Büszkén vallom magamat románnak, de még büszkébb vagyok erdélyi román voltomra. Őseim oláhok voltak, ami annyit jelent, "pásztorok", akik több mint ezer évvel ezelőtt elindultak északra valahonnan a mai Albánia közeléből nyájaikat legeltetve és maguknak békés, biztonságos életet keresve.
Helytelen és történelmileg megalapozatlan, hogy román tudósaink politikai
okokból olyan származási elméletet találtak ki, mely szerint Erdély földjén
őshonosok volnánk. Mi csak körülbelül hat évszázada élünk e földön, és
büszkék vagyunk rá, hogy a már régebben itt élt magyarokkal, németekkel
együtt átvettük a nyugati kultúrát és az európai népek közösségének tagjai
lettünk, így alakult ki az a sajátos erdélyi kultúra, mely egyedülálló a
világon. Az itt élő népek adták ebbe a kultúrközösségbe a maguk sajátos
értékeit, s így jött létre az erdélyi kultúra. Mindig azt reméltem, hogy
egyszer a három nép véglegesen egymásra találásából megvalósul az álom:
Erdély, mint a keleti Svájc. Sajnos, ez a remény eddig nem teljesült be. A
II. világháború előtt a hitleri Németország tüzelte egymás ellen az erdélyi
nemzetiségeket, hogy azután így megosztva őket, kihasználhassa a nemzeti
gyűlöletet. A háború után - habár az un. "szocialista alkotmány" a nemze-
tiségeknek a legszélesebb egyenjogúságot biztosította - a rendszer
fokozatosan rátért a legkegyetlenebb elnyomási politikára. Ez különösen
1956 után kezdődött el Erdélyben a legdrasztikusabb eszközökkel, amikor az
erdélyi magyarságot az 1956-os magyar forradalommal való szimpatizálással vádolták.
Helytelen és történelmileg megalapozatlan, hogy román tudósaink politikai
okokból olyan származási elméletet találtak ki, mely szerint Erdély földjén
őshonosok volnánk. Mi csak körülbelül hat évszázada élünk e földön, és
büszkék vagyunk rá, hogy a már régebben itt élt magyarokkal, németekkel
együtt átvettük a nyugati kultúrát és az európai népek közösségének tagjai
lettünk, így alakult ki az a sajátos erdélyi kultúra, mely egyedülálló a
világon. Az itt élő népek adták ebbe a kultúrközösségbe a maguk sajátos
értékeit, s így jött létre az erdélyi kultúra. Mindig azt reméltem, hogy
egyszer a három nép véglegesen egymásra találásából megvalósul az álom:
Erdély, mint a keleti Svájc. Sajnos, ez a remény eddig nem teljesült be. A
II. világháború előtt a hitleri Németország tüzelte egymás ellen az erdélyi
nemzetiségeket, hogy azután így megosztva őket, kihasználhassa a nemzeti
gyűlöletet. A háború után - habár az un. "szocialista alkotmány" a nemze-
tiségeknek a legszélesebb egyenjogúságot biztosította - a rendszer
fokozatosan rátért a legkegyetlenebb elnyomási politikára. Ez különösen
1956 után kezdődött el Erdélyben a legdrasztikusabb eszközökkel, amikor az
erdélyi magyarságot az 1956-os magyar forradalommal való szimpatizálással vádolták.
Ez volt az ürügy, melynek leple alatt megindult az erdélyi magyarság elnyomási folyamata. Az első lépés a kolozsvári önálló Bolyai Egyetem megszüntetése volt, melyet beolvasztottak a román Babes Egyetembe.
A beolvasztásnál én is ott voltam és együtt szenvedtem magyar egyetemi
kollegáimmal, amikor Ceausescu brutálisan elvágott minden vitát, mely a
Bolyai Egyetem önállóságát próbálta megvédeni. Akkor lett kollegám és jó
barátom, Szabédi László költő öngyilkos, mert nem bírta lelkileg azt a
meghurcoltatást, amellyel azért sújtották, mert védte a Bolyai Egyetem
önállóságát. Azóta sok száz magyar tanárt és diákot juttatott Ceausescu
börtönbe, kergetett öngyilkosságba, olyanokat, akik fel merték emelni
szavukat a kegyetlen nemzetiségi elnyomás ellen.
1959-1962 között több mint 2000 magyar iskolát olvasztottak be román
iskolákba, mint azok tagozatait. 1955-ben a X. pártkongresszuson már
nyiltan kimondta, "Románia nemzeti állam, melynek egész területét az
egységes román nemzet foglalja el." Ezzel az un. "szocialista" Románia
nyiltan nemzetiszocialista állammá vált Ceausescu diktátorral az élén. A
soviniszta diktatúra módszerei is hasonlóak a hitlerizmuséhoz. A
légbőlkapott dákoromán elmélet alapján csak románoknak, "az uralkodó
fajnak" van joga ehhez a földhöz, a többi nemzetiség (több mint 5 millió)
csak jövevények, betolakodók, akik örülhetnek, hogy egyáltalán megtűrik
őket.
Hogy az erdélyi magyarság ezeréves történelmének és kultúrájának nyoma se maradjon,Ceausescu rendszere elrendelte az összes egyházi és magánkézben lévő irattár államosítását. A pótolhatatlan történelmi értékű levéltári anyagot összeszedték és ismeretlen helyre szállították. A soviniszta düh kiterjedt a magyar temetőkre is, melyeket felszámoltak, nehogy kopjafák és sírkövek hirdessék Erdély múltját.
Mindezt mint humanista román írom le, akinek fáj a mai román rendszer
népgyilkosságot súroló magatartása. Mint olyan erdélyi román írom a
fentieket, akit mélyen megrendített Szikszai Jenő és Kuthi Lajos brassói
tanárok tragédiája, akiket meggyilkoltak a titkosrendőrség pincéiben,mert védték az erdélyi magyarság jogait.
Minden tiszteletem Király Károlyé, aki vállalva minden áldozatot, kiállt az erdélyi magyarság védelmére és segélykiáltását eljuttatta nyugatra.
Végül: hiszek Erdély jövőjében, hiszem, hogy egyszer a három nemzet, a magyar, a román és német megtalálja egymás kezét, és vállvetve megteremtik az önálló Erdélyt, mely a nagy európai rendezés után a Középeurópai Egyesült Államok méltó tagja lesz.
I. P. Bratianu írása, mely először angol nyelven a "Transylvania and the
Hungarian-Romanian problem" című amerikai kiadványban (Danubian Press) jelent meg, majd a torontói Magyar Elet 1980. március 1-i számában magyarul is napvilágot látott, egy nagyon tisztességes, európai műveltségű, humanista román tudós álláspontját tükrözi. Ezekkel a jóérzésű,emberséges románokkal kell összefognunk, hogy létrejöhessen az önálló Erdély, e szomorú sorsú tündérország valamennyi lakója javára.
A beolvasztásnál én is ott voltam és együtt szenvedtem magyar egyetemi
kollegáimmal, amikor Ceausescu brutálisan elvágott minden vitát, mely a
Bolyai Egyetem önállóságát próbálta megvédeni. Akkor lett kollegám és jó
barátom, Szabédi László költő öngyilkos, mert nem bírta lelkileg azt a
meghurcoltatást, amellyel azért sújtották, mert védte a Bolyai Egyetem
önállóságát. Azóta sok száz magyar tanárt és diákot juttatott Ceausescu
börtönbe, kergetett öngyilkosságba, olyanokat, akik fel merték emelni
szavukat a kegyetlen nemzetiségi elnyomás ellen.
1959-1962 között több mint 2000 magyar iskolát olvasztottak be román
iskolákba, mint azok tagozatait. 1955-ben a X. pártkongresszuson már
nyiltan kimondta, "Románia nemzeti állam, melynek egész területét az
egységes román nemzet foglalja el." Ezzel az un. "szocialista" Románia
nyiltan nemzetiszocialista állammá vált Ceausescu diktátorral az élén. A
soviniszta diktatúra módszerei is hasonlóak a hitlerizmuséhoz. A
légbőlkapott dákoromán elmélet alapján csak románoknak, "az uralkodó
fajnak" van joga ehhez a földhöz, a többi nemzetiség (több mint 5 millió)
csak jövevények, betolakodók, akik örülhetnek, hogy egyáltalán megtűrik
őket.
Hogy az erdélyi magyarság ezeréves történelmének és kultúrájának nyoma se maradjon,Ceausescu rendszere elrendelte az összes egyházi és magánkézben lévő irattár államosítását. A pótolhatatlan történelmi értékű levéltári anyagot összeszedték és ismeretlen helyre szállították. A soviniszta düh kiterjedt a magyar temetőkre is, melyeket felszámoltak, nehogy kopjafák és sírkövek hirdessék Erdély múltját.
Mindezt mint humanista román írom le, akinek fáj a mai román rendszer
népgyilkosságot súroló magatartása. Mint olyan erdélyi román írom a
fentieket, akit mélyen megrendített Szikszai Jenő és Kuthi Lajos brassói
tanárok tragédiája, akiket meggyilkoltak a titkosrendőrség pincéiben,mert védték az erdélyi magyarság jogait.
Minden tiszteletem Király Károlyé, aki vállalva minden áldozatot, kiállt az erdélyi magyarság védelmére és segélykiáltását eljuttatta nyugatra.
Végül: hiszek Erdély jövőjében, hiszem, hogy egyszer a három nemzet, a magyar, a román és német megtalálja egymás kezét, és vállvetve megteremtik az önálló Erdélyt, mely a nagy európai rendezés után a Középeurópai Egyesült Államok méltó tagja lesz.
I. P. Bratianu írása, mely először angol nyelven a "Transylvania and the
Hungarian-Romanian problem" című amerikai kiadványban (Danubian Press) jelent meg, majd a torontói Magyar Elet 1980. március 1-i számában magyarul is napvilágot látott, egy nagyon tisztességes, európai műveltségű, humanista román tudós álláspontját tükrözi. Ezekkel a jóérzésű,emberséges románokkal kell összefognunk, hogy létrejöhessen az önálló Erdély, e szomorú sorsú tündérország valamennyi lakója javára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése