Buzánszky Jenő, Albert Flórián, Bölöni László, Jenei Imre és számtalan más legendás labdarúgó lépett pályára szombaton Nagyváradon. A város egykori futballklubja, a Nagyváradi Atlétikai Club (NAC) épp száz éve alakult, s a jubileumra az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Partiumi Keresztény Egyetem focicsapata nagyszabású gálát szervezett. A partiumi városban szombaton megrendezett, több ezer nézőt vonzó gálameccs legjobb „öregfiúja” Bölöni László volt, aki esetleges közéleti szerepvállalásáról is beszélt lapunknak.
Még egy igen jól sikerült világverseny utáni hazatéréskor sem várta soha háromezer ember a vonatállomáson – lelkendezett Czene Attila olimpiai bajnok magyar úszó a focigálán. A sportoló a magyar sportállamtitkárság vezetőjeként érkezett Nagyváradra azzal a nosztalgiavonattal, amely a Magyarországi Öregfiúk csapatát, a hivatalosságokat és az anyaországi szurkolókat szállította a gálameccsre. Az állomáson zsúfolásig megtöltötték a peronokat a váradi sportbarátok, akik kedvenceikkel szerettek volna találkozni. A vonat érkezését még katonazenekar is köszöntötte. Az állomásról menettáncosok vezetésével indult el a többezresre gyarapodott tömeg a közeli futballstadionba, amely a NAC egykori legendás játékosának, Bodola Gyulának a nevét viseli.
A stadion füvén felállított mikrofonoknál sokan megszólaltak, miközben a Magyarországi Öregfiúk és ellenfelük, az Erdélyi Öregfiúk odébb már melegítettek. A város polgármestere, Ilie Bolojan is felszólalt, megköszönve a szervezőknek, hogy lehetővé tették a közös ünneplést. Tőkés László, az EMNT elnöke ezt később igen fontos gesztusként értékelte.
Azt mondta, voltak arra irányuló törekvések kívülről, hogy a futballklub jubileumát magyar ügyként kezeljék, és így mintegy skatulyába zárják, de a román nemzetiségű polgármester jelenléte világossá tette, hogy nem nemzetiségi, hanem a város egész közösségét érintő ünnepről van szó. Ilie Bolojan a népek közötti legjobb nagykövetnek nevezte a sportot. Czene Attila arra emlékeztetett, hogy a NAC volt a magyar mezőny első nem budapesti bajnoka – 1944-ben nyerte el ezt a címet, majd újfent focitörténelmet írt azzal, hogy Erdély elcsatolása után, 1949-ben a román bajnokságban is első helyen végzett. Tőkés László a románok és a magyarok közötti összetartás eszközeként beszélt mindkét ország legnépszerűbb sportágáról, a labdarúgásról.
Meghatódott sztárok, lelkes rajongók
A gálamérkőzés első felében az öregfiúk léptek pályára. A kezdőrúgást Albert Flórián, az egyetlen aranylabdás magyar futballjátékos végezte el. A pályára lépők korához képest jó tempójú meccsen először az erdélyi csapatban játszó Kulcsár talált az ellenfél kapujába, majd a „vendégek” Wukovics és Váczi Zoltán góljaival fordítottak. Ezután Bölöni László, a meccs legjobbja kiegyenlített, majd Cigant hozta kihagyhatatlan helyzetbe (3-2).
A magyarországiak azonban nem adták fel: Kiss kiegyenlített, majd Váczi még kétszer betalált, így 5-3 lett a végeredmény az anyaországiak javára. „Visszatérni a pályára hosszú kihagyás után mindig nagyon nehéz, főleg az első néhány percben, mikor a labda ide-oda pattogása és az ellenfél jelenléte zavar – mondta lapunknak a meccs után Bölöni László. – Tíz perc után aztán minden helyreáll, és a magunk ritmusában, a magunk megkopott csapágyaival még össze tudunk hozni kellemes dolgokat.” Mivel a meccset a Duna Televízió élőben közvetítette, a stadionban szurkoló futballkedvelők is a helyszínen felszerelt kommentátorállás két szakemberét, Novotny Zoltánt és ifj. Knézy Jenőt hallgatták.
Segített a két kommentátornak a magyar sportújságírás élő legendája, Szepesi György is – a csaknem 90 éves Szepesi azt mondta, megkönnyezte a szívélyes fogadtatást, amelyet Váradra érkezésekor kapott. Őt és az összes legendás labdarúgót is tisztelőik hada vette körül a pályaszélen. A 85 éves Buzánszky Jenő, az Aranycsapat hátvédje, aki a magyarországi veterán csapat edzőjeként jött el Váradra, társaihoz hasonlóan szívesen látta el autogramjával a belépőjegyeket, mezeket, újságokat, és készségesen fényképezkedett a fiatalabb és idősebb rajongókkal is. A lelátóról nézte végig a meccset Puhl Sándor egykori játékvezető, illetve a Magyar Labdarúgó-szövetség alelnöke, Berzi Sándor is.
6-3 lett a vége
A mérkőzés második félidejét a Tőkés Máté által vezetett Partium FC fiataljai játszották a Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémia növendékei ellen. A „vendégek” itt is felülkerekedtek, 1-0-ra győzték le a partiumiakat – a Duna Tv kommentátorai meg is jegyezték, hogy így összesítésben épp 6-3-as eredmény született. A gála végén Tőkés Máté a teljes bevételt igazoló, jelképes csekket nyújtott át Czene Attilának – a pénzt a kolontári vörösiszap-katasztrófa károsultjainak ajánlották fel a szervezők. A jó hangulatú rendezvény végén a szurkolók és a meghívottak közösen énekelték el a székely himnuszt.
**********
Bölöni: az összefogás az egyetlen út
Elképzelhetőnek tartja Bölöni László, hogy szerepet vállaljon az erdélyi magyar közéletben, de csakis akkor, ha személye megoldást jelenthetne, nem pedig problémát. „Akkor szeretnék közéleti funkcióért harcolni, ha az erdélyi összmagyarság számára megoldást jelenthetnék.
Azt szeretném, hogy ne szakító erő legyek, hanem összetartó. Továbbmegyek: nem tudom elképzelni az előrelépést másképp, mint megoldást találva a román–magyar különbségekből fakadó problémákra is – fejtette ki a Krónikának a dicsőszentmártoni születésű, jelenleg csapat nélküli futballedző. – Amikor a futballpályán voltam, teljesen mindegy volt nekem, hogy románul vagy magyarul kiáltották be, hogy bravó.
Azt akarom, hogy ezután is teljesen mindegy legyen, akkor, amikor a Bölöni név szóba kerül. A jobb minőségű élet felé való előrelépés összefogás révén könynyebb, nem széthúzás vagy hadakozás révén. Én a válogatott edzője akarok lenni aki összefogó erőként a legjobbakat választja ki.”
Még egy igen jól sikerült világverseny utáni hazatéréskor sem várta soha háromezer ember a vonatállomáson – lelkendezett Czene Attila olimpiai bajnok magyar úszó a focigálán. A sportoló a magyar sportállamtitkárság vezetőjeként érkezett Nagyváradra azzal a nosztalgiavonattal, amely a Magyarországi Öregfiúk csapatát, a hivatalosságokat és az anyaországi szurkolókat szállította a gálameccsre. Az állomáson zsúfolásig megtöltötték a peronokat a váradi sportbarátok, akik kedvenceikkel szerettek volna találkozni. A vonat érkezését még katonazenekar is köszöntötte. Az állomásról menettáncosok vezetésével indult el a többezresre gyarapodott tömeg a közeli futballstadionba, amely a NAC egykori legendás játékosának, Bodola Gyulának a nevét viseli.
A stadion füvén felállított mikrofonoknál sokan megszólaltak, miközben a Magyarországi Öregfiúk és ellenfelük, az Erdélyi Öregfiúk odébb már melegítettek. A város polgármestere, Ilie Bolojan is felszólalt, megköszönve a szervezőknek, hogy lehetővé tették a közös ünneplést. Tőkés László, az EMNT elnöke ezt később igen fontos gesztusként értékelte.
Azt mondta, voltak arra irányuló törekvések kívülről, hogy a futballklub jubileumát magyar ügyként kezeljék, és így mintegy skatulyába zárják, de a román nemzetiségű polgármester jelenléte világossá tette, hogy nem nemzetiségi, hanem a város egész közösségét érintő ünnepről van szó. Ilie Bolojan a népek közötti legjobb nagykövetnek nevezte a sportot. Czene Attila arra emlékeztetett, hogy a NAC volt a magyar mezőny első nem budapesti bajnoka – 1944-ben nyerte el ezt a címet, majd újfent focitörténelmet írt azzal, hogy Erdély elcsatolása után, 1949-ben a román bajnokságban is első helyen végzett. Tőkés László a románok és a magyarok közötti összetartás eszközeként beszélt mindkét ország legnépszerűbb sportágáról, a labdarúgásról.
Meghatódott sztárok, lelkes rajongók
A gálamérkőzés első felében az öregfiúk léptek pályára. A kezdőrúgást Albert Flórián, az egyetlen aranylabdás magyar futballjátékos végezte el. A pályára lépők korához képest jó tempójú meccsen először az erdélyi csapatban játszó Kulcsár talált az ellenfél kapujába, majd a „vendégek” Wukovics és Váczi Zoltán góljaival fordítottak. Ezután Bölöni László, a meccs legjobbja kiegyenlített, majd Cigant hozta kihagyhatatlan helyzetbe (3-2).
A magyarországiak azonban nem adták fel: Kiss kiegyenlített, majd Váczi még kétszer betalált, így 5-3 lett a végeredmény az anyaországiak javára. „Visszatérni a pályára hosszú kihagyás után mindig nagyon nehéz, főleg az első néhány percben, mikor a labda ide-oda pattogása és az ellenfél jelenléte zavar – mondta lapunknak a meccs után Bölöni László. – Tíz perc után aztán minden helyreáll, és a magunk ritmusában, a magunk megkopott csapágyaival még össze tudunk hozni kellemes dolgokat.” Mivel a meccset a Duna Televízió élőben közvetítette, a stadionban szurkoló futballkedvelők is a helyszínen felszerelt kommentátorállás két szakemberét, Novotny Zoltánt és ifj. Knézy Jenőt hallgatták.
Segített a két kommentátornak a magyar sportújságírás élő legendája, Szepesi György is – a csaknem 90 éves Szepesi azt mondta, megkönnyezte a szívélyes fogadtatást, amelyet Váradra érkezésekor kapott. Őt és az összes legendás labdarúgót is tisztelőik hada vette körül a pályaszélen. A 85 éves Buzánszky Jenő, az Aranycsapat hátvédje, aki a magyarországi veterán csapat edzőjeként jött el Váradra, társaihoz hasonlóan szívesen látta el autogramjával a belépőjegyeket, mezeket, újságokat, és készségesen fényképezkedett a fiatalabb és idősebb rajongókkal is. A lelátóról nézte végig a meccset Puhl Sándor egykori játékvezető, illetve a Magyar Labdarúgó-szövetség alelnöke, Berzi Sándor is.
6-3 lett a vége
A mérkőzés második félidejét a Tőkés Máté által vezetett Partium FC fiataljai játszották a Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémia növendékei ellen. A „vendégek” itt is felülkerekedtek, 1-0-ra győzték le a partiumiakat – a Duna Tv kommentátorai meg is jegyezték, hogy így összesítésben épp 6-3-as eredmény született. A gála végén Tőkés Máté a teljes bevételt igazoló, jelképes csekket nyújtott át Czene Attilának – a pénzt a kolontári vörösiszap-katasztrófa károsultjainak ajánlották fel a szervezők. A jó hangulatú rendezvény végén a szurkolók és a meghívottak közösen énekelték el a székely himnuszt.
**********
Bölöni: az összefogás az egyetlen út
Elképzelhetőnek tartja Bölöni László, hogy szerepet vállaljon az erdélyi magyar közéletben, de csakis akkor, ha személye megoldást jelenthetne, nem pedig problémát. „Akkor szeretnék közéleti funkcióért harcolni, ha az erdélyi összmagyarság számára megoldást jelenthetnék.
Azt szeretném, hogy ne szakító erő legyek, hanem összetartó. Továbbmegyek: nem tudom elképzelni az előrelépést másképp, mint megoldást találva a román–magyar különbségekből fakadó problémákra is – fejtette ki a Krónikának a dicsőszentmártoni születésű, jelenleg csapat nélküli futballedző. – Amikor a futballpályán voltam, teljesen mindegy volt nekem, hogy románul vagy magyarul kiáltották be, hogy bravó.
Azt akarom, hogy ezután is teljesen mindegy legyen, akkor, amikor a Bölöni név szóba kerül. A jobb minőségű élet felé való előrelépés összefogás révén könynyebb, nem széthúzás vagy hadakozás révén. Én a válogatott edzője akarok lenni aki összefogó erőként a legjobbakat választja ki.”
