Az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló honlap indult; a http://www.allampolgarsag.gov.hu/ címen elérhető oldalon az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, szabályokat gyűjtötték össze.

2011. augusztus 23., kedd

Schmitt Pál : tizenötmillió magyarban gondolkodom




A magyar állampolgárság felvételére, a magyar nyelv védelmére, továbbá legalább egy idegen nyelv elsajátítására buzdított tegnap befejeződött kolozsvári látogatása során Schmitt Pál. A köztársasági elnök egység kialakítására szólította fel az erdélyi magyar politikai szervezeteket, vidékjárása során ellátogatott Magyarpalatkára és Válaszútra, amellett magas rangú állami kitüntetéseket adott át. Schmitt Pál a Krónikának elmondta: a könnyített honosítás révén nő a magyar nemzet tagjai közötti szolidaritás.

Kodály Zoltánt parafrazálva biztatott arra mindenkit tegnap Schmitt Pál Kolozsváron, hogy tanuljanak idegen nyelveket, hogy ezt a tudást felhasználva gazdagítsák anyanyelvüket. Kétnapos Kolozs megyei látogatása során a köztársasági elnök megnyitotta a 7. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszust, amelynek részvevői szerinte jelentősen hozzájárulnak a magyarságtudomány gazdagodásához.

Beszédében úgy foglalt állást: ma ismét felértékelődött a sajátos, az egyedi, a nemzeti kultúra (...), az embereknek mind nagyobb szükségük van olyan lokális, regionális világokra és újra megtalált közösségekre, ahol biztonságban és otthon érezhetik magukat. Kiemelte, hogy a magyar nyelv védelmében mindenkinek jut feladat, a köztársasági elnöknek például a nyelvek és a kultúrák iránti érzékenység növelésére kell törekednie, hangsúlyozva a nyelvtanulás fontosságát, hiszen az idegen nyelvvel párhuzamosan újra lehet tanulni, gazdagítani a magyart.

Kitüntetett erdélyi magyarok

Schmitt Pál tegnap 19 erdélyi magyar személyiségnek adott át állami kitüntetést Kolozsváron. A Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjében részesült Czirják Árpád nyugalmazott érseki helynök, Cs. Erdős Tibor festő, grafikus, Pozsony Ferenc néprajzkutató, Schupler Tibor, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye gazdasági igazgatója és Somai József közgazdász, a köztársasági érdemrend lovagkeresztjében pedig Pallai Béla Miklós József görög katolikus lelkész, Heim András és Valovits László grafikus, Fodor Imre, Marosvásárhely volt alpolgármestere, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárdért Alapítvány elnöke, Juhász Tamás egyetemi tanár, Király László költő, Kristófi János festő, Hermann János egyháztörténész, Balázs Bécsi Gyöngyvér, a Kallós Alapítvány elnöke. Az érdemrend középkeresztjét Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, a köztársasági elnök érdemérmét Guttman Mihály zenetanár, karnagy és Kallós Zoltán néprajzkutató, népzenegyűjtő kapta, míg elismerésben részesült Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen-kollégium igazgatója.

Traian Băsescu román államfő, a kongresszus másik fővédnöke üzenetét kisebbségügyi tanácsadója, Eckstein-Kovács Péter magyar nyelven tolmácsolta: a saját nyelv és kultúra biztos pont a gazdasági, szociális, politikai válságok közepette. Miközben Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár üdvözölte, hogy az ötévente megrendezett hungarológiai kongresszusnak az a kincses város ad otthont, ahol a magyar nyelv használata miatt sokakat megszólítanak az utcán, Florin Stamatian prefektus sajnálatát fejezte ki, hogy gyerekkorában csak annyit sikerült megtanulnia magyarul: „Kezicsókolom, nagymama, hol van Gyuri.” Schmitt Pál a tanácskozáson jelentette be, hogy védnöksége alá vett a kolozsvári levéltár által felfedezett felbecsülhetetlen értékű dokumentumok közül egy Mátyás királytól származó adománylevelet.

