Valentin Stan: jogos a székely autonómiatörekvés

              

 A székelyek autonómiaigénye jogos, de erről nem egymást, hanem a románságot kell meggyőzniük – vélekedett Valentin Stan történész, politikai elemző, a Bukaresti Tudományegyetem professzora abban a televíziós interjúban, amelyet a Székelyek Nagy Menetelése kapcsán adott pénteken az MTVA bukaresti stábjának.

A történész emlékeztetett arra, hogy a székelységnek a románok ígértek autonómiát. 

Utalt arra, hogy Románia 1919-ben Alexandru Vaida-Voevod miniszterelnök révén szerződést írt alá az Antanttal a kisebbségek védelméről, és ebben vállalta, hogy etnikai autonómiát biztosít a szászoknak és a székelyeknek oktatási és vallási kérdésekben.

Abban a pillanatban ez az egyezmény előfeltétele volt annak, hogy nemzetközi szinten elismerjék Románia kiegészülését, az egységes román nemzetállam létrejöttét – mutatott rá a történész.

Hozzátette: az Erdély Romániával való egyesülését kimondó 1918. december 1-jei román nemzetgyűlés kiáltványa is teljes nemzeti szabadságot ígért Erdély népeinek. Mint kifejtette, ekkor többek közt Iuliu Maniu – az egyesülés atyjának tekintett román politikus – is aláírta, hogy az erdélyi népeknek joguk lesz az anyanyelvű közigazgatáshoz és igazságszolgáltatáshoz, valamint számarányos képviseletet kapnak nemcsak a törvényhozásban, hanem Románia kormányában is.

Ezek az emberek, akik létrehozták Nagy-Romániát, úgy értékelték, hogy az autonómia megerősíti az államot, mert ők a Monarchiában éltek, és ők sem kapták meg azt, amit a magyaroknak meg kellett volna kapniuk ezeknek a dokumentumoknak az alapján. Tudták, hogy egy állam csak akkor lehet erős, ha minden polgárát képviseli, és ehhez figyelembe kell vennie minden polgára követelését – magyarázta a bukaresti professzor.

Szerinte indokolatlan dolog 2013-ben félni az autonómiától, ha azok az elődök, akik az egyesülést megvalósították, ebben a román állam megerősítését látták.

Arra a kérdésre, hogy vajon megértette-e a románság a Székelyek Nagy Menetelésének üzenetét, a székelyek autonómia-követelését, Valentin Stan nemmel válaszolt.

Nem tudják ezt megérteni. Az átlagromán gondolkodásmódja egy olyan közegben alakul ki, amelyben ez a kérdés nem szerepel napirenden, vagy eltorzítva jelenik meg – magyarázta.

Úgy vélekedett, a román politikus-társadalom és az elit nagy része az autonómiát az elszakadás fogalmával azonosítja, és minden olyan lépést, amely a székelység etnikai, területi autonómiája felé vezet, úgy értelmezi, hogy azzal a székelyek ki akarják vonni magukat az állam ellenőrzése alól.

Amíg az autonómia a román állam tagadását jelképezi számukra, amíg az autonómia egy másik államberendezkedésbe való szökési kísérletet jelent, addig a románok félelemmel tekintenek rá, és a román állammal szembeni hűtlenség bizonyítékaként értékelik – mutatott rá.

Arra a kérdésre, hogy honnan ered ez a félelem, Valentin Stan azt mondta: a románokat így nevelik az osztálytermekben, a sajtóban és a politikai diskurzusok szintjén. Mint mondta, ennek kell megváltoznia ahhoz, hogy kialakulhasson egy etnikai párbeszédre nyitott társadalmi réteg, és az emberek megértsék a székelység autonómiaigényét. Szerinte annak is kulcsszerepe van, hogyan jelenítik meg a székelyek a céljaikat.

Nekem az a benyomásom, hogy a székelyek és általában a romániai magyarok vezetői hajlamosak arra, hogy az egymás közti viszonyukkal foglalkozzanak, mintha egymást kellene meggyőzniük – jegyezte meg.

A román történész szerint a magyar vezetőknek ehelyett többet kellene kommunikálniuk a román értelmiséggel, és ha nem is találnának támogatásra, meg kell alapozniuk az érveken alapuló párbeszédet, hidat kell építeniük a románság felé, ha el akarják érni az autonómiát.

Október 27-én a szervezők becslése szerint 120 ezren – a hatóságok állítása szerint 15 ezren – vettek részt a Székelyek Nagy Menetelése elnevezésű demonstráción, több mint 50 kilométeres összefüggő menetoszlopot alkotva egy székelyföldi országúton. A tüntetés résztvevői önrendelkezési jogukra hivatkozva Székelyföld államon belüli önkormányzását követelték.

Valentin Stan nemzetközi kapcsolatokról és az európai szövetségi rendszerekről tart előadást a Bukaresti Tudományegyetemen, doktori dolgozatát pedig a szubszidiaritásnak a kisebbségvédelemben és az európai biztonságban játszott szerepéről írta. 

MTI

Máért: az MSZP nem írta alá zárónyilatkozatot

A résztvevők többsége aláírta a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) kedden megtartott ülése végén, este elfogadott zárónyilatkozat azon kitételét, hogy minden külhoni magyar állampolgár élhessen szavazati jogával. A Máért XI. ülésén elfogadott dokumentumot csupán az MSZP és a hozzá közel álló Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség képviselője nem írta alá. A dokumentumban kitérnek arra is, hogy 2013-ban kiemelt programként az oktatási intézményrendszer következő színterére, az alapfokú iskolákra, az óvoda-iskolai átmenetre, és az iskolai beiratkozásokra koncentrálnak. Az aláírók példaértékű sikerként értékelték a külhoni magyar óvodák éve programot.


Felkérik továbbá a Máért-tagszervezeteket, hogy aktualizálják a nemzeti jelentőségű intézmények és programok körét, ugyanakkor természetesnek tartják, hogy a határon túli támogatások jelentős részét a külhoni közösségek javaslatai alapján osszák szét.

A résztvevők üdvözölték a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány és Intézet felállását is. A felek továbbra is nemzetstratégiai célnak tekintik és támogatják a Kárpát-medencei magyar közösségek autonómiatörekvéseit, mint egyetlen valós közjogi megoldást a külhoni magyar közösségek és a többségi államok közötti viszony hosszú távú rendezésére.

A dokumentum szerint egyetértenek: Magyarország számára egyformán fontos minden magyar, és hangot adtak azon meggyőződésüknek, hogy a magyar–magyar kapcsolatokban, és a szomszédságpolitikában károkat okoz a magyar belpolitika megosztottságának exportálása. Rögzítették, hogy támogatják a külhoni magyar szervezetek szuverenitását, és döntéseinek önállóságát, öngondoskodás iránti képességének megerősítését. Kiemelt fontosságúnak tartják a magyar–magyar kapcsolatokban a partnerséget, és a párbeszédet. Az aláírók tiltakozásukat fejezték ki a református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása kapcsán, ami ellentmond a nemzetközi jogi elveknek, és szolidaritást vállalnak a politikai nyomásra, igazságtalanul, első fokon három év börtönre ítélt Markó Attila államtitkárral és Marosán Tamás egyházügyi jogásszal, az ingatlan-visszaszolgáltatási bizottság tagjaival. Nemzetpolitikai szempontból kiemelkedően fontosnak tartják a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációját, és a fejlesztésről szóló megállapodást.


Külhoniak: fontos az autonómia és az erős anyaország

A Máért-ülés után kedden este tartott sajtótájékoztatón a résztvevők az autonómia és az erős anyaország fontosságát hangsúlyozták.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy a Máért elérte célját, és a zárónyilatkozatot kiegyensúlyozottnak nevezte. Ugyanakkor szerinte jó lenne, ha gyakrabban lennének szakpolitikai tanácskozások két Máért-ülés között. A közelgő választásokra kitérve hangsúlyozta: bíznak benne, hogy erős képviselete lesz az erdélyi magyarságnak. A Református Székely Mikó kollégium ügye precedenst jelenthet, ha nem sikerül megállítani – tért át egy másik témára, hozzátéve: az egyházi ingatlan-visszaszolgáltatás létkérdésnek tekinthető a magyar közösség jövője szempontjából.

Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke üdvözölte a zárónyilatkozat azon pontját, hogy az egyetlen elfogadható megoldás az autonómia kivívása. Kitért az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről szóló megállapodásra, és megjegyezte: elvárják a román kormánytól, hogy a vonatkozó megállapodás alapján biztosítsa az állami támogatást a Sapientia és a Partiumi egyetem számára.

Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke szerint a közelgő választásoknak nem három magyar szervezet versenyének kell lennie, hanem összefogásra van szükség, egyfajta nemzeti válogatottra. Kitért arra, hogy összefüggő gazdasági-oktatási-egészségügyi rendszerben kell gondolkodni, és ezen a területen még nagyon sok a tennivaló.

Semjén: nagyon komoly munkát végzett a XI. Máért

Nagyon komoly munkát végeztek a Máért XI. ülésének résztvevői – összegzett Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős magyar miniszterelnök-helyettes az ülés végén. A kormányfő kereszténydemokrata helyettese újságírók előtt kiemelte: a zárónyilatkozathoz minden parlamenti párt és nemzetrész megtehette javaslatát, és szavai szerint maximális nyitottsággal viszonyultak ehhez, minden tartalmi javaslatot beépítve.

Kitérve arra, hogy a zárónyilatkozatot az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség nem írta alá, úgy fogalmazott: mindenkinek szíve joga, hogy aláírja-e a dokumentumot. A kormány sajnálja, hogy így döntöttek, és súlyának megfelelően kezeli a dolgot – mondta.

Szabó Vilmos (MSZP) azt mondta, hogy 2002 és 2004 között a Fidesz és a KDNP egyetlen nyilatkozatot sem írt alá, és ebből akkor mégsem vontak le semmilyen következtetést. Szerinte nem kell emiatt minősítéseket tenni.

Elutasító álláspontjukat indokolva kijelentette: az elmúlt egy évet nemzetpolitikai szempontból kritikusnak értékelték, erősödött a megosztottság, valamint a kormány beavatkozása a közösségek életébe.

Az ülést követően a résztvevőket Áder János köztársasági elnök is fogadta a Sándor-palotában. Az államfő kifejtette: a magyarok cselekvő összefogására van szükség. Kijelentette: a Máért rendkívül fontos eszköz a magyarság kezében, a testület „a világ magyarságának tervezőasztala, eszköz, amely képessé tehet minket arra, hogy összetartsunk egy történelmi okokból földrajzilag megosztott nemzetet. Olyan eszköz, amely képes megszerkeszteni és megépíteni az egyetértés útját”.

Semjén: ne legyen „magyarellenes összeállás”

 Az idei Magyar Állandó Értekezlet fő feladata az volt, hogy számba vegye az eddig elért eredményeket – mondta a Kossuth Rádióban szerdán Semjén Zsolt kormányfőhelyettes, példaként említve, hogy 320 ezer fölött van a honosítást kérelmezők száma, 270 ezren pedig már le is tették az állampolgársági esküt. Semjén Zsolt a 180 percben hangsúlyozta, mivel történelmi okokból Magyarországot utódállamok veszik körül, kulcsfontosságú, hogy „ne legyen egy magyarellenes összeállás”. Ezért fontos, hogy ne romoljon a magyar–román viszony, ennek pedig feltétele, hogy minél hangsúlyosabban jelen kell lenniük a magyaroknak a bukaresti parlamentben, ne lehessen román belpolitikát csinálni a magyarok nélkül.