Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében

A Doberdó-fennsík a magyar hadtörténelem egyik legfontosabb emlékhelye és egyúttal a magyar katonai helytállás és hősiesség jelképe is — hangsúlyozza a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének és Múzeumának közleménye annak kapcsán, hogy tegnap mutatták be a budapesti intézményben Pintér Tamás—Rózsafi János—Stencinger Norbert Magyar ezredek a Doberdói-fennsík védelmében című munkáját.


A kötet a Hibernia Nova Kiadó gondozásában látott napvilágot. A kiadványnak az ad különös aktualitást, hogy ez év május 29-én avatta fel Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke az első világháborúban magyar katonák által épített, de fel nem szentelt emlékkápolnát. A kápolna, amely civil összefogás eredményeként újult meg, a megbékélést hirdeti, s emléket állít az emberfeletti szenvedést kiállt katonáknak.

Mint a közlemény rámutat, a ,,nagy háborúban", az I. világháborúban a Doberdó-fennsík iszonyatosan kopár szikláin, a védőállások legkritikusabb pontjain több mint egy éven keresztül döntően a Magyarország területéről származó ezredek harcoltak, és a legnehezebb körülmények között védték az akkori közös hazát, az Osztrák—Magyar Monarchiát. ,,Doberdó a magyar köztudatban általuk és miattuk vált fogalommá" — hangsúlyozza a közlemény. Az ismertető szerint a fennsík védelmének két legfontosabb helyszínén nyolc magyar ezred vívta harcát az ellenséggel, kitéve az időjárás megpróbáltatásainak is. A magyar ezredek sok ezer elesett hőse a fennsík számtalan temetőjében alussza örök álmát. Ezek között a legnagyobb a Vallone-völgyben, Devetachinál lévő 20. honvéd- és a Visintininél lévő 17. közös hadosztály temetője.

A könyv részletesen beszámol az I. világháború magyar szempontból legemlékezetesebb hadszínteréről, s megrendítő őszintéséggel számol be a harcokról. A nagyszámú illusztrációnak köszönhetően egyaránt láttatja az olvasóval a korabeli és mai állapotokat, képet festve az igen nehéz sorsú katonák harcairól és ezek helyszínéről. A mű bemutatja a bakák hétköznapjait, a harcokban az utolsó leheletükig helytálló magyar ezredek életét is.

MKP-küldöttség utazik az Egyesült Államokba

Az Egyesült Államokba utazik a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) küldöttsége, hogy lobbizzon a vitatott szlovákiai nyelvtörvény módosítása ellen — közölte Csáky Pál pártelnök. Csáky szerint az MKP küldöttsége azt kívánja elérni, hogy az amerikai kongresszus határozatban ítélje el a nyelvtörvényt. Közölte, hogy már folytatott tárgyalásokat az amerikai magyarok képviselőivel, és meghívást kapott tőlük.



Berényi József, az MKP külpolitikáért felelős alelnöke ugyanakkor tegnap azt mondta: az MKP küldöttsége akkor utazik Washingtonba, ha meghívást kap az amerikai kongresszustól. ,,Nincs az a szlovákiai politikus, aki egy ilyen meghívást elutasítana. Mi sem fogjuk elutasítani. Minden azonban a konkrét meghívótól függ" — fejtette ki Berényi. Hozzá­tette: ,,Ha az amerikai kongresszus külügyi bizottsága meghallgatást rendez, oda általában a konfliktus mindkét résztvevőjét meghívják. Tehát nemcsak mi kapunk meghívót, hanem a szlovák kormány képviselői is." Berényi ugyanakkor visszautasította a szlovák ellenzéki pártok bírálatait, miszerint az MKP esetleges amerikai útja mögött már a jövő évi választást és a választók mozgósítását kell keresni.

A szlovák hírtelevízió megszólaltatta Max Telekit, az egyik legbefolyásosabb amerikai magyar érdekképviseleti szervezet, az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) elnökét is. ,,Remélem, hogy az amerikai képviselőház külügyi bizottsága meghallgat minket. Ha a szlovák kormány nem változtatja meg álláspontját a törvénymódosítással kapcsolatosan, szakértők jutnak szerephez, akik azzal fognak érvelni, hogy Szlovákia megszegte a nemzetközi megállapodásokat" — mondta Teleki. Mint közölte: a HAC és több más amerikai magyar szervezet azon dolgozik, hogy a washingtoni törvényhozásban határozatban ítéljék el a szlovák nyelvtörvény módosítását.

Magyar—szlovák EBESZ-egyeztetést tartanak még ebben a hónapban a szlovák nyelvtörvény végrehajtásáról a magyar—szlovák kormányközi kisebbségi vegyes bizottság rendkívüli ülésén szakértők bevonásával. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, a szlovák—magyar kisebbségi vegyes bizottság társelnöke elmondta: Szlovákia írásban tett javaslatot arra, hogy — amennyiben ezzel Magyarország egyetért — szakértők és az EBESZ képviselőinek (Európai Biztonsági és Együttműködési Fórum) bevonásával tárgyaljanak a szeptember 1-jén hatályba lépett nyelvtörvény végrehajtásáról. Knut Vollebeck, az EBESZ kisebbségi főbiztosa már korábban jelezte, hogy figyelemmel kívánja követni a törvény végrehajtását.

Lángól a román szélsőséges nacionalizmus !!!!!

Móresre akartak tanítani minket, magyarokat hangadó, nacionalista román politikusok a hét végén, s olyan hisztérikus vitaműsorokat sikerült produkálniuk, hogy a gyengébb idegzetű magyar ember elkezdett töprengeni, vajon melyik ajánlatot fogadja el: a románság számára határtalannak tetsző szemtelenségével tűnjön el a francba, azaz menjen Magyarországra, vagy telepedjék át Dél-Tirolba, Katalóniába — azokba a létező autonómiákba, melyekről, hála többéves felvilágosító tanfolyamainknak, még a román lélek ádáz harcosainak tudatában is megtapadt valami.



Szóval nyesték, aprították, gyalázták a magyart, főképp politikai vezetőit, akik e kis népet nem hagyják aggasztó mértékű gazdasági nyomorúságukkal foglalkozni, hanem olyan hóbortos álmokkal tömik fejüket, mint területi autonómia, parlament, székely zászló, címer, himnusz, önálló, nemzeti alapú politizálás, újraindított magyar egyetem stb. Hogy Vadim Tudortól Păunescun át Crin Antonescuig mit tudnak a kisebbségi létről, a történelem szeszélye folytán immár közel kilencven éve Romániához csatolt Erdélyről, ezen belül a Székelyföldről, egy-két mondat után kiderült. Semmit. De telhetetlen nagyromán álmaik úgy elvakították, hogy még ma is úgy gondolják, nekünk be kell érnünk azzal, amit ők nagy kegyesen nyújtanak. Mi meg az elmúlt évtizedek alatt, ha mást nem is, megtanultuk: mindenért meg kell küzdenünk: anyanyelvünk használatáért, gazdasági esélyegyenlőségünk megteremtéséért, óvodáinkért és iskoláinkért, közképviseletünkért, s most újabban azért is, hogy erőnket ne forgácsoljuk szét, hogy politikusaink végre felismerjék, a doktrínabeli különbségeket ki-ki hite, meggyőződése szerint megélheti, de ha fene fenét eszik is, kötelességük a nemzeti minimum mentén egységet kovácsolni. Az autonómia, az önrendelkezés, nyelvhasználat, iskolahálózat, közigazgatási reform ügyében Markó Bélának is azt kell mondania, vállalnia, amit Tőkés Lászlónak, Szász Jenőnek vagy Izsák Balázséknak.

Nem így volt ez eddig, s az a veszély leselkedik ránk, hogy a jövőben sem így történik. Az RMDSZ ugyanis ismét kormányra szeretne kerülni, s bár ma többet kimond, mint mondjuk tegnap, de az opportunizmus — mert erősen kell a hatalom — a vérévé vált. Pedig az elmúlt évek bizonyították, ami jó annak a szűk csoportnak, mely belehuppan a puha bársonyszékbe, az káros a közösségnek, az autonómia, az önrendelkezés ügyének.

Kutyának is jobb lenni mind magyarnak !!!!!!!

A múlt héten Szlovákiában életbe lépett egy irtó jó, nyelvirtó törvény. Olyan jó, hogy most az ukránok is szeretnék bevezetni mint uniós példát. Szlovákiában még két hónapig nem büntetnek, ha botlik a nyelvük az ottani magyaroknak, aztán lehet, hogy azzal büntetik őket, amivel minket, gyerekeket csak fenyegettek, ha csúnyákat beszéltünk: kivágják a nyelvét annak, aki nem szlovákul szól a nem megfelelő helyen.


A két hónap arra kell, hogy kiképezzék az operálókat. A most éppen dadogó Európai Unió, Európai Parlament, Európa Tanács makog és mekeg. Bár mintha már kapiskálnának valamit, miután egyik magyar küldött azzal példálózott, hogy mi lenne, ha például Sarkozyt nem engednék be Németországba. De látom, nem jó, ha mindig azzal takaróznak a felvidéki magyarok, hogy ők magyarok. Ez rossz húzás, mert most a szlovákok ellenük védik a nyelvüket. Azt mondják, hogy a déli részeken, mivel sok a magyar, szegény szlovákok nem tudnak saját hazájuk nyelvén érvényesülni. Ismerős ez az érvelés... Néha nálunk is előráncigálják azt a hamis vádat, hogy a Székelyföldön nem szolgálják ki azt, aki románul kér valamit az üzletekben. Mivel mindenki olyan nemzetiségű, aminek vallja magát, lehetne más módot találni a nemzetközi szervek figyelmének felkeltésére. Sokkal nagyobb empátiával foglalkoznak ugyanezek a kirakatszervek például a romákkal. Minden szlovákiai magyarnak romának (cigánynak)kellene vallania magát, és azzal kellene fenyegetőznie, hogy elmegy Strasbourgba tüntetni, Londonba a Hyde Parkba sátorozni vagy Kanadába lakni. És azt kellene mondaniuk, hogy a magyar nyelv a cigánynak egyik nyelvjárása. Ezt akarják korlátozni?! Erre bizonyosan felfigyelne még a mi Leonardo (da) Orbanunk is, a többnyelvűségért felelős biztos. Biztos, ha magyar apja megtanította volna becsületre s magyarul, akkor most értene a szóból, és nem itt állnánk. Most csak hallgat, mint a szarvaskerep a fűben. A szlovákiai magyarok mondhatnák azt is, hogy leszbikusak, melegek, biszexuálisak, transzvesztiták, és mindjárt elnyernék a többi hozzájuk hasonló szimpátiáját, akik mellettük tüntetnének az egész világon. És a rendőrség teljes harci díszben védené meg őket, ha esetleg Pozsonyban tüntetnének Magyar Méltóság (MM) jelszó alatt. Amire rögtön ráfoghatnák, hogy az MM Meleg Méltóságot jelent. Aztán, ha ez sem lenne elég jobb belátásra bírni a szlovák kormányt, akkor mondhatnák azt, hogy aki annyi mindent kibírt, mint a szlovákiai magyar, az már nem is ember, hanem állat. Például marha. A szamárbőgés nem hallatszik a mennyországba. De a tehénbőgést hátha meghallanák Indiában, ahol szent állatnak tartják: maguk mellé tudnák állítani a több százmilliós Indiát. Miért ne vállalhatnák azt, hogy a tehenek nyelvén bőgnek, ha magyarul beszélnek, hiszen Vadim azt mondta, hogy a lovak nyelvén beszélünk, és most ott van az Európai Parlamentben?! Vagy azzal érvelnének, hogy őket a szlovák nyelvvel tömik. Ez ellen felemelné mind a négy mancsát a Négy Mancs is, amely a magyar libatömés ellen agitált. De kutyáknak is vallhatnák magukat: az összes állatvédőt maguk mellé állítanák. Azt mondanák, hogy nem engedik nekik saját kutyanyelvükön ugatni. Még a nagy állatbarát, a kissé fonnyadt színésznő, Brigitte Bardot is rögtön Szlovákiába utazna, hogy harcoljon ugatási szabadságuk biztosításáért.

Újra fellángolt a román szélsőséges nacionalizmus

Államot akarnak az államban, új országot követelnek a székelyek — ilyen és ehhez hasonló címek alatt futottak a hét végén a csíkszeredai, de főként a székelyudvarhelyi önkormányzati nagygyűlésről szóló hírek a román hírtelevíziókban, ismét fellángolni látszott a szélsőséges nacionalizmus, az ország területi épségét féltették az elemzők, a politikusok, szeparatista törekvésekkel vádolták az autonómiát követelő magyarságot.


Újra a televíziók képernyőjén hőböröghetett a nemrégiben még elfelejtett, leírt Corneliu Vadim Tudor, a román állam sérthetetlenségét bizonygathatta Adrian Păunescu, a székelyföldi megyékben elnyomott románság panaszait sorolhatták a közösség önjelölt képviselői, de még a kisebbségi ügyekben mérsékeltebb román pártok, a média, politikai elemzők részéről is zsigeri elutasítás volt a válasz az autonómiatörekvések kinyilvánítására.

Ahelyett azonban, hogy mélységesen felháborodnánk, és a román nacionalizmust okolnánk mindezért, azt kellene mindenekelőtt megvizsgálnunk, megpróbáltuk-e elmagyarázni a román értelmiségi elitnek, a politikai vezetőknek, a civil szervezetek képviselőinek, mit is akarunk. Hogy az autonómia nem útlevelet, határokat jelent, nem merénylet az állam területi épségére? Hogy miért szükséges ez számunkra, miért lenne ez jó nekik is? Hogy nem akarunk államot az államban, és nem akarjuk kiűzni őket Székelyföldről? Sőt, vajon tudjuk-e mi magunk, miben is áll a területi autonómia, miért kell az nekünk, vagy pedig afféle érzelmi töltetű, homályos tartalmú fogalom a magyarság számára is az önrendelkezés?

Nem kell sokat gondolkodnunk ezen, a válasz egyértelmű: nem. Az éppen aktuális politikai célkitűzések, a kormányzással járó feladatok, a magyar szervezetek közötti állandóvá vált vita, a romániai magyar politikai elit vagy pedig a székelyföldi román pártok rövid távú érdekei miatt teljesen elfelejtettünk párbeszédet kezdeményezni a székelyföldi románokkal, az erdélyi román társadalom vezetőivel, a bukaresti véleményformálókkal, döntéshozókkal, és elfelejtettük a magunk számára is tisztázni célkitűzéseinket, mert az volt az érdekünk, hogy mindenki az épp aktuális problémájának megoldását várja az autonómiától, hogy szavazatokra átváltható érzelmi reakciókat váltsunk ki a választókból. Márpedig mindannyian jól tudjuk, az autonómia elérésének a magyarság összefogása csak szükséges, de nem elégséges feltétele. A román társadalom megnyerése nélkül semmire sem megyünk, legfeljebb csak a nacionalizmus tüzét tápláljuk magunk is, még ha akaratlanul tesszük is ezt.

A románokkal való párbeszéd elkezdése tehát afféle nemzeti imperatívusz, elodázása azzal a veszéllyel jár, hogy az autonómia továbbra is olyan intenzív érzelmi reakciókat kiváltó politikai beszédtéma marad, amelyet mind a magyar, mind a román politikai elit szavazatszerzésre használ fel.

Lefestették Sepsiszentgyörgy magyar nevét két várostáblán

Ismeretlen tettesek festékszóróval lefújták Sepsiszentgyörgy Csíkszereda és Illyefalva felőli bejáratánál a magyar nyelvű feliratot. A polgármester szerint ez a provokáció összefüggésben állhat a pénteken tartott székely önkormányzati nagygyűléssel.

Antal Árpád a Háromszéknek elmondta: összefüggést lát a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által szervezett pénteki csíkszeredai önkormányzati nagygyűlés, valamint a sepsiszentgyörgyi helységnévtábla lefestése, illetve az RMDSZ bukaresti székházában történt betörés között. A polgármester szerint a székelyföldi polgárok az utóbbi időben ,,elkényelmesedtek", azt hitték, hogy a nyelvi jogok terén már minden rendben van Romániá­ban. Ezért — mint jelezte — néhány napig nem kívánja kicserélni a helységnévtáblát, hadd maradjon ott, a magyarok szeme előtt.

Erkel Ferenc előtt tiszteleg a kolozsvári opera

Mintegy harminc mű szerepel a Kolozsvári Állami Magyar Opera műsortervében az új évadban, ebből öt premier; a nemzeti opera megteremtője születésének 200. évfordulója alkalmából Erkel Ferenc négy művét is műsorra tűzték.

Szép Gyula, a társulat aligazgatója elmondta: a repertoárban szereplő darabok legnagyobb része opera és operett, de lesz balettelőadás, daljáték, gyerekopera és musical is. Ebből öt előadás premier, köztük Verdi Álarcosbál című operáját Ascher Tamás és Selmeczi György szakmai irányítása mellett mutatják be évadnyitó előadásként. A Bánk bán és a Hunyadi László mellett új rendezésben mutatják be márciusban a Brankovics György, illetve májusban a Sarolta című operát Selmeczi György és Demény Attila irányításával. Évadzáróként Venczel Péter Ali baba és a negyven rabló című musicaljét viszik színre ősbemutatóként. Az aligazgató megjegyezte, hogy a többi előadást a tavaly is játszott címekből válogatják. ,,Az Álarcosbál bemutatóját több éve beütemeztük, a jövő évet pedig Erkel Ferencnek, a magyar nemzeti opera megteremtőjének szenteljük" — mondta.

A társulat az előadások mellett más rendezvényekből is részt vállal, több operagálát is tervez. Novemberben az Erdélyi Múzeum Egyesület 150. születésnapjára, december 22-én a kolozsvári véres események huszadik évfordulóján egy uniós pályázat segítségével a kassai operával és a miskolci Fesztiválirodával közösen tartanak Beethoven-gálát. December 17-én Vermessy Péterre, a húsz éve elhunyt kolozsvári zeneszerzőre emlékeznek.

Az anyagiak hiánya miatt ritkán adódik lehetőség arra, hogy az intézmény más településekre is elvigye produkcióit, egy-egy sikeres előadásra viszont nemcsak a környékről, hanem a székelyföldi településekről is beutaznak Kolozsvárra az operakedvelők — mondja Szép Gyula. Ilyen előadás volt a János vitéz, amit az idén is műsoron tartanak, de hasonló sikernek örvendett a gyermekek kö­rében a Brémai muzsikusok. Az aligazgató meggyőződése, hogy az Ali baba és a negyven rabló bemutatója is siker lesz.