Elindult útjára a Boldogasszony zarándokvonat a csíksomlyói búcsúra

Elindult négynapos útjára a budapesti Nyugati pályaudvarról a Boldogasszony zarándokvonat a pünkösdi csíksomlyói búcsúra. A csíksomlyói szombati szentmisét - amelyet a Duna élőben közvetít - Ternyák Csaba egri érsek celebrálja.


A vonat indulása előtt a zarándokokra áldást mondott Beer Miklós váci megyéspüspök. A vonaton utazik Soltész Miklós szociális és családügyért felelős államtitkár is.


A zarándokvonat útvonalán, a magyar Mária-kegyhelyek egyikénél, az Arad közelében található máriaradnai kegytemplomnál szentmisén vesznek részt csütörtökön az utazást szervező Misszió Tours zarándokjai. Ezután indulnak tovább a Székelyföldre, ahol Gyergyószentmiklóson köszöntik őket a vasútállomáson.

Pénteken a különvonat csaknem 800 utasa felkeresi Csíkszentdomokost, Márton Áron püspök szülőfaluját, Csíkkarcfalvát, ahol láthatják a középkori parasztvárat és Madéfalvát, amely az 1764-es székely felkelés leverésének emlékművéről nevezetes. Gyimesfelsőloktól csángó gimnazisták csatlakoznak a zarándoklathoz.

A gyimesbükki vasútállomáson ünnepélyesen fogadják az érkezőket, akik megtekintik az egykori történelmi Magyarország határán álló 30. számú vasúti őrházat és a Rákóczi-vár romjait. A kontumáci kápolnánál Tamás József püspök celebrál szabadtéri szentmisét.

Szombaton a pünkösdi csíksomlyói búcsún vesznek részt a zarándokok, miután Csíkszeredán a kegytemplomnál felkeresték a ferencesek által évszázadok óta őrzött, a katolikus hit által csodatevőnek tekintett Boldogasszony-szobrot.

Az idei búcsút a Lukács evangéliumából származó Boldog vagy, mert hittél! jelmondattal hirdették meg a ferencesek.

A csíksomlyói hegynyeregbe több százezres zarándoksereget várnak a fogadalmi búcsúra és az ünnepi szentmisére.

Csíksomlyón, az ősi Mária-kegyhelyen 1567 óta gyűlnek össze minden év pünkösd szombatján a székelyek és a csángók, hogy teljesítsék őseik fogadalmát: szentmisével köszönik meg Szűz Máriának, hogy hitük szerint megsegítette őket a protestáns János Zsigmond erdélyi fejedelem ellen vívott csatában, amelynek kimenetelétől függött, hogy megőrizhetik-e katolikus vallásukat.

Vasárnap Gyergyószentmiklós főterén pünkösdi szabadtéri szentmisével zárul a székelyföldi zarándoklat. A vonaton hazafelé közös ima és éneklés is szerepel a programban.

A zarándoklat lelki vezetői Burbela Gergely verbita tartományfőnök, Görbe László piarista és Tímár Asztrik ferences szerzetes.

Az utazás fővédnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke, védnöke Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infrastrukturális területért felelős államtitkára.

Másfél órára visszahelyezték a vörös csillagot a csíki szovjet emlékműre

Csíkszeredában visszakerült másfél órára a vörös csillag a szovjet hősök emlékművére. A kommunista jelképet kedden 13.20-kor helyezték ki és 14.50-kor már el is távolították a tűzoltók.

A vörös csillag felhelyezése – a Székelyhon portál értesülése szerint – Gheorghe Ioan Vătămanu-Coanta dandártábornok, a 61-es számú hegyivadász-alakulat vezetője parancsára történt, levétele pedig Ráduly Róbert polgármester felkérésére.

„Mivel az emlékmű ebben a formájában nem teljes, ezért döntöttem úgy, hogy visszaállíttatom eredeti formáját, azaz a vörös csillagot feltetetem annak tetejére. Az új csillag mostanra készült el, a tűzoltóságnak parancsot adtam, hogy speciális autójukkal tegyék fel a csillagot, ami meg is történt” – idézi a cikk a dandártábornokot.

Az akcióra állítólag senki nem kért engedélyt a városházától, noha 1947 óta a város tulajdonában van a szovjet hősök tiszteletére emelt obeliszk. „Ez egy aljas provokáció, azokat az embereket pedig azonnal le kellene mondatni, akik ebben az ügyben benne voltak. Az új prefektust a sajtón keresztül felkérem, tudassa az érintett intézmények vezetőivel, hogy 1989-ben véget ért a szocializmus” – jelentette ki Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere.

A Székelyhon felidézi, hogy a vörös csillagot Csedő Csaba, Csíkszereda egykori polgármestere távolíttatta el az emlékműről a 90-es években. „Második mandátumom idején elrendeltem a csillag eltávolítását, amit megőrzésre a taplocai gazdaságba vittünk. Az emlékművet persze továbbra is óvtuk, vigyáztunk rá. Azt még el kell mondanom, hogy az orosz nagykövet ittjártakor megjegyezte, ennyire gondozott emlékművet még nem látott ebben az országban” – emlékezett vissza Csedő.

A hegyivadász-alakulat parancsnoka állítólag nem tett le arról, hogy az önkényuralmi jelképet visszahelyezze az obeliszkre. „Nem vettem figyelembe, hogy választási kampány alatt, egy eléggé érzékeny időszakban tetettem ki a csillagot. A helyhatósági választások után viszont azt vissza fogom helyeztetni” – idézi a cikk a dandártábornokot.

Romániában a törvények nem szabályozzák a kommunista jelképek használatának kérdését. A román kormány 2002-ben rendeletben tiltotta meg a fajgyűlölő, fasiszta szimbólumok megjelenítését és az emberiség elleni bűncselekmények miatt elítélt személyek kultuszát. Az azóta törvénybe foglalt tilalom megszegői hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatók Romániában.

Horogkeresztre asszociál a magyar címerről egy PSD-politikus

Magyarországot, a magyar címert és magyarságot gyalázta hétfői nyilatkozatában Bogdan Diaconu szociáldemokrata politikus annak kapcsán, hogy a felújítást követően ismét látható a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumnak és a Segítő Mária Gimnáziumnak otthont adó ingatlanon a magyar címer. A politikus szerint magyar címer kihelyezése egy romániai iskolára olyan, mintha náci horogkereszt kerülne egy zsidó iskolára.Megszólalt az ügyben Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is, aki leszögezte: nincs értelme kommentálni a Diaconu nyilatkozatát, ha neki a horogkereszt jut eszébe a magyar címerről.

Magyarországot, a magyar címert és a magyarságot gyalázta hétfőisajtónyilatkozatában Bogdan Diaconu szociáldemokrata párti (PSD) politikus annak kapcsán, hogy a román sajtó a napokban felkapta a hírt, miszerint a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumnak otthont adó ingatlan homlokzatán a restaurálás nyomán ismét láthatóvá vált a korábban eltakart magyar címer.

„Aki így közelít egy történelmi tényhez, annak nagyon sürgősen pszichiátriára kellene mennie” – szögezte le a Krónikának Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kulturális és örökségvédelmi miniszter Bogdan Diaconu nyilatkozatára reagálva, miszerint a magyar címer kihelyezése romániai középiskolákra olyan, mintha náci horogkeresztek kerülnének zsidó iskolákra.
A korábban a PSD-ben, majd a Konzervatív Pártban (PC), tavaly decembertől ismét a PSD-ben tevékenykedő Bogdan Diaconu megszólalásában – amely a politikus blogján is olvasható – bírálta Kelemen Hunort, aki a napokban a címer láthatóvá tétele mellett foglalt állást. Diaconu megszólalásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen történelmet védelmez a kulturális miniszter, amikor a román állami költségvetésből fenntartott oktatási intézményen látható magyar címerről van szó.

„A fasiszta Horthy és a szélsőséges magyarok történelmét védi, akik erdélyi románokat gyilkoltak meg a második világháború idején, vagy a jelenlegi Magyarországot, ahol Orbán Viktor miniszterelnök ajtót nyit az újfasizmusnak, tönkretéve a sajtószabadságot, minden hatalmat egy kézbe tömörítve és munkatáborokat létesítve. Magyarország címere szégyenfolt, és ennek az államnak a történelme a környező népek leigázásról szól – fogalmazott a politikus. – Most Magyarország abba az irányba halad, amelyet egész Európa és az Egyesült Államok is elítél. Kelemen Hunor ezt a történelmet védelmezi, amely a demokrácia provokációja és Európa szégyene.”

Kelemen Hunor: meg kell érteni a történelmet

Kelemen Hunor kifejtette, „száz évvel ezelőtt, amikor a gimnázium épült, akkor Horthy-rendszerről és ilyen butaságokról beszélni sem lehetett”.

„Az ilyen butaságokat, amilyeneket egyesek nyilatkoznak ezzel kapcsolatban, elutasítom, és arra kérem mindazokat, akiket zavar a történelem, hogy mivel ennek a térségnek a történelme bonyolult, ebben a bonyolultságában próbálja megérteni. Nem a kizárólagosságot kell keresni, mert abból soha nem született semmi jó. Közép-Európának, Erdélynek a történelmét a maga bonyolultságában kell megértenie, elfogadnia minden embernek. A többi pszichiátriai eset, azt nem tudom kommentálni” – szögezte le az RMDSZ-elnök.

Kelemen ugyanakkor kiemelte: amikor egy műemléképületet felújítanak, restaurálnak – nem csak Romániában, hanem más országokban is –, általában megkísérelik a régi elemeket megtartani, helyreállítani, így ha száz évvel ezelőtt az épületen volt egy címer, akkor azt a történelmi hűség kedvéért figyelembe kell venni. Emellett, szakmai szempontból is kötelessége egy műemlék felújításán dolgozó embernek, cégnek az eredeti állapotok helyreállítása, tette hozzá a miniszter.

Magyar nagykövet :Diaconu kinyitná a múlt kapuját

Az ügyben hétfőn délután megszólalt Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is. „Egyszerű magyar állampolgárként, magánemberként úgy vélem, hogy ha Diaconu úrnak a magyar címer ugyanazt jelenti, mint a náci horogkereszt, akkor nincs is értelme kommentárt fűznöm nyilatkozatához. Orbán Viktor természetesen nem nyit ajtót az újfasizmusnak, és nem teszi tönkre a sajtószabadságot. Az az érzésem, hogy Diaconu úr az, aki ki próbálja nyitni a múlt kapuját. Hiába. Ez már nem megy” – fogalmazott Füzes Oszkár.

Tánczos Barna vidékfejlesztési és mezőgazdasági államtitkár is utalt a gimnázium homlokzatán újra látható magyar címer kapcsán kirobbant botrányra a madéfalvi veszedelem 248. évfordulója alkalmából tartott szombati megemlékezésen.

„Azt üzenem román testvéreinknek is, hogy tanítsanak úgy történelmet a gyerekeknek, hogy senki se csodálkozzon azon Romániában, hogy ha egy több mint száz éves épületről a külső vakolat lehullik, vagy azt lebontjuk és előkerülnek azok a magyar nemzeti szimbólumok, amelyeket feltettek akkor, amikor az épületet építették, mert azt magyar világban, magyar emberek építették. Legnagyobb bűn talán az, ha elhazudjuk a történelmet, ha próbáljuk eltakarni, süllyesztőbe helyezni azokat a valóságokat, amelyek előbb-utóbb, amint a gimnáziumnál is láthatjuk, felszínre kerülnek. És ha felszínre kerülnek, csak akkor nem okoznak meglepetést, hogy ha korrektül, becsülettel, tisztességgel tanítottunk történelmet a gyerekeinknek” – fogalmazott az államtitkár.

