Európa megosztottságát nem pusztán a nagypolitikai akarat, nem pusztán az állami vezetők belátása vagy a szovjet birodalom legyengülése folytán lehetett megszüntetni 1989-ben; az akkori események a közösségtudatot is erősítették — mondta Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke tegnap Sopronban azon a történészkonferencián, amellyel megkezdődött a páneurópai piknik 20. évfordulója alkalmából rendezett háromnapos megemlékezéssorozat.
Az MTA elnöke kiemelte annak jelentőségét, hogy a magyar nép nagy része segítőkészségével, bátorságával hozzájárult ahhoz, hogy 1989. augusztus 19-én a Sopronpusztán tartott pikniken keletnémetek ,,áttörjék a határt", és Ausztriába meneküljenek. Pálinkás József hangoztatta: abban az évben megszűnt a vasfüggöny, amelynek rút szögesdrótja, aknamezői, falai ott éktelenkedtek Európa közepén. Elismerően szólt Debrecen ellenzéki értelmiségéről, amely a soproniakkal karöltve magára vállalta a piknik megszervezésének oroszlánrészét. A tudós hangsúlyozta a bölcs belátást, amellyel Bella Árpád alezredes, az érintett határszakasz akkori parancsnoka közösségek életére meghatározó döntést hozott, amikor nem adott parancsot az áttörés megakadályozására. 1989 bővelkedett olyan pillanatokban, amelyek erősítik a közösségtudatot, és kifejezik a nemzeti összetartozást — hangoztatta Pálinkás József.
A konferencián Romsics Ignác egyetemi tanár, az MTA levelező tagja a Kádár-rendszernek a 80-as években bekövetkezett legitimációvesztéséről beszélt. Ismertette azokat a magyar gazdasági és társadalmi folyamatokat, amelyek következtében a Kádár-rendszer társadalmi elfogadottsága a 80-as évek közepére megrendült, és az évtized utolsó harmadára minimálisra zsugorodott. Egy felméréssorozatot hozott egyebek között példaként, amelyben a megkérdezettek a magyarországi helyzetet a Nyugathoz viszonyítva értékelték. Az 1981-es felmérés eredménye szerint míg a tizenkilenc témakörből tizenhárom területen Magyarország vezetett a Nyugattal szemben, addig hét évvel később Magyarország csupán egy szempontból előzte meg a Nyugatot a válaszadók véleménye szerint, ez pedig a munkához való jog, azaz a munkanélküliség hiánya volt. A történész szólt a rendszer demokratizálására törekedő értelmiségi ellenzék növekvő társadalmi befolyásáról és az MSZMP vezetésén belüli ideológiai harcról, valamint a vele járó hitelvesztésről.
Borhi László, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a nagyhatalmak és 1989 kapcsolatait elemezve hangsúlyozta: nem felel meg a történelmi valóságnak az a mítosz, amely szerint a nagyhatalmak már 1989 decemberében újraosztották Európát. A történész szerint az Egyesült Államok és Nyugat-Európa a stabilitás megőrzésében volt érdekelt, közös törekvésük volt, hogy Közép-Európa ne destabilizálódjék, ne okozzon gondot sem az akkori Szovjetuniónak, sem Nyugat-Európának. A politika részéről 1989-ben konszenzus volt abban, hogy mélyreható gazdasági, politikai változásra van szükség Közép-Európában, de ez nem jelenthet katonai, politikai, gazdasági integrációt a Nyugattal.
Oplatka András egyetemi tanár a pikniknek a határnyitás történetében betöltött szerepéről beszélt. Felidézte, két fontos politikai személyiség, Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke, európai parlamenti képviselő és Pozsgay Imre akkori államminiszter állt a rendezvény mögé, és vállalta a védnökségét. A történész szerint a piknik katalizátorként hatott a történésekre, felrázta a felelős politikusokat, és felgyorsította a végleges döntéshez vezető utat.
Az MTA elnöke kiemelte annak jelentőségét, hogy a magyar nép nagy része segítőkészségével, bátorságával hozzájárult ahhoz, hogy 1989. augusztus 19-én a Sopronpusztán tartott pikniken keletnémetek ,,áttörjék a határt", és Ausztriába meneküljenek. Pálinkás József hangoztatta: abban az évben megszűnt a vasfüggöny, amelynek rút szögesdrótja, aknamezői, falai ott éktelenkedtek Európa közepén. Elismerően szólt Debrecen ellenzéki értelmiségéről, amely a soproniakkal karöltve magára vállalta a piknik megszervezésének oroszlánrészét. A tudós hangsúlyozta a bölcs belátást, amellyel Bella Árpád alezredes, az érintett határszakasz akkori parancsnoka közösségek életére meghatározó döntést hozott, amikor nem adott parancsot az áttörés megakadályozására. 1989 bővelkedett olyan pillanatokban, amelyek erősítik a közösségtudatot, és kifejezik a nemzeti összetartozást — hangoztatta Pálinkás József.
A konferencián Romsics Ignác egyetemi tanár, az MTA levelező tagja a Kádár-rendszernek a 80-as években bekövetkezett legitimációvesztéséről beszélt. Ismertette azokat a magyar gazdasági és társadalmi folyamatokat, amelyek következtében a Kádár-rendszer társadalmi elfogadottsága a 80-as évek közepére megrendült, és az évtized utolsó harmadára minimálisra zsugorodott. Egy felméréssorozatot hozott egyebek között példaként, amelyben a megkérdezettek a magyarországi helyzetet a Nyugathoz viszonyítva értékelték. Az 1981-es felmérés eredménye szerint míg a tizenkilenc témakörből tizenhárom területen Magyarország vezetett a Nyugattal szemben, addig hét évvel később Magyarország csupán egy szempontból előzte meg a Nyugatot a válaszadók véleménye szerint, ez pedig a munkához való jog, azaz a munkanélküliség hiánya volt. A történész szólt a rendszer demokratizálására törekedő értelmiségi ellenzék növekvő társadalmi befolyásáról és az MSZMP vezetésén belüli ideológiai harcról, valamint a vele járó hitelvesztésről.
Borhi László, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a nagyhatalmak és 1989 kapcsolatait elemezve hangsúlyozta: nem felel meg a történelmi valóságnak az a mítosz, amely szerint a nagyhatalmak már 1989 decemberében újraosztották Európát. A történész szerint az Egyesült Államok és Nyugat-Európa a stabilitás megőrzésében volt érdekelt, közös törekvésük volt, hogy Közép-Európa ne destabilizálódjék, ne okozzon gondot sem az akkori Szovjetuniónak, sem Nyugat-Európának. A politika részéről 1989-ben konszenzus volt abban, hogy mélyreható gazdasági, politikai változásra van szükség Közép-Európában, de ez nem jelenthet katonai, politikai, gazdasági integrációt a Nyugattal.
Oplatka András egyetemi tanár a pikniknek a határnyitás történetében betöltött szerepéről beszélt. Felidézte, két fontos politikai személyiség, Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke, európai parlamenti képviselő és Pozsgay Imre akkori államminiszter állt a rendezvény mögé, és vállalta a védnökségét. A történész szerint a piknik katalizátorként hatott a történésekre, felrázta a felelős politikusokat, és felgyorsította a végleges döntéshez vezető utat.
