Román trikolór a sepsiszentgyörgyi SIC-Székelyföld táblán –Állóháború Sepsiszentgyörgyön

                                
Jó ürügy egy nemzeti ünnep, hogy piros-sárga-kék trikolórral takarják el a november elején a prefektúra elé felállított SIC feliratú, Székelyföld jelképének szánt óriástáblát. Ez történt december elsején, és megismétlődött csütörtökön , amikor Moldva és Havasalföld egyesülését ünnepelték a Mihai Viteazul-szobor előtti téren.A kormánymegbízott kijelentette, a román fejedelemségek egyesülésének ünnepe lejártával sem távolítja el a trikolórt a területi RMDSZ által felállított Székelyföld-tábláról. Munteanu az Agerpres hírügynökségnek úgy nyilatkozott, nincs szüksége a polgármesteri hivatal engedélyére ahhoz, hogy kitűzze a trikolórt.


Érdeklődő, ünneplő tömeg ezúttal nem nagyon gyűlt, katonákat, csendőröket vezényeltek ki, hogy ne üres téren koszorúzzanak a hivatalosságok. A kék-arany tábla „eltüntetése” azért is időszerű lehetett, mert Tamás Sándor alig két napja jelentette be, a pannó marad, újabb egy hónapra, február 20-ig meg­hosszabbították a területfoglalási engedélyt. Megvásárolta az RMDSZ a prefektúra előtt álló kis utánfutót is, melyre felszerelték a Székelyföld-táblát. Azért döntöttek a vásár mellett, hogy megvédjék a prefektus zaklatásaitól az utánfutó korábbi tulajdonosát, egy brassói vállalkozót – mondta el Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök.

„A román zászlót minden ünnepre ki kell tenni, de bárhova kitűzhető akkor is, ha nincs ünnep. A román fejedelemségek egyesülésének ünnepén büszkén tettem ki Románia zászlóját, és az ott is marad, ameddig nem születik más döntés” – mondta Codrin Munteanu.
A prefektus beiktatása óta eddig 18 pert indított a magyar nyelvhasználat és a székely szimbólumok kapcsán. Az RMDSZ már jelezte a kormánynak, hogy rossz döntés volt Munteanu prefektusi kinevezése, mert nemzetiségi ellentéteket szít.

A 12 négyzetméteres óriáspannót SIC Terra Siculorum felirattal novemberben állítatta a háromszéki RMDSZ a prefektúra székháza elé, szembe a prefektus ablakával. Codrin Munteanut zavarta az óriáspannó, több kifogással megpróbálta eltávolítani, sugallatára a tulajdonos brassói reklámcéget pénzügyi ellenőrök zaklatták.

Azóta az RMDSZ megvásárolta a brassói cégtől az utánfutót, amire a táblát állították, és február 20-áig meghosszabbította a közterület-foglalási engedélyt is.

*****************************
                                                  
Hivatalosan még meg nem erősített, de hiteles források szerint távozik Codrin Munteanu a Kovászna megyei prefektúra éléről, a jövőben Bukarestben bíznak rá „sokkal jelentősebb” feladatot, a Honvédelmi Minisztériumban Mircea Duşa tárcavezető nevezi ki államtitkárnak.


A döntés már megszületett, de Codrin Munteanu távozása akkor válik bizonyossá és hivatalossá, ha az erről szóló kormányrendelet megjelenik a Hivatalos Közlönyben – erősítették meg a nevüket nem vállaló források.

Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a kormány Ko­vászna megyei megbízottjának a volt előpataki polgármestert, Dumitru Ma­rinescut nevezik ki. Őt támogatják a szociáldemokraták, de nem nyerte még el teljes mértékben szövetségesük, a liberálisok tetszését, ezért kinevezése még nem borítékolható teljes bizonyossággal.

Codrin Munteanu tavaly tavasszal történt kinevezése óta számos konfliktust gerjesztett Háromszéken, több ízben nyílt összetűzésbe került a helyi és megyei hatóságokkal, árgus szemekkel figyelte a tanácsok által elfogadott határozatokat, és megtámadta mindazokat, amelyek a székely jelképek használatára vonatkoztak, belekötött a magyar feliratokba, az utcák, intézmények elnevezésébe, legutóbb, pár nappal ezelőtt a székely zászló kitűzése ellen indított nyílt háborút.

Székely zászlós felvonulás a Kovászna megyei prefektus ellen

                          
Székely zászlós felvonulásra szólítja híveit csütörtök délutánra a Kovászna megyei prefektus hivatala elé az RMDSZ háromszéki szervezete. Tamás Sándor, a Kovászna megyei elnök és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a prefektusi hivatal előtti hétfői sajtótájékoztatón hirdette meg a csütörtöki felvonulást. Arra kérték a háromszéki magyarokat, hozzanak magukkal székely zászlót. A felvonulással az ellen akarnak tiltakozni, hogy Codrin Munteanu prefektus május óta módszeresen támadja a magyar szimbólumokat.


A tiltakozást kezdeményezők szerint Codrin Munteanu kinevezése óta provokálja a háromszékieket azzal, hogy az utóbbi időben több jelkép, szimbólum és felirat miatt is a bírósághoz fordult. Munteanu legutóbb a székely zászlót egy futballcsapat vagy egy autógyár zászlajához hasonlította.

A prefektus korábban a bíróságon megtámadta a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám művelődési ház és a kézdivásárhelyi Incze László céhtörténeti múzeum névadását, továbbá Kovászna megye és Kovászna város zászlaját, megannyi településen kifogásolta a községháza feliratot. „Az ütötte ki a biztosítékot, hogy Uzon községben megtámadta a székely zászló kitűzését is” - mondta Tamás Sándor. A megyei önkormányzat elnöke a múlt héten jelentette be, hogy alapfokon megnyerték a pert Kovászna megye zászlajának a használata ügyében.

Tamás Sándor szerint a csütörtöki megmozdulásra érkező első ötszáz tüntető székely zászlót kap ajándékba azzal a kéréssel, hogy tűzze ki a házára a kék alapú, arany színű csíkot, holdat és csillagot tartalmazó lobogót. A megyei elnök egy „Terra Siculorum” feliratú táblát is elhelyezett a prefektusi hivatal előtt azért, hogy a prefektus számára is legyen világos: „Székelyföld létezik, ugyanúgy, ahogy különböző kormányhatározatokban létezik Hátszeg vagy Szilágyság”.

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta: a tüntetés célja, hogy a kormánybiztos befejezze a folyamatos provokálást, ellenkező esetben készen állnak minden hétre egy utcai megmozdulást szervezni.

A tüntetést a decemberi parlamenti választásokat megelőző kampány hivatalos kezdetének előestéjére időzítették.

Harmincezren az Igazság Napján Sepsiszentgyörgyön

Kiáltvány elfogadásával ért véget szombaton délután Sepsiszentgyörgyön az Igazság Napja elnevezésű megmozdulás. A kiáltványt a demonstráció mintegy 30 ezer résztvevője háromszoros igen felkiáltással fogadta el, a jogállamiság elvének érvényesítését, a teljes visszaszolgáltatást, a visszaállamosítási kísérletek megszüntetését és az igazságtalan bírósági döntés orvoslását követelve. A kiáltványt a kétórás tiltakozó megmozdulás záró mozzanataként olvasta fel Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese. A kiáltványt elfogadók a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítási kísérlete ellen, Markó Attila, Marosán Tamás és Silviu Clim, az ingatlan-visszaszolgáltatási bizottság tagjainak elítélése ellen tiltakoznak.

A kiáltvány felkéri a román hatóságokat, akadályozzák meg Székely Mikó Kollégium törvénytelen visszaállamosítását, a diplomáciai közösséghez, a nemzetközi intézményekhez, az emberjogi szervezetekhez fordulva kérik, kísérjék figyelemmel a romániai visszaszolgáltatási folyamatot, és felhívják a figyelmet, hogy a Mikó visszaállamosítása veszélyes precedenst teremthet, leállhat a restitúció, több ezer egyházi és közösségi ingatlan nem kerülhet vissza jogos tulajdonosához, és a visszaszolgáltatott ingatlanok is veszélybe kerülhetnek.

Erdélyből, Partiumból és Magyarországról érkeztek a tüntetők

Szombaton délelőtt már folyamatosan érkeztek a tüntetők, a szervezők ásványvizet, Mikó-jelvényeket osztogattak, a város különböző pontjain gyűjtötték a tiltakozó aláírásokat. A tömeg tiltakozó táblák százait emelte magasba, ezeken magyar, román és angol nyelven írta, hogy Igazságot!, Igazságot a Mikónak! A székely és magyar zászlók mellett a települések neve is megjelent a táblákon, jelezve honnan érkeztek a tüntetők, így látni lehetett, hogy Erdély és Partium szinte minden magyarok lakta településéről, de Magyarországról is voltak az Igazság Napján.

A Székely Mikó Kollégium épületén hatalmas transzparensekre a református egyház tulajdonjogát igazoló dokumentumokból származó idézetek kerültek: 1928-ból a román tanügyminisztérium működési engedélye, amelyben az egyház szerepel tulajdonosként, valamint az 1948-as államosítási törvény, amely szerint a kollégium épületét a református egyháztól vették el. Az iskola épületével szemben felépített színpadon a mikós véndiákok és a másfél évszázados iskola jelenlegi tanulóinak képviselői ültek.

A tiltakozó nagygyűlés résztvevőit Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese köszöntötte, majd felszólalt Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Jakubinyi György, a gyulafehérvári Római katolikus Főegyházmegye érseke, Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházkerület főtanácsosa, majd Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.

Antal Árpád: nyílt támadás a buzău-i ítélet

„A mi létünket tagadják, a mi közösségünk tagjait fenyegetik börtönnel, a mi a javainkat akarják jogtalanul elvenni. Ma nekünk kell kiállni és kiáltani, hogy létezünk, tagjainkat megvédjük és javainkat nem adjuk” – fogalmazott köszöntő beszédében Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, a magyarság az elmúlt kilencven évben azt mondta, lojális tagja a román államnak, de elvárja, hogy kultúráját, nyelvét és identitását tiszteletben tartsák, hiszen az elmúlt száz évben szülőföldünkön maradt, a határok jöttek-mentek.

„Mi dolgozó, adózó anyagi és kultúr-értékeket termelő polgárai vagyunk Romániának, inkább vagyunk lojálisak, mint rebellisek, inkább építők, mint rombolók, inkább nyílt barátok, mint titkos ellenségek, de csak azzal a feltétellel, ha megadatik a minimum, amely kultúránk, ősi szokásaink, nemzeti öntudatunk, szociális érzéseink, gazdasági fejlődésünk szempontjából nélkülözhetetlen.” – mondta Antal Árpád, aki szerint a buzău-i per a magyar közösség elleni nyílt támadás.

„Itt nem két embert, hanem az egész erdélyi magyar közösséget ítélték három év börtönre. De legyen világos mindenki számára, hogy másfél millió magyart nem lehet börtönbe hurcolni!” – mondta az elöljáró.

Csűry: Románia szégyenfoltja a visszaszolgáltatás mértéke

Pap Géza református püspök emlékeztetett: 1948-ban egyetlen nap alatt lebonyolították az államosítást, az egyház teljes ingó és ingatlan vagyonát átírták az állam nevére, viszont az egyházaknak éveket kell pereskedniük jogos tulajdonukért, sőt a visszaszolgáltatási folyamat le is állt.

„Hidegzuhanyként ért az elsőfokú bírósági döntés, amely azt hozta a tudomásunkra, hogy mi loptuk el a Székely Mikó Kollégiumot a román államtól” – mondta a püspök, aki szerint ez a döntés az egyházaknak azt üzeni, jogi keretet kell teremteni a visszaszolgáltatásra, az EU-nak azt üzeni, Románia nem jogállam, nem tiszteli a tulajdonjogot, a polgároknak meg azt, hogy lehet lopni, mert politikai akarattal, jogi csűrés-csavarással el lehet odázni a jóvátételt.

„Tartsák tiszteletben az egyházi és a magántulajdonhoz való jogot, szűnjön meg az igazságszolgáltatás politikai és a titkosszolgálatok általi befolyásolása” – szögezte le Pap Géza.

Huszonkét évvel ezelőtt Tőkés László kezdeményezésére megalakult az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak Állandó Értekezlete, amelynek célja volt a közös harc az elkobozott javakért, a felekezeti iskolákért, ám az elvárásaiknak csak egy hányada valósult meg – mondta beszédében Jakubinyi György érsek.

Az állam és az egyházak viszonya Romániában rendezetlen, és az is marad, amíg nem történik meg a teljes visszaszolgáltatás, a felekezeti iskolák és az egyházak közösségi szolgálatainak állami támogatása, mondta Bálint-Benczédi Ferenc. Az unitárius püspök hangsúlyozta: „minden magyarellenes megnyilvánulás ellen ki kell állnunk, ne küldjenek el bennünket mindig ebből az országból, amikor jussunkat akarjuk megvédeni”.

Csűry István református püspök kifejtette, „mielőtt megvádolnának, hogy nyomást gyakorolunk a gyenge lábakon billegő igazságszolgáltatásra, mondjuk ki, hogy a bukaresti irányítás alatt álló igazságszolgáltatás gyakorolt nyomást az erdélyi magyarságra”. A romániai visszaszolgáltatás mértéke Románia és Európai Unió szégyenfoltja, az EU szemet hunyt a csatlakozáskor tett ígéretek elmaradása miatt, mondta Csűry István.

Tőkés: Nem lehet lankadni

„Jelenlétünk eleven cáfolata Ponta miniszterelnök kijelentésének, hogy Székelyföld nem létezik” – mondta Tőkés László hozzátéve, őseink jogán szólalunk fel, amikor nem hagyjuk veszendőbe, amit őseink ránk hagytak. Az európai parlamenti képviselő elmondta, fenyegető telefonos üzenetet kapott, megpróbálták elijeszteni a sepsiszentgyörgyi tüntetésen való részvételtől, a megfélemlítés még működik. Románia teljesítse az EU-s csatlakozáskor vállalt ígéreteit a teljes visszaszolgáltatást, vessen véget a politikai és a gazdasági korrupciónak és biztosítsa az igazságügy teljes függetlenségét, mondta Tőkés László, aki azzal zárta a beszédét, hogy ne érjen véget ez a tüntetés, hiszen semmire sem megyünk, ha ellankadunk, ha kell, legyünk ott Marosvásárhelyen, Zilahon, Nagyváradon vagy Kolozsváron.

Kelemen: el a kezekkel a magyarságtól

„El a kezekkel az egyházi tulajdontól, a közösségünk vagyonától” – mondta Kelemen Hunor. Az RMDSZ szövetségi elnöke szerint ma a református egyházat éri támadás, holnap bárki sorra kerülhet, ma két embert zárnak be ártatlanul, holnap kétszázat.

A nemzeti minimum a megmaradásunk kulcsa a tulajdonjog megőrzése, mondta Kelemen Hunor, aki szerint a lopakodó visszarendeződés versenyre kelhet a diktatúrával. Nemcsak a múltunktól, a jövőnktől is meg akarnak fosztani a történelem-rablók, nemcsak egy épület visszaállamosítására készülnek, szellemi vagyonunkat is veszélyeztetik.

A szövetség elnöke szerint a tét nagy, hiszen Marosvásárhely polgármestere is szemet vetett a református és a katolikus egyházak tulajdonában levő iskolákra, a nagyváradi polgármester pedig el akarja venni a katolikus egyháztól a pénzügyi palotát. Huszonhárom év alatt 800 ezer hektár közbirtokossági erdőt adtak vissza, de még nem kerültek vissza a csíki magánjavak, az egyházak 1028 ingatlant kaptak vissza, de több száz épület sorsa még bizonytalan, és a visszaállamosítás kísértete járja be Erdélyt, mondta Kelemen Hunor hozzátéve, hogy a szombati tiltakozás üzenete eljut Bukarestbe, Budapestre, Brüsszelbe, Berlinbe és Washingtonba is.

A bekiabálások hatására színpadra szólították Sánta Imre bikfalvi református lelkészt, aki megköszönte mindazoknak, akik 57 napig álltak vele együtt a Mikó előtt, és elmondta, hogy a rendőrség bekísért néhány fiatalt, mert fegyvernek minősítette a zászlórúdjaikat. A színpadra hívták Markó Attilát és Marosán Tamást is, majd a tüntetés a kiáltvány elfogadásával, himnuszénekléssel ért véget.

Miklósa Erika és a Smokie is fellép a sepsiszentgyörgyi városnapokon

Az 550 éve város Sepsiszentgyörgy bemutatja a 20 éves Szent György Napokat! – ezzel a jelmondattal szervezik idén Erdély legnagyobb városünnepét. Ebben az évben május 1. és 8. között kerül sor a városnapi rendezvényekre, a megszokottnál később, mert a húsvéti ünnepek Szent György napjára esnek. Grubisics Levente szervező elmondta, a húszéves Szent György Napokra olyan programokat terveznek, amelyek művészi értéke és jelentősége is túlszárnyalja a korábbi évek rendezvényeit.

A jubileumi városnapokon megújítják az arculati elemeket, nagyobb hangsúlyt fektetnek a Kovászna megyén kívüli népszerűsítésre, erős kulturális hetet ígérnek. A rendezvények tere is kibővül, belakják a Székely Nemzeti Múzeum kertjét, az úgynevezett kultúrkertbe kézművesvásárt rendeznek be, a múzeum mellett tavaly megvásárolt telken alakítják ki a testvérvárosok utcáját. Bővítik a lacikonyhák számára elkülönített teret, a nagyobb lélegzetű rendezvényre csak a városnapi zárórendezvényen 25 ezren gyűltek össze a központban, a hétvégi szabadtéri rendezvények során hetvenezer pohár sör és nyolcvanezer miccs fogyott el.

A sepsiszentgyörgyi önkormányzat ebben az évben 350 ezer lejt különített el a fesztiválra, 50 ezer lejjel többet, mint tavaly, ám az összköltség 55 százalékát a fesztivál kell kitermelje. Dancs Zsolt programigazgató elmondta, eddig 23 együttest és előadót szerződtek le, további 25 előadóval folyamatban vannak a tárgyalások. Az idei Szent György Napokra három világsztárt ígérnek, ebből eddig kettővel írtak alá szerződést. Miklósa Erika, a New York-i Metropolitan világhírű szopránja a Krisztus Király katolikus templomban Bach- és Mozart-áriákat ad elő. A Smokie brit popegyüttes, többek között a Living Next Door to Alice, Have You Ever Seen the Rain című legendás slágereivel a fesztivál záróestjén lép fel. Az idei Szent György Napok biztos fellépői között van a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Hi-Q, Nagy Feró és az új Beatrice, Fábry Sándor. A szervezők ragaszkodtak hozzá, hogy a sztármeghívottak élő zenekarral lépjenek fel.

Fáklyásmenet a Székely Mikó Kollégiumért Sepsiszentgyörgyön

Gyertyás, fáklyás felvonulással tiltakozott vasárnap este több mint 1500 sepsiszentgyörgyi lakos a Székely Mikó Kollégium ingatlana visszaszolgáltatásának hatósági kifogásolása ellen. Az RMDSZ országos vezetősége ugyanakkor közölte: szolidaritást vállal az épületet a református egyháznak visszaszolgáltató bizottság tagjaival, akik ellen decemberben emelt vádat az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA).

Gyertyás felvonulással tiltakoztak vasárnap a sepsiszentgyörgyiek a Székely Mikó Kollégium ingatlanának visszaállamosítása ellen, a néma tüntetésen ugyanakkor szolidarizáltak a restitúciós bizottság tagjaival, akik ellen decemberben emelt vádat az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). Amint arról beszámoltunk, a bizottság három tagját, Markó Attila kisebbségügyi államtitkárt, Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület korábbi jogtanácsosát és Silviu Climet, az igazságügyi minisztérium korábbi jogtanácsosát közérdek ellen elkövetett, súlyos következményekkel járó hivatali visszaéléssel vádolták és indítottak bűnvádi eljárást ellenük. Az ügyészség szerint 2002-ben az iskolaépületet jogtalanul adták vissza az Erdélyi Református Egyházkerületnek, és ezzel 1,3 millió eurós kárt okoztak az államnak. Az eljárást két sepsiszentgyörgyi magánszemély, Benedek Levente és Fejér Zoltán feljelentése alapján kezdeményezte az ügyészség.

Húsz év után újabb tiltakozás

A gyertyás felvonulást a történelmi magyar egyházak sepsiszentgyörgyi lelkészei, a város önkormányzata és Antal Árpád polgármester kezdeményezte. „A nemzettársaink meghurcolásán túlmutató cél kettős: egyfelől semmissé tenni az iskolaépület viszszaszolgáltatását, és azt ismét a román állam tulajdonába adni. Másfelől leállítani az amúgy is döcögősen haladó visszaszolgáltatási és kárpótlási folyamatot, és így továbbra is kiszolgáltatott helyzetben tartani az erdélyi magyarságot” – hívták fel a figyelmet felhívásukban a tiltakozás szervezői. Antal Árpád pénteken sajtótájékoztatón kijelentette, 1990-ben mikós diákként több száz társával együtt könyvvel és gyertyával vonult fel a magyar iskolákért, a Bolyai-egyetemért, és az államosított javak viszszaszolgáltatásáért. „Sajnálatos, hogy húsz év után újra ezt a tiltakozási formát kell választani, hogy a magyarság megvédje javait. Az ortodox egyház közben olyan ingatlanokat kap meg a Székelyföldön is, melyek soha nem voltak a tulajdonában” – mondta az elöljáró. Antal Árpád szerint a közösség hangja el kell hogy jusson Bukarestbe, Budapestre és Brüsszelbe, és az, hogy Magyarország vezeti az Európai Uniót, felerősítheti ezt a hangot.

Markó Attila: nem vagyok bűnös

Markó Attila kisebbségügyi államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője Sepsiszentgyörgyön elmondta, alaptalanul került köztörvényes bűnözők kategóriájába, hiszen a restitúciós bizottság az 1999/83-as sürgősségi kormányrendelet előírásait ültette gyakorlatba, a jogszabály több mint harminc egyházi ingatlan, köztük a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásáról rendelkezett. Ha bármilyen kétely merül fel, a kormányhatározatot kellett volna a közigazgatási bíróságon megtámadni, nem annak az alkalmazói ellen indítani bűnvádi eljárást, mondta. A sajtótájékoztatón részt vettek a történelmi magyar egyházak sepsiszentgyörgyi lelkészei. Incze Sándor nyugalmazott református esperes elmondta, 150 évig senki nem vonta kétségbe, hogy az iskola az egyházé, ugyanakkor hangsúlyozta, egész Háromszék kiáll az igazság és a megvádoltak mellett. Kovács István unitárius lelkész szerint a történelmi magyar egyházak szolidárisak ebben az ügyben, meg kell húzni a határvonalat: eddig és nem tovább. Az unitárius lelkész szerint a Mikó-ügy ahhoz hasonlítható, mintha a Siratófal csak akkor lehetne a zsidóké, ha a tulajdonjogot kétezer éves telekkönyvvel igazolják.

RMDSZ: boszorkányüldözés Mikó-ügyben

Az RMDSZ országos vezetősége pénteki közleményében leszögezte: szolidaritást vállalnak Markó Attilával, elítélik az ellene folyó bűnvádi eljárást, amely „nem egyéb, mint boszorkányüldözés, rossz szándékú meghurcolás, amely nyilvánvalóan a magyar érdekképviselet és a történelmi magyar egyházak ellen is irányul.” Az RMDSZ-közlemény szerint megengedhetetlen, hogy tisztességtelen módon kompromittáljanak egy felelős politikust, aki a romániai magyar közösség és a szövetség érdekeit tartva szem előtt végezte feladatait. „A Markó Attila ellen indított eljárás nem elszigetelt eset, hanem szervesen kapcsolódik abba az RMDSZ és a magyarság ellen indított támadássorozatba, amely a szervezetünk hitelvesztését, politikai súlyának gyengítését célozza” – áll a közleményben.

KRE: ne háborgasson a DNA

Megbotránkozással értesült a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium „visszaállamosításának” híréről a Királyhágómelléki Református Egyházkerület elnöksége is – áll a KRE szerkesztőségünkhöz is eljuttatott közleményében. A szombaton megfogalmazott állásfoglalásból kiderül, a kerület püspöke, Csűry István, illetve dr. Varga Attila főgondnok elfogadhatatlannak tartja, „hogy Romániában az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása terén nyújtott elégtelennek minősíthető teljesítmény mellett ilyen döbbenetes eseményre kerüljön sor.” A közlemény felidézi, hogy az egyházi tulajdonú épületek restitúciója hatalmas hiányosságnak számított Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozásakor. „Jól emlékezünk a román politikusok ígéreteire, amelyek szégyenteljes módon csak részben és állami intézmények hatalmas ellenállása közepette valósultak meg. Nem fogjuk szó nélkül hagyni, hogy mindaz, ami jelenleg a Romániában élő magyarság ellen történik, a jogállamiság eszméje ellen való támadás, egyben az Európai Unióban élő polgárok ellen való vétség is, mivel az erdélyi magyarok az Unió teljes jogú polgárai” – fogalmaznak az aláírók. Az állásfoglalás így folytatódik: „Felszólítjuk Románia elnökét és a kormányt, hogy sürgősen szüntettesse be a Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának törvénytelen processzusát. Követeljük, hogy a perbe fogott restitúciós bizottság tagjait ne háborgassák, és azonnal szüntessenek be minden ellenük irányuló nyomozást.” A püspök és a főgondnok egyúttal felszólítja a romániai keresztyén egyházakat, különösen az ortodox egyházat, hogy közösen lépjen fel a jogállamiság győzelméért, a teljes restitúcióért, illetve a visszaállamosításra irányuló törekvések meggátolásáért.

Zűrös visszaszolgáltatás

A korrupcióellenes ügyészségen a két sepsiszentgyörgyi család öt évvel ezelőtt tett bűnvádi feljelentést, szerintük az egyház hamis dokumentumok alapján igényelte és kapta vissza a Székely Mikó Kollégium épületét. A feljelentés azt követően született, hogy a kolozsvári székhelyű püspökség pert indított az egykori tanári lakásokért, melyeket időközben a bennük lakó családok vásároltak meg. Benedek Levente közgazdász családja 1982 óta lakik a Konsza Samu utcai ingatlanban, ezt az 1997-ben a lakásgazdálkodási vállalattól vásárolta meg. Mint mondta: saját lakásának védelmében kezdett kutatni a levéltári anyagokban, 658 iratot vizsgált át, és ott bukkant rá olyan dokumentumokra, amelyek szerint az iskola soha nem volt az egyház tulajdona. Benedek Levente szerint a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot az állam és a város pénzéből, valamint közadakozásból építették. Mint mondta, az 1800-as évek közepén egy császári és királyi tanügyminiszteri rendelettel az egyház fennhatósága alá helyezték, de nem került a tulajdonába. Az iskola tulajdonjogi értelemben független volt az egyháztól, az államosításig az önálló jogi személyiséggel rendelkező intézményé volt. Ahogy a Székely Mikó Kollégium visszakapta a földjeit, az épületét is az intézménynek, és nem az egyháznak kellett volna visszaszolgáltassák, véli Benedek Levente.

Könyv jelenik meg Sepsiszentgyörgy visszatéréséről

Bevonulás Sepsiszentgyörgyre, 1940 címmel ma mutatják be József Álmos nyugalmazott tanár, helytörténész legújabb könyvét. A sepsiszentgyörgyi matematikatanárnak ez a nyolcadik könyve, a negyedik önálló kötete. A szerző a Krónikának elmondta, akkor merült fel első ízben, hogy az 1940-es második bécsi döntés utáni úgynevezett bevonulás történetét feldolgozza, amikor a Háromszéki országzászló-állítás című könyve készült.

A három évvel ezelőtt megjelent kiadvány dokumentumait gyűjtögetve többször is bejárta a megyét, akkor nagyon sok fénykép és írásos dokumentum gyűlt öszsze a bevonulásról is, hiszen a két téma szoros kapcsolatban áll egymással. A többéves gyűjtőmunka eredményét József Álmos tavasszal kezdte összeállítani, egyeztetett a sepsiszentgyörgyi T3 kiadóval és nyomdával, hogy szeptemberre, a bevonulás 70 éves évfordulójára időzítsék a könyv megjelenését.

Elmondta, elsősorban a korabeli sajtóban megjelent írásokra és a fényképekre alapozva állította össze az anyagot. „Ebben a könyvemben kevesebb szemtanút idézek, hiszen az országzászló-állításokkal ellentétben a bevonulásról egysíkúak a visszaemlékezések, szinte minden szemtanú azt meséli, hogy nagy volt az öröm, kitódultak az érkező magyar katonák elé, virágot szórtak eléjük. Rengeteg fénykép gyűlt össze, fotókkal rekonstruálni lehet a bevonulás egész folyamatát, a felszólalók közül sokról készült felvétel, így többek között Dálnoki Miklós Béláról, a bevonulást vezénylő tábornokról, Szotyori Nagy Gyuláról, a helyőrségi csapatok élén bevonuló tábornokról, Szentkereszt(h)y báróról, a Magyar Párt helyi elnökéről. Több mint száz fénykép idézi a bevonulás pillanatait.

József Álmos érdekességként elmondta, hogy Sepsiszentgyörgyre valójában kétszer vonultak be a magyar csapatok, egyszer szeptember 13-án, majd 21-én. A magyar hadvezetés ugyanis úgy döntött, hogy szeptember 5. és 13. között egész Erdélybe be kell vonulni, de megkéstek. Ezért a Székelyföld déli részére, így Sepsiszentgyörgyre is előreküldtek egy gyors hadtestet, hogy missziójukat határidőre teljesíthessék. Erről a szerző a következőképpen ír: „Motorkerékpáros előőrsök jelennek meg, virágokkal halmozzák el őket, cirkálnak a főtéren, közeledik a bevonulás. Közben sorra felvonulnak a menekültek: a hétfalusi csángók, az új életet kezdeni szándékozó brassói magyarok, a regátiak. Jelszavak hangzottak el… kórusban követelték vissza a dél-erdélyi városokat.”

Majd szeptember 21-én megérkeztek a háromszéki városba is a helyőrségi csapatok. József Álmos könyvében függelékként Horthy Miklós hét, háromszéki származású tábornokáról is külön megemlékezett. Kifejtette, a sepsiszentgyörgyi bevonulás után a jövőben az egész háromszéki bevonulás dokumentumait is fel szeretné dolgozni, hiszen kisebb-nagyobb magyar egységek minden helységbe eljutottak. Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről, Kovásznáról kirajzottak a környező falvakba, például Zágonba is jelentős létszámú egység vonult be. A korabeli magyar filmhíradónak a sepsiszentgyörgyi, a kézdivásárhelyi és a zágoni bevonulásról is van egy-két perces bejátszása.

Bevonulás Sepsiszentgyörgyre, 1940 címmel ma mutatják be József Álmos nyugalmazott tanár, helytörténész legújabb könyvét. A sepsiszentgyörgyi matematikatanárnak ez a nyolcadik könyve, a negyedik önálló kötete.

A szerző elmondta, akkor merült fel első ízben, hogy az 1940-es második bécsi döntés utáni úgynevezett bevonulás történetét feldolgozza, amikor a Háromszéki országzászló-állítás című könyve készült.

A három évvel ezelőtt megjelent kiadvány dokumentumait gyűjtögetve többször is bejárta a megyét, akkor nagyon sok fénykép és írásos dokumentum gyűlt öszsze a bevonulásról is, hiszen a két téma szoros kapcsolatban áll egymással. A többéves gyűjtőmunka eredményét József Álmos tavasszal kezdte összeállítani, egyeztetett a sepsiszentgyörgyi T3 kiadóval és nyomdával, hogy szeptemberre, a bevonulás 70 éves évfordulójára időzítsék a könyv megjelenését.

Elmondta, elsősorban a korabeli sajtóban megjelent írásokra és a fényképekre alapozva állította össze az anyagot. „Ebben a könyvemben kevesebb szemtanút idézek, hiszen az országzászló-állításokkal ellentétben a bevonulásról egysíkúak a visszaemlékezések, szinte minden szemtanú azt meséli, hogy nagy volt az öröm, kitódultak az érkező magyar katonák elé, virágot szórtak eléjük. Rengeteg fénykép gyűlt össze, fotókkal rekonstruálni lehet a bevonulás egész folyamatát, a felszólalók közül sokról készült felvétel, így többek között Dálnoki Miklós Béláról, a bevonulást vezénylő tábornokról, Szotyori Nagy Gyuláról, a helyőrségi csapatok élén bevonuló tábornokról, Szentkereszt(h)y báróról, a Magyar Párt helyi elnökéről. Több mint száz fénykép idézi a bevonulás pillanatait.

József Álmos érdekességként elmondta, hogy Sepsiszentgyörgyre valójában kétszer vonultak be a magyar csapatok, egyszer szeptember 13-án, majd 21-én. A magyar hadvezetés ugyanis úgy döntött, hogy szeptember 5. és 13. között egész Erdélybe be kell vonulni, de megkéstek. Ezért a Székelyföld déli részére, így Sepsiszentgyörgyre is előreküldtek egy gyors hadtestet, hogy missziójukat határidőre teljesíthessék. Erről a szerző a következőképpen ír: „Motorkerékpáros előőrsök jelennek meg, virágokkal halmozzák el őket, cirkálnak a főtéren, közeledik a bevonulás. Közben sorra felvonulnak a menekültek: a hétfalusi csángók, az új életet kezdeni szándékozó brassói magyarok, a regátiak. Jelszavak hangzottak el… kórusban követelték vissza a dél-erdélyi városokat.”

Majd szeptember 21-én megérkeztek a háromszéki városba is a helyőrségi csapatok. József Álmos könyvében függelékként Horthy Miklós hét, háromszéki származású tábornokáról is külön megemlékezett. Kifejtette, a sepsiszentgyörgyi bevonulás után a jövőben az egész háromszéki bevonulás dokumentumait is fel szeretné dolgozni, hiszen kisebb-nagyobb magyar egységek minden helységbe eljutottak. Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről, Kovásznáról kirajzottak a környező falvakba, például Zágonba is jelentős létszámú egység vonult be. A korabeli magyar filmhíradónak a sepsiszentgyörgyi, a kézdivásárhelyi és a zágoni bevonulásról is van egy-két perces bejátszása.

Városcímeres bélyegzők

Azokra a hivatalos iratokra, melyeknél a törvény nem követeli meg, hogy az országcímeres bélyegzőt használja a polgármester, Sepsiszentgyörgy városvezetője egyéniesített pecsétet fog ütni.


Az új bélyegzőn a város címerét veszi körül a Románia ― Kovászna megye ― Sepsiszentgyörgy ― polgármester felirat, készült külön magyar, külön román és mindkét nyelvű köriratos bélyegző is. A polgármester az új pecsét bevezetését az önkormányzatiság erősítése szempontjából tartja fontosnak.

Teljes nemzeti egyenlőséget!

1918. december elsején az első erdélyi magyar fejedelemről elnevezett Gyulafehérváron az erdélyi román politikai elit kihasználva azt, hogy Magyarország az első világháborúban a vesztesek oldalán harcolt, az 53,8 százalékarányú románság nevében úgy döntött, hogy elszakítja Erdélyt az ezeréves magyar hazától.


E határozattal olyan országot csonkítottak meg, ahová elődeik ― évszázadok folyamán ― a jobb megélhetés reményében telepedtek le. Mivel ez a demokrácia játékszabályait felrúgva, népszavazás, az őshonos magyar lakosság megkérdezése nélkül valósult meg, így tulajdonképp törvénytelen területrablás történt. Ezért tűnik arcátlanságnak, hogy 2009-ben, 91 évvel később december elseje ürügyén a háromszéki székelység központjába a fasiszta Vasgárda törvényes utódpártja, az Új Jobboldal különítményeket utaztat Bukarestből Sepsiszentgyörgyre megleckéztetni a 987 éven keresztül önkormányzattal rendelkező székelyeket, elvenni a kedvüket attól, hogy a román állam keretében (is) kérjék az autonómiához való jogot. A neofasiszta csoportok a város utcáin ordítozva adták tudtára az őshonos székelységnek azt, amit már március 15-én, a magyar nemzeti ünnep alatt Kolozsváron (is) üvöltöztek: ,,Székelyföld román föld" (Ţinutul Secuiesc pământ românesc). Most kiegészítették azzal, hogy a székelyeket Mongóliába is elküldték! Az erdélyi magyarok Ázsiába utasítgatása közismert, mivel a nagy román vezér, a Nagyrománia Párt elnöke, Vadim Tudor ― büntetlenül, hazafiként ― mondogathatja a tévéadásokban minden alkalomkor, amikor magyar közösségi jogokról van szó.

Ha az erdélyiek ismernék valós múltjukat, akkor az autonómiakérdés ― mindkét nép hasznára ― megoldható lenne. Azonban a román nacionalisták a nagy román álom: a homogén nemzetállam megteremtésére törekvéssel, a Dnyesztertől a Tiszáig terjedő Nagyrománia ábrándjával, az elképzelt történelmi múlt mítoszával tönkreteszik a román és a magyar nép közötti hatékony együttműködés és kölcsönös tisztelet szellemét. Az erdélyi magyar kérdés megoldásában, Talleyrandnak, a francia diplomácia nagymesterének ravasz teóriáját részesítik előnyben. A békés együttélés, egymás tisztelete, az egyenlőség helyett a beolvasztást, az elnemzettelenítés eszközét használják. Talleyrand azt mondta Napóleonnak a magyarokról, ha azokat megfosztják a történelmüktől, akkor azt lehet tenni velük, amit épp akarnak. Nem véletlen tehát a tény, hogy 91 éve a magyar és a román gyerek is propaganda-, kitalált, imaginárius (elképzelt) történelmet tanul. Ezzel a magyar tanulókba azt sulykolják, hogy jövevény, elődei elnyomták a románokat, hogy ősi román földön él. A román gyereknek pedig elsősorban azt kell tudnia, hogy ősei a dákok voltak, így ő őshonos, a magyar a jövevény. Csakis e történelmi alapozottságú gondolkodásból fakad a román társadalom széles tömegei részéről megnyilvánuló intolerancia, az erdélyi magyarság közösségi jogoktól való megfosztásának helyeslése, sőt, követelése.

Az abnormális gondolkodásmód megnyilvánul a mindennapi életben is. Erre néhány közismert példát mutatok be. A románok többsége a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy ha ő egy színmagyar településbe költözik, akkor vele mindenki románul beszél, és neki évtizedek múlva sem kell ismernie a helyi lakosság nyelvét. E mentalitással magyarázható az is, hogy Sepsiszentgyörgyön, a háromszéki székelység központjában, ahol 1880-ban a románok számaránya alig 0,58 százalék volt, ahol az utóbbi évtizedek betelepítési programjának megfelelően az arányszámuk elérte a népesség egyötödét, többségük harminc-negyven éves ideköltözés után sem érzi ellentmondásosnak azt, hogy az őt románul üdvözlő magyar szomszédját magyarul köszöntse. A legérdekesebb az, hogy a legtöbb szentgyörgyi székely fejé­ben meg sem fordul az a gondolat, hogy ő már a köszönésben is másodrangú állampolgár, nem egyenlő fél, pedig nem ő költözött románlakta vidékre, városba.

Természetesen, e furcsa gondolkodásmód kialakításában nemcsak az egységes, homogén nemzetállamot meghirdető nacionalista hatalom a ludas, hanem a hivatástudat nélküli történelemtanárok sokasága is. Ezek némely része a parancsuralmi rendszerben azért nem tanította meg Erdély, Bánság és a Partium valós történelmét, mert arra hivatkozhatott, hogy neki csak a tankönyvi anyagot szabad oktatnia. Újabban, miután a szólásszabadság, az információ szabad áramlása az európai jogrend alapja, a hivatás nélkül dolgozó pedagógusok kifogása a kevés óraszám, a zsúfolt tananyag. Nyilván, most is kényelmesebb nem beszélni magyar történelemről, eltöltögetni az órát. Nem kell tehát csodálkozni azon, ha az egyik jó magyar szellemiségű középiskolában a hatodikos tanulók, miután féléven át hivatalos tankönyvből: A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai című könyvből ,,tanulták" a magyar történelmet, úgy vélik, hogy Sepsiszentgyörgyön, Erdélyben azért él sok magyar ember, mert itt magasabb az életszínvonal, mint Magyarországon. Egy másik szomorú példa: nemrég több tanítóképzős diákleányt, helyesebben főiskolást hallottam beszélgetni magyar történelemről, s kiderült, nem tudják, hogy a történelmi Erdély nem azonos a Romániához csatolt hajdani magyar területekkel.

E sorok írója meggyőződéssel vallja, hogy az autonómiáért folyó küzdelem erőtlensége, a megalkuvás gyökere épp a valós történelmi ismeretek hiányából fakad. Természetesen tudjuk, hogy vannak hivatástudattal nevelő pedagógusok, történelem szakos tanárok is, olyanok, akiknek fáj az, hogy Erdély-szerte a tantervben rögzített ritmusban zajlik az elnemzettelenítés, az elrománosítás.

A december elsején történtek arra figyelmeztetnek: nem tehetjük meg azt, amit a szerencsésebb anyaországi honfitársaink, hogy ne tudjuk Erdély igaz történelmét, nem mondhatunk le az autonómiáról. Ha gyökereinket nem ismerjük, mert elhitetik velünk, hogy jövevények vagyunk e földön, akkor azt is elfogadjuk, hogy minket nem illet meg a kollektív jog, márpedig autonómia, önkormányzat hiányában Székelyföld magyar közösségére is az erdélyi szórványmagyarság és a moldvai csángóság sorsa vár. Ne feledjük, 1918. december elsején teljes nemzeti egyenlőséget ígértek, ezzel még adós a román politikai elit!

Szélsőjobb-provokáció Sepsiszentgyörgyön !!!!

Minden rendőrségi ígéret ellenére sikerült felkavarni a kedélyeket tegnap Sepsiszentgyörgyön: a szélsőséges román fiatalokat tömörítő Új Jobboldal szervezet hangos, kihívó menetben vonult végig a városközponton, és bár a lakosság bölcsen kitért útjukból — csak néhány odatévedt járókelő szörnyülködött magatartásukon —, a Hatvannégy Vár­megye Ifjúsági Mozgalom felvette a kesztyűt, és egyfajta ellendemonstrációt tartott.

A két tábor között két sor csendőr állt, adott pillanatban a rohamsisakosok is megjelentek, de közbelépniük nem kellett, a felek beérték az egymásra kiabálással. Az Új Jobboldal tagjai több busszal és kisko­csival érkeztek délelőtt — mintegy 150-en lehettek —, egyenesen a parkba terelték őket a csendőrök. Az unitárius és a katolikus templom között sorokba rendeződtek, kelta­keresztes zöld zászlajukat és a román trikolórt, valamint több Nagyrománia-térképet lobogtatva, jelszavakat skandálva, énekelve vonultak az ortodox templomig.
A járdán vonultak, de nem éppen civil város­látoga­tó­ként. Székely­föld román föld, nemzeti egység kell, mi románok vagyunk, Hargita és Ko­vászna Ro­mánia része — ilyeneket ismételgettek. Kicsit odébb, a parkban mintegy kéttucatnyi ma­gyar fiatal próbálta lehurrogni őket, és bár világos volt, hogy a címzettek nem értik, többször elhangzott, hogy Vesszen Trianon. A Lábas Ház előtt egy ideig farkasszemet néztek az út két oldaláról a keresetten elegáns, piros-sárga-kék nyak­kendős román és a terepnadrágos, ba­kancsos magyar fiatalok, és közölték a sajtóval, hogy nekik állampolgári joguk akárhol ünnepelni, ez nem politikai, hanem nemzeti akció az elnyomott románok és elmagyarosított székelyek támogatására — illetve, hogy itt a szélső­ségeseknek semmi keresnivalójuk nincs, csak a provokálás és a megalázás céljával jöttek, jobb lenne az energiáikat saját szűkebb környezetük felvirágoztatására fordítani, hiszen a magyarság nem megy oda rendet teremteni. A hívatlan, a helybeli magyar és román politikusok és hatóságok által is nemkívánatosnak ítélt vendégek ezután bementek a templomba, és mikor kijöttek, újra megpróbálták túlkiabálni a kis létszámú székely fiúkat, majd az ünneplő, közel 300 fős tömeg mögött, nem elvegyülve, skandálva és énekelve, egy tízméteres zászlót is kibontva indultak a Mihai Viteazul-szo­borhoz. A menet elején a hangszórók más dalokat sugároztak, úgyhogy középtájon elég nagy volt a hangzavar; a ma­gyar fiatalok ezalatt a ’48-as emlékmű előtt a székely himnuszt énekelték el. Az ünnepségre tartó békés polgárokat görög­keleti lelkészek vezették, templomi zászlókkal és fakereszttel, a téren pedig néhány népviseletbe öltözött lovas és több katonai alakulat parádézott. Beszé­det mondott Codrin Munteanu prefektus, felidézte az 1918-as egyesülés eseményeit, és kitért a gyulafehérvári gyűlésen ígért nemzetiségi jogokra is: szerinte az akkori ígé­reteket fényesen teljesítette Románia, és ezzel az egyik legmagasabb mércét állította fel Euró­pá­ban, a hazai modell pél­daértékűnek számít. Utá­na Rodica Pîrvan városi tanácstag olvasott fel egy igen dagályos szöveget a nagy egyesülés jelentő­ségéről, majd megkez­dődött a koszo­rúzás: mintegy ötven különböző intézmény és hivatal, párt és civil szervezet, de még a fellépő népi együttesek is letették a maguk virágait. A sorban az Új Jobboldal több megyébõl összegyűlt hívei mellett buzăui, szebeni, brassói, suceavai küldöttek is szerepeltek, magyar intézményvezetőt azonban György Ervin alprefektus kivételével nem lehetett látni. A hazafias román fiatalok a rendezvény közepén viszonylag csendben, csendőri kísérettel eltávoztak, a közönség azonban kivárta a folklórműsort, jó néhányan ott is ebédeltek a három bódé kínálatából; legjobban a paszulyfőzelék fogyott. Két óra múlva csak pár eldobott papírzászló jelezte, hogy nem akármilyen hétköznapot élt meg 2009. december 1-jén Háromszék központja.

Felvonulnak a román szélsőségesek

Sepsiszentgyörgyre toborozza tagjait és támogatóit december elsejére, a román nemzeti ünnepre az Új Jobboldal szélsőséges nacionalista szervezet.


Honlapjukon közzétett felhívásukban ez áll: ,,Ha eleged van a szeparatista magyarok nyomásgyakorlásából, ha nem közömbös számodra a ,Hargita és Kovászna megyei románok sorsa, akik idegenné váltak saját hazájukban, ha román vagy, és ez büszkévé tesz, gyere el felvonulásunkra december elsején Sepsiszentgyörgyre, Erdély szívébe, hogy bebizonyítsuk, az úgynevezett Székelyföld mindig is román föld volt, és az is lesz."

Az Új Jobboldal egyértelműen a legionárius mozgalom utódjaként határozza meg magát, 2005-ben már levonultak Sepsiszentgyörgyre koszorúzni, igaz, akkor csak egy kisebb csapat jelent meg fellobogózva a megyeközpontban. 2007-ben Marosvásárhelyen és Brassóban osztogattak szórólapokat, 2008. március 15. környékén városunkban is megjelent néhány, melyeken az állt, Székelyföld mindig román föld volt és lesz. Tavaly március 15-én felvonulást szerveztek Kolozsváron, és híveik megvertek egy magyar fiatalt, mert magyar zászló volt nála. Bukaresti és más városokban szervezett nagygyűléseik általában szélsőséges, nacionalista hangnemben zajlanak, nagyon erős magyarellenes retorikával. Ez a többnyire fiatalokból álló társaság készül most Sepsiszentgyörgyre, az Új Jobboldal vezetői szerint legalább kétszázan jönnek majd. Képviselőjük leszögezte, nem kívánnak senkit provokálni, csupán az itt élő románoknak akarnak támaszt nyújtani.

Ezeknek a semmiháziaknak mindig is viszketett a börük de hát Romániában ők a töbségi nemzet !!!!!!! ....még hogy senkit nem provokálnak. !!!!!!!!!! NEM TUDOM HOGY MÉG MEDDIG KELL EZT TŰRNI .!!!!!!!!!