Csíkszereda alpolgármestere: a Mercedes nem Dacia

Antal Attila, Csíkszereda kultúráért felelős alpolgármestere a Krónika megkeresésére hangsúlyozta, a magyar címer nem most került vissza az épület homlokzatára, csupán most, a renoválás során távolították el azt, ami a jelképet „álcázta”, eltakarta.

A jelenleg is látható, 1911. június 5-én, a gimnázium avatóján kihelyezett magyar címer először a szocializmus jelképével volt elfedve, később, 1989 után, a román címerrel takarták el az eredetit, az épület felújítása során pedig, sok más eredeti elem mellett ez is láthatóvá vált.

Az épület belsejében többek között újra kialakították a néhai kápolnatermet, ami sokáig díszteremként működött, illetve az épület homlokzatán ismét látható a száz évvel ezelőtti, eredeti „Róm. Kath. Főgimnázium” felirat is.

„Döbbenetes, hogy húsz évvel a rendszerváltás után a szimbólumok használata még mindig téma, még mindig ezen vagyunk fennakadva” – mondta az elöljáró.

Antal ugyanakkor kifejtette, a Római Katolikus Főgimnázium épületét – amely jelenleg a Márton Áron Gimnázium mellett az egyház által működtetett Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumnak is otthont ad – ezelőtt száz évvel a magyar állam építtette, saját költségén, ekkor került fel a homlokzatra Magyarország címere.

„Ez olyan, mintha egy 50 éves Mercedesre feltennénk egy Dacia jelvényt, és azzal villognánk, hogy milyen nagyszerű technikai vívmányra vagyunk képesek” – mutatott rá az alpolgármester.
Antal hozzáfűzte, a szocializmus idején épült betonrengeteg előtt már volt Csíkszeredának épített öröksége, olyan építészeti remekművek, amelyek történelmünk részét képezik. Ezt az örökséget tartja tiszteletben a város a címer felfedése révén.

„Bármilyen más épített vagy kulturális örökséget tiszteletben tartunk, amennyiben létezik. Aggasztó, hogy egyesek ebben zavaró tényezőt látnak, ugyanis mi nem vagyunk híve a hangulatkeltésnek, nem kívánjuk zavarni a román nemzet önérzetét, és kikérjük magunknak, hogy ebben provokációt vagy hasonlót találjanak. Tudomásul kell venni a történelmi tényeket” – szögezte le Antal Attila.

A Márton Áron Gimnázium igazgatója, Varga László nem kívánt nyilatkozni a kérdésben arra hivatkozva, hogy vidéken tölti szabadságát, és nem óhajt felületes információ birtokában véleményt formálni.

Darvas Kozma József esperes: jogtiprás a demokrácia nevében

Darvas Kozma József római katolikus címzetes esperes az ingatlan tulajdonosának képviselőjeként megkeresésünkre szintén azt emelte ki, hogy a főgimnázium 1909 és 1911 között épült, akkor, amikor Erdély Magyarország része volt, továbbá az épület műemlék kategóriába tartozik, így a teljes felújítás során nagyon fontos szempont volt az épület eredeti jegyeinek megőrzése.

„Amikor támadnak egy címer miatt, akkor jusson eszükbe a támadóknak, vádaskodóknak, hogy több mint 900 éven át a magyarság is vérét hullatta ezért a földért, és az 1918-as decemberi gyulafehérvári nemzetgyűlést a magyar állam engedélyével, a magyar csendőrség asszisztálásával és a vonatok ingyenes rendelkezésre bocsátásával tartották meg” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a gyulafehérvári határozatokban az itt élő nemzetiségek teljes jogait garantálták az autonómia biztosítása mellett.

„Azt kellene a kifogásolóknak napirendre tűzni, hogy amit a román nagy egyesülési nemzetgyűlés Gyulafehérváron határozatban elfogadott, azt a 21. századi Románia, amely tagja az Európai Uniónak, miért nem akarja alkalmazni” – mondta Darvas, aki szerint „igaz, hogy a román állam az iskola fenntartója, azonban mindannyian adófizető polgárok vagyunk, és az állammal szemben minden kötelességünket éppúgy teljesítjük, mint bárki más”.

„Ahogy egy indiai nőnek a homlokán lévő jelt nem lehet eltörölni, ahogy egy ortodox, katolikus vagy protestáns keresztényt nem lehet kényszeríteni, hogy más felekezet tagja legyen, ugyanígy a magyar identitású embereket sem lehet arra kényszeríteni, hogy most román színekben próbáljanak tetszelegni. Az ilyen nem becsületes, az ilyen megalkuvó. Én tisztelem a románt, ha fölvállalja románságát, becsületes és jogvédő, de kevésbé tudom elfogadni azokat, akik a demokrácia nevében most is jogokat akarnak tiporni” – szögezte le Darvas Kozma József.

Korábban hasonló reakciókat váltott ki agyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumra visszahelyezett magyar címer is, akkor az Új Jobboldal szélsőséges szervezet tagjai felvonulást is szerveztek a székelyföldi városban.

Fenyegetik a csíki hokist, plakátolgat az Új Jobboldal

Állandó fenyegetéseknek van kitéve Péter Levente, a HSC Csíkszereda jégkorongozója, amióta a bukaresti bulvársajtó felfedezte, hogy a román válogatottat erősítő székely hokis – több társával együtt – a magyar nemzeti csapat elleni, december közepén megrendezett csíkszeredai mérkőzésen nem a román, hanem a magyar himnuszt énekelte. A 25 éves sportoló a botrány kirobbantása után büszkén vállalta tettét, emiatt pedig a román nacionalisták célpontjává vált.

Péter Levente a Cívishír.hu honlapnak december végén adott interjújában elárulta, egy közösségi portálon folyamatosan érkeztek a fenyegetések, ezért korlátoznia kellett üzenőfala elérhetőségét. Ráadásul azt is kiderítették, ki a barátnője, és már őt is fenyegetik. A hokis hozzátette, hiába kérnek tőle interjút a román lapok és tévék, visszautasítja őket, mert „hozzátesznek vagy átírják az egészet, amit mond”.

A 2009-ben Mol Liga-győztes, a román felnőttválogatottban 2010-ben bemutatkozott center kilátásba helyezte, hogy ha nem marad abba a bukaresti sajtó uszítása, lemond román válogatottságáról. A HSC-ben jégkorongozó, ugyanakkor a Debreceni Egyetem közgazdasági karán tanuló Péter Levente elmondta, szívesen játszana a magyar válogatottban, ám ez nem megy könnyen. „Magyar állampolgár vagyok, tehát elméletileg játszhatnék, de csak két év múlva, mert annyit kell kihagyni két különböző ország válogatottsága között. Gyakorlatilag azonban nem hiszem, hogy lenne esélyem bekerülni. A magyar válogatott nagyon erős, minden poszton óriási a konkurencia” – nyilatkozta a Cívishír.hu-nak a hokis, aki azt is elárulta, hogy nem is ismeri a román himnuszt.

A román sajtó tegnap tálalta a maga módján a Péter Levente által elmondottakat: a botrányt kirobbantó Libertatea bulvárlap, illetve a Gsp.ro honlap szerint a hokis azt nyilatkozta a magyarországi sajtónak, hogy halálosan megfenyegették, ezért törölnie kellett adatlapját a közösségi portálon, miközben a „tiszta román” barátnője is nagyon megijedt. Az ügyben nem hallgathatott az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) sem: a magyarellenes megnyilvánulásairól hírhedtté vált, szélsőséges szervezet tagjai az év végén több erdélyi városban „Állítsátok meg a román hoki elmagyarosítását!” feliratú plakátokat ragasztgattak ki. Csíkszeredában az RMDSZ területi szervezetének, illetve Korodi Attila parlamenti képviselő irodájának ajtajára is jutott belőlük.

Utóbbi közleményben reagált a történésekre, leszögezve, hogy ezzel a lépéssel az Új Jobboldal gyakorlatilag az RMDSZ és a képviselők munkáját dicséri. „Talán nem hiba, ha a kérdéses szervezet úgy gondolja, hogy az RMDSZ és a parlamenti képviselők is fontos szerepet töltenek be a román hoki sikereinek elérésében” – áll a közleményben, amely szerint az, hogy Csíkszereda a romániai jégkorong fővárosa, és az, hogy rengeteg magyar nemzetiségű sportoló sokat elért ebben a sportágban, annak a helyi hagyománynak tudható be, hogy itt már gyerekkortól sportolnak.

Korodi Attila szerint a plakátragasztás is egyfajta sportnak tekinthető, de „sokkal jobb lenne, ha ehelyett hokiznának, síelnének, korcsolyáznának vagy kocognának az emberek”. „Mindannyian tudjuk, hogy ép testben ép lélek, egy egészséges test egészséges észt, ez pedig egészséges közösséget jelent. Talán, ha egyre többen sportolnánk a szélsőséges gondolatok megfogalmazása helyett, akkor teret nyerne az egészséges gondolkodás. Sok sikert, Románia, sportra fel!” – zárul a közlemény.

„A csíki fenyőfák nem mozdulnak a viharban, inkább szálig kettétörnek”

A Nemzeti Sport és Ifjúsági Hatóság nem vonta meg a román jégkorongszövetség támogatását, de a hétvégi események után a román sajtó gerjeszti a botrányt. A hokiválogatottból szinte mindenki székely, akik felvállalták magyarságukat. Tánczos Barna szövetségi elnök büszke a csapatára, Kányádi Sándort idéz.

„Reméljük, nem lesz cirkusz” – mondta Tánczos Barna, a román jégkorongszövetség elnöke arra a felvetésre, hogy hétfő délután a Steaua a Csíkszeredával mérkőzött, és a bukaresti ultrák újra ott voltak, holott az utóbbi időben nem érdekelte őket a hoki. A Steaua végül 8-0-ra kikapott a Csíkszeredától, volt pár magyargyalázó rigmus, de különösebb incidens nem történt.

Pedig a román sajtó komoly vihart kavart, mert a hétvégén a román jégkorong-válogatott 24-es keretének 22 magyarja a magyar himnuszt énekelte a meccs előtt a magyarokkal együtt, a románnál pedig csendben maradt.

A román sajtó nem is ünnepelte a magyarok 4-1-es legyőzését, noha utoljára 14 éve verték Magyarországot. Nagyobb terjedelem jutott ennek az esetnek.

„Nagyon büszke vagyok arra a jégen lévő húsz játékosra, valamint az 1500 nézőre, akik ott szurkoltak a helyszínen. A húsz játékos a pályán minden botránykeltés ellenére példát mutatott arról, hogy a belső nemzeti érzéseket összhangba lehet hozni a történelmi helyzettel, amelyben élünk. Ma a székelyek román állampolgárok, és ha nagyon sok játékos már magyar állampolgár is egyben, a történelmi helyzetnek megfelelően a román válogatottban játszottak. Romániát képviselték, Romániának nyerték meg ezt a meccset. Ismétlem: büszke vagyok rájuk. Úgy képviselték Romániát, hogy a személyes, nemzeti érzéseket tiszteletben tartották, nem féltek azok felvállalásától” – mondta Tánczos Barna.

Hozzátette: csak végig kell menni a román sporttörténelmen, és kiderül, hány olyan magyar van, akire egy életre büszkék lehetnek a románok. „Soroljam ? Balázs Jolán atléta, Bölöni László futballista, Szabó Katalin négyszeres olimpiai bajnok tornász , a világbajnok kézicsapat magyar tagjai, Kicsid Gábor, Birtalan István és Orbán István.”

Tánczos nem érti a Libertatea újságíróját, aki halálos vétekről beszél, mert a játékosok a magyar himnuszt énekelték. Ilie Nastase szavaival pedig nem kívánt foglalkozni.A korábbi kiváló teniszező azt nyilatkozta: árulás történt, amit a közvéleménynek kell a leghatározottabban elítélnie. Szerinte, ha ez így megy tovább, a románok azt is tétlenül nézik végig, hogy a magyarok kitűzik a magyar zászlót a bukaresti diadalívre.

Nastasének nem ez volt az első magyarellenes kirohanása, pár éve bukaresti romákkal töltötte volna fel a magyarlakta megyéket, hogy az etnikai egyensúly helyreálljon.

Doina Melinte, a Nemzeti Sport és Ifjúsági Hatóság elnöke a Libertatea napilapnak elmondta: a román himnusz szent kell, hogy legyen valamennyi sportolónak, aki a román címeres mezt ölti magára. Azt is kifogásolta, hogy Tánczos Barna, a Román Jégkorongszövetség elnöke a székely zászló alatt fényképezkedett a játékosokkal a mérkőzés előtt. „Magyarázatot kérünk" – jelentette ki Melinte. A szövetség támogatásának megvonása extrém megoldás lenne, de a hatóságnak megvan erre a lehetősége.

„Szó sincs róla, hogy a támogatást megvonnák tőlünk. Tisztáztuk az esetet Melinte asszonnyal, most jöttem ki az irodájából. Mert azt senki sem mondhatja, hogy ezek a srácok nem adták legjobb tudásukat a pályán. Milyen alapon is nulláznák akkor őket le?”

„A csíki fenyőfák nem mozdulnak a viharban, inkább szálig kettétörnek” – összegzett egy Kányádi-idézettel Tánczos.

A Székely gyors újra Nagyváradon

A tűzpiros Nohab mozdony vontatta, magyar címerrel díszített zarándokvonat, a Székely gyors pénteken újra Nagyváradra érkezik. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete ebben az évben is, csakúgy mint tavaly, kis ünnepséget szervez a szerelvény érkezésének tiszteletére a nagyállomáson.

Gyülekező pénteken, június 10-én 10.15 órától a nagyváradi vasútállomás peronján, a vonat előreláthatólag 10.30-kor érkezik. A szervezők szeretettel hívnak és várnak mindenkit, hogy együtt köszöntsék a csíksomlyói pünkösdi búcsúra igyekvő magyar testvéreinket.

Nemzeti Összetartozás Napja Erdélyben és a Partiumban

A magyarországi forgatókönyvhöz hasonlóan zajlottak a június 4-ei események Erdélyben és a Partiumban is nagyon sok településen a Nemzeti Összetartozás Napjára különböző eseményeket szerveztek.

Nagyvárad

Az EMNT Bihar megyei demokrácia-központjaiban magyar állampolgárságért folyamodók több érdekes korabeli dokumentummal bizonyították jogosultságukat – ezekből a leszármazást igazoló okiratokból rendezett kiállítást a szervezet Nagyváradon, a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében a Nemzeti Összetartozás Napján. Nagy József Barna, a váradi demokrácia-központ irodavezetője elmondta: a dokumentumok tulajdonosait arra kérték, engedjék meg, hogy készüljön egy fénymásolat a családi kincsként őrzött iratokról, hogy a tárlat anyaga összeállhasson, de olyan is volt, aki inkább saját pénzén készített színes másolatot saját, nagy becsben tartott dokumentumáról. Italmérési engedély, himlőoltási bizonyítvány is látható a kiállításon. A kiállításmegnyitón a régi Váradot felidéző képekből és a két világháború közötti filmhíradókból álló vetítést is megtekinthettek az érdeklődők. A kiállítás ezen a héten még látható.

Este – akárcsak az előző években – az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a Nagyvárad fölé emelkedő domboldalon egy hatalmas T betűt állítottak fel, mint Trianon jelképét, majd azt meggyújtották.

Bőrfejűektől tartottak Szatmáron

A trianoni döntés előzményeiről, a romlás előjeleiről beszélt vasárnap Szatmárnémetiben az itt összesereglett romániai, magyarországi, ukrajnai, illetve szlovákiai fiataloknak Szidiropulosz Archimédész budapesti szociológus. A találkozót egyébként a Szatmári Híd Egyesület szervezte, amely az Európai Unió négy országra kiterjedő szomszédsági programjának (ENPI) felhasználásával szombaton Domahidán folkfesztivált tartott, vasárnap pedig Szatmárnémetiben, a református gimnázium udvarán irodalmi műsort, hagyományos mesterség-bemutatót, néptáncelőadásokat, valamint koncerteket is szervezett a fiatalok számára. Krakkó Rudolf elnök szerint egyetlen kisebb incidens árnyékolta be mindössze a találkozót. Megjelentek ugyanis a közegészségügyi hatóság emberei körülnézni annak ellenére, hogy ennivalót nem árusított senki. Utólag vallották csak be, hogy tulajdonképpen azért küldték őket, nézzék meg, mi történik, mivel itt állítólag „felfegyverzett bőrfejűek gyülekeznek, akik embert akarnak ölni”. Hogy pontosan ki küldte őket, azt nem árulták el (mindössze annyit mondtak, hogy több helyről hallották ugyanezt), azonban látva, hogy a rendezvény nyugodt mederben folyik, távoztak.

Szidiropulosz Archimédész előadásában egyébként két olyan problémát boncolgatott, amelyek az ország feldarabolásának okai között említhetőek. Az egyik, hogy az ellenzéki obstrukció miatt csak nagyon későn tudtak törvényt alkotni a véderő fejlesztéséről (miközben az összes környező ország készült a háborúra), a másik pedig a nemzetiségi kérdés volt, az 1868-ban meghozott, igen liberális nemzetiségi törvényt ugyanis nem sikerült a gyakorlatban alkalmazni. Kereskényi Sándor szatmárnémeti irodalomtörténész felkért szakértőként szintén rávilágított néhány fontos, a tragédiához vezető mozzanatra a második világháborút lezáró diktátum előtti időszakból.

Több ünnep Vásárhelyen

Több helyszínen, több időpontban és többféleképpen ünnepelték meg Marosvásárhelyen az összetartozás napját. A Székely Nemzeti Tanács a Kultúrpalota nagytermébe hívta tagjait és szimpatizánsait, illetve az erdélyi magyar politikai pártok képviselőit. Utóbbiak el is mentek, de közöttük egyetlen felelős beosztásban lévő politikust nem lehetett látni. A kultúrműsorral egybekötött rendezvényen az SZNT több fontos határozatot fogadott el. Egyike az őshonos kisebbségek által lakott régiók sajátosságainak elismertetése. Ahhoz, hogy a tervezet az Európa Tanács asztalára kerüljön, az Izsák Balázs által vezetett szervezet hét uniós államból csaknem egymillió aláírást készül összegyűjteni.
Az Erdélyi Magyar Ifjak külön emlékeztek meg Trianonról és következményeiről, akárcsak a Sapientia diákjai is, akik éppen június 4-én ballagtak el az egyetemről. Kató Béla református püspökhelyettes, a Sapientia Alapítvány elnöke, miután a sok keserűséget okozó napként emlegette június 4-ét, a Trianon „békés megválaszolására” tért ki. „Tavaly óta június 4. nem a gyász, hanem az összetartozás napja. Tizenegy évvel ezelőtt a magyar kormány megalapította a Sapientia egyetemet, amely egy válasz volt Trianonra. Trianonra csakis ilyen válaszokat szabad adni” – hangsúlyozta a lelkész, aki igazán akkor lenne boldog, ha végzős diákok is hasonló válaszokat adnak majd.

Esős ünnep Gyergyóban

Gyergyószentmiklóson eső zavarta meg a Nemzeti Összetartozás Napjának megemlékezését, többek szerint emiatt jelentek meg szombaton este hat órakor alig kéttucatnyian a köztemetőben. „Trianont a világhatalom készítette elő és valósította meg, magyar és nem magyar segédlettel, szomszédos kivitelezéssel” – hangoztatta átfogó történelmi expozéjában Rokaly József nyugdíjas történelemtanár, helyi tanácsos, kifejtve: az utódállamok kilencvenéves politikája azt mutatja, hogy azok, akik feje fölött a határt 1920-ban átrajzolták, csak úgy maradhatnak meg, ha önkormányzati jogot kapnak minden szempontból. Kihangsúlyozta, hogy a székelység nem minél később akar beolvadni a többségi nemzetbe, hanem soha. Mint mondta, mi akarunk maradni magyarnak, és jogos követeléseinket a többségi nemzet 1918-ban elismerte. Rokaly József beszéde után a politikai pártok és civil szervezetek képviselői koszorút helyeztek el az első világháború hőseinek sírjánál.


A trianoni békediktátumra emlékeztek Csíkszeredában

Csíkszeredában is megemlékeztek szombaton a 91. esztendővel ezelőtt aláírt trianoni békediktátumról, melynek következtében Magyarországot a történelemben példátlan módon feldarabolták, az ország kétharmadát és magyarok millióit juttatva idegen uralom alá.

A hargitai megyeszékhelyen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) csíkszeredai szervezete, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület és az Erdélyi Magyar Ifjak csíkszeredai szervezete által megrendezett esemény lovas felvonulással kezdődött. A megemlékezők a csíkszeredai Gloria Victis szobornál csatlakozhattak a huszárokhoz, majd a Vár tér érintésével átvonultak a Szabadságtérre. A menet élén a „népek Krisztusát”, a keresztre feszített Magyarországot vitték magasba emelve az ifjak.
A Szabadságtéren a huszárok tiszteletet parancsoló díszőrsége jelenlétében köszöntötte a közel 250 résztvevőt Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője. Kijelentette: kilencvenegy éve olyan csapást mértek a magyar nemzetre, amelynek most is érezzük hatását. Trianon a mi keresztünk, de a nemzet nem felejtheti halottját. A nemzetnek hűnek kell lennie Istenéhez, hazájához és harcolnia kell az igazáért, mert „rozsdázik már az éle a gyilkos tőrnek” – nyomatékosította Tóth.

Tőke Ervin, a csíkszeredai EMI társelnöke ünnepi beszédében kifejtette: „ezen a napon együttérzésünket fejezzük ki a hajdani Magyarország szétszakított területein élő nemzetrészekkel, akik szülőföldjüket el nem hagyva, idegen uralom alá kerültek. Kilencvenegy évvel ezelőtt Székelyföldet, Erdélyt és a Partiumot Romániához csatolták, egy olyan nép és egy olyan kormányzat kezébe adták sorsunkat, amely azóta sem tartotta be sem az általa aláírt békediktátum követelményeit, sem a gyulafehérvári román országgyűlés határozatait”.
„Magyar anyák, minden leendő és gyakorló erdélyi és minden magyar kismama, kérlek, tudatosítsátok magatokban, hogy a kezetekben, a méhetekben van Magyarország jövője” – üzente beszédében Gergely István. Hangsúlyozta: a magyar anyák bősége által áldatik meg a magyar nép. A magyar anyák szíve tudja megnemesíteni a férfit, hogy a férfiből apa váljon. A magyar anyák tudják újra beültetni a levágott részeket. Ők tudják gyerekzsivajjal vegyíteni a harangok szavát, mert ott ahol a harangok hangjába magyar gyermekek zsivaja vegyül, ott nem tűzvész, nem árvíz, nem nemzetpusztulás, hanem győzelemünnep hirdettetik – mondta Gergely. A beszéde végén egy szent ember neki küldött üzenetét tolmácsolta, amely egyúttal mindnyájunknak is szól itt a Kárpát-medencében: ne hódoljunk be, tartsunk ki és ne féljünk.

Ferenczi Gábor, az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságának, valamint a Jobbik Oktatáspolitikai Kabinetjének tagja beszédének elején örömét fejezte ki, hogy eljuthatott Székelyföldre. Ezzel egy régóta dédelgetett álma vált valóra, mert úgy érzi, hogy hazaérkezett, mert itt igazán magyarnak érezheti magát. Rámutatott: mindannyiunk kötelessége, Istentől való küldetése vigyázni arra, nehogy porba hulljon magyar nemzetünk. Meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy megmaradjunk dédapáink földjén – mondta a politikus.
Benkő Emőke, a történelmi vitézi rend Bardóc-Miklósvárszék székkapitánya a többi között felhívta a figyelmet arra, hogy népünk egy negyede másodrendű állampolgárként él szülőföldjén. Nálunk és a környező országokban ma is folyik az összefüggő magyar lakta területekre való betelepítés, az etnikai összetétel megváltoztatása érdekében. Kijelentette: a népek önrendelkezési joga a székelyeket is megilleti és az igazságos, népakaratra támaszkodó döntés hozhat csak tartós békét a mi számunkra.
A beszédek végeztével a megemlékező gyülekezetet Csapai Árpád római katolikus pap, Szatmári Szilárd református és Solymosi Alpár unitárius lelkipásztor áldotta meg lélekerősítő gondolataikat megosztva a hallgatósággal.
A június 4-i megemlékezésen a szónoklatok között szavalatok hangzottak el Szilágyi Árpád, Bartalis Bernadett és Iochom Zsolt előadásában, valamint az Árvácska zenekar műsora is hangulatosabbá tette a szomorú évfordulót.

Wetzel: több mint 80 ezer honosítási kérelem, közel háromezren tettek esküt

Eddig közel 81 ezer honosítási kérelem érkezett, a beadványok közül mintegy 50 ezret már elbíráltak – hangzott el a budapesti Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának ülésén kedden. Az állampolgársági esküt eddig közel háromezren tették le.

Wetzel Tamás miniszteri biztos tájékoztatása szerint a 80850 kérelem 40 százalékát külképviseleteken, 40 százalékát a hazai anyakönyvvezetőknél adták be, és közel 20 százalék érkezett a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz, illetve a kormányablakokhoz. Honosítási beadvány 1073 településről érkezett.

Elmondta, hogy 35825 névmódosítási kérelmet is beadtak, amelyeknél a magyar név visszaállítását kérik. Ezek elbírálása is folyamatos – tette hozzá, és megemlítette még, hogy a kérelmekhez közel 382 ezer melléklet is tartozik.

Kitért arra is, hogy a kérelmek közül mintegy 50 ezret már elbíráltak, az időseknél, illetve azoknál akik már voltak korábban magyar állampolgárok az elbírálási arány 91 százalékos.

Wetzel Tamás mérleget vonva kiemelte: míg eddig évente érkezett négyezer kérelem, most heti 4300 beadványt regisztrálnak, azaz közel ötvenszeres az emelkedés. Jelezte, hogy a 12 hónapos intézési határidő három hónapra csökkent, de tudják tartani a szűk határidőt. Kitért arra, hogy tovább bővítik a külképviseleti állományt, amelynek létszáma Kolozsváron, Szabadkán és Csíkszeredában – ahol kiemelt az érdeklődés – további 33 fővel nő. A létszámbővítés célja, hogy a számos eskütételt meg tudják szervezni. Rövidesen az útlevéleljárás is elindul majd a külképviseleteken – jelezte.

Kérdésre válaszolva elmondta, hogy vannak visszautasított kérelmek is, százas nagyságrendben, amelyeket elsősorban bűncselekmény és nemzetbiztonsági kockázat miatt nem fogadtak be.

A biztos az ülés után az MTI kérdésére elmondta, eddig közel háromezren tették le az állampolgársági esküt. Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján több helyen, így például Hódmezővásárhelyen, Egerben, Zebegényben lesznek nagy számban állampolgársági eskütételek.

A jövőre nézve további kihelyezett konzuli napok szervezését emelte ki, és fontosnak tartotta, hogy a külképviseletek munkatársai az idős, beteg embereket is fel tudják keresni, és a kérelmeket átvenni.

A magyar állampolgárságot január 3-tól lehet kérelmezni az egyszerűsített honosítási eljárás segítségével, amelyet az Országgyűlés az elmúlt év május 26-án hozott döntése tett lehetővé. A törvény értelmében magyar állampolgárságot azok az emberek vagy leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1938 és 1945 között magyar állampolgárok voltak, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok. A törvény az eddigitől eltérően a határon túli magyaroknak nem szabja az állampolgárság megszerzésének feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet, a magyarországi lakhatás és megélhetés igazolását és az alkotmányos alapismeretek vizsgát.

Károly herceg: Románia legjobb exportterméke Erdély

Erdély a legjobb exportterméke Romániának – nyilatkozta az ötnapos erdélyi látogatáson tartózkodó Károly brit herceg a román televíziónak. A trónörökös szerdán a Hargita megyei Csíkdelnére látogatott, ahol találkozott a helybéliekkel, megtekintette a árpád-kori Szent János templomot, és otthonában meglátogatott egy, a faluban letelepedett brit állampolgárt. Kedden este Károly herceg háromszéki elöljárókkal találkozott zalánpataki birtokán, a brit korona várományosa többek között az autentikus székely falvakról érdeklődött.

A brit trónörökös a Csíkszeredától nyolc kilométerre fekvő falu határában álló templom mellett kezdte látogatását, ahol egy mocsaras rész terült el, és ahol Demeter László, a Sapientia EMTE csíkszeredai biológus kutatója egy nagyon ritka békafaj életét tanulmányozza. Károly herceg mintegy fél órát sétált a helyszínen a kutató társaságában.

Miután megtekintette a Szent János templomot, a herceg meglátogatott egy brit állampolgárt, aki Csíkdelnén telepedett le. Dr. Barbara Knowls biológus megvásárolt egy hagyományos csíkdelnei házat, amelynek felújítása jelenleg folyik. Knowls a sajtónak elmondta, tavaly találkozott először a herceggel a Maros megyei Szászkézden, ahol a trónörökös részt vett egy tejfeldolgozó üzem felavatásán.

Károly herceget étellel is kínálták, ő azonban csak sajtot evett, a szalonnához, fasírthoz, füstölt kolbászhoz nem nyúlt. Megkóstolta a helyben főzött pálinkát is, majd kérésére megtanították kaszálni. Ez annyira tetszett neki, hogy megkérte a jelenlevőket: küldjenek neki egy kaszát Nagy-Britanniába.

A brit trónörökös kedden a román közszolgálati televíziónak nyilatkozott erdélyi és romániai benyomásairól. Az intézmény közleménye szerint Károly azt mondta, hogy „Romániának a legjobb exportterméke Erdély”, szerinte Nagy-Britannia sem rendelkezik ilyen értékes kinccsel.

Károly herceg kedd este a Kovászna megyei Zalánpatakon levő birtokán helyi önkormányzati vezetőkkel is találkozott. A másfél órás megbeszélésen részt vevő Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke szerint a brit trónörökös a helyi termékekről és hagyományokról, valamint az autentikus székely falvakról érdeklődött. A találkozón jelen volt György Ervin prefektus, Nagy István baróti polgármester, valamint Kasléder József málnási elöljáró is.

„Nagyon fontos jelzés Zalánpatak, Háromszék és az egész Székelyföld számára az, hogy a brit korona örököse birtokot vásárolt ebben a faluban” – fogalmazott Tamás Sándor, aki méltatta a Miklósváron élő gróf Kálnoky Tibor ebben játszott szerepét is. A megyei tanácselnök hozzátette: reméli, hogy Károly herceg életmódja példaként szolgál mások számára is a helyi hagyományok megőrzése tekintetében.

A herceg hétfőn meglátogatott a Maros megyei Szászkézden egy norvég támogatásból korszerűsített tejfeldolgozó üzemet, Szászfehéregyházán pedig felavatta Románia első biológiai szennyvíztisztítóját.

Károly herceg már évek óta különösen vonzódik Erdély szász építészeti örökségéhez. Több falusi birtokot megvásárolt, a brit Mihai Eminescu Alapítvány pedig az egykori hagyományos építészeti stílust tiszteletben tartva több tucatnyi szász házat restaurált.

A herceg korábban kifejtette, hogy Erdély tájai lenyűgözik, és szerinte meg kellene azokat őrizni minél természetesebb formájukban. Károly biotermékeket is előszeretettel fogyaszt, erdélyi látogatásai alkalmából rendszerint résztvesz a helyiek által szervezett hagyományos termékek bemutatóján.

2008-ban úgy nyilatkozott újságíróknak, hogy „Erdély a vérében van”, és különleges módon ragaszkodik Romániához, kifejezetten Erdélyhez.

Szent tehenek, földi ökrök: az Avram Iancu-báb akasztásáról

Láncreakcióként terjedtek az indulatok előbb Romániában, majd hackerek által a határ magyarországi oldalán is, miután március 15-én Csibi Barna, a Székely Gárda egyik alapítója felakasztott egy Avram Iancut jelképező bábut Csíkszeredán. Érdekelné-e az embereket egy ehhez hasonló provokáció, ha a sajtó nem foglalkozna vele?

A posztforradalmi Romániának egész sereg meteorszerűen feltűnő hőse van: ilyen Toader Stetca, a korábbi szaploncai polgármester, akit rögtön a forradalom utáni években ellehetetlenítettek, mert radikálisan bírálta Ion Iliescu rendszerének kommunistaszagú tehetetlenségét; Marian Munteanu, az 1990 tavaszán zajlott nagyszabású Egyetem téri tüntetések vezéralakja; Sabin Gherman, a Torkig vagyok Romániával című cikk szerzője, aki nem éppen nyakkendősen és hazaffyasan fogalmazta meg a Románia régiói közötti különbségeket; Miron Cozma, a Románia fővárosát a rendrakás szándékával többször is meghódító bányászok fővezére; Isaia Faur, aki tintával spriccelte le Románia elnökét, Emil Constantinescut, amikor az 2000 novemberében egy bukaresti gimnáziumból lépett ki, ahol a szavazatát adta le. És még lehetne sorolni.

Idén március 15-én Csíkszeredán Csibi Barna adóellenőr, a Székely Gárda egyik alapítója is belépett a kortárs román történelemnek ebbe az elit klubjába, megszervezte ugyanis az Avram Iancut, az 1848-49-es forradalom ellentmondásos megítélésű alakját jelképező báb felakasztását, mindezt pedig videóra vette. A romániai sajtó hű maradt önnön hagyományaihoz, és a szúnyogból elefántot csinált. Annak ellenére, hogy a gesztust irrelevánsként értékelik még az erdélyi magyarok is: Csibi akcióját húsz-harminc járókelő tekintette meg.

A történelem ismétli magát, mint a nyolcvanas évek népszerű viccében, amely szerint Ion, aki egy életen át a szomszédja volt Jánosnak, meg akarja ölni, mert most, négyszáz évvel később tudta meg, hogy a magyarok a felelősek Vitéz Mihály fejedelem meggyilkolásáért. Hasonlót érezhettünk Csibi Barna esetében is. A román sajtó tudja, hogy provokációról van szó, ismeri az ilyen típusú kirohanásokat. A hír azonban "eladja magát". Ha Csibi még egy kicsit le is taperolja a bábot, a nézettség még nagyobb lett volna, a hisztéria a csúcsára hág. Mit számít, hogy mindez növeli a két közösség közti távolságot?

Csibi Barna egyszerre Románia első számú közellensége lett. Végső soron pedig egy bolond százat csinál. A sajtó felfújta a dolgot, a közönség maga is egyre felfújtabbá vált, és lám, a román-magyar barátság máris a megszokott koordináták között mozog. Távol kerültünk azoknak a magyaroknak a látványától, akik Marian Cozmát siratják. Csibit, az államkincstár alkalmazottját példamutató módon megbüntették, maga a hivatal igazgatója helyezte Abrudbányára, vagyis az oroszlán barlangjába, egy olyan helységbe, amelynek történelmi rezonanciája van Iancu utódai számára. Az abrudbányaiak az utcára tódultak, hogy tüntessenek a határozat ellen, Csibi szabadságot vett ki, a román nacionalista hackerek meg feltörték a Magyar Hírlap és a Transindex site-ját, és készítettek Csibinek egy blogot, amelyben átírják a forgatókönyvet: Iancu a pozitív szereplő, s akit "akasztanak", az a blog írója.

Néhány éve arra kértem blogom olvasóit, javasoljanak olyan címeket, amilyenekkel képtelenség könyvet írni. Két beérkező javaslatra emlékszem: "Olasz hősök" és "Skót konyha". Készíthetnénk listát a lefordíthatatlan könyvekről is. Olyan román vagy magyar szerzők írta művekről beszélek, amelyeknek a megjelenése a másik nyelvén minden bizonnyal megnövelné a vérnyomást. A háromkötetes Erdély története (1986) vagy Horthy Miklós emlékiratai csupán két példa. Megfelelőket a román kötetek között is találunk. Olyan történelmi művek ezek, amelyek elsősorban kulturális szempontból nem fordíthatók le. Még nem készültünk fel a földönkívüliek fogadására.

Minden nemzetnek megvannak a maga "szent tehenei". És földi ökrei. Az utóbbiak elnagyolják az előbbiek képét. Ha valaki akasztóst játszik egy központi történelmi személyiséggel, az infantilis és felelőtlen. Ebből a hírből országos vitát kavarni, ahogy a romániai sajtó tette a legutóbbi napokban, tendenciózus.

Ha az Avram Iancuról szóló magyar, illetve román irodalmat végiglapozzuk, egyik oldalon démont, a másikon angyalt fedezünk föl. Ha ugyanezt Kossuthtal játsszuk el, ugyanaz a skizoid érzés kerít hatalmába, már ha kívülről tekintjük a dolgokat, kikapcsolva személyes érintettségünket. A történelem nagy hibája, hogy többnyelvű. Che Guevara, akinek az arcmását az egész világon viselik az ifjak a pólójukon, a kubai forradalom napjaiban fiatalembereket és gyermekeket egyaránt gyilkolt. Mégis fontos történelmi személyiség maradt. A történelem a politika nővére. Már csak árnyalnunk kell.

MARIUS COSMEANU

..................Dédnagyapámat kivégezték a románok, mert felgyújtotta az ortodox templomot. Nagyapámat elűzték Erdélyből a magyarok, mert övék volt ott a tér. Vásárhelyen "románynak" neveztek a kollegák, és most, Bukarestben, magyarnak. Amúgy belga vagyok. Szociomókus- és újságíróként. Per pillanat a National Geographicnál próbálkozom.

Együtt ünnepelt Kelemen Hunor és Tőkés László

Az összefogás szükségességére, a könnyített honosítás megadásának fontosságára, az első állampolgári eskük által szerzett boldogságra reflektáltak az erdélyi és a partiumi városokban megszervezett március 15-i megemlékezések szónokai. Szinte kivétel nélkül történelminek nevezték az idei ünnepet, s további együttes fellépést sürgettek. „Amennyire lehet lemosva 2004 szégyenét, megharcolunk minden magyarért, éljen a világ bármely pontján” – hangsúlyozta csíkszeredai beszédében Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes.

A székely zászló ünnepélyes felvonásával kezdődött a március 15-i megemlékezés Csíkszeredában. Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár, Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Borboly Csaba Hargita, Tamás Sándor Kovászna, illetve Lokodi Edit Emőke Maros megyei tanácselnök, Korodi Attila képviselő, Gyerkó László szenátor jelenlétében vonták fel a Székely Mózes családjától származó zászlót a megyeházára. Az eseményre Tamás József, római katolikus püspök adta áldását, majd beszédében összetartásra buzdította a magyar nemzetet.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára szervezett megemlékezés a Petőfi Sándor Általános Iskolánál folytatódott. Kiss Ernő, az intézmény vezetője beszédében hangsúlyozta, a március 15-ei ünnepség hivatása, hogy „erőt adjon, tanítson, felemeljen és irányt mutasson a mai világban. Március 15. nemzetté változtatott egy népet”. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere Csík vármegye szemszögéből ismertette az 1848-as történéseket, és arra buzdította a tanítókat, alapítsanak „nemzetvédő köröket” – a mai, divatos környezetvédő körök mintájára –, hogy a gyerekek és felnőttek egyaránt megismerhessék saját történelmüket.

A nagyszabású megemlékezésre és koszorúzásra délután került sor a Mikó-vár előtti téren rangos vendégek jelenlétében. Kisebb felzúdulást okozott, hogy az ünnepség a román himnusszal kezdődött, de rögtön utána felcsendült a magyar nemzeti ima is, ami megnyugtatta a kedélyeket. Csíkszereda polgármestere ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy új nemzeti létminimumra van szükség, illetve olyan helyi és önkormányzati képviselőkre, akik felesküdtek a területi autonómiára.

„Kivettük mi is a részünket a szabadságharcból, a csíksomlyói gimnázium tanulói mind bevonultak honvédnek, de egyik sem jött vissza. Sötétség borult akkor ránk. És mit csinál az ember a sötétben? Álmodik. Éjszaka ma is, akár csak 1849 után, álmodunk, az anyanyelvünkön. Sajnos sok helyen akkor van baj, amikor felébredünk” – mondta Ráduly. A polgármester hozzátette, szükség van arra, hogy ne csak éjszaka, álmainkban, hanem nappal, a valóságban is egyenlők legyünk. „Siculi sunt omnes nobili – a székelyek nemes emberek, ugyanakkor szabadok és egyenlők is, tegyünk róla, hogy mindenhol így legyen, ahol magyarok élnek” – zárta gondolatait Ráduly Róbert.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, kulturális miniszter úgy vélekedett, a szabadságharc a 19. század legnagyobb magyar teljesítménye volt, hiszen a nemzet a szabadság nevében összefogott és együtt mozdult. Kelemen hangsúlyozta, bár ma már természetes, hogy szabadon emlékezhetünk, szabadon ünnepelhetünk és mondhatunk beszédet, 21 évvel ezelőtt Marosvásárhelyen egyetlen felirat lángba borította a várost.

„A dolgok mindig visszafordíthatóak, így nem szabad feladnunk a vágyat, hitet, akaratot, reményt, hogy szabadon éljünk” – szögezte le az elnök. Kelemen hozzátette, a jövőben a kollektív jogok, az önrendelkezés kerül majd terítékre, így akkor is szükség lesz az öszszefogásra, a márciusi ifjak példájára. „A nemzeti identitásunkért folytatott harc csak összefogással, tisztánlátással és célkövető magatartással lesz eredményes.

Ehhez minden magyar emberre szükség van. Az idősekre, akiktől nemzeti történelmünket, hagyományaink tiszteletét tanulhatjuk meg, a felnőttekre és fiatalokra, akik életerejükkel táplálják közösségünket és a gyerekekre, akik a magyar jövőt biztosítják a szülőföldön. Csak így lesz erős közösség az erdélyi magyar közösség. Csak így tudjuk közösen megszabni azt az irányt, amely a múltból jön, és a jövőbe vezet” – fejtette ki.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédében úgy fogalmazott, magyarokként hitet kell merítenünk őseink példájából, illetve le kell vonnunk a történelmi tanulságokat. „Csak akkor van megmaradás, ha az egész népben benne él a történelem és a büszkeség, hogy érdemes ehhez a nemzethez tartozni” – mondta. Semjén kifejtette, a történelem során mindig ugyanaz volt a megmaradás parancsa: Szent István korában a szuverén állam megteremtéséért és a keresztény Európához való csatlakozásért küzdöttek, 1848–49-ben a haza és a haladás volt a jelszó, 1956-ban pedig azt skandálták, vonuljanak ki az oroszok, legyen független Magyarország.

A miniszterelnök-helyettes kiemelte, a megmaradáshoz azonban arra is szükség van, hogy együtt cselekedjünk, ahogy annak idején a különböző elveket valló Széchenyi, Kossuth és Deák is összefogott. Az első állampolgársági eskütételekre reflektálva Semjén elmondta, 2004-ben fekete gyertyát küldtek az Országházba, most azonban fehéret kaptak. „Amennyire lehet lemosva 2004 szégyenét, megharcolunk minden magyarért, éljen a világ bármely pontján” – hangsúlyozta.

A beszédek sorát Tőkés László, az EMNT elnöke, az Európai Parlament alelnöke zárta. „163 esztendővel ezelőtt a márciusi ifjak forradalmi kiáltványának 12. pontja uniót hirdetett Erdéllyel. A 12. pont ritka gyorsasággal a beteljesülés útjára lépett: igazi 21. századi megoldásként, a határok fölötti nemzetegyesítés politikájának megfelelően, a nemzet közakaratából megvalósulóban a magyar unió – az Európai Unióban” – hangzott el. Tőkés az EMNT által működtetett demokrácia-központok szlogenjét ismételte beszédében: „Magyarnak lenni jó!” Majd kiegészítve zárta gondolatait: „Magyarnak, székelynek lenni jó!” Az ünnepséget koszorúzás követte, majd az egybegyűltek fáklyákkal vonultak a Gál Sándor-szoborhoz, ahol szintén koszorúkat helyeztek el.

A HSC Csíkszereda nyerte a MOL Ligát

Másodszor nyerte meg csíkszeredai csapat a jégkorong MOL Ligát: a sorozat három éves fennállása óta a HC Csíkszereda és a Vasas Budapest után a HSC Csíkszereda neve is felkerül a trófeára. A 2010/11-es sorozatban a HSC nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt, a kék-fehérek az alapszakaszt is az élen zárták. A döntőt összesítésben 4–1-re nyerte meg a HSC.

Véget ért a MOL Liga harmadik idénye, a csúcsra a HSC Csíkszereda hokisai jutottak fel. A döntő során a csíkiak hazai környezetben és idegenben is két-két mérkőzést nyertek, a Dab.Docler egyetlen győztes mérkőzését Csíkszeredában érte el. Az egyik fél negyedik sikeréig tartott párharcot 4–1-es összesítéssel nyerte a HSC Csíkszereda, az öt mérkőzésből csak egyet nem tudtak eldönteni a felek a rendes játékidőben. A csíkiak kiegyensúlyozott teljesítményüknek is köszönhetik a MOL Ligában elért sikert, utólag azonban többen is elmondták, a Vasas elleni elődöntő szorosabbra sikeredett a vártnál.

Jöttek, láttak, mentek

Szombat reggel érkeztek, a meccs után pedig távoztak is Csíkszeredából a Dab.Docler hokisai. A dunaújvárosi hokisoknak a meccs napjának délelőttjén még egy edzésre is volt erejük, talán ez is megmagyarázhassa azt a tényt, hogy a találkozón nem voltak a piros-fehérek a legjobb formában. Érdekesség, hogy a dunaújvárosi szurkolók pénteken este már a Vákár Lajos Műjégpálya szomszédságában lévő „szurkolói kocsmában” melegítettek sörrel és áfonyapálinkával, miközben csapatuk rótta a kilométereket az országutakon.

Jonathan Patrick MacCallum, a Dab.Docler edzője a szombati edzést követően még hitte, hogy a döntő állását a dunaújvárosiak megfordíthatják, elmondása szerint győzni érkeztek Csíkszeredába. És nem egy meccset akartak nyerni.

Szép játék, szoros eredmény

A döntő hazai mérkőzésein kitettek magukért a csíkszeredai szurkolók. Szombaton a meccs előtt fél órával már alig volt üres hely a Vákár Lajos Műjégpálya lelátóin, a belépőjegyek kétharmada már délután elfogyott. Nem csupán a megyeszékhelyről, hanem Gyergyóból és Udvarhelyről, valamint a fel- és alcsíki falvakból is többen érkeztek a döntő ötödik mérkőzésére, a szurkolók véleménye szerint az idei MOL Liga utolsó találkozóját illik a helyszínen végig szurkolni. A szokásostól eltérően nem csak a Székely-, hanem a Magyar Himnuszt is elénekelték a drukkerek a mérkőzés előtt.

A meccs szünettel indult, rögtön az első percben egy plexiüveg törött ki, a műjégpálya alkalmazottai pedig öt percnyi munka után helyettesítették az üveget, a szilánkokat pedig eltakarították a jégfelületről. A folytatás remekül indult a HSC Csíkszereda számára. A 3. percben Sikorcin szlalomozott végig a Dab.Docler védelmén, majd elfektette Lindströmöt és fonákkal az üres kapuba juttatta a korongot. Az esethez hozzá tartozik, hogy a csatár mozdulatai nem voltak túl gyorsak, ám a vendégek így sem tudták szerelni a magyar válogatott csatárát.

A gól után felpörgött a játék, igaz, ezúttal is a csíkiak játszottak igazán jól, a sok ziccer mellett Hurtaj kapuvasat is lőtt, a harmad második felében pedig újra gólöröm volt a jégen. A 11. percben Sikorcin lövésébe piszkált bele Hruby a kapu előtt, a korongot ugyan Lindström még kiütötte, de a csíkiak szlovák hátvédje fonákkal a kapus mellett a ketrecbe juttatta a játékszert. A harmad végére kettős emberhátrányba került a kék-fehér gárda, a Dab.Docler hokisai a dupla fórt azonban nem tudták kihasználni, csíki részről Kozuch többször is bravúrosan védett, a védőknek is sikerült néhányszor felszabadítani.

A második harmad nagy része is a dunaújvárosiak kapuja előtt zajlott, Lindström azonban lehúzta a rolót. A finn kapus többször is bravúrosan védett, annak ellenére, hogy a csíkiak ahonnan tudták, lőtték a vendégek kapuját. Némileg a játék képével ellentétben zárkózott fel a dunaújvárosi csapat, emberelőnyből Pozsgai talált be Kozuch ketrecébe a 35. percben. A gól kissé feldobta a Dab.Docler játékát, a második szünetig már bátrabban támadtak a vendégek, ám még ziccerig sem jutottak el igazából.

Az utolsó harmad szoros és izgalmas játékot hozott, mindkét fél előtt többször akadt gólszerzési lehetőség. A csíkiak jobban összpontosítottak a védekezésre, a vendégek pedig olykor félve támadtak, hiszen tudták, egy ellentámadással a hazaiak lezárhatják a meccset. Az utolsó öt percben olyannyira defenzívvé vált a HSC játéka, hogy Azari kétperces kiállítása kapott emberelőnyben sem erőltették a támadást. Az utolsó perc elején MacCallum mester időt kért, Lindströmöt mezőnyhokissal helyettesítete, így próbálkozva meg az egyenlítéssel. A kanadai tréner húzása – a csütörtöki meccs után most sem – jött be, a csíki kapu előtti bulit ugyanis Hurtaj elhozta, remekül passzolt a védők mögül ellépő Novakhoz, a cseh csatár pedig a fél pályáról az üresen tátongó újvárosi ketrecbe lőtte a korongot, eldöntve ezzel a mérkőzés és a MOL Liga győztesének kilétét.

A mérkőzést követően jöhetett az önfeledt ünneplés, a szurkolók azonban nem feledkeztek meg a döntő veszteséről sem, hiszen „Újváros! Újváros!” és „ria, ria, Hungária!” rigmusokkal és tapssal köszönték meg a Dab.Docler játékát.

Statisztika

A döntőben 29 gól született, a legtöbbet ebből Sikorcin ért el (5). A csíkiak 18 gólt lőttek, ezt tíz játékos érte el. Sikorcin mellett Novak, Hruby, Petres és Virág ké-két, Hurtaj, Góga, Molnár Zsolt, Papp és Moldován egy-egy találatot ért el. A finálé legponterősebb hokisa Hurtaj lett 9 ponttal (1 gól, 8 assziszt), őt Sikorcin hét (5+2) és Novak hat (2+4) ponttal követte.

A MOL Liga legjobb kapusának Rajna Miklóst, a Vasas HC hálóőrét választották, a legjobb hátvéd díján a miskolci Derton Andrew és Jozef Hruby osztozott, míg a legjobb csatárnak kijáró díjat, egyben az MVP (Most Valuable Player), azaz a legértékesebb játékos díját Lubomir Hurtaj kapta.

Magyar Kultúra Napja a Csíki Székely Múzeumban

A Csíki Székely Múzeum a Magyar Kultúra Napja alkalmából kötetlen beszélgetésre invitálja a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztőit, név szerint Fekete Vincét, György Attilát, Lövétei Lázár Lászlót és Molnár Vilmost. Zenével közreműködnek a Nagy István Művészeti Líceum tanárai és diákjai. A rendezvényre szombat este 7 órai kezdettel kerül sor a Múzeumi Kávéházban.
Ugyanakkor mindenkit szeretettel várnak a három állandó és két időszakos kiállítás megtekintésére, a belépés egész nap ingyenes.

Folytatódik a Fekete leves – a kávéfőzés története című kiállításhoz kapcsolódó hétvégi programsorozat is. Pénteken 19 órától a Chocolat (Lasse Hallström, 2000, 121’) című filmet tekinthetik meg az érdeklődők. Vasárnap 17 és 18 óra között pedig tárlavezető kíséri végig a látogatókat a kávétörténeti kiállításon.

A pénteki és a szombati program helyszínéül a Múzeumi Kávéház szolgál, melynek előnye a füstmentes környezet. A múzeum együttműködő partnere a Palermo Kávézó.

Emlékművet állítanának a Szoboszlay-per vértanúinak Csíkszeredában

A Szoboszlay-per tíz vértanújának emlékére állíttatna emlékművet Csíkszeredában a Magyarok Világszövetsége (MVSZ), ennek érdekében a szervezet pénzgyűjtést kezdeményezne. Az emlékműállítást a csíkszeredai Orbán Péter, a Szoboszlay Aladár óbébi római katolikus plébánosról elnevezett per egyik elítéltje kezdeményezte. Patrubány Miklós MVSZ-elnök fogadta Orbán Pétert, és felajánlotta, amennyiben Csíkszereda önkormányzata támogatja a tervet, Szőcs Géza magyar kulturális államtitkárhoz és Kelemen Hunor kulturális miniszterhez fordul, hogy támogassák az emlékműállítást.

Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester a Krónika megkeresésére elmondta, szívügyének tekinti a kezdeményezést, és felajánlotta, hogy támogatni fogja az emlékműállítást. Mint mondta, korábban az önkormányzat is tervbe vette, hogy emlékhelyet alakít ki a Szoboszlay-per tíz vértanújának tiszteletére – erről az elöljárónak konkrét elképzelései is vannak. „Azt szeretném, hogy ezt az emlékművet az ’56-os emléktéren, a Gloria Victis-emlékmű szomszédságában állítsuk fel. Azt szerettük volna, ha az elítéltek kivégzésének 50. évfordulója alkalmával, azaz 2008-ban már kivitelezzük a tervünket, ezt akkor sajnos nem tudtuk megoldani. Természetesen örülök a kezdeményezésnek, és támogatni fogom az emlékműállítást” – hangsúlyozta a csíkszeredai elöljáró.

Amint arról korábban beszámoltunk, hároméves pereskedés után a kolozsvári táblabíróság idén májusban felmentette az 1958-as Szoboszlay-per 57 elítéltjét. Az egykori katonai törvényszék által hazaárulással vádolt Szoboszlay Aladárt és további kilenc társát még az év szeptember elsején kivégezték, a többieket börtönbüntetésre ítélték. Az 57 személy közül ma már csak hárman élnek: Ferencz Ervin, Orbán Péter és Orbán Etelka. A hozzátartozók a mai napig sem szereztek tudomást szeretteik holttestének a hollétéről. A csíkszeredai Orbán Péter és nővére, Etelka annak idején börtönbüntetéssel megúszta, ám apjukat kivégezték. Orbán Péter hét évet töltött a temesvári, aradi, zsilávai, galaci és marosvásárhelyi börtönökben a rászabott huszonötből. Kegyelemben részesült, de polgári jogait a mai napig sem kapta vissza. Testvére, Etelka öt év után szabadult. A ma Csíkcsomortánon élő nőt azért ítélte el a katonai törvényszék, mert nem tett feljelentést apja és bátyja ellen.

Kopjafaállítással tisztelegnek Baróton

Október 23-án kopjafát állítanak az erdővidéki politikai elítéltek emlékére Baróton, a Petőfi utcában – tudtuk meg Benkő Emőke helyi pedagógustól, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) helyi szervezetének alelnökétől. Mint mondta, a kopjafára három réztábla kerül, melyekre a 48 erdővidéki politikai elítélt nevét írják rá. A kopjafaállítást a Bardoc-Miklósvárszéki Történelmi Vitézi Rend kezdeményezte.

A Szoboszlay-perről

Szoboszlay Aladár 1925-ben született Temesvár-Mehalán, Kolozsváron érettségizett, majd 1948-ban szintén Temesváron szentelték pappá. Négy évig a közeli Pécskán szolgált, majd káplánként visszakerült a Béga-parti városba. Itt kezdte el 1956 végén megírni a Confederatio című művét, amelyben kifejtette nézeteit egy Arad központú, közös román–magyar konföderáció létrehozásáról. Ennek megvalósítására már ’55-ben társakat keresett és talált. Legfőbb segítője Reusz Klára és Alexandru Fântânaru aradi román ügyvéd lett. Azt tervezték, hogy a magyar forradalommal egy időben Romániában is forradalmat robbantsanak ki. Fântânaru felvette a kapcsolatot a Fogaras környékén bujkáló kommunistaellenes román partizánokkal, valamint a mozgalomba sikerült beszerveznie egy páncélos ezredest, akinek az lett volna a feladata, hogy egységeit Caracalból a fővárosba vezesse, és megszállja a stratégiailag legfontosabb épületeket, amihez felfegyverzett székely katonák is csatlakoztak volna.

Szoboszlaynak több csíki embert is sikerült bevonni a szervezkedésbe, így a mozgalom egyik központja hamarosan Csíkszereda lett. Az államhatalom viszonylag hamar tudomást szerzett a szervezkedésről. Egy Iosif álnevű besúgó jelentette fel a szervezkedőket, aki maga is beépült a mozgalomba. Ezek után a Szekuritáté emberei letartóztatták a konspiráció résztvevőit, majd a Kolozsváron sorra kerülő, Szoboszlay-perként ismert eljárásban 57 személyt ítéltek el. Közülük 11-et golyó általi halálra, a többieket pedig átlagosan 17 esztendő szabadságvesztésre. A 11 halálraítéltből végül 10-et végeztek ki, köztük Szoboszlayt Aladárt is.

.

Megvédte címét a Csíkszeredai Sport Club

Ami nem sikerült itthon, összejött Bukarestben: a hazai jégkorong bajnokság döntőjének hatodik mérkőzésén fölényes győzelmet aratott a Sport Club, ezzel zsinórban negyedszer hódította el a bajnoki serleget. A Steaua kis híján idő előtt távozott a jégről.


Amilyen rosszul kezdődött, olyan jól ért véget a Sport Club számára a bajnoki döntő hatodik mérkőzése. A 3. percben Georgescu egy emberelőnyt használt ki, két perccel később Timaru emberhátrányból a csíki kapu mögül Kozuchba lőtte a korongot, a játékszer pedig az SC ketrecében kötött ki, ekkor már két góllal vezetett a Steaua. A 6. percben Virág révén szépített a bajnoki címvédő, a 13. percben Molnár a felezővonaltól meglódulva vezette a korongot Catrinoira és máris kiegyenlített.

Egy perccel később Molnár újabb helyzetet alakított ki, de a kapuba tartó korongra Piszarenko ráfeküdt, ezért a játékvezetők büntetőlövést ítéltek. Moldován vezette rá Catrinoira a korongot, a csatár lövése a hálóőr bal lábában akadt el, a bírók nem intettek gólt. A televíziós visszajátszásban és lassításban azonban jól láttszott, Catrinoi a lábát és a korongot a kapuból húzta vissza, a korong jó húsz centivel volt a gólvonal mögött, ám ezt a játékvezetők egyike sem észlelte. A 16. percben Lupaşcu ártatlanul kapott 2+2 perces büntetést, ebben az esetben is a tévés visszajátszás után lehetett látni, hogy nem a Steaua hokisa, hanem Sprencz felszabadítása után a hátvéd hokibotjával csapta véletlenül orrba az előredőlő Zsókot. Az első szünet előtt két perccel kettős emberelőnybe került a csíki gárda, Virág a félpályánál szerzett korongot, betört a Steaua védő harmadába, majd miután becsapta Butucsnovot Catrinoi válla fölött lőtte a játékszert a bukarestiek kapujába, megszerezve ezzel a góllal a vezetést a Sport Clubnak.

A szünetben a Steaua jégkorong szakosztályának vezetője, Cristian Cârlan a játékvezetőket hibáztatta és azzal vádolta meg őket, hogy nem fújtak korrektül. A szakvezető le akarta hívni csapatát a jégről, végül a Steaua klubelnökével, George Boroi-jal konzultálva úgy döntött, a pihenő után folytatják a meccset.

A középső játékrész első perceiben a Sport Club uralta a játékot, de a 25. perctől a Steaua vette át a játék irányítását, majd Szőcs kiállítása után több helyzetet is kialakítottak a bukarestiek. Miután kiegészült a csapat, a 27. percben Szőcs tört be az ellenfél védő harmadába, lövését védte Catrinoi, de a kipattanó korongra újra lecsapott a csatár és belőtte a Steaua kapujába. A következő öt percben sorra jöttek a kiállítások mindkét csapatban, az újabb kiegészülés újabb csíki gólt hozott. A 34. percben Szőcs tört be az ellenfél védelmi területére, a kapu elé érkező Niinikoskihoz passzolt, a finn csatár továbbította a korongot és az érkező Moldován kapásból védhetetlen gólt lőtt. A második szünetig Virágnak volt még egy ziccere, a Steauától pedig Zabludovszkij és Timaru hagyott ki helyzetet.

Az utolsó harmad első felében mezőnyjáték zajlott, az SC a védelemre összpontosított, ezzel pedig ellehetetlenítették a Steaua támadásait. Az 50. percben Butucsnov került Kozuchhal szembe, az ukrán pedig ezúttal sem hibázott. A találat után egy percen belül Mihály és Hruby hagyott ki óriási helyzete, az 56. percben Kozuch háromszor is bravúrral védett, majd Szőcs és Basilidesz is ziccert hibázott, az 58. percben Bíró Ottónak az üres kaput nem sikerült eltalálni. Másfél perccel a meccs vége előtt időt kért a Steaua edzőpárosa, Catrinoit lehívták a jégről és hat mezőnyjátékossal próbálták meg a lehetetlent. Harmincnyolc másodperccel a végső dudaszó előtt Mihály talált be az üresen hagyott kapuba, a góllal gyakorlatilag eldöntötte a 2009/10-es hazai jégkorong bajnoki cím sorsát.

A döntő első mérkőzésén óriási szerencsével győzött 3–2-re hazai pályán a Sport Club, a második találkozón Bukarestben már fölényes játékkal nyertek 5–2-re a kék-fehérek. A harmadik találkozón megint a Sport Clubbal tartott a szerencse és 4–2-re nyertek Ulf Weinstock tanítványai, a negyedik mérkőzésen a Steaua 1–0-ra győzött. Szerdán újra bukaresti siker született, ezúttal a Steaua 3–2-re győzött, a csütörtöki, a döntő hatodik mérkőzésén egy higgadtan, nagyon jól játszó Sport Clubot láthattunk, amely végül 6–3 arányban győzte le az örök rivális fővárosiakat. A 2009/10-es bajnoki döntőt összesítésben 4–2-re nyerte a Sport Club a Steaua ellen.

1949-ben az IPEIL-Lendület, 1952-ben a Lendület, 1957-ben a Termés, 1960-ban és 1963-ban az Akarat, 1997, 2000, 2004, 2007, 2008, 2009 és 2010-ben a Sport Club nyert Csíkszeredának hazai bajnoki címet. Az SC csütörtöki sikere sorozatban a negyedik bajnoki címet jelenti a csapat számára. Csíkszereda legeredményesebb hokisa pedig hét bajnoki címmel Hozó Levente.

Csíki pityóka Békés megyében

Megérkezett Gyulára az a krumpliadomány, amely a csíki és kászoni gazdák jóvoltából gyűlt össze a Békés megye szociális ellátórendszerébe tartozó gyerekek számára. Becslések szerint valamennyi rászoruló Békés megyei gyereknek jut egy zsák pityóka.


Célba ért a csíki gazdák adománya: a 21 tonnányi pityókát szállító kamion csütörtökön átlépte a román–magyar határt, a közel hatszáz zsák krumplit Farkas Zoltán, a Békés Megyei Önkormányzat alelnöke, valamint Sziszák Katalin, a Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ igazgatója fogadta.

Farkas szerint a jelenlegi magyar kormány ötven százalékban sem biztosítja a rászoruló gyerekek ellátását, ezért fordult az önkormányzat Hargita Megye Tanácsához segítségért, hogy megoldhassa a szociális gondozást igénylő gyerekei mindennapi étkeztetését. Az alelnök köszönetét fejezte ki a székely gazdáknak önzetlen segítségükért.

„Tulajdonképpen minden Békés megyei rászoruló gyereknek jut egy zsák krumpli – fejtette ki az átadáson Becze István Hargita megyei tanácsos , aki elkísérte a szállítmányt. – A testvérmegyei kapcsolatoknak a kölcsönös segítségnyújtás területén is meg kell mutatkozniuk, s mivel az anyaország már többször is segített rajtunk, kötelességünknek éreztük viszonozni azt. Ki egy vödörrel, ki egy zsákkal, de lehetőségeihez mérten minden gazda jó szívvel adta azt, amit székely kenyérnek is hívnak: a pityókát.”

A csíki szállítmányt a gyulai Almásy-kastély raktárából még a héten kiszállítják a Békés Megyei Önkormányzat szociális ellátóközpontjaiba.

Csíkszeredában elkezdődött a Sítájfutó Világhét

25 országból összesen 446 sportoló vesz részt a Csíkszeredában szerdán kezdődő és vasárnapig tartó Sítájfutó Világhéten, amelynek megnyitó ünnepségét kedden este tartották a Mikó-várban. A sportolók fáklyákkal és országuk zászlójával vonultak fel a csíkszeredai olimpikonok emlékművétől a Mikó-vár udvarára, ahol a házigazdák rövid köszöntőbeszédekkel és néptáncelőadással fogadták őket.

A Nemzetközi Sítájfutó-szövetség, a Román Sítájfutó-szövetség, a Karpat Tour Orienteering Klub, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, valamint Hargita Megye Tanácsának közös szervezésében szerdától vasárnapig zajlik a Sítájfutó Világhét, melynek keretében felnőtt Európa-bajnokságot, és egyben világkupa-futamokat, utánpótlás-világbajnokságot, ifjúsági Európa-bajnokságot és veterán világbajnokságot rendeznek.

Csúcs Klaus, a versenysorozat egyik menedzsere a Hargita Népének elmondta, 25 országból összesen 446 sportoló vesz részt a Sítájfutó Világhéten, kedden délutánra minden csapat megérkezett Csíkszeredába. Azok a sportolók, akik már a hét elején a megyeszékhelyen voltak, már terepszemlét tartottak a versenypályán.

A múlt heti erdőkitermelések után a hétvégi havazás is gondot okozott a szervezőknek, hiszen a sportolók egy előre kitaposott pályán versenyeznek majd, és a hó nagyrészt belepte a kijelölt pályát, így hétfőn és kedden a szervezők újra a terep kijelölésével és a pálya használhatóvá tételével voltak elfoglalva.

Mindezen problémák nem akadályozták meg a szervezőket abban, hogy egy színvonalas megnyitót tervezzenek. Az olimpikonok emlékművétől elindult sportolók fáklyákkal a kezükben érkeztek meg a Mikó-várba. Itt előbb Ráduly Róbert Kálmán köszöntötte a népes sportolótábort és a szép számban megjelent lelkes érdeklődőket, majd Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke mondott köszöntőt. Mindeközben az önkéntesek kürtős kaláccsal kínálgatták a sportolókat és az érdeklődőket.

A politikusok beszéde után a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes foglalta el a színpadot, és egy újabb színvonalas produkcióval örvendeztette meg a helyieket és a külföldieket.

Az ünnepélyes megnyitó­ceremónia a Román Sítájfutó-szövetség elnöke, Constantin Alexandrescu és a Nemzetközi Sítájfutó-szövetség tagja, Zentay László beszédeivel zárult. A felszólalók sok sikert és kitartást üzentek a sportolóknak, akik a német Fridrich Schiller költő ódájának Beethoven által megzenésített IX. szimfóniájára távoztak a Mikó-vár udvaráról, hogy a mai nappal kezdődőleg minden erejüket és tudásukat latba vetve küzdjenek a dobogós helyekért.

Csíkszereda – Gyertyafénnyel a cián ellen

A Tisza élővilágát nagymértékben károsító ciánbaleset tízedik évfordulójára emlékeznek február elsején, este hat órától Csíkszeredában, a Szabadság téren. A Zöld SzékelyFöld szervezésében rendhagyó performansz-sorozatra kerül sor a ciántechnológia ellen.

A rendezvény célja egy határozott lakossági jelzést küldeni az illetékes hatóságoknak, akik közel állnak ahhoz, hogy rábólintsanak a verespataki bányaprojektre, amely Európa legnagyobb felszíni fejtése lenne, és amely a szakemberek szerint számottevő környezeti rombolást okozna. Mint ismeretes, a kibányászott nemesfém alig két százaléka maradna a román államnak, a többit elvinné a kanadai cég.

Emlékezve a tíz évvel ezelőtti megdöbbentő képsorokra, a Tisza menti pánikra, a síró, munka nélkül maradt halászemberekre, a döglött halak óriáshalmaira, az események felidézésével Csíkszereda környezetvédői ismételten fel kívánják hívni a figyelmet ciános technológia veszélyeire.

A szervezők minden horgászt, természetbarátot, környezettudatosan gondolkodót szeretettel várnak.

Parlament a Székelyföldön

A csíkszeredai és a székelyudvarhelyi önkormányzati nagygyűlések élesen bevilágítottak a székely és az erdélyi jövőbe, s a széthúzás látszata és valósága ellenére tulajdonképpen egy új, az eddiginél jóval hatékonyabb politikai stratégia lehetőségét körvonalazzák a magyar nemzet- és társadalomépítésben. Az erőket egy parlamentszerű együttműködés keretében összefogva, közösségünk új korszakot nyithatna történetében, s eddigi kényszerű kisszerűsége korlátait átlépve közelíthetne céljához, a kollektív egyenjogúsághoz.



A nyílt színi viták jogos volta

Előbb azonban egy illúziókergető sopánkodásról szeretnék szólani. Van, aki a politikai pluralizmusban látja a bajok okát, s azt ítéli el, merthogy ugyebár mennyivel jobb volt, amikor egyetlen szövetségnek titulált szervezet képviselői feszítettek mindenütt a páston, és fene nagy egység uralkodott, nem lehetett mindenféle érvvel és ürüggyel megfúrni a szent összefogás ügyét.

Nos, a valódi összefogás tényleg nélkülözhetetlen lesz az autonómiáért indult hosszú menetelésben, főleg sikerre juttatásában, de ne az erdélyi magyar politikai többpártrendszert mint olyat kárhoztassuk a kezdeti gáncsoskodásért és átmeneti kudarcokért, hiszen az, bármit állítsanak róla, szerves fejleménye volt másfél évtized belső vitáinak, és pontosan a viták új alapokra helyezése végett jött létre. Mára nem titok, hogy magyarságunk vezető elitje — akárcsak a népesség maga — legalább két, ha nem több elütő ideológiai alapállásból ítéli meg helyzetünket és céljainkat, ebből kifolyólag a taktikai-politikai különbségek is nagyok a két tábor közt. Hogy ez kisebbségi körülmények között nem fényűzés-e, ezt a kérdést maga a valóság döntötte el akkor, amikor a második magyar párt létrejött a korábbi belső ellenzéki, reform tömörüléses stb. magból, és többévi küzdelem árán jogi elismertetését is meg tudta szerezni, mi több, a legutóbbi helyhatósági választásokon regionális szervezetként konstituálódott, és a Székelyföldön számottevő, 25 százalékos párttá vált a másik, 55 százalékot összesítő nagyobb társa mellett. Mint ismeretes, az önkormányzati képviselőknek, tanácstagoknak is közel 40 százaléka az ő színeiben jutott mandátumához.

Megalkuvások és kompromisszumok

Ettől kezdve az erdélyi magyar politikai élet csakis e két, esetleg több párt párbeszédének és vitájának, összefogásának és harcának keretei között alakulhat, a pluralizmus az a porond, melyen mindkettő fellép, és remélhetőleg a jövőben egyre tisztább eszközöket vet be a másik megnyerésére vagy visszaszorítására, olyanokat, melyek kibírják a nyilvánosság próbáját, átvilágításuk nem vet rossz fényt arra, aki hozzájuk folyamodik.

Hogy ettől még távol vagyunk, azt persze tapasztaljuk nap mint nap, s ennek egyik fő oka, hogy a jelenlegi helyzetével mindkét párt elégedetlen.

Az egyik megtört monopóliumát, egyeduralmát állítaná vissza — mennyivel könnyebb volt akkor ugyebár a csoportérdeket népi érdekként eladni —, a másik az erőviszonyok kiegyenlítésében érdekelt, nem érheti be a másodhegedűsi szereppel, s ezért újabb erőpróbákat provokálna ki, illetve sündisznóállásba vonulva iparkodik fittyet hányni a sajtókampánynak, mely elítéli. Bonyolítja a helyzetet, hogy az ellenzék soraiban meghasonlás történt, egységesülni még nem tudott, és testvérháborúba keveredett. Ennek elemzésére itt nem kívánok kitérni, de hadd szögezem le: meggyőződésem, hogy a kétpártrendszer erdélyi magyar politizálásunk és közéletünk nagy nyeresége, pontosan azért, mert kikerülhetetlen következménye volt a két évtizedes fél- vagy inkább negyedsikereket hozó harcnak az egyenjogúsításért, annak, hogy közösségi emancipációnk a többségi társadalom fogékonyságának hiánya, ellenállásának keménysége miatt vajmi keveset haladt előre, s e kudarcot az erdélyi társadalom nem egyformán ítéli meg. Ahol egyesek a lépések további aprózásának, mások pedig a gyökeres változásnak szükségességét helyezik előtérbe, ott szervezeti egységességről beszélni dőreség, azt visszasírni porhintő demagógia, merthogy ott éppenséggel az ideológiai-politikai többféleség igényének elismeréséből kellene kiindulni, s ennek megfelelő pártszervezeteket létrehozni, hogy az érvek és taktikák, az elitek népszerűsége szabadon mérkőzhessen meg egymással. A kisebbségi társadalomépítés szükségessége, egy ilyen elvi tisztázás és az erőviszonyok időnkénti módosulásának elismerése — azokat persze tudomásul kell venni, és nem folyton megkérdőjelezni! — fogja létrehozni azt az akcióegységet, mely nélkül egy nemzeti közösség valóban bajosan tudná kollektív jogait kivívni, azokat a többségiekkel elfogadtatni.

Parlamenti keretek

Erdélyben a két pártnak igenis erdélyi magyar parlamentet, a Székelyföldön pedig székely parlamentet kell létrehoznia — és ennek szülési fájdalmai zajlanak most, sokan a célhoz valóban méltatlanul viselkednek, mások azonban mintha inkább tudatában lennének, mi is a feladat. Kár lenne azonban sokat vesztegetni az időt a másik rágalmazásával, a választókat demoralizáló porhintéssel, a hiúságok vásárának újbóli megrendezésével — mely jobb ügyhöz méltó találékonysággal folyik! —, a megosztottság nélküli, differenciálatlan egység napjai ugyanis lejártak, azt visszasírni lehet, de nem érdemes, mert hiábavaló. Politikai többszínűségének kivívásával az erdélyi magyarság — másutt népként, sőt, nemzetként tartják számon az ekkora lélekszámot és az ennyire összetett társadalmat — pontosan életrevalóságát, jobb jövőre érdemes voltát bizonyította, melyet egy szűkkeblű, a kompromisszumokat a képtelenségig fokozó, a külső és belső nyomásoknak behódoló szervezetben tartani amúgy sem lehetett volna.

Konfrontáció és együttműködés

Összegezzünk. Ma az erdélyi magyar és a székelyföldi székely parlament vajúdásának vagyunk tanúi, s a dolog akkor lesz sikeres, ha a pluralizmus tényébe belenyugodva a két fél tárgyalóasztalhoz ül. Ennek kerete a parlament. Jogegyenlőségünk kivívásának fő eszköze ettől kezdve csakis a két fél együttműködése lesz — azt várni viszont, hogy a viták megszűnnek, vagy a megengedett politikai taktikázás szünetelni fog, merő ábránd, és nincs is szükség rá. A vita nem fog szünetelni, ahhoz tessék hát hozzászokni, nem mind veszekedés, ami annak látszik, nem is széthúzás, a vita természetes velejárója a többpártrendszernek, s legfeljebb az ellentétek kiélezésének módozatai tekintetében vár úttörő szerep a felekre, mert Erdélyben vagy a Székelyföldön korábban arra nem volt példa, hogy egyenrangú, megkérdőjelezhetetlen legitimitású pártoknak kelljen egyeztetniük az erdélyi magyar népi összefogás érdekében. (A két világháború között az Országos Magyar Párt belső ellenzéke bár megpróbálta, végül nem vitte kenyértörésre a dolgot, ami a korabeli viszonyok, a területi revíziós remények, a közelgő második világháború stb. körülményei között érthető volt. Ma az európai integráció más perspektívát kínál a román—magyar viszony rendezésének, hasonlóképpen a kisebbségi emancipációnak is, ezért az erdélyi magyar politizálás korábbitól elütő szerkezeti alakulása indokolt lehet.)

Külön előnye e kétpártrendszernek, hogy általa megoldható az, amire eddig egyetlen szervezet nem lehetett képes: egyszerre, sőt, egy időben lehet ugyanis általa a többséggel szembeni szembenállást érvényesíteni, a vele való együttműködéssel hol az egyiket, hol a másikat juttatva túlsúlyhoz, ha kell, ahogy a rész- és a végcél megköveteli, miközben a két magyar párt vitája is kordában tartható, és erőfeszítéseik adott esetben közös nevezőre hozhatók. (E kettősség eddig többségi kiváltság volt az interetnikus viszony kezelésében.) Megoldódik ezáltal az esetenként kormányon lévő magyar szervezet bénító lojalitásának dilemmája, melyen elvérzett eddig a Bolyai Egyetem újraalapítása, el oly sok minden az építkezésben a belső választásoktól a szövetség önkormányzati működtetéséig, a félmilliós aláírással beterjesztett tanügyi törvénytervezetig, s minek következtében párttá fokozódott le az, ami jóval többnek készült, a kulturális autonómiát igénylő törvénytervezet pedig nem ok nélkül kelti az önkasztráció képzetét. Az olyannyira szükséges külön külpolitikai vonalvezetésről sem kell lemondani ezentúl, mint eddig, az unió és a nagyvilág mindig bekapcsolható lesz a belső küzdelmekbe és szövetségesek keresésébe, s a külpolitikai színtér egyre növekvő jelentősége a belső fölött majd megfelelő módon kiaknázható.

*

A székely parlament tagságának és működésének módja még a jövő titka. Ha most önkormányzati nagygyűlést hoztak tető alá, az még csak amolyan előmunkálat, nem tudni még, hogy a székely parlament önkormányzati képviselőkből vagy külön választások útján jön majd létre, esetleg a pártok delegálnak bele választási arányszámaiknak megfelelően tagokat, sem a mandátum, sem a hatáskör kérdése nem tisztázott. Ha most önkormányzati képviselők találkoznak, később pártvezetőségek is tárgyalhatnak, meghívhatók más szervezetek is, lehet házigazda az SZNT vagy más, például az RMDSZ és az EMNT szövetsége, netán a Székelyudvarhelyen szeptember 14-én létrehozott ideiglenes házbizottság. A mai parttalan viták, a legitimitások kölcsönös megkérdőjelezése, a sértések és sértődések színjátéka legfeljebb arra alkalmas, hogy minél jobban kitolja az érdemi munka megkezdését a jövőbe, tükrözi a zűrzavart, mely sok politikus fejében uralkodik, egyúttal azonban a már időszerűvé vált feladat sürgetését is közvetíti, és amolyan politikai előjátékát is jelenti a felkészülésnek.