A magyarországi forgatókönyvhöz hasonlóan zajlottak a június 4-ei események Erdélyben és a Partiumban is nagyon sok településen a Nemzeti Összetartozás Napjára különböző eseményeket szerveztek.
Nagyvárad
Az EMNT Bihar megyei demokrácia-központjaiban magyar állampolgárságért folyamodók több érdekes korabeli dokumentummal bizonyították jogosultságukat – ezekből a leszármazást igazoló okiratokból rendezett kiállítást a szervezet Nagyváradon, a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében a Nemzeti Összetartozás Napján. Nagy József Barna, a váradi demokrácia-központ irodavezetője elmondta: a dokumentumok tulajdonosait arra kérték, engedjék meg, hogy készüljön egy fénymásolat a családi kincsként őrzött iratokról, hogy a tárlat anyaga összeállhasson, de olyan is volt, aki inkább saját pénzén készített színes másolatot saját, nagy becsben tartott dokumentumáról. Italmérési engedély, himlőoltási bizonyítvány is látható a kiállításon. A kiállításmegnyitón a régi Váradot felidéző képekből és a két világháború közötti filmhíradókból álló vetítést is megtekinthettek az érdeklődők. A kiállítás ezen a héten még látható.
Este – akárcsak az előző években – az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a Nagyvárad fölé emelkedő domboldalon egy hatalmas T betűt állítottak fel, mint Trianon jelképét, majd azt meggyújtották.
Bőrfejűektől tartottak Szatmáron
A trianoni döntés előzményeiről, a romlás előjeleiről beszélt vasárnap Szatmárnémetiben az itt összesereglett romániai, magyarországi, ukrajnai, illetve szlovákiai fiataloknak Szidiropulosz Archimédész budapesti szociológus. A találkozót egyébként a Szatmári Híd Egyesület szervezte, amely az Európai Unió négy országra kiterjedő szomszédsági programjának (ENPI) felhasználásával szombaton Domahidán folkfesztivált tartott, vasárnap pedig Szatmárnémetiben, a református gimnázium udvarán irodalmi műsort, hagyományos mesterség-bemutatót, néptáncelőadásokat, valamint koncerteket is szervezett a fiatalok számára. Krakkó Rudolf elnök szerint egyetlen kisebb incidens árnyékolta be mindössze a találkozót. Megjelentek ugyanis a közegészségügyi hatóság emberei körülnézni annak ellenére, hogy ennivalót nem árusított senki. Utólag vallották csak be, hogy tulajdonképpen azért küldték őket, nézzék meg, mi történik, mivel itt állítólag „felfegyverzett bőrfejűek gyülekeznek, akik embert akarnak ölni”. Hogy pontosan ki küldte őket, azt nem árulták el (mindössze annyit mondtak, hogy több helyről hallották ugyanezt), azonban látva, hogy a rendezvény nyugodt mederben folyik, távoztak.
Szidiropulosz Archimédész előadásában egyébként két olyan problémát boncolgatott, amelyek az ország feldarabolásának okai között említhetőek. Az egyik, hogy az ellenzéki obstrukció miatt csak nagyon későn tudtak törvényt alkotni a véderő fejlesztéséről (miközben az összes környező ország készült a háborúra), a másik pedig a nemzetiségi kérdés volt, az 1868-ban meghozott, igen liberális nemzetiségi törvényt ugyanis nem sikerült a gyakorlatban alkalmazni. Kereskényi Sándor szatmárnémeti irodalomtörténész felkért szakértőként szintén rávilágított néhány fontos, a tragédiához vezető mozzanatra a második világháborút lezáró diktátum előtti időszakból.
Több ünnep Vásárhelyen
Több helyszínen, több időpontban és többféleképpen ünnepelték meg Marosvásárhelyen az összetartozás napját. A Székely Nemzeti Tanács a Kultúrpalota nagytermébe hívta tagjait és szimpatizánsait, illetve az erdélyi magyar politikai pártok képviselőit. Utóbbiak el is mentek, de közöttük egyetlen felelős beosztásban lévő politikust nem lehetett látni. A kultúrműsorral egybekötött rendezvényen az SZNT több fontos határozatot fogadott el. Egyike az őshonos kisebbségek által lakott régiók sajátosságainak elismertetése. Ahhoz, hogy a tervezet az Európa Tanács asztalára kerüljön, az Izsák Balázs által vezetett szervezet hét uniós államból csaknem egymillió aláírást készül összegyűjteni.
Az Erdélyi Magyar Ifjak külön emlékeztek meg Trianonról és következményeiről, akárcsak a Sapientia diákjai is, akik éppen június 4-én ballagtak el az egyetemről. Kató Béla református püspökhelyettes, a Sapientia Alapítvány elnöke, miután a sok keserűséget okozó napként emlegette június 4-ét, a Trianon „békés megválaszolására” tért ki. „Tavaly óta június 4. nem a gyász, hanem az összetartozás napja. Tizenegy évvel ezelőtt a magyar kormány megalapította a Sapientia egyetemet, amely egy válasz volt Trianonra. Trianonra csakis ilyen válaszokat szabad adni” – hangsúlyozta a lelkész, aki igazán akkor lenne boldog, ha végzős diákok is hasonló válaszokat adnak majd.
Esős ünnep Gyergyóban
Gyergyószentmiklóson eső zavarta meg a Nemzeti Összetartozás Napjának megemlékezését, többek szerint emiatt jelentek meg szombaton este hat órakor alig kéttucatnyian a köztemetőben. „Trianont a világhatalom készítette elő és valósította meg, magyar és nem magyar segédlettel, szomszédos kivitelezéssel” – hangoztatta átfogó történelmi expozéjában Rokaly József nyugdíjas történelemtanár, helyi tanácsos, kifejtve: az utódállamok kilencvenéves politikája azt mutatja, hogy azok, akik feje fölött a határt 1920-ban átrajzolták, csak úgy maradhatnak meg, ha önkormányzati jogot kapnak minden szempontból. Kihangsúlyozta, hogy a székelység nem minél később akar beolvadni a többségi nemzetbe, hanem soha. Mint mondta, mi akarunk maradni magyarnak, és jogos követeléseinket a többségi nemzet 1918-ban elismerte. Rokaly József beszéde után a politikai pártok és civil szervezetek képviselői koszorút helyeztek el az első világháború hőseinek sírjánál.
A trianoni békediktátumra emlékeztek Csíkszeredában
Csíkszeredában is megemlékeztek szombaton a 91. esztendővel ezelőtt aláírt trianoni békediktátumról, melynek következtében Magyarországot a történelemben példátlan módon feldarabolták, az ország kétharmadát és magyarok millióit juttatva idegen uralom alá.
A hargitai megyeszékhelyen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) csíkszeredai szervezete, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület és az Erdélyi Magyar Ifjak csíkszeredai szervezete által megrendezett esemény lovas felvonulással kezdődött. A megemlékezők a csíkszeredai Gloria Victis szobornál csatlakozhattak a huszárokhoz, majd a Vár tér érintésével átvonultak a Szabadságtérre. A menet élén a „népek Krisztusát”, a keresztre feszített Magyarországot vitték magasba emelve az ifjak.
A Szabadságtéren a huszárok tiszteletet parancsoló díszőrsége jelenlétében köszöntötte a közel 250 résztvevőt Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője. Kijelentette: kilencvenegy éve olyan csapást mértek a magyar nemzetre, amelynek most is érezzük hatását. Trianon a mi keresztünk, de a nemzet nem felejtheti halottját. A nemzetnek hűnek kell lennie Istenéhez, hazájához és harcolnia kell az igazáért, mert „rozsdázik már az éle a gyilkos tőrnek” – nyomatékosította Tóth.
Tőke Ervin, a csíkszeredai EMI társelnöke ünnepi beszédében kifejtette: „ezen a napon együttérzésünket fejezzük ki a hajdani Magyarország szétszakított területein élő nemzetrészekkel, akik szülőföldjüket el nem hagyva, idegen uralom alá kerültek. Kilencvenegy évvel ezelőtt Székelyföldet, Erdélyt és a Partiumot Romániához csatolták, egy olyan nép és egy olyan kormányzat kezébe adták sorsunkat, amely azóta sem tartotta be sem az általa aláírt békediktátum követelményeit, sem a gyulafehérvári román országgyűlés határozatait”.
„Magyar anyák, minden leendő és gyakorló erdélyi és minden magyar kismama, kérlek, tudatosítsátok magatokban, hogy a kezetekben, a méhetekben van Magyarország jövője” – üzente beszédében Gergely István. Hangsúlyozta: a magyar anyák bősége által áldatik meg a magyar nép. A magyar anyák szíve tudja megnemesíteni a férfit, hogy a férfiből apa váljon. A magyar anyák tudják újra beültetni a levágott részeket. Ők tudják gyerekzsivajjal vegyíteni a harangok szavát, mert ott ahol a harangok hangjába magyar gyermekek zsivaja vegyül, ott nem tűzvész, nem árvíz, nem nemzetpusztulás, hanem győzelemünnep hirdettetik – mondta Gergely. A beszéde végén egy szent ember neki küldött üzenetét tolmácsolta, amely egyúttal mindnyájunknak is szól itt a Kárpát-medencében: ne hódoljunk be, tartsunk ki és ne féljünk.
Ferenczi Gábor, az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságának, valamint a Jobbik Oktatáspolitikai Kabinetjének tagja beszédének elején örömét fejezte ki, hogy eljuthatott Székelyföldre. Ezzel egy régóta dédelgetett álma vált valóra, mert úgy érzi, hogy hazaérkezett, mert itt igazán magyarnak érezheti magát. Rámutatott: mindannyiunk kötelessége, Istentől való küldetése vigyázni arra, nehogy porba hulljon magyar nemzetünk. Meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy megmaradjunk dédapáink földjén – mondta a politikus.
Benkő Emőke, a történelmi vitézi rend Bardóc-Miklósvárszék székkapitánya a többi között felhívta a figyelmet arra, hogy népünk egy negyede másodrendű állampolgárként él szülőföldjén. Nálunk és a környező országokban ma is folyik az összefüggő magyar lakta területekre való betelepítés, az etnikai összetétel megváltoztatása érdekében. Kijelentette: a népek önrendelkezési joga a székelyeket is megilleti és az igazságos, népakaratra támaszkodó döntés hozhat csak tartós békét a mi számunkra.
A beszédek végeztével a megemlékező gyülekezetet Csapai Árpád római katolikus pap, Szatmári Szilárd református és Solymosi Alpár unitárius lelkipásztor áldotta meg lélekerősítő gondolataikat megosztva a hallgatósággal.
A június 4-i megemlékezésen a szónoklatok között szavalatok hangzottak el Szilágyi Árpád, Bartalis Bernadett és Iochom Zsolt előadásában, valamint az Árvácska zenekar műsora is hangulatosabbá tette a szomorú évfordulót.
