Az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló honlap indult; a http://www.allampolgarsag.gov.hu/ címen elérhető oldalon az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, szabályokat gyűjtötték össze.

2011. március 30., szerda

Nacionalista nyomásgyakorlás miatt nem lesz Kossuth utca Vásárhelyen?


A craiovai táblabíróság engedett a román nacionalista szervezetek hangulatkeltésének, és úgy hozott ítéletet a marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca ügyében, melynek értelmében a 2005-ben Călăraşilorra keresztelt utca mégsem viselheti a magyar forradalmár nevét – nyilatkozta a Krónikának az önkormányzat ügyvédje, Kerekes Károly. Az RMDSZ-es parlamenti képviselő szerint már csak egy esetleges semmisségi beadvánnyal lehetne fordítani az ügyön.

Bár az ügyvéd szerint a craiovai tárgyalás korrekt körülmények között zajlott le, nem adva lehetőséget Kossuth-ellenes kirohanásokra és magyargyalázásra, Kerekes mégis úgy érzi, a felperesek képviselőinek nyomásgyakorlása – mint ismert, az Avram Iancu Kulturális Egyesület, a Vatra Românească Szövetség, a Nagy-Románia Párt több tízfős hangoskodó csapattal képviseltették magukat a tárgyalóteremben – hozzájárult a per kimeneteléhez. „Ellenfeleim minden lehető nyomásgyakorlási eszközt igénybe vettek nemcsak Marosvásárhelyen vagy Craiován, hanem az egész országban. Nyomást gyakoroltak a bírákra a médián keresztül, illetve személyes jelenlétükkel és megnyilvánulásukkal a tárgyalóteremben is.

Számos honlapon, így az ortodox egyházhoz közel álló körök, a tartalékos katonatisztek érdekvédelmi szervezetek, újságírói szövetségek és sok más egyesület és alapítvány internetes oldalán a tárgyalás előtti napokban készítették elő a hangulatot” – magyarázta Kerekes. Szerinte valamelyest érthető is, hogy ilyen körülmények között a táblabíróság képtelen volt objektív döntést hozni. Az önkormányzat jogi képviselője szerint a csíkszeredai székely gárdás Csibi Barna bábuégetése, illetve a március 15-i beszédek körül kialakult félreértések is jócskán hozzájárultak a magyarellenes hangulatban hozott döntéshez. „Akkor, amikor a román közvélemény március 15. óta Kossuth Lajos és Avram Iancu ellenséges viszonyáról is beszél, ember legyen a talpán az a román bíró, aki igazságosan, elfogulatlanul dönt ebben az ügyben” – látta be Kerekes Károly.

Ennek ellenére jogilag mégiscsak megengedhetetlennek tartaná, ha az ítélőtábla azzal indokolná döntését, hogy az utcanév-változtatás román érdekeket vagy jogokat sért. Ha viszont azért találná jogszerűtlennek a marosvásárhelyi tanács határozatát – mint ahogy egyébként tette a Maros megyei törvényszék –, mert az önkormányzat azt sürgősségi eljárással fogadta el, akkor ezzel lényegében megsértené a helyhatóságok önrendelkezési jogát.


Politikai lépést fontolgatnak

Csegzi Sándor alpolgármester szerint, amennyiben az önkormányzat nem tehet több jogi lépést, és kénytelen elfogadni a bíróság ítéletét, ismét közigazgatási és politikai útra kellene terelnie a kérdést. „Mi korábban már kétszer megszavaztuk az utcanévcserét. Amennyiben román kollégáink között szerzünk legalább két támogatót, harmadszorra is megtehetjük. De ahhoz, hogy a határozatot életbe is tudjuk léptetni, a kérdést magas szintű politikai síkon kellene kezelni, mert a marosvásárhelyi Kossuth utca körüli hercehurca rég túlhaladta a jogi kereteket” – fejtette ki az alpolgármester. Hasonlóan látja a helyzetet Kerekes Károly is, aki szerint Kossuth személye nem véletlenül éppen Marosvásárhelyen vált ki ellenérzést bizonyos román körökből. „Az senkit nem zavar, hogy a magyar forradalom kiemelkedő személyisége szobrot kapott Nagyszalontán, a román többségű Zilahon pedig utcát neveznek el róla. Ennek a kérdésnek Marosvásárhelyen van tétje, és ez sok mindent elárul” – vélekedett Kerekes Károly.

Szent tehenek, földi ökrök: az Avram Iancu-báb akasztásáról


Láncreakcióként terjedtek az indulatok előbb Romániában, majd hackerek által a határ magyarországi oldalán is, miután március 15-én Csibi Barna, a Székely Gárda egyik alapítója felakasztott egy Avram Iancut jelképező bábut Csíkszeredán. Érdekelné-e az embereket egy ehhez hasonló provokáció, ha a sajtó nem foglalkozna vele?

A posztforradalmi Romániának egész sereg meteorszerűen feltűnő hőse van: ilyen Toader Stetca, a korábbi szaploncai polgármester, akit rögtön a forradalom utáni években ellehetetlenítettek, mert radikálisan bírálta Ion Iliescu rendszerének kommunistaszagú tehetetlenségét; Marian Munteanu, az 1990 tavaszán zajlott nagyszabású Egyetem téri tüntetések vezéralakja; Sabin Gherman, a Torkig vagyok Romániával című cikk szerzője, aki nem éppen nyakkendősen és hazaffyasan fogalmazta meg a Románia régiói közötti különbségeket; Miron Cozma, a Románia fővárosát a rendrakás szándékával többször is meghódító bányászok fővezére; Isaia Faur, aki tintával spriccelte le Románia elnökét, Emil Constantinescut, amikor az 2000 novemberében egy bukaresti gimnáziumból lépett ki, ahol a szavazatát adta le. És még lehetne sorolni.

Idén március 15-én Csíkszeredán Csibi Barna adóellenőr, a Székely Gárda egyik alapítója is belépett a kortárs román történelemnek ebbe az elit klubjába, megszervezte ugyanis az Avram Iancut, az 1848-49-es forradalom ellentmondásos megítélésű alakját jelképező báb felakasztását, mindezt pedig videóra vette. A romániai sajtó hű maradt önnön hagyományaihoz, és a szúnyogból elefántot csinált. Annak ellenére, hogy a gesztust irrelevánsként értékelik még az erdélyi magyarok is: Csibi akcióját húsz-harminc járókelő tekintette meg.

A történelem ismétli magát, mint a nyolcvanas évek népszerű viccében, amely szerint Ion, aki egy életen át a szomszédja volt Jánosnak, meg akarja ölni, mert most, négyszáz évvel később tudta meg, hogy a magyarok a felelősek Vitéz Mihály fejedelem meggyilkolásáért. Hasonlót érezhettünk Csibi Barna esetében is. A román sajtó tudja, hogy provokációról van szó, ismeri az ilyen típusú kirohanásokat. A hír azonban "eladja magát". Ha Csibi még egy kicsit le is taperolja a bábot, a nézettség még nagyobb lett volna, a hisztéria a csúcsára hág. Mit számít, hogy mindez növeli a két közösség közti távolságot?

Csibi Barna egyszerre Románia első számú közellensége lett. Végső soron pedig egy bolond százat csinál. A sajtó felfújta a dolgot, a közönség maga is egyre felfújtabbá vált, és lám, a román-magyar barátság máris a megszokott koordináták között mozog. Távol kerültünk azoknak a magyaroknak a látványától, akik Marian Cozmát siratják. Csibit, az államkincstár alkalmazottját példamutató módon megbüntették, maga a hivatal igazgatója helyezte Abrudbányára, vagyis az oroszlán barlangjába, egy olyan helységbe, amelynek történelmi rezonanciája van Iancu utódai számára. Az abrudbányaiak az utcára tódultak, hogy tüntessenek a határozat ellen, Csibi szabadságot vett ki, a román nacionalista hackerek meg feltörték a Magyar Hírlap és a Transindex site-ját, és készítettek Csibinek egy blogot, amelyben átírják a forgatókönyvet: Iancu a pozitív szereplő, s akit "akasztanak", az a blog írója.

Néhány éve arra kértem blogom olvasóit, javasoljanak olyan címeket, amilyenekkel képtelenség könyvet írni. Két beérkező javaslatra emlékszem: "Olasz hősök" és "Skót konyha". Készíthetnénk listát a lefordíthatatlan könyvekről is. Olyan román vagy magyar szerzők írta művekről beszélek, amelyeknek a megjelenése a másik nyelvén minden bizonnyal megnövelné a vérnyomást. A háromkötetes Erdély története (1986) vagy Horthy Miklós emlékiratai csupán két példa. Megfelelőket a román kötetek között is találunk. Olyan történelmi művek ezek, amelyek elsősorban kulturális szempontból nem fordíthatók le. Még nem készültünk fel a földönkívüliek fogadására.

Minden nemzetnek megvannak a maga "szent tehenei". És földi ökrei. Az utóbbiak elnagyolják az előbbiek képét. Ha valaki akasztóst játszik egy központi történelmi személyiséggel, az infantilis és felelőtlen. Ebből a hírből országos vitát kavarni, ahogy a romániai sajtó tette a legutóbbi napokban, tendenciózus.

Ha az Avram Iancuról szóló magyar, illetve román irodalmat végiglapozzuk, egyik oldalon démont, a másikon angyalt fedezünk föl. Ha ugyanezt Kossuthtal játsszuk el, ugyanaz a skizoid érzés kerít hatalmába, már ha kívülről tekintjük a dolgokat, kikapcsolva személyes érintettségünket. A történelem nagy hibája, hogy többnyelvű. Che Guevara, akinek az arcmását az egész világon viselik az ifjak a pólójukon, a kubai forradalom napjaiban fiatalembereket és gyermekeket egyaránt gyilkolt. Mégis fontos történelmi személyiség maradt. A történelem a politika nővére. Már csak árnyalnunk kell.

MARIUS COSMEANU

..................Dédnagyapámat kivégezték a románok, mert felgyújtotta az ortodox templomot. Nagyapámat elűzték Erdélyből a magyarok, mert övék volt ott a tér. Vásárhelyen "románynak" neveztek a kollegák, és most, Bukarestben, magyarnak. Amúgy belga vagyok. Szociomókus- és újságíróként. Per pillanat a National Geographicnál próbálkozom.

2011. március 29., kedd

Elutasította a magyar politikusokat elítélő politikai nyilatkozatot a bukaresti képviselőház


A képviselőház külügyi bizottsága kedden elfogadta, a plénum azonban elvetette annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet az utóbbi időben egyre szélsőségesebb magyarellenes retorikát alkalmazó ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) javaslatára fogalmaztak a március 15-én egyes budapesti politikusok részéről elhangzott nyilatkozatok elítélésére. A képviselőház plénumában ismét csak botrányos körülmények között utasították el az azonnal szavazásra is bocsátott nyilatkozatot. Az ülést vezető Ioan Oltean először bejelentette, hogy a dokumentumot a ház 142 igen, 110 nem szavazat és 25 tartózkodás mellett elfogadta. Hét honatya jelen volt az ülésteremben, de nem szavazott. Az ellenzéki képviselők ezt tapssal fogadták, Oltean berekesztette az ülést, és a honatyák elkezdték elhagyni a termet. Oltean azonban kisvártatva ismét a szónoki emelvényre lépett, és kijelentette: mégsem fogadták el a nyilatkozatot, mivel nem volt meg az elfogadásához szükséges többség. Ehhez ugyanis a jelen lévő honatyák fele plusz egy képviselő igen szavazata kellett volna, ám mivel 284-en voltak jelen az ülésteremben, és ez a szám ebben az esetben 143 lett volna, a nyilatkozat nem tekinthető elfogadottnak.

Korodi kellemetlen meglepetésre számít

Korodi Attila, a külügyi bizottság RMDSZ-es elnöke a voksolást követően a Krónikának elmondta: a nyilatkozat elutasítása végleges, az ellenzék szempontjából ennek az ügynek már nincs megoldása. „Az ellenzék egy kicsit lefagyott” – illusztrálta a szavazás eredménye után kialakult hangulatot a honatya. Megjegyezte ugyanakkor, hogy jóra nem lehet számítani, mivel annak alapján, ahogy a két ellenzéki párt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) honatyái a bizottságban viselkedtek, különös tekintettel Călin Popescu-Tăriceanu volt miniszterelnökre, aki kemény hangvételű elítélő nyilatkozat elfogadása mellett kardoskodott, az ellenzék még „kellemetlen meglepetést” okozhat a közeljövőben.

Korodi egyébként még a bizottsági ülést követően, a parlamenti szavazás előtt kifejtette, nem a PNL nyilatkozatáról van szó. „A szövegen sokat dolgoztunk, a bizottság számos tagja közreműködött a megfogalmazásában” – fejtette ki Korodi. Álláspontja szerint ugyanakkor az lett volna a helyes eljárás, ha a képviselőház elnöke, Roberta Anastase terjesztett volna be egy ilyen témájú nyilatkozatot, ahogy azt a szenátus elnöke, Mircea Geoană is tette. Kifejtette: a nyilatkozat egyik részét az RMDSZ dolgozta ki, ebben arról van szó, hogy a magyar-román kapcsolatokat tovább kell építeni, ugyanakkor a teljes szöveget nem vállalja fel. „Nem tudunk azonosulni a nyilatkozattal. Álláspontunk szerint ez a lépés eltúlzott ahhoz képest, ami valójában történt, mivel nem a magyar Országgyűlés mondott beszédeket március 15-én. Ezért úgy véljük, sokkal jobb lett volna, ha hasonló szinten történt volna meg a reagálás” – mondta Korodi.

Octavian Bot „árulása”

A külügyi bizottság ellenzéki Szociálliberális Unióhoz (USL) tartozó tagjai kedd reggel fogadták el a nyilatkozat szövegét, mivel a 25 tagból 13-an voltak jelen, így megvolt a testület határozatképessége. Az ülést a bizottság szociáldemokrata alelnöke, Manuela Mitrea vezette. Az ellenzéki képviselők mellett ugyanakkor egy kormánypárti honatya, a Bihar megyéből a Demokrata-Liberális Párt (PDL) színeiben parlamentbe jutott Octavian Bot is megszavazta a dokumentumot. Amikor a többi kormánypárti honatya megérkezett, már nem tudták semmissé tenni a voksolás eredményét, pedig még Mircea Toader, a PDL frakcióvezetője is megpróbálta Botot rábeszélni, hogy változtassa meg álláspontját. Rövid tárgyalási szünetet követően a kormányoldal végül elfogadta a szavazás eredményét.

Korodi Attila kifejtette, a kormánypártok – a Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ – még hétfőn megegyeztek, hogy nem támogatják a bizottsági szavazás keddi megtartását, ezért távol maradnak az üléstől. Ennek ellenére Octavian Bot mégis részt vett a voksoláson, és mivel így az érvényes volt, ügyrendi indokokkal már nem lehetett semmissé tenni. Korodi kifejtette, a nyilatkozat ügyét a testületben mindenképpen napirendre kellett tűzni, mivel a házbizottság ellenzéki kezdeményezésre felkérte erre.

Az elfogadott szöveg szerint „A képviselőház, tekintetbe véve a kiváló román-magyar viszonyt, felrója, hogy politikai célokra próbálták meg kihasználni a március 15-i ünnepet, és Romániában lezajlott rendezvényeken egyes magyarországi méltóságok az Európai Unió és a modern világ ideáljaitól idegen, nacionalista hangvételű politikai retorikát alkalmaztak. A képviselőház szerint elfogadhatatlanok egyes magyar hivatalosságok etnikai alapú területi autonómiára vonatkozó kijelentései. A képviselőház megerősíti, hogy a gondviselés által egymás mellé helyezett, minden téren együttműködésre és a NATO-n és az EU-n belüli partnerségre ítéltetett Románia és Magyarország közötti kapcsolatokat a jószomszédi viszony és a demokratikus együttélés szellemében kell ápolni.”

A dokumentum arra is kitér, hogy Románia a jószomszédi kapcsolatok és a mindkét fél számára előnyös, kiegyensúlyozott és pragmatikus viszony kialakulásáért küzd. Mindemellett megállapítják, hogy a jószomszédság és a kölcsönös tisztelet, valamint a Románia és Magyarország közötti együttműködés mindkét nép érdeke, és elismerik, hogy a nemzeti kisebbségek szerves részét képezik azon társadalmaknak, amelyben élnek. Egyúttal síkra szállnak a közös kormányülések folytatása mellett is.

Az erdélyi március 15-i ünnepségek kacsán elhangzott magyarországi politikai nyilatkozatok közül többek között Kövér László, az Országgyűlés elnöke által mondottak miatt követelt ellenlépéseket a PNL, Kövér ugyanis arról beszélt, hogy az autonómia olyan európai érték, amely a Teremtő akaratának is megfelel. A liberálisok által kirobbantott, magyarellenes hisztériakampány alapját ugyanakkor egy Orbán Viktor miniszterelnöknek tulajdonított, de valójában Bajtai Erzsébet, a bukaresti magyar nagykövet felesége szájából elhangzott kijelentés jelenti. Bajtai a marosvásárhelyi ünnepségen felolvasta Orbán Viktor határon túliakhoz címzett üzenetét, majd ezt befejezve néhány saját gondolatát is megosztotta a jelenlevőkkel, amelyeket azonban az Agerpres román állami hírügynökség magyarul nem tudó, és a beszédet tolmács révén hallgató tudósítója a kormányfőnek tulajdonított. Ugyanakkor ezek a gondolatok sem tartalmaztak olyan gondolatokat – irredenta, Erdély elszakítására buzdító megnyilatkozásokat –, amelyekkel a PNL megvádolta őt. Bajtai csupán arról beszélt, hogy „Más országok ármányos szövetségén múlott, hogy elbukott a szabadságharc. És ez az, ami elvette tőlünk Erdélyt. De most lehetőségünk van arra, hogy békésen és demokratikus úton egyesítsük nemzetünket. Ez a legfontosabb célunk” – hangoztatta.

A PNL már március 16-án botrányt okozott a parlamentben, amikor a kormány ellen a munaktörvénykönyvért való felelősségvállalás nyomán benyújtott bizalmatlansági indítvány vitájával egyidőben akarta elfogadtatni a saját nyilatkozatát, ezt azonban a kormányoldal akkor megakadályozta.

IRES-felmérés a román-magyar kapcsolatokról


A románok és a romániai magyarok közti, utóbbi évekbeli kapcsolatokat a lakosság 57 százaléka jónak tartja, 63 százalékuknak jó véleménye van a magyarokról, de 50 százalékuk nem nézi jó szemmel a kettős (román-magyar) állampolgárság lehetőségét – derül ki a kolozsvári IRES közvélemény-kutató felméréséből. Az országos szintű közvélemény-kutatásból – amely március közepén készült –, az is kiderül, hogy a megkérdezettek 63 százaléka jónak tartja, hogy a magyarok megünnepeljék március 15-ét, de 51 százalékuk károsnak tekinti az RMDSZ szerepét a romániai politikában. Az IRES felmérése 1177 nagykorú személy telefonos megkérdezésével készült március 17-18-án, 2,9 százalékos hibalehetőséggel. A megkérdezettek 2 százaléka nagyon jónak, 53 százaléka jónak, 26 százalékuk rossznak, 9 százalékuk pedig nagyon rossznak tartja a Románia és Magyarország közti kapcsolatokat, 8 százalékuk nem tudja, 1 százalék nem válaszolt. A válaszadók 6 százaléka szerint a románok és romániai magyarok közti kapcsolatok az utóbbi években nagyon jók, 57 százalék szerint jók, 26 százalék szerint rosszak, 7 százalék szerint pedig nagyon rosszak. A megkérdezettek 9 százalékának nagyon jó, 64 százalékának pedig jó a személyes véleménye a magyarokról, 18 százalékuknak rossz, 6 százalékuk pedig nagyon rossz a magyarokkal kapcsolatos véleménye van. A válaszadók 83 százaléka elfogadna magyar munkatársat, 79 százalékuk magyar szomszédot is, 80 százalékuk pedig barátságot is kötne. Ennél valamivel kevesebben (69 százalék) fogadnának el magyar családtagot. A románok és a romák közti kapcsolatot a válaszadók 39 százaléka jónak, 3 százaléka magyon jónak tartja, 40 százalékuk szerint rosszak, 13 százalékuk szerint pedig nagyon rosszak a román-roma kapcsolatok. A románok és a romániai németek viszonyát 65 százalék jónak, 19 százalék pedig nagyon jónak látja, a megkérdezetteknek csupán 5 százaléka tartja rossznak, 2 százaléka pedig nagyon rossznak ezt a kapcsolatot.


Állampolgárság, politikai képviselet

A romániai magyarok magyar állampolgárság-szerzési lehetőségéről a válaszadók 9 százaléka nagyon jó, 38 százalék pedig jó véleménnyel van, 33 százalék rossznak, 17 százalék pedig nagyon rossznak tartja azt. Ehhez kapcsolódóan a válaszadók túlnyomó többsége (72 százalék) ellenzi, hogy a megyei tanácsok elnökei magyar állampolgárságot kapjanak, csak 25 százalék ért egyet ezzel. Biztosan megváltozik a romániai magyarok viszonyulása Romániához a magyar állampolgárság megszerzése után – véli a megkérdezettek 36 százaléka, 25 százalék szerint vélhetően igen, 16 százalék szerint vélhetően nem, 19 százalék szerint pedig biztosan nem. Magyar politikai képviselőt a megkérdezettek 46 százaléka fogadna el. A válaszadóknak egynegyede tudta, hogy Kelemen Hunor az RMDSZ új elnöke, 51 százalékuk szerint pedig az RMDSZnek káros szerepe van a romániai politikában, 38 százalékuk pozitívnak, 5 százalék pedig semlegesnek tartja a szövetség szerepét.

2011. március 28., hétfő

Kolozsvárra látogatott Martonyi János magyar külügyminiszter


A Házsongárdi temető meglátogatásával kezdte tegnap másfél napos kolozsvári látogatását Martonyi János, Magyarország külügyminisztere. „Kolozsvár két külügyminisztert adott Magyarországnak: Martonyi Jánost, aki a kincses városban született és Bánffy Miklóst, aki a húszas években kormányozta az országot” – jegyezte meg Gaal György helytörténész, aki Gergelyné Tőkés Erzsébettel, a Házsongárd Alapítvány elnökével vezette körbe a sírkertben a magyar diplomácia vezetőjét. Martonyi megkoszorúzta nagy elődje sírját, s több erdélyi magyar – a Bethlen család, Kós Károly, Dsida Jenő – nyughelyéhez is ellátogatott. „A Házsongárdi temető zarándokhely mindazok számára, akik magyarnak érzik magukat. Ami itt található, az nemcsak magyar történelem, hanem közös kulturális kincs. Ezt meg kell őriznünk, mivel csak így tudunk közös jövőt építeni. A múlt összeköti az embereket, és segítségével jövőt is lehet építeni. Együtt dolgozunk, segítünk egymáson, és érdekünk az, hogy Románia és Bulgária csatlakozzon a schengeni övezethez. Ezen dolgozunk együtt. Bánffy Miklós is hasonlóan járt volna el” – fogalmazott a fideszes politikus. Martonyi később megkoszorúzta Márton Áron erdélyi püspök szobrát és a felújított Mátyás király szoborcsoportot is, ma 12.30-tól pedig a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem közös meghívására előadást tart Közép-Európa jelene és jövője címmel a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtárban.

2011. március 24., csütörtök

Ősi alkotmányunk érvénye most is él?







Magyarországnak van egy történeti alkotmánya: a Szent Korona-tan. E szerint a Szent Korona az államhatalom és a szuverenitás tárgyiasult megtestesítője. Nemcsak jelképes hordozója, hanem áttételesen kútforrása is. A történeti alkotmány magában hordoz olyan erkölcsi, a nép józan gondolkodásában rejlő logikai elveket, amelyek korlátként állnak a jövendő jogszabályalkotás fölött, amely semmilyen körülmények között nem írhatja ezeket felül.

A Szent Korona-tannal összeforrt a jogfolytonosság eszméje. Jelesül: a hatályos törvényeket csak a már meglévő szabályok szerint lehet folyamatosan módosítani. A korona a király személyétől elkülönítetten fejezi ki az államhatalmat, ennélfogva az uralkodó nem tekintheti magánjogi értelemben saját tulajdonának az országot. Ez a 11–14. századi Európában uralkodó, az államot lényegében a fejedelem magánbirtokának tekintő patrimoniális-feudális gondolkodás közepette egyedülállóan fejlett államjogi gondolkodásra vall. Akár a népszuverenitás elvének csíráját is láthatjuk abban, hogy ebben a konstrukcióban a király nem egyedül, hanem a nemességgel együtt gyakorolja a hatalmat.

Zétényi Zsolt igen találóan állapítja meg: „Egy ország alkotmánya is kifejezi a létrehozó közösség sajátosságait. Különösen így van ez a történeti alkotmányok esetében, mert ezek egy közösség több évszázados jogi-politikai alkotómunkájának szerves együttesét fejezik ki, így nagyobb mértékben mutatkozik meg bennük az adott nemzet sajátos sorsa, kultúrája, értékválasztásai, törekvései.”

A történeti alkotmány forrásai

A magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb törvénye az Aranybulla (1222), amit II. Andrástól kényszerítettek ki azok a nemesi érdekcsoportok, amelyek kifogásolták mások mellett a király személyi és gazdaságpolitikáját, a zsidók és a szaracénok pénzügyi hegemóniáját. A dokumentum rögzíti a király jogait és kötelességeit, utóbbi megszegésére meghirdette az úgynevezett ellenállási jogot. További kulcsfontosságú forrásoknak tekinthetjük Werbőczy István törvénygyűjteményét, a Hármaskönyvet (1514), a Diploma Leopoldiumot (1690), amely meghatározta Erdély helyét a Habsburg-birodalomban, valamint az 1848-as áprilisi törvényeket.

A történeti alkotmány nem a megcsontosodott konzervativizmus közjele, hanem magában hordozza a változás lehetőségeit is, de csak szerves, folyamatos, önmaga szabályait betartó fejlődést tesz lehetővé. A feudális korszakig, sőt a vérszerződésig visszavezethető történeti alkotmány elvrendszere így megfelelt a polgári korszak állameszméjének is. Az „egy és azonos nemesi szabadság” 1351-ben deklarált tétele a diszkriminációmentesség korai megnyilvánulása volt. Az 1848-as áprilisi reformok ezt nem eltörölték, hanem kiterjesztették. Az elnyomott jobbágyságot és a vérszegény fejlődésen keresztülment polgárságot ugyanis mintegy beemelték a hatalom sáncaiba. Nem a kiváltságosok jogait vették el, hanem a kiváltságokban részesítettek kvázi minden állampolgárt. De az ősi alkotmány magja, logikai-erkölcsi belső alapja nem változott. Nem is próbálták megváltoztatni, sőt büszkén hivatkoztak időtálló, szinte örök jellegére.

Terminológiai vita dúl a tekintetben, hogy alkotmánynak nevezhető-e az 1949. évi XX. törvény. A Szent Korona-tan és a jogfolytonosság hitvallói (különösképp Zétényi Zsolt) rendszeresen kiemelik, hogy – mivel hazánknak volt alkotmánya, és azt senki nem helyez(het)te hatályon kívül – a vitatott jogszabály legföljebb alaptörvénynek nevezhető. Az azonban mindkét esetben egyértelmű, hogy létezik a „legfelső írott jogszabály” fölött egy olyan norma, amelyet egy parlamenti tollvonással nem lehet egyszerűen félretenni. A túlnyomó többségi álláspont szerint a rendszerváltás a legalitás és legitimitás talaján ment végbe, azaz a meglévő jogszabályok hatályban maradtak; azokat – alkotmányellenesség gyanúja esetén – egyenként kell(ett) az állampolgá­roknak és az arra jogosult szerveknek az Alkotmánybíróság elé utalniuk.

Mindazonáltal fogalmilag kizárt, hogy a szerves fejlődésen keresztülment történeti alkotmányt egy illegitim parlament hatályon kívül helyezze. Az 1949. évi XX. törvényt egy antidemokratikus választójogi törvény antidemokratikus végrehajtásával megválasztott parlament hozta meg. Hasonlóan jött létre azon országgyűlés, amely az alkotmányrevíziót legalizálta. Tehát az okláncolat, a jogfolytonosság megtörik.

A magyar közjogi hagyományok egyik talpköve a kétkamarás országgyűlés volt. A történeti alkotmány megújulásra való képességét mutatja, hogy az 1918–19-ben uralkodó illegitim kormányzatok bukása után a jogfolytonosság visszaállításának keretében sikerült a kor követelményeinek megfelelően újraalkotni a felsőházat. Az addigra már elavult, jórészt születési előjogok alapján összeálló főrendiház a hagyományos értékeket és tekintélyeket a modern szakmai érdekképviselet elvével összehangoló második kamara formájában éledt újjá (lásd keretes írásunkat).

A Szent Korona-tan magába foglalja az önkény tilalmát és a hatalommegosztás eszméjét, így a kormányzat törvényes mandátumának ideje alatt sem valósíthat meg tökéletes kontrollt a társadalom felett. A történeti alkotmány szerint az államfő (akár király vagy kormányzó) nem csupán protokolláris szerep letéteményese volt. Az uralkodó a végrehajtó hatalmat ugyan fokozatosan kiengedte kezéből, ám a parlamentáris monarchia keretei között továbbra is a törvényesség legfőbb oltalmazójaként működött. S ha alkalomadtán éppen a király feszegette az alkotmányosság határait (miként az 1905–06-os válság idején, amikor Ferenc József egy ideig nem volt hajlandó kormányalakítással megbízni a megválasztott országgyűlési többséget), a társadalomnak volt hozzá elég ereje (és nem utolsósorban jogszabályok garantálta lehetősége), hogy „visszaterelje” a királyt a törvényesség korlátai közé. (Az ominózus esetben például hónapokon át tartó országos tömegdemonstrá­ciókkal, amelyeket a karhatalom nem oszlatott fel erőszakkal – nem úgy, mint egy évszázaddal később.)

Az ellenállási jog az Aranybullában

„Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtlenség szégyenvallása nélkül ellenállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.”

Az államformának igen nagy volt a jelentősége a Szent Korona-tan szerint, de nem mindenek fölött való. A korona ugyanis nem elsősorban az uralkodó, hanem az államiság jelképe. A király nélküli királyság időszakában Horthy Miklóst a monarchia visszaállításával, de a „királykérdést” mintegy ad acta téve választották kormányzóvá. Az új államfő jogait az alkotmányos/parlamentáris monarchia és az elnöki köztársasági rendszer vonásait vegyítő jogszabályokban rögzítették. Ezáltal lényegében az Országgyűlés új államformát alkotott, amely azonban minden tekintetben a történeti alkotmány jogfolytonosságán nyugodott. Történeti alkotmányunk sarkalatos pontja volt a helyi szintű autonómia, amely a vármegyei gyűlésekben, illetve az általuk választott alispánok viszonylag széles hatáskörében testesült meg. Ez a hagyomány – egyetlen jogfolytonos intézményünkben – a megyei közgyűlésekben máig tovább él, bár jelentősen megcsonkított formában, hiszen a megyék saját adóbevételek híján szinte teljes mértékben a központi kormányzat akaratának vannak alávetve.

A magyar történeti alkotmányt – a „nemzetből kirekesztett nép” ultrabaloldali és marxista történetírás által teremtett mítoszával ellentétben – az állampolgár egy ezredéven át sajátjának érezte és tisztelet fűzte hozzá. Az alkotmány eleve nem csupán jogi norma, hanem egy állam erkölcsi, etikai és kulturális alapvetése. A Szent Korona-tan (azaz a történeti alkotmány) tehát egy értékrendszer is egyben. Egy stabil pontja a nemzeti szuverenitásnak, mert, miként a huszadik század egyik legjelesebb jogbölcselője, Szabó József megállapította: „A történeti alkotmány nem csupán egy charta, amelynek sorsa ki van szolgáltatva a véletleneknek, hanem egy nemzet valódi bibliája, amely történelmének alapelveit rögzíti. És semmi köze nincs a napi kormányzási problémák részleteihez.”

Írott alaptörvényünk újragondolásakor megkerülhetetlen feladat, hogy a nemzet tudatába, lelkébe ivódott alapelveket ismét kodifikáljuk az alkotmányba.

2011. március 18., péntek

Megverték a huszárt-Lebonthatatlan fal emelkedett a két nemzet közé



Március 16-án megverték és megalázták dr. Kovács Pétert, a Magyar Hagyományőrző Világszövetség elnökségi tagját, aki a kézdivásárhelyi március 15-i ünnepségről tartott hazafelé, az anyaországba.

Dr. Kovács Péter szakmáját tekintve állatorvos, gyógyszerészeti szaktanácsadó, de a kézdiszékiek számára nem emiatt ismerős: tíz éve már, hogy huszárruhába beöltözve részt vesz a céhes város főterén rendezett március 15-ei felvonulásokon. Nem történt ez másként az idén sem, annyi különbséggel, hogy a hazafelé utat egy vérlázító incidens tette kitörölhetetlenül keserűvé számára.

A harmincnyolc éves fiatalember feleségével utazott, amikor Szászrégen után a második faluban, Magyarfülpösön megelőzte őket egy ideiglenes rendszámmal (AYN 935) felszerelt fehér Fiat, és leszorította személygépkocsijukat az úttestről. A meglepődött házaspár kiszállt az autóból, mire a másik járműből két keménykötésű férfi ugrott ki. Kovács Pétert orrba vágták, leköpdösték, és egyikük – törve a magyart – arra kényszerítette, hogy kaparja le a Magyarország térképét ábrázoló matricát az autójáról. Feleségét nem bántották. Mindez délután 14.45-kor történt, tehát az esetnek voltak szemtanúi is, de senki nem sietett a segítségükre.

Az elszenvedett atrocitás után, a határhoz érve szóvá tették a történteket, amire válaszként mindössze egy vállvonást kaptak, és azzal fizették ki őket, hogy keressék fel a román nagykövetséget, s ott tegyenek panaszt.

– A legfájdalmasabb számomra az egész történetben az érzés, ami eddig ismeretlen volt: hogy valakit a nemzetisége miatt bántalmaznak. Úgy vélem, az ilyen esetek, bár szerencsére nem gyakoriak, mégis lebonthatatlan falakat húznak a két nemzet közé – nyilatkozta dr. Kovács Péter.

A román nagykövetséget mindenképpen felkeresi, bár úgy gondolja, panaszára nem talál orvoslást, de legalább megnyugtatja a tudat, hogy megtette, amit lehetett

Dr. Kovács Péter hagyományőrző káplár, kürtös 1973. október 1-jén született Budapesten. Vegyész és állatorvos. Jelenleg önálló magánpraxist folytat Solton. Hagyományőrző tevékenységét 1995-ben kezdte. A Mátyásföldi Lovas Egyesület alapító tagja. 2000-ben csatlakozott a Boldogi Huszár és Hagyományőrző Egyesülethez. A Tavaszi Hadjárat szervezésében is szerepet vállalt. Rendszeres résztvevője a felsőháromszéki megemlékezéseknek, ünnepségeknek március tizenötödikén. Hagyományőrző munkáját kiegészíti a magyar népzene és néptánc intenzív tanulása. Az elmúlt tizenegynéhány év sok értékes barátságot, kapcsolatot szült a számára. Legfontosabb feladatának a további kapcsolatok létrehozását tekinti. E magyar– magyar hidak legtöbbjét Székelyföldön építi, egy jobb világ reményében.

Sz.H. :Dimény H. Árpád

Tovább él a szélsőséges nacionalizmus



A szerda esti hőbörgéshez képest visszafogottabban, de tegnap is folytatódott a tévesen Orbán Viktornak tulajdonított üzenet körüli cirkusz: Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét bekérette a román külügyminisztérium, és felszó­lították, határolódjék el a magyar kormányfő köszöntőjét kiegészítő mondatoktól.

Amit igencsak nehezen lehetett volna megtenni, hiszen, mint kiderült, a nagykövet feleségének sza­vaival, valamint Petőfi Sándor Nemzeti dalának soraival tévesztették, avagy mosták össze a magyar miniszterelnök üze­netét egy pontatlan román hírügynökségi tudósítás alapján.
Csakhogy kit érdekeltek egyáltalán a tények? Hiszen azok számára, akik a bizalmatlansági indítvány vitája során a leghangosabban kiáltották, hogy veszélyben az ország szuverenitása, területi egysége, akik a leghevesebben ostorozták a magyar állam vezetőit, és a két ország kapcsolatainak megromlásáról beszéltek, tegnapra mintha tét nélkülivé vált volna a játszma. Lejárt a bizalmatlansági indítványról szóló szavazás, nem sikerült a magyar—román ügy kapcsán összeugrasztaniuk a hatalmon levő pártokat, kudarcba fulladt a kormánybuktatási kísérlet. Meg aztán ország-világ láthatta, mily nagyon védelmezik ők Erdélyt az irredenta magyaroktól — és ez bizony Romániában még mindig szavazatokat hoz a konyhára. És minden bizonnyal éppen ez a legelkeserítőbb tanulsága a szerda esti történéseknek: húsz évvel a rendszerváltás után még mindig eredményesen lehet kijátszani a magyar kártyát, a román pártok pedig még mindig csak a pillanatnyi érdekeiknek megfelelően viszonyulnak a magyar kérdéshez, politikai helyzetük függvényében egyik nap kisebbségbarátnak, másik nap nemzetféltő nacionalistának mutatkoznak.
De azon azért az RMDSZ régi-új vezetőinek sem ártana elgondolkodniuk, eredményes-e a kormányzati szerepvállalást mindenek fölé helyező, a román partnereket igen gyakran váltogató, ide-oda simuló, gyakran kettős kommunikáción alapuló politizálás, amelyet az elmúlt időszakban folytatott az érdekvédelmi szövetség, és amely, ismét bebizonyosodott, csöppet sem tette megértőbbé, érzékenyebbé a romániai pártokat az erdélyi, a magyar kérdés iránt. A román politikusok ugyanúgy üvöltöznek, ha autonómiáról hallanak, mint évekkel ezelőtt, és változatlanul nem tudják, mit jelent az önrendelkezés, a szövetség politikusai pedig továbbra is kínos magyarázkodásra kényszerülnek, valahányszor erről kérdezik őket Bukarestben.
Pedig rajtuk is múlik, hogy meddig él még Romániában a nacionalizmus szelleme.
********
Orbán Viktornak a határon túli magyarokhoz intézett üzenete fejezi ki Magyarország hivatalos álláspontját, de a március 15-i erdélyi ünnepségeken elhangzott összes többi felszólalásban, beszédben, szavalatokban sem hangzott el a román nemzet méltóságára vagy Románia szuverenitására nézve sértő megállapítás — mondta Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, akit tegnap bekérettek a román külügyminisztériumba, miután szerdán a parlamentben több­órás vita robbant ki a magyar miniszterelnöknek tévesen tulajdonított mondatok miatt.
Bajtai Erzsébet, a nagykövet felesége ugyanis a csíkszeredai ünnepségen szó szerint felolvasta az üzenetet, majd attól jól elkülönítve megosztotta néhány gondolatát az ünneplőkkel. "Más országok ármányos szövetségén múlott, hogy elbukott a szabadságharc. És ez az, ami elvette tőlünk Erdélyt. De most lehetőségünk van arra, hogy békésen és demokratikus úton egyesítsük nemzetünket. Ez a legfontosabb célunk" — ezt a mondatot idézte a nagykövet feleségétől az Agerpres, amelynek tudósítója azt hitte, hogy az még az Orbán-üzenet része volt. A román ellenzéki pártok e forrás — nem pedig az eredeti Orbán-szöveg — alapján támadták a magyar miniszterelnök sze­mélyét. Az ügy tisztázása érdekében kérették be a magyar nagykövetet, aki később elmondta, hogy egy államtitkár fogadta őt, aki hangsúlyozottan szívélyes és baráti légkörben úgy fogalmazott: a magyar vezetőknek tulajdonított nyilatkozatok egészen magas körökig hullámokat vertek Romá­niában. Az államtitkár egyebek között azt kérte, hogy Magyar­ország tegye közzé Orbán Viktor üzenetének eredeti szövegét. Füzes Oszkár közölte, hogy ez már meg is történt. Hozzáfűzte: Orbán Viktor nyilatkozata fejezi ki a Magyar Köztársaság hivatalos álláspontját.
A nagykövet azt is elmondta: tudomása szerint a marosvásárhelyi ünnepségen elhangzott összes többi felszólalásban, beszédben, szavalatokban sem volt olyan megállapítás, gondolat, amely sértő lett volna a román nemzet méltóságára vagy Románia szuverenitására nézve. "Az államtitkár megértette és elfogadta ezt a magyarázatot, felhívta azonban a figyelmet arra, hogy bizonyos szavaknak — noha formálisan ugyanazt jelentik — más a »kicsengésük« magyarul és románul" — mondta Füzes Oszkár. A román külügyi államtitkár ugyanakkor biztosította a nagykövetet arról, hogy Magyar­ország és Románia kiváló bizalmi, stratégiai együttműködését ez az eset nem fogja hátrányosan befolyásolni, ez az ügy voltaképpen le is zárult, hiszen a nyilatkozatok tényleges tartalmát tekintve tulajdonképpen "ki sem nyílt" igazából. Hasonlóan nyilatkozott tegnap Teodor Baconschi külügyminiszter, aki előbb egyértelmű elhatárolódásra szólította fel a magyar diplomatát, majd — miután elolvasta Orbán Viktor üzenetének eredeti szövegét, amelyet nem hivatalos román fordításban is közzétett a tárca — kijelentette, hogy a román sajtóban "kiegészítésekkel" jelent meg. A parlament külügyi bizottságai ennek ellenére úgy vélik, hogy további magyarázatot kell kérniük magyar kollégáiktól. Újságírói kérdésre Füzes Oszkár megerősítette: megérti a románság érzékenységét, de nem gondolja úgy, hogy bármitől is el kellene határolódnia, hiszen felesége egyrészt nem mondott semmi olyasmit, ami irredenta állításnak minősülne, másrészt világosan elkülönítette saját mondanivalóját Orbán Viktor üzenetétől. Neje a Nemzeti dalból idézett, emellett saját beszéde is — amelyről felvétel készült — azt bizonyítja, hogy békés, demokratikus úton, a románság­gal együttműködve képzeli el az erdélyi és a Kárpát-medencei magyarság megmaradását.
******
Az ellenzék szerda esti magyarellenes megnyilvánulása jól kigondolt diverzió volt, az Orbán Viktor üzenetét elítélő nyilatkozattal akarták összeugrasztani az RMDSZ-t és a DLP-t, így próbálták elérni, hogy a magyar képviselet megszavazza a bizalmatlansági indítványt — véli Édler András képviselő.

A liberális Puiu Haşotti bejelentése valóban nagy felzúdulást váltott ki, ám a várt hatást nem sikerült elérniük, mivel a bizalmatlansági indítvány voksát nem tudták elhalasztani. Ha előbb szavaznak a magyar miniszterelnököt elítélő nyilatkozatról, megtörténhet, hogy a demokrata-liberálisok többségében is felébred a nemzeti érzés, az igen gombot nyomják meg, és elveszítik az RMDSZ bizalmát, a szövetség emberei pedig bosszúból szintén igennel voksolnak az ellenzéki indítványra — fejtette ki Édler András, hozzáfűzve: szerencsére nem ez történt.
Azóta is sokan találgatják azonban, honnan származik az idézet, amelyet Orbán Viktor üzeneteként olvastak fel a román parlamentben. A magyar miniszterelnök által kiadott hivatalos dokumentumban nincs olyan passzus, amely bár hasonlítana a szociáldemokraták által felolva­sottakra: "Legyen Erdély, a magyar nemzet olyan, amilyen régen volt. Erdélyt olyan nagyhatalmak, országok vették el tőlünk, amelyeknek jól meghatározott céljuk volt össze­ugrasztani a nemzeteket, olyan országhatárokat rajzolni, melyeket ők irányíthatnak" — ezeket a szavakat tulajdoní­tották Orbán Viktornak, ezek váltották ki az ellenzéki honatyák felháborodását.
**********
Mit lehet még mondani. ? ... Talán anyit hogy ami történt azt sovinizmusnak hivják és az egyenlő a szélsőséges nacionalizmussal......!!!!!!! .

"A patrióta jogot véd, a soviniszta jogot sért" -

dr. Jeszenszky Géza ----vajon mond ez valamit a frusztrált sovinista ellenzéki politikusainknak ...????????????????????

2011. március 17., csütörtök

Magyar-román vita a bizalmi szavazáson



Nem fogadta el a parlament az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt szerdán, így helyén marad az Emil Boc vezette kormány. Az ellenzéknek 236 igen szavazatot kellett volna összegyűjtenie a kormány megbuktatásához, ám nemhogy ez nem sikerült, de még a voksolásban is csak 216 honatya vett részt. A kormánypártok törvényhozóinak többsége nem élt szavazati jogával. Az este 23 órakor véget ért ülést egy Orbán Viktornak tulajdonított nyilatkozaton való heves vitatkozás jellemezte, mely szerint a magyar miniszterelnök március 15. üzenetében állítólag arról beszél, hogy Erdélyt elvették Magyarországtól, ugyanakkor autonómia-törekvéseket támogató kijelentéseket tett.

A Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt politikusai hevesen bírálták a kormányt, hogy az nem határolódik el a magyar kormányfő kijelentéseitől. Az ülést többször is megszakították, amikor az ellenzéki politikusok az üzenetbe foglaltak közös nyilatkozatban való elítélését követelték.

A vitán Emil Boc kormányfő higgadtságra intette a honatyákat, mint mondta nem szabad első felindulásból hitelt adni a téves információknak, majd egy dokumentumot lobogtatva közölte: a magyar üzenet semmi olyasmit nem tartalmaz, amit az ellenzéki politikusok állítanak. Ugyanakkor azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy mindössze így akarják összeugrasztani a kormányzó a Demokrata Liberális Pártot az RMDSZ-el a kormány megbuktatása érdekében.

Orbán Viktor ünnepi üzenetében egyébként a román média tájékoztatásával ellentétben nincs szó autonómia-törekvésekről, sem pedig Erdély elveszítéséről.

A dokumentum szerint a kormányfő úgy fogalmazott: „A nemzet ünnepe mindig alkalom arra is, hogy számvetést készítsünk a nemzet állapotáról. Mit értünk el? Jó úton haladunk-e? Az elmúlt években kétségek között ünnepeltük. Hosszú idő után most ismét felszabadultan köszönthetjük a tavaszt”. Továbbá: „Magyarország nagyot változott, és most a megújulás hónapjait éli. Sok még a teendőnk, örökségünk embert próbáló feladatok elé állított valamennyiünket. Voltak olyan teendőink, amelyekkel nem tudtunk és nem is akartunk várni. Megalapítottuk a nemzeti összetartozás napját, és lehetővé tettük a határon túl élő magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését a szülőhely elhagyása nélkül.”

A bizalmatlansági indítvány vitáján heves indulatokat gerjesztett az is, hogy március 15-én Csíkszeredában Csibi Barna felakasztott egy Avram Iancut ábrázoló szalmabábút. Emil Boc erre azzal reagált, hogy az ügyben a hatóságok kell a dolgukat tegyék. Az „akasztás” miatt egyébként eljárás indult diszkriminációra való uszítás miatt.

Az ellenzéki indítvány a szavazáson mindössze 216 szavazatot kapott, így a kormány a helyén marad, a munkatörvény pedig elfogadottnak tekinthető.

A Boc-kabinet kevesebb mint egy év alatt immár az ötödik bizalmi szavazást élte túl. A kormány álláspontja szerint a módosított munkatörvénykönyv - amelyet a Nemzetközi Valutaalap szorgalmazott - egyebek mellet rugalmasabbá teszi a munkaerőpiacot és visszaszorítja a feketemunkát, a tervezet azonban az ellenzék és a szakszervezetek elégedetlenségét váltotta ki, a többi közt amiatt, hogy a munkáltatók könnyebben elbocsáthatják alkalmazottjaikat és határidős munkaszerződéseket is bevezethetnek.

2011. március 16., szerda

Együtt ünnepelt Kelemen Hunor és Tőkés László



Az összefogás szükségességére, a könnyített honosítás megadásának fontosságára, az első állampolgári eskük által szerzett boldogságra reflektáltak az erdélyi és a partiumi városokban megszervezett március 15-i megemlékezések szónokai. Szinte kivétel nélkül történelminek nevezték az idei ünnepet, s további együttes fellépést sürgettek. „Amennyire lehet lemosva 2004 szégyenét, megharcolunk minden magyarért, éljen a világ bármely pontján” – hangsúlyozta csíkszeredai beszédében Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes.

A székely zászló ünnepélyes felvonásával kezdődött a március 15-i megemlékezés Csíkszeredában. Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár, Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Borboly Csaba Hargita, Tamás Sándor Kovászna, illetve Lokodi Edit Emőke Maros megyei tanácselnök, Korodi Attila képviselő, Gyerkó László szenátor jelenlétében vonták fel a Székely Mózes családjától származó zászlót a megyeházára. Az eseményre Tamás József, római katolikus püspök adta áldását, majd beszédében összetartásra buzdította a magyar nemzetet.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára szervezett megemlékezés a Petőfi Sándor Általános Iskolánál folytatódott. Kiss Ernő, az intézmény vezetője beszédében hangsúlyozta, a március 15-ei ünnepség hivatása, hogy „erőt adjon, tanítson, felemeljen és irányt mutasson a mai világban. Március 15. nemzetté változtatott egy népet”. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere Csík vármegye szemszögéből ismertette az 1848-as történéseket, és arra buzdította a tanítókat, alapítsanak „nemzetvédő köröket” – a mai, divatos környezetvédő körök mintájára –, hogy a gyerekek és felnőttek egyaránt megismerhessék saját történelmüket.

A nagyszabású megemlékezésre és koszorúzásra délután került sor a Mikó-vár előtti téren rangos vendégek jelenlétében. Kisebb felzúdulást okozott, hogy az ünnepség a román himnusszal kezdődött, de rögtön utána felcsendült a magyar nemzeti ima is, ami megnyugtatta a kedélyeket. Csíkszereda polgármestere ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy új nemzeti létminimumra van szükség, illetve olyan helyi és önkormányzati képviselőkre, akik felesküdtek a területi autonómiára.

„Kivettük mi is a részünket a szabadságharcból, a csíksomlyói gimnázium tanulói mind bevonultak honvédnek, de egyik sem jött vissza. Sötétség borult akkor ránk. És mit csinál az ember a sötétben? Álmodik. Éjszaka ma is, akár csak 1849 után, álmodunk, az anyanyelvünkön. Sajnos sok helyen akkor van baj, amikor felébredünk” – mondta Ráduly. A polgármester hozzátette, szükség van arra, hogy ne csak éjszaka, álmainkban, hanem nappal, a valóságban is egyenlők legyünk. „Siculi sunt omnes nobili – a székelyek nemes emberek, ugyanakkor szabadok és egyenlők is, tegyünk róla, hogy mindenhol így legyen, ahol magyarok élnek” – zárta gondolatait Ráduly Róbert.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, kulturális miniszter úgy vélekedett, a szabadságharc a 19. század legnagyobb magyar teljesítménye volt, hiszen a nemzet a szabadság nevében összefogott és együtt mozdult. Kelemen hangsúlyozta, bár ma már természetes, hogy szabadon emlékezhetünk, szabadon ünnepelhetünk és mondhatunk beszédet, 21 évvel ezelőtt Marosvásárhelyen egyetlen felirat lángba borította a várost.

„A dolgok mindig visszafordíthatóak, így nem szabad feladnunk a vágyat, hitet, akaratot, reményt, hogy szabadon éljünk” – szögezte le az elnök. Kelemen hozzátette, a jövőben a kollektív jogok, az önrendelkezés kerül majd terítékre, így akkor is szükség lesz az öszszefogásra, a márciusi ifjak példájára. „A nemzeti identitásunkért folytatott harc csak összefogással, tisztánlátással és célkövető magatartással lesz eredményes.

Ehhez minden magyar emberre szükség van. Az idősekre, akiktől nemzeti történelmünket, hagyományaink tiszteletét tanulhatjuk meg, a felnőttekre és fiatalokra, akik életerejükkel táplálják közösségünket és a gyerekekre, akik a magyar jövőt biztosítják a szülőföldön. Csak így lesz erős közösség az erdélyi magyar közösség. Csak így tudjuk közösen megszabni azt az irányt, amely a múltból jön, és a jövőbe vezet” – fejtette ki.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédében úgy fogalmazott, magyarokként hitet kell merítenünk őseink példájából, illetve le kell vonnunk a történelmi tanulságokat. „Csak akkor van megmaradás, ha az egész népben benne él a történelem és a büszkeség, hogy érdemes ehhez a nemzethez tartozni” – mondta. Semjén kifejtette, a történelem során mindig ugyanaz volt a megmaradás parancsa: Szent István korában a szuverén állam megteremtéséért és a keresztény Európához való csatlakozásért küzdöttek, 1848–49-ben a haza és a haladás volt a jelszó, 1956-ban pedig azt skandálták, vonuljanak ki az oroszok, legyen független Magyarország.

A miniszterelnök-helyettes kiemelte, a megmaradáshoz azonban arra is szükség van, hogy együtt cselekedjünk, ahogy annak idején a különböző elveket valló Széchenyi, Kossuth és Deák is összefogott. Az első állampolgársági eskütételekre reflektálva Semjén elmondta, 2004-ben fekete gyertyát küldtek az Országházba, most azonban fehéret kaptak. „Amennyire lehet lemosva 2004 szégyenét, megharcolunk minden magyarért, éljen a világ bármely pontján” – hangsúlyozta.

A beszédek sorát Tőkés László, az EMNT elnöke, az Európai Parlament alelnöke zárta. „163 esztendővel ezelőtt a márciusi ifjak forradalmi kiáltványának 12. pontja uniót hirdetett Erdéllyel. A 12. pont ritka gyorsasággal a beteljesülés útjára lépett: igazi 21. századi megoldásként, a határok fölötti nemzetegyesítés politikájának megfelelően, a nemzet közakaratából megvalósulóban a magyar unió – az Európai Unióban” – hangzott el. Tőkés az EMNT által működtetett demokrácia-központok szlogenjét ismételte beszédében: „Magyarnak lenni jó!” Majd kiegészítve zárta gondolatait: „Magyarnak, székelynek lenni jó!” Az ünnepséget koszorúzás követte, majd az egybegyűltek fáklyákkal vonultak a Gál Sándor-szoborhoz, ahol szintén koszorúkat helyeztek el.

2011. március 15., kedd

Elkezdődött a nemzetegyesítés



Letették az esküt az egyszerűsített honosítás első kérelmezői Csíkszeredában és Kolozsváron. A Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusán tegnap tizenkét személy ünnepélyes keretek közt vehette át a honosítási okiratot, az eskü-, illetve fogadalomtétel meghívott vendégei között jelen volt Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Füzes Oszkár, Magyarország romániai nagykövete is. A frissen magyar állampolgárságot szerzettek között volt Csíkszeredában Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is, Kolozsvárott pedig Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint a Magyar Ifjúsági Tanács által szervezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezőcsapata.

Az első magyar állampolgársági eskütétel nem volt nyilvános, keretében kapta meg a honosítási okiratot Csíkszeredában a 80 éves Szabó Ibolya is, aki néhány héttel ezelőtt egy olyan fényképre bukkant, amely őt ábrázolta 10 évesen, illetve egy magyar katonát, akiről később kiderült, a korábban Csíkszeredába kihelyezett konzul, Böhm Dávid nagytatája volt. „Minden magyar ajkúnak – függetlenül attól, hogy van-e állampolgársága, vagy nincs – azt üzenem, hogy ez csodálatos érzés” – mondta Ibolya néni az eskütételt követően.

Tegnap délelőtt lett másodjára magyar állampolgár Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke is. „Számomra ez egy örömünnep. 1940–1945 között még nem tudtam felmérni, mi a jelentősége annak, hogy magyar állampolgár vagyok, ma már tudom, érzem” – nyilatkozta Szilágyi.
Szász Jenő, az MPP elnöke úgy nyilatkozott, az eskütételt követően úgy érezte, hogy másodszor született meg. „Hasonlóképp érezheti magát az a sportoló, aki célba ér. Én azt gondolom, megért minden erőfeszítést” – hangsúlyozta.

Kövér: történelmi pillanatokat élünk



Kövér László, az Országgyűlés elnöke szerint nemcsak a magyar állampolgárságot igénylők, hanem a magyar nemzet számára is történelmi pillanat volt a Csíkszeredában megtartott első állampolgársági eskütételi ünnepség.
A házelnök szerint ez az ünnepélyes rendezvény egyrészt lezár néhány szomorú fejezetet a magyarság történelmében, másrészt viszont új fejezetet nyit. „A választások nyomán alakult parlament elfogadta a nemzeti összetartozásról szóló törvényt, amellyel szimbolikusan, erkölcsi-politikai értelemben lezárta a Trianon óta eltelt kilencven esztendőt” – emlékeztetett Kövér László. Szerinte ezáltal a magyarság a jövő felé tekinthet, így nem kell jóvátehetetlen tragédiaként megélnie azt, ami 1920-ban történt. „Inkább abból merítsünk erőt, hogy azóta is megmaradtunk, azóta is együvé tartozunk, a megváltozott körülmények között most már képesek vagyunk összeadni erőinket” – mondta.

Az új korszak részének nevezte a honosítási törvény elfogadását is, akárcsak azt, hogy az Országgyűlés új alkotmányt készül megtárgyalni és elfogadni, hitet téve az egységes nemzet mellett. Ez állásfoglalás lesz amellett – tette hozzá –, hogy a mindenkori magyar állam és a mindenkori magyar kormány a jövőben már nem csupán felelősséget érez, hanem felelősséget visel azok iránt a magyar közösségek iránt, amelyeket a történelem elszakított a magyar államtól.

Dr. Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul ünnepélyes, felemelő eseményként értékelte az első „külhoni eskütételt”. Az eddig benyújtott állampolgársági kérelmekkel kapcsolatosan a főkonzul elmondta, amint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal feldolgozza a kérelmeket és visszaküldi Csíkszeredába, igyekeznek minél hamarabb megszervezni az eskütételeket. Ma további eskütételekre kerül sor Csíkszeredában, ezeken egyebek közt részt vesz Semjén Zsolt kormányfőhelyettes is.

Ünnepélyes eskütétel Kolozsváron is



„Valóban történelmi pillanatokat élünk, most már nemcsak kultúrnemzet vagyunk, hanem közjogi értelemben is összetartozunk” – jelentette ki tegnap Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes a kolozsvári főkonzulátuson, ahol ünnepélyes keretek közt vehette át a honosítási okiratot Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint a Magyar Ifjúsági Tanács által szervezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezőcsapata.

Tőkés László a sajtó konzulátus előtt várakozó képviselőinek bemutatta a Magyar Köztársaság által kiállított, a személyi azonosítót és a lakcímet igazoló hatósági igazolványát. Semjén Zsolt közölte, az igazolvány semmiben sem különbözik bármelyik magyar állampolgár személyazonossági iratától, „nincs többé belföldi meg külföldi magyar”.

Tőkés László is élete egyik legemlékezetesebb napjaként élte meg az eskütételt. Mint mondta, a kedvezményes honosítással megvalósul a ’48-as forradalom kiáltványának 12. pontja, azaz Magyarország uniója Erdéllyel, és mindez úgy, hogy nem sérültek a jelenlegi államhatárok. „Köszönjük a magyar kormánynak, hogy helyrehozta a 2004. december 5-i katasztrófát, amikor elbukott a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. A határok tiszteletben tartása mellett, de közjogilag egyesült a nemzet” – nyilatkozta Tőkés László. Az Európa Parlament alelnöke hozzáfűzte, a kedvezményes honosítással a magyar kormány a trianoni békeszerződés okozta sebeket is gyógyítja. Tőkés Lászlón kívül tegnap mintegy negyvenen tették le a magyar állampolgársági esküt a kolozsvári főkonzulátuson.

*******************



Kövér: a határon túliak is delegáljanak képviselőket

Kövér László a Duna Televízió Heti Hírmondó című vasárnapi műsorában a határon túli magyarok választójogával kapcsolatban azt mondta: számára szimpatikusabb megoldás lenne, ha saját képviselőket delegálnának a magyar parlamentbe. Az Országgyűlés elnöke kiemelte: a két alternatíva közül, miszerint vagy csak pártlistára adhassanak le voksot azok a magyar állampolgárok, akiknek nincs állandó magyarországi lakcímük, vagy saját képviselőket delegáljanak, neki az utóbbi a szimpatikusabb. Ezzel a módszerrel nem „engednék be” a magyar belpolitikába a nem magyarországi lakhellyel rendelkező külhoni magyarokat – tette hozzá. Kifejtette: mindkét elképzelés mellett és ellen vannak komoly érvek, de az első, a listás szavazásról szóló verzió azt a látszatot keltené, mintha a kormányoldalnak az lenne a fontos, hogy a magyar belpolitikát a határon túl élő magyarok szavazataival döntsék el. A második elképzelésben számára az a szimpatikus, hogy a közösségek a maguk sajátos képviseletét tudnák megteremteni a magyar parlamentben. Kövér László kiemelte: az új alkotmányban megszűnik a diszkrimináció, hogy aki nem rendelkezik állandó lakhellyel Magyarországon, azt kirekesztik a választójogból. Ezt a passzust eltörli az alkotmány, és ez automatikusan azt jelenti: akinek nincs állandó lakhelye Magyarországon, de magyar állampolgár, részt vehet majd valamilyen formában magyar választásokon.

Jogos jussukat kapták vissza



Kövér László, a magyar parlament elnöke és Füzes Oszkár nagykövet jelenlétében Zsigmond Barna Pál főkonzul előtt tegnap Csíkszeredában letette az állampolgársági esküt az első tizenkét személy, aki megkapta a magyar állampolgárságot.

Negyvenezer fölött van azoknak a száma, akik az elmúlt két és fél hónapban benyújtották kérésüket a magyar állampolgárság elnyeréséért. Tegnap a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusán tizenkét személy vehette át a honosítási okiratot és tette le az állampolgársági esküt. Az eseményen jelen volt Kövér László házelnök, Füzes Oszkár bukaresti nagykövet, valamint dr. Kelemen András elnöki tanácsadó is.
Kövér László, bár gyakran jár Erdélybe, házelnökként, hivatalosan most utazott első alkalommal ide. Amint mondta, meghatottan vett részt az ünnepségen, amelyen jogos jussukat kapták vissza a honosítottak, amit nagyszüleik, szüleik hagyományoztak rájuk.
Dr. Kelemen András az esemény kapcsán Adyt idézte: Minden Egész eltörött. „Most pont a fordítottja van: minden eltörött elindul egésszé válni” – mondta.
Az első honosított személyek között volt Szabó Ibolya is, akinek történetéről február elején beszámolt a Hargita Népe: kérelméhez csatolt, az 1940-es bevonuláskor készült fényképén Böhm Dávid konzul felismerte nagyapját, aki abban az időben a bevonuló katonák között volt. Ibolya néni meghatódva, ugyanakkor elégtétellel vette át a honosítási okiratot, és mint mondta, most tudja csak megbocsátani a magyarországiaknak azt a bizonyos december ötödikét. Az elmúlt héten Ibolya néni Magyarországra utazott, ahol filmet forgattak látogatásáról. Személyesen is megismerte ez alkalommal Böhm Dávid családját, ellátogatott Német József egykori magyar katona ozorai sírjához, ahol elszavalta azt a verset, amelyet 1940-ben, a közös fénykép készítésekor gyerekként elmondott.
Böhm Dávid konzul a fénykép történetének emberi oldalát tartja fontosnak: találkozott két család, akik az első pillanattól úgy közeledtek egymáshoz, mintha régóta ismernék egymást. Visszajött most Csíkszeredába, hogy a házelnök, a nagykövet és a főkonzul társaságában átadhassa a honosítási okiratot. Ibi néni múlt heti látogatásáról úgy vélekedik, hogy szimbolikus értelemben több dolog összefonódik, sok szép pillanatot élt meg mindkét család, és bízik benne, hogy a jövő is tartogat számukra szép találkozásokat. – Amikor átadtam az okiratot, legkevésbé konzulnak éreztem magam, inkább unokának. Amikor Székelyföldre jövök, hazajövök. Lett egy családom Székelyföldön – mondta Böhm Dávid.
Az elsőként honosított személyek között volt Szilágyi Árpád volt politikai fogoly és Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke is. Balogh György konzul elmondta, hogy letette az esküt egy fiatal házaspár is, akik Angliában dolgoznak ugyan, de amikor megtudták, hogy március 14-én átvehetik a honosítási okiratot, azonnal repülőjegyet vettek és Csíkszeredába utaztak.
Ma Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jelenlétében ismét eskütételre és újabb honosítási okiratok átadására kerül sor a csíkszeredai főkonzulátuson.

2011. március 12., szombat

Őrizetben Kézdivásárhely MPP-s polgármestere



Csúszópénz elfogadása miatt őrizetbe vette pénteken a korrupcióellenes ügyészség (DNA) Rácz Károlyt, Kézdivásárhely polgármesterét. A Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben 2008-ban polgármesteri mandátumot nyert Ráczot rajtakapták, amint csúszópénzt fogadott el. Az ügy érzékenyen érintheti az MPP-t, mivel az alakulat idén nem csak március 15-i központi ünnepségét, hanem egy nappal azt megelőzően kongresszusát is Kézdivásárhelyen tervezi megtartani.

A DNA pénteki közleménye szerint Rácz Károlyt 24 órára őrizetbe vették, szombaton pedig az ügyészek kérni fogják, hogy a Kovászna Megyei Törvényszék helyezze 29 napos előzetes letartóztatásba az MPP-s polgármestert.

A korrupcióellenes ügyészek szerint Rácz egy éven át, tíz alkalommal fogadott el csúszópénzt, legutóbb 10 ezer lejt, pénteken.

A korábban indult vizsgálat során kiderült, hogy miután a kézdivásárhelyi önkormányzat 2010 februárjában szolgáltatási keretszerződést kötött egy céggel sóder és aprókavics beszállítására, Rácz Károly polgármesterként egy konkrétan meg nem határozott pénzösszeget kért a szerződés „problémamentességének” biztosítása fejében a cég ügyvivőjétől – aki aztán feljelentette.

A DNA szerint Rácz Károly a 2010 április és 2011 február között összesen 41 ezer lejt kapott csúszópénzként: 2010 április és október között havonta 4 ezer lejt, novemberben 10 ezer lejt, és idén február 17-én 3 ezer lejt.

A tettenérést március 11-én, pénteken rendezték meg a DNA ügyészei, ekkor vett át az MPP-s polgármester 10 ezer lejt feljelentőjétől.

.........NO COMENT .......!!!!!!!!

Nem mindenhol ünnepelnek közösen az erdélyi magyar szervezetek március 15-én



Az előző évekhez hasonlóan idén sem minden erdélyi és partiumi településen ünnepelnek együtt az erdélyi magyar pártok és szervezetek március 15-én, a magyar nemzeti ünnepen. Megtudtuk, Szatmár megyében és Nagyváradon például nem sikerült egységes álláspontra helyezkedni, az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) azonban több székelyföldi helyszínen és Kolozsváron közösen ünnepel. A Magyar Polgári Párt (MPP) Kézdivásárhelyen tartja központi rendezvényét.

Szatmár megyében fel sem merült a közös rendezvényszervezés gondolata, a magyar szervezetek idén is külön emlékeznek meg a forradalomról és szabadságharcról március idusán. Az RMDSZ Szatmár megyei szervezetétől megtudtuk, a szövetség helyi képviselete nem kezdeményezett közös rendezvényszervezést egyetlen más magyar politikai alakulattal sem, és őket sem keresték meg hasonló felkéréssel.

Mint minden évben, a legtöbb szatmári magyar faluban lesz hagyományos megemlékezés, a megyeközpontban pedig idén is az István téri Petőfi-szobornál zajlik az ünnepi rendezvény. Az EMNT helyi szervezete történelmi tárgyú előadást tart, szintén Szatmárnémetiben, a szervezet Árpád utcai székházában, és ők sem csatlakoznak senkihez. Az előadást fáklyásmenet és rövid műsorral egybekötött koszorúzás követi majd a vasútállomás melletti temetőben.

Hegedűs Pál, az MPP Szatmár megyei szervezetének elnöke lapunk kérdésére elmondta, idén nem tartózkodnak a megyeközpontban, mert a polgári párt képviselői részt vesznek a szervezet Országos Tanácsának hétfői kézdivásárhelyi ülésén, és másnap szintén a háromszéki városban emlékeznek meg a szabadságharcról. A megyeközpontban így a polgáriak nem szerveznek ünnepséget.

Amint arra számítani lehetett, nem közösködnek a magyar szervezetek Nagyváradon sem. A Körös-parti városban élő magyarok idén akár három különböző megemlékezésen is részt vehetnek. Amint arról beszámoltunk, a nagyközönség számára legmegfelelőbb, délutáni időpontokat négy helyszínen egyszerre foglalta le kizárólagos módon az RMDSZ. Az EMNT megyei vezetősége, mint ismert, az év első munkanapján, január harmadikán reggel nyújtotta be igényét a köztéri megemlékezésre, ám akkor már a magyar nemzeti ünnep napján 15 órától 20 óráig mind a négy hagyományos helyszínt – Szacsvay Imre, Nicolae Bălcescu és Petőfi Sándor szobra, illetve Rulikowsky Kázmér síremléke – „lefoglalta” az RMDSZ.

Amikor a helyzetbe belenyugodva megelégedtek egy korábbi időponttal, és előre le szerették volna foglalni a helyszínt a 2012-es ünnepre, az EMNT képviselői azt a választ kapták, hogy csak folyó évre lehet területfoglalási engedélyt kérni, holott az RMDSZ tavaly októberben foglalta le az idei időpontokat.

Hasonlóképp jártak az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi képviselői is, de ők már azt is kiderítették, hogy az a polgármesteri rendelet, amelynek alapján csak folyó évi ünneplésre lehet engedélyt kérni, január 21-i keltezésű, kérésüket viszont három nappal azelőtt, 18-án iktatták a városházán. Az ifjúsági szervezet képviselői egyébként idén nemcsak koszorúznak, hanem arra szólítják fel a polgárokat, hogy a nemzeti ünnepen tűzzék ki a nemzeti lobogót. „Az állam elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozók jogát az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez és kifejezéséhez” – idézi Románia alkotmányát a szervezet felhívásában. „A magyar szabadság ünnepén élni kell a jogunkkal. Erre kötelez elődeink példamutató szabadságszeretete, áldozatvállalása, mártíriuma. Ezért minden nagyváradi magyar testvérünket, a civil és politikai szervezetek vezetőit, egyházaink, közigazgatási és oktatási intézményeink elöljáróit, testvéri üdvözlettel arra hívunk és kérünk, hogy szabadságunk ünnepén, március 15-én, a tulajdonukban, illetve kezelésükben lévő ingatlanok homlokzataira helyezzék ki a magyar nemzet jelképét. Ez a háromszínű lobogó nemzetünk töretlen jelenlétét és élni akarását fejezi ki” – olvasható az EMI csütörtökön közzétett felhívásában.

A politikai szervezetek acsarkodása miatt egyébként a Facebook közösségi portálon civil kezdeményezés indult, amely arra buzdít, hogy a „pártrendezvényekbe belefáradt” váradi polgárok ne vegyenek részt politikai szervezetek által meghirdetett megemlékezéseken.

Kelemen és Tőkés közösen ünnepel

A csíkszeredai önkormányzat meghívottjaként március 15-én együtt ünnepel a megyeszékhelyen az RMDSZ és az EMNT csúcsvezetése. Antal Attila alpolgármester lapunknak elmondta, nem pártrendezvényt kívánnak szervezni, minden évben az önkormányzat arra törekszik, hogy méltóképpen hajtson főt a magyar nemzet ünnepén. Csíkszereda polgármesteri hivatala az idei ünnepségre Tőkés Lászlót, az Európai Parlament alelnökét, az EMNT elnökét, Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettest és Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét is meghívta.

Az ünnepi program része a Nyergestetőn tartott, immár hagyományos ünnepi megemlékezés és koszorúzás is Csíkkozmás község önkormányzata és az RMDSZ csíki területi szervezetének kezdeményezésére. A csíkszeredai ünnepséget élőben közvetíti a Duna Televízió. Az EMNT ünnepi meghívójában megfogalmazza: „Csíkszeredában szülőföldjükön kitartó, nyelvüket, kultúrájukat és nemzeti hovatartozásukat óva őrző véreink magyar állampolgárként köszönthetik a közös Hazát.” Sepsiszentgyörgyön idén is az önkormányzat szervezi az ünnepséget, az előkészületekben az RMDSZ és MPP helyi képviselői is részt vesznek, mindkét szervezet politikamentes rendezvényt ígér.

MPP-s ünnep a céhes városban

A Magyar Polgári Párt (MPP) Kézdivásárhely főterén tartja központi rendezvényét, egy nappal korábban pedig szintén az udvarteres városban zajlik a szervezet Országos Tanácsának munkaülése. Megtudtuk, a hagyományosan a Gábor Áron téren zajló megemlékező ünnepséget – melyre idén is több ezer résztvevőt várnak – az önkormányzat szervezi, meghívták az RMDSZ képviselőit. A programtervezetben egyelőre nem szerepel felszólaló az EMNT részéről. A hagyományőrző csapatok és a környékbeli települések képviselőinek felvonulásával kezdődő, délelőtt zajló rendezvény keretében az MPP által meghívott Kövér László, az Országgyűlés elnöke, valamint Szász Jenő, a polgári párt elnöke, Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor és Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester mond ünnepi beszédet.

Székelyudvarhelyen a különböző politikai alakulatok, az RMDSZ, MPP és az EMNT egyaránt a városháza által szervezett ünnepi megemlékezésen vesznek részt, amelyen a kulturális jellegű előadások kapnak főszerepet. A Márton Áron téren tartandó megemlékezésen évről évre az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére állított Vasszékely szobornál helyezik el a kegyelet koszorúit. Együtt ünnepel az RMDSZ és az EMNT helyi szervezete Kolozsváron is – tudtuk meg Gergely Balázstól az EMNT Kolozs megyei szervezetének elnökségi tagjától és Csoma Botond RMDSZ-es önkormányzati képviselőtől. Csép Sándor, az MPP megyei elnöke ugyanakkor elmondta, bár Kolozsvárról is legtöbben Kézdivásárhelyre utaznak az MPP kongresszusára, így ott ünnepelnek, a polgári párt a kincses városi megemlékezésen is képviseltetni fogja magát.

**********

Törvényesített magyar ünnep?

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy véli, magától értetődő gesztus lenne, ha a parlament szabadnappá nyilvánítaná március 15-ét, utalva arra, hogy a szenátus és a képviselőház kedden nem ülésezik, hogy az RMDSZ-es honatyák saját körzeteikben ünnepelhessenek. Fekete Szabó András, a szövetség szenátusi frakciójának vezetője jó ötletnek tartja Antal Árpád javaslatát, azonban nem hisz abban, hogy egy ilyen törvénytervezetet el lehetne fogadtatni a plénummal. „A magyar nemzeti ünnep munkaszüneti nappá való nyilvánítása egyszer sem került terítékre a szenátusban és a képviselőházban, és ne felejtsük el, hogy az RMDSZ a testület 6 százalékát jelenti. Nehezen elképzelhető, hogy meg tudnánk győzni a parlamenti képviselők több mint 44 százalékát arról, hogy a magyar nemzeti ünnep legyen szabadnap Erdélyben” – fogalmazott Fekete

2011. március 9., szerda

Honosítás: egy hét múlva állampolgári eskük



Zökkenőmentes az egyszerűsített honosítási eljárás, a konzulátusok feloészülten végzik feladataikat – emelte ki Németh Zsolt külügyi államtitkár az Országgyűlés külügyi bizottságának tegnapi ülésén. Mint részletezte, az első ünnepélyes eskütételek március 14-én és március 15-én lesznek.

Németh Zsolt elmondta, az első hónapok tapasztalatai alapján a kormánybiztosi koordináció és az államigazgatási szervek közötti együttműködés hatékony volt. Németh elmondta: a januári indulástól március 2-éig a külképviseletekre 14 750 honosítási és 5795 névmódosítási kérelem érkezett. A legnagyobb forgalmat a csíkszeredai, a szabadkai és a kolozsvári főkonzulátus bonyolította le. Csíkszeredában több mint 21 ezer, Szabadkán több mint 13 ezer, Kolozsvárott több mint 11 ezer előzetes jelentkezést regisztráltak, és napi 150–300 új ügyfél jelentkezik.

Az első ünnepélyes eskütételek március 14-én és március 15-én lesznek. Március 14-én és március 15-én Kolozsvárott és Csíkszeredán lesznek eskütételek több körben, emellett a nemzeti ünnepen teszik le az állampolgársági esküt többen Szabadkán, majd március 16-án Berlinben, Londonban és Torontóban. Nagy Gábor Tamás (Fidesz), a testület alelnöke eközben arról tájékoztatott, hogy március 15-én a budai várban 30–50 csángó számára szerveznek ünnepélyes állampolgársági esküt.

Visszakapni nevet és szülőhelyet

Németh Zsolt – felsorolva az elmúlt időszak intézkedéseit és fejlesztéseit – kiemelte, megteremtették a feltételeit annak, hogy a külhoni magyarok nevüket és szülőhelyüket is viszszakaphassák. Mint elmondta, a honosítási okirat hátoldalára kerül majd a névmódosítási határozat, így nem egy idegen nevű, hanem magyar nevű személyeket honosítanak majd. Szólt arról, hogy a honosítási okiraton a kérelmező választása szerint születési helyként vagy csak a helység történelmi magyar neve szerepel, vagy pedig a magyar elnevezés és zárójelben a mostani, idegen nyelvű elnevezés. Minden más okiraton születési helyként a történelmi magyar elnevezés, és zárójelben a mostani elnevezés és országnév lesz feltüntetve. Az államtitkár beszélt arról is, hogy a hónap végétől az útlevélkérelmek befogadása is megkezdődhet a külképviseleteken.

„Kifogástalan a tájékoztatás”

A külügyi államtitkár kiemelte a határon túli magyar szervezetek tájékoztatásban betöltött szerepét. Munkájukat felbecsülhetetlennek nevezte, és mint mondta, tájékoztató feladatukat kifogástalanul végzik el. Németh Zsolt azt mondta, azzal számolnak, hogy a honosítási eljárás a konzulátusokon hosszú évekre nagyon komoly kapacitásokat köt majd le.

Az RMDSZ-ért aggódik az MSZP

Szabó Vilmos (MSZP) is úgy fogalmazott, elismerés illeti azokat, akik a honosítás előkészítésében és lebonyolításában részt vesznek. Ugyanakkor megjegyezte: beárnyékolja „ezt a történetet”, hogy a kormány csak „a szívének kedves” külhoni magyar szervezeteket vonja be a folyamatba. „Az RMDSZ miért nem tud ebben a munkában részt venni, és miért kell Demokrácia Központnak hívni ezeket az irodákat, ha nincs mögöttes szándék” – sorolta kérdéseit. Megjegyezte: a 2004. decemberi népszavazáshoz vezető úton minden magyarországi parlamenti pártnak megvan a felelőssége, így a Fidesznek is.
Tilki Attila (Fidesz) visszautasította a szocialista képviselő utóbbi állítását. „Felháborító, hogy az MSZP politikusa beszél arról, milyen felelőssége van más parlamenti pártoknak a 2004. évi gyászos emlékű népszavazásban” – fogalmazott, hozzátéve: a Fidesznek ebben semmilyen felelőssége nincs. Kalmár Ferenc (KDNP) szintén megdöbbenésének adott hangot Szabó Vilmos ezen kijelentése miatt. Elmondta: arra készülnek, hogy augusztusban, a szőregi csata évfordulóján állampolgársági esküt szerveznek Szegeden.

Németh Zsolt a honosításban részt vevő külhoni magyar szervezetekről azt mondta: a kormány álláspontja, hogy egy közvetítő – nem pártszerű – tömörüléssel alakítanak ki szerződéses együttműködést, de mindenkivel nyitottak a kooperációra. A demokrácia-központok elnevezést az érintettek választották – jegyezte meg.

A tájékoztatás végén Kovács László (MSZP) alelnök arról beszélt, hogy jó szívvel támogatják a kormány politikáját, ha az valóban szolgálja a határon túli magyarok érdekeit. A megosztásra irányuló törekvések nem használnak az ott élő magyaroknak – hangoztatta és bírálta Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnök RMDSZ-kongresszuson elmondott beszédét. Németh Zsolt válaszában azt mondta, az elmúlt 20 év szocialista nemzetpolitikáját jól tükrözte az a kampány, amit a 2004-es népszavazás előtt folytattak, illetve a 2002-es 23 millió román munkavállalóval való riogatás. „Ha Kovács László úgy gondolja, saját pártjának érdekeinél is fontosabbak a határon túli magyarság érdekei, hajlandók vagyunk tárgyalni” – tette hozzá Németh

************

Sokan érdeklődnek a Partiumban

Több mint kétezer Bihar megyei személy honosításához szükséges iratmennyiséget ellenőrzött és véglegesített az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács három bihari demokrácia-központja az év első két hónapjában – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Nagy József Barna, a nagyváradi központ irodavezetője. Az 1117 lezárt irattartóval Bihar megye partiumi éllovasnak számít a magyar állampolgárságot igénylők számát tekintve – a következő a sorban Szatmár megye 797-tel, Máramaros 490-nel, Szilágy pedig 301-gyel. Zatykó Gyula, a partiumi irodák koordinátora azt mondta, öröm, hogy a temesvári és az aradi demokrácia-központok is 270-272 dossziét zártak le január és február folyamán. Bihar megyében három állandó munkapont működik: egy Nagyváradon, egy Érmihályfalván és egy Margittán. Nagy József Barna elmagyarázta: már a mobilcsoportok is járják a vidéket a központok környékén, és emlékeztetett: nem lehet akadály az sem, ha valaki mozgássérült, vagy egyéb okokból képtelen elhagyni otthonát, hiszen a demokrácia-központok munkatársai kérésre házhoz mennek az iratokat ellenőrizni, és a konzul kiszáll az ágyhoz kötötthöz az iratok személyes átvételéért, illetve az eskütételre is. Az érmihályfalvi központ valamiféle népművelő szerepet is felvállalt – büszkélkedett Szilágyi Ferenc irodavezető. Nemrég Érmellék-térképet adtak ki, szombatra Raffay Ernő történészt várják, hogy előadást tartson a mihályfalviaknak, áprilisban pedig Süli-Zakar István, a Debreceni Egyetem oktatója látogat el hozzájuk.

***************************

Új főkonzul Csíkszeredában

Az erdélyi származású Zsigmond Barna Pál lett Magyarország új, csíkszeredai főkonzulja, kinevezéséhez hozzájárult a román külügyminisztérium.
diplomata 1972-ben született Marosvásárhelyen, érettségi után, 1990-ben Magyarországra telepedett, ahol elvégezte a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karát, majd Svédországban tanult nemzetközi jogot a Svéd Intézet ösztöndíjával. Publikációi jelentek meg kisebbségi jogi témában. Az elmúlt időszakban a versenyszférában dolgozott ingatlanbefektetési és vagyonkezelési területen, több évet dolgozott a közigazgatásban, az Igazságügyi Minisztériumban, az Oktatási Minisztériumban és a Határon Túli Magyarok Hivatalában, tagja volt a Krónika Kiadóház Rt. igazgatótanácsának. Zsigmond Barna Pál nős, négy fiú apja, a Magyar Jégkorongszövetség alelnöke.

2011. március 8., kedd

Sikert arattak a székelyek a Hungexpón



Igazi sikert aratott a székely stand a budapesti Hungexpón, a hétvégén megszervezett Utazás 2011 kiállításon – jelentették ki a kiállítók. Szerintük az eredményt az év közben a Székelyföldre látogató vendégek számában lehet majd lemérni.

A 70 négyzetméteres stand teljesen új arculatát Ördögh Gyárfás Ágota fiatal sepsiszentgyörgyi designer jegyezte. A helyszínen székely ház zsindelyes tetővel, a kéményén gólyával, előtte kerítéssel és székely kapuval várta a látogatókat. A padon székely ruhás menyecskével lehetett fotózkodni, és a farsang végén rúdra szerelt lófejekkel lehetett játszani. A standon Kovászna megyét a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, Kézdivásárhely és Kovászna város önkormányzata képviselte, a szomszéd megye delegációját a Hargita megyei önkormányzat szervezte meg.

Gazda Zoltán, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület munkatársa elmondta, ezúttal a háromszéki cégeket nem utaztatták Budapestre, mert korábbi tapasztalataik szerint a túlzsúfolt stand nem elég áttekinthető. Így azt a megoldást választották, hogy korábban összegyűjtötték a cégek promóciós anyagait, leegyszerűsítették az ajánlatot, ezt az egyesület munkatársai népszerűsítették.

Gazda Zoltán szerint Nyugaton is egyre inkább az a gyakorlat, hogy a vállalkozók nem személyesen, hanem szakcéggel képviseltetik magukat a különböző kiállításokon. Ugyanakkor Kovászna megyéből több önkormányzat és a Turinfo iroda is fontosnak tartotta, hogy külön pulttal vegyenek részt a kiállításon.

Kapcsolatot teremtettek Simion Giurcával, a Bécsben lévő Romániai Turisztikai Promóciós Iroda vezetőjével, aki megígérte, az elkövetkezőkben gondja lesz rá, hogy Székelyföld-stand is legyen a Románia-standon belül, természetesen saját kultúráját jelenítve meg. Gazda Zoltán szerint az expó igazi sikerét az év közben a Székelyföldre látogató vendégek számában lehet majd lemérni.

RMDSZ-es akadályozás honosításügyben?

Akadályozzák a demokrácia-központok munkáját a Kolozs megyei RMDSZ-es vezetésű önkormányzatok – állítja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megyei vezetősége, a községvezetők azonban cáfolják a vádat. Az EMNT-sek szerint a szövetség elöljárói Széken és Körösfőn gátolták munkájukat.

Széken lakossági fórumot hirdettünk a honosítással kapcsolatos kérdések tisztázása érdekében, ám a polgármester úr elterjesztette, hogy senki ne jelenjen meg a fórumon” – áll az EMNT közleményében.
A szervezet szerint hivatalosan kértek helyiséget a széki önkormányzattól, ahol a munkatársaik az ügyfeleket fogadhatják, de ezt a polgármester azzal az indoklással utasította vissza, hogy a honosítás ügyintézésével az RMDSZ foglalkozik. Így kénytelenek voltak egy magánszemély otthonában berendezni irodájukat, áll a közleményben. „Hazug, mocsok disznók, akik ezt állították. Én szedtem össze az embereket, az RMDSZ részéről tízen is részt vettek az EMNT és a demokrácia-központok szervezte lakossági fórumon” – reagált az EMNT-sek vádjaira Sallai János széki polgármester. Az elöljáró elmondta, egy héttel a fórum után azért nem biztosított külön irodahelyiséget a demokrácia-központ munkatársainak, mert az önkormányzatnak nincs üres terme, azonban a helyi tanács felajánlotta, hogy a művelődési otthon bármikor a rendelkezésükre áll.

Az EMNT-sek azt állítják, Körösfőn is akadályokba ütköztek, amikor a helybeliek kérésére kiszálltak, hogy segítsenek a honosítással kapcsolatos iratcsomók összeállításában. „Mivel a lakossági fórumot a fűtetlen művelődési házban kellett megtartanunk, a jelenlevők elhatározták, hogy az iratcsomók összeállítását az iskola egyik, erre alkalmas helyiségében végezzük. A tulajdonképpeni ügyintézés előtti napon azonban Bukarestből, az RMDSZ-től letelefonáltak, hogy amennyiben a honosítás ügyintézése az iskolában történik, feljelentést tesznek a tanfelügyelőségen” – olvasható a közleményben, amely kifejti, mindkét esetben „a régi, diktatórikus időkre emlékeztető intézkedésekként” értékelik az RMDSZ hozzáállását.

Péntek László körösfői alpolgármester szintén cáfolta az EMNT-sek állításait. „Én hívtam fel Máté Andrást, hogy jogilag mi a teendő ebben a kérdésben. Ezt követően döntöttünk úgy, hogy nem engedjük be az EMNT és a demokrácia-központ munkatársait az iskolába, mert ott nincs helye politikának, mi sem megyünk oda pártgyűlést tartani” – szögezte le az elöljáró. Hozzáfűzte, nem tudják elfogadni az EMNT érvelését, miszerint a rendezvénynek nincs köze a politikához, ugyanis a fórumot hirdető plakáton az EMNT pecsétje is szerepelt, ez pedig politikai szervezet. Az alpolgármester – aki egyébként EMNT-tag – elárulta, a szervezet nem tájékoztatta őket időben a fórumról, ha tudják, az önkormányzat tüzelőjéből gyújtottak volna be a művelődési házba, így nyugodtan dolgozhattak volna ott a demokrácia-központ munkatársai.

Máté András RMDSZ-es képviselő elmondta, nem utasítást, csupán jogi tanácsadást adott Péntek Lászlónak. „Az iskola épülete az önkormányzat tulajdona, egyedül nekik van joguk dönteni arról, hogy milyen rendezvényeknek adnak helyet. Politikai gyűléseknek iskolákban nincs helye” – nyilatkozta a honatya. Csigi Levente, az EMNT Kolozs megyei elnöke cáfolatként elmondta, az EMNT nem politikai, hanem civil szervezet, ezért érthetetlen számukra az önkormányzatok magatartása.

*************
Honosítás: azonosító és lakcímkártya

Nyilvántartásba veszik a 2011. január 1-jét követően kedvezményesen honosított, és Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező polgárokat annak a törvénymódosító-javaslatnak értelmében, amelyet tegnapi ülésén fogadott el az Országgyűlés. Az érintettek személyi azonosítót és lakcímet tartalmazó okmányt kapnak. A parlament a törvény sürgős kihirdetését kérte a köztársasági elnöktől.

A Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter által benyújtott változtatások azért váltak szükségessé, mert az egyszerűsített honosítás bevezetésével megszűnt az az általános követelmény, hogy a magyar állampolgárság megszerzésének előfeltétele a magyarországi lakóhely megléte. Ennek következtében az indoklás szerint jelenleg nincs olyan hatósági nyilvántartás, amelynek segítségével a kedvezményesen honosítottakról megbízható adatok állnának rendelkezésre. Ebből következően szükséges megteremteni annak jogi keretét, hogy a 2011. január 1-jét követően kedvezményesen honosított, Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező polgárok a személyi adat-és lakcímnyilvántartás hatálya alá tartozzanak – olvasható a jogszabály indoklásában.

A módosítások értelmében az érintetteket az állampolgársági ügyekben eljáró szerv elektronikus értesítése alapján hivatalból induló eljárás keretében vennék nyilvántartásba, a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők részére személyi azonosítót és lakcímet tartalmazó okmányt adnának ki.

2011. március 7., hétfő

Böjte Csaba: Szent István-terv



Kárpát-medence közös hazánk, így természetes, hogy elfogultan, szívünkben sok-sok irgalommal szemléljük saját világunkat. De ha őszinték akarunk lenni, akkor a csodálatos szép természeti adottságok, az évszázados templomaink köré épült rendezett településeink, és a sok-sok kedves vendégfogadó, törekvő embertársunk érdeme, elismerése mellett is ki kell mondanunk, hogy nagyon sok gond, probléma van a szülőföldünkön. Az elmúlt években bejártam széltében-hosszában a Kárpát-medencét, és észrevételeimet, gondjaimat három csoportban fogalmazom meg.

I. Csodálatos tájak vannak a Kárpát-medencében. A szépen kanyargó út melletti megművelt kaszálók, szántóföldek, otthonná varázsolják a tájat. A délcegen magasló erdők szélén, a rendben tartott legelőkön békés, kérődző jószág látványa, minden embert örömmel, békével tölt el. De sajnos az utóbbi időben nagyon sok seb is éktelenkedik szülőföldünkön. Gaz, mocsok, rendezetlenség rútítja az utak, a patakok mentét. Felhagyott földek, düledező tanyák, gondozatlan, letarolt erdők, sok-sok olyan látvány várja a jövő-menő embert, ami szomorúsággal tölthet el. Sajnos, mint egy fertőző betegség, csak terjed ez a gondozatlanság.

II. Városainkba, falvainkba jó megérkezni, hisz az épített örökség mit őseinktől kaptunk, a jól átgondolt utcasorok, ízlésesen kivitelezett házak és középületek között, otthon érezheti magát az ember. De nem kell sokat nézelődni, mivel sajnos – akárcsak egy ép fogsorban a lyukas fogak, – szembe tűnnek falvainkban, városainkban, az oda nem illő, düledező, romos házak, át nem gondolt átalakítások. Érződik, hogy néhány vályogház, elhagyott otthon felett eljárt az idő, megértek a bontásra, újjászületésre.

III. Kárpát-medencében jó az emberekkel szóba állni, hisz nagyon sok a vendégszerető, kíváncsi, tiszta szemű, dolgos ember. Jó betérni az otthonokba, leülni, elbeszélgetni az emberekkel, rácsodálkozni az egyszerű népi bölcsességre, találékonyságra. Sajnos napjainkban, a kötelező iskolai oktatás ellenére is, sok a műveletlen, tanulatlan ember. Ők nem nagyon tudnak kiigazodni a huszonegyedik század útvesztőjében, kudarcaik elől az alkoholba menekülnek, vagy egymást hibáztatják, vádolják. Nagyon sokan depresszióba süllyedve, önmagukba zárkózva várnak, hátha megszólítja őket is valaki. Mások meg a tudatlanság sötétségében tapogatózva, türelmüket veszítve, egyre agresszívabban keresik helyüket a világban.

A tények sokszor elkeserítőek, a feladatok sokak szerint meghaladják az erőnket, képességeinket, de mégse hagyhatjuk ernyedten, hogy a folyamatosan pergő hétköznapok szétmarják rendezett világunkat. Tisztségünk, Isten adta feladatunk nem elgyászolni, passzívan elsiratni lassan olvadó értékeinket, hanem megőrizni, alázattal továbbépíteni társadalmunkat, mindaz mi számunkra fontos, mit őseink ránk hagytak, mi életünk részeként meghatároz bennünket. Éppen ezért, kisebb testvéri alázattal megfogalmaztam néhány megoldásjavaslatot.

A Széchenyi terv úgy látom, hogy a társadalmunk gerincét adó polgári réteget célozta meg jótékonyan. Én a társadalom alsóbb, perifériáján levő rétegeinek a gondjait tartottam szem előtt, számukra próbálok utat keresni. Javaslataimnak a Szent István-terv munkacímet adtam. Az első részt, melyben a tágabb környezetünk gondjaival foglalkozom, a Tündérkert cím alatt foglaltam össze. A második résznek, a „Roncsház-program” nevet adtam. Itt igazából, sok egyszerű ember életét megnyomorító lakáskörülmények javítására, a mindnyájunk életterének megszépítésére próbáltam néhány gondolatot megfogalmazni. Az utolsó részben szeretném javasolni egy átfogó Kárpát-medencei népnevelés beindítását, mely a vágyainkat, álmainkat olyan értékek felé irányítaná, mely valóban boldoggá tudna tenni bennünket, és melyek eléréséért nem kellene egymásnak vetélytársai legyünk.

A konkrét javaslatok kidolgozása előtt, megfogalmazok néhány alapelvet:

1. A rendezett világot, csak a bölcs emberi erőfeszítés teremtheti meg. Nincs nagyobb érték, mint az otthont adó szép, rendezett szülőföld, a békés, szerető, vér szerinti család, mely szervesen, ezer szállal épül bele a népbe, melyből vétetett, s melynek minden tagja testvér, barát, hisz ők vannak veled a bajban, az örömben. Néped fiai a te testvéreid, ők segítettek mint orvosok, hogy megszülessél, és fogták kis, gyámoltalan kezed, hogy megtanuld a betűvetést, a mindennapi kenyérkeresésben ők a munkatársaid. Néped fia gyermekeit a gyermekeidnek adja, hogy családot alapítsanak, és az örömben apatársad lesz, így minden rokona immár a te rokonod is. A nép mely itt él, ezer szállal kötődik egymáshoz és a szülőföldhöz, így mi mind összetartozunk, egymásnak jóban-rosszban társai vagyunk.

2. Mint keresztény ember, hiszek a Teremtő gondviselő jóságában! Hiszem, hogy szeretetből született létünk egy óriási kirakójáték, melynek minden darabja megvan, csak alázatosan, kitartó tervezéssel mindennek meg kell keresnünk a helyét, szerepét. A puzzle minden egyes darabjára szükség van, senki, semmi sem fölösleges. Türelemmel, nyugodt, bölcs munkával minden kérdés megoldható. Hiszem, hogy kitartó munkából, békés összefogásból, világunk újjászülethet, megszépülhet. Nem kell senkit leírni, kiutasítani, összetörni.

3. Munkánkban nem vagyunk magunkra, mert Gondviselő Istenünk és Szent István királyunk által, népünk oltárára emelt Magyarok Nagyasszonya – Pátrónánk – velünk van. Hiszem, hogy az életet szolgáló szeretet, ha az alázat útján jár, Isten irgalmából célba is ér. Népünk útja nem torkollt zsákutcába. Hiszem, hogy tovább lehet menni is azon az úton, melyen népünk ezer éve jár, s melynek távlatai a végtelenbe vesznek.

I. Tündérkert

A táj és a benne élő emberek életének távlatai

A XXI. században a földművelés, az állattartás nagyon sokat változott. A globalizáció, a gyorsforgalmi utak, messzi vidékekről hozzák-viszik az élelmiszert, így egy-egy vidék előnytelen klímája, soványabb földje miatt már nem nyereséges mindenütt mindenféle kultúrnövényt termeszteni. Kisebb földparcellákon, üvegházakban, fólia sátrak alatt termelik a zöldségeket. A hatalmas felületű legelők feleslegessé váltak, mert a jószágot már zárt telepeken tartják, és jobbjára szántóföldeken előállított takarmánnyal. Lehetne folytatni a felsorolást és hatalmas vitákat lehetne rendezni e kérdésben, de jobb ha csendesen megállapítjuk, hogy megváltozott a mindennapi betevő falatnak az előállítási módja. Úgy tűnik, hogy az agrár társadalmak ideje lejárt, a lakosság törtrésze gondoskodni tud a mindennapi táplálékunkról. Így a körülöttünk lévő táj egy részére már nincs reális szüksége a mezőgazdaságnak, és akár tetszik akár nem, tudomásul kell vennünk, hogy a vidéki lakosság nem képes megélni a hagyományos mezőgazdasági munkából. Ha minderről nem veszünk tudomást, akkor lassan de biztosan, a fiatalok elszivárognak a falvainkból és leépül úgy a táj, mint az ott élő családok a településeikkel egyetemben.

Sajnos a mezővárosok, sőt még a nagyobb városok is bajban vannak, hisz a mai iparban már nem sok-sok fizikai erő kell, hanem a gépek erejét felhasználva, néhány ember dolgozik. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Nem állhatunk Gandhi mellé, hogy a gépeket bedobáljuk a tengerbe, hisz azokról mi hívő emberek is tudjuk, hogy verejtékes munkánk és imáink meghallgatásaként, Istentől kapott ajándékok. Sok tudós szerint, a lakosság maximum 5-10 százaléka képes megtermelni az emberiség élelmiszer-szükségletét, és a népesség 20-25 százaléka képes előállítani az ipari szükségleteinket is.

Milyen emberhez méltó célokat lehet megfogalmazni mindazoknak, akik nem találják helyüket a szűkülő munkaerőpiacon? Mifelénk ezt a kérdést az elmúlt húsz évben jobbjára segélyek osztásával próbálták megoldani. Azt tapasztaljuk, hogy a céltalan szellemi, fizikai élet, leépíti az embereket. Ahogy a törött végtag izmai elsorvadnak a gipsz alatt, ugyanúgy a kibontakozásra meghívott ember is sorvadozik a súlytalan élet alatt. A reális, nemes feladatok hiánya a tájat gaztól felvert parlaggá teszi, az embert meg csőcselékké vadítja. Anélkül, hogy e témában vitát kezdenénk, megállapítható, hogy ez az út hosszú távon nem járható, az embernek emberhez méltó célokat, álmokat kell megfogalmazni, olyanokat, amelyek emberhez méltó létet biztosítanak a családoknak.

Konkrét javaslatok:

A közlekedési eszközök, az utak által kitágult a világunk. Régebb a legtöbb ember leélte életét egy udvarban, egy kis faluban vagy városban, ma viszont már mindannyian úton vagyunk. Javaslom, lakjuk be az egész tájat! Szülőföldünk legyen egy csodaszép park. A szépség, a rendezettség, reális igénye a ma emberének, ezért legyen hát kész áldozatokat is hozni érte! A táj, a természet mindannyiunké. Hiszem, hogy megértünk mindannyian a szépre, arra, hogy hosszú útjainkon gyönyörködjünk a szülőföldünk szépségeiben. A közbiztonság lehetővé teszi, hogy útra keljünk, és akár kint a természetben lakjunk, vagy hosszabb időt eltöltsünk ott. A Kárpát-medencében csodaszép kertek, parkok vannak. Milyen jó lenne, ha ezeknek a kerteknek a külső falai végre ledőlnének, és az egyre rendezettebb területek növekedve egymásba érnének!

Miért csak a ház előtt van virágos kiskert? Miért kellene annak véget érnie a települések határainál? Milyen szép lenne ha a falvainkat, városainkat összekötő utak mentén, orgonabokrok és aranyesők nyílnának a csúf dudva helyett! És persze nemcsak a főutak mellett, hanem a kis mellékutak szélén, meg a folyók, patakok partján. És milyen jó lenne ha bölcs tájépítészek vezetésével minden megtisztulna, megszépülne és virágba borulna? Úgy gondolom, hogy nagyon sokan megszavaznánk egy 2-3 százalékos „tündérkert-adót”, azért, hogy lakható és szép legyen szülőföldünk. Persze ennek a kialakítása nagyon sok emberi találékonyságot, szellemi, és fizikai erőt igényel. Az iskolákban, természetesen az elméleti szakok mellett, fajsúlyosan kéne megjelenjen a biológia, a kertépítés, az esztétika. Az embereknek ki lehetne adni 5-10 km útszakaszt, patakmedret, melynek rendbentartásáért, gondozásáért emberhez méltó fizetést kapnának.

A felhagyott legelők, letarolt, kopár erdőrészek újraerdősítését is kitűzhetné célul maga elé a társadalom. Így nagyon sok ember nem segélyből tengődne, hanem visszaszokna az egészséges, természetközeli élethez. A felnövelt erdők kitermelésével, munkájuk hosszú távon hasznossá válna társadalmunknak, és pár év múlva megtérülne az ebbe fektetett energia. Megtisztulna, megszépülne a táj, a légkör, és az ország megújuló energiához jutna.

Szülőföldünkön szeretnénk ha a turizmus húzóágazat lenne, de e cél eléréséhez nem elég csak az utakat, a moteleket, szállodákat rendberakni, hanem magát a tájat is rendeznünk kell, hisz annak a megcsodálására hívjuk a látogatókat. A szép táj a maga rendezettségével, egy-egy szép növénnyel, bicikli-, vagy gyalogsétányával, egy árnyas fa alatti meghitt paddal válik teljessé. A szépséget nem lehet értékesíteni, eladni, de az idegenforgalommal foglalkozók tudják, hogy a táj, amelyben létesítményük áll, meghatározza a bevételüket, és az ők bevételük egy része az államé is. Ezért hiszem, hogy megérné az államnak továbbgondolnia ezt a tervezetet.

A külföldi befektetők előtt is előbb-utóbb muszáj lesz megnyitni a földvásárlás lehetőségét. (Magyarországon a törvények szerint ez a dátum három év múlva lesz). Az állam is nyer az eladás utáni illetékekből, és nem mindegy, hogy milyen árat lehet kialkudni egy-egy területért. Egy rendezett, tiszta föld drágábban eladható, míg egy elhagyott, kopár vidék biztos, hogy csak olcsóbban kelhet el. Mindenki rendbeteszi a maga portékáját mielőtt a vásárba vinné.

Tündérkert – álmaink szárnyakat adnak!

II. Roncsház program

Őseinktől örökölt városaink, falvaink fenntartása, korszerűsítése, továbbfejlesztése, folyamatos feladatok elé állít. Tény, hogy ezekkel a feladatokkal nem mindenki tud egyedül, eredményesen megbirkózni. Sajnos, így a Kárpát-medencében nagyon sok romos épület, roskadozó, idejét múlt vályogház van, köztük a legtöbb nem rendelkezik műemlék jelleggel. Ezeknek a házaknak a felújítása, karbantartása, nagyon sokba kerülne. Újjáépítésükre a lakóik gondolni sem mernek, mert az épület megtervezése, engedélyeztetése, kivitelezése nemcsak sokba kerül, hanem sokszor olyan logisztikai feladatokat is jelent, melyre a lakók a maguk erejéből nem képesek. Sajnos a pergő évek, a visszatérő belvizek okozta károk után sok ház sorsa megpecsételődik, és ha nem is azonnal, de lassan ezek a házak, a lakóik szeme láttára összedőlnek. A társadalmi szolidaritás nevében, a közösség a segítségükre kellene siessen.

A roncsautó-program mintájára be kellene vezetni a roncsház programot. A lakók kérésére, a helyi önkormányzatok, a szakembereik bevonásával megállapítanák, hogy melyik házat nem érdemes javítgatni, hogy mi szorul bontásra. Jó lenne, ha minden önkormányzatnak néhány típusterve lenne olyan házakról, melyek beleilleszkednek annak a vidéknek a hagyományaiba, melyek szépek és főleg a családok által fenntarthatóak. E tervek közül választhatnának a családok, melyeket így sokkal könnyebben lehetne engedélyeztetni a költségek tört részéért.

Az állam, az új otthon építéséhez a költségek 20 százalékával járulna hozzá, ezen kívül a helyi önkormányzatok, az építkezési anyagokat forgalmazó vállalkozások is bizonyos százalékokkal hozzájárulhatnának egy-egy új családi ház megszületéséhez. Biztos, hogy így kevesebb bevétel jutna az államkasszába, de az a kevés is több lenne mint a semmi, mert így magukra hagyatva, a szegény családok csak a düledező kis házaik javítgatására vállalkozhatnának.

Ezáltal nemcsak egészséges, emberhez méltó, fenntartható otthonokhoz jutnának az egyszerűbb, családok, hanem városaink, falvaink képe is megszépülne, harmonikusabbá válna. A családokat az erőfeszítés és a jól végzett munka sikere, életerővel töltené el. Az építő ipar, meg az építkezési anyagokat gyártó vállalkozások, megrendeléshez jutnának. Egy ilyen projekt sok vidéken munkahelyet teremtene, megélhetést biztosítana kétkezi munkásoknak. Hosszú távon biztos, hogy megtérülne az áldozatvállalás.

III. Kárpátmedencei népnevelés

A közoktatás fontosságát, létjogosultságát senki nem kérdőjelezi meg. Számomra olyan döbbenetes, hogy a tanügy, mely a Kárpát-medencében sokkal több mint százezer főt foglalkoztat, az iskolából kikerült felnőttek lelki, szellemi képzésével egyáltalán nem foglalkozik. Ma egy iskolából kikerült felnőtt, – a családokat atomjaira szaggatott világunkban – teljesen magára van hagyatva. Így történhet meg, hogy oly sok fiatal, a munkahelyen való elhelyezkedés, a családalapítás, az otthonteremtés nehéz feladatait nem képes eredményesen megoldani. Szörnyű egy-egy ballagáson azzal a tudattal részt venni, hogy tömény hihetetlen költséges elméleti képzést kapott fiatalokra, akikre 25-30 százalékban a vegetáló munkanélküliség vár, és a többiek közül is sokan csak idegenben tudnak elhelyezkedni. Szörnyű látni azt, hogy sok szép értelmes ember, a termékeny, fiatal éveit tanácstalanul tölti el, a kényszerszingliség szellemet és lelket őrlő labirintusában.

A sopánkodás, a sebek számbavétele helyett a következő javaslatokat fogalmazom meg:

Tudatosítanunk kell magunkban a bukott ateizmus csődjét. Ha csak az anyagi világban hiszünk, és ha csak abban keressük a boldogulásunkat, akkor tudnunk kell, hogy folyamatos konfrontációk lesznek ezen a Földön. Sajnos az anyagi javak mennyisége véges, így mind kevesebb fog jutni az embereknek belőle, és az értük való küzdelemben sajnos nagyon sokan egymás torkának fognak esni. Természetes, hogy a kereskedők, az üzletemberek reklámjaikkal a megfogható, anyagi dolgok iránti vágyat fokozzák a szívünkben. A tudatos népnevelés olyan örömök felé kell a figyelmünket irányítsa, amiből rengeteg van, és amiből mindenkinek bőségesen jut, aki igényli. Olyan boldogságforrásokat kellene a figyelmünkbe ajánljon ez a testület, mind a szeretet, a jócselekedet lelket felemelő, tiszta öröme, vagy a szépség, a művészi alkotás semmihez sem fogható belső ragyogása, a családi élet, a gyermekvállalás új horizontja stb. Igen, a teremtett világban való gyönyörködés, annak a szépségének megmutatása, megértetése szintén boldoggá tud tenni, akárcsak egy közösen szervezett, előadott színdarabok, művészi vagy tudományos alkotások. Egy közösség által létrehozott park, kirándulóhely szintén eltölthet belső békével örömmel. Maga a csendes közösségi játék, egy tábortűz körüli meghitt beszélgetés, önmagunk gondolatokban való megmutatása, és a másik szép lelkének megismerése szintén olyan örömöket tud felkínálni nekünk, melyhez nem fogható se a birtoklás kéje, se a hatalom mámora.

Fontos lenne létrehozni – talán a tanügyminisztérium égisze alatt – egy tanárokból, lelkészekből, művészekből, sportolókból, újságírókból álló tiszteletre méltó felnőttképző csoportot, mely átgondolná, kidolgozná az egyházak, a média bevonásával népünk szellemi, lelki nevelését. Úgy gondolom, ha sok-sok tízezer oktató, nevelő, tanító és tanár foglalkozik a diákjainkkal, akkor legalább ezer embernek kellene foglalkozni az iskolából kikerült lakosság továbbképzésével is.

Egyházaink nagy-nagy alázattal, vasárnapról-vasárnapra megszólítják az embereket okos, bölcs, lelkesítő szentbeszédekkel. A szentírási személyeket, népünk szellemi, lelki nagyjait, példaként állítják elénk, hogy aki keres, az találjon vigaszt, erőt, bátorítást, élete nehéz kérdéseinek megoldásához. A feladat felvállalásához, végzéséhez, az állam adjon meg minden segítséget.

Az adónkból fenntartott közmédiák – tévé, rádió, újság – feladata lenne, közérthetően megvitatni egy-egy kérdéskört, minden oldalról megvilágosítani, hogy a hallgatók, a nézők a maguk reális kérdéseikre, reális válaszokat kapjanak. Olyan témák, kérdések legyenek bemutatva az emberiség nagyjainak fényében, melyek átsegítik őket a mindennapi gondok, nehézségek útvesztőjén.

Az állam kiadhat elérhető áron szellemi, lelki, tudományos értékeket hordozó könyveket, folyóiratokat. Sok érték és kincs halmozódott fel az elmúlt évszázadok során a népünk, az emberiség életében, melyeket mindenki számára hozzáférhetővé kellene tenni. Az internet világában lehetőség van olyan szellemi, lelki asztalok, honlapok megterítésére, melyek mellé nyugodt lélekkel bárki odaülhet.

Záró vallomás!

Írásomat, ezt a néhány ötletet, népem és a nekünk adatott szülőföld iránti ferences szeretettel, vitaindítónak szánnám. Egyfajta előrenézésnek! Mert biztos vagyok benne, hogy nem lehet a múltba visszamenni, meg nem is érdemes, mert lehet, hogy a múlt megszépült, de ha a történészeket megkérdezzük kiderül, hogy az sem volt aranykor. Az aranykor, – Isten országa – előttünk van! A semmiből indult élet, a folyamatos kibontakozás által Istenünk karja felé tart. Csak előttünk van út, mögöttünk kőkemény történelem van melyet vállalunk, de melybe visszamenni nem lehet. Lépteinket a gondviselő jóság irányítja, és nekünk, mint a sziklamászónak a következő fogást, csak magunk előtt, a felfelé vezető úton kell keresnünk. Nem a siránkozás, a nyafogás parancsát kaptuk Istenünktől, hanem a bizalom, a keresés, a közösen vállalt munka parancsát, melyre hiszem hogy Teremtőnk áldását adja!

A mikor a Magyar Köztársaság Középkeresztjét adományozták, ott ültem az első sorban, és végig arra gondoltam, hogy mostanig a passzivitásra volt mentségünk, mondhattuk, hogy nem lehet, hogy nem engedik. Azáltal, hogy munkánkat a legmagasabb fórumon elismerték, éreztem, hogy a lámpa zöldre váltott. Ha nem indulunk, akkor joggal fognak ránk dudálni, és szájtátisággal vádolni bennünket az utánunk jövő korosztályok. Cselekedni kell, induljunk el!

Déva, 2011. február 17.

Csaba testvér