Az első forduló után azt mondtam magamban: elég volt a választásból, nem megyek többet potyára szavazni! Jobb ülni, mint állni, jobb állni, mint járni. Ülök itthon.
De aztán, amikor jobban belegondoltam, akkor a jobbik énem azt mondta: mégis menjek el választani a második fordulóban. Ez a két elnökjelölt ugyanis be fogja tartani a nekünk, magyaroknak tett ígéreteit, mivel egyikük sem ígért semmit. Ez már valami! Ezt könnyen be lehet tartani. Nekünk ilyen elnökök kellenek, akik ugyan semmit nem ígérnek, de azt legalább be tudják tartani. És úgy gondolom, hogy mindkettejükre szavazok, hogy harag ne legyen. Két elnökjelöltünk van. Egyik jobb, mint a másik. Elmegyek a választókörzetbe, és megmondom, hogy én, kérem, a két kitűnő elnökjelölt miatt tudathasadásos állapotba kerültem. Adjanak nekem két rend szavazócédulát! Az egyik jobbik énem azt mondja: Băsescura szavazzak. A másik jobbik énem meg azt mondja, hogy Geoanăra pecsételjek. Így, lehet, az én sorsom is meg lesz pecsételve. De ha nem adnak két szavazócédulát, akkor elutazom Bukarestbe, az Északi pályaudvarra, és megpróbálok ott választani. Ha annyian lesznek, mint az első fordulóban, a kutyának sem lesz ideje azzal foglalkozni, hogy lemostam a felragasztott VOTAT vinyettát a személyi kártyámról. Tudom, hogy ha rájönnek, akkor még börtönbe is kerülhetek. De ez a két jelölt megérdemli, hogy személyes szabadságomat kockáztassam értük. Különben is jövőre sok embernek sokkal jobb lesz a börtönben, mert ott sóra, fára nem lesz gondja, mint idekinn. Meg is indokolom. Először is itt van Băsescu az autonómia ígéretével. Olyant ígért Székelyudvarhelynek is, mint Caracalnak. Ez egészen biztos, jó lesz, másképp Szász Jenő, aki most éppen Udvarhely alpolgármestere, nem buzdítana arra, hogy rá szavazzak. És én hallgatok az okos szóra, főleg, ha egy ilyen (nagy)okos mondja. Aztán meg hálával tartozunk a még fungáló elnökünknek, mert jó pedagógus, és alaposan (ki)oktatott minket alkotmánytanból. Addig ismétli az alkotmány első cikkelyét, amíg meg nem tanuljuk. Azt tudniillik, hogy Románia egységes nemzetállam. Elnökünknek rendkívüli sikerei voltak az előbbi mandátuma alatt is. Mert például mivel kampányolt nagyban most öt éve? A korrupcióval. Ez olyan sikeres volt, hogy korrupcióban már elsők vagyunk Európában. Még van két-három mogul, de azokkal könnyedén elbánik majd. Mert egy igazi küzdő, aki a harcot még tengerész korában szerethette meg. Sőt, azután érdemeket szerzett olyan harcművészeti ágakban is, mint az ökölvívás, amit már öt évvel ezelőtt is gyakorolt, de csak most láttuk bemutatni a tévében. Ennek jó hasznát veheti most, a második fordulóban az övön aluli ütések alkalmazásánál. De legalább ilyen jó Geoană is. Ő kitűnő neveltetésben részesült nagy barátunk, a szegény, de becsületes Iliescu részéről. Ezt a szerény neveltetést aztán azzal kompenzálja, hogy előkelő körökben: a vörös bárók társaságában mutatkozik. De végül is döntő érv az, hogy Klaus Johannist javasolja majd miniszterelnöknek, és ettől minden jó lesz. Pedig neki most megszorításokat kell eszközölnie, annak ellenére, hogy sokan abban reménykednek: ettől arrafelé csupa dal lesz az életünk. És ebben van valami. Azt gyanítom ugyanis, hogy ez a német meg fog minket tanítani jódlizni. De igazán jól jódlizni és herélt hangon elvonítani úgy tudja valaki a lauri-lauri-lauri-juhút, ha jó erősen megszorongatják a tojáskáit.
De aztán, amikor jobban belegondoltam, akkor a jobbik énem azt mondta: mégis menjek el választani a második fordulóban. Ez a két elnökjelölt ugyanis be fogja tartani a nekünk, magyaroknak tett ígéreteit, mivel egyikük sem ígért semmit. Ez már valami! Ezt könnyen be lehet tartani. Nekünk ilyen elnökök kellenek, akik ugyan semmit nem ígérnek, de azt legalább be tudják tartani. És úgy gondolom, hogy mindkettejükre szavazok, hogy harag ne legyen. Két elnökjelöltünk van. Egyik jobb, mint a másik. Elmegyek a választókörzetbe, és megmondom, hogy én, kérem, a két kitűnő elnökjelölt miatt tudathasadásos állapotba kerültem. Adjanak nekem két rend szavazócédulát! Az egyik jobbik énem azt mondja: Băsescura szavazzak. A másik jobbik énem meg azt mondja, hogy Geoanăra pecsételjek. Így, lehet, az én sorsom is meg lesz pecsételve. De ha nem adnak két szavazócédulát, akkor elutazom Bukarestbe, az Északi pályaudvarra, és megpróbálok ott választani. Ha annyian lesznek, mint az első fordulóban, a kutyának sem lesz ideje azzal foglalkozni, hogy lemostam a felragasztott VOTAT vinyettát a személyi kártyámról. Tudom, hogy ha rájönnek, akkor még börtönbe is kerülhetek. De ez a két jelölt megérdemli, hogy személyes szabadságomat kockáztassam értük. Különben is jövőre sok embernek sokkal jobb lesz a börtönben, mert ott sóra, fára nem lesz gondja, mint idekinn. Meg is indokolom. Először is itt van Băsescu az autonómia ígéretével. Olyant ígért Székelyudvarhelynek is, mint Caracalnak. Ez egészen biztos, jó lesz, másképp Szász Jenő, aki most éppen Udvarhely alpolgármestere, nem buzdítana arra, hogy rá szavazzak. És én hallgatok az okos szóra, főleg, ha egy ilyen (nagy)okos mondja. Aztán meg hálával tartozunk a még fungáló elnökünknek, mert jó pedagógus, és alaposan (ki)oktatott minket alkotmánytanból. Addig ismétli az alkotmány első cikkelyét, amíg meg nem tanuljuk. Azt tudniillik, hogy Románia egységes nemzetállam. Elnökünknek rendkívüli sikerei voltak az előbbi mandátuma alatt is. Mert például mivel kampányolt nagyban most öt éve? A korrupcióval. Ez olyan sikeres volt, hogy korrupcióban már elsők vagyunk Európában. Még van két-három mogul, de azokkal könnyedén elbánik majd. Mert egy igazi küzdő, aki a harcot még tengerész korában szerethette meg. Sőt, azután érdemeket szerzett olyan harcművészeti ágakban is, mint az ökölvívás, amit már öt évvel ezelőtt is gyakorolt, de csak most láttuk bemutatni a tévében. Ennek jó hasznát veheti most, a második fordulóban az övön aluli ütések alkalmazásánál. De legalább ilyen jó Geoană is. Ő kitűnő neveltetésben részesült nagy barátunk, a szegény, de becsületes Iliescu részéről. Ezt a szerény neveltetést aztán azzal kompenzálja, hogy előkelő körökben: a vörös bárók társaságában mutatkozik. De végül is döntő érv az, hogy Klaus Johannist javasolja majd miniszterelnöknek, és ettől minden jó lesz. Pedig neki most megszorításokat kell eszközölnie, annak ellenére, hogy sokan abban reménykednek: ettől arrafelé csupa dal lesz az életünk. És ebben van valami. Azt gyanítom ugyanis, hogy ez a német meg fog minket tanítani jódlizni. De igazán jól jódlizni és herélt hangon elvonítani úgy tudja valaki a lauri-lauri-lauri-juhút, ha jó erősen megszorongatják a tojáskáit.
