Az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló honlap indult; a http://www.allampolgarsag.gov.hu/ címen elérhető oldalon az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, szabályokat gyűjtötték össze.

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. december 2., szerda

Szélsőjobb-provokáció Sepsiszentgyörgyön !!!!



Minden rendőrségi ígéret ellenére sikerült felkavarni a kedélyeket tegnap Sepsiszentgyörgyön: a szélsőséges román fiatalokat tömörítő Új Jobboldal szervezet hangos, kihívó menetben vonult végig a városközponton, és bár a lakosság bölcsen kitért útjukból — csak néhány odatévedt járókelő szörnyülködött magatartásukon —, a Hatvannégy Vár­megye Ifjúsági Mozgalom felvette a kesztyűt, és egyfajta ellendemonstrációt tartott.

A két tábor között két sor csendőr állt, adott pillanatban a rohamsisakosok is megjelentek, de közbelépniük nem kellett, a felek beérték az egymásra kiabálással. Az Új Jobboldal tagjai több busszal és kisko­csival érkeztek délelőtt — mintegy 150-en lehettek —, egyenesen a parkba terelték őket a csendőrök. Az unitárius és a katolikus templom között sorokba rendeződtek, kelta­keresztes zöld zászlajukat és a román trikolórt, valamint több Nagyrománia-térképet lobogtatva, jelszavakat skandálva, énekelve vonultak az ortodox templomig.
A járdán vonultak, de nem éppen civil város­látoga­tó­ként. Székely­föld román föld, nemzeti egység kell, mi románok vagyunk, Hargita és Ko­vászna Ro­mánia része — ilyeneket ismételgettek. Kicsit odébb, a parkban mintegy kéttucatnyi ma­gyar fiatal próbálta lehurrogni őket, és bár világos volt, hogy a címzettek nem értik, többször elhangzott, hogy Vesszen Trianon. A Lábas Ház előtt egy ideig farkasszemet néztek az út két oldaláról a keresetten elegáns, piros-sárga-kék nyak­kendős román és a terepnadrágos, ba­kancsos magyar fiatalok, és közölték a sajtóval, hogy nekik állampolgári joguk akárhol ünnepelni, ez nem politikai, hanem nemzeti akció az elnyomott románok és elmagyarosított székelyek támogatására — illetve, hogy itt a szélső­ségeseknek semmi keresnivalójuk nincs, csak a provokálás és a megalázás céljával jöttek, jobb lenne az energiáikat saját szűkebb környezetük felvirágoztatására fordítani, hiszen a magyarság nem megy oda rendet teremteni. A hívatlan, a helybeli magyar és román politikusok és hatóságok által is nemkívánatosnak ítélt vendégek ezután bementek a templomba, és mikor kijöttek, újra megpróbálták túlkiabálni a kis létszámú székely fiúkat, majd az ünneplő, közel 300 fős tömeg mögött, nem elvegyülve, skandálva és énekelve, egy tízméteres zászlót is kibontva indultak a Mihai Viteazul-szo­borhoz. A menet elején a hangszórók más dalokat sugároztak, úgyhogy középtájon elég nagy volt a hangzavar; a ma­gyar fiatalok ezalatt a ’48-as emlékmű előtt a székely himnuszt énekelték el. Az ünnepségre tartó békés polgárokat görög­keleti lelkészek vezették, templomi zászlókkal és fakereszttel, a téren pedig néhány népviseletbe öltözött lovas és több katonai alakulat parádézott. Beszé­det mondott Codrin Munteanu prefektus, felidézte az 1918-as egyesülés eseményeit, és kitért a gyulafehérvári gyűlésen ígért nemzetiségi jogokra is: szerinte az akkori ígé­reteket fényesen teljesítette Románia, és ezzel az egyik legmagasabb mércét állította fel Euró­pá­ban, a hazai modell pél­daértékűnek számít. Utá­na Rodica Pîrvan városi tanácstag olvasott fel egy igen dagályos szöveget a nagy egyesülés jelentő­ségéről, majd megkez­dődött a koszo­rúzás: mintegy ötven különböző intézmény és hivatal, párt és civil szervezet, de még a fellépő népi együttesek is letették a maguk virágait. A sorban az Új Jobboldal több megyébõl összegyűlt hívei mellett buzăui, szebeni, brassói, suceavai küldöttek is szerepeltek, magyar intézményvezetőt azonban György Ervin alprefektus kivételével nem lehetett látni. A hazafias román fiatalok a rendezvény közepén viszonylag csendben, csendőri kísérettel eltávoztak, a közönség azonban kivárta a folklórműsort, jó néhányan ott is ebédeltek a három bódé kínálatából; legjobban a paszulyfőzelék fogyott. Két óra múlva csak pár eldobott papírzászló jelezte, hogy nem akármilyen hétköznapot élt meg 2009. december 1-jén Háromszék központja.