Dálnoki Miklós Béla,miniszterelnökre emlékeztek

Pénteken leplezték le Dálnokon az 1944-ben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnökének, Dálnoki Miklós Bélának (1890-1948) az emlékplakettjét, a falu művelődési központjának homlokzatán. Az emléktáblát a Történelmi Vitézi Rend állíttatta azzal a szándékkal, hogy Horthy törzstisztjeinek emlékét őrizék.

Az avatási ceremónia a Hunyadi László főkapitány és Lázár Elemér országos törzskapitány vezette vitézi rend zászlós felvonulásával és tiszteletadásával kezdődött. Márton László polgármester üdvözlő beszéde után a hatolykai származású Pakó Benedek, nyugalmazott kanonok méltatta Dálnoki Miklós Béla személyiségét. A Dálnoki előnevet önkéntesen viselő miniszterelnök nem Dálnokon született, de onnan származott, és tudjuk róla, hogy a magyarok legutóbbi bejövetelekor, 1940-ben az I. gyorshadtest parancsnokaként meglátogatta rokonait, s a falu díszpolgárává avatta.

A továbbiakban a Miklós család leszármazottjának, Zsigmond Júliának hangulatos családkrónikája ragadta magával az ünneplő közönséget, amely a család szubjektív történetén keresztül a falu szellemiségét is tolmácsolta. Megtudtuk azt is, hogy a Miklósok egyik őse szállította el a hadszíntérről Gábor Áron holttestét.

Patrubány Miklós, a Magyarok Világ Szövetségének (MVSZ) elnöke is megtisztelte jelenlétével az ünnepet. Az MVSZ-elnök köszöntőbeszédében érdekes összefüggésekre mutatott rá: amikor a magyarság nehéz sorskérdésekkel került szembe, nemegyszer a székelyeken volt a sor, hogy szolgálatot teljesítsenek a haza érdekében, és bízik abban, hogy a székelyeknek ez a magatartása a jövőben sem változik.

*******

Élete és pályafutása

Miklós Béla néven született 1890. június 11-én Budapesten. Ősi székely lófő családból származott. Szülei Dálnoki Miklós Gergely és Traviczky Janka. Tizenhét éves korától kezdve használta hivatalosan a tanító édesapja szülőfalujára utaló Dálnoki nemesi előnevet. Felesége Csákány Éva volt.

1907-ben érettségizett a soproni honvéd főreáliskolában. A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1910-ben huszárhadnaggyá avatták. Az első világháborúban több fronton is szolgált. Hazatérve a városparancsnokságra osztották be. A vezérkari akadémiát 1920-21-ben végezte el, ezután a honvédelmi minisztériumban dolgozott. 1929-ben vitézi címet kapott, ugyanebben az évben lett Horthy kormányzó katonai irodájának főnökhelyettese, 1933-1936 között Berlinben katonai attasé. 1938-ban kinevezték a 2. lovasdandár parancsnokává, a következő évben tábornok lett. 1940-től mint az I. gyorshadtest parancsnoka részt vett Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni hadjáratokban. 1942. október végétől Horthy Miklós Katonai Irodájának főnöke, főhadsegéd, 1943-ban vezérezredessé léptették elő, 1944. augusztus 1-jén vette át az Északkeleti Kárpátokban állomásozó 1. magyar hadsereg vezetését.

Magyarország német megszállása után Horthy Miklós rákényszerült, hogy felvegye a kapcsolatot mind a szovjetekkel, mind a magyar ellenállási mozgalom vezetőivel. Adolf Hitler külön parancsára szeptember folyamán a magyar Nyilaskeresztes Párt megkezdte a hatalomátvétel megszervezését. Horthy 1944. október 15.-én fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól és a hitleri Németországgal való szembefordulásra szánta el magát. Ennek lebonyolításával az 1. hadsereg parancsnokát, Dálnoki Miklós Bélát bízta meg néhány más katonai és civil személlyel együtt. A kiugrási kísérlet azonban, a nem megfelelő előkészítettség miatt megbukott. Veesenmayer német nagykövet jóváhagyásával és Szálasi Ferenc nyilas vezető irányításával a nyilasok fegyveres puccsal még aznap átvették a hatalmat, amelyet Horthy kénytelen volt jóváhagyni. Dálnoki Miklós Béla a hungarista hatalomátvétel után átállt a szovjet csapatokhoz. Egységeit hadiparancsban utasította a szovjetekkel való ellenségeskedés azonnali beszüntetésére, és a németekkel való szembefordulásra. A felhívásnak engedelmeskedve az 1. magyar hadsereg állományából mintegy húszezer tiszt és katona állt át a Vörös Hadsereg oldalára.

Ideiglenes nemzetgyűlés


1944. december 21-én Debrecenben, a református kollégiumban ült össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A Nemzetgyűlés 230 tagja közül 39% kommunista, 24% kisgazdapárti, 18% szociáldemokrata, 7% parasztpárti és 6% polgári demokrata és ugyanennyi párton kívüli volt. December 22-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek elnöke Dálnoki Miklós Béla vezérezredes lett, s összetételéről Moszkvában döntöttek. Tagjai lettek magas rangú katonatisztek, valamint 4 kommunista, illetve 2-2 szociáldemokrata és kisgazda politikus. A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 22-én Magyarország miniszterelnökévé választotta Dálnoki Miklós Bélát; az 1945. november 15-ei választásokig töltötte be ezt a posztot.

Az új parlamentbe – mivel a választásokon nem indult – külön törvény alapján került be (másokkal együtt), mint közéleti személyiség, miniszterelnöki munkássága elismerése gyanánt.

Későbbi sorsa

Az 1947. évi kékcédulás választások előtt lépett be a Magyar Függetlenségi Pártba, amelynek vezetőségi tagja volt. A parlamentbe ugyan bejutott, de mandátumától törvénytelenül megfosztották. Eztán visszavonult a közélettől, politikailag teljesen elszigetelődött, családját zaklatni kezdték, fiát kitelepítették. Ő 1956-ban egészen Új-Zélandig menekült, lánya azonban Magyarországon élte le az életét.

Dálnoki Miklós Béla 1948. november 21-én hunyt el Budapesten, temetése sem katonai tiszteletadás mellett történt.

Igazságos döntés súlyos áron – 70 éve tért vissza Észak-Erdély

Az 1930-as évek végére a magyar politikai vezetésben megérett az akarat: ha tárgyalások útján nem tudják a Trianonban elcsatolt területeket visszaszerezni, akkor a fegyveres utat kell választani. 1938 őszén Budapest még egyértelműen elutasította Hitler ajánlatát, aki az egész Felvidéket ígérte cserébe egy esetleges Prága elleni katonai akcióban való részvéte-lért. Fél évvel később, Csehszlovákia széthullásakor azonban már akcióba lépett a magyar haderő is, gyorsan felszámolva a március 14-én a függetlenségét egyoldalúan kikiáltó Kárpát-Ukrajnát. Kárpátalja visszacsatolásával Magyarország egyértelművé tette: kész katonai úton is érvényesíteni revíziós elképzeléseit.

1940. június végén napirendre került Erdély kérdése is. Vjacseszlav Molotov, a Szovjetunió külügyi népbiztosa 28-án jegyzékben követelte a román kormánytól az 1918-ban Romániához csatolt Besszarábia, valamint Észak-Bukovina átadását. A meglehetősen harcias hangvételű ultimátum mindössze 48 órát adott Bukarestnek, hogy kivonuljon az ominózus területekről. Mivel a hitleri Harmadik Birodalom – tartva magát a kelet-európai „érdekszférák” felosztásáról szóló Molotov–Ribbentrop-paktumhoz – semmilyen segítséget nem ígért a románoknak, kénytelenek voltak meghátrálni. Ezzel azonban nemcsak az oroszok által követelt régiókat vesztették el, de precedenst teremtettek a Párizs-környéki békék által meghúzott határok megváltoztatására is.

Ezt a ziccert természetesen Románia többi szomszédja sem hagyhatta ki, amelyeknek területéből az első világháború után részesült. Így bejelentette igényét Dél-Dobrudzsára Bulgária, Erdély magyarlakta részeire pedig Magyarország. A gróf Teleki Pál miniszterelnök vezette kormány legszívesebben önerőből oldotta volna meg a kérdést. A Magyar Királyi Honvédségnek 1940 júniusában reális esélye lett volna a sikerre a román hadsereggel szemben. Már csak azért is, mert Bukaresttel szemben Werth Henrik vezérkari főnök akár a Vörös Hadsereggel is kész lett volna együttműködni. Ebből az elképzelésből azonban – a Moszkvával szembeni gyors román meghátrálás miatt – végül nem lett semmi. Magyarország így az adott világhatalmi viszonyok között (Franciaország térdre kényszerítése és Nagy-Britannia kontinensről való kiszorulása után) nem szánhatta rá magát semmilyen egyoldalú lépésre Berlin és Róma beleegyezése nélkül. A német diplomácia világossá tette: „megértéssel” viseltetnek a magyar területi igények iránt, ám a Birodalom katonai támogatására ebben az ügyben nem számíthatunk. Időközben a románok is igyekeztek elnyerni Hitler jóindulatát. Július 1-jével felmondták a határaikra vonatkozó – akkorra már gyakorlati védettséget úgysem jelentő – brit garanciát, ezzel is jelezve közeledésüket a Berlin-Róma-tengely felé.

Július 10-én gróf Csáky István külügyminiszter és Teleki Münchenbe utazott, ahol a Führer és Ribbentrop német külügyminiszter mellett olasz kollégája, Ciano gróf is jelen volt. A tárgyalásokon a magyar fél világossá tette, hogy akár fegyveres fellépésre is kész elszánni magát, amennyiben a magyar kisebbséget létében fenyegetik, vagy ha az erdélyi etnikai viszonyokat besszarábiai románok betelepítésével próbálnák eltorzítani. Telekiék hivatkoztak a Kárpátok felé irányuló szovjet terjeszkedés jelentette stratégiai fenyegetésre is. (Mesteri diplomáciai fogással tehát duplán is Románia ellen fordították Moszkvával szemben mutatott „gyengeségét”.) A németek semmiképpen sem szerették volna, ha az angliai csata kezdetén két potenciális szövetségesük között katonai konfliktus alakul ki, így arra próbálták rávenni mindkét felet, hogy kétoldalú tárgyalásokon keressenek megoldást a vitás kérdésekre. Németország és Olaszország vállalta: rábírják II. Károly román királyt az egyeztetésre.

Végül csak augusztus 16-án Turnu Severinben (Szörényváron) került sor a találkozóra, amelyet pattanásig feszült hetek előztek meg. A Magyar Királyi Honvédség július eleje óta harckészültségben volt, kijelölt alakulatai a keleti országhatár mentén sorakoztak fel, kész támadási tervekkel várva a bevetési utasítást. Hasonló hangulat uralkodott a sorompó másik oldalán is. A határ mentén 1937 óta kialakított Károly-vonal tömve volt katonákkal, az összes közintézményben ki voltak függesztve az „Egy barázdát sem!”, illetve a „Sem kapni-, sem adnivalónk nincs!” feliratú plakátok.

A harsogó soviniszta propaganda mögé bújó román vezetésnek azonban szembesülnie kellett azzal, hogy német és olasz szövetségesei a kelet-európai nyersanyag-hátország biztosítása érdekében elvárják tőle a jogos magyar igények legalább egy részének kielégítését, és nem fogják megvédeni egy katonai konfliktus esetén. Turnu Severinben még így is csak kisebb területi engedményekre mutattak hajlandóságot (mindössze nagyjából 14 ezer négyzetkilométerről lett volna szó), és elsősorban inkább lakosságcserét ajánlottak. Telekiék ezt természetesen visszautasították, s a delegációk augusztus 25-én minden érdemi eredmény nélkül álltak fel a tárgyalóasztaltól.

Minden jel arra mutatott, hogy mégiscsak a fegyvereké lesz a döntő szó. A magyar támadás napja már ki is volt tűzve augusztus 28-ra, ám erre a napra Hitler Bécsbe hívta egyeztetésre a két ország külügyminisztereit. A magyar delegációval kiutazott Teleki Pál is, ám a küldöttségek egyenrangúságának elvét tiszteletben tartva hivatalosan csak mint vendég volt jelen. Budapest és Bukarest között itt komoly tárgyalásokra már nem is került sor, Ribbentrop és Ciano hamar egyértelművé tette, hogy a feltételeket ők diktálják. Döntésüket 30-án közölték: Magyarország 43 541 négyzetkilométernyi területet kapott vissza, ahol 2 633 000 ember élt. Abszolút többségük, 53,7 százalékuk magyar, 40,7 százalékuk román, mintegy 5,6 százalékuk pedig egyéb – elsősorban német (szász) – nemzetiségű volt.

A román külügyér, Mihail Manoilescu hazája új határait megpillantva rosszul lett és elájult. Magyarország és a visszatért területek magyar lakossága természetesen önfeledten ünnepelt, ám Teleki Pál nem tudott maradéktalanul osztozni örömükben. Addig követett semlegességi politikája ugyanis ugyanazon a napon siklott ki végleg, amikor Észak-Erdély felszabadult. Augusztus 30-án Hitler a döntőbíráskodásért cserébe felkínálta azt a „megtisztelő lehetőséget”, hogy hazánk a három alapító – Németország, Olaszország és Japán – után először csatlakozhatott a Háromhatalmi Egyezményhez. Ráadásul a Führer kicsikarta, hogy a hazai németség kizárólagos képviselőjének ismerjék el, és kivételesen széles hatáskörrel ruházzák fel a gyakorlatban sokszor a Birodalom ötödik hadoszlopaként működő Volksbundot.

A bécsi Belvedere-palotában a huszadik század legnagyobb magyar diplomáciai sikerét érték el. Az európai történelemben párját ritkító eset, hogy ekkora terület ekkora népességgel puskalövés nélkül cseréljen gazdát – méghozzá az adottságokhoz képest az etnikai szempontok legmesszemenőbb figyelembevételével. Ribbentropot és Cianót azonban nem a magyarság sorsa iránt érzett elkötelezettség vezette a határok megrajzolásánál. Nagy-Britannia elleni küzdelmük csúcspontján biztosítani akarták a kelet-európai térségben a – legalábbis időleges – békét. Lehetőleg azonban úgy, hogy Erisz almáját a két nemzet közé dobva biztosítsák mind Magyarország, mind Románia egymással versengő hűségét a háború során. Teleki Pál egész politikai pályafutását az igazságtalan trianoni diktátum revíziójának szentelte, ám tragikus módon ezt csak nemzetstratégiájának másik pillére, az önálló magyar külpolitikai mozgástér feláldozásával tudta megvalósítani.

65 év után újra áll a honvédszobor

Ismét eredeti helyén áll a Pál Ferenc szentivánlaborfalvi malomtulajdonos által állíttatott rétyi nyíri honvédszobor, amelyet az 1944-es fordulatot követően Erdélyt megszálló román katonák megcsonkítottak, majd 1977-ben, Ceauşescu látogatásának előkészítésekor elástak a Székely Nemzeti Múzeum udvarán. A megható ünnepségen több százan vettek részt, helyiek és vendégek, megyei közéleti személyiségek; többek között Tőkés László európai parlamenti képviselő is tiszteletét tette.

A gyönyörű időjárással megkoszorúzott ünnepség, az ötödik alkalommal megszervezett Rétyi Napok indító mozzanataként a polgármesteri hivatal előterében kezdődött, ahonnan a népes gyülekezet a Kelemen Antal vezényelte helyi fúvószenekar mögé sorakozva gyalog vonult az újfent felállított szoborhoz. Itt elsőként Dálnoki Lajos szólt az egybegyűltekhez, aki felidézve a honvédszobor hányatott múltját, kiemelte, hogy az együttgondolkodás lehetőségét is hordozza a „feltámadás napjaként” aposztrofált esemény. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója az általa vezetett intézményt méltató beszéde végén azt javasolta, hogy nevezzük Székely Dávidnak a szobrot, arra utalva, hogy a bibliai hős is legyőzte Góliátot. A múzeum volt munkatársa, Fekete Lajos is szót kapott, aki röviden elmesélte, hogy annak idején a megsemmisítés helyett, piros nyelű lapátjával miként ásta el a szobrot. Vagy győzünk, vagy meghalunk, ez volt a 24-es gyalogezred jelszava – adalékolta Kisgyörgy Zoltán, aki az ezred történetét ismertetve leszögezte: rangra emelt butaság egy kiskatona megcsonkítása, hiszen az erdélyi magyar, román és szász katonák az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában ugyanazt a ruházatot hordták. Ha ezt a pusztítók tudták volna, nem emeltek volna kezet a honvédszoborra, tette hozzá.

„A rétyi honvédemlékmű megmentése annak az erőnek és akaratnak a diadala, amely Sylvester Lajos kifejezésével élve, lefejezettség állapotából is képes talpra állni – fogalmazott a szobrot Dálnki Lajossal közösen leleplező Tamás Sándor. – Újraállításának példája azt mutatta meg, hogy Székelyföld igazi hangja a józan észé. Nem a szélsőség, nem az agresszió, nem a pénz hatalma, nem a gyűlölet hangja, hanem a józanul gondolkodó, az okosan cselekvő székely emberek mindennapi ereje” – hangsúlyozta a megyei tanács elnöke.

A szoboravatás kiemelt szónokaként Tőkés László kiemelte: a hűségről van szó. A székely nép minden korban megállta a helyét, hűséges maradt szülőföldjéhez és értékeihez, erre példa a szobor története. Másfelől, amint rámutatott, a párhuzam adja magát: 1977-ben a kommunista diktátor elől vermelték el a szobrot, és most, amikor ismét régi dicsőségében áll, akkor kihantolják a véreskezű román vezető tetemét – jó lenne, ha Ceuşescu szellemét végleg el lehetne temetni, jegyezte meg a szobrot megáldó Tőkés. 1941-ben Gáll Lajos öt sepsiszentgyörgyi atlétával részt vett a honvédszobor avató ünnepségén – erre emlékezve a ma a nevét viselő futókör tíz tagja ismét megtette ezt a távot, és részt vett a rendezvényen.


Székely Dávid remélhetően végképp megvetette lábát a Rétyi Nyírben !!!!!

Magyarország: ünnep kordonok nélkül

Magyarország és mi, magyarok csak akkor leszünk ismét erősek, ha lélekben mindannyiunk hitvallása, vállalása az lesz: a hazáért, mindhalálig – hangsúlyozta Schmitt Pál köztársasági elnök az augusztus 20-i központi állami ünnepségen, a Hősök terén.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen végzett tisztek avatásán az államfő elmondta: az a nemzet, amely ennyi szent királyt érdemelt, igazán különleges, nekünk, magyaroknak pedig van küldetésünk, hivatásunk a világban.

A köztársasági elnök kiemelte, hogy egy nemzet sorsa történelmi alkalmazkodóképességén múlik, sikeres nemzetnek pedig azok bizonyulnak, amelyek meg tudják őrizni sajátosságaikat, és kellő önbecsüléssel, de nyitottan fordulnak mások felé. Schmitt Pál emlékeztetett, hogy Szent István törvényeit és intelmeit a rendteremtés, a biztonság megszilárdítása, a tisztességesek ellen vétők szigorú megbüntetése, a hit megtartása, a jó és igazságos hatalomgyakorlás szellemében alkotta. Az államfő kijelentette: mindenkit büszkeséggel tölthet el, hogy éppen augusztus 20-án lép hatályba a kettős állampolgárságról szóló, a szomszédos országokban élő magyarok kedvezményes honosítását lehetővé tevő jogszabály.

A tisztavatást megelőzően katonai tiszteletadással, a Himnusz hangjaira felvonták a Magyar Köztársaság lobogóját a Kossuth Lajos téren. Az eseményen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke is. Különben az elmúlt évek gyakorlatával ellentétben a téren nem állítottak fel kordonokat, a nézőket mindössze virágládák választották el a téren folyó eseményektől. Miközben ugyanis a Gyurcsány- és a Bajnai-korszak központi ünnepségeit botrányok, bekiabálások és rendőri intézkedések kísérték, a Fidesz-kormány – az eddigiekkel ellentétben – úgy határozott, nincs szükség túlzott biztonsági szabályokra. Korábban a látogatókat teljesen kizárták az augusztus 20-i zászlófelvonásról, ráadásul a megemlékezés idejére nemcsak a Kossuth teret, hanem a szomszédos utcákat is lezárták a forgalom elől, a rendezvények fémkordonokkal elkerített helyszínére pedig kizárólag a meghívott vendégek és az előzetesen bejelentkezett újságírók léphettek, fémdetektoros ellenőrzés után.

Idén azonban sem kordonok, sem motozás, sem más biztonsági intézkedés nem akadályozta, hogy az ünneplők gyalogosan megközelítsék a Parlamentet. Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Pápán rendezett Szent István-napi ünnepségen azt mondta, történelmi sorsa a magyarságot méltányosságra és óvatosságra tanította. A Szent István-bazilika előtti, zsúfolásig telt téren tartott hagyományos augusztus 20-i szentmisén mondott szentbeszédében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek elmondta: a társadalmi igazságosságra ma is tudatosan és elszánt szeretettel kell készülni. Az augusztus 20-i rendezvények az eddigieknél rövidebb és szerényebb péntek esti budapesti tűzijátékkal értek véget, amelyre több százezren voltak kíváncsiak.


--------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------

Monok befogadja a külhoni magyarokat

A kettős állampolgárságért folyamodó határon túli magyarok a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Monokon állandó lakcímet kérhetnek – döntött a település képviselő-testülete, amelynek határozata szerint az igénylőket Kossuth Lajos szülőházában jelentik be. Szepessy Zsolt, Monok polgármestere pénteken az MTI-nek elmondta: a helyi önkormányzat a kettős állampolgárság történelmi jelentőségét felismerve, annak kiteljesedésének elősegítése érdekében lehetővé teszi, hogy az elszakított országrészeken élő magyarok állandó lakosként Monokra bejelentkezhessenek, és ezáltal minden magyar állampolgárnak járó jog megillesse őket. „Az állandó lakcímért folyamodókat Monok a saját tulajdonában lévő Kossuth Lajos szülőházába jelenti be, ezzel kifejezve a nemzeti együvé tartozást” – jelentette ki a polgármester, hozzáfűzve, arra kérik Magyarország valamennyi önkormányzatát, kövessék Monok példáját, és biztosítsanak állandó lakcímet a határon túl élő magyar emberek számára.

Életbe lépett a kettős állampolgárságról szóló törvény

A kettős állampolgárságról szóló törvény lehetőséget ad arra, hogy a határon túli asszimilációs folyamatot megfordítsa, s megerősítse a határon túliak magyar identitását – mondta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a jogszabály hatályba lépése alkalmából.

Semjén Zsolt az MTI-nek nyilatkozva úgy fogalmazott: „nagy adósságot törlesztünk” ezen a történelmi napon az összmagyarsággal szemben, amikor az államalapító király ünnepén hatályba lép a kettős állampolgárságról szóló törvény. Az új törvény segíti a magyar nemzet megmaradását, és lehetőséget ad arra, hogy a határon túli asszimilációs folyamatot megfordítva megerősítse a magyar identitást. Kiemelte: az új Országgyűlés lehetőséget biztosított annak, aki tud magyarul, ősei egykor Magyarországról származtak el, s magyarnak érzi magát, ha közjogilag is ehhez a nemzethez akar tartozni, megtehesse.

A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke szerint az elmúlt nyolc év falakat emelt határon innen és túl élők közé, de az emberek bizalmát és felhatalmazását maguk mögött tudva lebontották ezeket az akadályokat, hogy a magyarok újra felemelt fejjel járhassanak. Ezzel letöröljük 2004. december 5-e „lelki Trianonjának” szégyenét. A magyarság összefogásának ünnepe ez a nap – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.

Semjén Zsolt rámutatott: közösek a gyökereink, közös a nyelvünk, közös a történelmünk, egy kultúra örökösei vagyunk, így összetartozunk.

Az Országgyűlés május 26-án 344 igen, 3 nem szavazat és 5 tartózkodás mellett döntött úgy, hogy lehetővé teszi a határon túli magyarok egyszerűbb, kedvezményes honosítását. A köztársasági elnök – akitől sürgős kihirdetést kért a parlament – május 31-én aláírta törvényt. A fideszes és KDNP-s képviselők – Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László és Németh Zsolt – által jegyzett javaslat értelmében a jogszabály augusztus 20-án lép hatályba, de csak 2011. január 1-jétől kell alkalmazni.

A módosítás értelmében kedvezményesen honosítható honosítás egyéni kérelemre, nem automatikusan történhet. Magyar állampolgárságot azok az egykor magyar állampolgársággal rendelkező emberek vagy az ő leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1940 és 1945 között magyar állampolgársággal rendelkeztek, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok, hogy megkaphassák az állampolgárságot.

Az állampolgársági kérelmet a külképviseleteken, az anyakönyvvezetőknél, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal igazgatóságainál lehet majd leadni. Az ügyintézési határidő három hónap, de ebbe nem számít bele az esetleges hiánypótlási időszak, illetve a közbiztonsági és nemzetbiztonsági véleményezés időtartama, tehát amikor nem lehet dönteni. Így várhatóan a kérelem benyújtásától számított 4-5 hónap után várható a válasz.

Az eljárás során elsőként egy formanyomtatványt kell kitölteni,amelyben az igénylő megadja személyes adatait, igazolja büntetlen előéletét, valamint kifejti, mire alapozza kérelmét. A szükséges iratokat, dokumentumokat, így jellemzően a felmenők egykori magyar állampolgárságát igazoló okiratokat is csatolni kell. Ehhez bármilyen hivatalos vagy egyházi irat, például anyakönyvi kivonat, keresztlevél, plébánosi igazolás vagy akár volt magyar katonakönyv is elég lesz. Mindezeken túl a procedúra része a rendőrségi és nemzetbiztonsági ellenőrzés, vagyis a kettős állampolgárság nem okozhat „biztonsági deficitet” sem Magyarországnak, sem az Európai Uniónak.

A törvény az eddigitől eltérően a határon túli magyaroknak nem szabja az állampolgárság megszerzésének feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet és az alkotmányos alapismeretek vizsgát.

Az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos feladatokra a kormány idén 830 millió forintot különített el, s első évben 250-400 ezer kérelmezőre számítanak. Októbertől tájékoztatási kampány indul az eljárással kapcsolatos tudnivalókról, s a szükséges feladatok ellátására iroda kezdi meg működését.

Hárommillió magyar diplomata

„A magyarság harmadrésze a szomszédos országok nyelveit is beszéli. Hárommillió diplomatánk van, akik gazdasági, kulturális érintkezési felületet jelentenek a környező népekkel, közvetítenek feléjük. Ez egyedülálló lehetőség számunkra.” Németh Zsolt, a Magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára válaszolt eképpen a Kolozsvári Magyar Napok keretében csütörtökön tartott nemzetpolitikai beszélgetésen a Krónika kérdésére, hogy mit nyer Magyarország, mit nyernek az anyaországi magyarok a határon túli magyar közösségekkel való együttműködésből.

Németh Zsolt úgy vélte, ami hosszú évtizedeken át hátránynak számított, abból most előnyt is lehet kovácsolni. Az államtitkár arról is beszélt, hogy Magyarországnak húsz éven át nem sikerült egyensúlyba hoznia a szomszédságpolitikáját a nemzetpolitikájával. A kinyilvánított egyensúly rendre elbillent egyik vagy másik irányba. Most azonban jó esély mutatkozik az egyensúly megteremtésére. Az államtitkár elmondta, a nemzeti jövőkép pontos felvázolása eloszlathatja a szomszédos országok gyanakvását, ugyanakkor reményt és cselekvési vágyat ébreszthet a határon túli magyarságban.

Egyenrangú felek partnersége

A nemzeti együttműködés alapjaként az államtitkár a határon túli nemzetrészek és az anyaország egyenrangúságát jelölte meg. Kitért azonban arra is, hogy a határon túli magyarok és országaik között a különböző autonómiaformák biztosíthatják az egyenjogúságot. Németh Zsolt európai összefüggéseket is felvázolt. Úgy vélte, ha sikerül egy szerves Közép-Európát létrehozni, az olyan fejlődést generálhat a térségben, amilyen egykor a monarchia korát jellemezte. E fejlődéshez azonban jelentős infrastrukturális fejlesztések szükségesek nemcsak az autópályák, gyorsvasútvonalak területén, hanem kistérségi viszonylatban is.

„Mit sem ér Románia csatlakozása a Schengeni övezethez, ha nem épülnek újra a határ két oldalán fekvő településeket összekötő utak” – állapította meg az államtitkár. A közép-európai fejlődés egyik forrásaként azt a Duna-stratégiát jelölte meg, melyet várhatóan a jövő év elején a magyar elnökség idején fogad el az Európai Unió. Megjegyezte, a stratégia uniós többletforrásokat biztosít a térségnek nemcsak gazdasági, hanem kulturális területen is. Arra a kérdésre, hogy Erdély hogyan kapcsolódik a Dunához, azzal válaszolt, hogy a Duna vízgyűjtő területébe tartozik. Elmondta ugyanakkor, a 2011-es magyar EU-elnökségnek elsősorban az Unió szempontjából kell eredményesnek lennie. Az ez idő alatt szerzett tekintély emelheti ugyanis Magyarországot az EU nyugati tagállamainak az elismertségi szintjére.

Tőkés László: fontos az intézményépítés

„Jogos követeléseinket törvényekbe kell foglalnunk, mivel amit esetlegesen, politikai konjunktúra következtében nyerünk el az egyik kormánytól, azt egy másik bármikor visszaveheti” – jelentette ki tegnap Nagyváradon Tőkés László.

Az EP-alelnök kifejtette: a magyar nemzeti közösségeink megmaradásának és jövőjének az intézményteremtés és -megtartás a záloga. A kommunizmusban csak az egyház maradt meg önálló magyar intézményként, s a rendszerváltozás után is az egyházakra maradt az intézményalapítás nemzetpolitikai feladata: mind a Partiumi Keresztény Egyetemet (PKE), mind a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet az erdélyi magyar történelmi egyházak alapították – mutatott rá a PKE elnöke a Kárpát-medencei Nyári Egyetem megnyitóján.

Az első Orbán-kormány segítségével sikerült létrehozni és felépíteni az önálló magyar felsőoktatási intézményeket, amelyek már elnyerték az akkreditációt, így az új nemzeti kormány felállásával beteljesíthetővé válik a rendszerváltozás, tette hozzá az EP-képviselő. János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora rámutatott: lassan megváltozik a „határon túli” szintagma tartalma, felváltja azt a „Kárpát-medencei” megnevezés.

Mint mondta, nemrég az elszakadt nemzetrészek felsőoktatási intézményei vezetőinek találkozóján javaslatot tettek egy „Kárpát-medencei magyar ösztöndíj” létrehozására, mely az Erasmus-program mintájára a magyar–magyar cserediák-kapcsolatokat, a magyar hallgatók Kárpát-medencei mobilitását segítené elő. A vasárnap záruló nyári egyetemen három szekcióban – média, közgazdaság és művészet – kerül sor előadásokra, de lesz kirándulás, filmvetítés és koncert is.
*****
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) várhatóan azt ajánlja majd Romániának a hét eleji, az országban élő kisebbségek helyzetéről szóló jelentés meghallgatása után, hogy fogadja el a kisebbségek jogállását szabályozó törvényt.

Az Adevărul című bukaresti napilap értesülései szerint az ENSZ rasszizmusellenes bizottsága a hivatalos bukaresti kormányjelentés és három magyar civil szervezet – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Bolyai Kezdeményező Bizottság és a Pro Regio Siculorum Egyesület – által összeállított árnyékjelentés megvitatását követően legkorábban novemberben küldi el hivatalos ajánlását, amelyben egyes források szerint a kisebbségi törvény elfogadására szólítja fel a bukaresti törvényhozást.

Mint arról beszámoltam, az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvény, amelyet 2005-ben terjesztettek a kormány elé, a kulturális autonómia biztosítására vonatkozó cikkelyeket is tartalmaz. A cikkelyt a szélsőséges alakulatok megpróbálták kiiktatni a jogszabályból, de ez nem sikerült. Ugyanakkor a törvény sorsa mégsem alakult kedvezően, az akkori kormánykoalíció felbomlása után ugyanis elakadt a képviselőház jogi, emberjogi, oktatási és kisebbségi bizottságában, ahol a többek között a Demokrata-Liberális Párt képviselői is mindent megtettek az ellen, hogy sikerüljön elfogadni, így többek között állandó távolmaradásukkal sikerült elérniük, hogy a testület határozatképtelenség miatt ne tudjon tárgyalni a jogszabályról.

A tervezet azóta is a bizottságban rostokol, bár a tavaly decemberben megalakult új kormányba való belépés előtt az RMDSZ feltételül szabta a jogszabály elfogadását az ülésszak végéig.

A törvénytervezet pozitívuma, hogy államalkotó tényezőnek ismeri el a nemzeti kisebbségeket, és szavatolja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kinyilvánításához való jogát.

Az egyik leglényegesebb pont szerint a jogszabály szavatolná a kulturális autonómiát, lehetővé téve, hogy a különböző nemzetiségek Kulturális Autonómiatanácsokat hozzanak létre, amelyek közvetítésével döntési jogkörhöz jutnának a kulturális, nyelvi és vallási identitást érintő kérdésekben.

Az RMDSZ-szel szemben álló magyar szervezetek ugyanakkor bírálják a tervezetet, azzal vádolva az RMDSZ-t, hogy abban saját maga számára biztosítana monopóliumot a magyarság képviseletének és az anyagi erőforrások elosztásának tekintetében.

A kisebbségi törvény elfogadásán túlmenően az ENSZ várhatóan arra is javaslatot tesz, hogy a kormány biztosítsa a gazdasági válság hatásaival szembeni védelmet a fokozottan veszélyeztetett csoportok számára.

A javaslatok nagy része amúgy várhatóan a romakérdés köré összpontosul. Így többek között a nemzetközi szervezet azt várja, hogy az ország szerezzen pontos adatokat a cigányok lélekszámáról, mivel a 2002-ben közzé tett 500 ezres szám minden bizonnyal nem felel meg a valóságnak, az országban élő cigányok száma ugyanis becslések szerint akár a kétmilliót is elérheti. Egyúttal fel kell gyorsítani az integrációs folyamatot, és javítani kell a kisebbségi oktatás színvonalát.

A területi autonómiára vonatkozó szempontok ugyanakkor várhatóan nem szerepelnek majd az ajánlásban, mivel a diszkriminációellenes nemzetközi egyezmény, amelyhez Románia 1970-ben csatlakozott, cspán egyéni, nem pedig kollektív jogokat szavatol. Mint arról beszámoltunk, az ENSZ rasszizmusellenes testületének genfi ülésén hétfőn és kedden ismertették a kormányjelentést és a civil szervezetek árnyékjelentését. Utóbbiban a magyar kisebbség sérelmeire és a területi autonómia fontosságára hívták fel a figyelmet. A hivatalos román küldöttséget vezető Asztalos Csabát, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökét, illetve a delegáció többi tagját a civil szervezetek képviseletében jelen lévő Hantz Péter BKB-alelnök bírálta, amiért szerinte nem képviselték kellő súllyal a magyar érdekeket és követeléseket.

Erdővidék harcosai címmel nyílt kiállítás Baróton

Múlt szombaton a baróti honvédtalálkozó alkalmával nyílt meg Erdővidék Múzeumában az Erdővidék harcosai című kiállítás, amely a bemutatott világháborús felszerelések, a volt honvédek személyes tárgyai révén igazi különlegességnek számít mindazoknak, akik érdeklődnek a második világháború hadtörténete iránt. Az anyag egy fiatal marosvásárhelyi történész, Benkő József magángyűjteményéből származik, akit a magyarság 20. századi történelmét kutató munkásságáért 2007-ben vitézzé avattak.

A megnyitón Benkő József elmondta, hogy Erdővidék harcosai címmel készíti mesteri disszertációját is, amelyben elemezni fogja az erdővidéki volt székely honvédek visszaemlékezéseit, az anyagot később kötetben is közzéteszi. A kiállításon teljes életnagyságban láthatunk szovjet gyalogos katonát, német Waffen-SS katonát, magyar szanitécet, román gyalogost, de nem mindennapiak az olyan tárgyak sem, mint az amerikai fogságból hazahozott ing, vagy a harctéren elesettek azonosítására szolgáló „dögcédula”. A kiállítás október 1-ig látogatható, keddtől-péntekig 9-17, szombaton 10-16 óra között Erdővidék Múzeuma Kászoni Gáspár termében.

Újra látogatható a barcarozsnyói vár

Szerdától újra látogatható a barcarozsnyói vár. Brassó megye egyik legnépszerűbb turisztikai célpontját tavaly szeptemberben zárták be a nagyközönség előtt, mert leomlott az egyik erkély.

A lezuhanó balkon magával rántotta a fal egy részét. Idén áprilisban leomlott a parasztvár egyik támfala is. Adrian Veştea polgármester szerint a vizsgálatokat végző marosvásárhelyi cég több omlásveszélyes helyet is azonosított, jelenleg azt vizsgálják, el tudják-e keríteni ezeket a részeket. A szakemberek szerint a múlt évi szeptemberi incidensre azért került sor, mert a vár korábbi üzemeltetője, egy külföldi cég több engedély nélküli beavatkozást is végrehajtott a középkori erődítményen.

Adrian Veştea, Barcarozsnyó polgármestere tegnapi sajtótájékoztatóján közölte, az elmúlt hónapban számos műszaki vizsgálatot végeztek a helyszínen, a munkálatokkal megbízott marosvásárhelyi cég több omlásveszélyes helyet is azonosított, majd elkerítették ezeket a részeket, hogy ne veszélyeztessék a látogatók testi épségét. A marosvásárhelyi céget versenytárgyalás keretében választották ki, a vizsgálat értéke 15 ezer euró. „A turisták megtekinthetik a várat és az építmény udvarát, a tornyokat viszont lezártuk és megtiltottuk azt is, hogy a látogatók felmásszanak a várfalra. A vár történetéről többnyelvű tájékoztatókat osztunk szét a látogatók között, akik igény szerint idegenvezetőinkre is számíthatnak” – magyarázta a polgármester.

Nicolae Pepene, a barcarozsnyói önkormányzat kulturális referense közölte továbbá, a vár udvarán augusztus végéig rendszeresen kulturális rendezvényeket szerveznek. Mint mondta, jövőre, a vár építésének 800. évfordulója alkalmával nagyszabású rendezvénysorozatot szerveznek, melynek keretében megnyílik a vármúzeum is. A parasztvár augusztusban díjmentesen látogatható, szeptembertől a felnőttek 10, a kiskorúak 5 lejért válthatnak belépőt.

A magyar emlékeknek nem, az uszító feliratoknak jut hely a marosvásárhelyi városházán

A város ezer éves magyar múltjára utaló régi címer, és ablakdíszek nem kerülhetnek vissza, ám a magyarellenes rágalmakat visszhangozó emléktáblák maradnak a megújuló marosvásárhelyi városházán.

Nem állítják vissza a magyar történelmi személyiségeket ábrázoló vitrailokat a régi marosvásárhelyi városházára, és a megyei önkormányzatnak, illetve a prefektusi hivatalnak otthont adó épületet elcsúfító, magyarellenes szövegeket tartalmazó márványtáblákat nem távolítják el a javában zajló restaurálás során. Az egymillió lejre rúgó munkálatokat az tette elkerülhetetlenné, hogy az épület kocsifelhajtója és előcsarnoka egy öt évvel ezelőtt szakszerűtlenül elvégzett munkálat következtében megrongálódott.

Jelentős, egymillió lejt érő restaurálási munkálatokba kezdtek Marosvásárhely régi, tornyos városházán. A részleges helyreállítási munkálatok során az előcsarnokban és a lépcsőházban kicserélik a villanyhálózatot, kijavítják a plafonon megjelent repedéseket, majd sablonok segítségével festik újra a szecessziós motívumokat.

Megtisztítják továbbá a csillárokat, kijavítják a csempeburkolatot, felcsiszolják a márványpadlót. A bejáratnál ezzel párhuzamosan megerősítik a megsüllyedt boltíveket, illetve megjavítják a fölötte található erkélyt. A szakemberek szerint a hat hónaposra tervezett beavatkozást az idő és egy néhány évvel ezelőtt elkövetett hanyag felújítás tette szükségessé. Akkor úgy padlózták újra a díszteremből nyíló erkélyt, hogy az esőlevezetőket eltömítették, a magának egérutat nyerő víz pedig lényegesen megrongálta az épület szerkezetét.

A régi, szecessziós stílusban épült városháza Marosvásárhely szimbólumának számít, amely a múlt század elején Bernády György városépítő polgármester idején készült a lakosság pótadójából. A szecessziós épületet két budapesti műépítész, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte.

Nyomát is eltüntették a magyar 1000 évnek

A főbejárat feletti szecessziós vonalvezetésű attikafal díszítése több ízben is változott. Eredetileg a város régi címere színes majolika virágdíszek közé került, a Marosvásárhely szabad királyi város székháza felirattal. Ezt még Trianon után a bevonuló román hatalom lecserélte, majd Erdély visszafoglalása után néhány esztendeig semmiféle felirat nem ékesítette a falat. Az 1950-es évek végén a virágdíszek eltűntek, de felkerült a város új címere.

Ez sem bizonyult hosszú életűnek, mert 1965-ben az épületet átvevő Román Kommunista Párt jelvénye váltotta. Ekkor a főbejárat előtti kocsifelhajtó és nyitott terasz felépítményének kőből faragott mellvédjéről a város és a vármegye címerét is lefaragták. Hasonló sorsra jutott az előcsarnok oldalfalában lévő nagy emléktábla is, melyet összetörtek. A város egykori színes címere a főlépcső berakásos üvegablakából is kikerült, megürült helyét az ólomkeretben közönséges üveggel pótolták. A lépcsőpihenő két oldalán díszes keretben egy-egy rózsaszínű márványtáblát helyeztek el, melynek felirata örökítette meg a székház tervezőinek és kivitelezőinek nevét.

A kommunisták hatalomra kerülése után a két márványtáblát kalapáccsal törték darabokra. Nem úszta meg a magyarellenesség tombolását az emeleti gyűlésterem sem. Az öt színes ólomberakásos üvegablak közül valamikor a középső Ferenc József királyt ábrázolta Szent István palástjával, a többiekben Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc és Kossuth Lajos portréi voltak. Ezeket még 1921-ben kiszedték. A vitrailok egy része néhány éve közszemlére került a megyei múzeumban. Állapotuk azonban lehetővé tenné, hogy bármikor visszakerüljenek a helyükre.

A magyarellenes hazugságok maradhatnak

Arra a kérdésre, hogy mi lesz a főbejárat körüli homlokzatra összezsúfolt, magyarellenes szöveget tartalmazó márványtáblák sorsa, sem Bartha József, sem Márton Katalin nem tudott pontos választ adni. A megyei önkormányzat gazdasági, illetve beruházási igazgatója nem tudnak arról, hogy a főbejárat restaurálása alkalmával szó lenne a táblák leszereléséről. Annak ellenére, hogy már évek óta felmerült valamennyi tábla eltávolításának lehetősége, erre nem valószínű, hogy az idei helyreállítási munkálatok alkalmával sor kerül.

„A táblák nem illenek egy ilyen jellegű épület főbejáratához. Ezt már többször is hangoztattam, és szorgalmaztam az eltávolításukat, de mindmáig nem találtam meghallgatásra. Ha jól tudom, annak idején még csak építkezési engedéllyel sem rendelkeztek azok, akik a feliratokat kifüggesztették” – nyilatkozta a Krónikának a megyei önkormányzat gazdasági igazgatója. Kolléganője, Márton Katalin sem tud arról, hogy a restaurálás során a bejáratot visszaállítanák eredeti formájába. „Úgy tudom, nem volt szó a táblák eltávolításáról” – mondta. A pontos választ a lap Lokodi Edit Emőkétől szerette volna megtudni, ám a munkálatok leszerződtetését aláíró megyei tanácselnök nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre. „Most nincs időm nyilatkozni, mert dolgozom” – zárta rövidre a beszélgetést Lokodi.

Az 1990 után, a kolozsvári Funar-modell szerint felkerülő román nyelvű márványtáblák a Maros megyét a „horthysta terror alól felszabadító” 15 ezer román hős halottnak, a trianoni döntést megelőző balázsfalvi nagygyűlés résztvevőinek, az első világháborúban elesett román katonáknak és a ’89-es forradalom helyi áldozatainak állítanak emléket. A forradalmárszervezetek már évekkel ezelőtt elkészíttettek egy kétnyelvű táblát is, de annak felszerelését a mindenkori prefektus akadályozta, mondván, hogy a régi városháza “nem karácsonyfa, ahova mindenki kiaggathatja a tábláját”.

A feliratos márványdarab sokáig a kabinetfőnök irodájában rostokolt. Egy ötödik tábla, amelyet 2000 után a prefektúra hallgatólagos beleegyezésével és a megyei önkormányzat asszisztálása mellett, szintén a román nacionalista szervezetek a torony talapzatára helyeztek, azokról az állítólagos bebörtönzött román embereknek állít emléket, akiket a torony alatti pincében a magyarok “tartottak fogva és kínoztak meg” (sic!).

Elvonatkoztatva a táblák szövegétől, ezeknek akkor sem lenne helyük a bejáratnál, főleg a jelenlegi, összezsúfolt formában. Kifüggesztői nem is kaptak rá engedélyt. Eltüntetésükhöz sajnos nem elegendő a műemlékvédelmi hatóságok véleményezése, politikai akaratra is szükség lenne” – fejtette ki Keresztes Géza. Megítélésében a márványlapokat múzeumban kellene közszemlére állítani.

A magyar emlékekről szó sem lehet

Míg a magyarságot sértő táblák valószínűleg a helyükön maradnak, sem az előcsarnok falára festett címerek, sem a lépcsőházi díszes ablakok ólomkristályos vitrailjai hatvan év után sem kerülnek vissza. A nacionalista-kommunista hatalom által eltávolított magyar történelmi címerek, illetve Kossuth Lajos, Deák Ferenc, II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Gábor arcképei és Ferenc József koronázást ábrázoló képe továbbra is múzeumi tárgy marad.

„Műemlék jellegű épületről lévén szó, mi szerettük volna valóban eredeti állapotában visszaállítani, de a prefektúra közbenjárására a művelődési minisztérium nem hagyta jóvá a címerek visszahelyezését” – sajnálkozott Márton Katalin. Az üvegfestmények már korábban a helyükre kerülhettek volna, amikor egy magyarországi szakembercsoport elvégezte az összes díszablak restaurálását és a hiányzó elemek kiegészítését. A művelődési minisztérium azonban akkor is negatívan véleményezte a teljes helyreállítást. Kelemen Hunor kulturális tárcavezetőt lapzártánkig nem sikerült elérnünk, azonban a felújítási munkálatokat még elődje, Theodor Paleologu engedélyezte ebben a formában.

Európa vs. Románia

A fél év múlva elkészülő munkálatokat a nagyközönségnek aligha lesz alkalma megcsodálni. Az épületben működő két intézmény, mellőzve a civilizált államok gyakorlatát, húsz évvel a diktatúra megdöntése után is mindössze az oldalsó mellékbejáratot tartja nyitva az ügyfelek számára. A főbejárat a mai napig is csak a kiváltságos helyzetet élvező intézményvezetők, alkalmazottak és politikusok előtt áll nyitva.

„Bárhol Európában a személyzet az oldalsó vagy hátsó bejáratot használja, a főbejárat az adófizető állampolgároké. Úgy látszik, nálunk megrekedt az idő, vagy csak az épületben dolgozó vezetők cserélődtek, a pórnépet lenéző mentalitás maradt a régi” – panaszolta el a lapnak a város egyik jó hírnévnek örvendő nyugdíjas pedagógusa, akit a Krónika munkatársainak szeme láttára küldte át a kis kapuhoz a főbejáratnál szolgálatot teljesítő őr. Hasonló véleményt képvisel Keresztes Géza is, mondván, hogy ebből is kitűnik, mennyire tiszteli a politikai hatalom adófizető szavazóbázisát.

Tőkés László: továbbra is folyik a Székelyföld elrománosítása

Kisebb léptékben és erővel, de ma is folytatódik az egykori román kommunista hatalom által képviselt nacionalista politika, amely a Székelyföld elrománosítását tűzte ki célul – nyilatkozta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke az Academia Caţavencu című hetilapnak adott interjúban.

Mint hangsúlyozta, a magyarok által többségben lakott Hargita és Kovászna megyében Románia többi régiójához képest magasabb létszámú a katonai és a csendőrségi állomány, így – mint mondta – kis túlzással minden székely mellé egy hegyivadász vagy egy csendőr állítható. Tőkés ugyanakkor arra is kitért, hogy az ortodox egyház is erőteljesen terjeszkedik a katolikus- és protestáns többségű Székelyföldön. Hozzátette, hogy az elmúlt húsz évben egész Erdélyben 2 ezer ortodox templom és 40 kolostor épült.

Az EP alelnöke szerint „a román kormány intézményein keresztül átláthatatlan módon támogatott”, szervezett telek- és ingatlanfelvásárlás zajlik Székelyföldön. Tőkés rámutatott, hogy ezért tulajdonképpen a magyarok is hibásak, hiszen „valakiknek el kell adniuk a házakat ahhoz, hogy mások megvásárolhassák”. Felidézte azt az esetet, amikor a Kovászna megyei önkormányzatnál valaki érdeklődött a román állampolgársággal is rendelkező moldovai állampolgárok kedvezményes letelepedését lehetővé tevő kormányzati programról. (A román hatóságok egyébként később cáfolták, hogy létezne ilyen kormányzati program.) Tőkés hangsúlyozta: nem ellenzi, hogy a moldovai románok megkapják a román állampolgárságot, de nem szeretné, ha ez megváltoztatná Székelyföld etnikai arányait. Tőkés szerint érdekes lesz megfigyelni majd a jövő évi népszámlálás adatait, különösképpen Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy lakosságára vonatkozóakat, hiszen ott az elmúlt években csökkenőben van a magyarság aránya.

Az EP alelnöke arra a kérdésre válaszolva, hogy akarja-e Erdélynek Magyarországhoz való csatolását, elmondta: egy ilyen tervnek nincs valóságalapja, hiszen a két világháború közötti román „kolonizációs politika, amit a kommunisták teljesítettek ki”, gyökeresen felborította Erdély etnikai arányait, így ma már csak körülbelül a lakosság 20 százaléka magyar. „Képzelje el, mi történne, ha Magyarország hirtelen hatmillió románnal gyarapodna” – vetette fel Tőkés László a hetilapnak adott interjúban.

Kulich sánta lova – Szvatopluk ocsmány karikatúrája a pozsonyi várban

Štefan Holčík történész alábbi írása a Sme című szlovák napilap kommentár oldalán jelent meg, a cikket a tortenelemportal.hu fordította le.

Szvatopluk morva fejedelem lovasszobrának – amely már több mint egy hónapja áll a pozsonyi vár teréziánus udvarán – megalkotója (Ján Kulich) arra a kérdésre, hogy mi inspirálta a szobor pajzsán látható szimbólum kiválasztása közben, arrogánsan ezt válaszolta: „Nem a kisujjamból szoptam ki.” Nos, tényleg nem. Ő csak „kölcsönvette” vagy „átvette” ezt a motívumot egy régebbi műből.

1939-ben a Matica slovenská (Szlovák anyácska) adta ki Frantisek Hrušovský Szlovákia történelme című munkáját. A kiadvány rengeteg képet és illusztrációt tartalmazott, és a kornak megfelelő magas szakmai színvonalon készült. A viszonylag objektív és tárgyilagos szöveg később nagyon népszerűvé vált. A képanyagot a szöveghez Jozef Cincík választotta ki, az akkori politikai elit egyik legjelentősebb ideológusa. Képpel akarta ábrázolni azt a jelenetet, amikor Pribina (Priwina) az első nyitrai templomot alapítja, és azt, amikor Szvatopluk herceg küzdött Dévény alatt.

Cseh szálak
Turócszentmártonban élt egy cseh festőművész, Jaroslav Vodrážka, aki 1923 óta rajzot tanított az ottani gimnáziumban. Híresek voltak a történelem ihlette művei a “csehszlovák nép” életéből. Valószínűleg Cincík kérte őt fel arra, hogy az utasításai szerint rajzolja meg a fent említett két jelenetet, amelyekből a Dévényi csatát 1939-ben alkotta meg. A korszellemnek megfelelően Vodrážka a vitézek fejére fémsisakokat rajzolt, amelyek hasonlítanak Szent Vencel sisakjára. Mit sem számít az, hogy Szent Vencel pár évszázaddal Pribina és Szvatopluk után élt, vagy hogy „Szent Vencel sisakja” sem abból a korból származik, amikor Szent Vencel élt. A sisak annyira tetszett nekik, hogy felkerült az akkori szlovák állam bélyegeire is.

Az illusztráción a mellékalakok öltözékét a romantika sugallta, és a középkorból kölcsönözték őket (valószínűleg színházi kellékek alapján készültek), a földön XIX. századi kellékek láthatóak. A térdelő, istenfélő szlovák a kép előterében, ahol Pribina „az első keresztény templomot” alapítja, egy kör alakú pajzsot tart a néző felé, amely a 30-as évekbeli gárdista egyenruha gombjának felnagyított változata. A Hlinka-gárda jelképével. A fejük felett egy zászló lobog, a közepén Szlovákia állítólagos címere. Viszont a kettőskereszt hármashalommal Magyarország címerében csak a XVII. században jelent meg! Nem is szólva arról, hogy abban az időben, amikor Pribina élt, a heraldika még Nyugat-Európában sem létezett, de nem létezett Cirill és Metód, illetve Szvatopluk idejében sem.

A kettőskeresztet viszont – amelyet bizonyos romantika ihlette történészek szerint Cirill és Metód hozták a mai Szlovákia területére – a IX. században, az ún. Nagymorávia idejében senki sem használta. Erről tanúskodik az a tény is, hogy az ebből a korból származó több millió régészeti leletben egyszer sem fordult elő. Cirillt és Metódot a kettőskereszttel először cseh festők ábrázolták a XIX. században (Mikoláš Aleš, Josef Božetěch Klemens).

Vodrážka az előtérben lévő szlovák harcos kör alakú pajzsát a Hlinka-gárda jelképével „díszítette”. Ugyanaz a pajzs, ugyanazzal a jelképpel látható azon a képen is, amely a Dévény alatti harcot ábrázolja az élen lévő kopjás harcos kezében. A jelenet valószínűleg az alakulóban lévő Hlinka-gárda idealisztikus vitézségét és harciasságát akarta ábrázolni. (Annak ellenére, hogy Vodrážka megrendelésre támogatta az akkori szlovák társadalom ideológiáját, még 1939-ben el kellett hagynia Szlovákiát.)

Attól félt, hogy elfut a ló?
Hrušovský könyve Vodrážka illusztrációival nálunk olyannyira el volt terjedve, hogy érthető, ha a képekből Kulich elvtárs is merített. Nem kellett „eredeti műveket” alkotnia, mint valamikor a szocializmus idején, a Szvatopluk-szobor megrendelői elsősorban az „ősszlovákok királyának” egyfajta idealisztikus, romantikus ábrázolását várták tőle. A szobrász valószínűleg attól félt, hogy a (szomjas) gipszló elfut az alapzatról, vagy szorította őt az ünnepélyes átadás határideje, mert nem hagyta, hogy a segédei befejezzék. A bronzöntvény némely elnagyolt részletei legalábbis erről tanúskodnak.

A szlovák nemzet szégyene, hogy nem volt képes más emlékművet állítani parlamentje elé, mint a „Pozsony üdvözli a szovjet felszabadítókat” címűt, amelynek eredetileg a Duna-hidat kellett díszítenie. Még nagyobb szégyen, hogy egy szakmai elemzések és a műemlékvédelmi hivatalok döntései alapján felújított barokk várudvaron egy negatív történelmi személyiség emlékműve álljon, méghozzá karikatúra formájában. Nemcsak anakronisztikus, hanem megsérti a nemzetközi műemlékápolásról szóló egyezményeket is. Még egyszer leszögezzük, hogy Ján Kulich professzor elvtárs is értse: az ötlet Jozef Cincíktől származik, az eredeti rajzokat Jaroslav Vodrážka alkotta.

Štefan Holčík