Történelmi sikernek nevezte Magyarország számára a kettős állampolgárság jogintézményének megalkotását Orbán Viktor csütörtökön, a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) X. ülésének második napján.
A miniszterelnök a budapesti tanácskozáson szólt arról is, hogy bár tombol az európai válság, Magyarországon - igaz, "vért verítékezve", de - sikert siker követ. Kitért arra is: nem lehet eltűrni, hogy akár egy magyart is megfosszanak állampolgárságától.
A kormányfő szerint a kettős állampolgársággal - amellett, hogy megvalósult egy nemzetstratégiai cél - megszűnt a magyar nemzet Kárpát-medencén belüli közjogi diszkriminációja. A következő évek feladata pedig az lesz, hogy megpróbálják a kettős állampolgárságból fakadó lehetőségeket a gazdasági együttműködés területén is kialakítani - tette hozzá, majd úgy fogalmazott, hogy öntudat nélkül egy nemzeti közösség nem lehet sikeres, és nem érhet el gazdasági előnyöket sem.
Megjegyezte azt is, hogy bár a magyar népesség fogy, az állampolgárok száma nő, és hosszabb távon ugyan nem lehet a demográfiai problémákat közjogi eszközökkel orvosolni, "de egyelőre azt tudjuk mondani, hogy a népességfogyás ellenére 160 ezer környéki, az év végére reményeink szerint 200 ezres növekmény áll be a magyar állampolgárok számát tekintve".
Az európai politikáról szólva Orbán Viktor úgy vélekedett, az Európai Unió a megalakulása óta minden valószínűség szerint a legnehezebb évét éli, a vita pedig arról szól, hogy mi is legyen az európai kontinens, azon belül az EU jövője. Szerinte nem egyszerűen arról van szó, hogy másfajta Európát akarnak a britek, a németek és a franciák, hanem arról, hogy szinte mindenki másfajta Európát szeretne, sokan pedig a konstrukció alapelemeit, "tartóoszlopait" is szeretnék áthelyezni. "Számos gyenge pontja van annak az építménynek, amelyben mindannyian élünk, hiszen a Kárpát-medencében élő magyarság tekintélyes része az EU-n belül él" - hívta fel a figyelmet.
A miniszterelnök szerint bár a kormányváltás óta továbbra is tombol az európai válság, a magyar kabinet - igaz, hogy "vért verítékezve", "tégláról téglára, lépésről lépésre haladva", de - újjáépíti az országot, és sikert siker követ. Ez akkor is így van, ha a mindennapi életszínvonalban még nagyon sok pozitív változásra van szükség ahhoz, hogy az emberek maguk is sikeresnek érezzék mindazt, ami történik Magyarországon - mondta, megerősítve egyebek mellett azt, hogy míg Európában szinte mindenhol nő az államadósság, addig Magyarországon folyamatosan csökken.
A Kárpát-medencei magyarság - folytatta - a következő években egy fokozatosan erősödő anyaországgal számolhat, amelynek gazdasági lehetőségei ugyan nem bővülnek úgy, mint 1998 és 2002 között, az első Orbán-kormány idején, "de kétségkívül bővülni fognak", ezért nem a meghátrálás, nem a kivárás a helyes politika a következő időszakban. Nagy kérdésnek nevezte, hogy Európa mely országainak lesz elegendő közösségi ereje ahhoz, hogy a szükséges átalakításokat elvégezze, de szerinte Magyarországnak nincs mitől félnie a legutóbbi választáson létrejött "történelmi összefogás" miatt. Az átszervezés zajlik, a parlament előtt van egyebek mellett a közoktatási törvény - amely kimondja, hogy "hazafias nevelést várunk el az iskolákban" - és a felsőoktatási törvény javaslata is - jegyezte meg.
Kifejtette: a Kárpát-medence magyar politikai vezetőinek többletfeladata is van az átszervezés mellett - amely elől "nem bújhatnak el a töklevél alá" -, ez pedig abban áll, hogy erőt kell adni az embereknek, hogy ne a kivárásra, ne az elrejtőzésre játsszanak, hanem a mostani nehéz helyzetre is munkával, gyermekvállalással, otthonteremtéssel, összefogással reagáljanak.
A kormányfő kiállt amellett, hogy a magyar államnak aktívnak kell maradnia, akármilyen kritikák érik, továbbra is a saját nemzeti érdekeiből kell levezetnie a mindenkori lépéseit, saját magyar gazdasági modellt kell építenie, és folytatnia kell a másfél évvel ezelőtt elkezdett munkát.
A magyar államnak a Kárpát-medencében cselekvő államnak kell lennie, ki kell állnia a magyarokért, és "nem tűrhetjük el, hogy akár egyetlen magyart is megfosszanak az állampolgárságától abban az országban, ahol él", és amely állampolgársággal rendelkezett - hangsúlyozta Orbán Viktor, aki azt is mondta, hogy erősíteni kell a kapcsolatot a szomszédos államokban kormányon vagy ellenzékben lévő, de a közép-európai együttműködés jegyében "velünk együttműködni hajlandó és képes politikai erőkkel".
Végül felhívta a figyelmet arra, hogy "rendkívül bonyolult" év következik, mert szinte "minden jelentős magyar közösség otthonában" - leszámítva az anyaországot - választások lesznek a következő évben, ami mindig óriási kihívás. A Máért résztvevőinek Orbán Viktor ezért bölcsességet, éleslátást és az együttműködés felé hajló politikai szándékot kívánt a következő nehéz esztendő feladatainak megoldásához. "Akármilyen bonyolult is a helyzet, bármelyik nemzetrészről is legyen szó, önök a cselekvő magyar államra és magyar kormányzatra a következő évben is számíthatnak" - zárta szavait a miniszterelnök.
****************************************
Orbán Viktor beszéde a Magyar Állandó Értekezlet X. ülésén, Budapesten.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy tisztelettel és szeretettel köszöntsem Önöket. Zsuzsanna rendszeresen – mint ahogyan a múlt héten is tette a diaszpóra tanács ülésén – arra biztat, hogy beszédet mondjak. E felől nekem vannak kétségeim, tekintettel arra, hogy ritkán adódik lehetőség, hogy ilyen széles, mondhatnám: teljes körben tudunk eszmét cserélni a Kárpát-medencei magyar vezetőkkel, és ilyenkor a beszéd inkább időpocsékolásnak tűnik, hiszen bonyolult és nehéz időket élünk, következésképpen bőségesen van miről beszélni. Ezért ha megengedik, én nem is beszédet mondanék, hanem megpróbálnám összefüggésbe helyezni mindazt, ami szerintünk történik Magyarországgal, és történik a Kárpát-medencei magyarsággal abban a reményben, hogy egy ilyen távlatokat fölfedni szándékozó összegzés jótékony hatással lesz a következő néhány óra tárgyalásaira és beszélgetéseire.
Először is, miközben természetesen zűrös és nehéz időket élünk a Kárpát-medencében, és mindenki a saját gondjával és bajával van elfoglalva, érdemes azért a tekintetünket tágasabb horizontra is függeszteni. Ugyanis a szemlélődő számára egészen nyilvánvaló, hogy az Európai Unió – az az építkezés, amelyhez oly sok reményt fűztünk, és amelynek közvetlen és súlyos összefüggései vannak a Kárpát-medencei magyar nemzet jövőjét illetően –, nos, ez a közösség a megalakulása óta minden valószínűség szerint a legnehezebb évét éli. A híradások megragadnak a felszínen; lényegében egy gazdasági válságról és annak kezelésére kigondolt kormányzati politikáról és európai politikáról szólnak, holott ha valaki fölfejti a gazdasági hírek mögötti, mondjuk úgy, hogy állampolitikai, külpolitikai, kontinentális politikai összefüggéseket, akkor jól láthatja, hogy a vita valójában arról szól, hogy mi is legyen az európai kontinens, azon belül az Európai Unió jövője. Minden válság, különösen egy olyan súlyos gazdasági válság, mint amilyet most él át Európa, a politikai konstrukciók gyengeségeit szokta fölszínre hozni, különösen akkor, hogyha egy politikai konstrukciót konjunktúra idején hoznak létre, mint ahogyan ez történt az Európai Unióval meg az eurózónával is. A konjunktúra idején létrehozott politikai konstrukcióknak a válságtűrő képessége általában sokkal gyengébb, mint azoknak az államjogi konstrukcióknak az építménye, amelyet válságban vagy válság után hoznak létre. Ezért nekünk most európai összefüggésben kell szembesülnünk azzal, hogy számos gyenge pontja van annak az építménynek, amelyben mindannyian élünk. Hiszen a Kárpát-medencei magyarság tekintélyes része az Európai Unión belül él. A mostani helyzetre adott válasz nemcsak az európai vagy a nyugati gazdasági válságra adott válasz, hanem el fogja dönteni az Európai Unió jövőjét is. Sokkal fontosabb viták zajlanak annál, semmint azt mi itthon érzékelni szoktuk. Nem egyszerűen arról van szó, hogy másfajta Európát akarnak a britek, a németek meg a franciák, hanem arról van szó, hogy szinte mindenki másfajta Európát szeretne. Ezért egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy egyre szaporodik azon erők száma, amelyek sürgősen napirendre akarják vetetni az Európai Unió alapokmányának, az alapszerződésének a módosítását. És most nem egy-két gyors, lényegtelen vagy csupán gazdasági válságkezelésre vonatkozó passzust akarnak módosítani, hanem a konstrukció alapelemeit, ha úgy tetszik: tartóoszlopokat szeretnének áthelyezni, kiütni, illetve fölépíteni. Úgyhogy rendkívül izgalmas időket élünk, és egy olyan nemzet számára, mint amilyen mi vagyunk, ennek különös jelentősége van, hiszen a mi nemzetünk több országban él, ezért egyáltalán nem lényegtelen, hogy ezek az országok az európai politika nagyléptékű átalakítása miatt szétfejlődnek-e majd, távolodnak-e egymástól, vagy inkább konvergencia, közeledés, egységesülés következik-e be.
Akárhogyan is, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ezekben az izgalmas időkben fölértékelődik az, amit a politika konyhanyelvén egyszerűen csak stabilitásnak szoktunk nevezni, ezt pedig mi Magyarországon egyszerűen csak kétharmadnak hívjuk. Ugyanis a politikai stabilitás nem véletlenül szokott létrejönni egy országban, az egy közösségi megnyilvánulás, az egy közösségi akarat, egy összefogás, egy erőösszeadás, és Magyarországon másfél évvel ezelőtt éppen egy ilyen összefogás jött létre; nyilvánvalóan két célból. Az egyik, amit mi úgy nevezünk, hogy a posztkommunista rendszernek vessünk véget. Erről a múltkor módom nyílt a diaszpóra tanács ülésén beszélni, ezért, miután az a nyilvánosság előtt történt, ha megengedik, az ide vonatkozó gondolatokat most nem idézem föl, hanem ennek a kétharmados parlamenti forradalomnak a másik mozgatórugóját hozom ide most a megbeszélésünkre. Ez pedig a biztonságnak a kérdése, mert úgy látom, hogy másfél évvel ezelőtt azért a biztonságérzet dolgozott a magyarokban, és világos volt a számunkra, hogy az európai válságkezelés Magyarország számára is tartós feladatot fog majd jelenteni, és hogy minden válságtúlélésnek az első számú előföltétele, a siker talán egyetlen vagy legfontosabb előföltétele a politikai cselekvőképesség. Hogyha Önök szétnéznek Európában, akkor azt látják, hogy erős összefüggés van a válságba sodródás, az összeomlás és a politikai cselekvőképtelenség között. Elég, ha néhány déli európai uniós államot ide idéznek most maguk elé. Magyarország azonban szerencsére cselekvőképes, sőt azt kell mondanom, hogy Európában talán a leginkább cselekvőképes. Ezért amikor az európai újrarendeződéssel kapcsolatos magyar taktikai válaszokat megfogalmazzuk, amikor az európai válságkezeléssel kapcsolatos rövid távú magyar válaszokat megfogalmazzuk, akkor mi Magyarországon arra törekszünk, hogy ezt mindig hosszú távú stratégiai összefüggésekben tegyük, illetve ezek összekapcsolódjanak hosszú távú nemzetstratégiai lépésekkel.
Ezért engedjék meg, hogy a mondandóm élére a kettős állampolgárság kérdését állítsam, hiszen az egy olyan, rövid távon is előnyökkel járó taktikai lépés, amely egyúttal egy hosszú távú nemzetstratégiai igényt is kielégít, vagyis megpróbál közjogi köteléket létrehozni a Kárpát-medencében élő, szélesebb összefüggésben a világban élő magyarság tagjai között. Ez bravúros fordulatnak is tekinthető az elmúlt húsz év összefüggésében szemlélve, mert igaz, hogy a magyar népesség jelentős mértékben fogy – különösen itt, Magyarországon –, de az állampolgárok száma pedig jelentősen növekszik. Ugyan azt gondoljuk, hogy hosszabb távon nem lehet demográfiai problémákat közjogi megoldásokkal orvosolni, de egyelőre most azt tudjuk mondani, hogy a népességfogyás ellenére százhatvanezer környéki, az év végére reményeink szerint kétszázezres növekmény áll be a magyar állampolgárok számát tekintve. Márpedig aki azt mondja, hogy a méret nem számít, meg a számosság lényegtelen, az valószínűleg a politika alaptörvényeit sem ismeri. A méret is számít, egy ország mérete is számít, a számosság is számít, a tagok közötti, egy nemzet tagjai közötti kapcsolatrendszer minősége, erőssége, közjogi karaktere igenis számít. Ezért azt kell mondanom, hogy amikor egész Európában számos állam gyengül, akkor mi egy nemzetstratégiai, régi gondunk megoldásával, a kettős állampolgárság létrehozásával, a közjogi kötelékek kiterjesztésével egyúttal stratégiai választ is adtunk. Ezért talán nem érzik túlzásnak vagy fellengzősségnek, ha azt mondjuk, hogy a kettős állampolgárság jogintézményének megalkotása, az Önök részvételével sikeres gyakorlatba történő átültetése történelmi siker Magyarország számára. És azt gondoljuk, hogy számos részkérdésben később majd elérendő sikernek itt van a gyökere, most vetettük meg az alapjait. Arról nem is beszélve, hogy mindannyian tudjuk, hogy mi erős diszkriminációt szenvedtünk el a Kárpát-medencében, hiszen a legtöbb Kárpát-medencei nemzet létrehozta a kettős állampolgárságot – leszámítva a magyarokat. Soha senkit nem piszkáltak, bántottak, kritizáltak, támadtak azért, mert a szerbeknek, a horvátoknak vagy éppen a románoknak megalkotta a kettős állampolgárság intézményét; csak nekünk, magyaroknak kellett szembenéznünk az országhatáron belül és az országhatáron kívül is az ezt helytelenítő, kritizáló és támadó politikai véleményekkel. Ezért én fontosnak tartom aláhúzni, hogy valójában – miközben egy magyar nemzetstratégiai célt is kielégítettünk – diszkriminációt szüntettünk meg. Ezzel a lépésünkkel fölszámoltuk a magyar nemzet Kárpát-medencén belüli közjogi diszkriminációját.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy a következő időszak, mármint az előttünk álló következő néhány év feladata majd az lesz, hogy megpróbáljuk a kettős állampolgárságból fakadó lehetőségeket a gazdasági együttműködés területén is kialakítani, és a közjogi kötelékek megteremtése után a Kárpát-medencei magyar gazdasági rendszer gyakorlati lépéseit tartsuk szem előtt. Ugyanakkor szeretném fölhívni a figyelmet a gazdasági kérdéseken túl arra az összefüggésre is, hogy – szerintem ez a XX. században is így volt, de a XXI.-ben még inkább nyilvánvalóan így lesz – öntudat nélkül semmilyen közösség, nemzeti közösség nem lehet sikeres, nem érhet el semmilyen, ideértve gazdasági előnyöket sem. Ahogy azt a magyar politikai publicisztika nagy alakja mondta: „aki mindig hátrál, mindig lemond, mindig a gyávaságot tartja megmaradása biztosítékának, az elvész a világ megvetésében, és könnyű zsákmány elnyomója számára.” Szerintem ez a lecke érvényes a XXI. században is. Az öntudatnak, amennyire ezt képesek vagyunk kategorizálni, bizonyosan létezik két fajtája. Az egyik az individuális, amit emberi méltóságnak nevezünk, a másik pedig a közösségi, amit nemzeti önbecsülésnek szoktunk nevezni. Ezért az új magyar alkotmány, amit nemzetpolitikai szempontból is rendkívüli jelentőségű eredménynek tartok, e két érték elismerésén nyugszik. Tehát az öntudat individuális formájának elismerésén, amit emberi méltóságnak nevezünk, és az öntudat közösségi formájának, a nemzeti önbecsülésnek az elismerésén nyugszik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ennek nemcsak alkotmányos jelentősége van, hanem gazdasági jelentősége is. Hiszen hogyha túltekintünk az olyan gondokon, még pontosabban átlátunk rajtuk, mint államadósság, költségvetési hiány, gazdasági növekedés, és a válságnak a mélyebb összefüggéseit, mondjuk úgy, hogy lélektani összefüggéseit elemezzük, akkor könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy amit válságnak nevezünk ma az egész nyugati világban, az valójában nem fizikai és nem is gazdasági jelenség, hanem valójában szellemi és lelki állapot. Bizonyos illúziók szétfoszlása miatt kialakult szellemi kábulat, lelki erőtlenség, egyfajta bénultság. Az én fölfogásom szerint az, aki előbb képes felocsúdni ebből az állapotból, az válik majd a jövő, vagyis a válság utáni korszak nyertesévé. Aki belesüpped a válságba, az a válság utáni korszaknak is vesztese lesz. Márpedig öntudat nélkül, az emberi méltóság tiszteletben tartása, a nemzeti önbecsülés segítségül hívása nélkül, válságos időkben szinte lehetetlen mozdulni, mert ilyen mankók nélkül – az ember már csak olyan lény, hogy inkább – megbénul.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Márpedig az a tény, hogy egy esztendő alatt hamarosan kétszázezerrel többünknek van magyar állampolgársága, jól mutatja, hogy a magyarság a Kárpát-medencében a legkevésbé sem kíván belesüppedni a válság bénító világába. Ez a kétszázezres szám azt mutatja, hogy nemcsak a politikai vezetők maradtak aktívak a válság idején, hanem úgy tűnik, hogy sok százezer magyar is úgy gondolja, hogy még a legnehezebb, időnként csak a túlélés reményét kínáló időszakokban is érdemes olyan lépéseket tenni, amelyek fölkészítenek bennünket a jövőre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ami Magyarországot illeti, mert a Kárpát-medencei magyarság természetesen több, mint a magyarországi magyarság, de azért a mindenkori magyarországi állapotok, a magyar állam mindenkori állapota, a magyarországi gazdasági teljesítmény óriási hatással van a határon túl élő magyarok világára is. Ezért fontos, hogy néhány mondatban összegezzük, hol tartunk, és mit várhatnak a Kárpát-medencei magyarok a magyar állam teljesítményétől, következő egy évétől. Összefoglalóan azt szeretném mondani Önöknek, hogy bár a kormányváltás óta továbbra is tombol ez az európai válság, eurózóna válság, ha elfogultság nélkül tekintjük a magyarországi fejleményeket, akkor azt mondhatjuk, hogy az igaz, hogy vért verítékezve, az is igaz, hogy tégláról téglára és lépésről lépésre haladva, de mégiscsak újjáépítjük Magyarországot, és sikert siker követ. Ez még akkor is így van, ha egyébként a mindennapi életszínvonal tekintetében még nagyon sok pozitív változásra van szükségünk ahhoz, hogy az emberek maguk is sikeresnek érezzék mindazt, ami történik Magyarországon. De az államélet szempontjából a szükséges lépéseket megtettünk, és ez lesz a későbbi hétköznapi siker alapja. Mindenkit szeretnék emlékeztetni arra, hogy Európában szinte mindenhol nő az államadósság, Magyarországon viszont folyamatosan csökken. Európában a bérek és a nyugdíjak drámai csökkentését lehet megfigyelni, ehhez képest Magyarországon a nyugdíjak reálértékét megőrizzük, és a bérek is növekednek az adócsökkentések következtében, ha nem is olyan mértékben, mint ahogyan azt mindannyian kívánatosnak találnánk és szeretnénk. Azt is láthatják Európában mindenhol, hogy politikai bizonytalanság, bénultság és kormányválságok történnek, illetve fenyegetnek. Ilyen körülmények között azt gondolom, hogy az államadósság csökkentése, a nyugdíjrendszer megmentése, a nyugdíjak értékének megőrzése, a bérek színvonalának megtartása, az új adórendszer fölépítése mind olyan szerkezetátalakító lépések, amelyek az egész Kárpát-medencei magyarság számára nagyobb biztonságot jelentenek a jövőt illetően. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a legnagyobb kínzó gondunk, a munkanélküliség esetében, habár szeretnénk, hogyha a gazdaság a saját öntörvényei alapján oldaná meg ezt a problémát, de az egész Európában tapasztalható lassú növekedés miatt ehhez csak mérsékelt reményeket fűzhetünk, mégis Magyarországon az ötszázezer, munka helyett segélyből élő ember közül kettőszázezret segítünk vissza a startmunka, közmunka programon keresztül a munka világába. Tehát egy olyan változás történik most Magyarországon, ahol ötszázezer segélyből élő emberből mintegy kettőszázezer a következő évben munkából fog megélni. Ez nemzetpolitikai jelentőségű, ha másért nem, hát a méretei miatt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Összességében tehát azt kell mondanom, hogy a Kárpát-medencei magyarság a következő években egy fokozatosan, lépésről lépésre erősödő anyaországgal számolhat, amelynek gazdasági lehetőségei ugyan nem bővülnek úgy, mint ahogy 1998 és 2002 között bővültek, amikor az előző polgári kormány irányította hazánk életét, de kétségkívül bővülni fognak. Ezért nem a meghátrálás, nem az összehúzódzkodás, nem a bénulás és nem a kivárás a helyes politika a következő időszakban – függetlenül az egész Európát gyötrő válságjelenségektől.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Európa alapélménye ma a bizonytalanság, a kivárás és a félelem, ami érthető, hiszen nagy, jóléti államoknak újra kell szervezniük a gazdasági rendszerüket, a szociális rendszerüket, az oktatási rendszerüket. Európa számos országában, inkább úgy mondanám, majd’ minden országában él a félelem, hogy lesz-e az európai országoknak ehhez a feladathoz elegendő erejük, elegendő közös erejük. A közös erő a modern világban politikai erőt, vagyis kormányzati erőt jelent. Ha a kormányválságokat és kormánybukásokat nézzük Európában, akkor ez a félelem teljesen indokolt. Valóban nagy kérdés, hogy Európa mely országainak lesz elegendő közösségi ereje ahhoz, hogy a szükséges átalakításokat elvégezze, és melyeknek nem. Én azt gondolom, hogy Magyarországon a legutóbbi választáson létrejött történelmi összefogás jó lehetőség, hogy a munkát el tudjuk végezni, és számos országgal ellentétben nyugodtan azt mondhassuk, hogy Magyarországnak nincs mitől félnie.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az új alapokat a kettős állampolgársággal és a nemzeti alkotmánnyal megvetettük. Az átszervezés zajlik. Most tárgyalja a parlament azt az oktatási törvényt, amellyel átszervezzük a magyar oktatási rendszert, amelynek első bekezdése világossá teszi, hogy hazafias nevelést várunk el az iskolákban. Most zajlik a versenyképes oktatást szolgáló fölsőoktatási rendszert átalakító törvény vitája, és most tárgyalja a parlament azokat a törvényeket, amelyek a munka lehetőségeit szeretnék bővíteni a következő évben. Azt is szeretném elmondani, hogy mindezeken túl, az átszervezésen túl a mindenkori magyar kormánynak és – ha megengedik, most itt a felelősséget kicsit Önökre is kiterjeszteném – a Kárpát-medence minden magyar politikai vezetőjének ilyen időszakban az a feladata, hogy miközben elvégzi a szokásos politikai munkát – átszervez, átalakít, növekvő pályára állítja oktatási rendszerét, gazdaságát –, adódik egy többletfeladata, amit el kell végeznünk. Ez elől nem bújhatunk el a töklevél alá, ha megengedik, hogy így fogalmazzak. Ez pedig azt jelenti, hogy erőt kell adni az embereknek. Miután egész Európában – mint mondtam – bizonytalanság és félelem uralkodik, erőt kell adni, inspirációt kell adni a magyar embereknek arra, hogy ne a kivárásra, ne az elrejtőzésre, ne a túlélésre játszanak, hanem a mostani nehéz helyzetre is cselekvéssel, munkával, gyermekvállalással, otthonteremtéssel és összefogással reagáljanak. Ez egy klasszikus politikai feladat. Amikor a dolgok jól mennek, akkor általában ilyen feladata nincs az embernek, maguktól is mennek a dolgok, mert az emberek maguktól is erre a pályára állnak, de ilyen időszakban, mint amiben most élünk, ez igenis komoly, személyes, politikai felelősség és feladat. Arra szeretném kérni a Kárpát-medencei magyar politikai vezetőket, hogy tegyenek eleget ennek a vezetői feladatnak: tartsuk a lelket az emberekben, vegyük rá őket arra, hogy ne meghátráljanak, hanem előrefele lépjenek, amikor keresik a mai nehéz helyzetből a kivezető utat.
Meggyőződésem, hogy a magyar államnak e tekintetben példát kell mutatnia, aktívnak kell maradnia, akármilyen kritikák is érik, bármennyi buktatóval is találja magát szembe, továbbra is a saját magyar nemzeti érdekeiből kell levezetnie mindenkori lépéseit: saját magyar gazdasági modellt kell építenie, és folytatnia kell azt a munkát, amit elkezdett másfél évvel ezelőtt. Tehát a magyar államnak a Kárpát-medencében cselekvő államnak kell lennie, ki kell állnia a magyarokért. Nem tűrhetjük el, hogy akár egyetlen magyart is megfosszanak az állampolgárságától abban az országban, ahol élt, és ahol állampolgársággal rendelkezett. Erősíteni kell a kapcsolatot szomszédos államokban kormányon vagy ellenzékben lévő, de a közép-európai együttműködés jegyében velünk együttműködni hajlandó és képes politikai erőkkel. Támogatnunk kell a közép-európai együttműködést, elsősorban a visegrádi országok együttműködési keretén belül. Ki kell építenünk és erősítenünk kell a Kárpát-medencei magyar együttműködés politikai rendszerét, amelyben kulcsszerep – még pontosabban: a kulcsszerep – a Magyar Állandó Értekezletnek jut.
Szeretném fölhívni az Önök figyelmét – nyilván feleslegesen, mert Önök ezt legalább úgy tudják, mint én, de akkor a hallgatóság figyelmét szeretném fölhívni arra –, hogy rendkívül bonyolult esztendő előtt állunk. Szinte minden jelentős magyar közösség otthonában – leszámítva az anyaországot – választások lesznek a következő évben. Ez mindig óriási kihívás a számunkra. Már egy-egy területen zajló választás is, amikor pedig két, három, négy országban várható választás, akkor ez különösen bonyolulttá teszi a Kárpát-medencei nemzetpolitikai helyzetet. Én most csak annyit tudok mondani Önöknek, hogy mindannyiuknak bölcsességet és éleslátást, valamint az együttműködés felé hajló politikai szándékot szeretnék kívánni az előttünk álló nehéz év feladatainak megoldásához. Egy dolog bizonyos: akármilyen bonyolult is a helyzet, bármelyik nemzetrészről is legyen szó, Önök a cselekvő magyar államra és magyar kormányzatra a következő években is számíthatnak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
