El tudja tartani magát Hargita és Kovászna megye

Jelzésértékűnek tartják Hargita és Kovászna megye elöljárói a Gândul hírportálon megjelent adatokat, melyek szerint a két székely megye a középmezőnyben helyezkedik el az államkasszába befizetett és onnan viszszakapott pénzek tekintetében. Borboly Csaba Hargita és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök szerint az internetes újság adatai azt támasztják alá, amit maguk is számtalanszor hangsúlyoztak: a székely megyéket nem az állam tartja el, képesek megállni a saját lábukon. Ugyanakkor úgy vélik, a kormánynak a jelenleginél több pénzt kellene kiutalnia a térségnek, hogy behozza az elmúlt évtizedek lemaradásait, amikor a kommunista rezsim tudatosan alulfinanszírozta a magyarlakta megyéket.

A Gândul írása szerint 2010-ben a különböző megyék és Bukarest 31,89 milliárd eurót fizettek be az államkasszába a különböző adók és illetékek formájában. A kormány 8,216 milliárd eurót osztott vissza számukra a személyi jövedelemadókból, a hozzáadottérték-adóból (áfa) elkülönített pénzből, illetve kormánytámogatások révén, írja a hírportál pénzügyminisztériumi adatokra hivatkozva. Mint állítja, a különböző szubvenciók ugyanakkor 1,23 milliárd eurót tesznek ki, a bruttó hazai termék (GDP) alig egy százalékát. Az újság számításai szerint a megyék általában egynegyedét kapják vissza az adókból és illetékekből befizetett pénznek, azonban a kormánytámogatásokkal kiegészülve ez az arány jelentősen eltér a különböző megyék között. Míg Bukarest a befizetett összeg 26 százalékát kapja viszsza, az ország egyik legszegényebb régiójaként számon tartott Vasluiba a befizetett összeg 89,3 százaléka tér vissza. Ráadásul a főváros az általa befizetett összegből 28 évig tudná finanszírozni a moldvai megye teljes költségvetését. Bukarest mellett a környező Ilfov, illetve a leggazdagabbakként számon tartott Kolozs és Temes megye kapja vissza a legkevesebb pénzt az államtól, az erdélyi megye a befizetett összeg 37,4, a bánsági a 37,7 százalékát.

Gazdagabbak, mint hitték

Meglepő módon azonban a Gândul által megjelentetett adatok teljesen ellentmondanak a román politikusok által előszeretettel hangoztatott, az autonómiatörekvéseket megkérdőjelező szlogeneknek, melyek szerint a székely megyéket a román állam tartja el, annyira szegények, hogy nem képesek a saját lábukon megállni. Az internetes újság adatai szerint Hargita megye a befizetett pénz „csupán” 59,5, míg Kovászna 60,5 százalékát kapja vissza az államtól, és ezzel a középmezőnyben helyezkedik el számos moldvai, dobrudzsai vagy havasalföldi megyét megelőzve.

A székelyföldi elöljárók szerint bár a Gândul számításai nem elég alaposak, mindenképp jelzésértékűek, és azt bizonyítják, hogy a székely megyék több pénzt fizetnek be, mint amennyit visszakapnak, tehát képesek lennének eltartani saját intézményeiket. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök a Krónikának elmondta, bár sajnálatos módon Romániában nincs olyan intézmény, amely átlátná a különböző adónemek ki- és befizetését, megyei szintű visszaosztását, a Gândul kimutatása jelzésértékű, azt sejteti, hogy a székelyföldi erőfeszítések eredményesek, és a térség nemcsak a bruttó termék tekintetében, hanem a megyei visszaosztás alapján is a középmezőnyben van. „Ebből is kiderül, hogy kevesebb pénzt kapunk vissza, mint amennyit befizetünk, és ez feljogosít arra, hogy még több pénzt követeljünk Bukaresttől” – jelentette ki Borboly Csaba, aki szerint a két megyét a kommunizmus évtizedei alatt elszenvedett hátrányos megkülönböztetésért is kárpótolni kellene. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök szerint a székely megyéket évtizedekig tudatosan próbálták elsorvasztani, még tíz évvel ezelőtt is igaz volt a megállapítás, hogy az egész országban jobb utak vannak, mint a magyarlakta térségben. Ezt a hátrányt kell ledolgozni, és az elmúlt két-három évben ez egyre jobban sikerül, hangsúlyozta Tamás Sándor. Hozzátette, az elmúlt két-három évben egyértelműen javult a helyzet, míg korábban a székely megyék országos viszonylatban 0,9–1 százalékot kaptak közberuházásokra, az elmúlt években ezt sikerült 3,5–4 százalékra feltornázni. Borboly Csaba ugyanakkor úgy véli, a hírportál adatai a decentralizáció szükségességét is bizonyítják, hiszen a pénz egy részét a felesleges, „vízfejű” bukaresti intézmények pazarolják el. „Bukarestben nem tudják, melyik székelyföldi falu melyik utcáját kell csatornázni, ha helyben dönthetnénk, hatékonyabban költenénk el a pénzeket” – szögezte le a Hargita megyei önkormányzat elnöke.

„Szolidáris” kolozsváriak

Az erdélyi megyék közül a régió leggazdagabbjának tartott Kolozs megye fizeti be a legtöbbet, és kapja vissza a legkevesebbet az államkasszából, de Alin Tişe megyei tanácselnököt ez nem zavarja. „Itt a szolidaritás elvéről van szó. Természetesnek tartom, hogy az állam jobban támogassa azokat a megyéket, akiknek nehézségeik vannak. Az országot egységesen kell fejleszteni, egyensúlynak kell lennie” – nyilatkozta a hírportálnak a Kolozs megyei önkormányzat elnöke, hangsúlyozva, hogy a megyei elöljárók nem várhatják állandóan Bukarest segítségét, saját bevételi forrásokról is gondoskodniuk kell. Kolozs megye ezt uniós forrásokból próbálja beszerezni, jelenleg 400 millió euróra vannak projektjeik, tette hozzá a tanácselnök. Helyettese, az RMDSZ-es Fekete Emőke kicsit másként látja a kérdést, szerinte a térségnek több pénzt kellene kapnia. „Kolozs megyében regionális fontosságú intézmények működnek, ezért a decentralizáció nem merülhet ki abban, hogy leosztják a feladatokat, ezekhez hozzá kell rendelni a szükséges anyagi forrásokat is” – nyilatkozta az alelnök. Ugyanakkor elmondta, a megyei tanács költségvetésének csak egy része származik a központi költségvetésből, és arra sincs rálátásuk, hogy a kormány pontosan mennyit oszt vissza a megyének, hiszen az állam nemcsak a megyei önkormányzatot és az alárendeltségébe tartozó intézményeket támogatja, hanem a kormány alárendeltségébe tartozó intézményeket is, mint a prefektúra vagy a megyei közegészségügyi hatóság. Tişe szerint a megye költségvetéséből mintegy 100 millió eurót, azaz a büdzsé 60 százalékát a szociális és az alárendelt intézmények fenntartására fordítják.

Túlzottan támogatott bihariak?

Hasonlóan szociális szolgáltatásokra költi költségvetése nagy részét a szomszédos Bihar megye is, amely a befizetett pénz 53,1 százalékát kapja vissza, és ezzel a középmezőnyben található. Szabó Ödön RMDSZ-es megyei tanácsos szerint azonban a megyei önkormányzat költségvetése szempontjából ez a számítás nem jelent sokat, hiszen a visszautalt pénz összege már január óta szerepel a költségvetésben, és az sem mindegy, mire költik azt. A megyei tanács háromfelé fektetheti be azt: szociális célra, útkarbantartásra, illetve az intézmények fenntartására. Az első tulajdonképpen a megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatóságot jelenti, ez a megye legnagyobb intézménye, amely a fogyatékkal élőket segítő központokat is fenntartja – erre költik a legnagyobb összeget. „Mivel a megyének nincsenek saját adói és illetékei, mint a helyi önkormányzatoknak, nem gazdálkodhatunk például visszautalt útadóból. Az államkasszából kapott pénzt kátyúzásra fordíthatjuk” – fogalmazott Szabó Ödön, aki szerint a kulturális intézmények, speciális iskolák fenntartására fordítható összeg a megyében bejegyzett dolgozók személyi jövedelemadójának, illetve az áfának egy részéből jár vissza.

Egyébként a határ menti megye fejlettségéhez képest jelentős összeget kap vissza az államtól, ami valószínűleg az itteni politikusok által kifejtett lobbinak köszönhető. Vasile Blaga volt belügyminiszter, a nagyobbik kormánypárt főtitkára bihari, akárcsak Cseke Attila egészségügyi miniszter, aki szinte hetente felavat valamit a térségben. Talán ennek köszönhető, hogy kormánytámogatások tekintetében Bihar megye vezet. A Gândul szerint a kormány tavaly 1,23 milliárd euró támogatást nyújtott a fővárosnak és a különböző megyéknek, átlagosan 56 euró pótlék jutott egy lakosra – ebben a fűtéspótlék mellett a mezőgazdasági területekre, illetve a kis- és közepes vállalkozóknak nyújtott támogatás is benne van. A bihariak azonban szinte ennek kétszeresében részesültek, itt 104 eurós támogatás jutott egy lakosra, összesen 62,2 millió euró. Az összeg nagyságát tekintve Kovászna megye kapta a legkevesebbet, 13,3 millió eurót, ami lakosonként 60 eurót jelent.

Nem mindegy, hogyan számolnak

Szatmár megye 20,1 millió euró pótlékban részesült, ez lakosonként 55 eurót jelent. A partiumi megye egyébként a Gândul adatai szerint a befizetett összeg 58,5 százalékát kapja vissza az államtól. Csehi Árpád Szatmár megyei tanácselnök, aki jelenleg külföldön tartózkodik, a Krónikának elmondta: Szatmár a középmezőnyben van, azaz aránylag többet kap vissza, mint a sokat befizető, gazdaságilag fejlett megyék, mint Kolozs, Temes, Brassó vagy Konstanca, és kevesebbet, mint a moldvai megyék, ahol a visszaosztás aránya igen magas. Kifejtette: ahhoz, hogy értékelni tudja az adatokat, tudnia kellene például azt, hogy a számításban szerepelnek-e az úgynevezett nagybefizetők, a nagy összegeket adózók. Ezek a vállalatok, melyek a megye gazdaságának jelentős részét képezik, bár Szatmárban vannak bejelentve, közvetlenül Bukarestnek fizetik az adót. Csehi szerint az sem mellékes, hogy támogatások címszó alatt mit ért a pénzügyminisztérium, azaz hogy benne vannak-e a nagy összegű útfelújítási munkálatok költségei.