Erdélyiek Pártja néven indított mozgalmat Emil Aluaş karmester

Erdély és a Bánság pénzügyi-adminisztratív autonómiáját tűzi ki célul az a mozgalom, amelyet Emil Aluaş karmester, egyetemi tanár kezdett szervezni másfél évvel ezelőtt. Az Amerikai Egyesült Államokból hazatért művész azt ígéri, közeledik a pillanat, amikor az Erdélyiek Pártja létrehozásán dolgozó egész csapat a nyilvánosság elé lép, a párt jelöltjei pedig választásokon is megmérik támogatottságukat. A Krónikának adott interjúban a professzor hangsúlyozta, nem akarják Románia feldarabolását, és csakis törvényes úton kívánnak fellépni az erdélyiek képviseletében.

Olyan tartományt látnak a szemük előtt, amelyben a román mellett a magyar és a német nyelv is hivatalos státussal bír, és amelyet egy román, egy magyar és egy német kormányzó együtt irányít. Emil Aluaş szerint Erdélyt kevésbé érintette volna a gazdasági válság, ha a tartomány sorsát az erdélyiekre bízzák. Felvetésünkre, hogy jelenleg az egész ország kormányát erdélyi miniszterelnök vezeti, megjegyezte, Emil Boc nem ért a gazdasághoz, a döntéseket mások hozzák helyette.

– Sikeres karmesterként, egyetemi tanárként miért érezte, hogy politikával is kell foglalkoznia? A zene nem tölti be már az életét?

– Semmi más személyes indítékom nem volt az Erdélyiek Pártja mozgalom elindításához, mint az, hogy erdélyi vagyok, és hiányérzetem van. Az Erdélyiek Pártja olyan szükségszerűség, ami még nem születhetett meg a kommunizmus bukása után. Ennek csak annyi köze van Wagner, Bartók, Brahms vagy Mozart muzsikájához, hogy én karmesterként egész életemben az emberek egy-egy csoportjának a szervezésével, összehangolásával foglalkoztam. Most is ezt teszem. Az Erdélyiek Pártjának létrehozása egyébként nem új gondolat. Mindig is tudtam, hogy nekünk van egy sajátosságunk, amely megvan az itteni románokban, magyarokban, németekben egyaránt: ez a mi erdélyiségünk. Különbözik a történelmünk, a kultúránk a többi román területétől. Más értékeket vallunk, mint ők. Az utóbbi két évtizedben pedig egyre csak erősödött bennem ez az érzés. Tanulmányaim során megtudtam, a két világháború között Iuliu Maniu, Octavian Goga és Alexandru Vaida Voievod is nekilátott az erdélyiek pártja megalakításának, amikor az egyesülés után látták a bukaresti fejleményeket.

– Nagysármáson született, Kolozsváron, majd Budapesten tanult, karmesterként pedig az Amerikai Egyesült Államokban szerzett hírnevet. Mikor kezdett azon gondolkozni, hogy politikai síkon is tegyen valamit az erdélyiekért?

– Már 1990 nyarán, amikor hazajöttem, megfogalmazódott a baráti beszélgetések során, hogy létre kell hozni az Erdélyiek Pártját. Aktív mozgalomként azonban körülbelül másfél éve kezdtünk dolgozni. Ekkor gyűjtöttük össze azokat, akikről tudtuk, hogy hasonlóképpen gondolkoznak. Ekkor éreztünk rá arra, hogy valódi pártként is megszervezhetnénk magunkat.

– Hogyan juthatnak el oda, hogy valódi pártként jelenjenek meg a romániai politikai porondon?

– Mi csakis törvényesen akarunk fellépni. Tudjuk, hogy nem könnyű elérni egy ilyen párt bejegyzését, ezért egyelőre egy alapítványra bíztuk a szervezési munkát. A Pro West Alapítvány egyebek mellett az Erdélyiek Pártja mozgalom ügyeit is intézi. Tevékenysége azonban nem szorítkozik csak erre. Novemberben például az alapítvány önkéntesei részt vesznek egy akcióban, amely során 10 ezer facsemetét ültetnek el Csürülye község térségében, vagy egy Brahms–Bartók nemzetközi komolyzenei versenyt kívánunk szervezni Kolozsváron.

– Furcsa, hogy csemeteültetést és komolyzenei versenyt említ. Az Erdélyiek Pártja megnevezés arra utal, hogy pártként kívánnak működni, részt akarnak venni a választásokon.

– A Pro West Alapítvány fiókokat készül nyitni Zilahon, Nagybányán, Máramarosszigeten, Nagyszebenben, Sepsiszentgyörgyön, ahol már kialakulnak a mozgalmunk magjai. Az a cél, hogy összehozzuk azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkoznak. Tavasszal már polgármesterjelölteket is kijelölünk ezeken a településeken. Ahhoz, hogy valaki polgármester legyen, nem szükséges, hogy egy párt jelöltjeként induljon el a választásokon. Függetlenként is versenybe szállhat a mozgalmunk támogatásával

– Nem gondolja, hogy a jelenlegi romániai hangulatban egy független polgármesterjelölt számára inkább hátrányt, mint előnyt jelent egy efféle támogatás? A transzszilvanista elveket vallókat legtöbbször a nemzet ellenségeként bélyegzik meg.

– Igen, vannak, akik így gondolkoznak, de szerintem ők a kisebbség Erdélyben. Persze, lehet minket szidni Bukarestben. Megjegyzem, 1998-ban különösebb feltűnést sem keltett, hogy megalakult a Moldvaiak Pártja. Az egyenlőség elve alapján mi is hasonlóképpen akarjuk bejegyeztetni magunkat. Úgy gondoljuk például, hogy Erdély és a Bánság egészen másképpen vészelhette volna át a jelenlegi gazdasági válságot.

– Mi az ön politikai víziója Erdéllyel kapcsolatban? Milyennek látja a régiót mondjuk 20–30 év múlva?

– Románia területén belüli autonóm tartománynak látom Erdélyt és a Bánságot, amelyben három hivatalos nyelv létezik: a román, a magyar és a német. Erdély és a Bánság adminisztratív pénzügyi autonómiáját tűzzük ki célul. Programunkban az szerepel, hogy az adóink 7 százalékát továbbra is Bukarestnek fizetnénk, hogy abból tartsák fenn a külpolitikát, a Nemzeti Bankot, stb. Mi nem akarjuk az ország feldarabolását, de úgy gondoljuk, hogy ennek a régiónak az áll érdekében, hogy maga döntsön a saját ügyeiben. Hiszünk a saját erőnkben. Hiszszük, hogy vannak olyan szakembereink, akik képesek Erdély és a Bánság 8 milliós lakosságát kiemelni a válságból. Amint egy volt miniszter kollégánk mondta, ezt módszeresen, alaposan, erdélyiesen kell elérni. Biztosak vagyunk abban, hogy tíz évi önkormányzás után Erdély és a Bánság egészen más helyzetbe kerülne az országon belül, mint jelenleg.

– A bukaresti kormányt is erdélyi miniszterelnök vezeti, és bizony elég lesújtóak az eredmények.

– Emil Boc egyetlen gazdasági döntést nem hozott kormányzása idején. Ezeket mindig mások hozták meg helyette. Ő erdélyi, de nem rendelkezik azzal a képességgel, tudással, hogy átlássa a gazdasági folyamatokat.

– Ön következetesen az Ardeal szót használja, amikor Erdélyről beszél, nem a Transilvaniát. Miért?

– Az Ardeal szóban jobban benne van a régió, amelyre gondolunk. A bihariak is magukénak érzik, pedig ők tiltakoznak, ha a Bihart Transzilvánia részének tekintik. Még tárgyalunk a bánságiakkal, akik azt szeretnék, hogy a párt nevében szerepeljen a Bánság is. Ki kell találnunk, miként lehet számukra is vonzó képletet találni. Ezekben a régiókban az autonómia iránti igény ott van az emberekben.

– Ha békés, demokratikus eszközökkel szeretné elérni Erdély autonómiáját, ehhez a bukaresti törvényhozásban kell többséget szerezni. Hogyan lehet elérni a mentalitás gyökeres megváltoztatását?

– Pontosan nem tudom, de az biztos, hogy tenni kell érte. Természetesen ez csakis bizonyos alkotmányos cikkelyek megváltoztatásával lehetséges. Ebben pedig számítunk az RMDSZ-re, amely a bukaresti politikában, a parlamentben is otthonosan mozog.

– Partnert látnak az RMDSZ-ben? Merthogy az RMDSZ minden bizonnyal abban érdekelt, hogy egyben tartsa a magyarságot, ne engedje elcsámborogni az erdélyiek pártja felé.

– A mi ajánlatunk vonzó lehet az RMDSZ számára is. Mi úgy képzeljük el, hogy az autonóm Erdélyt és Bánságot együtt irányítja egy román, egy magyar és egy német kormányzó, akiket szabad választásokon választanak meg. Ez lenne a sajátossága a tartománynak. A többnyelvűséget az Egyesült Államokban is megtapasztaltam. A déli államokban természetes, ha valaki beidézést kap a polgármesteri hivatalra, az angolul is, spanyolul is meg van fogalmazva. Ez senkit nem zavar.

– Ön beszéli a három erdélyi nyelvet?

– Restellem is, hogy magyarul csak nagyon keveset tudok, a németet pedig inkább csak a zenei szakszövegekből ismerem. Tanulmányaim egy részét ugyan Budapesten végeztem, de ott sajnos angolul tanítottak bennünket, külföldi diákokat. Igyekszem azonban pótolni e hiányosságokat. Éppen vásároltam magyar nyelvkönyveket, és napról napra fejlődöm.

– Hogyan próbálják megmagyarázni a bukarestieknek, az oltyánoknak, a moldvaiaknak, hogy nekik is jó lenne, ha Erdély autonómiát kapna az országon belül?

– Azt kell megérteniük, hogy az országon belüli verseny számukra is fejlődést hoz. Ha ugyanis azt látják, hogy én valamit jól csinálok, megpróbálják majd még jobban csinálni. Azt hiszem, a moldvaiaknak, az olténiaiaknak is meg kell találniuk a saját receptjeiket a boldogulásra. Az utóbbi időben Traian Băsescunak több olyan nyilvános beszédét hallottam, amelyikben arra biztatta az embereket: ne várják, hogy az állam oldja meg a gondjaikat, vegyék a kezükbe a sorsukat, dolgozzanak a boldogulásukért. Én nem gondolkodhatok a moldvaiak helyett. Az ő érdekeiket nekik maguknak kell felismerniük.

– Kit várnak a mozgalomba, a pártba? Kire építenek?

– Érdekes, hogy másfél évvel ezelőtt, amikor elkezdtünk szervezkedni, beszélgetőtársaink eléggé kétkedően fogadták a gondolatainkat. Most azonban nagy nyitottságot érzek mindenütt; elsősorban a vállalkozók, az üzletemberek körében. Ők látják ugyanis a legjobban azt, hogy mennyi pénz csorog el a tartományból Bukarest irányába, és milyen kevés fordul vissza. És számítunk azokra a fiatalokra, akik gondolkodását nem rontotta meg a kommunizmus. Egy ismert bukaresti színész mondta: aki egyszer kommunista csecsből szopott, az míg a világ világ, soha nem fog megváltozni.

– De hát abból szopott ön is, hiszen a diktatúra idején végezte a tanulmányait.

– Én nem érzem, hogy a gondolkodásomat megfertőzte volna a kommunizmus. Aki azt mondja, hogy abban a korban mindenképpen be kellett hódolni a hatalomnak, az nem mond igazat. Rám például óriási nyomás nehezedett, hogy lépjek be a pártba, de ellenálltam. Lehet, hogy ezzel áll az is összefüggésben, hogy számomra Amerika nem jelentett kulturális sokkot, amikor kivándoroltam. Megtaláltam a helyem.

– Kik az ellenségei az Erdélyiek Pártja gondolatának?

– Az árulók.

– Számukra viszont éppen ön az áruló.

– Akkor azt mondanám, hogy a lusták; lehetnek ezek románok, magyarok, németek egyaránt. Mert egy ilyen párt személyes elköteleződést, személyes tenni akarást feltételez.

– Erdély lakossága is eléggé jelentősen átalakult az utóbbi évtizedekben. Vonzó lehet az erdélyi gondolat azok számára is, akik az utóbbi évtizedekben telepedtek itt meg?

– Lehet, hogy nem, de ők mégiscsak kisebbséget képeznek a tősgyökeres erdélyiekhez képest. Nekik alkalmazkodniuk kell az erdélyiek többsége akaratához.

– A jelenlegi román törvények meglehetősen nehezen teljesíthető feltételeket szabnak egy regionális párt bejegyzéséhez. Hogyan lehet teljesíteni ezeket a követelményeket?

– Az Erdélyen kívüli megyékben, Bukarestben is vannak erdélyiek, akiknek rokonszenves lehet az erdélyi gondolat. De az is felmerült, hogy Brüsszelben jegyezzük be az erdélyiek pártját uniós pártként. Nem ellenőriztem még ennek a lehetőségét.

– Mikor vágnak bele a bejegyzésbe?

– A tavasz folyamán. Arra számítunk, hogy a párt a 2012-es parlamenti választásokra már készen áll a versenyben való részvételre. A választásokkal kapcsolatban azonban még túl sok az ismeretlen. Azt sem tudjuk, egykamarás parlamentje lesz-e Romániának, vagy kétkamarás. Várjuk, hogy megtörténjen az alkotmány módosítása. Egyelőre csak azt határoztuk el, hogy az önkormányzati választásokon jelölteket állítunk.

– A román állam hatóságai többször jelezték, hogy nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek minden autonomista mozgalomra. Érezték, hogy a titkosszolgálatok figyelik a szervezkedésüket?

– Nem. Sokan mondták, hogy a telefonomat minden bizonnyal lehallgatják, de én ezzel nem foglalkozom.

– Mennyire kockázatos egy ilyen mozgalom szervezése? Sabin Gherman korábban a kolozsvári televízió munkatársa volt, aztán a kiáltványa megírásával eltűnt a közéletből. Gondolja, hogy önnek is érintheti a karrierjét a politikai szerepvállalása?

– Sabin Gherman a csoportosulásunk egyik aktív tagja. Ő talán abban hibázott annak idején, hogy mindent egyedül akart. Ez pedig lehetetlen. Az én zenei karrierem nem annyira Romániában, hanem inkább Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban valósul meg. Én ott érzem a legjobban magam karmesterként. Hálás vagyok Kolozsvárnak, de mégis a magyar karmesteriskola sarjának tekintem magam.

– Nem gondolja, hogy a budapesti tanulmányok hangsúlyozása erősíti azt a sztereotípiát önnel szemben, hogy ön politikai téren is Budapest ügynöke?

– Persze, mondanak mindenfélét. Azt is, hogy Budapest ügynöke vagyok, azt is, hogy amerikai ügynök vagyok. Érdekes, éppen a magyar beszélgetőtársaim tanácsolták a leghatározottabban, hogy ne keressem a kapcsolatot a magyarországi politikai pártokkal, hogy ne is adjak táptalajt az efféle gyanúsítgatásoknak. Ezek a dolgok túlságosan nevetségesnek tűnnek ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzam velük.

– Mikor válik láthatóvá az egész csoport? Eddig csak ön vállalta a nyilvános szereplést.

– Remélem, november végéig meghívhatjuk az újságírókat egy sajtótájékoztatóra, amelyen részt veszünk mindannyian. Addig a fundatiapro-west@gmail.com mail-címen várjuk az érdeklődők levelei

Rovásírásra cserélt román felirat

Mozgalmas reggelről gondoskodtak a rendőrség számára valakik, akik a megyeszékhely helységnévtábláin található román nyelvű feliratot rovásírásossal takarták el szerdára virradóan. A városházán nem örültek az újabb fejleményeknek, ám mint mondják, nem csodálkoznak, hogy az elmúlt napokban lezajlott táblacirkusz ilyen módon megnyilvánuló polgári engedetlenséget generált.

Újabb felvonásra került sor a csíkszeredai táblaügyben, amelyet az elmúlt napokban nemcsak az országos, hanem a nemzetközi sajtó is felkapott. Az éjszaka ismeretlenek öntapadó fóliára nyomtatott rovásírással takarták el a román nyelvű feliratot a megyeszékhely összes helységnévtábláján. A helyszíneket fürkésző rendőrségi csoporttal a város Szentlélek felőli bejáratánál találkoztunk. „Egy közlekedési tábla megrongálásáról van szó, amely kihágásnak számít, ezért előbb elvégezzük a szükséges helyszíni szemlét az elkövetők azonosítására, majd megbírságoljuk az utat adminisztráló hivatalt – jelen esetben a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatalt –, majd sor kerül a táblák kicserélésére” – nyilatkozta Cezar Asandei biztos, a megyei közlekedésrendészet parancsnoka. „Amint önök is látják, a táblán található feliratot öntapadós fóliával takarta el valaki, így az nem felel meg a 2002/125-ös sürgősségi kormányhatározatban megállapított standardnak, sem a 2001/1206-os kormányhatározatnak, amely lehetővé teszi, hogy azokon a településeken, ahol a lakosság etnikai aránya meghaladja a húsz százalékot, a közlekedési táblákat az illető kisebbség nyelvén is feliratozzák az állam nyelvével azonos nagyságú és színű betűtípust használva. Ezért kénytelenek vagyunk a jogszabályokban előirányzott bírságokat kiróni, ugyanakkor nyomozunk az elkövetők személyét illetően is” – egészítette ki Gheorghe Filip rendőrségi sajtószóvivő.

A rendőrség intézkedése váltotta ki?

Szőke Domokos, Csíkszereda alpolgármestere a sajtótól értesült a történtekről. „Az akciót nem az önkormányzat kezdeményezte, és nem is engedélyezett hasonlót, önöktől értesültem a történtekről. Úgy láttam volna helyesnek, ha már a rendőrség tudomást szerzett az ügyről, értesítsen bennünket, hogy velük konzultálva ezt a problémát oldjuk meg, de hát nem ez történt. Sőt, sajnos az is kijelenthető, hogy szinte ők voltak, akik ezt az akciót úgymond »kezdeményezték«, megbírságolva a hivatalt olyan jogszabályokra hivatkozva, amelyek igazából nem is léteznek. Ilyen a polgári engedetlenség, valakik úgy gondolták, így bosszulják meg a rendőrség hozzáállását a város néhány közlekedési táblájának magyar nyelvű feliratához. Sajnos az ügy feltehetően nagy port kavar majd a sajtóban, mindenki ezen fog csámcsogni. Mi azt szeretnénk hosszú távon, hogy ha ezek a dolgok rendeződnének, az illető táblákat igyekszünk minél hamarabb helyreállítani” – szögezte le az alpolgármester, hozzátéve, lakossági kezdeményezésre a polgármesteri hivatal megtette a törvényes lépéseket, hogy hivatalosan is elhelyezhessen rovásírásos feliratot. „Kérésünket az illető hatóság elutasította, ez is növelte a feszültséget, ugyanis pozitív válasz esetén a rovásírásos felirat jó ideje hivatalosan is szerepelne a helységnévtáblákon, és feltehetően nem került volna sor az egyéni akcióra” – nyilatkozta Szőke.

Bukaresti idegesség

Amint arról korábban beszámoltam, Csíkszereda Polgármesteri Hivatalát kétszer is megbüntette a rendőrség amiatt, hogy több irányjelző közlekedési táblán előbb szerepel a magyar felirat, mint a román. A három évvel ezelőtt kihelyezett táblákra júniusban figyelt fel Victor Socaciu Maros megyei szociáldemokrata képviselő, aki a parlamentben interpellált is ez ügyben. Szerdán párttársa, Olguța Vasilescu kérte Traian Igaș belügyminisztertől a rovásírásos tábla mielőbbi eltávolítását, azt állítva, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala adott engedélyt az akcióra. Ráadásul szerinte csak a rendőrség intézkedett, a prefektúra és a polgármesteri hivatal közömbösnek mutatkozott.

Október 5-én lesz az Erdélyi bevonulás, 1940 című könyv bemutatója

Hetven éve, 1940. szeptember 5-13. között a II. bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt és a Székelyföldet birtokba vette a magyar honvédség. Az erdélyi magyarság mindenhol kitörő lelkesedéssel fogadta a bevonuló honvédeket.

A baróti Tortoma Könyvkiadó az évfordulón egy, az eseményhez méltó kötettel emlékezik. Az Illésfalvi Péter és Szabó Péter budapesti hadtörténészek által írt és szerkesztett, több mint 200 oldalas, igényesen kivitelezett, gazdagon illusztrált kötet olvasói a szemtanúk emlékezete, a korabeli hadiokmányok, egy értékelő tanulmány, illetve egykorú sajtóhíradások és helyszíni felvételek által ismerkedhet meg a magyarság számára oly fontos eseménnyel.

A Polgárok Háza és a Tortoma Kiadó közös szervezésű rendezvényén dr. Szakály Sándor történész mutatja be az Erdélyi bevonulás, 1940 című könyvet. A könyvbemutató fővédnöke dr. Hende Csaba, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere.

helyszín: Polgárok Háza, Budapest VIII. ker., Visi Imre u. 6.
időpont: 2010. október 5. 18:00

Székely „turisztikai minisztérium”

Hárompillérű – fenntartható, innovatív, valamint országos és európai pénzalapok lehívására összpontosító – gazdasági-fejlesztési stratégiát fogadott el legutóbbi ülésén a Hargita megyei önkormányzat, ugyanakkor döntés született arról is, hogy a Hargita Megyei Tanács a Hargita–Kovászna Közösségi Turizmusfejlesztési Társuláshoz alapító tagként csatlakozott.

A hárompillérű stratégiát ismertető Csák László térségfejlesztési szakember szerint a tervezet az agráriumra, a turizmusra és az energiaszektorra támaszkodva járulna hozzá a megye gazdasági fejlődéséhez. Csák bemutatójában azt is elmondta, hogy a stratégia a mezőgazdaságban termelői integrációt, technológiaváltást, a turizmusban mintaprojektek kivitelezését, az energetikai szektorban pedig a térségben rendelkezésre álló megújuló energiaforrások kihasználását célozza meg.

Energiafüggetlenséggel az autonómiáért

„A megújuló energiaforrások kihasználását célzó kész programjaink vannak” – jelentette ki a Krónika kérdésére Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke, példaként említve azt a csíkmadarasi projektet, amely kis vízierőművek telepítését célozza hegyi patakokon. Mint mondta, Hargita megyében nincsenek nagy hozamú patakok, viszont mivel a víznek nagy az esése, többek közt a Maros, a Küküllő és a Varság-patak alkalmas arra, hogy környezetbe illeszkedő kis vízierőműveket telepítsenek oda, ezáltal fedezve egyes települések energiaszükségletének jelentős hányadát.

Ugyanakkor Csíkszeredában egy olasz cég készül beruházni egy biomasszával működő erőműbe, amely egyaránt termelne villamos energiát és hőt, de hasonló beruházást tervez egy spanyol cég Máréfalván. Gyergyócsomafalva és Gyergyóalfalu önkormányzata közösen készül egy napkollektorrendszert kiépíteni, amivel szintén elektromos energiát nyernének. „Az autonómiatörekvések szempontjából nagyon jelentősek ezek az alternatív energia hasznosítását célzó beruházások, hiszen ha van saját energiaforrás, nagyobb a függetlenség” – hangoztatta Borboly, példaként említve Olaszország legkisebb francia nyelvű autonóm tartományát, Valle d’Aostát, ahol éppen az energiafüggetlenséggel alapozták meg az autonómiát.

Folytatódó székely együttműködés

A turizmus fejlesztése terén Borboly Csaba elmondta, többek közt azokat a törekvéseket szándékoznak támogatni, amelyek a helyi szolgáltatásokat erősítik. Azt szeretnék ugyanis, ha a helyben megtermelt termékeket kínálnák a turistáknak a vendégfogadók. Mint kifejtette, többek közt ezért indították el a Székely konyha projektet, amely éppen a helyi termelőknek biztosít lehetőséget a termékeik elkészítésére, illetve hátteret, támogatást az értékesítésre.

Szorosan a hárompillérű stratégiához ugyanakkor hozzátartozik az is, hogy a Hargita megyei önkormányzat a Hargita–Kovászna Közösségi Turizmusfejlesztési Társuláshoz alapító tagként csatlakozott. A társulás a csíkszeredai megyeházán folytatja majd tevékenységét, amely a helyi, turisztikailag kihasználható lehetőségek felkutatását és fenntartását öleli fel.

Kovászna megye közgyűlése várhatóan októberi ülésén dönt majd a társuláshoz történő csatlakozásról. Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke a Krónikának elmondta, elképzeléseik szerint a társulással tulajdonképpen „a Székelyföld turisztikai minisztériumát” alakítják meg a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatok. Mint Tamás Sándor is kiemelte, az elmúlt két évben mindkét megye arra törekedett, hogy az egységes Székelyföldet jelenítsék meg.

Több olyan közös kezdeményezésük volt, amellyel sikeresen domborították ki a Székelyföldet. Ezek a közös fellépések a turizmus terén voltak a legeredményesebbek, például a bukaresti turisztikai expón felállított Székelyföld stand. Ezért döntött úgy a két székely megye önkormányzata, hogy az együttműködést intézményesítik, és létrehozzák a közös turizmusfejlesztési társulást. Borboly Csaba közlése szerint eközben az együttműködés részeként már az októberi Bukaresti Nemzetközi Vásáron a két megye képviselői a társulás égisze alatt jelenik meg közös standdal.

Tamás Sándor megyei tanácselnök ugyanakkor arra is kitért, hogy a társulás a pályázatok mellett a turisztikai lehetőségek felkutatásában, azok népszerűsítésében és eredményes kiaknázásában vállal szerepet. Mintegy ennek a jegyében a Kovászna megyei képviselő-testület csütörtöki ülésén elfogadott egy olyan határozatot, miszerint Kovászna megye Hargita megyével partnerségben részt vesz a Hagyományok és értékek népszerűsítése mint turisztikai termékek Kovászna és Hargita megyében című pályázatban, amelyet majd a Regionális Operatív Programból finanszíroznak.

Román-magyar közös lobbi az autópálya építésének folytatásáért

Csak a természet dolgozik a határidőt betartva az Észak-Erdélyi Autópálya bihari nyomvonalán: az abbamaradt munkálatok helyszínét mindenfelé benőtte a gaz. Romániai és magyarországi honatyák és önkormányzati vezetők most közös lobbit indítanak a munka újrafelvételéért, és megpróbálnak mindkét kormányra folyamatos nyomást gyakorolni, hiszen, mint mondják, a projekt mindkét ország számára fontos. A találkozón megjelent magyarországi és romániai honatyák, polgármesterek vagy önkormányzati képviselők és tanácselnökök közös nyilatkozatot írtak alá az úthálózat korszerűsítésének fontosságáról.

Őrzik a nem létező sztrádát

Cornel Popa nemzeti liberális párti (PNL) szenátor az autópálya leghosszabb viaduktjának közelébe, az észak-bihari Berettyószéplakra hívta össze a Bihar és Szilágy megyei hivatalosságokat – mint jelezte, párttagságtól függetlenül, bár a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) törvényhozói távol maradtak.

Ott volt viszont Michael Swinford, az autópálya projektmenedzsere. A Nagyváradról induló újságírókat a honatya az autópálya már lesimított, de az aszfaltozást jó ideje hiába váró vonalán utaztatta a kerekasztal-beszélgetés helyszínéig. Bár az út maga még csak körvonalaiban látható – a gaz miatt pedig az is egyre kevésbé –, egy, feltehetőleg a kivitelező által szerződtetett őrző-védő cég kommandós kinézetű emberei minden megállásnál szisztematikusan körbevették a sajtó képviselőit és a házigazdákat egyaránt. Hogy pontosan mit védtek a bakancsos-rohamsisakos, feketébe öltözött emberek, nem sikerült kiderítenünk, de az biztos, hogy az autópálya nyomvonalán megtett úton végig követték a konvojt.

Érábrány és Tóti határában már a régészeti feltárást is befejezték a szakemberek, de az aszfaltozás olyan régóta késik, hogy itt is húszcentis gaz nőtt ki az úton. Megtudtuk: a megye leggazdagabb archeológiai lelőhelyére bukkantak itt, még ezüsttárgyakat is találtak. A kivitelező Bechtel képviselői azt mondják, a munka itt már 70 százalékban készen van, már csak a burkolatot kellene lefektetni. Ennél kicsit távolabb azonban már nemcsak a burjánzó növényzet okoz gondot: az út menti emelkedőkön sok helyütt megindult a föld, másutt messziről is jól láthatók a vízmosások a töltéseken. Cornel Popa azt mondja, szakértők szerint csak ezen az egy szakaszon mintegy másfél millió euróba kerül a károk helyreállítása, főleg, ha még tovább áll a munka, hiszen napról napra egyre rosszabb állapotba kerül az is, ami mostanáig elkészült. A bihari szenátor épp ezért kezdeményezi, hogy a legközelebbi román-magyar közös kormányülésen kerüljön napirendre az autópálya ügye, hátha így a román kormányt is sikerül jobb belátásra bírni.

Viadukt a semmi közepén

Egyetlen olyan része van a sztráda Bihar megyei szakaszának, amelyiken jelen pillanatban is folyik a munka: a Berettyószéplak melletti völgyhidat még ebben az évben teljesen befejezik, ígéri Ion Pantelimon, az Országos Autóút és Autópálya Társaság regionális igazgatója. A műtárgynak eredetileg már tavaly készen kellett volna lennie. Az 1800 méter hosszú völgyhíd egyelőre szárazföld fölött vezet, de várható, hogy a párhuzamosan épülő gát elkészültével gyűjtőtavat hoz majd itt létre a Berettyó. A gond csak az, hogy ha valóban hamarosan befejeződik a 3C szakasz impozáns viaduktja, a semmiből vezet majd a semmibe, hiszen a legkevésbé sem valószínű, hogy a két vége akár aszfaltozott úthoz csatlakozik majd - az autópálya szárazföldi részének burkolata addigra biztosan nem készül el.

Meghúzták a vészharangot

„Itt, Bihar és Szilágy megye, illetve Magyarország határán kell meghúznunk a vészharangot” – jelentette ki Cornel Popa a széplaki középiskolában szervezett fórumon. Szilágyban is áll ugyanis az autópálya-építés, a Magyarországról érkezett meghívottak pedig nem örülnének neki, ha a saját autópályájukkal úgy érnék el a román határt, hogy nincs mihez csatlakoztatni. Muraközy István berettyóújfalui, Arnóth Sándor püspökladányi alpolgármester, illetve Vitányi István fideszes országgyűlési képviselő is egyetértett abban, hogy a 2001-ben megszületett terv alapján lassanként készülő sztráda befejezésére nem szabad még tíz évet várni.

A két hajdú-bihari polgármester arról panaszkodott, hogy az utóbbi években megtöbbszöröződött a tranzitforgalom a városok útjain, és ennek kiküszöbölésére az egyetlen megoldás az autópálya-építés. Radu Ţîrle, a Bihar Megyei Tanács elnöke azt szorgalmazta, minden erdélyi parlamenti képviselő közösen lobbizzon a munka folytatásáért, hiszen semmi értelme egy-egy rövid szakaszon dolgozni a semmi közepén, miközben Magyarország várja a csatlakozást. A találkozó végén minden megjelent magyarországi és romániai honatya, polgármester vagy önkormányzati képviselő és tanácselnök közös nyilatkozatot írt alá az úthálózat korszerűsítésének fontosságáról.

Restaurálták a Bethlen-táblát Nagyváradon

A Kulturális Örökség Napján, szombaton leplezték le a nagyváradi vár egyik bástyáján azt a restaurált és kiegészített 400 éves kőtáblát, melyet Bethlen Gábor erdélyi fejedelem dicsőségére helyeztek el. A bástya építtetését 1618-ban fejezte be Bethlen Gábor. A tábla latin szövege nehezen ültethető át magyarra: nemcsak mitológiai metaforákkal tűzdelt emelkedett stílusa miatt, hanem mert egyes szavak nem az elfogadott latin helyesírással íródtak, sok helyütt szándékosan olyan betűket használtak bennük, amelyek szóképszerűen évszámokká állnak össze.

A tábla szövegének hozzávetőleges fordítása: „Pannónia Gábrielje, Herkules ivadéka emelte hazaszeretetből e gigantikus erősségű falakat, melyek még a nagy mitológiai háborúk sorsát is képesek volnának megfordítani: Tróját, Tarpeia szikláját, Babilont. Az egek visszhangozzák érdemeit, isteni nevét csillagokból fogja megörökíteni az égbolt.”

Mivel az 1627-ben elkészült és kihelyezett emléktáblát ágyúgolyó-találat érte, a későbbi korokban pedig senki nem foglalkozott helyreállításával, több rész is hiányzik belőle. A szöveget tehát levéltári kutatások révén sikerült rekonstruálni – magyarázta el Sárközi Zoltán városi tanácsos, aki az önkormányzat műemlékvédő alapítványának soros elnöki tisztjét veszi át hamarosan. A szemerkélő esőben a bástya tövénél megtartott rövid rendezvényt szándékosan szervezték a Kulturális Örökség Napján, mondta el Angela Lupşea alapítványi igazgató, s hozzátette, a jövőben évente szeretnék valamilyen különleges eseménnyel megünnepelni a jeles dátumot.

Biró Rozália alpolgármester elmesélte: Jakabffy László váradi mérnök már hét évvel ezelőtt felhívta a figyelmét arra, hogy a tábla állaga folyamatosan romlik. A restaurálási folyamat másfél éve gyorsult fel, az önkormányzathoz tartozó műemlékvédelmi alapítvány segítségével sikerült kőfaragó restaurátorokat keríteni, akik aztán nem egészen két hónap alatt helyreállították a táblát, és kipótolták a hiányzó részeket. Emődi Tamás építész, a munka vezetője elmagyarázta: az ötágú csillag alakú erődítmény többi bástyáján is állhatott hasonló tábla, hiszen akkoriban szokás volt emléket állítani egy ekkora építkezés befejezésének, de az utolsóként épült, Bethlenről elnevezett bástya feliratán kívül csak az Arany-bástyán maradt meg egy, már helyreállíthatatlan darab.

A tábla fölött, a levéltári adatok alapján, több címer is állt, de dokumentáció és bármilyen képi emlék híján csak a Bethlen családéról tudjuk, hogyan nézett ki. Ezt Keresztúri József kanonok 19. század eleji leírását alapul véve készítette el bronzból Fekete Tibor képzőművész. A tábla az épp restaurálás alatt álló vár főbejáratától jobbra eső bástya falán látható, alatta négynyelvű (román, magyar, angol, német) információs pannóról olvasható le a szöveg és fordítása, illetve az ide tartozó történelmi adatok.

Megemlékezés a szárazajtai vérengzés áldozatairól

A Maniu-gárdisták által 1944. szeptember 26-án kivégzett 13 ártatlan áldozatról az idén is megemlékeznek Szárazajtán. Vasárnap, a délelőtti istentisztelet után a falu központjában található emlékműhöz vonulnak, ahol felelevenítik a szörnyű nap eseményeit, és elhelyezik a kegyelet koszorúit.

1944 szeptemberének elején a falu közelében tartózkodó német csapatok felvették a harcot a bevonuló román és szovjet csapatok ellen, és több román katona is elesett. A felelősséget a falu lakóira hárították, ezt torolták meg a németek kivonulása után a faluba érkező román szabadcsapatok. 1944. szeptember 26-án, miután két embert már hajnalban, saját otthonukban agyonlőttek, a falu 16 és 60 év közötti magyar lakóit az iskola udvarára terelték, ahol egy előzetesen összeállított lista alapján kezdődött el a mészárlás.

További hét embert végeztek ki a tömeg előtt, kettőt pedig, a 21 éves Nagy Sándort és testvérét, a 25 éves Nagy Andrást baltával lefejezték. A 45 éves Nagy D. József tíz lövés után is életben maradt, ő később hunyt el, míg a 38 éves Tamás Lászlóval az összegyűltek közé leadott sortűz végzett. A vérengzésről első alkalommal csak 1990-ben lehetett megemlékezni, ugyanakkor tartották – 46 év után! – az elhunytakat megillető egyházi temetési szertartást is.

Kettős állampolgárság: készülnek az ügyfélfogadásra

A magyar állampolgárság igénylésével kapcsolatos információkat ismertette a sajtó képviselőivel szombaton, a csíkszeredai konzulátuson Wetzel Tamás a jogszabály végrehajtásáért felelős miniszteri biztos.

Wetzel elmondta, a magyar kormány fokozottan figyel arra, hogy a magyar közigazgatás felkészüljön a feladatra, amióta május 26-án az Országgyűlés elfogadta a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítását, bevezetve az egyszerűsített honosítási eljárást.

Mint mondta, hatalmas feladat lesz az eljárószervek számára, ezért majdnem 200 embert kell felvenni, számukra biztosítani kell a munkakörülményeket, és vadonatúj informatikai rendszert is ki kell alakítani a minél gyorsabb ügyintézés érdekében, ezért lehet csak január 1-jétől igényelni az állampolgárságot. „A törvénymódosítást követően összesen 830 millió forintot utalt ki a kormány az illetékes szerveknek és külügyminisztériumoknak azért, hogy januárban gördülékenyen menjen a munka” – hangsúlyozta a miniszteri biztos.

Wetzel Tamás kormánybiztos elmondása szerint október elején egy internetes oldal elkészítését tervezik, amelyre felkerülnek majd az igénylők számára hasznos információk, valamint a leggyakrabban feltett kérdések válaszai is. Szerepelni fog a weboldalon többek között a kérelmezési procedúra is, illetve az is, hogy milyen jogai és kötelezettségei vannak az igénylőnek. A budapesti illetékes első évben 300 ezer kérelemre számít.

A csángó magyarok helyzetére utalva Wetzel Tamás elmondta, külön cikkelyt dolgoztak ki számukra a követelményrendszerben, így kizárólag az ő esetükben lesz elfogadható az, ha „valószínűsítik magyarországi származásukat”. Ez pedig elmondása szerint négy-öt kritérium alapján állapítható meg, erről is tájékozódni lehet majd az új honlapon.

Elmondta továbbá, a magyar állampolgárság igénylésével a kérelmezők nem esnek el a magyarigazolvánnyal járó kedvezményektől abban az esetben, ha továbbra is megtartják eredeti lakhelyüket.

Könyv jelenik meg Sepsiszentgyörgy visszatéréséről

Bevonulás Sepsiszentgyörgyre, 1940 címmel ma mutatják be József Álmos nyugalmazott tanár, helytörténész legújabb könyvét. A sepsiszentgyörgyi matematikatanárnak ez a nyolcadik könyve, a negyedik önálló kötete. A szerző a Krónikának elmondta, akkor merült fel első ízben, hogy az 1940-es második bécsi döntés utáni úgynevezett bevonulás történetét feldolgozza, amikor a Háromszéki országzászló-állítás című könyve készült.

A három évvel ezelőtt megjelent kiadvány dokumentumait gyűjtögetve többször is bejárta a megyét, akkor nagyon sok fénykép és írásos dokumentum gyűlt öszsze a bevonulásról is, hiszen a két téma szoros kapcsolatban áll egymással. A többéves gyűjtőmunka eredményét József Álmos tavasszal kezdte összeállítani, egyeztetett a sepsiszentgyörgyi T3 kiadóval és nyomdával, hogy szeptemberre, a bevonulás 70 éves évfordulójára időzítsék a könyv megjelenését.

Elmondta, elsősorban a korabeli sajtóban megjelent írásokra és a fényképekre alapozva állította össze az anyagot. „Ebben a könyvemben kevesebb szemtanút idézek, hiszen az országzászló-állításokkal ellentétben a bevonulásról egysíkúak a visszaemlékezések, szinte minden szemtanú azt meséli, hogy nagy volt az öröm, kitódultak az érkező magyar katonák elé, virágot szórtak eléjük. Rengeteg fénykép gyűlt össze, fotókkal rekonstruálni lehet a bevonulás egész folyamatát, a felszólalók közül sokról készült felvétel, így többek között Dálnoki Miklós Béláról, a bevonulást vezénylő tábornokról, Szotyori Nagy Gyuláról, a helyőrségi csapatok élén bevonuló tábornokról, Szentkereszt(h)y báróról, a Magyar Párt helyi elnökéről. Több mint száz fénykép idézi a bevonulás pillanatait.

József Álmos érdekességként elmondta, hogy Sepsiszentgyörgyre valójában kétszer vonultak be a magyar csapatok, egyszer szeptember 13-án, majd 21-én. A magyar hadvezetés ugyanis úgy döntött, hogy szeptember 5. és 13. között egész Erdélybe be kell vonulni, de megkéstek. Ezért a Székelyföld déli részére, így Sepsiszentgyörgyre is előreküldtek egy gyors hadtestet, hogy missziójukat határidőre teljesíthessék. Erről a szerző a következőképpen ír: „Motorkerékpáros előőrsök jelennek meg, virágokkal halmozzák el őket, cirkálnak a főtéren, közeledik a bevonulás. Közben sorra felvonulnak a menekültek: a hétfalusi csángók, az új életet kezdeni szándékozó brassói magyarok, a regátiak. Jelszavak hangzottak el… kórusban követelték vissza a dél-erdélyi városokat.”

Majd szeptember 21-én megérkeztek a háromszéki városba is a helyőrségi csapatok. József Álmos könyvében függelékként Horthy Miklós hét, háromszéki származású tábornokáról is külön megemlékezett. Kifejtette, a sepsiszentgyörgyi bevonulás után a jövőben az egész háromszéki bevonulás dokumentumait is fel szeretné dolgozni, hiszen kisebb-nagyobb magyar egységek minden helységbe eljutottak. Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről, Kovásznáról kirajzottak a környező falvakba, például Zágonba is jelentős létszámú egység vonult be. A korabeli magyar filmhíradónak a sepsiszentgyörgyi, a kézdivásárhelyi és a zágoni bevonulásról is van egy-két perces bejátszása.

Bevonulás Sepsiszentgyörgyre, 1940 címmel ma mutatják be József Álmos nyugalmazott tanár, helytörténész legújabb könyvét. A sepsiszentgyörgyi matematikatanárnak ez a nyolcadik könyve, a negyedik önálló kötete.

A szerző elmondta, akkor merült fel első ízben, hogy az 1940-es második bécsi döntés utáni úgynevezett bevonulás történetét feldolgozza, amikor a Háromszéki országzászló-állítás című könyve készült.

A három évvel ezelőtt megjelent kiadvány dokumentumait gyűjtögetve többször is bejárta a megyét, akkor nagyon sok fénykép és írásos dokumentum gyűlt öszsze a bevonulásról is, hiszen a két téma szoros kapcsolatban áll egymással. A többéves gyűjtőmunka eredményét József Álmos tavasszal kezdte összeállítani, egyeztetett a sepsiszentgyörgyi T3 kiadóval és nyomdával, hogy szeptemberre, a bevonulás 70 éves évfordulójára időzítsék a könyv megjelenését.

Elmondta, elsősorban a korabeli sajtóban megjelent írásokra és a fényképekre alapozva állította össze az anyagot. „Ebben a könyvemben kevesebb szemtanút idézek, hiszen az országzászló-állításokkal ellentétben a bevonulásról egysíkúak a visszaemlékezések, szinte minden szemtanú azt meséli, hogy nagy volt az öröm, kitódultak az érkező magyar katonák elé, virágot szórtak eléjük. Rengeteg fénykép gyűlt össze, fotókkal rekonstruálni lehet a bevonulás egész folyamatát, a felszólalók közül sokról készült felvétel, így többek között Dálnoki Miklós Béláról, a bevonulást vezénylő tábornokról, Szotyori Nagy Gyuláról, a helyőrségi csapatok élén bevonuló tábornokról, Szentkereszt(h)y báróról, a Magyar Párt helyi elnökéről. Több mint száz fénykép idézi a bevonulás pillanatait.

József Álmos érdekességként elmondta, hogy Sepsiszentgyörgyre valójában kétszer vonultak be a magyar csapatok, egyszer szeptember 13-án, majd 21-én. A magyar hadvezetés ugyanis úgy döntött, hogy szeptember 5. és 13. között egész Erdélybe be kell vonulni, de megkéstek. Ezért a Székelyföld déli részére, így Sepsiszentgyörgyre is előreküldtek egy gyors hadtestet, hogy missziójukat határidőre teljesíthessék. Erről a szerző a következőképpen ír: „Motorkerékpáros előőrsök jelennek meg, virágokkal halmozzák el őket, cirkálnak a főtéren, közeledik a bevonulás. Közben sorra felvonulnak a menekültek: a hétfalusi csángók, az új életet kezdeni szándékozó brassói magyarok, a regátiak. Jelszavak hangzottak el… kórusban követelték vissza a dél-erdélyi városokat.”

Majd szeptember 21-én megérkeztek a háromszéki városba is a helyőrségi csapatok. József Álmos könyvében függelékként Horthy Miklós hét, háromszéki származású tábornokáról is külön megemlékezett. Kifejtette, a sepsiszentgyörgyi bevonulás után a jövőben az egész háromszéki bevonulás dokumentumait is fel szeretné dolgozni, hiszen kisebb-nagyobb magyar egységek minden helységbe eljutottak. Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről, Kovásznáról kirajzottak a környező falvakba, például Zágonba is jelentős létszámú egység vonult be. A korabeli magyar filmhíradónak a sepsiszentgyörgyi, a kézdivásárhelyi és a zágoni bevonulásról is van egy-két perces bejátszása.

Csíkszereda visszatért

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom csíkszeredai szervezetének rendezésében szeptember 11-én délután 13 órától emlékezzünk arra a napra, amikor Csíkszereda visszatért az őshazához. Emlékezzünk arra a napra, amikor Vitéz Nagybányai Horthy Miklós fehér lován, honvédjei élén visszavette, ami a miénk volt ezer évig.

A rendezvény a Mátyás Huszáregyesület jóvoltából lovas felvonulással kezdődik a vasútállomástól, majd a további útvonal a Vár térre lesz, ahol beszédek, szavalatok és énekek hangzanak el.

Ugyanezen a napon este 19 órától ifj. Tompó László irodalomtörténész tart előadást a Szakszervezetek Művelődési Házának márványtermében, melynek témája: Horthy élete.

Szeretettel várunk mindenkit, hogy együtt ünnepelhessük Csíkszereda visszatértét!

Tóth Bálint
Szőcs Csongor
csikszereda.hvim.org

A történelemhamisítás fellegvárai

Húsz évvel a rendszerváltás után is folytatódik a történelemelferdítés Erdély két leglátogatottabb várkastélyában. Noha mind Törcsváron, mind Vajdahunyadon történt némi áttörés a kastélyok történelmének hitelesebb bemutatása terén, a világszerte ismert két épület magyar jellegére elvétve mindössze néhány mondat utal. Míg a törcsvári „Drakula-kastélyban” a történelem jóformán 1920 után, a román királyi párral kezdődik, a vajdahunyadi vár falai között is sűrűbben találkozni a véreskezű és -szájú, mitikus román gróffal, mint Hunyadi Jánossal vagy fiával, Mátyással. A történelmi csúsztatások és féligazságok nem csak a magyar látogatókat zavarják; a jelenlegi helyzetet a Krónikának nyilatkozó Stelian Arcadie Mândruţ tudományos kutató is élesen bírálta.

Drakula és a playboykirály

Tájékozatlan turistának nem ajánlatos a Nagy Lajos magyar király által épített kastély iránt érdeklődni, mert ilyesmiről tíz járókelőből kilenc sem Brassóban, sem a közeli Törcsváron nem hallott. A kérdésre általában kétféle válasz érkezik: az egyik egy unott vállvonogatás, a másik egy inkább turistabarátnak nevezhető pótajánlat. „Ilyen kastély nálunk nincs – mondja egy jól öltözött, angolul folyékonyan beszélő középkorú brassói hölgy, akit kíváncsiságból éppen a Kapu utcában állítunk le. – De ha valami érdekeset akarnak látni, érdemes kiruccanniuk Törcsvárra, ott van Drakula kastélya.”

Miért is lepődünk meg, hisz már a magyarországi turisták is Drakula-kastély néven kezdik emlegetni. Ami nem is csoda, hisz a történelemhamisítók nem alusznak. Legalábbis azok, akik a kastély alatti nagy bazárban szinte minden egyes portékájuk által a véres grófot népszerűsítik. Nem is akad olyan emléktárgy, amelyből ne készült volna drakulás változat. „Ezek mennek a legjobban, ezt kérik a turisták” – magyarázza az egyik idősebb elárusító, majd amikor hallja, hogy magyarul beszélünk, bizalmasan a fülünkbe súgja: „még a magyarok is”.

Pedig aligha hihető, hogy minden egyes magyar turista vámpírlátogatásra érkezne Törcsvárra, és a kastély I. Lajostól IV. Károly Zita nevű feleségéig tartó több évszázados történelme egyáltalán ne érdekelné. A szuvenírbolt könyvrészlegén azonban csak egyiptomi és görögországi útleírások sorakoznak magyar nyelven, vagy esetleg recepteskönyvet lehet vásárolni. „Valami történelmi jellegű írás nincs? Akár románul vagy angolul…” – fordulunk az eladóhoz.

A férfi arca felvillan, és máris gratulál. „Maguk komoly emberek lehetnek. Akkor Paul D. Quinlan, II. Károly román királyról szóló kötetét ajánlom” – mondja, és rámutat a Regele Playboy című kötetre. Ha belegondolunk, hogy a még életben lévő Mihály király édesapja volt a történelem egyetlen uralkodója, aki kétszer is lemondott királyságáról szerelmei, Zizi Lambrino, majd Elena Lupescu miatt, a Humanitas Kiadónak és szerzőjének nem is kellett különösebben elbulvárosítania az uralkodó sztoriját.

Mielőtt beérnénk a kastélyba, komoly tömegen kell átverekednünk magunkat. A legtöbben hazai látogatók, de a csoportok között vannak angolul, héberül vagy akár japánul beszélő turisták is. Rögtön a bejárat után magyarokkal is találkozunk, akik a közeli Székelyföldről léptek át a Barcaságba. Tekintetünk egyből megakad a falra rögzített ismertetőn, ahol néhány mondat erejéig szó esik a várkastély magyar vonatkozásáról is.

Legutóbbi látogatásunkhoz képest újdonságként hat, hogy Öreg Mircea neve mellett megjelenik a Sigismund de Luxemburgnak nevezett magyar király, Luxemburgi Zsigmond, majd Iancu de Hunedoarának keresztelt Hunyadi János, illetve Bethlen Gábor és II. Rákóczi György, szintén elrománosított változatban. Az ismertetőtábla szövege még így is előrelépésként hat az elmúlt évek teljesen egyoldalú feliratához képest.

Ám Zita magyar királynéról egyetlen mondatocska sem esik, még a múzeum alkalmazottai sem tudják megmutatni, melyik volt az ő szobája. Miután összenéznek, meg is vallják, hogy ők „életükben nem hallottak erről a nőről”.

A falakra kiaggatott korabeli képek csak a kastély későbbi tulajdonosáról, Mária román királynéról tanúskodnak. Az idegenvezetők is őt emlegetik mindegyre és nagy előszeretettel. Az egyik teremben pergő képsorok is csak a román királyi családról szólnak – mintha előttük emberfia nem tette volna be a lábát a kastélyba. A termek ismertetőjéből is csak az derül ki, melyik volt Mária könyvtára, Ferdinánd hálója, Miklós kitagadott herceg szobája vagy Mircea herceg kápolnája.

Meghalt Mátyás, oda az igazság

Vajdahunyadon, a Mikszáth által a várak királyának nevezett Hunyadiak váránál egy picivel másabb a helyzet. A történelemelferdítési kísérletek itt is már a bejáratnál megmutatkoznak, igaz, nagyjából ennyiből ki is merülnek. Ott Decebalnak és Avram Iancunak szentelt, gipszből készült domborműveket csodálhat meg a látogató, akit kétnyelvű köszöntőtábla fogad.

Sajnos a logika meg a várakozás ellenére a második nyelv nem a magyar, hanem az angol. Bent, a falakon meg az érintős képernyőn viszont már több minden olvasható magyarul is. Nem annyi, mint románul, pedig a helyiek szerint 2000-ig minden egyes tábla kétnyelvű volt.

A restaurálást követően azonban már nem helyezték vissza ezeket, s mára csak imitt-amott láthatunk egy-egy magyar feliratot. Az emléktárgyakat árusító boltokban is a vérszomjas Drakula jelentős fölényben van Mátyással, az igazságossal szemben.

Az egyik pultnál hűtőmágnes után érdeklődünk, de a bárányt, gombát vagy teknősbékát ábrázolók közül egyiket sem választhatjuk vajdahunyadi szuvenírnek. A dákok harci zászlaját pedig nem a magunkfajta látogatóknak kell kínálni. „Jó lenne valami magyar jellegű tárgyakat is árusítani, én kértem is, de még nem kaptam” – panaszkodik a pult túlsó oldaláról az egyik középkorú kereskedőnő, miután egyértelmű csalódottságot olvas le arcunkról.

Hogyisne szomorodna el az ember, amikor a kínai mütyür vagy a Drakulás csésze helyett inkább egy magyar nyelvű turisztikai könyvet vagy legalább egy útikalauzt választana. „Csak Erdély háromnyelvű térképével szolgálhatok.

De egy hét múlva lehet, hogy könyvem is lesz” – próbálja kiengesztelni potenciális, ám egy hét múlva biztos vissza nem térő vásárlóit az eladó. A magyar nyelv azért még sincs teljes egészében száműzve a Hunyadiak várából. Ha az ismertető feliratokon ritkán fellelhető, a falfirkák révén annál sűrűbben. „Itt járt Kovács Mária és Farkas Zoltán” – olvasható egyik helyen. Másutt Lázár Sándorné állított emléket önmagának. Valamivel odébb a felsőmarosmenti Disznajót juttatta be a falu egyik szülötte Mátyás király otthonába.

Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus belátja, hogy annak ellenére, hogy a vajdahunyadi lovagvár látogatói mintegy 80 százalékban hazai vagy anyaországi magyar nemzetiségű turisták, az illetékesek aligha próbálnak a látogatók kedvében járni.

„Sok-sok év után annyit értünk el, hogy alkalmaztak egy magyar idegenvezetőt” – könyveli el az egyetlen sikert Dézsi. Ottjártunkkor, egy szombat délelőtt, amikor egyik magyar csoport a másik után érkezett, azonban nyoma sem volt a látogatók anyanyelvén is kommunikálni képes idegenvezetőnek.

Hamarosan kiderült: turista idény ide, látogatók igénye oda, az új alkalmazott a hatodik napot ünnepli, vallását pedig szentnek tekinti. „Szerettük volna, ha mindenüvé kikerülnek a magyar feliratok, amit eddig csak részben értünk el. Érződik, hogy a vár mint ingatlan a hunyadi önkormányzathoz tartozik, a műemlékvédelmi része pedig a művelődési tárca fennhatósága alatt áll. Ez a kétfejűség hátránya” – állítja a kormánybiztos.

Érzelem és tudomány

A helyzeten mielőbb változtatni kell, véli Stelian Arcadie Mândruţ történész, egyetemi tanár. A kolozsvári George Bariţiu Történelmi Intézet tudományos kutatója maga is meglepődve tapasztalta a falakon megjelenő útmutatók hiányosságait.

„Véleményem szerint az ismertetőket feltétlenül ki kellene egészíteni – nem érzelmi, hanem tudományos módon. Semmiként nem szabad letagadni vagy minimalizálni a középkor és az akkor épült erdélyi kastélyok magyar jellegét” – fejtette ki a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult történész.

Bolyai Jánosra emlékezünk

Százötven évvel ezelőtt halt meg Bolyai János, a nemeuklideszi geometria világhírű megalkotója, a magyar tudomány egyik legnagyobb alakja. Az évfordulóra nemzetközi tudományos konferenciával emlékeznek Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián és Marosvásárhelyen a Sapientia-egyetemen.


Bolyai JánosAz augusztus 30. és szeptember 4. között zajló rendezvénysorozat szervezői a budapesti Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kara, valamint a Sapientia EMTE Műszaki és Humán Tudományok Kara. A szervező- és programbizottság elnöke Prékopa András akadémikus. „Ma, a kreativitás, az ötlet idealizálásának korában Bolyai arra figyelmeztet, hogy az időt csak a valóban tág teret nyitó és az azzal boldoguló gondolatok hajtják saját sodruk irányába” – hangsúlyozta a budapesti megnyitón Pálinkás József, az MTA elnöke. Elmondta, sokszor esik szó a megújulás szükségszerűségéről, arról, hogyan kellene még emberközelibbé, hétköznapibbá tenni a tudományt, hogy a nehéznek tűnő gondolatok mindenkihez eljussanak. „De közben azt is tudjuk, hogy csak az a gondolat hagy mély nyomot, amelynek súlya van.

Amelyben küzdés, gyötrődés, meg nem értettség harcol kora szokásrendszerével” – utalt az elnök Bolyai János saját korában el nem ismert munkásságára. Mint felidézte, Bolyait saját eszméinek nagysága sodorta távol tulajdon korától és társadalmától, de ez teremtette meg a gondolataival való találkozás kortól független, tiszta örömét is. „Bolyai nem a tömegek tudósa, tőle nem csupán tételeket, tényeket, de nézőpontot, világképet, gondolkodást tanulhatunk” – emelte ki az MTA elnöke.

A budapesti és a marosvásárhelyi előadások számos érdekes témakörben zajlanak, mint például a geometria története, a nemeuklideszi geometriák, a poliéderek, a térfogatszámítás, a kombinatorikus geometria, a diszkrét geometria, a merev szerkezetek elmélete, a differenciálgeometria, a sztochasztikus geometria, a konvex analízis és optimalizálás, a geometriai algebra, Bolyai János élete és munkássága, Bolyai Farkas élete és munkássága, a Bolyaiak az irodalomban, valamint Bolyai János felfedezésének filozófiai és kultúrtörténeti hatása. Budapesten Ács Tibor, Böröczky Károly, Korchmáros Gábor, Molnár Emil, Nagy Péter Tibor, Roska Tamás, Szász Domokos, Solomon Marcus (Bukarest), Szergej Matvejev (Cseljabinszk), valamint Alekszander Mednyik (Novoszibirszk) tartott előadást. Marosvásárhelyen Gábos Zoltán (Kolozsvár), Kolumbán József (Kolozsvár), Nagy Dénes (Melbourne), Oláh-Gál Róbert (Csíkszereda), Petru Mocanu (Kolozsvár), Sándor József (Kolozsvár), Szabó Péter Gábor (Szeged), valamint Weszely Tibor (Marosvásárhely) ad elő. A résztvevők szeptember 4-én Marosvásárhelyen megtekintik a város nevezetességeit és a Bolyai-emlékhelyeket

Újraértelmezik a történelmet

A román szakemberek az újabb tanulmányokban kezdik átértékelni a második bécsi döntés kérdését, és más szemszögből közelítenek a történelmi tényekhez mint 1990 előtt – hangzott el egyebek mellett a témában a Szatmár Megyei Múzeum szervezte nemzetközi konferencián. A kétnapos rendezvénysorozaton magyar és román történészek értekeznek a témában, ugyan ukrajnai meghívottakat is vártak, az ungváriak viszont nem kapták meg a beutazáshoz szükséges vízumot.

Két ország szakemberei elemzik a második bécsi döntés előzményeit és következményeit . A tanácskozás első napján, csütörtökön a döntés politikai, gazdasági és egyéb vetületei hangzottak el a legújabb kutatási eredmények ismeretében.

A második bécsi döntés láttamozásának 70 éves évfordulója alkalmából kétnapos nemzetközi konferenciát szervezett csütörtökön és pénteken a Szatmár Megyei Múzeum. A magyarországi és romániai kutatókat, történészeket felvonultató tanácskozás a legújabb kutatási eredmények fényében próbálta körbejárni a sokak által diktátumnak nevezett egyezményt. Az eredeti elképzelés szerint Ukrajnából is érkeztek volna meghívott előadók, azonban mint Sárándi Tamás történész, a múzeum munkatársa, konferenciaszervező a Krónikánk elmondta, az ungváriak vízumproblémák miatt nem vehettek részt a tanácskozáson, így a román és magyar szakvélemények mellől ezúttal sajnos hiányzott az ukrán, és csorbult a hallgatóság második bécsi döntésről alkotott képe.

Liviu Marta, a partiumi múzeum nemrég kinevezett főigazgatója a konferencia megnyitójában kiemelte, terveik szerint el kívánták kerülni “az érzelmes emlékezést”, illetve “a sebek nyalogatását”, és egy objektív, tényekre alapozott diskurzust, tudományos fórumot szerettek volna szervezni. “A teljes mértékben saját forrásokból szervezett konferencia anyaga a közeljövőben többnyelvű kötetben is megjelenik majd, és megpróbál több szempontból megalapozott képet adni a döntés körül kialakult helyzetről” – nyilatkozta lapunknak a találkozó főszervezője.

“Erdély volt a mérleg nyelve”

A konferencia nyitóelőadását Romsics Ignác akadémikus, az egri Eszterházy Károly Főiskola tanára tartotta, aki a Magyar és szövetséges elképzelések Erdély jövőjéről, 1941–1946 című értekezésében a nagyhatalmak azon különböző elképzeléseit vázolta fel, amelyek Erdély és a Partium felosztásáról szóltak. Romsics kiemelte, a trianoni békediktátum nyomán Magyarországtól 103 ezer négyzetkilométernyi terület került Romániához, amelyből a második bécsi döntés értelmében 43 ezret visszacsatoltak egy időre. “A rendelkezésre álló dokumentumok tükrében kijelenthető, hogy egyik fél, illetve a nagyhatalmak sem tekintették véglegesnek a második bécsi döntést, és csak átmeneti megoldásként beszéltek róla” – pontosított a magyarországi kutató. “A döntés etnikai hátteréről annyit érdemes még tudni, hogy a határok 1940-es átrajzolásával 2,5 millió erdélyi román került Magyarországhoz” – tette hozzá Romsics. Mint részletezte, az 1930-as román népszámlálás adatai szerint Észak-Erdély lakosságának 39 százaléka beszélt magyarul, és több mint 40 százalékot tett ki a román lakosság, ezzel szemben az 1941-es magyar adatok szerint az érintett terület magyar népessége 53 százalékos, a román pedig lényegesen kevesebb volt. A dél-erdélyi terület kapcsán elhangzott, megközelítőleg 500 ezer magyar maradt román fennhatóságú területen. Romsics szerint a döntést követő időszakban a román politika egyik fő célja az volt, hogy visszaszerezze az észak-erdélyi területeket, Magyarországé pedig, hogy megszerezze Dél-Erdélyt.

Elkerülhető lett volna a döntés

A professzor továbbá hallgatói kérdésre válaszolva elmondta, Romániának valószínűleg megfelelő diplomáciával élve lett volna lehetősége elkerülni a második bécsi döntés határrevízióját. A konferencián többek között arról is szó esett, hogy a Szovjetunió Románia és Magyarország sakkban tartására kívánta használni az erdélyi területet, és mindkét ország számára középen lebegtetve tartotta, hol ide, hol oda ígérve azt. Időközben több nagyhatalom tervei között annak esélye is felmerült, hogy Erdélynek külön autonómiát adjanak, a partiumi területeket pedig Magyarországhoz csatolják. Végül a második világháború lezárása után minden előzetes terv dugába dőlt, és a szovjetek nyomására maradéktalanul visszaállították az 1918-as állapotokat, mert úgy vélték, Magyarországot meg kell büntetni, amiért a németek oldalán szállt be a háborúba, Romániának pedig vissza kell kapnia területeit, mert a döntő pillanatban megnyitotta határait a szövetségesek csapatai előtt, jelentősen lerövidítve ezzel a háborút.

Megváltozott felfogás

A konferencia csütörtöki előadásai közül érdemes megemlíteni Stelian Mândruţ, történetíró, a kolozsvári történeti intézet munkatársának eszmefuttatását is, aki arról beszélt, milyen képet kapott a második bécsi döntés az 1989 utáni román történetírásban. A szakember kiemelte, 1996. után több olyan fiatal, külföldön tanult és ottani levéltárakban kutatott történész, közöttük Lucian Boia, foglalkozott a kérdéssel, akik hazatérve megpróbálták megváltoztatni az addig uralkodó, kommunista ideológián alapuló történetírást. “Sokat emlegetik, hogy a román történetírásban a lényegében ma is nemzeti-kommunista diskurzust gyakorlók olyan siránkozva beszélnek a második bécsi döntésről, mint ahogyan Magyarország esetében a trianoni veszteségeket említik” – fogalmazott a kolozsvári történész, aki szerint a szakemberek az újabb tanulmányokban kezdik átértékelni a kérdést, és más szemszögből közelítenek a történelmi tényekhez.

A konferenciasorozat pénteki előadásai között az érdeklődők arról hallhatnak majd, hogy melyek voltak a bécsi döntés következményei, hogyan épült ki a magyar közigazgatás 1940 őszén Szatmár megyében, vagy, hogy milyen szerep jutott Márton Áronnak és az erdélyi (gyulafehérvári) püspökségnek Dél-Erdélyben a döntés után.

Lesz még Erdély… 70 éves a II. bécsi döntés

Új számmal jelentkezik a Nagy Magyarország

Szeptember 2-án, csütörtökön jelent meg a Nagy Magyarország történelmi magazin új száma, amelynek témája az 1940. augusztus 30-án, a bécsi Belvedere-palotában aláírt ún. II. bécsi döntés és az ezt követő erdélyi bevonulás. A kiadványt rengeteg fotó gazdagítja, továbbá egy kiváló minőségű kivehető térképmelléklettel is rendelkezik, amely Magyarország határait és népességi viszonyait ábrázolja a II. bécsi döntés után.

Végre hazatérhet a székely írófejedelem

Hazahoznák Madridból Nyirő József székely író hamvait, aki végrendeletében meghagyta, hogy iskolavárosában, Székelyudvarhelyen vagy Erdély fővárosában, Kolozsvárott helyezzék végső nyugalomra. A terv kezdeményezője Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere, aki kifejtette: írásban fordultak kérelmükkel a madridi hatóságokhoz, és az ügyben Markó Béla miniszterelnök-helyettes, RMDSZ-elnök, illetve Szőcs Géza magyarországi kulturális államtitkár segítségét és támogatását kérte.

Bunta Levente telefonon tájékoztatott a kezdeményezésről, amelyet támogatok, hiszen Nyirő József a magyarság jelentős írója, akinek végakaratát tiszteletben kell tartani” – nyilatkozta a Krónikának csütörtökön Markó Béla. Hozzátette, friss kezdeményezésről van szó, így nem tudja, milyen lépéseket tettek eddig az ügyben, de úgy vélte, nem lesz könnyű véghez vinni a tervet, hiszen számtalan engedélyre és sok utánajárásra lesz szükség. Nyirő József katolikus szerzetesként hunyt el egy madridi kolostorban 1953-ban.

Bunta Leventét a Krónika lapzártáig nem érte el, a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában azonban elmondta: a székelység egyik nagy írójának végakaratát szeretnék teljesíteni, anélkül, hogy botrányt kavarnának.

Az Egyháztól az Egyházig

Az 1889-ben Székelyzsomboron született író katolikus papnak tanult, 1915-től a Kolozs megyei Kide község plébánsa lett, a trianoni békediktátum után azonban kilépett az egyházi rendből és megnősült, ezért a katolikus egyház kiközösítette. Csaknem 10 évig dolgozott újságíróként a kolozsvári Keleti Újságnak, egy évig a Pásztortűz című irodalmi és művelődési folyóirat főszerkesztője is volt. Már első novelláskötete, az 1924-ben megjelent Jézusfaragó ember népszerű íróvá tette.

1941-ben Budapestre költözött, majd a magyar parlament Erdélyből behívott képviselője volt. (A háború miatt a visszatért területeken nem tartottak választásokat.) 1944. októbere után tagja maradt az úgynevezett “nyilas parlamentnek”, ám a hungarista rendszerben semmilyen vezető pozíciót nem vállalt. A háború után a magyar belügyi szervek, mint “háborús bűnöst” szerették volna felelőssége vonni, ám az amerikai hatóságok megalapozatlannak ítélték a vádakat, és nem adták ki őt.

Németország és az Egyesült Államok után 1950-ben Madridba költözött, ahol az egyház visszafogadta, újfent katolikus pap, majd szerzetes lett. Az emigrációban részt vállalt a külföldre kényszerült keresztény-nemzeti gondolkodású katonai és értelmiségi elitet tömörítő Magyar Szabadság Mozgalom szervezésében. Szívén vielte az idegenbe szakadt magyarság kulturális életét is. Vezette a Magyar Kulturális szövetséget, a Magyar Újságírók Külföldi Egyesületét, és az Erdélyi Szövetséget is. 1952-ben pedig megalapította a clevelandi Kossuth Lajos Könyvkiadót. Nyugaton sem tagadta meg radikális antikommunizmusát. 1949. karácsonyán így vallott erről:

“A szociáldemokrata szociáldemokratább volt marxnál, a kommunista, kommunistább leninnél. Magyarországért nem! De a nemzetköziségért (internacionalizmusért) börtön tudott szenvedni és fanatikusan meg is halni érte. (,,,) “Europeer és humánum” otthoni megfogalmazásban és átélésben többet ártottak Magyarország ügyének, mind sok csapás…”


Állásfoglalása miatt a diktatúra idején tiltólistára került mind Magyarországon, mind pedig Romániában. Utolsó éveiben meghasonlott, önsanyargató életet élt, 1953-ban hunyt el egy madridi kolostorban.

Martonyi János Bukarestben

Az Európai Unió jövendőbeli döntéseit illetően Románia és Magyarország érdekei szinte minden kérdésben azonosak - jelentette ki szerdán Bukarestben Martonyi János. A magyar külügyminiszter a román diplomáciai külképviseletek vezetőinek éves konferenciáján tartott előadást a magyar külpolitika fő irányairól a jövő évi európai uniós elnökség tükrében.

Martonyi úgy fogalmazott: ezt a meghívást úgy tekinti, mint a két ország közötti stratégiai partnerség és barátság alapján épülő, egyre szorosabb kapcsolatok kifejeződését. E meghívásnak különleges időszerűséget ad - mondta -, hogy az európai integráció most nagyon fontos fejlemények előtt áll, és hogy Magyarország a jövő év első felében a soros elnöki tisztséget fogja betölteni. Emlékeztetett arra is, hogy épül egy szélesebb, regionális szintű együttműködés, amelyet „tágabb”, illetve „új” Közép-Európának neveznek, és amelynek mindkét ország nagyon fontos szereplője.

Az Európai Unió jövendőbeli döntéseit illetően Románia és Magyarország érdekei szinte minden kérdésben azonosak - mondta a magyar diplomácia vezetője. Előadásában és az azt követő sajtónyilatkozatában egyaránt jelezte: Románia és Magyarország erősíteni akarja a kohéziós politikát, bővítve az ezt elősegítő forrásokat, meg akarja őrizni és erősíteni kívánja a közös agrárpolitikát, minden eszközzel egy közös energiapolitika kialakulására törekszik. Érdekeltek abban is, hogy az Európai Külügyi Szolgálatban megfelelő képviseletet kapjanak az új tagállamok is - tette hozzá.

A magyar elnökség idején Romániának és Bulgáriának a schengeni övezet teljes jogú tagjává kell válnia, márciusban meg kell szűnnie a határellenőrzésnek - mondta Martonyi János. Hangsúlyozta: a magyar elnökség alatt el kell majd fogadni a mindkét ország számára különlegesen fontos Duna-stratégiát. Ugyancsak a magyar elnökség idején kell befejezni a Horvátországgal folyó csatlakozási tárgyalásokat, ezáltal meg kell mutatni a többi nyugat-balkáni országnak, hogy igenis van lehetőség a csatlakozásra - mondta a külügyminiszter. Szerinte mindezekben a kérdésekben teljes az egyetértés Románia és Magyarország között.

Teodor Baconschi román külügyminiszter ugyancsak hangsúlyozta a két ország közös érdekeltségét az európai integrációs folyamatban, különösen a Duna-stratégia és a közös energiapolitika terén. A két külügyminiszter a konferencia után külön is megbeszélést folytatott.

Martonyi Jánost Traian Basescu államfő is fogadja a Cotroceni-palotában. A magyar külügyminiszter asztalhoz ül Markó Bélával, az RMDSZ elnökével is.

A visszatérésre emlékeznek Nagyváradon

1940. szeptember 6-án, hetven évvel ezelőtt vonult be a Magyar Királyi Honvédség élén vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó Nagyváradra. Erre a feledhetetlen napra emlékeznek szeptember 6-án, hétfőn 18 órától a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöki palotájának dísztermében. (Nagyvárad, Városháza, ma Primãriei, egykor Teleki utca 27.)

A megemlékezésen felszólal Forró László lelkipásztor, Bogdán Péter, Kenderes városának polgármestere, fellép a Váradi Dalnokok dalárda. Levetítik az eredeti, a bevonulásról készült filmfelvételeket, valamint Jósa Piroska, a Virágszőnyeg a váradi utcaköveken című kötet szerzője beszélget a bevonulás szemtanúival. Minden érdeklődőt szeretettel vár az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete.