Valentin Stan: jogos a székely autonómiatörekvés

              

 A székelyek autonómiaigénye jogos, de erről nem egymást, hanem a románságot kell meggyőzniük – vélekedett Valentin Stan történész, politikai elemző, a Bukaresti Tudományegyetem professzora abban a televíziós interjúban, amelyet a Székelyek Nagy Menetelése kapcsán adott pénteken az MTVA bukaresti stábjának.

A történész emlékeztetett arra, hogy a székelységnek a románok ígértek autonómiát. 

Utalt arra, hogy Románia 1919-ben Alexandru Vaida-Voevod miniszterelnök révén szerződést írt alá az Antanttal a kisebbségek védelméről, és ebben vállalta, hogy etnikai autonómiát biztosít a szászoknak és a székelyeknek oktatási és vallási kérdésekben.

Abban a pillanatban ez az egyezmény előfeltétele volt annak, hogy nemzetközi szinten elismerjék Románia kiegészülését, az egységes román nemzetállam létrejöttét – mutatott rá a történész.

Hozzátette: az Erdély Romániával való egyesülését kimondó 1918. december 1-jei román nemzetgyűlés kiáltványa is teljes nemzeti szabadságot ígért Erdély népeinek. Mint kifejtette, ekkor többek közt Iuliu Maniu – az egyesülés atyjának tekintett román politikus – is aláírta, hogy az erdélyi népeknek joguk lesz az anyanyelvű közigazgatáshoz és igazságszolgáltatáshoz, valamint számarányos képviseletet kapnak nemcsak a törvényhozásban, hanem Románia kormányában is.

Ezek az emberek, akik létrehozták Nagy-Romániát, úgy értékelték, hogy az autonómia megerősíti az államot, mert ők a Monarchiában éltek, és ők sem kapták meg azt, amit a magyaroknak meg kellett volna kapniuk ezeknek a dokumentumoknak az alapján. Tudták, hogy egy állam csak akkor lehet erős, ha minden polgárát képviseli, és ehhez figyelembe kell vennie minden polgára követelését – magyarázta a bukaresti professzor.

Szerinte indokolatlan dolog 2013-ben félni az autonómiától, ha azok az elődök, akik az egyesülést megvalósították, ebben a román állam megerősítését látták.

Arra a kérdésre, hogy vajon megértette-e a románság a Székelyek Nagy Menetelésének üzenetét, a székelyek autonómia-követelését, Valentin Stan nemmel válaszolt.

Nem tudják ezt megérteni. Az átlagromán gondolkodásmódja egy olyan közegben alakul ki, amelyben ez a kérdés nem szerepel napirenden, vagy eltorzítva jelenik meg – magyarázta.

Úgy vélekedett, a román politikus-társadalom és az elit nagy része az autonómiát az elszakadás fogalmával azonosítja, és minden olyan lépést, amely a székelység etnikai, területi autonómiája felé vezet, úgy értelmezi, hogy azzal a székelyek ki akarják vonni magukat az állam ellenőrzése alól.

Amíg az autonómia a román állam tagadását jelképezi számukra, amíg az autonómia egy másik államberendezkedésbe való szökési kísérletet jelent, addig a románok félelemmel tekintenek rá, és a román állammal szembeni hűtlenség bizonyítékaként értékelik – mutatott rá.

Arra a kérdésre, hogy honnan ered ez a félelem, Valentin Stan azt mondta: a románokat így nevelik az osztálytermekben, a sajtóban és a politikai diskurzusok szintjén. Mint mondta, ennek kell megváltoznia ahhoz, hogy kialakulhasson egy etnikai párbeszédre nyitott társadalmi réteg, és az emberek megértsék a székelység autonómiaigényét. Szerinte annak is kulcsszerepe van, hogyan jelenítik meg a székelyek a céljaikat.

Nekem az a benyomásom, hogy a székelyek és általában a romániai magyarok vezetői hajlamosak arra, hogy az egymás közti viszonyukkal foglalkozzanak, mintha egymást kellene meggyőzniük – jegyezte meg.

A román történész szerint a magyar vezetőknek ehelyett többet kellene kommunikálniuk a román értelmiséggel, és ha nem is találnának támogatásra, meg kell alapozniuk az érveken alapuló párbeszédet, hidat kell építeniük a románság felé, ha el akarják érni az autonómiát.

Október 27-én a szervezők becslése szerint 120 ezren – a hatóságok állítása szerint 15 ezren – vettek részt a Székelyek Nagy Menetelése elnevezésű demonstráción, több mint 50 kilométeres összefüggő menetoszlopot alkotva egy székelyföldi országúton. A tüntetés résztvevői önrendelkezési jogukra hivatkozva Székelyföld államon belüli önkormányzását követelték.

Valentin Stan nemzetközi kapcsolatokról és az európai szövetségi rendszerekről tart előadást a Bukaresti Tudományegyetemen, doktori dolgozatát pedig a szubszidiaritásnak a kisebbségvédelemben és az európai biztonságban játszott szerepéről írta. 

MTI

Valentin Stan: Én a magyarokat pártolom! Ti kit? Pontát?

A Bukaresti Egyetem történelem szakos tanárának írása a www.valentinstan.com honlap Analytical menüpontjánál olvasható. A televíziós politikai vitaműsorokból ismert „laptopos professzor” pártatlanul kritikus szemléletű, a kisebbségek jogainak szakavatott ismerője és védelmezője olyasmire vállalkozott, amire eddig egyetlen román értelmiségi sem.

Valentin Stan szembefordult az erősödő és a médiában teret nyerő szélsőséges nacionalizmussal, sovinizmussal. Honlapján vitába száll elvakult nemzettársaival és hazai, valamint nemzetközi dokumentumokra hivatkozva olyan alaposan, egyúttal szellemesen védi a romániai magyarok jogait, hogy erről példát vehetnek az anyaországbeli, valamint a romániai magyar politikusok. Engedélyével, szerkesztett, rövidített formában – Lakatos Péter fordításában – közöljük a tusvá­nyosi előadását követő össztűzre, blogja kommentjeire írt válaszát.
Ami „a magyarokat pártolja” kifejezést illeti, Ön azt a hibát követi el, amely felelős a történelem legsúlyosabb kegyetlenségeiért. Azt akarja sugallni, hogy nekem a románokat kellene pártolnom az evidencia ellenében? Az igazság ellenében? Az odesszai mészárlás esetében a románokat kellene pártolnom? És ami a transznisztriai lágereket illeti? Ugyancsak a románokat, nemde? Ha Ön számára román az, aki a primitív nacionalizmust, az agresszív tudatlanságot, az intelligenciahiányos sokaságot megszemélyesíti, akkor sajnálom Önt.
Én más románokat pártolok! Azokat, akik megvalósították Romániát! Azokat, akikről semmit nem tanítanak az iskolákban, mert gondolataik megsemmisítően hatnának a jelenkori román politikai elitre.
Kit „pártolok én” és miért? Azok a ro­mánok, akiket én pártolok, Iuliu Maniu és Alexandru Vaida-Voevod. A „rossz nyelvek” azt mondják, Iuliu Maniu foglalta be a Nagy Nemzetgyűlés 1918. december 1-jei gyulafehérvári nyilatkozatába az alábbi­akat: „Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzá tartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.”
Tudja, mit jelentenek ezek a szavak az erdélyi magyarok számára? Nem a magya­rok, hanem a románok által a történelembe foglalva? Példának okáért, ha ezt alkal­maz­nák, a romániai magyaroknak nem lenne szükségük az RMDSZ-re, nem kellene részt venniük a választásokon, mert a román lakossághoz viszonyított számarányuknak megfelelően képviseltethetnék magukat mind a parlamentben, mind – figyelem – a kormányban.

Konzultáció a lakossággal

Ami a régiókat illeti, egy új közigazgatási területi felosztásnak előfeltétele a lakossággal való konzultáció, jelen esetben azon Székelyföld lakóinak megkérdezése, amelyet a bukarestiek semmi módon nem akarnak elismerni. Tételezzük fel, hogy Székelyföld nem létezik, illetve nincsenek is székelyek, mert a népszámláláskor keveset jegyeztek (nem voltak hülyék, hogy székelynek vallva magukat a bukaresti vezetők pont annyival csökkenthessék a romániai magyarság létszámát). Mert a székely a kulturális magyar nemzet része, nyelvi és értékközösségi értelemben. Csak némelyek, nagyon kevesen, amúgy tiszte­letre méltó emberek, a jellegzetes székely identitástudat iránti elkötelezettségükben vallották magukat székelynekl, de ez nem befolyásolja az országban lakó ma­gyarok számát.
De ha nincsenek székelyek, és Székely­föld nem létezik, mivel magyarázható, hogy egy román miniszterelnök, Alexandru Vaida-Voevod aláírt egy egyezményt az első világháborút lezáró párizsi Béke­kon­ferencián, amely nélkül Erdély soha nem lehetett volna a mienk.
Ez az 1919. december 9-i Kisebbségi Egyezmény. A 11. cikkelyben a szász és székely közösségek helyi autonómiájáról van szó az egyezményben megjelölt kérdésekben: „Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közüle­teknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.”
Hogyan képzelhető el a székelyek helyi autonómiája, ha Székelyföld nem létezik? Vagy létezett 1918-ban, és mi románok semmisítettük meg, miután Erdélyt elvettük? Egyúttal kiirtottuk a székelyeket is? Ez a változat jobban tetszik? Ez drámai. Mert Székelyföld ezt jelenti: történelmi hely, ahol székelyek élnek!
Tudják ki volt Vaida-Voevod? Hát egy nagy „áruló”, akárcsak Maniu, feltételezem. Én csak egy kisebb áruló vagyok, mert nem írtam alá semmit, amivel autonómia adható a székelyeknek. Vaida-Voevod olyan ember, akinek volt bátorsága elmenni a budapesti Parlamentbe, és megmondani a magyaroknak, hogy Erdély elszakad Magyar­országtól. Nehéz helyzetben volt Vaida-Voevod. Brătianu vissza­utasította a Kisebbségi Egyezményt, így Románia hátrányba került Párizsban. A harctéren elesett százezrek dacára elveszt­hettük volna Erdélyt. A Brătianu kormánynak mennie kellett. Romániát a nehéz helyzetből Vaida-Voevod mentette ki. Őt és Iuliu Maniut nem a magyarok, hanem a mi románjaink ölték meg a kommunista börtönökben. Maniu és Vaida-Voevod ro­mánként éltek a Monar­chiában. Tudták, milyen jogokat tagadtak meg tőlük, és harcoltak a kétfejű Birodalom széthullásáig. Erős és egész Romániát akartak, amelyben minden polgár biztos lehet, hogy a román állam őt is képviseli. Ezért foglalták dokumentumokba a kisebbségeket megillető jogokat.

A trianoni szerződés már nincs is hatályban

Románia összes hülye nacionalistája üvölt, hogy be kell tartani a trianoni szerződést, amely az I. világháború után, 1920 júniusában nekünk adta Erdélyt. Különben a trianoni szerződés nincs is már érvényben, a határokra vonatkozó előírásait átvette az 1947-es párizsi Békeszerződés, amely lezárta a második világháborút. Ezek 1996-ban bekerültek a kétoldalú román–magyar egyezménybe is. Hányan tudják, hogy a trianoni szerződésben, amely nekünk adta Erdélyt, vannak más elő­írá­sok is, mint a határokra vonatkozóak? Például a 47. cikkely: „Románia Magyar­or­szággal szemben elismeri és megerősíti azt a kötelezettségét, hogy hozzájárult a Szövetséges és Társult Főhatalmakkal kötött szerződésbe oly rendelkezések felvételéhez, amelyeket ezek a Hatalmak szükségesnek ítéltek abból a célból, hogy Romániában a népesség többségétől eltérő fajú, nyelvű és vallású lakók érdekei, valamint a mozgásszabadság és más nemzetek kereskedelmének méltányos szabályozása védelemben részesüljön. (…)”
Tehát Trianon pont a Kisebbségi Egyezményre utal, amelynek 11. cikkelyét idéztem az imént. Ugyanitt szerepel, hogy a szövetséges hatalmak bármikor számon kérhetik, miként kezeli Románia a kisebbségi kérdést. A nemzet „nagy hazafijai” és egyéb szekusok, unokák, rokonok a külügy­minisztériumból, akik mindenféle hülye nyilatkozatokban állítják, hogy Magyar­országnak, illetve Románia más szövetségesének nincs joga támogatni a romániai kisebbségek igényeit, mert ez a belügyekbe való beavatkozás. Vegyék tudomásul, hogy az EBESZ, az ET, a NATO, az EU és az ENSZ okiratainak megfelelően a kisebbségi kérdés nem kizárólagosan nemzeti jogkör, hanem nemzetközi megítélés alá esik.
Apropó, hogy van ez? Kéred, hogy a ma­gyarok tartsák tiszteletben Trianont, de csak azokat a cikkelyeket, amelyek számodra kedvezőek. A többit már nem kell betartani?
Térjünk vissza az új közigazgatási-terü­leti felosztás tervére, amelyet székelyföldi referendumnak kellene megelőznie, amiről a bukarestiek hallani sem akarnak. Ezt nem én mondom, hanem a Helyi Önkormányza­tok Európai Chartájának 5. cikkelye a helyi önkormányzatok határának védelmére vo­natkozóan: „A helyi önkormányzat határainak védelme. Nem lehet megváltoztatni a helyi önkormányzatok határait az érintett közösségekkel való előzetes konzultáció, vagy ahol ezt törvény lehetővé teszi, eset­leges helyi népszavazás nélkül.”

Nem gyarmatosíthatjuk az erdélyi magyarokat

Tehát, ha retusálni akarod a közigazgatási határokat, meg kell kérdezned a lakosságot, az állampolgárokat. Ez annál inkább szükséges, mert olyan közigazgatási egységekről van szó, amelyekben számot­tevő kisebbség él. Ezt nem én állítom, hanem a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény 16. cikkelye: „A fe­lek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és ar­ra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keret­egyezménybe foglalt el­vekből származnak.”
Tehát mi, románok nem tehetünk úgy, mint Ceauşescu idején! Nem „gyarmatosíthatjuk” az Erdélyben többségében ma­gyarok által lakott helységeket a mi románjainkkal azért, hogy csökkentsük az ott lakó kisebbség számarányát. Nem módosíthat­juk a közigazgatási határokat, egyesítve olyan megyéket, ahol számottevő magyar kisebb­ség él a túlnyomóan román többsé­gűekkel azért, hogy az újonnan létrejövő közigazgatási egységben felhíguljon a ki­sebbség számaránya. Ezt az az európai egyezmény tiltja, amelyet mi is elfogadtunk. Amennyiben ez nem tetszik, kérjék a román kormánytól, vonuljon ki az Európa Tanácsból. Ne engem vádoljanak, hogy „pártolom a magyarokat”, amikor azokból a nemzetközi jogi dokumentumokból idézek, amelyeket Románia elfogadott.
Ha már székelyekről, autonómiáról, régióátszervezésről beszélünk, és arról, hogy én „pártolom a magyarokat”, el kell mondani, a románok nem hibásak a ma­gyar-iszonyukért, hiszen ezt kapják anyatej helyett életük első pillanatától. Mert sokkal egyszerűbb a gátlástalan, műveletlen, tisz­tességtelen román politikusok számára a választásokon az örök ostoba nacionalista kártyát kijátszani. A magyarok iránti bizalmatlanság még mindig szavazatokat hoz a nacionalistáknak Romániában. Egyszerűbb, s politikai elégtételt jelent a szavazatokat hozó fóbiák felkorbácsolása, mint tenni valamit azért, hogy a románok megszabaduljanak e fóbiás tehertől. Hasonló a helyzet Magyarországon is, ahol az ostoba nacionalizmus számottevő választási kártya.
Kit pártol Ponta, miközben én a „ma­gyarokat pártolom”? A románokat? Jobban mondva azokat a hülye románokat, akiket az ujjai köré csavar? Ahogy Băsescu is tette. És mennyire hülyék azok a románok, akiket a Ponta értelmi szintjén levő ember az ujjai köré csavarhat? Hogy Băsescu úr értelmi szintjéről ne is beszéljek, megtettem ezt éveken keresztül. Esetleg e hülyék között akadnak emberek, akiknek úgy tűnik, hogy „pártolom a magyarokat”? Amikor választ tudnak adni ezekre a kérdésekre, várom Önöket újból a blogomon.

Valentin Stan Székelyföldről és a székelyekről

Az első román miniszterelnök aláírta az 1919-es keretszerződést, amelyben Románia egyetért azzal, hogy megadja az erdélyi szász és székely közösségeknek a helyi autonómiát.

Valentin Stan egyetemi tanár az Antena 3 Conexiun című műsorának politikai elemzője napjaink román politikusaira egyáltalán nem jellemző szájtartással pakolt ki az ostoba kurzus ellen, mi szerint nincs Székelyföld, nincsenek székelyek, nem kell nékik autonómia, a nemzeti állam egységének és szuverenitásának védelmében fel kell trancsírozni a jelenlegi székely többségű megyéket is. (A román vezető politikusok állításait ironizáló pamfletben a „magyar” kifejezés egyszer sem fordul elő, amire, különösen a népszámlálás idején nagyon oda kell figyelni.)

A Caragiale szelleméhez közel álló stílust és szemléletet újrahonosító tévészereplést a sepsiszentgyörgyi Nemes Előd fordította le magyar nyelvre, s ennek szerkesztett változatát az Erdélyi Magyar Ifjak honlapján tette közzé, amely több levelezőlistára is felkerült.

-Azért haragudtunk meg a székelyekre –fejtegeti Valentin Stan -, mert ezek autonómiát akarnak minden áron...Én mind ezt hallom...vagy azt, hogy nincsenek is székelyek...de hát jóemberek, nekik joguk van kérni, nekünk meg jogunk van nem megadni. De hadd engedjék meg, mutassam be. Hogy miért is kérik ők ezt?

A bukaresti tévérovat állandó szereplője a továbbiakban kifejti, hogy mi – mármint a románok – azt kérjük, hogy a magyarok respektálják Trianont. „De mi nem igazán tartjuk be. A 47. cikkely így írja: Románia elismeri és vállalja kapcsolatát Magyarországgal...Te, itt azt írja, hogy Románia és nem azt, hogy Pápua-Új Guinea. Te, ezek itt mi vagyunk... mi van itt ember, ez egy másik diktátum?

...ez az úr, akit itt látnak, ez Vaida-Voevod...mivel nem akarok egyedül áruló lenni, gondoltam, komoly társakat keresek magamnak... Ez az első román miniszterelnök, aki aláírta az 1919-es, a kisebbségek védelméről szóló keretszerződést, amelyben, – micsoda átok! – , a 11-es cikkelyben, figyeld meg miket ír: Románia egyetért azzal, hogy megadja az erdélyi szász és székely közösségeknek a helyi autonómiát. .. Micsoda, nem jön, hogy higgyem, hát nem arról volt szó, hogy székelyek nem is léteznek? S hogy Vaida-Voevod ilyesmit aláírt?

Hát igen. Ezzel a feltétellel kaptuk meg Erdélyt. Hogy helyi autonómiát adunk a székely közösségeknek oktatási és vallási vonatkozásban.

Egyelőre erről a tévéműsorról ennyit. És még annyit, hogy Gheorghe Scripcaru, Brassó megye tanácsának elnöke is úgy véli, nem dől össze a világ, ha Székelyföldet annak nevezik, ami, és ha korlátozott mértékben a mega-megyéken belől önállóságot nyernek. Ezekkel a megszorításokkal s a nyolc óriásmegyével mi, természetesen, nem értünk egyet. De azzal a megállapítással, hogy van Székelyföld és vannak székelyek mindenképp azonosulni tudunk, mert nem vagyunk hülyék, mint azok akik ennek az ellenkezőjét állítják.

Valentin Stan tévés szereplésében a továbbiakban köszönetet mond a székelyek históriai helytállásáért, amit szülőföldjük megvédéséért tettek, azokkal szemben, akik törökkel, tatárral, mindenkivel lepaktáltak. Szarkasztikusan gúnyos hangvételét azoknak szánja, akik Románia történelmét eltorzítva Székelyföld és a székelység létét tagadják.

Valentin Stan: a székelyek nem térdeltek le soha

- A székelyek is akarnak valamit, amire feljogosította őket a történelem. És én meg szeretném köszönni ez alkalommal a székelyeknek, hogy... nem térdeltek le soha. Sem a magyar királyok előtt. Sem Ausztria császárai előtt. Sem az orosz cárok előtt, sem a török szultán előtt. És hogy itt maradtak ezen a földön, melyet önfeláldozással védtek meg... A székelyek itt voltak és itt lesznek. És nagyobb biztonságban érzem magam mellettük, mint sok román nemzettársam mellett, akiknek olyan megnyilvánulásaik vannak, amelyeket Európa megvetéssel kezel, hátat fordít neki és kinevet.

És hogy lássátok, kik voltak a székelyek, mikor Románia alakult, hogy lássátok, hol voltunk mi, románok és hol voltak ők, a székelyek egy bizonyos történelmi időszakban...

Kezdjük Mihály vitézzel és a sellemberki csatával. 1599-ben, mimkor Mihály vitéz megalkotta Romániát... azt a kicsit, ami akkor volt... (filmrészlet)

Mihály vitéz hangja a csata előtt. „Az első vonal úgy marad, ahogyan beszéltük, Baba Novákkal a balszárnyon, Lecca aga a jobbszárnyon. A székelyek mellettem maradnak.”

Valentin Stan: „A székelyek mellettem maradnak?! Mihály mellett?! Hogy jobban bízott a székelyekben, mint a vlachokban?! A székelyek ott voltak Mihály mellett! És Mihály elismerte minden jogukat. Mindazokat a jogokat, amelyeket ma is kérnek az autonómiáért, megadta nekik Mihály? „Mert harcoltak a közösség javáért.”. Ezt mondta Mihály vajda.

Kedves románok, akik nem akarjátok engedni, hogy a székelyeknek képviseletük legyen Brüsszelben, merthogy nehogy ellopják Erdélyt. Fegyverrel a kezükben álltak Mihály mellett.

És most megmutatom, mit csináltak ezek a székelyek Stefan cel Mare-val. Mihály is megőrizhette volna a fejét, ha a székelyek egy év múlva is mellette állnak. De általában csak vlachok voltak mellette...

Tudják hol voltak a székelyek 1475-ben? Azt hiszem, nem tudják, elmondom. Egy helyzetben voltak...Egy helyzetük volt a székelyeknek Moldvában, Vasluinál, ahol Stefan cel Mare serege védte a kereszténységet, kedves románjaim. Összecsaptak a félholddal (a törökökkel). És jöttek azok több tízezren. De néhány ezer székely, profi harcosok, nagy szívvel Stefan mellett harcoltak. És megállították a török sokaságot, legyőzték őket félholdastól, mindenesatől. De tudják, hogy még kit győztek le akkor a székelyek? Az oláhokat (vlachokat) is legyőzték. Mert azok 17000-en a török szultán seregében voltak. Mert Havasalföld uralkodója abban az időben, mikor a székelyek karddal a kezükben a kereszténységet védték, Havasalföld uralkodója abban az időben a török szultán seggét csókolta. És mi 17000-en a szultán seregében voltunk és Moldva uralkodóját, Stefant támadtuk Vasluinál. És tudják a török szultán követe mit mondott Stefannak? Nem fogják elhinni. Kapcsolják be a 61-es filmet, kérem, hogy lássák a románok, hogy állunk. (filmrészlet.)

A szultán követe:„...Stefan, Moldva uralkodója, hozzad két évnyi adódat nekem, ahogyan azt Havasalföld uralkodója is hozza...”

Valentin Stan:„Köszönöm, elég lesz, Szóval, Moldva uralkodója, Stefan, gyere az adóddal, gyere, ahogyan Havasalföld uralkodója is jön és hozza...álljunk meg, kedveseim...van egy nagyon rossz hírem...vagy egy nagyon jó...attól függ, kinek... Te, én székelyekről a török szultán seregében még nem hallottam, de oláhokról (vlachokról) igen, és még moldvaiakról is. Sorry.!

Mi, magyarok, illetve székely-magyarok, természetesen az újabb csapdahelyzetet az első sortól az utolsóig érzékeljük: a székelyek finom, óvatos leválasztása a magyar nemzettestről, anélkül, hogy erről egy szó is esnék.

De én Valentin Stan egyetemi tanárra rábíznék néhány fejezetet Románia történetéből, s ahol elhallgat valamit, azt a mi képzett történelem szakos tanáraink helyreigazítanák.