Mátyás „román király” és a „román vezérek”

A román televízió egyik adásában olyan "dokumentumfilmet" nézhettünk, amely alapján nehezen hihető, hogy a bemutatott város néhány évtizeddel korábban magyar település volt. A kívülálló semmiképp sem gondolna Kolozsvárra, arra a városra, amely az erdélyi magyar kultúra fellegvára volt, ahol az 1941. évi magyar népszámlálás szerint a románok számaránya alig érte el a 8,9 százalékot. Nem meglepő tehát az, hogy az elmúlt fél évszázadban igyekeztek megváltoztatni a város etnikai jellegét, miközben eltűntek a magyar feliratok, hagyományos magyar utcanevek, megjelentek az újabb kor műemlékei: Mihai Viteazul szobra, Baba Novac, Avram Iancu stb. A kisebbséggé vált őslakos magyarság még annyit sem érdemel, hogy a város nevét évszázados formájában használhassa. Az 1970-es évek végén Kolozsvárt a volt diktátor, Nicolae Ceauşescu vezényletével, hatalmas tömeg előtt, győzelmi mámorban keresztelték át, senkit nem érdekelt az őslakos magyarság érzékenysége. A Cluj-Napocára érkező külföldi turistának nincs, honnan tudnia, hogy Kolozsvár magyar város volt, bár története és műemlékei az őshonos magyarság kultúrájához, történelméhez kötődnek. A városismertető kiadványok többsége sem tartalmazza a történelmi magyar város tényszerű, tárgyilagos bemutatását.

Műemlék-ismertetés román módra

Az alábbi történet kis ízelítőt nyújt abból a tudásanyagból, amellyel román nemzetiségű kortársainkat felvértezik Erdély műemlékeinek, múltjának ismeretére. E sorok írója fül- és szemtanúja volt olyan előadásnak, amelyet a Kolozsvár központjában álló Mátyás-szoborcsoport előtt nagyszámú tanuló okítására tartottak. Az idegenvezető-tanár magyarázata szerint Mátyás király, Magyar Balázs, Kinizsi Pál... nem létezett. A gyanútlan tanulók áhítattal nézték a híres Ioan Fadrus-alkotást, a "jeles román személyiségek" szobrait. A magyarázó-ismeretterjesztő előadás ferdítései jellemzőek. A Szent Mihály-templom melletti tér lovas királya tehát nem Mátyás király, hanem "Matei", a magyarok román királya.
A Matei mellett álló hadvezérek: Baba Novac, Pintea Gligor... Az már nem érdekes, hogy e személyek nem lehettek a nagy magyar király kortársai. Bizonyára a helyes, az egészséges életmódnak, táplálkozásnak köszönhetően éltek meg matuzsálemi kort. Sőt, még többet is élhettek volna, ha a kegyetlen magyarok nem teszik be lábukat Erdélybe, a 2600 éves szent román földre. Baba Novac, a balkáni zsoldos katona Mihai havaselvi vajda hadvezére volt, talán ma is élne, ha Kolozsvár magyar polgárai, eléggé el nem ítélhető módon, 1600 táján, megunva a zsoldosok fosztogatásait, a rablásokat, nem végeztették volna ki. Nem csoda, ha az utókor, Kolozsvár új telepesei e román hős tiszteletére a Szabók (más néven Bethlen) bástyája mellett szobrot emeltek.
A másik "kortárs", Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után mintegy 214 év elteltével jutott hasonló sorsra. Őt, Pintea Gligort a nagybányai polgárok koncolták fel ugyancsak katonái rablásai és tolvajlásai miatt, bár a betyárok a kurucok oldalán vettek részt a magyar szabadságharcban.
Ezek ismeretében érthető, hogy néhány évvel korábban a 76 százalékban magyar lakosságú Sepsi­szent­györgy magyar vezetésű és még magyar többségű iskolája miért nem vehette fel a Mátyás király nevet, miért ragaszkodtak a román nemzetiségű tanárok a Matei Corvin névhez.

Műemlék-ismertető magyar módra

Miután a fenti gondolatsor végére értem, döbbentem rá arra, hogy bizony jó lesz a Mátyás-szoborcsoport történelmi valóságnak megfelelő bemutatására is rátérni, hiszen Erdélyben már három-négy olyan nemzedék nőtt fel, amely nem tanulhatta a magyar történelmet. Mivel e témáról egész könyvet lehetne írni, bővebben csak Mátyás király "román" származását, illetve a király moldvabányai "vereségét" ismertetem.
E gyönyörű szoborcsoport ― az emlékmű gipszmintája ― az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, alkotóját nagydíjjal tüntették ki. Hogy a művész mit akarat kifejezni, legjobban saját szavai érzékeltetik. Fadrusz Jánosnak a szoborbizottsághoz írt le­veléből idézzük: "A kolozsvári Mátyás-szoborban Ma­gyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tisztelt és csodált nemzet volt Európa népei között. Ha a magyar ember szíve elborul, és vigasztalást keres a régmúlt idők fényében és nagyságában, akkor e dicsőségteljes, pazar és világraszóló korszakba bolyong vissza, és ott találja azt a csodás alakot, a magyar nép királyát, Hunyadi Mátyást, aki egyszerű ember tudott lenni az egyszerű emberekkel, de az akkori kor fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között."
Maga a szultán, II. Mehmed is így ír: a világon saját magán kívül még csak egy uralkodót ismer el, éspedig a magyarok királyát, Mátyást.
A szoborcsoport fő alakjának, a babérkoszorús magyar királynak neve természetesen Mátyás volt, és soha nem Matei, még a mesékben sem, ahol mindent mondanak róla, de legtöbbször az Igazságos Mátyást emlegetik. A lovát délcegen megülő király alakja erőt sugároz, olyan hadvezért mutat, aki győztesen tér meg a csatákból. A király mellett hűséges hadvezérei állnak. Bal oldalt az idős Magyar Balázst láthatjuk, amint sisakját levéve néz fel a királyra, mellette Kinizsi Pál szikár alakja emelkedik. Jobb oldalt Szapolyai István tárja szét karját, vállra vetett köpenyben szemléli a győzelmi lobogókat, míg az erdélyi vajda, Báthory István mindkét kezében zászlót tart. A három vértezett harcos alakja a győztes csatából való hazatérést szimbolizálja.
A szobor talapzatát a város főépítésze, Pákey Lajos tervezte, amely önmagában is művészi alkotás. Az emlékmű felavatására 1902 októberében került sor. Az emlékmű talapzatát a magyar címer díszítette, föléje a Mátyás király feliratot vésték. Az 1918. végi, decemberi román megszállás után a magyar címert eltávolították, 1921-ben a szoborral szemben felállították a capitoliumi farkasszobor másolatát. Néhány évvel később, 1932-ben talapzatára olyan táblát helyeztek el a nagy román történész, Nicolae Iorga szövegével, amelyet a történelemhamisítás iskolapéldájaként lehetne oktatni. Idézem: "A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult."

Mátyás király származása

A történelmi hamisítás abban áll, hogy Mátyás királyról azt állítják, román nemzetiségű, és hogy Moldvabányán vereséget szenvedett. Mindkét állítást érdemes elemezni.
Mátyás király származását csak a legfontosabb nevekre korlátozva igyekszünk bemutatni. A bemutatást a király anyai ágával kezdem. A Szilágyiak négy nemzedékét név szerint ismerjük, magyar nemesek. Mátyás üknagyapja, Szilá­gyi Loránd, dédapja, Szilágyi Miklós a harctereken jeleskedő hadvezérek, nagyapja, Szilágyi László boszniai és délvidéki hőstetteiért nyerte el a Temes megyei Horogszeg-kastélyt. Édesanyja Szilágyi Erzsébet. Ezen az ágon tehát nagyítóval sem találunk más nemzetiségűt.
Apai nagyapja Vajk, szintén kardjával szerzett hírnevet és birtokot. A dédapát Serbának (Sar­bának) hívták. A 14. század második felében élt, akkor, amikor az 1330-as években Basarab tatár herceg kunokra, a kun vezető rétegre támaszkodva megszervezte a vlachok (a korabeli magyar szóhasználatban az oláhok) államát. E vezető réteg elrománosodása csak a 15. században történt meg. Ennek ismeretében kétséges Mátyás király dédapját egyértelműen románnak nevezni, hisz nagyapja, Vajk neve is török. Rásonyi László professzort idézem: "a kunok jó katonák voltak. A legfényesebb pályát egy Munténiából bevándorolt kenéz család futotta be, melyből Vajk, Zsigmond király udvari vitéze származott. Az említett Vajk vitéz Hunyad várát kapta a királytól, és a Hunyadiak őse lett. A Vajk név István királynak megkeresztelése előtti nevét juttatja eszünkbe. A Vajk nevet a szlávból nem lehet magyarázni. De meg lehet oldani a törökből."
A román eredet hívei az 1430 táján Milánóban írt levélre (levelekre) hivatkoznak, amelyben Hunyadi Jánost "Oláh Jánosnak" írják. E kijelentés többféleképp értelmezhető. Gondolhatunk arra, hogy Hunyadi Oláhországban, a vazallus magyar tartományban valamilyen címmel, hatáskörrel bírt. Ne feledjük, 1439-ben nevezték ki szörényi bánnak. A Szörényi bánságot, a mai Olténiát a középkorban még Kisoláhországnak is nevezték. Lehetséges az is, a milánói hercegi udvarban a magyar király jeles kapitányáról tudták, hogy havaselvi származású. Azonban e megnevezés a származási helyet jelölte, mert elterjedt szokás volt, hogy a származási hely népességéről neveznek el családokat oláhnak, szásznak, tótnak, rácnak stb. De nem szabad elfelejteni, a 15. század negyedik évtizedében a levélíró nem tudhatja azt, hogy az 1390-es években, amikor Serba fia, Vajk Magyarországra telepedett, a vlach (oláh) állam vezető rétegében még nagy számban voltak kunok, illetve kun származásúak. Az oláh megnevezés tehát nem egyértelműen jelent etnikumot, mert Hunyadi Mátyás dédapja, nagyapja lehetett kun, türk blak, délszláv, elszerbesedett vlach is.
Nem szabad elfeledkezni a származtatással kapcsolatos többi lehetséges forrásról sem. A híres nyomdász, Heltai Gáspár az 1557-ben ki­nyom­tatott, Chronica az magyaroknak dolgairól című históriájában Mátyás apját, Hunyadi Jánost a magyar király törvénytelen gyermekének mondja. Ő úgy tudja, hogy Zsigmond beleszeretett egy Morzsinai nevű nemes család lányába, és e frigy eredményeképp született Hunyadi János. A király az áldott állapotba került leányt férjhez adatta Serba fiához, Vajkhoz. E származtatással megmagyarázható a Hunyadi család gyors felemelkedése, Hunyadi János példátlan karrierje.
Bonfini, a király olasz krónikása a hollós címer alapján Mátyás származását a római Corvinusokig vezeti vissza. Egy másik elképzelés szerint Hunyadi János édesanyja a bizánci császári család tagja volt. Mátyás egyik levelében a török szultánt, II. Mehmedet rokonának, azaz egyazon vérből származónak nevezi. A királyi udvarba menekült Dzsem török trónkövetelőről azt mondja a pápai követnek, hogy rokona, mert a görög nagyanyja nővérének a fia. Eszerint II. Murát és II. Mehmed szultánok anyai ágon Mátyás rokonai.
Egy biztos, Hunyadi János Magyarország kormányzójaként a magyar történelem egyik legnagyobb birtokkal és hadsereggel rendelkező római katolikus főura volt. Fia, Mátyás, a Szilágyiak hadvezéreket adó családjából is származva, Szilágyi Erzsébet nevelésében, magyar anyanyelvű és kultúrájú, márpedig az etnikai hovatartozás kérdése mindig a nyelvi és kulturális hatások függvénye.
A király származásának ilyen részletes elemzésére azért volt szükség, mert még a magyar történészek is gondolkodás nélkül elfogadják Mátyás havaselvi román származását, miközben egy szót sem szólnak a Szilágyi-ág hadvezéreiről, illetve a származással kapcsolatos más történeti forrásokról. Akarva-akaratlan lehetőséget teremtenek a nacionalista román történetírásnak arra, hogy Hunyadi Jánosból Iancu de Hunedoa­rát és Mátyásból Mateit "faragjanak". Nem véletlen a Mátyás-szoborcsoport talapzatán olvasható szöveg, mely szerint Mátyás a saját nemzete, "a román" ellen harcolt.

A moldvai hadjárat

Az 1467-es csatát azért kell bővebben bemutatni, mert akárcsak Mátyás származásával kapcsolatban, még magyar történelmi kiadványokban is találunk olyat, hogy Mátyás király vereségét emlegetik. Ennek történelmi gyökere csupán annyi, hogy az 1460-as években Mátyás-ellenes összeesküvést szerveztek, s a lázadók, az elégedetlenkedők felbujtója Moldva vajdája, Ştefan, így érthető módon igyekeztek a királyt befe­ketíteni.
Miután Mátyás király 1467-ben a királyi hadak élén felszámolta az erdélyi lázadást, elhatározta, hogy megbünteti a örök hűbéres és lengyelbarát Ştefan cel Marét is. Bár késő ősz volt, Mátyás elrendelte a hadjárat megindítását. A király hadereje 12 000 főnyi elit hadtestből állt, és ennek vezetésére több tapasztalt hadvezért állított. A kor jeles, csatákban edzett hadvezérei, Giskra János, Magyar Balázs és Kinizsi Pál irányítják e sereget.
A Szebenből kiinduló haderő 1467. november 2-án Segesváron pihent meg, majd november 6-án, Erdővidék központját érintve, a barcasági Földvár irányába haladt. November közepe táján átkeltek az Ojtozi-szoroson. A tehetséges moldvai vajda azonban időben értesült Mátyás hadi készülődéseiről, és segítséget kért IV. Kázmér lengyel királytól. Bevágatta és eltorlaszoltatta a Keleti-Kárpátok szorosait. Ezek az intézkedések azonban nem tudták meggátolni a magyar király hadának előrenyomulását, mert a magyar csapatok elhamvasztották a fatorlaszokat, és szétverték a lengyel lovas alakulatokat. Mivel Ştefan cel Mare seregei csupán könnyűfegyverzetű lovasokból és gyalogosokból álltak, nem merte vállalni a csatát a kitűnően felszerelt és kiképzett magyar hadsereggel szemben, amelyben a lovasság nagy része páncélos vagy félnehéz volt. Ebben az előnytelen katonai helyzetben a moldvai hadi taktika csak a cselvetés, a portyázás és a felperzselt föld stratégiája lehetett.
Mátyás serege az Ojtozi-szoroson kelt át, már november 19-én elfoglalta Tatrosvásárhelyt vagy Tatárosmezővárost (Tîrgu Trotuş), november 26-án Bákót (Bacău), majd a Szeret folyó völ­gyében haladt előre Szucsáva (Suceava) főváros felé. November 29-én már a jól megerősített Román­vásárhelyt foglalták el. Itt tartották az első hosszabb pihenőt. Ez idő alatt a vajda, Ştefan több tárgyalást kezdeményezett, de a király és tanácsadói nem hittek a vajda szóbeli ígérgetéseinek. A magyar királyi had december 6-án ellenállás nélkül folytatta útját. December 13-án már megszállta Moldvabányát. E római katolikus püspöki székhellyel büszkélkedő városkában, amelynek katedrálisát még 1410-ben építették, vert szállást a király. A főemberek, az udvari bandérium és a főtisztek katonai kíséretei kaptak helyet a város centrumában, míg a hadsereg a városon kívül táborozott, mert nem tartottak semmilyen meglepetésszerű támadástól.
A vajda követei itt is felkeresték a királyt, de megegyezésre ekkor sem kerülhetett sor, mert a követségnek nem ez volt a feladata, hanem a kémkedés, a királyi sereg stratégiai helyzetének megfigyelése, valamint a közelgő moldvai orvtámadás gyanújának elterelése. Ez bevált, a király és főemberei, valamint az egész magyar sereg békésen készült vacsorázni és lepihenni, nem gondoskodtak még az őrségállításról sem, miközben a vajdai sereg óvatosan körülvette a várost, a tábori poggyászt és a lovakat, a szekereket a közeli Somuz és Moldva folyók erdeiben hagyva. Lévén, hogy a városközpontot szászok és magyarok lakták, a támadók számára nem okozhatott különösebb gondot a város felgyújtása. Egy­szerre több oldalról kezdték a gyújtogatást. Amikor Mátyás értesült a támadásról, már nem lehetett alaposan megszervezni a védelmet, nem lehetett sánccal, szekérvárral körülvenni a szétszórt táborozókat, és egységes irányítás alá helyezni a sereget. A piactér és a város központjának védelmét maga a király irányította. Hama­rosan két nyíllövés és egy dárdaszúrás éri, vérzik, de nem teszi le a fegyvert. Körülötte mindössze kétszáz veterán zsoldos, a királyi bandérium és a főemberek tömörülnek. A védelemben kitűnt a máramarosiak egy csoportja. Később az egyik vitézt köznemesi birtokkal jutalmazzák.
Csak négyórás küzdelemben sikerült legyőzni az orvul támadókat. Ştefan cel Mare is fogságba esett, de az egyik erdélyi hadnagy futni engedte az őrizetére bízott vajdát. A szemtanú, Janus Panno­nius leírása szerint a moldvabányai csatában tizenegyezer moldvai és négyezer magyar vesztette életét. E csatát kétségkívül Mátyás király nyerte meg. Győzött, de sebesülései, a tél érkezése miatt, távol az utánpótlás lehetőségétől kénytelen volt hazaindulni. Seregének háromnapi pihenőt engedélyezett, majd december 16-án elrendelte a hazatérést. Erdélyben a Gyergyó—Brassó vonalon haladt a nagy barcasági szász városba, Brassóba, ahol lehetőség nyílt a sebesültek ápolására.
A győzelem jelképeit, az aranyozott hadi lobogókat, a moldvai jelvényeket, a fegyvereket a budavári Boldogasszony-templomban helyezték el. Új hadjáratra, Moldva elleni háborúra már nem került sor, mert Ştefan cel Mare követei a magyar királyi székhelyen vazallusi esküt tettek, elfogadták Mátyást hűbéruruknak.

Tábla a történelemhamisítás szolgálatában

E történelmi tények alapján az olvasót nem kell meggyőzni arról, hogy a moldvabányai nagy moldvai győzelem mennyire tekinthető "román" győzelemnek, mennyire jogos a Mátyás király szob­rának talapzatán éktelenkedő tábla, illetve hogy milyen szintű a történelemhamisítás. Mind­azok, akik sérelmezik a szoborcsoporton elhelye­zett, a legyőzött Mold­vát jelképező zászlót, meg­nyugodhatnak tehát. 1940-ben, amikor Észak-­Er­délyt visszaadták Magyarországnak, termé­szetesen, nemcsak az etruszk (római?) farkast tá­volították el, de a hazug propagandaszöveget is, visszaállítva a Fadrusz-szoborcsoport eredeti állapotát. Pár év múlva, 1945-ben, amikor a szovjet hadsereg megszállta Kolozsvárt, a front mögötti hátország nyugalmának biztosítására a szov­jet hatóságok a magyar Mátyás király felirat helyébe a latin nyelvű Mathias rexet helyeztették. 1992. december elsején Gheorghe Funar ma­gyar­ellenes kolozsvári polgármester a Mathias rex felirat alá feltetette az 1932-es táblát. Így adódott az a helyzet, hogy a fiatal nemzedék e tábla felirata alapján immár tizennyolc éve ismét olvashatott a saját, azaz a román nemzete ellen támadó Mateiről.

Kádár Gyula

Koszorúzzák, majd avatják a kolozsvári Mátyás-szobrot

Április első hétvégéjén avatják fel hivatalosan a kolozsvári Mátyás-szoborcsoportot a magyar és a román kulturális minisztérium vezetői. Kelemen Hunor tárcavezetőnek írt levelében Réthelyi Miklós, a nemzeti erőforrás minisztere jelezte, személyesen fog részt venni az eseményen. Eközben az erdélyi magyar történelmi egyházak, kolozsvári politikai alakulatok, civil-közéleti szervezetek megelégelték a Fadrusz János restaurált alkotásának felavatása körüli huzavonát, és arra kérik a kincses város magyarságát: a magyar király születésnapján „vegye át” a felújított emlékművet.

Jelképesen kívánja felavatni a napokban a tavaly felújított Mátyás-szoborcsoportot a kincses város magyarsága, miután a restaurálás költségeit álló magyar és román kormány hosszas huzavona után leghamarabb áprilisban rendez hivatalos ünnepséget.

Közel húsz kolozsvári civil szervezet, a református, római katolikus, unitárius és evangélikus-lutheránus egyház, valamint az RMDSZ és az EMNT Kolozs megyei szervezete csendes ünnepséget szervez Hunyadi Mátyás születésének 568. évfordulóján, február 23-án, szerdán 17 órakor a város főterén, megkoszorúzva az igazságos királyt és vitézeit ábrázoló emlékművet. „Kedves kolozsváriak, gyűljünk össze ezen a napon városunk Főterén, s tiszteletünk jeléül koszorúzzuk meg közösen a Mátyás-szobrot. Legyen ez a gesztusunk, csendes ünnepségünk egyszersmind önbecsülésünknek és abbéli örömünknek is a kifejezője, hogy végre befejeződtek (három hónappal ezelőtt) és minőségükben is kielégítőek a szoborfelújítási munkálatok” – szerepel a többek között az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, a Kolozsvár Társaság és a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány által szignált felhívásban. A szervezők egyúttal arra kérik a romániai magyarságot, a résztvevőket, „szívükben, lelkükben vegyék át, avassák fel újra” a magukénak vallott Fadrusz-alkotást.

Ezzel egy időben a 800 ezer eurós restaurálási költségeket fele-fele arányban álló román és magyar kultusztárca is megegyezett abban, hogy a királyszobrot április első hétvégéjén adják át hivatalosan. Réthelyi Miklós, a nemzeti erőforrás minisztere a hét végén közölte, elfogadta Kelemen Hunor romániai kulturális miniszter meghívását, és részt vesz a szoborcsoport április 2-ára vagy 3-ára tervezett újraavatásán.

Kelemen Hunortól megtudtuk, a napokban véglegesítik a dátumot, ami szerinte valószínűleg április 2., szombat lesz, ő ugyanakkor várhatóan részt vesz a holnaputáni koszorúzáson is. Mint ismeretes, a bukaresti tárcavezető korábban január 22-ét, a magyar kultúra napját vagy február 23-át javasolta a november végére restaurált Mátyás-szobor újraavatására, Szőcs Géza magyar kulturális államtitkár azonban úgy nyilatkozott: az RMDSZ február 26–27-i tisztújító kongresszusa utánra kellene halasztani az eseményt, nem szeretné ugyanis, ha a szövetség elnöki tisztségére pályázó Kelemen kampánycélokra használná a szoboravatást. Kelemen Hunor tegnap lapunknak elmondta, nem értette Szőcs aggályait, végeredményben azonban örül annak, hogy sikerült kiegyezni áprilisban, számára ugyanis március nem volt alkalmas.

Mint arról beszámoltam, a királyszobrot január 20-án kolozsvári civilek egy csoportja villámsereglet keretében „felavatta”, egyúttal tiltakozva is a román és a magyar hatóságok megegyezési képtelensége miatt.

Úrilány gumicsizmában

A múlt év végén jelent meg a budapesti Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című regénye, amely az anyaországban máris sikerkönyvvé vált. A kiadványt pénteken Marosvásárhelyen, a Vártemplom Diakóniai Otthonának Bocskai István Nagytermében, szombaton pedig Kolozsváron mutatták be a Bulgakov kávéházban.

Ritka manapság az olyan könyvbemutató, ahol sok vásárolni kívánó résztvevőnek nem jut kötet, és még ritkább, hogy egy miniszterelnök neje mutat be egy friss kiadványt. Marosvásárhelyen ez történt, Ugron Zsolna első kötetét Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó ajánlotta az olvasók figyelmébe, sőt az Úrilányok Erdélyben című lektűr fülszövegét is ő jegyzi. Az est házigazdája, Fülöp G. Dénesné Suba Ilona tiszteletes asszony, a diakóniai otthon vezetője szerint a szóban forgó regény „romokon kinyílt virág”.

Ugron Zsolna ősi, erdélyi arisztokrata családból származik, Kolozsváron született, 11 éves korában települt át szüleivel Magyarországra. A könyvben annak a társadalmi rétegnek állít emléket, amely „a fogságban, a meghurcoltatásban is emelt fővel élt, és amely romjaiban hever, akárcsak azok az épületek, amelyekben fénykoruk idején éltek e családok”, mondta a házigazda. Lévai Anikó szerelmes regénynek aposztrofálta Zsolna könyvét, bár mint mondta: „nem trendi, hiszen mindössze egy csók jelzi, hogy valóban ilyen írásról van szó”. Az újjáépítés, az újrakezdés a témája ugyanakkor, mondta Lévai, arra utalva, hogy a szerző egy Mikes-leszármazott neje, aki Zabolára követte férjét, a félig indiai származású Gregor Roy Chowdhury-Mikes-t. A Mikes család ugyanis visszakapta ott levő kastélyát, itt él jelenleg Ugron Zsolna férjével, gyerekeivel. A kastély közelében levő vendégházba immár szerte a nagyvilágból érkeznek látogatók.

A Krónika kérdésére, hogy miért vállalta a kötet fülszövegének a szerzőségét, illetve az erdélyi könyvbemutatókon való részvételt, Lévai Anikó azt mondta: „Azért, mert pozitív kicsengésű, könnyed, ugyanakkor elgondolkoztató írásról van szó, és mert jó lenne, ha több arisztokrata leszármazott követné e család példáját, főleg a Zsolnáét, aki gumicsizmára cserélte fel tűsarkú cipőjét.” Egyébként Ugron Zsolna kérte fel könyve patronálására a magyar miniszterelnök nejét. Lapunknak elmondta: azért tette, mert nagyra becsüli az olyan asszonyokat, akik nem ijednek meg több gyerek vállalásától, nevelésétől, ugyanakkor szilárd hátteret biztosítanak férjüknek, akik ezáltal be tudják tölteni küldetésüket.

Ugron Zsolna kötete – a szerző bevallása szerint – erdélyi receptkönyvnek készült, indult, és a recepteket a szerző családi anekdotákkal fűszerezte volna. Aztán valaki elolvasta az eredeti anyagot, és arra biztatta, hogy fejlessze regénnyé a kéziratot.

A könyvbemutató keretében Molnár Bánffy Kata budapesti kommunikációs szakértő faggatta a szerzőt. Kiderült, Ugron Zsolna elsősorban nem az erdélyi olvasóknak szánta írását, hanem azoknak az anyaországi olvasóknak, akik eddig hallani sem akartak Erdélyről. Nagy örömére szolgál, hogy számos olyan üzenetet kapott, amelyben olvasói jelezték: kedvet kaptak egy erdélyi utazáshoz, és azt nem fogják elmulasztani. Ugron Zsolna leszögezte: lányregényt írt. Egyes magyarországi méltatói szerint könyve azáltal emelkedik ki a hasonló kiadványok sorából, hogy olykor sziporkázóan szellemes a stílusa, és nem sematikus, így az írás igen egyedi, hiteles lányregénnyé áll össze. Az est folyamán Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő olvasott fel részleteket a könyvből, és végül a Tiberius vonósnégyes két tagja teremtett valódi kastélybeli hangulatot.

Magyarországon igényelnek magyar állampolgárságot a székelyek

Nyolcvankét gyergyószentmiklósi és zetelaki székely adta be egy időben honosítási igényét pénteken Egerben, illetve a közeli Felsőtárkányban és Mezőkövesden. Az egri okmányiroda dolgozói az ügyintézés megkönnyítése érdekében kitelepültek a városháza dísztermébe, és ott fogadták az egyszerűsített honosítás iránti kérelmeket.

A dokumentumok minél gyorsabb feldolgozása érdekében az egriek segítséget kértek a felsőtárkányi és a mezőkövesdi önkormányzatoktól is. A hevesi megyeszékhely testvérvárosi kapcsolatban áll Gyergyószentmiklóssal, míg Zetelakával az Egri Végvár Polgári Kör ápol partnerkapcsolatot. Azt tervezik, hogy az igénylők június 4-én, a nemzeti összetartozás napján Egerben teszik le az állampolgári esküt.

„Mi Magyarországon laktunk, lakunk és fogunk is lakni ezentúl” – fogalmazott Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester. Kérdésre válaszolva elmondta: levélben fordultak nyolc magyarországi testvértelepülésük vezetéséhez, hogy tegyék lehetővé az állampolgársági igények csoportos befogadását. Közülük Eger tett eleget elsőként a kérésüknek.

Horváth László, a Heves Megyei Kormányhivatal vezetője közölte: a magyar állampolgárság iránti nagy érdeklődést érzékelve, heteken belül intézményükben is lehetővé teszik az állampolgársági igények beadását. Habis László, Eger fideszes polgármestere úgy fogalmazott, hogy a haza, a nemzet és az állampolgárság a magyarság számára összekapcsolódó értékek, ezért tettek eleget a gyergyóiak kérésének.

Szombaton 50 parajdi lakos a Borsod megyei Emődön kért csoportosan magyar állampolgárságot. „Egy csöppet sem kételkedtünk abban, hogy hova tartozunk. Csak hiányzott a formaság, amely fontos” – jegyezte meg Bokor Sándor parajdi polgármester. A két település tíz éve ápol testvérkapcsolatot, a parajdiaknak az emődi önkormányzat ajánlotta fel, hogy irodáiban igényeljék a magyar állampolgárságot. Az alkalmazottak ezért a szombati munkát is vállalták.

Mikes Kelemen utca Rodostóban

Utcát neveztek el Mikes Kelemenről Rodostóban a magyar prózairodalom kimagasló alakja halálának 250. évfordulója alkalmából.

A török város közgyűlése F. Tóth Tibornak, a Magyar–Török Baráti Társaság alelnökének kezdeményezésére a Rákóczi Múzeum mögötti utcát nevezte el Mikes Kelemenről.

F. Tóth Tibor az MTI-nek elmondta, hogy a budapesti Magyar–Török Baráti Társaság alelnökeként az elmúlt évtizedekben nagyon jó baráti és kulturális kapcsolatot sikerül kialakítaniuk a rodostói vezetőkkel, értelmiségiekkel, Erdogan Erken magyar tiszteletbeli konzullal és Günes Gürselerrel, a Rodostói Magyar Baráti Társaság elnökével. A Mikes Kelemen utca gondolata már az elmúlt évben felmerült a rodostói Cseresznye Fesztivál keretében megrendezett Magyar Napon. Decemberben levélben kereste meg Adem Dalgıç polgármestert, aki támogatva terjeszttette a javaslatot a közgyűlés elé.

A tervek szerint a június 19-én megrendezésre kerülő Magyar Nap keretében a Mikes Kelemen utcában a Rodostói Magyar Baráti Társasággal együtt emléktáblát fognak elhelyezni. Györfi Sándor Munkácsi-díjas szobrászművész készít el egy Mikes Kelemen reliefet bronzból, amelyet az emléktáblán a mester adományaként helyeznek majd el.

A Mikes Kelemen utca avatásával egybekötve ismételten könyvbemutatót tartanak, ezen Hermann Róbert, Joó András, Mészáros Kálmán, Seres István szerzők tollából a Török menedékjogot kapott magyar emigránsok rövid életrajzi összefoglalója című, a rodostói és a budapesti baráti társaság közös gondozásában török és magyar nyelven kiadott kötetet mutatják be. A kötet része annak a könyvsorozatnak, amelyben az önálló kötetek a kiemelkedő magyar történelemi személyiségek, II. Rákóczi Ferenc, Thököly Imre, Zrínyi Ilona, Kossuth Lajos életét ismertetik török, illetve török és magyar nyelven – hangoztatta F. Tóth Tibor. A rodostói társaság előkészítő szervezést folytat egy Mikes-konferencia megtartására is.

Mikes Kelemen, II. Rákóczi Ferenc fejedelem hűséges híve 1761. október 2-án hunyt el pestisben, a törökországi Rodostóban (ma Tekirdağ). A Zágonban, 1690 augusztusában született Mikes tanulmányait a kolozsvári jezsuita kollégiumban végezte 1700 és 1707 között, itt alapozta meg latin műveltségét. Tizenhét évesen került a fejedelem szolgálatába, akit elkísért lengyel, francia majd török földre is, végig kitartott mellette az emigrációban.

Mikes a korai felvilágosodás egyik kiemelkedő alakja, Rodostóban francia nyelven megjelent jelentős műveket fordított magyarra, és itt írta fiktív leveleit képzeletbeli nénje, P. E. grófnő számára Konstantinápolyba. A Törökországi levelek címmel 1794-ben megjelent Leveleskönyvet később török és több idegen nyelvre is lefordították. A Leveleskönyv irodalmi értékén túl a bujdosó magyarok rodostói életének hű krónikája is egyben.

.

A „Megható visszahonosítás" fotója

A fénykép 1940-ben az ojtozi határállomáson, Sósmezőn készült, a magyar hadsereg bevonulásakor.
Ezt a fotót csatolta Szabó Ibi néni a visszahonosítási kérelméhez, amelyen Németh József honvéd tartja az ölében.

Megtalálták a középkori nagyváradi székesegyházat

A középkori székesegyház romjait találták meg Nagyváradon, a vár egyik épülete alatt – jelentette be tegnap Biró Rozália, a város alpolgármestere. Mint ismeretes, a jelentős középkori műemlék teljes restaurálása tavaly tavasszal kezdődött, és valamivel jobb tempóban haladt a tervezettnél, ezért nemrég a már elkezdett három mellett egy újabb épülettest, az egykori fejedelmi palota helyreállítását is elkezdték.

Mihálka Nándor történész, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány munkatársa a helyszínen elmagyarázta: amíg a palota pincéjét tisztították az évtizedek során ott felhalmozódott vagy odahordott piszoktól és földtől, a griffmadarakkal díszített terem melletti alagsorrészben a régészek rábukkantak egyebek közt az egykori nagyváradi székesegyház maradványaira. A szakember szerint mostanáig is tudvalevő volt, hogy a templom a fejedelmi palota alatt lehet. A székesegyház egyik jelentősége, hogy Székesfehérvár után a legtöbb magyar királyt itt temették el. Szent László király mellé hantolták 1235-ben II. Andrást, akit később átvittek Egresre. IV. Lászlót is itt helyezték örök nyugalomra, miután Körösszegen 1290-ben meggyilkolták. Szintén itt nyugszik Beatrix királyné, I. Károly (Róbert) király második felesége, valamint 1396-tól Mária királyné, akit férje, Luxemburgi Zsigmond magyar és cseh király, német-római császár követett 1437-ben. Mint ismeretes, a városalapítóként tisztelt szent király sírját később kifosztották, és az akkorra már újjáépített templomot is végleg lerombolták a 16. század második felében.

A mostani munkálatok során a régészek számos faragott követ találtak, amelyek mindegyikének hatalmas jelentősége van Mihálka szerint, hiszen azt a történészek sem tudják, pontosan hogyan nézett ki a középkori székesegyház. „Eddig 4 nagyobb kőtömböt sikerült kiemelni, amelyek valószínűleg egy hatalmas ablakkeret maradványai lehettek. A megtalált székesegyház falairól, illetve a padlózat mélységéből lehet következtetéseket levonni” – fogalmaz a történész a fontos leletet ismertető tanulmányában.

Helyi termékeket a szupermarketekbe !

Miközben a témában törvénytervezet is készül, máris kedvező szerződéseket kínál a helyi termelőknek a Real üzletlánc, amelynek vezetősége tegnap találkozott a Bihar megyei kistermelőkkel.

Michel Lamoot, a Real romániai vezérigazgatója tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta: az országos projektet január utolsó napján indították útjára Temesváron, Nagyvárad pedig a második állomás, amelyet újabbak követnek majd az ország többi, mezőgazdasági vagy egyéb termelői potenciállal rendelkező részein. A vezérigazgató hangsúlyozta: nincs arról szó, hogy a Real az importárut próbálná eltüntetni a polcokról, hiszen ez lehetetlen is volna – a projekt célja inkább az, hogy az eddiginél jóval nagyobb teret biztosítson azoknak a termelőknek, akik földrajzilag közel élnek az üzletekhez, és így friss és minőségi, valószínűleg nem is drága árut juttathatnának el a hipermarketekbe.

Becslése szerint jelenleg a Real által kínált áru kilencven százaléka származik román cégektől, és csak a többi az üzletlánc saját importjából, de tény, hogy a hazai vállalkozások jó része is külföldről, például Törökországból vagy Lengyelországból szerzi be az árut, tehát valójában az is import – ennek pedig szerinte nincs túl sok értelme. A most felkínált partnerség a kistermelők számára is garanciát jelenthetne arra, hogy betakarítás után lesz hol értékesíteni a zöldségeket-gyümölcsöket, az üzletlánc pedig speciális, hosszú távú szerződéseket köt majd velük, nem pedig 2-3 éves lejáratúakat, ahogy ez a retail-rendszerben egyébként szokás – részletezte Michel Lamoot. „Valójában most felborítunk egy szabályt azzal, hogy nem Bukarestben kezdjük a potenciális beszállítók felkutatását, hanem helyben” – hangsúlyozta az igazgató, s hozzátette: a megkötendő hosszú lejáratú szerződések a kistermelőnek akár bankhitel felvételében is segíthetnek, hiszen egyfajta garanciát is biztosítanak.

Minőséget és megbízhatóságot várnak

A Real két dolgot vár el leendő helyi beszállítóitól: minőséget és megbízhatóságot – szögezte le az igazgató. Alapvető fontosságú ugyanis, hogy az előre megkötött szerződésben foglaltakat a termelő teljesítse. A szerződésnek és a hamar kézhez kapott fizetségnek köszönhetően már jó előre tudja, mennyi vetőmagot, trágyát kell megvásárolnia ahhoz, hogy az ígért menynyiséget később betakaríthassa. Az igazgató becslése szerint több találkozót követően, márciusban vagy áprilisban alá is írhatják az első szerződéseket, de a felkínált lehetőség a továbbiakban is megmarad.

Köteleznék az üzletláncokat

Eközben egy törvénytervezet is készülőben van, amely arra kötelezné a Romániában tevékenykedő hipermarketláncokat, hogy egy-egy üzlet területének legalább tíz százalékán kizárólag helyi termékeket tegyenek a polcra – olyasmit, ami az illető megye termelőitől származik. A tervezetet egy liberális és egy demokrata-liberális párti képviselő, Horea Uioreanu és Mircia Giurgiu terjesztette elő. A két honatya úgy véli, a nagy viszonteladók tulajdonképpen akadályozzák a helyben előállított élelem és egyéb termékek eladását, nehéz helyzetbe hozva ezzel a kistermelőket. Indoklásuk szerint az általuk kidolgozott törvénytervezet a romániai gazdaság fellendítésében is szerepet játszana, hiszen termelésre és fogyasztásra buzdítana. Uioreanu arra számít, hogy a javaslat a kormány részéről is támogatást nyer majd, hiszen Valeriu Tabără mezőgazdasági miniszter is megelégedését fejezte ki ezzel kapcsolatban. A liberális párti képviselő úgy fogalmazott, számít a hipermarket-láncok ellenállására, de úgy véli, az országnak nem érdeke, hogy a kínai fokhagymát és a dél-afrikai paradicsomot támogassa, sokkal inkább a tordai hagymát és a noszolyi sajtot. A törvénytervezetben 5000 és 10 000 lej közötti bírságot is kilátásba helyeznek azok számára, akik majd nem teljesítik az előírásokat.

A mezőgazdasági miniszter egyébként a napokban úgy nyilatkozott: nincs igaza annak, aki azzal rémisztget, hogy Romániát élelmiszerválság fenyegetné, hiszen az ország mezőgazdasági potenciálja akkora, hogy nemhogy a lakosság ellátására, hanem exportra is jut, főleg akkor, ha a jelenleg parlagon levő területeket is megművelik. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a termelés rentábilis legyen – mondta a tárcavezető

Tőkés: alaptalan Markó bírálata

„Markó Béla akkor kezd erkölcsről beszélni, amikor nem a szája íze szerint alakulnak a dolgok” – jelentette ki Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, aki hétfőn közleményben reagált a szövetségi elnök SZKT-n elhangzott beszédére.

Markó szombaton marosvásárhelyi beszédében úgy fogalmazott: „veszélyes és ostoba játékot játszik a Fidesz”, s ha igaz, amit egyes demokrácia-központok vezetői nyilatkoztak, nevezetesen, hogy az EMNT által tervezett Erdélyi Magyar Néppárt megalapítását is elősegítik aláírásgyűjtéssel, és erre pénzt is adtak nekik Magyarországról, akkor ezzel a pénzzel Magyarországon „betegséget vásároltak”. „Ha igaz, hogy erre valaki pénzt ad, akkor betegséget vesznek nekünk, de betegséget vesznek maguknak is, hiszen Magyarországnak is nagy betegsége lenne, ha az RMDSZ általuk is fontosnak tartott parlamenti képviselete megszűnne” – fogalmazott a leköszönő RMDSZ-elnök.

Tőkés közleményében arra emlékezteti Markó Bélát, hogy „amikor az RMDSZ potentátjai rátették a kezüket a státusirodákra, amelyeket – eredeti céljuktól eltérően – az elmúlt években tulajdonképpen kampánygépezetként használtak, továbbá a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány barátságának köszönhetően ellenőrizetlenül és saját céljaikra, klientúrájuk építésére osztogatták a magyarországi közpénzeket, akkor sem az erkölcs nem jutott eszébe, sem pedig az, hogy veszélyes és ostoba játék volna a kizárólagosságra törekvő erőpolitika.”

Árpád fejedelem-emlékdíjat kap a Romániai Magyar Cserkészszövetség

A Magyar Művészetért Díj Kuratóriuma XXVI. Díjátadó Gáláját szervezi meg 2011. április 9-én. Ez alkalommal a helyszín Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában lesz – egybekötve más, A Magyar Művészetért és Herend által alapított díjak átadásával is. A díjazottak között szerepel a Romániai Magyar Cserkészszövetség is, melynek nevében Gaál Sándor, jelenlegi elnök veszi majd át a díjat.

Az Árpád fejedelem-emlékdíjat a Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. Alapította 2007-ben Árpád fejedelem halálának 1100. évfordulójára. Eredetileg az volt a terv, hogy csak abban az évben osztják majd ki, azonban mivel a díjátadás és annak szerepe, szimbóluma hatalmas sikernek örvendett szerte a magyarság körében, A Magyar Művészetért és Herend újjá alapította a díjat. E döntésükkel egyidőben megteremtették a feltételeit annak, hogy a következő 20 évben folyamatosan adományozhassák az emlékdíjat. Ennek értelmében jeles magyarok, magánszemélyek, történelmi emlékeket hordozó intézmények, közösségek a történelmi Magyarország egészén, az egyházak, a jövőt alkotó közösségek, s igen nagy hangsúllyal a személyes elhivatottság képviselői közül választanak a Kuratórium tagjai minden évben.

Az Árpád fejedelem-emlékdíj átvétele 2011-ben különleges jelentőséggel bír a Romániai Magyar Cserkészszövetség számára, hiszen ebben az évben ünnepli az erdélyi magyar cserkészet megalakulásának 100. évfordulóját. Ez a díj elismerést nyújt mindazon cserkészvezetőknek, akik önkéntes munkájukkal tettek az erdélyi magyar ifjúság neveléséért, a magyar értékrend ápolásáért. A díjat április 9-én Gaál Sándor fogja átvenni, aki 20 évvel ezelőtt jelen volt a Romániai Magyar Cserkészszövetség hivatalos megalakulásánál és most már 17 éve elnökeként tevékenykedik.

Árpád fejedelem-díjban részesül még 2011-ben:

- Gergely István és a Csibészház Csíksomlyón
- Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség
- Kőröstárkány (Bihar) – az 1919-es partiumi vérengzés emlékére
- Sopron, a hűség városa a 90. Évfordulón
- a Székely Hadosztály emlékére
- Szentlászló és Kórógy magyarsága 1991 emlékére

Ajánló az Erdélyi Hívogató februári lapszámából

Van egy hely Budapesten, az V.ker. Molnár u.5. szám alatt ahol az erdélyiek, az Erdély iránt érdeklődők rendszeresen találkozhatnak. Hírlevelünk címe, Erdélyi Hívogató szerint is ide várjuk mindazokat akik közösségre, kikapcsolódásra vágynak és az erdélyi műveltség, értékek ismerete is fontos számukra. Rendezvényeink változatosak, mindenki találhat igényeinek megfelelőt.

E hónapban talán kiemelendő az Albinoni kamarazenekar szokatlanul, csillagászati előadással egybekötött hangversenye, dr Rászlai Tibor előadása a Horvátország és Erdély elvesztéséhez vezető történelmi eseményekről, de biztos hangulatos lesz a citera és tárogató kísérte közös dalolás, vagy a szalonnasütéssel tarkított pilisi kirándulás is. Mindenkit szeretettel várunk és aki szorosabbra szeretné fűzni kapcsolatát az Erdélyi Magyarok Egyesületével csak írjon az erdelyime@gmail.com címre.

Csomafalviak ácsolták Schumacher házát

Világhírű megrendelőnek is építettek már házat a gyergyócsomafalvi, szaktudásukról híres ácsok – a Tropy-Com Kft. munkásai Michael Schumacher autóversenyzőnek készítettek ingatlant Nizzában.

A csomafalvi fenyőfából két hónap alatt méterre vágott, 80 köbméternyi készárut két kamionnal szállították Nizzába, ott pedig egy négytagú csapat 35 nap alatt felépítette a megálmodott otthont. Modern stílusú faház, faalapon, íves részekkel, lapos tetőszerkezettel – ezt rendelte meg az autóversenyző egy tervezőcégtől, amely a csomafalviakkal kötött kivitelezési szerződést. Szász Ferenc cégtulajdonos elmondta, bár a munkások nagyon várták, az építkezés alatt a híresség egyszer sem járt a helyszínre, felesége is csak egyetlenegyszer, úgy harmincméteres távolságból észrevételezte: minden a terv szerint halad.

Honosítás: házhoz ment a konzul

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szatmárnémeti elnökségének kezdeményezésére először rendeztek konzuli napot a magyar nyelvterületen. Barabás János, a Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja pénteken a szatmári demokrácia-központban fogadta az érdeklődőket, és mintegy 12 állampolgársági kérelmet vett át.

Személyesen is ellátogattam egy idős szatmári házaspárhoz, és átvettem tőlük az igényléshez szükséges iratcsomót. Nem tudok róla, hogy korábban valamelyik kollégám Csíkszeredában, Bukarestben vagy esetleg bárhol másutt a világon szervezett volna hasonló kiszállást” – közölte a diplomata. Barabás hagyományossá kívánja tenni a konzuli napokat, és több településre is el szeretne látogatni. Elsősorban azoknak az idős és beteg személyeknek szervezik ezeket a napokat, akik igényelni szeretnék a könnyített magyar állampolgárságot, de előrehaladott életkoruk és egészségi állapotuk nem teszi lehetővé, hogy személyesen jelenjenek meg a külképviseleteken.

Barabás elmondta, a partiumiak közül sokan Magyarországon nyújtják be az állampolgárság megszerzéséhez szükséges okmányokat, de Kolozsváron szeretnék letenni az esküt. „Egyelőre csak a külképviseleteken, illetve az anyaországi közjegyzői hivatalokban lehet letenni az esküt. Korábban voltak olyan kezdeményezések, hogy közös esküt szervezzünk a csíksomlyói kegytemplomban vagy a nyeregben, a hármas oltárnál, de ezek még csak tervek” – tette hozzá a konzul, aki presztízskérdésnek tartja, hogy az első esküt idén március 15-én a Kolozsvári Főkonzulátuson tegyék le. Ettől a dátumtól kezdve naponta szerveznek majd eskütételeket, sőt lehet, naponta kétszer is, ez majd az előjegyzések függvényében dől el.

Barabás azt is elárulta, azoknak a személyeknek a kérelmét soron kívül bíráltatja el, akiknek úgy ítéli meg, hogy korukra és életpályájukra való tekintettel sürgősségi esetben kell megítélni az állampolgárságot. „Az utóbbi időben egyre több kérelem érkezik a kolozsvári képviseletünkhöz, ezért bővítettük a személyzetet, és további fejlesztésre lesz szükség” – részletezte. Barabás számításai szerint 3-4 hónapba telik a kérelmek elbírálása, útlevélkérelemmel pedig fél évig tarthat az ügyintézés. Eddig több mint 27 ezren kérvényezték a honosítást.

Zavarba hozták a szakértőket

Újabb székelytermék-hullám indul a magyarországi Cora áruházlánc üzletei felé. A multinacionális cég vezetői mustrát tartottak a kínálat felett. Az akcióra ezúttal itthon, a megyeháza márványcsarnokában került sor.

Csíkszeredába érkeztek a magyarországi Cora áruházlánc képviselői. A látogatás célja kiválasztani azokat a termékeket, amelyek képviselik a térséget a hipermarket által szervezett, idei Székely Heteken. A tavalyi akcióban részt vevők sikerén felbuzdulva idén jóval többen szerettek volna felkerülni a beszállítói listára. Így Hargita megyéből 23 termelő 408 termékkel, Kovászna megyéből 12 termelő 130 termékkel, míg Maros megyéből 8 termelő 75 termékkel jelentkezett a májusban tervezett Székely Hetekre. A hipermarket ide látogató csapatát meglepte a bőséges felhozatal, nem kis időbe tellett, amíg alaposan szemügyre vették az árukészlet minden egyes tételét. Hagyományos élelmiszerek, nép- és iparművészeti cikkek tették teljessé a térség kínálatát. A kiállítottak közül sok termék került fel első körben a „kell nekünk” listára, a termelők nagy többsége reménykedik egy esetleges beszállítói szerződésben.

A francia áruházlánccal tavaly létesített kapcsolat a térség termelőinek mentőöve lehet, hiszen jó értékesítési lehetőséghez jutnak általa a helyiek. A Székely Hetek megrendezése Koletár Nóra, a nemzetközi áruházlánc marketing-osztályvezetőjének fejéből pattant ki. Az ötletet az első perctől támogatta Hargita Megye Tanácsa, ugyancsak a megyei önkormányzat terelte a megvalósítás útjára az elképzelést.

Idén feltehetően gördülékenyebben zajlanak majd a májusra tervezett Székely Hetek, hiszen a tavaly sikerült kitalálni a dolgok mind elméleti, mind gyakorlati mikéntjét, amely a nemzetközi kereskedelmet szabályzó jogrend bonyolultságát tekintve nem is volt olyan egyszerű. A székelyföldi termékeket magyarországi fogyasztókhoz eljuttató csatorna kiépítése nem volt hiábavaló. Igencsak hasznosnak bizonyult: nagy segítséget, az EU piaci követelményeihez való felzárkózást, valamint nem jelentéktelen felvevőpiacot jelent a térség értékesítési gondokkal küzdő termelőinek.

„Sok kiváló terméket kóstoltunk”

A székelytermék-mustra tapasztalatairól Christian Becket, a Cora magyarországi marketingigazgatója nyilatkozott.
Nem a megtermelés a nehéz, hanem az értékesítés.” Christian Beck, a magyarországi Cora marketingigazgatója meglepetten szemlélte a félezer árut. „Új termékeket is keresünk ezúttal, hiszen szeretnénk bővíteni, színesíteni a kínálatot, szeretnénk fejleszteni, és nemcsak néhány hétig, de egész évben szeretnénk forgalmazni ezeket a termékeket” – fejtette ki Beck. A marketingigazgató a termékbemutatón bejelentette, tavaly 52 millió forintos forgalma volt a székely termékeknek, idén pedig törekszenek a 100 milliós forgalom elérésére. Az eseményen ugyanakkor elhangzott, hogy a múlt évi Székely Hetek rendezvényt követően a székely termékek közül több jelen volt egész évben a magyarországi Cora áruházak polcain.
A mostani termékmustra után kiválasztott árukat a május 3–26. közötti időszakra tervezett Székely Heteken helyezik el a bolt polcain, majd az akkor megmutatkozó kereslet alapján köt a Cora hosszabb időtartamra szóló szerződést a kelendőbb székely termékek előállítóival

Miklósa Erika és a Smokie is fellép a sepsiszentgyörgyi városnapokon

Az 550 éve város Sepsiszentgyörgy bemutatja a 20 éves Szent György Napokat! – ezzel a jelmondattal szervezik idén Erdély legnagyobb városünnepét. Ebben az évben május 1. és 8. között kerül sor a városnapi rendezvényekre, a megszokottnál később, mert a húsvéti ünnepek Szent György napjára esnek. Grubisics Levente szervező elmondta, a húszéves Szent György Napokra olyan programokat terveznek, amelyek művészi értéke és jelentősége is túlszárnyalja a korábbi évek rendezvényeit.

A jubileumi városnapokon megújítják az arculati elemeket, nagyobb hangsúlyt fektetnek a Kovászna megyén kívüli népszerűsítésre, erős kulturális hetet ígérnek. A rendezvények tere is kibővül, belakják a Székely Nemzeti Múzeum kertjét, az úgynevezett kultúrkertbe kézművesvásárt rendeznek be, a múzeum mellett tavaly megvásárolt telken alakítják ki a testvérvárosok utcáját. Bővítik a lacikonyhák számára elkülönített teret, a nagyobb lélegzetű rendezvényre csak a városnapi zárórendezvényen 25 ezren gyűltek össze a központban, a hétvégi szabadtéri rendezvények során hetvenezer pohár sör és nyolcvanezer miccs fogyott el.

A sepsiszentgyörgyi önkormányzat ebben az évben 350 ezer lejt különített el a fesztiválra, 50 ezer lejjel többet, mint tavaly, ám az összköltség 55 százalékát a fesztivál kell kitermelje. Dancs Zsolt programigazgató elmondta, eddig 23 együttest és előadót szerződtek le, további 25 előadóval folyamatban vannak a tárgyalások. Az idei Szent György Napokra három világsztárt ígérnek, ebből eddig kettővel írtak alá szerződést. Miklósa Erika, a New York-i Metropolitan világhírű szopránja a Krisztus Király katolikus templomban Bach- és Mozart-áriákat ad elő. A Smokie brit popegyüttes, többek között a Living Next Door to Alice, Have You Ever Seen the Rain című legendás slágereivel a fesztivál záróestjén lép fel. Az idei Szent György Napok biztos fellépői között van a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Hi-Q, Nagy Feró és az új Beatrice, Fábry Sándor. A szervezők ragaszkodtak hozzá, hogy a sztármeghívottak élő zenekarral lépjenek fel.

Hamarosan megjelenik Böjte Csaba újabb könyve

Hamarosan megjelenik Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójának (képünkön) új könyve, amely egy négyrészes sorozat immár harmadik kötete lesz. A Helikon Kiadó újdonsága a tízparancsolatról szól majd, munkacíme: Kézen fogtalak. Böjte Csaba elmondta: a még februárban nyomdába kerülő könyv a tízparancsolat egyes pontjait elemzi. Szóba kerül a kötetben egyebek mellett a Más vagyonát ne kívánd! parancsolat is, ami a ferences szerzetes szerint nagyon aktuális.

A közéleti hírek ugyanis gyakran szólnak sikkasztásról, korrupcióról, ami szinte jelenséggé vált napjainkban, vélekedett. A dévai ferences szerzetes arról is beszélt, hogy új könyvében azt hangsúlyozza majd: a parancsolatokat nem korlátként kell felfogni, hanem úgy, hogy azok kulcsot adnak a boldog élethez. Isten ugyanis nem öncélúan adta a szabályokat az embereknek, hanem azért, hogy a törvények által szabadokká legyenek a bűntől, és boldogabbak legyenek. „Boldog az az ember, akiben nincs meg a kapzsiság, azaz nem kívánja a másét, és boldogok azok is, akik – betartva egy másik parancsolatot – a szüleikkel békében tudnak élni. A társadalomnak pedig szüksége van arra, hogy az emberek megtalálják a belső békéjüket, így a társadalom is egészségesebb lehet lelkileg” – tette hozzá a szerzetes. A könyvet a különböző könyvfesztiválokon is be fogják mutatni tavasszal Budapesten, és Erdély- illetve Magyarország-szerte tartanak majd bemutatókat.

Böjte Csaba közölte: a sorozat eddigi két kötetéből egyenként 30-30 ezer példány fogyott. A sorozat második kötete az Út a végtelenbe, az első kötete az Ablak a végtelenbe címet viseli. Mindkettőben Karikó Éva újságíró kérdéseire válaszolva fejti ki véleményét a szerzetes. A szerzetes könyvsorozatára visszatekintve elmondta: a második kötet az elesett emberek példáin keresztül mutatja be azt, hogy „Isten szeretetből teremtette az embert”, aki meglátása szerint csak a bűnbánattal gyógyulhat meg. Ebben a kötetben megjelennek azok a korábban utcán csellengő gyermekek, akiket kicsaptak az iskolából, „a hit biztatásával azonban sikerült talpra állniuk”. Ők azok, akik bukdácsoló tanulóból akár diplomás, doktori fokozattal rendelkező emberek is lehettek, jegyezte meg. A sorozat második kötetében van szó arról is, hogy „hit nélkül nem lehet a gyermekeket nevelni”, és a hit kell ahhoz is, hogy valaki egy nehéz helyzetből fel tudjon állni, mert „saját magától nehezen emelkedik fel az ember”, tette hozzá a ferences szerzetes.

Cecilia Malmström konkrét elvárásokhoz kötné a schengeni csatlakozást

Konkrét elvárások megfogalmazását kérte a Románia schengeni csatlakozását ellenző uniós tagállamoktól Cecilia Malmström, az Európai Unió belügyi biztosa csütörtökön bukaresti sajtóértekezletén.

Cecilia Malmström Emil Boc miniszterelnökkel, Traian Igaş belügyminiszterrel, Cătălin Predoiu igazságügyi és Teodor Baconschi külügyminiszterrel is találkozott. A belügyminiszterrel folytatott megbeszélése után a svéd biztos kifejtette, hogy Románia schengeni csatlakozása kapcsán nincs egyetértés az EU-tagállamok között, de a következő időszakban az Európai Bizottság igyekszik együttműködni a magyar soros EU-elnökséggel és Romániával annak érdekében, hogy az ország schengeni csatlakozására minél hamarabb sor kerülhessen.

Hozzátette: Románia jelenleg teljesíti a csatlakozáshoz szükséges technikai követelményeket, de egyes tagállamok részéről bizalomhiány merül fel Románia és Bulgária határainak biztonságos voltával kapcsolatban a korrupció elterjedtsége miatt. A biztos kijelentette: azt javasolja az EU-tagállamoknak, hogy a Romániával szemben támasztott elvárásaik tekintetében tegyenek konkrétabb javaslatokat, vagyis olyan valós elemeket fogalmazzanak meg, amelyek mérhetők – magyarázta Malmström. Az európai belügyi biztos nem kívánta kommentálni a romániai vámbotrányt, amelynek nyomán a hatóságok 97 határrendészt és vámost vettek őrizetbe korrupciógyanú miatt, de rámutatott: a román belügyminiszterrel egyetértettek abban, hogy a vétkes személyeket minél hamarabb az igazságszolgáltatás elé kell állítani.

Vámosokra és határőrökre csaptak le

A nyugati határsáv öt átkelőhelyén razziáztak kedden a korrupcióellenes ügyészek. Több mint száz olyan vámost és határrendőrt kísértek kihallgatásra, akik a gyanú szerint jelentős összegek fejében szemet hunytak a cigarettacsempészés felett.

Rövid időn belül második látványos akciójukat hajtották végre a Korrupcióellenes Igazgatóság (DGA) ügyészei: 1200 rohamosztagos csendőrrel szálltak meg öt határátkelő-pontot a román–szerb határon.

Helikopterek a vámfülkék felett

A művelet hajnali hat órakor kezdődött a temesmórai (Stamora Moraviţa), a néranádasi (Naidăş) és az oravicabányai (Oraviţa) átkelőknél, ahonnan – órákig tartó, a forgalmat is feltartóztató ellenőrzések után – összesen 140, korrupcióval gyanúsított vámost és határrendőrt vettek őrizetbe. A korrupcióellenes ügyészek szerint a vámhivatalok és átkelőpontok alkalmazottjai csúszópénz fejében szemet hunytak a Szerbiából csempészett illegális cigarettaszállítmányok felett.

Az őrizetbe vett vámosok többségét kihallgatásra szállították, közülük egy tucatnál több személyt a helyszínről a belügyminisztérium helikopterei egyenesen Bukarestbe vittek. A jelenlegi információk szerint eddig 15 személyt helyeztek 24 órás előzetes letartóztatásba, de ez a szám feltehetően növekedni fog a vizsgálat előrehaladtával. A határátkelőknél végrehajtott rajtaütéssel párhuzamosan több városban is házkutatásokat rendelt el az ügyészség: a nyomozás ezen szakasza mintegy 150 személyt érint, akik közül 100 határrendőr, 30 vámtiszt, a többi pedig nagy tételeket „mozgató” cigarettacsempész.

A hivatalos tájékoztatás szerint az érintett határátkelőknél dolgozókat több hónapja figyelték titkosszolgálati eszközök bevetésével a korrupcióellenes igazgatóság ügynökei. Feltételezésük szerint a szervezetten dolgozó vámosok és határőrök rendkívül nagy összegeket – akár napi több tízezer lejt – gyűjtöttek be a dohánycsempészektől elvárt vesztegetési pénzekből.

Szeretváros után a második felvonás

A nyugati határrészen végrehajtott letartóztatásokra alig egy héttel a hasonló forgatókönyv szerint kivitelezett szeretvárosi (Siret) rajtaütés után került sor. Akkor egy ukrán–román határátkelőnél 77 személyt vettek őrizetbe, miután több hónapos videomegfigyelés és telefonlehallgatások után igazolódott, hogy a vám személyzete pénzért szemet huny az országba érkező, érvényes zárjegy nélküli cigarettaszállítmányok fölött. Az ügyészek 59 személy ellen kezdeményeztek bűnvádi eljárást – közöttük van Aurel Anea, a szeretvárosi átkelőpont tavaly decemberben menesztett főnöke is, akit egy beépített tiszt váltott fel hivatalában. A vizsgálat kiderítette: egyetlen váltásban egy határrendőr akár 2000, egy vámos akár 6000 eurót is „keresett” a csúszópénzekből. Az ellenőrök szabott árakkal dolgoztak: 30 karton cigaretta után például 200 lejt kaptak. A pénzt közös „kasszába” – egy vederbe – gyűjtötték, a műszak végén pedig szétosztották, félretéve a feletteseknek járó részt.

Băsescu és Boc: a „revü” rendezőpárosa

Az országos sajtóvisszhang szerint a látványos akciók hátterében az áll, hogy a kormány a schengeni csatlakozás érdekében demonstrációt tartott az élénk korrupcióellenes harc bemutatására. Mint ismeretes, a csatlakozást Franciaország és Németország külügyminisztere éppen a korrupció visszaszorításáért tett erőfeszítések elodázásáért ellenezte. Emil Boc kormányfő és Traian Băsescu államelnök ez elmúlt időszakban többször is kijelentette: az ország készen áll a csatlakozásra, amit a határátkelőhelyeken végrehajtott akciók is bizonyítanak.

Tisztelgés Orbán Balázs emléke előtt

A legnagyobb székely, Orbán Balázs születésének 182. évfordulójára emlékeztek tegnap a székelyudvarhelyiek.
A város főterén, az író 1995-ben felállított egész alakos szobránál több százan gyűltek össze, hogy leróják tiszteletüket A Székelyföld leírása című mű szerzője előtt, aki 1829. február 3-án Lengyelfalván született. Az 1890-ben Budapesten elhunyt írót négyszer temették újra, míg végül Szejkefürdőn helyezték örök nyugalomra, sírja elé székelykapu-sort állítva. „Mi, székelyek is vissza kell térjünk ősi értékeink forrásához” – mondta a megemlékezésen Kedei Mózes unitárius esperes a kivándorlás veszélyére híva fel a figyelmet. Az esemény koszorúzással, valamint a Szózat és a székely himnusz eléneklésével zárult.

Élő történelemórák háttere

„Élő történelemórák hátteréül szolgáló kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők” – jelentette ki Parászka Géza, a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület elnöke, a gyergyószéki Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megbízott elnöke pénteken délután a Forradalom és szabadságharc című vándortárlat megnyitóján.

A szegedi Rendezvényház Nonprofit Kft. és a szintén szegedi Meritum Művelődési és Kulturális Közhasznú Egyesület, valamint a csíkszentmártoni Viridis Egyesület és a gyergyószéki Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös szervezésében zajló vándortárlat hatodik állomásán, a gyergyószentmiklósi Pro Art Galériában az 1848-as forradalom és szabadságharc nagy személyiségeit, eseményeit felidéző tárgyak, könyvek, kiadványok, valamint Somogyi Győző magyarországi festőművész különböző huszárezredek egyenruháit ábrázoló rajzai láthatók.

A kiállított relikviák többsége Szanka József magyarországi magángyűjtő, a gyergyószentmiklósi Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület, valamint a csíkszentdomokosi községi múzeum tulajdona.

„Amikor ezt a tárlatot szemlélik, nyissák meg azt a bizonyos belső szemet, amely a fecsegő felszín mögé lát, és lássák meg egy-egy fegyverben, ruhában vagy tárgyban annak egykori viselőjét, azt a hőst, aki a Branyisz-kói-hágótól a Nyerges-tetőig, a dicsőséges tavaszi hadjárattól a segesvári csatáig végigharcolta 1848–49-et” – hangsúlyozta Pál Zoltán történelemtanár a megnyitón, arra is kitérve, hogy az 1848-as szabadságharc idején tanúsított összefogás példaértékű a magyarság történelmében.

A történelemtanár a kiállítás létrejöttének kapcsán elmondta, hogy a vándortárlat ötlete lényegében az első tárlaton fogalmazódott meg 2010. március 13-án, amikor a csíkszentmártoni tárlatnyitóra 160 érdeklődő érkezett. Mint mondta, a tárlat anyaga a kiállítási helyekkel folyamatosan bővült, többek közt a csíkszentdomokosi községi múzeum nagyon ritka leleteivel, illetve a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület tulajdonában lévő, 30 példányból álló Somogyi Győző készítette színes grafikákkal. A tárlaton egyébként olyan különlegességeket láthatunk többek közt, mint Gábor Áron ágyújának lövedéke, illetve a csíksomlyói Kájoni-féle nyomdában készült imádságoskönyvek és egyéb kiadványok.

A tárlatot korábban Csíkrákoson, Csíksomlyón és Csíkmadéfalván tekinthették meg, Gyergyószentmiklóson február 17-éig lesz látogatható, majd a gyimesközéploki Szent Erzsébet Gimnáziumban állítják ki.

Nagykárolyi ereklyék a szabadságharc korából

Az egykori nagykárolyi Aranyszarvas fogadó felújítási munkálatai során értékes 19. századi fegyverekre bukkantak a renoválást végző munkások. Szőcs Péter, a Szatmárnémetiben működő megyei múzeum igazgatóhelyettese pénteken, a lelet feltárását követő sajtótájékoztatón elmondta, az előzetes becslések szerint legkevesebb 11 darab tiszti szabja és kézi lőfegyver, illetve azok korrodálódott darabjai kerültek elő az egyik befalazott lépcsőfeljáró alól. Néhány fegyver mellett a hozzá használt bőröv darabjai is előkerültek, illetve azok a kardok, amelyek hüvelyben voltak, nagyon jó állapotban maradtak az utókorra.

„Formájukat és fajtájukat tekintve ezek az eszközök a 19. század első felében, annak is a 20-as, 30-as éveiben készültek. Kivételesen jó minőségű anyagból, ugyanis egy kard csaknem teljesen ép állapotban van, még a fényét is megőrizte annak ellenére, hogy mintegy 150 évig nedves földben volt. Ez egyértelműen arra utal, hogy magas rangú katonák számára készült” – részletezte a muzeológus. A szakember lapunk kérdésére elárulta, nem kizárt, hogy a fegyvereket gazdáik az 1848–49-es szabadságharc leverését követő retorziótól félve rejtették el.

„Gondosan elrejtették, hiszen nem csomóba voltak dobálva, hanem szisztematikusan egymás mellé helyezték őket, illetve a helyszínen talált textilfoszlányok arra utalnak, le is takarták őket, mielőtt földet szórtak rájuk, és befalazták a lépcsőfeljáró alatti üregbe” – véli Szőcs, aki szerint nagyon fontos, hogy szakemberek a megfelelő állagmegőrzést követően elkezdjék a restaurálást. Az érdekes leletegyüttes a tervek szerint a felújított nagykárolyi Károlyi-kastély múzeumában kap majd helyet. Ennyi, ebből a korszakból származó harci eszköz egyszerre eddig még sohasem került elő a régióban.

99 évesen igényelte a visszahonosítást

A megpróbáltatások képezhetik a hosszú élet titkát – véli a századik évébe lépett Eigel Ági néni. A gyergyószentmiklósi öregotthon lakója, a megye legidősebb pedagógusa nemrég igényelte a magyar állampolgárságot.

„Épp egy éve nem ittam, most már ideje volt!” – mondta Eigel Ági néni, egy pohár pezsgőt kóstolgatva. A 99. évét töltő, a századikba lépő egykori pedagógus családja és a Szent Erzsébet Öregotthon ápolói körében ünnepelt, de csak miután vége lett a tornaórának, mert arról nem akart lemaradni.

Eigel Ágnes Sopronban született, Borszéken volt óvónő, igazgató közel négy évtizeden át. Tanítványai még ma is eszébe jutnak.

Három gyermeknek adott életet, kettő a karjaiban halt meg, difteritiszben. Tibor, egyetlen élő gyereke anyját követte a pályán, tanár, tanfelügyelő volt. „Anyám imádta a munkáját, és amit nekünk mutatott, az mindig az egyenes út volt” – mondott köszönetet.

– Sok mindent rám mért a jó Isten. Hol rosszat, hol jót, de elviseltem. De hát nem lehet mindig csak jó, egy kis büntetés is jár néha – gondolkodik hangosan a kilencvenkilenc éves asszony. Ma is energikus, egyedi humorérzékkel szórakoztatja környezetét. Ha nem társalog az ápolókkal, lakótársakkal, akkor tévézik. – Szeretem a tévét. Olyan őszintén leadja, ami történik. Fele valóság, fele hazugság, de azért jólesik nézni.

Mondogatja, már csak rövid távra tervez, de ebben számára fontos szerepet játszik a magyar állampolgárság megszerzése. „Időn­ként elgyengülök, szúrást érzek a lábamban, kicsit baj van a hallásommal. De ne féljenek, amit akarok, meghallom. Nem gondolkodom azon, milyen lesz a századik születésnapom, csak hús­vétig tervezek. Azt ígérték, már­ciusban megkapom a kettős állampolgárságot.”

Hajdani fényében pompázik a marosugrai Haller-kastély

A tulajdonos számításai szerint egy, legfeljebb két hónap múlva nyitja meg a vendégek előtt kapuit Erdély első, 1989 után visszaszolgáltatott, magánosított és teljes egészében restaurált kastélya. A marosvásárhelyi Fóris Csaba és családja azok után döntött a Hallerek örökségének megvásárlásáról és rendbetételéről, miután jó pár szilvesztert töltött különböző magyarországi kastélyszállókban. Elsősorban anyaországiakra és nyugatiakra alapoznak, de mint hangoztatják, rendkívül fontosnak tartják, hogy a kastély a helyiek számára is látogatható legyen.

Ha az idegen az E60-as főút mentén, Marosvásárhely és Radnót között valamelyik faluban a Haller-birtokról és -kastélyról érdeklődik, tíz megkérdezettből 8-9 Kerelőszentpálra irányítja. Az útbaigazítók többsége sajnálkozva adja a tanácsot. Menjenek, de már szinte nincs is mit látniuk – nyugtázzák szomorúan. Valóban az egyemeletes, elrendezésében és tömegkompozíciójában a nyugati barokk kastélyok formáját és elrendezését felidéző épület már igen leromlott állapotban található. A ’90-es évek elején még létező tetőszerkezetét teljesen szétlopkodták, ajtóit, ablakait eltüzelték, falai málladoznak, helyenként omladoznak.

A környékbeliek számára ez volt „az igazi Haller-kastély”, mivel ez volt a régebbi, a nagyobb, az értékesebb. Nem utolsósorban azért is vésődött oly mélyen a köztudatba, mert 1949 tavaszáig ez az épület szolgált az úri család rezidenciájaként. A szentpáli kastély mellett az alig öt kilométerrel odébb fekvő másik, szintén a Hallerek tulajdonát képező marosugrai kastély a maga szolidságával mindig is valahogy a háttérbe szorult. Mára viszont ez pompázik régi fényében. Egy marosvásárhelyi vállalkozó megvásárolta és jelentős befektetéssel restauráltatta, s egy-két hónapon belül Erdély első kastélyszállóját készül megnyitni itt.

Újévi fogadalom

Minden az újévi koccintásokkal és fogadalmakkal kezdődött. Fóris Csaba és felesége több ízben is magyarországi kastélyszállókban szilveszterezett, és a házaspárban akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy jó lenne Erdély pusztulásra ítélt építészeti örökségéből egy ingatlant megmenteni. „Nagyon megtetszett az anyaországi kastélyszállók különleges hangulata. Miután legalább ötször-hatszor ilyen helyen búcsúztattuk az óévet, eldöntöttük, megpróbálunk egy hasonló szállodát létesíteni. Annál is inkább, mivel Erdélyben még egyetlen kastélyszálló sem működik. Csombordról, a híres bortermő vidékről származó feleségemet a hatalmas pince kihasználásának gondolatával nyertem meg. Két lányom pedig idegenforgalmat tanult az egyetemen, így minden adott volt egy kastélyvásárra” – idézi fel a néhány évvel ezelőtti kezdetet a családfő.

Maros megye különösképpen bő kínálatából azért esett a választás éppen a marosugrai Haller-kastélyra, mert tisztázott volt tulajdonjoga, és már nem működött benne egyetlen állami intézmény sem. 2007-ben ütötték nyélbe az adásvételt. Valamikor óvoda, iskola, kollégium működött itt, utoljára a gázvállalat használt két termet. Az is sokat nyomott a latban, hogy a család egy tisztességes árat szabott. „Az volt a családtagok egyetlen kikötése, hogy még abban az évben kezdjük el a felújítást, és javítsuk meg a tetőszerkezetet. Mivel ezt megtettük, ők is tartották a szavukat és engedtek a vételárból” – mondja Fóris Csaba. A tulajdonos azonban nem említ összeget, mert, mint szomorúan nyugtázza, a kastély mellé így is sok irigyet gyűjtött. Annyit elárul: az állagmegőrzés és a renoválás lényegesen több pénzt emésztett fel, mint az adásvétel összege. Az uniós pályázatból elnyert, de jóval az állagmegőrzési munkálatok elkezdése után érkező 200 ezer eurós összeg cseppnek bizonyult a kiadások tengerében. „Nem mondom meg, hogy mennyibe került, csak annyit árulok el, hogy minden megtakarított pénzem ráment, arról nem is beszélve, hogy mind a saját, mind a lányaink lakását kénytelenek voltunk a bankkölcsön fejében elzálogosítani” – fogalmazta meg a kiadásokra vonatkozó válaszát a középkorú férfi.

Ez nem üzlet, inkább áldozat

Keresztes Géza marosvásárhelyi műépítész és társa, Csákány Dezső építészmérnök a tanúi annak, hogy mennyi újabb és újabb kiadással járó kellemetlen meglepetést tartogathat a tulajdonosának egy efféle, teljesen elhanyagolt állapotban lévő ingatlan. „Az épület rendkívül megsínylette, hogy az utóbbi fél évszázadban semmiféle karbantartási munkálatot nem végeztek rajta. Talán mondanom sem kell, hogy – mint minden erdélyi visszaszolgáltatott és nem lakott kastély esetében – mindenestől hiányoztak a nyílászárók. Ezenkívül ami mozdítható volt, mind eltűnt. A szétfagyott tetőcserepek miatt befolyt a víz, áztak a falak, omladozott a vakolat. Szigetelés híján a pincébe a talajvíz szivárgott be, olyannyira, hogy derékig ért. És a kommunista rendszer alatt végzett szakszerűtlen beavatkozásokról, vakolásról, térelválasztásról még nem is esett szó. Ráadásul statikai gondok is adódtak, az alap megsüllyedt, a falak megrepedtek, ezért a felújítást komoly állagmegőrzés, azt meg konszolidációs munkálatok előzték meg” – sorolja Keresztes Géza. A szakember lajstromát Fóris Csaba kisebbik lánya, Réka toldja meg, mondván, annak ellenére, hogy a kollégium legalább egy évtizede megszűnt, a törött tányéroktól és megrozsdázott evőeszközöktől a rothadt krumpliig sok mindent kellett eltakarítaniuk az épületből.

„A munkálatok során mi is sokat tanultunk. Nem is csoda, hiszen Romániában nem sok kastélyt újítottak fel eddig” – látja be Portik Ferenc cégvezető. Amint Keresztes Géza is mondja, a munkálatokat ellenőrző művelődési minisztérium illetékesei számára kellemes meglepetést jelentettek az új tulajdonos erőfeszítései, különösképpen az, hogy a legapróbb utasításig betartotta a szakemberek által készített és a szaktárca által láttamozott tervet. „Fórisék nem egyszerű vállalkozók, akik nemsokára megnyitnak egy szállodát. Ők komoly áldozatot hoztak, megmentve Erdély egyik kastélyát” – méltányolja Fóris Csaba és családja igyekezetét a műépítész. Kérdésünkre, hogy az elmúlt két év alatt hányszor bánta meg, hogy éppen kastélyt vásárolt, és nem új épület felhúzásába kezdett, a családfő meglepő választ ad: „Soha. Pedig nagyon sokszor kerültem előre nem látott, rendkívül nehéz helyzetbe.”

Hagyomány és korszerűség találkozása

Bár klasszicizáló barokkos kiképzése és egykori impozáns elhelyezése miatt kastélynak számít, az ugrai épület inkább a nagyméretű udvarházakra hasonlít – vélekedik Keresztes Gyula műépítész a Kastélyok és udvarházak című szakkönyvében. Nem csak kisebb, jóval egyszerűbb is, mint a szomszéd falu, Kerelőszentpál másik Haller-kastélya. Építési ideje a 18. századra tehető. Az ablakok és a földszinti félköríves árkádívek egyszerű keretezéssel, finom ízléssel készültek. Árkádíves, több mint harminc méter hosszú homlokzatával az épület a Maros felé néz. Mivel a túlsó frontja is hasonlóan szép és értékes, az új tulajdonos úgy döntött, hogy az előtte kialakított kerttel és bekötőúttal azt is „exponálja”. Ha az eddigiek mellé még sikerül felvásárolnia egy-két telket, akkor a főbejáratot is innen alakítja ki, ugyanis közvetlenül az E60-as nemzetközi útról jóval egyszerűbb a kastély megközelítése, mint a falu kis utcáiból.

Az új tulajdonosnak úgy sikerült egy korszerű, tizenöt tágas szobát, mintegy 30–34 férőhelyes szállót kialakítania, hogy közben megőrizte az épület patinás jellegét. Ahogy belépünk a boltíves árkád alatt, majd a kastély kapuján, mintha a 19. századba cseppennénk. Az emeleti, egykori könyvtár falairól a család néhai tagjai, gróf Dániel Zsófia és IV. Haller Gábor hatalmas portréi tekintenek ránk. Bár annak tűnnek, nem eredeti festmények. Autentikus viszont az a zongora, amelynek hangja valamikor a szentpáli kastély vendégeit kápráztatta. Az értékes darabot, akárcsak a bálteremnek is beillő ebédlő kredencét, valamint az előtér foteljait régiségkereskedőktől sikerült beszerezni. „A többi, korhűnek tűnő bútor Egyiptomból származik. Mi hajlandóak lennénk felvásárolni a falubeliektől mindazt, amit egykor a szentpáli vagy ugrai kastélyokból hordtak szét, csak hát a legtöbben elutasítóan viszonyulnak kérésünkhöz” – állítja Fóris Csaba felesége, Fóris Erzsébet Katalin. A családtagok az ószerre is kijárnak egy-egy kisebb régi tárgyat beszerezni.

A grófnő már nem láthatta

A Fóris család igyekezetének a nemes család leszármazottai is örülnek. Az utóbbi hónapokban több, Erdélyben, Magyarországon és Nyugaton élő Haller is felkereste ősei kastélyát. Egyedül Haller Ilonának nem adatott meg, hogy ismét régi pompájában láthassa a marosugrai birtokot. A hosszú ideje ágyhoz kötött grófnő néhány hete, 86 esztendős korában hunyt el marosvásárhelyi tömbházlakásában. „A feleségem már nem láthatta az ugrai kastélyt. Pedig mennyire örült annak, hogy a szentpáli és az ugrai közül, ha nem is a szebbiket, nem is a nagyobbikat, de legalább az egyiket sikerül megmenteni!” – áradozik a grófnő hitvese, Harmath Ferenc. Noha mindkét falut mindössze húsz-huszonöt kilométer választja el Marosvásárhelytől, az utóbbi fél évszázadban a grófnő egyszer sem érezte lelkileg annyira erősnek magát, hogy visszalátogasson oda, ahonnan a kommunisták 1949. március 2-án elűzték őt és családját. A kastélyok visszaszerzését, majd a kerelőszentpáli elajándékozását és a marosugrai eladását is a férje bonyolította. Míg Harmath Ferencnek valósággal sír a lelke, hogy a gyulafehérvári érsekségnek adományozott szentpáli U alaprajzú barokk kastély maholnap összedől, a 92 éves özvegy férfi azt is méltányolja, hogy az ugrai birtok új tulajdonosa továbbra is Haller-kastélyként szeretné megőrizni a köztudatban az impozáns épületet.

Fóris Csabáék nemsokára márványtáblát helyeznek a bejárathoz, az előcsarnok falára pedig kiakasztják a Hallerek családfáját. Ha minden jól megy, már kora tavasszal megnyitják a szállót a vendégek előtt. Elsősorban anyaországiakra és nyugatiakra alapoznak, de mint hangoztatják, rendkívül fontosnak tartják, hogy a kastély a helyiek számára is látogatható legyen. Afféle kulturális központként szeretnék működtetni, ahol a képzőművészeti kiállításoktól a kamarazenekarok fellépéséig, a borkóstolóktól a különböző rangos bálokig a környék minél több lakójának bemutathatnák Erdély építészeti örökségének eme kis részét. Érdeklődésünkre, hogy saccolása szerint mikorra térülhet meg tetemes befektetése, az 52 éves vállalkozó csak annyit mond: „Azt én nem érem meg.” De mindez Fóris Csaba szerint nem is lényeges.

Felavatták az udvarhelyi Demokrácia Központot

„Egy újabb erős bástyát avatunk, és egyre több bástya épül” – mondta a székelyudvarhelyi Demokrácia Központ csütörtöki hivatalos avatóján Balogh György. A Magyar Köztársaság csíkszeredai konzulja szerint a későbbiekben a központoknak olyan szerepük lesz, amely a magyar társadalom felemelkedését szolgálja.

Orbán Balázs születésnapjára időzítették a székelyudvarhelyi Demokrácia Központ hivatalos megnyitóját, s mint Nagy Pál, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács udvarhelyszéki elnöke felelevenítette, a legnagyobb székely képviselőként tevékenykedett a magyar országházban. „Újra eljön az az idő, amikor képviselőt küldünk a magyar országházba, hiszen ne feledjük, számunkra a főváros Budapest, nem pedig Bukarest” – mondta. Nagytól megtudtuk, az egy hónapja megnyílt irodában, melyhez 117 település tartozik, átlagban napi hetven személy fordul meg az egyszerűsített honosítás felől érdeklődve, igaz, visszaesett a látogatók száma, „amióta beállt a nagy hideg”.

Bunta Leventét elgondolkodtatta Nagy Pál beszéde, hiszen kijelentette: „Kacsingat Bukarest felé, de miért ne kacsingathatna Budapest felé is?” A székelyudvarhelyi polgármester – akinek felmenői között egyébként voltak magyar országgyűlési képviselők – felolvasta a kettős állampolgárságról szóló fájó népszavazás után a testvérmegyéknek írt levelét, majd rátért az EMNT pártosodására is, mondván: „Nem tudom, ez hová fog vezetni, csak azt, hogy luxus megosztani a magyarságot. A Fidesz úgy kell segítsen, hogy közben ne romboljon.”

László János, az EMNT régióelnöke saját példájával illusztrálta, mekkora könnyebbséget jelent az egyszerűsített honosítási eljárás.

Papp Elődtől, a székelyföldi demokráciaközpontok hálózatvezetőjétől megtudtuk: országos szinten húszezer személy fordult meg a demokráciaközpontokban, s hogy Székelyföldön eddig kétezer aktacsomót állítottak össze.

„A demokráciaközpontokban összeállított dossziék mindössze egy-másfél százaléka szorult kisebb korrekcióra” – nyilatkozta Balogh György, aki úgy véli, Székelyföld lakossága nagyon komolyan gondolja a honosítást – ő mintegy három-négyszázezer igénylőre számít. A kérvényezők többsége egyelőre városi lakos. A konzulátuson különben jelenleg szeptemberre adnak időpontot.

„Nagyapám fegyverrel jött, én meg pecséttel és tollal”

Sok megható történettel, családi relikviával, évtizedeken keresztül féltve őrzött irattal találkoznak Magyarország csíkszeredai konzulátusának munkatársai az állampolgársági kérelmek átvételekor. Egy hetven évvel ezelőtt készült fénykép most, 2011 februárjának elején emberi sorsokat kapcsolt össze.

A csíkszeredai magyar konzulátuson dolgozók munkája nem csak az állampolgársági kérelmekhez szükséges iratok számbavételéből és átvételéből áll. Együttérzésük, odafigyelésük jólesik a kérelmezőknek, az itteni emberek bizalma, szeretete pedig meghatja őket. Elbeszélgetnek az emberekkel, meghallgatják azokat a történeteket, amelyeket ki-ki fontosnak tart magyarságával kapcsolatban, megnézik, lemásolják a ritkaságszámba menő kordokumentumokat. És – ismétlem – gyakran meghatódnak.

Valahogy így történt akkor is, amikor Szabó Ibolya az állampolgársági kérelme mellé egy hetven évvel ezelőtt készült fényképet és egy verset csatolt. A verset a magyar hadsereg bevonulásakor, tízévesen szavalta el. Az egyik magyar katona örömében ölbe kapta a kislányt – ekkor készült a felvétel.

Lehet-e a kérvény mellé fényképet és verset csatolni, van-e helye emléknek a száraz iratcsomóban? Ezt kérdezte a kérvényt átvevő hölgy Böhm Dávid konzultól, aki csak rápillantott a képre, és azonnal igennel válaszolt. Később ellenőrzésre hozzá került a dosszié, és akkor már figyelmesebben megnézte a fényképet. A mosolygós katona ismerősnek tűnt.

– A papírok közé ajándéknak odatettem a vers másolatát, bizonyításképp, nehogy kétségbe vonják, van-e bennem magyar vér – meséli Szabó Ibolya. – A hölgy, aki átvette, azonnal odanyújtotta Dávidnak azzal, hogy nézd meg, milyen kincset kaptunk. Ő ránézett a képre, rám kacsintott, összemosolyogtunk.

– Az adatlapokat átveszik a kollégák, rengeteg anyakönyvi kivonatot nézünk, olvasunk. Hozzám azzal jöttek oda, hogy Ibi néninek van egy kérése: fényképet is szeretne csatolni. Ez nem szokványos, hiszen egy fotó nem támogató dokumentum – egészíti ki Böhm Dávid konzul. – Mi az adatlapok, dátumok, anyakönyvi kivonatok mögött látjuk az embert, látjuk az életrajzot, amit viszont Budapesten nem látnak. Ott, az állampolgársági hivatalban azt látják, hogy mi az, ami bizonyít. Úgyhogy nagy örömmel tettünk eleget ennek a kérésnek. Amikor mint konzul, megkaptam az egész dokumentációt, akkor néztem meg a képet, olvastam el a verset, és felfedeztem, hogy az úriember a fényképen kísértetiesen hasonlít a nagyapámra, akiről tudtam, hogy itt volt a visszafoglaláskor. Másnap felhívtam édesanyámat, elmondtam, hogy találtam egy képet, valószínűleg az édesapja van rajta, de azért jó lenne bizonyítani. Egy órán belül interneten hat-nyolc fotót küldött, valamint a katonakönyv másolatát, amiben ott áll, hogy nagyapa itt volt Erdélyben abban az időben. Egyértelmű volt tehát, hogy ő van a képen. Akkor hívtam fel Ibi nénit, hogy találkozzunk, beszélgessünk.

Balogh György konzul pedig úgy gondolta, az esetnek sajtónyilvánosságot kell adni, és értesítette a Duna TV-t. Azért, mert Magyarországon nem értik, nem érthetik, hogy az állampolgárság mit jelent az itteni emberek számára.

– Budapestről ezt nem lehet megítélni. Mint minden, ez is át van politizálva, érvelnek mellette, ellene, de a valós értékét nem tudják felmérni az emberek. Mert nem itt vannak, nem ők veszik át a kérelmet, nem látják a könnycseppet az arcokon – mondja Böhm Dávid.

Hogy mennyi minden játszott közre abban, hogy az egykori katona unokája és az egykori kislány megismerje egymást, hosszasan sorolja a fiatal konzul:

– Én egy hónapra jöttem Csíkszeredába, hétfőn megyek haza. Két helyszínen vesszük fel a kérelmeket, Ibi néni pedig oda kapott időpontot, ahol én vagyok, ráadásul két műszakban dolgozunk, délelőtt-délután, hetente váltjuk egymást. Ketten voltunk konzulok, én kaptam meg az ügyet, nem a kolléganő. Ennyi véletlen nincs. Ez Gondviselés.

Ráadásul viszont: Ibi néni fia Pécs mellett él, Dávid édesanyja szintén pécsi. Dávid középiskolás korában járt Székelyföldön, iskolájának a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiummal van kapcsolata, az iskola kórusával Csíkszeredában is szerepeltek. Ibi néni pedig a Székely Mikó Kollégiumban érettségizett.

Németh József egykori magyar katona, aki ölbe kapta a szépen szavaló kislányt, nem járt többet Erdélyben. Ott volt Felvidék, Erdély visszacsatolásakor, majd a keleti fronton megsebesült. Életét megmentették, hazakerült. Lányának mesélt élményeiről, a három hónapos erdélyi tartózkodásáról, nosztalgiával emlékezett a Hargitára, a hegyekre, az emberekre, arra a szeretetre, amivel itt fogadták őket.

Azt hiszem, érthető, hogy Böhm Dávid konzul, Németh József egykori magyar katona unokája ott szeretne lenni Ibi néni eskütételekor. Mert amint mondja: „Nagyapám fegyverrel jött, én meg pecséttel és tollal. Remélem, hogy ez a bevonulás tartósabb lesz, mint az övé.”