Erdélyi magyar és román meghívottak részvételével emlékeztek az 1990 márciusi, marosvásárhelyi eseményekre a budapesti Terror Háza múzeumban.
A magyarországi XX. Század Intézet és a Román Kulturális Intézet által Fekete Március – Marosvásárhely, 1990-2012 – Akkor és ma címmel szervezett, a budapesti Terror Háza Múzeumban tartott keddi kerekasztal-beszélgetésen Schmidt Mária történész azt mondta, ma is fontos beszélni arról, hogy 22 éve mi történt Marosvásárhelyen, mert csak így lehet elérni, hogy ne távolodjanak el egymásról a magyarok és a románok, hanem közösen dolgozzanak a jövőn.
A hatalomnak tudomásul kell vennie, hogy nincs joga játszani közösségek életével, kockára tenni a közösségek közötti viszonyt politikai céljai érdekében – hangsúlyozta.
Ki kell derülnie annak, hogy a hatalom miként manipulálta a magyarok és a románok közötti viszonyt – hangoztatta. Véleménye szerint arra is választ kell találni, hol volt a román rendőrség, amelynek feladata az lett volna, hogy megvédje a város polgárait. Tisztázni kell, hogy kitől és milyen parancsot kaptak – tette hozzá.
Mint felidézte, 2006 szeptemberében és októberében a magyar rendőrség „nem állt a helyzet magaslatán”, a közvéleményt felháborítva „civileket bántalmazott”, és ezen „még mindig nem tudtuk túltenni magunkat”. A súlyosabb áldozatokat követelő fekete március eseményein nyilvánvalóan sokkal nehezebb túllépni – mutatott rá.
A rendezvényen felolvasták Tőkés László európai parlamenti képviselő levelét, amelyben kifejtette: elmaradt az őszinte szembenézés a múlttal, a közelmúlttal, hiszen az öt halálos áldozatot és csaknem 400 sebesültet követelő fekete március kitervelőit máig nem vonták felelősségre, a valódi tetteseket „futni hagyták”. Hozzátette: a történtek bizonyítják, hogy nem lehet szabad jogállamot teremteni egyik pillanatról a másikra.
Soha nem lehet hagyni, hogy a mindenkori hatalom pillanatnyi érdekeinek megfelelően bűnbakká tegyenek egy közösséget, hiszen a jogállam eszméje sérül, ha egy közösség jogai csorbulnak - mutatott rá.
Király Károly közgazdász, politikus arról beszélt, Erdély mindig is soknemzetiségű térség volt, évszázadokon át „a megértés földjének” számított. Amíg a hatalom, a politika közbe nem avatkozott, nem zavarta nagyobb összetűzés az együttélést – emlékeztetett. Hozzáfűzte: a magyarok akkor sem folyamodtak erőszakhoz, amikor Erdélyt Romániához csatolták.
A fekete március eseményeiben szerinte a román televízió is nagy szerepet játszott, mert híradásaiban azt közölte, hogy a magyarok „gyilkolják a románokat”.
Smaranda Enache emberi jogi aktivista azt hangsúlyozta, optimistán azt remélte, hogy a magyar-román „megbékélés útján vannak”, mielőtt hírt kaptak a marosvásárhelyi összecsapásokról, és arról, hogy az összetűzésekben Sütő András író is megsebesült. Mint mondta, románként ő is felelősnek érezte magát a történtekért.
Radu Carp nemzetközi jogász azt emelte ki, hogy bár már 22 év telt el a fekete március óta, még mindig „titkok lengik körül” a történteket, hiszen nem világos, hogy miután évszázadokig konfliktusok nélkül élt egymás mellett a két közösség, a magyarok és a románok egymás mellett, miért törtek ki a zavargások.
Brînduşa Armanca, a Budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója köszöntőjében azt mondta, jó, hogy Marosvásárhelyen, sem Románia más részein „nincsenek falak a közösségek között”, és az a cél, hogy ez így is maradjon.
MTI
A magyarországi XX. Század Intézet és a Román Kulturális Intézet által Fekete Március – Marosvásárhely, 1990-2012 – Akkor és ma címmel szervezett, a budapesti Terror Háza Múzeumban tartott keddi kerekasztal-beszélgetésen Schmidt Mária történész azt mondta, ma is fontos beszélni arról, hogy 22 éve mi történt Marosvásárhelyen, mert csak így lehet elérni, hogy ne távolodjanak el egymásról a magyarok és a románok, hanem közösen dolgozzanak a jövőn.
A hatalomnak tudomásul kell vennie, hogy nincs joga játszani közösségek életével, kockára tenni a közösségek közötti viszonyt politikai céljai érdekében – hangsúlyozta.
Ki kell derülnie annak, hogy a hatalom miként manipulálta a magyarok és a románok közötti viszonyt – hangoztatta. Véleménye szerint arra is választ kell találni, hol volt a román rendőrség, amelynek feladata az lett volna, hogy megvédje a város polgárait. Tisztázni kell, hogy kitől és milyen parancsot kaptak – tette hozzá.
Mint felidézte, 2006 szeptemberében és októberében a magyar rendőrség „nem állt a helyzet magaslatán”, a közvéleményt felháborítva „civileket bántalmazott”, és ezen „még mindig nem tudtuk túltenni magunkat”. A súlyosabb áldozatokat követelő fekete március eseményein nyilvánvalóan sokkal nehezebb túllépni – mutatott rá.
A rendezvényen felolvasták Tőkés László európai parlamenti képviselő levelét, amelyben kifejtette: elmaradt az őszinte szembenézés a múlttal, a közelmúlttal, hiszen az öt halálos áldozatot és csaknem 400 sebesültet követelő fekete március kitervelőit máig nem vonták felelősségre, a valódi tetteseket „futni hagyták”. Hozzátette: a történtek bizonyítják, hogy nem lehet szabad jogállamot teremteni egyik pillanatról a másikra.
Soha nem lehet hagyni, hogy a mindenkori hatalom pillanatnyi érdekeinek megfelelően bűnbakká tegyenek egy közösséget, hiszen a jogállam eszméje sérül, ha egy közösség jogai csorbulnak - mutatott rá.
Király Károly közgazdász, politikus arról beszélt, Erdély mindig is soknemzetiségű térség volt, évszázadokon át „a megértés földjének” számított. Amíg a hatalom, a politika közbe nem avatkozott, nem zavarta nagyobb összetűzés az együttélést – emlékeztetett. Hozzáfűzte: a magyarok akkor sem folyamodtak erőszakhoz, amikor Erdélyt Romániához csatolták.
A fekete március eseményeiben szerinte a román televízió is nagy szerepet játszott, mert híradásaiban azt közölte, hogy a magyarok „gyilkolják a románokat”.
Smaranda Enache emberi jogi aktivista azt hangsúlyozta, optimistán azt remélte, hogy a magyar-román „megbékélés útján vannak”, mielőtt hírt kaptak a marosvásárhelyi összecsapásokról, és arról, hogy az összetűzésekben Sütő András író is megsebesült. Mint mondta, románként ő is felelősnek érezte magát a történtekért.
Radu Carp nemzetközi jogász azt emelte ki, hogy bár már 22 év telt el a fekete március óta, még mindig „titkok lengik körül” a történteket, hiszen nem világos, hogy miután évszázadokig konfliktusok nélkül élt egymás mellett a két közösség, a magyarok és a románok egymás mellett, miért törtek ki a zavargások.
Brînduşa Armanca, a Budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója köszöntőjében azt mondta, jó, hogy Marosvásárhelyen, sem Románia más részein „nincsenek falak a közösségek között”, és az a cél, hogy ez így is maradjon.
MTI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése