odatévedt járókelő szörnyülködött magatartásukon —, a Hatvannégy Vár­megye Ifjúsági Mozgalom felvette a kesztyűt, és egyfajta ellendemonstrációt tartott.

A két tábor között két sor csendőr állt, adott pillanatban a rohamsisakosok is megjelentek, de közbelépniük nem kellett, a felek beérték az egymásra kiabálással. Az Új Jobboldal tagjai több busszal és kisko­csival érkeztek délelőtt — mintegy 150-en lehettek —, egyenesen a parkba terelték őket a csendőrök. Az unitárius és a katolikus templom között sorokba rendeződtek, kelta­keresztes zöld zászlajukat és a román trikolórt, valamint több Nagyrománia-térképet lobogtatva, jelszavakat skandálva, énekelve vonultak az ortodox templomig.
A járdán vonultak, de nem éppen civil város­látoga­tó­ként. Székely­föld román föld, nemzeti egység kell, mi románok vagyunk, Hargita és Ko­vászna Ro­mánia része — ilyeneket ismételgettek. Kicsit odébb, a parkban mintegy kéttucatnyi ma­gyar fiatal próbálta lehurrogni őket, és bár világos volt, hogy a címzettek nem értik, többször elhangzott, hogy Vesszen Trianon. A Lábas Ház előtt egy ideig farkasszemet néztek az út két oldaláról a keresetten elegáns, piros-sárga-kék nyak­kendős román és a terepnadrágos, ba­kancsos magyar fiatalok, és közölték a sajtóval, hogy nekik állampolgári joguk akárhol ünnepelni, ez nem politikai, hanem nemzeti akció az elnyomott románok és elmagyarosított székelyek támogatására — illetve, hogy itt a szélső­ségeseknek semmi keresnivalójuk nincs, csak a provokálás és a megalázás céljával jöttek, jobb lenne az energiáikat saját szűkebb környezetük felvirágoztatására fordítani, hiszen a magyarság nem megy oda rendet teremteni. A hívatlan, a helybeli magyar és román politikusok és hatóságok által is nemkívánatosnak ítélt vendégek ezután bementek a templomba, és mikor kijöttek, újra megpróbálták túlkiabálni a kis létszámú székely fiúkat, majd az ünneplő, közel 300 fős tömeg mögött, nem elvegyülve, skandálva és énekelve, egy tízméteres zászlót is kibontva indultak a Mihai Viteazul-szo­borhoz. A menet elején a hangszórók más dalokat sugároztak, úgyhogy középtájon elég nagy volt a hangzavar; a ma­gyar fiatalok ezalatt a ’48-as emlékmű előtt a székely himnuszt énekelték el. Az ünnepségre tartó békés polgárokat görög­keleti lelkészek vezették, templomi zászlókkal és fakereszttel, a téren pedig néhány népviseletbe öltözött lovas és több katonai alakulat parádézott. Beszé­det mondott Codrin Munteanu prefektus, felidézte az 1918-as egyesülés eseményeit, és kitért a gyulafehérvári gyűlésen ígért nemzetiségi jogokra is: szerinte az akkori ígé­reteket fényesen teljesítette Románia, és ezzel az egyik legmagasabb mércét állította fel Euró­pá­ban, a hazai modell pél­daértékűnek számít. Utá­na Rodica Pîrvan városi tanácstag olvasott fel egy igen dagályos szöveget a nagy egyesülés jelentő­ségéről, majd megkez­dődött a koszo­rúzás: mintegy ötven különböző intézmény és hivatal, párt és civil szervezet, de még a fellépő népi együttesek is letették a maguk virágait. A sorban az Új Jobboldal több megyébõl összegyűlt hívei mellett buzăui, szebeni, brassói, suceavai küldöttek is szerepeltek, magyar intézményvezetőt azonban György Ervin alprefektus kivételével nem lehetett látni. A hazafias román fiatalok a rendezvény közepén viszonylag csendben, csendőri kísérettel eltávoztak, a közönség azonban kivárta a folklórműsort, jó néhányan ott is ebédeltek a három bódé kínálatából; legjobban a paszulyfőzelék fogyott. Két óra múlva csak pár eldobott papírzászló jelezte, hogy nem akármilyen hétköznapot élt meg 2009. december 1-jén Háromszék központja.

2009. december 1., kedd

Nagyváradon is bemutatják a Nagy Magyarországot és a Trianoni Szemlét



Az Erdélyi Magyar Ifjak Bihar megyei szervezetének meghívására holnap, december 1-jén az Erdély elcsatolására emlékező román nemzeti ünnepen Nagyváradon és Köröstárkányban mutatkozik be a partiumi olvasóknak a Trianoni Szemle és a Nagy Magyarország című történelmi magazin.

A váradi rendezvény 16 órakor kezdődik az Olaszi templom melletti Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumtermében. A Trianoni Szemlét Szidiropulosz Archimédesz főszerkesztő és Raffay Ernő történész mutatja be, a Nagy Magyarországot Szakács Árpád lapigazgató ismerteti.

A dél-bihari szórványvidék egyetlen színmagyar településén, Köröstárkányban 18:45-kor kezdődik a két történelmi magazin bemutatója a helyi református parókia imatermében. A december 1-i partiumi rendezvény a két magazin Kárpát-medencei országjárásának hetedik állomása. Januárban a Trianoni Szemle újabb hét erdélyi helyszínen mutatkozik be, ezzel párhuzamosan a Nagy Magyarország partiumi és felvidéki körutat tesz. A szlovákok történetét feldolgozó lapszám januárban Pozsonyban is bemutatásra kerül.

http://tortenelemportal.hu

December elseje

Miközben a lefejezett rétyi honvédszobor kőtestét kiásták a múzeumkertben, egyik filozófus-történész ismerősünk a maga szakmája területén ugyancsak ,,ásott”, és olyan dokumentációs iratcsomóköteget hantolt ki a történelmi süllyesztőből, amely 1918. december 1. és 1919. december 9. — utóbbi a Szövetséges és Társult Főhatalmak és Románia között Párizsban aláírt szerződés — kisebbségi jogokat garantáló passzusait, valamint ezek államjogi és nemzetközi jogi értelmezését tartalmazza.


Az alábbi dokumentumok azért fontosak, mert a romániai államelnök-választási nemtelen politikai gerjedelmek közepette a román nagy és kis ártok kivétel nélkül meg nem történteknek tekintik ezeket, és elhallgatják. A közéletben eluralkodott útszéli hang, a közbeszéd témavilágát az egymásra vicsorgó indulatok hisztériás kavalkádja, a napok óta manipulált közbeszéd uralja, amelynek tárgya például az, hogy a kulturáltságáról nem éppen elhíresült jelenlegi államelnök egy, a támadó kígyón is túltevő villámgyors öklözéssel öt évvel ezelőtt megütött-e egy gyermeket, vagy ez is csupán a komcsi bajkeverő kurzusok odakozmált közéleti zacca?
Eközben szó sem esik arról, hogy ezeknek a fényességes államelnök-jelölteknek van-e kisebbségi programjuk, azonkívül, hogy a székelyföldi területi autonómia ellen rittyegtették a trikolórbojtos béres ostort, néhány esetleges kormány közeli állás biztosítása mellett van-e egy, az 1919. december 1-jei gyulafehérvári fogadalom utólag hazugnak, alattomosnak bizonyult ígéretéhez méltó, bennünket, erdélyi magyarokat szédítő ígérete?
Még ilyen sincs.
Arról nem is szólva, hogy az 1919. december 9-én elfogadott és Romániára nézvést kötelező érvényű szerződés milyen mennyei jogokat helyezett kilátásba. Mircea Geoană kirak-e bennünket, mint a macskát valamiért, ahogyan ezt a D-LP-vel összebújó politikai párválasztás idején tette?
Mi pedig ahelyett, hogy az egyik kutya, másik eb elnökjelölt határidőnaplójába íratnók elvárásainkat, mindenféle pótcselekvésekbe menekülünk, hol Elena Udrea asszony szoknyaráncát figyeljük, hol Geoană mester posztkomcsi garnitúrájának a feje fölött nézünk el, és nem érzékeljük, mert kényelmetlen, hogy ezek mit is műveltek velünk.
Végül is, ha nem ügyelünk, nem annyira azt a tízéves legénykét verték szájon, hanem velünk művelik ezt. Legalább az utolsó pillanatban ébredezzünk, és hallassuk szavunkat nemcsak egy elénk dobott álláscsontért, hanem valós követeléseinkért is.


1919. december 9-én a Szövet­séges és Társult Főhatalmak és Románia között létrejött Párizsi Kisebbségi Szerződés 11. szakasza a következő rendelkezést tartalmazza: ,,Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a Román Állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.”



Az 1920. június 4-én aláírt Trianoni Békeszerződés (Diktátum) 45. szakasza értelmében ,,azon területeket, amelyek a 27. szakaszban Magyar­ország számára megállapított határokon kívül esnek, jelen Szerződés Romániához tartozóknak ismer el”.
A szövetséges és társult főhatalmak és Románia 1919. december 9-i párizsi kisebbségi szerződését Románia részéről Constantin Coandă tábornok, hadtestparancsnok, királyi hadsegéd, volt miniszterelnök írta alá.

I. FEJEZET
1. CIKK
Románia kötelezi magát, hogy a jelen fejezet 2—8. cikkeiben foglalt rendelkezéseket alaptörvényekül ismeri el; hogy semminemű törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz ellentmondásban vagy ellentétben, s hogy ezekkel szemben semmiféle törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés nem lesz hatályos.
2. CIKK
A román kormány kötelezi magát, hogy az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és szabadság teljes védelmét biztosítja.
Románia minden lakosát megilleti az a jog, hogy bármely hitet, vallást vagy hitvallást, nyilvánosan vagy otthonában, szabadon gyakoroljon, amennyiben ezeknek gyakorlata a közrenddel és a jó erkölcsökkel nem ellenkezik.
3. CIKK
Az alább említett szerződések különös rendelkezéseinek fenntartásával Románia román állampolgároknak ismeri el jogérvényesen és mindennemű alakiság nélkül mindazokat a személyeket, akik a jelen szerződés életbelépésének idejében Románia részét alkotó bármely területen — ideértve az Ausztriával és a Ma­gyar­országgal kötött békeszerződések által Romániához csatolt, valamint esetleg a jövőben hozzá csatolandó területeket — állandóan laknak, kivéve, ha az illető személyt ebben az időpontban más, mint az osztrák vagy magyar állampolgárság illet meg.
Mindazonáltal a 18 évesnél idősebb osztrák vagy magyar állampolgároknak joguk lesz, az említett szerződésekben meghatározott feltételek mellett, minden más olyan állampolgárság javára optálni, amely számukra elérhető. A férj opciója maga után vonja a feleségét, és a szülőké a 18 évesnél fiatalabb gyermekeikét.
Azok a személyek, akik a fent jelzett opciójogot gyakorolták, az ezt követő tizenkét hónapon belül kötelesek abba az államba áttenni állandó lakhelyüket, amelynek állampolgárságát optálták. Joguk van azonban megtartani azokat az ingatlanokat, amelyeket román területen birtokolnak. Magukkal vihetik bármi néven nevezendő ingó vagyonukat. E címen semminemű kilépési díjakkal nem terhelhetők.
4. CIKK
Románia román állampolgároknak ismeri el jogérvényesen és mindennemű alakiság nélkül mindazokat az osztrák vagy magyar állampolgárságú személyeket, akik az Ausztriával és a Magyarországgal kötött békeszerződések által Ro­mániához csatolt vagy esetleg a jövőben hozzácsatolandó területeken születtek állandóan ott lakó szülőktől, még abban az esetben is, ha ők maguk a jelen szerződés életbelépésének idejében nem laknak is ott állandóan.
Mindazonáltal a jelen szerződés életbelépését követő két éven belül ezek a személyek lakóhelyük országában az illetékes román hatóságok előtt kinyilatkoztathatják, hogy a román állampolgárságról lemondanak, s ilyenkor már nem lehet őket többé román állampolgároknak tekinteni. Ebből a szempontból a férj nyilatkozata érvényes lesz a feleségre és a szülőké a 18 évesnél fiatalabb gyermekekre nézve is.
5. CIKK
Románia kötelezi magát, hogy semmi akadályt sem gördít a Szö­vetséges és Társult Hatalmak által Ausztriával vagy Magyarországgal kötött vagy kötendő szerződésekben meghatározott s az érdekelteknek a román állampolgárság megszerzését vagy meg nem szerzését megengedő opciójog gyakorlása elé.
6. CIKK
A román területen való születés puszta tényével jogérvényesen megszerzi a román állampolgárságot minden személy, akit születésénél fogva valamely más állampolgárság nem illet meg.
7. CIKK
Románia kötelezi magát, hogy román állampolgároknak ismeri el jogérvényesen és mindennemű alakiság nélkül mindazokat a zsidókat, akik Románia területén laknak, és akiket valamely más állampolgárság nem illet meg.
8. CIKK
Minden román állampolgár faji, nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő, és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi.
Vallási, hitbeli vagy felekezeti különbség a polgári és politikai jogok élvezete, így nevezetesen: nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése vagy a különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében egyetlen román állampolgárra sem lehet hátrányos.
Egyetlen román állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában a magán- vagy üzleti forgalomban, a vallási életben, a sajtó útján történő vagy bármilyen közzététel terén vagy a nyilvános gyűléseken.
A román kormánynak a hivatalos nyelv megállapítására vonatkozó intézkedését nem érintve, a nem román nyelvűt román állampolgárok nyelvüknek a bíróságok előtt akár szóban, akár írásban való használata tekintetében méltányos könnyítésekben fognak részesülni.
9. CIKK
Azok a román állampolgárok, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, jogilag és ténylegesen ugyanazt a bánásmódot és ugyanazokat a biztosítékokat élvezik, mint a többi román állampolgár. Nevezetesen hasonló joguk van saját költségükön jótékonysági, vallási vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelőintézeteket létesíteni, igazgatni és azokra felügyelni, azzal a joggal, hogy azokban saját nyelvüket szabadon használhatják és vallásukat szabadon gyakorolhatják.
10. CIKK
Olyan városokban és kerületekben, ahol nem román nyelvű román állampolgárok jelentékeny arányban laknak, a román kormány a közoktatásügy terén megfelelő könnyítéseket fog engedélyezni avégből, hogy ily román állampolgárok gyermekeit az elemi iskolákban saját nyelvükön tanítsák. Ez a rendelkezés nem akadályozza a román kormányt abban, hogy a román nyelv oktatását az említett iskolákban kötelezővé tegye.
Azokban a városokban és kerületekben, ahol jelentékeny arányban laknak faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó román állampolgárok, ezeknek a kisebbségeknek méltányos részt kell biztosítani mindazoknak az összegeknek élvezetéből és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékony célra fordíttatnak.
11. CIKK
Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.
12. CIKK
Románia hozzájárul ahhoz, hogy amennyiben az előző cikkek rendelkezései oly személyeket érintenek, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartoznak, ezek a rendelkezések nemzetközi érdekű kötelezettségek, és a Nemzetek Szövetségének védelme (garanţie) alatt fognak állni. Ezek a rendelkezések a Nemzetek Szövetsége Ta­nácsa többségének hozzájárulása nélkül nem változtathatók meg. Az Észak-amerikai Egyesült Államok, a Brit Bi­rodalom, Franciaország, Olasz­ország és Japán kötelezik magukat, hogy nem tagadják meg hozzájárulásukat az említett cikkeknek egyetlen olyan módosításától sem, amelyet a Nemzetek Szö­vetsége Tanácsának többsége megfelelő formában elfogadott.
Románia hozzájárul ahhoz, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa minden egyes tagjának meglegyen az a joga, hogy a Tanács figyelmét e kötelezettségek valamelyikének meg­sértésére vagy megsértésének veszélyére felhívja, és hogy a Tanács oly módon járhasson el és oly utasításokat adhasson, amelyek az adott esetben alkalmasaknak és hathatósaknak mutatkoznak.
Románia hozzájárul azonkívül ahhoz, hogy abban az esetben, ha ezekre a cikkekre vonatkozó jogi vagy ténykérdésekről a román kormány és valamely Szövetséges és Társult Főha­talom vagy bármely más oly hatalom között merülne fel véleménykülönbség, amely hatalom a Nemzetek Szö­vet­sége Tanácsának tagja, ez a véleménykülönbség a Nemzetek Szövet­ségéről szóló Egyezségokmány 14. cikke értelmében nemzetközi jellegű vitának tekintendő. Románia hozzájárul ahhoz, hogy minden ilynemű vitás kérdés, ha a másik fél kéri, a Nemzetközi Állandó Bíróság elé terjesztessék. Az Állandó Bíróság döntése ellen fellebbezésnek nincs helye, s a határozat ugyanolyan erejű és érvényű, mint az Egyezségokmány 14. cikke értelmében hozott határozat.
— — — — — — — — — — —
Ennek hiteléül a fent nevezett meghatalmazottak, kiknek meghatalmazásai jó és kellő alakban találtattak, a jelen szerződést aláírták.
(ALÁÍRÁSOK)

Továbbá:Gyulafehérvári kiáltvány (Részlet)

Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzet­gyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára.

Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének. (1918. december 1.)


Erröl ennyit mert Románia soha nem tartotta be.!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


Tehát igaza volt Thomas Woodrow Wilson(1856-1924)
az Egyesült Államok elnökének : ...Trianon a történelem legnagyobb tévedése volt........!!!!!!!!

Mégis választok!

Az első forduló után azt mondtam magamban: elég volt a választásból, nem megyek többet potyára szavazni! Jobb ülni, mint állni, jobb állni, mint járni. Ülök itthon.

De aztán, amikor jobban belegondoltam, akkor a jobbik énem azt mondta: mégis menjek el választani a második fordulóban. Ez a két elnökjelölt ugyanis be fogja tartani a nekünk, magyaroknak tett ígéreteit, mivel egyikük sem ígért semmit. Ez már valami! Ezt könnyen be lehet tartani. Nekünk ilyen elnökök kellenek, akik ugyan semmit nem ígérnek, de azt legalább be tudják tartani. És úgy gondolom, hogy mindkettejükre szavazok, hogy harag ne legyen. Két elnökjelöltünk van. Egyik jobb, mint a másik. Elmegyek a választókörzetbe, és megmondom, hogy én, kérem, a két kitűnő elnökjelölt miatt tudathasadásos állapotba kerültem. Adjanak nekem két rend szavazócédulát! Az egyik jobbik énem azt mondja: Băsescura szavazzak. A másik jobbik énem meg azt mondja, hogy Geoanăra pecsételjek. Így, lehet, az én sorsom is meg lesz pecsételve. De ha nem adnak két szavazócédulát, akkor elutazom Bukarestbe, az Északi pályaudvarra, és megpróbálok ott választani. Ha annyian lesznek, mint az első fordulóban, a kutyának sem lesz ideje azzal foglalkozni, hogy lemostam a felragasztott VOTAT vinyettát a személyi kártyámról. Tudom, hogy ha rájönnek, akkor még börtönbe is kerülhetek. De ez a két jelölt megérdemli, hogy személyes szabadságomat kockáztassam értük. Különben is jövőre sok embernek sokkal jobb lesz a börtönben, mert ott sóra, fára nem lesz gondja, mint idekinn. Meg is indokolom. Először is itt van Băsescu az autonómia ígéretével. Olyant ígért Székelyudvarhely­nek is, mint Caracalnak. Ez egészen biztos, jó lesz, másképp Szász Jenő, aki most éppen Udvarhely alpolgármestere, nem buzdítana arra, hogy rá szavazzak. És én hallgatok az okos szóra, főleg, ha egy ilyen (nagy)okos mondja. Aztán meg hálával tartozunk a még fungáló elnökünknek, mert jó pedagógus, és alaposan (ki)oktatott minket alkotmánytanból. Addig ismétli az alkotmány első cikkelyét, amíg meg nem tanuljuk. Azt tudniillik, hogy Románia egységes nemzetállam. Elnökünknek rendkívüli sikerei voltak az előbbi mandátuma alatt is. Mert például mivel kampányolt nagyban most öt éve? A korrupcióval. Ez olyan sikeres volt, hogy korrupcióban már elsők vagyunk Európában. Még van két-három mogul, de azokkal könnyedén elbánik majd. Mert egy igazi küzdő, aki a harcot még tengerész korában szerethette meg. Sőt, azután érdemeket szerzett olyan harcművészeti ágakban is, mint az ökölvívás, amit már öt évvel ezelőtt is gyakorolt, de csak most láttuk bemutatni a tévében. Ennek jó hasznát veheti most, a második fordulóban az övön aluli ütések alkalmazásánál. De legalább ilyen jó Geoană is. Ő kitűnő neveltetésben részesült nagy barátunk, a szegény, de becsületes Iliescu részéről. Ezt a szerény neveltetést aztán azzal kompenzálja, hogy előkelő körökben: a vörös bárók társaságában mutatkozik. De végül is döntő érv az, hogy Klaus Johannist javasolja majd miniszterelnöknek, és ettől minden jó lesz. Pedig neki most megszorításokat kell eszközölnie, annak ellenére, hogy sokan abban reménykednek: ettől arrafelé csupa dal lesz az életünk. És ebben van valami. Azt gyanítom ugyanis, hogy ez a német meg fog minket tanítani jódlizni. De igazán jól jódlizni és herélt hangon elvonítani úgy tudja valaki a lauri-lauri-lauri-juhút, ha jó erősen megszorongatják a tojáskáit.