Az államfő tegnap megbeszélést folytatott négy erdélyi magyar politikai-közéleti szervezet vezetőivel is, akiket egység kialakítására szólított fel, annál is inkább, mivel ősszel népszámlálást, jövőre pedig helyhatósági és parlamenti választásokat rendeznek Romániában. Kifejtette, a négy szervezetnek – EMNT, RMDSZ, MPP és SZNT – el kell érnie, hogy mindenki bátran, határozottan vállalja fel magyarságát a lakossági öszszeíráson, a választások előtt pedig a legmegfelelőbb közös jelöltek felkutatására kell törekedniük a lehető legjobb eredmény érdekében. Az elnök leszögezte: ahogy most a kincses városban, úgy a jövőben a Sándor-palotában is csak együtt ül le a szervezetek vezetőivel.

Az államfő ezután megtekintette a Kolozsvár közeli Magyarpalatka visszaszolgáltatott református iskoláját, majd ellátogatott a Kallós Zoltán által létesített, a néprajzkutató nevét viselő válaszúti Mezőségi Néprajzi Múzeumba, továbbá a közel száz kisdiák oktatását-nevelését biztosító szórványkollégiumba. Kallós Zoltán „idegenvezetésével” a köztársasági elnök megismerkedett a tavaly megnyitott múzeum páratlan, a mezőségi, az erdélyi és a moldvai magyarság életmódját, értékrendszerét, népviseletét bemutató gyűjteményével. Schmitt elragadtatással szemlélte a magyarpalatkai, széki és más tájegységek kellékeiből álló tisztaszobák kincseit, a 18. századi magyar fanyerget, és tetszését különlegesen kivívta a kalotaszegi menyecske magyar címerrel ellátott ruhája. Nagyot derült az államelnöki delegáció annak a 19. századi tányérnak a feliratán, amely ezt üzente majdani tulajdonosának: „Végy meg, k…a, mert szép vagyok”. Schmitt Pál támogatásáról biztosította az elsősorban magyar állami finanszírozással épülő szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központot, ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy jövőre hat unokájával tér vissza Válaszútra, hogy feltöltődjenek magyar nyelvvel, kultúrával. Lapunk kérdésére az államfő nagyon jó érzésnek nevezte, hogy mandátuma idején több tízezerrel nő a magyar állampolgárok száma. „Én tizenötmilliós nemzetben gondolkodom. A számunk nem nő, mert a nemzet ugyanakkora marad, de a kötődésünk, a köztünk lévő szereteterő, a jogi kötődés, a kohézió, a szolidaritás egyértelműen növekszik annak révén, hogy magyarságérzésüket, – tudatukat nagyon sokan a magyar állampolgárság felvételével is erősítik” – jelentette ki a Krónikának a köztársasági elnök.

Az államfő tegnap megbeszélést folytatott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőségével is. Ígéretet tett arra, hogy az akkreditáció kérdését ezentúl is prioritásként kezeli a felelős fórumokon, és elmondta, az RMDSZ vezetőitől pozitív visszajelzés érkezett az intézményi akkreditáció helyzetéről, így az erre vonatkozó végső döntést októberre várhatja az intézmény. Schmitt jelenlétében erdélyi magyarok tették le az állampolgársági esküt a kincses város magyar főkonzulátusán, megtekintette a Házsongárdi temetőt, ahol megkoszorúzta Dsida Jenő sírját. Kolozsvári látogatása záróakkordjaként Schmitt Pál tizenkilenc erdélyi magyar személyiségnek adott át állami kitüntetéseket.

2011. augusztus 21., vasárnap

Bukovina




Miközben a Székelyföld történelmi régiót népszerűsítő kezdeményezések kapcsán a román politikum és a központi sajtó rendszerint hisztériakampányt indít, a Moldva északi részén elterülő Bukovinában nem kérdés, hogy a Suceava és Botoşani megyét magába foglaló régió különálló entitást képez az aktuális adminisztratív felosztástól függetlenül, sajátos identitással, arculattal rendelkezik. A lenyűgöző földrajzi adottságokkal rendelkező térségbe látogatva válik megmagyarázhatatlanná, hogy míg Kovászna megyében évek óta vita tárgyát képezi a Nagyajta határában található, háromnyelvű Székelyföld-tábla kihelyezése – a prefektúra jelenleg jogerős törvényszéki határozat alapján követeli a pannó leszerelését –, Suceava megye bejáratánál a megyetábla mellett, majd több település bejáratánál hatalmas feliratok, molinók hirdetik, hogy Bukovinába (a Bükkfák földjére) érkeztünk, a kolostorok hazájába.

Gheorghe Flutur, a Suceava megyei önkormányzat demokrata-liberális (PDL) elnöke is rendszerint hangoztatja nyilatkozataiban, amennyiben a regionális átszervezés révén elfogadják a Traian Băsescu államfő által javasolt, úgynevezett szupermegyék létrehozását célzó tervezetet – ebben a tervben Suceava és Botoşani megye Iaşi, Neamţ és Vaslui megyével közösen alkotna új adminisztratív egységet –, a Bukovina történelmi régió ezen belül is sajátos arculattal kell hogy rendelkezzen. Flutur egyébként sikertörténetnek nevezte a Bukovinai zarándoklat elnevezésű, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján rajtolt kampányt: a megyei önkormányzat adatai alapján, a hét folyamán a Suceava megyei kolostorok közelségében működő szálláshelyek több mint 95 százalékát elfoglalták, a térségbe több tízezer turista látogatott el, és örvendetesnek nevezte, hogy a régió idegenforgalmi attrakcióit egyre több külföldi – főleg holland, ukrán, francia és osztrák – turista is felkeresi.

A kolostorok földjén



A bukovinai turizmus egyértelműen a világviszonylatban is egyedülálló, ma már az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által is védett műemlékeknek nyilvánított kolostoregyüttes köré szerveződik. Világhírüket azoknak az egyedülálló templomoknak köszönhetik, amelyek esetében nemcsak a belső falakat, hanem a külső homlokzatokat is festményekkel díszítették. Ezek a kolostortemplomok Ştefan cel Mare (1457–1504), Petru Rareş (1527–1538 és 1541–1546) és Alexandru Lăpuşneanu (1552–1561 és 1564–1568) fejedelmek uralkodása idején jöttek létre. Legtöbb kolostor 25-30 kilométeres távolságra épült egymástól, így egy 12 órás túra alatt a legnevezetesebb helyszíneket érinteni lehet.

A térségben gombamód szaporodó, főként környékbeli vállalkozók, helybeliek által működtetett panziókban egyébként egy romániai átlagkeresettel rendelkező vendégnek viszonylag magas áron kínálnak szállást. Idegenforgalmi szempontok szerint a régió egyik leglátogatottabb településén, a Gura Humoruluitól 3 kilométerre fekvő Voroneţi-en például egy kétágyas szobáért 150-200 lej közötti összeget kérnek el, míg egy kiadósabb, tradicionális ebédért vagy vacsoráért 25-30 lejt kell kipengetni. A feltételezések szerint a 15. században épült helyi kolostor bejáratánál csupán 3 lejt kérnek el a látogatótól, fotózásért pedig újabb 10 lejt kellene fizetni, mint mindegyik kolostornál, ezt a belső szabályt azonban úgy tűnt, senki nem tartja be. A legtöbb külföldi látogatóval az idők során több felújításon is átesett putnai kolostornál lehet találkozni, itt a fejedelemség bölénymotívumos címerével díszített bejárati kaputorony előtt ottjártunkkor két magyarországi turistabusz és legalább tíz ukrán rendszámú gépkocsi is parkolt. A Ştefan cel Mare által kiválasztott helyen, 1466–1470 között épült hatalmas kolostor kozmikusan ünnepélyes kupolás sírtermében található Ştefan cel Mare és családtagjai síremléke – itt a legnagyobb a tolongás, de sokan látogatják a világhírű gyűjteménnyel rendelkező kolostori múzeumot is, ahol számos irodalmi emlék között értékes evangéliumpéldányok találhatók a 15. századtól kezdődően.

Szembeötlő különbségek



Az építmények káprázatos szépsége mellett útközben is többször éri kellemes meglepetés az átutazót. Szembeötlők a különbségek: míg Bákó vagy a szomszédos Neamţ megyében úgy tűnik, megállt az idő, megrekedt a fejlesztés, Bukovina Suceava megyei részén a vártnál sokkal tisztább, rendezettebb körülmények fogadják a látogatót – legtöbb helyen kifogástalan megyei utak, rendezett udvarok a településeken –, nem beszélve arról, hogy évről évre új idegenforgalmi beruházásokkal várják a turistákat. Szintén a Suceava megyei önkormányzat által közölt adatok szerint Bukovina mára a romániai idegenforgalom egyik leglátogatottabb célpontjává nőtte ki magát. A bukovinaiak egyébként nagyon büszkék identitásukra. A moldvaiakat pedig lenézik, a bukovinai kolostorokhoz érkező turistának pedig sok esetben azt tanácsolják, ne menjenek át Moldvába, mert ott mocsok van, s az emberek is egészen másak. A magyarokat szeretettel fogadják, s büszkén mesélnek arról, hogy egykor Bukovina is az Osztrák–Magyar Monarchia része volt.

Vannak azonban nyilvánvaló hasonlóságok is az említett három megyében: a Bákó városát Suceava megyeszékhellyel összekötő európai út menti településeken tucatnyi új vagy félkész állapotban lévő családi ház mellett haladunk, melyek udvarain vagy a porták előtt többnyire olasz rendszámú gépkocsik parkolnak, az utcán pedig szinte kizárólag idősek járnak. Egyértelmű, hogy a térségből legtöbben (főleg a fiatalabb korosztály) külföldön – a helybeliek szerint főleg Olaszországban és Spanyolországban – vállalnak munkát, az öszszegyűjtött pénzből pedig a szülőfaluban építkeznek. Egy szűkre szabott, alig 24 órás bukovinai látogatás alkalmával az átutazó arra következtethet, hogy Bukovinában a zöldség- és gyümölcstermesztés, valamint az állattenyésztés mellett nagyon sokan el tudnak boldogulni a vendéglátásból is. Példaértékű, ahogyan a Bukovina-brand égisze alatt a térség fejleszteni tudta infrastruktúráját és ezzel párhuzamosan a turizmusát. Elgondolkodtató, hogy míg a helyi lapoknak nyilatkozó ellenzéki párti képviselők azt róják fel a Suceava megyei önkormányzat vezetőinek, hogy túl sok közpénzt költenek a régió népszerűsítésére, vagy hogy nem eléggé egységesek a bukovinai turizmusfejlesztési tervek, a székelyföldi megyékben a román politikusok körében már az is általános felháborodást kelt, ha a történelmi régió határában Székelyföld-táblát állítanak fel.

Egy ilyen kirándulás után tűnik igazán abszurdnak és érthetetlennek, hogy egy olyan országban, ahol egy lépten-nyomon Bukovina-táblákkal körberakott régió virágozni tud, és ahol többek közt a kormány által kibocsátott határozatokban megjelenik a Ţara Haţegului (Hátszeg vidéke), Ţara Silvaniei (Szilágyság), Ţara Almăjului történelmi régió neve, vagy a belügyminisztérium egyik egységét, a Brassó megyei katasztrófavédelmi felügyelőséget hivatalosan Barcaságról (ISU Ţara Bârsei) nevezik el, napjaink markáns politikusai hallani sem akarnak a Székelyföld létezéséről.

Hányatott történelem

A történelmi Bukovina északi része Ukrajnához, déli része Romániához tartozik. Míg az 5. században avar fennhatóság alatt volt, a 7. században szlávok települtek be, majd a 14. századig a régiót a kijevi nagyfejedelemség uralta. 1349–1384 között Moldvával együtt a lengyel királysághoz tartozott, majd az 1541-es török megszállásig hol lengyel, hol moldvai uralom alatt volt. A madéfalvi veszedelem után, 1764-ben székelyek ezrei vándoroltak át a Kárpátokon, sokan bukovinai településeken találtak új otthonra. Lengyelország feloszlása után területe felett németek, osztrákok és oroszok osztoztak. Bukovina 1849-ben osztrák tartománynyá válik, majd a kiegyezést követően az Osztrák–Magyar Monarchia részét képezi az első világháború végéig, amikor Erdéllyel együtt Romániához csatolják.

2011. augusztus 19., péntek

Augusztus 20.


Szent István hagyatékának őrzői vagyunk

Minden népnek szüksége van olyan történelmi személyiségekre, akiknek életére csodálattal és tisztelettel tekinthet, halála után pedig oltalmazójáknak érezheti.

A Kárpát-medencei magyarság és a vele együtt itt élő nemzetek egyik ilyen kiemelkedő egyénisége István király. Alakját már életében legendák övezték, s bár széthúzást és viszálykodást nem tűrve, kemény kézzel uralkodott, alattvalóinak túlnyomó része szeretettel és alázattal tekintett rá. Személyében ugyanis nem csak a kérlelhetetlen uralkodót látták, hanem az országot és annak népét védelmező államférfit és hadvezért is.

Szent István volt ugyanis az, aki megteremtette a Kárpát-medence egészét magába foglaló korona alatt központosított, korszerű, független, keresztény Magyar Királyságot.

Ugyancsak ő volt az, aki felismervén a hit megtartó erejét és a tudás szükségességét egyházmegyéket alapított, püspökségeket szervezett, templomokat, kolostorokat, apátságokat építtetett. Ez utóbbiak keretén belül iskolák alakultak, s megindult a latin írásbeliség tanítása és az európai keresztény kultúra elsajátítása. Az itt végző diákokból pedig nem csak papok és hittérítők váltak, hanem a királyság és vármegyék műveltséggel s tudással rendelkező főemberei is soraikból kerültek ki. Segítségükkel átszervezte és hatékonyabbá tette az udvar szerkezetét, új főváros épült, s az állam zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében törvénykönyvet szerkesztett, adókat vetett ki. Uralkodása alatt megerősödött, fejlődött és virágzott az ország.

Az sem véletlen, hogy éppen augusztus huszadikán emlékezünk rá, és ünnepeljük őt, ugyanis ez a dátum már a keresztény királyság létrehozásának hajnalán különleges jelentőséggel bírt a magyarság életében. A néphit ekkorra teszi a málnaszüret kezdetének és a gólyák útra kelésének időpontját, István uralkodásának ideje alatt pedig Nagyboldogasszony napján, vagyis augusztus 15-én ült össze Székesfehérváron a királyi tanács. Az országgyűlés elődjének tekinthető törvénylátó napok szintén ekkor kezdődtek, és első szent királyunk földi zarándoklata is 1038. augusztus 15-én ér véget. Méltó utódja, a lovagkirályként emlegetett László (1040?–1095) kérésére, VII. Gergely pápa engedélyével, Istvánt 1083. augusztus huszadikán avatták szentté a székesfehérvári bazilikában. A halála után szintén szentek közé emelt László valószínű, hogy a hagyományok figyelembevételével és az Istvánra való emlékezés s Nagyboldogasszony napja tudatos szétválasztásának szándékával jelölte ki ezt az időpontot. A törvénylátó napok kezdetének szintén huszadikára való módosításával még nagyobb nyomatékot adott neki, az 1092-es szabolcsi zsinaton pedig hivatalosan is ünneppé nyilváníttatta ezt a napot. Bár a felsorolt lépések által megteremtődött a Szent István-kultusz kialakulásának minden feltétele, s a nép lelkében is elevenen él a király emléke, egyházi ünnepként csak Nagy Lajos (1326–1382) uralkodásának kezdetétől szerepel a naptárakban.

Mohács után (1526) a mai napig az ő személye jelentette és jelenti a magyar egység, felemelkedés és nagyság szimbólumát, ugyanakkor a másokat védelmező, befogadó- és segítőkészséget is.

Megnyugtató és örvendetes, hogy nemzetépítő szent királyunk ünnepén évről-évre nagyobb tömeg verődik össze a Perkőn álló ősi kápolnánál. A lélek hívó szavára megvalósuló együttlétünk ugyanis azt sugallja, hogy Szent István hagyatékának szolgasorsba soha bele nem nyugvó őrzői vagyunk, és azok is maradunk mindörökre.



**********


Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot.

Élete végén a beteg király azon a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és 1038-ban ő maga is azon a napon halt meg.

Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István (még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.

I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. István kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Namurban és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa akkor elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart.

1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, és így a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (1740-1780) ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfej-ereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.

István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen találták a koporsójában, és már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, később (1590 körül) a raguzai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak rá, talán még IV. Béla vitette oda menekülése során. (A Szent Jobb ezüst ereklyetartóját 1862-ben készítették, ma Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik.)

Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált.

Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását.

A két világháború között az ünneplés kiegészült az össz-nemzeti célkitűzésre, a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel. Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a nyilasok Nyugatra menekítették. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947-ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. (A Szent Korona csak 1978-ban került vissza az Egyesült Államokból.)

A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, és ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, inkább tartalmilag újította azt meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új - szocialista - államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.

A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Szent István napját emelte a Magyarország hivatalos állami ünnepe rangjára.

2011. augusztus 10., szerda

555 éve halt meg Hunyadi János




Ötszázötvenöt éve, 1456. augusztus 11-én halt meg Zimonyban Hunyadi János, a törökverő hadvezér, Magyarország kormányzója.

Származása vitatott, miként születésének ideje és helye is: vélhetőleg 1407 körül láthatta meg a napvilágot. Családja két évvel később kapta meg Zsigmond királytól Hunyad várát, innen a Hunyadi név. Apródéveit Ozorai Pipo, majd Lazarevics István szerb despota udvarában töltötte, 1430 körül vette el Szilágyi Erzsébetet. Zsigmond király kíséretében jutott el Itáliába, ahonnan 1434-ben már lovagként tért haza. 1437-ben elűzte Szendrő vára alól a törököt, ezért több birtokot és királyi tanácsosi címet kapott. 1438-ban szörényi bán és temesi gróf lett.

Albert király 1439 októberében meghalt, de özvegye 1440 februárjában gyermeknek adott életet. A csecsemő V. (Utószülött) Lászlót megkoronázták ugyan, de a török fenyegetéstől tartó rendek Ulászló lengyel királyt hívták meg a trónra, akit szintén megkoronáztak. Hunyadi Ulászló pártjára állt, és Bátaszéknél megverte Erzsébet híveit. A hálás király Nándorfehérvár kapitányává, erdélyi vajdává tette, és rábízta a Délvidék védelmét, amihez megkapta a királyi sójövedelmeket.

Hunyadi sorozatos győzelmeket aratott a török ellen. 1443-44-es hosszú hadjárata után, amelynek során Szófiát is bevette, egész Európa hősként ünnepelte. Ulászló azonban a törökkel kötött békét megszegve 1444-ben ismét hadba szállt, és Várnánál katasztrofális vereséget szenvedett. A csatában elesett a király is.

A gyermekkirály V. Lászlót Frigyes osztrák herceg nem engedte szabadon, így a rendek 1446-ban Hunyadit választották kormányzóvá. Ő megpróbálta helyreállítani az ország egységét, de az oligarchák támogatása híján kudarcot vallott, és 1448-ban Rigómezőnél ismét vereséget szenvedett a töröktől. 1453-ban lemondott a kormányzóságról, de továbbra is a legmagasabb rangú főúr maradt országos főkapitányként és a "királyi jövedelmek kezelőjeként".

Ugyanebben az évben II. Mohamed szultán elfoglalta Konstantinápolyt, és tudni lehetett, hogy ezután Magyarország meghódítására készül. A törökök 1456-ban százezres haddal indultak a Délvidék kulcsát jelentő Nándorfehérvár ellen, s úgy tűnt, útjukba csak Hunyadi állhat. A hírre keresztes hadjáratot hirdettek ugyan Európában, de katona kevés érkezett; Magyarországon az olasz Kapisztrán János toborzott keresztes sereget.

Hunyadi ismét tanúságot adott hadvezéri képességeiről: az ostromlott vár felmentésére sietve flottájával áttörte a dunai hajózárat, és végül fényes győzelmet aratott a sokszoros túlerőben lévő törökök fölött. A diadal évtizedekre megállította a törökök európai terjeszkedését, emlékére vezette be a pápa az Úr színeváltozása ünnepet - a déli harangozást azonban könyörgésként még az ütközet előtt rendelték el, és csak a győzelem hírére lett a hálaadás kifejezője.

A diadalt nem sikerült kiaknázni, Hunyadi néhány héttel később, 1456. augusztus 11-én a táborában kitört pestisjárvány áldozatául esett. A gyulafehérvári katedrálisban temették el, fia, Hunyadi Mátyás egyik legnagyobb magyar király lett. Hunyadi Jánost Zrínyi "minden vitéz ember példájának" nevezte, Arany azt írta róla: "Idegen nép hőse is lett, / Legjobb hőse a magyarnak".

Moldáviában támogatját a Székelyföld Függetlenségét




Moldáviában a Székelyföld Függetlenségét támogató falragaszok jelentek meg. Bár még nincs tél a Moldáviai Köztársaságban sem, de gondos angyalkezek feldíszítették a fővárost és más városokat is. Nagyon sok helyre ragasztottak a városokban fehér lapokat, rajta Székelyföld térképével, amelyen hold és nap található, a felirat pedig a lapon: "TARA SECUIASCA - SUSTINEM INDEPENDENTA" (Székelyország - Támogatjuk a függetlenséget). A "Patriotism" (Hazafiság) portál szerkesztői elmondták, hogy mindaközben, hogy a romániai sajtó azt szajkózza, hogy a moldáviai állampolgárok románok és egyesülni akarnak Romániával, a helyi viszonyok meghazudtolják ezt az állítást. Kifejtették azt is, hogy a civil szférában nagy népszerűségnek örvend Székelyföld függetlenségének az ötlete és a Moldáviai Köztársaságban található hazafias szervezetek folytonos kapcsolatot tartanak fenn, székelyföldi és magyarországi, hasonló szervezetekkel.

2011. augusztus 9., kedd

Magyar állampolgárokat vettek őrizetbe Kolozsváron




Egy miskolci kirándulócsoport magyar feliratú helységnévtáblával fényképezkedett Kolozsváron. A rendőrség szerint nem kellett volna.

A magyarországi csoport - négy férfi, egy nő és egy 10 éves gyerek - erdélyi kirándulásról indultak haza, és megálltak Kolozsvár bejáratánál, ahol fényképezkedni kezdtek egy "Kolozsvár" feliratú helységnévtáblával, amit egy ócskapiacon vásároltak. A kolozsvári rendőrség őrizetbe vette őket közerkölcs elleni vétség és csendháborítás vádjával.

"Mi nem vagyunk románellenesek. Letartóztattak, mint valami bűnözőket, és ujjlenyomatot vettek tőlünk. Elvették az iratainkat, és nem tudjuk, mikor engednek el. Nem tettünk semmi rosszat. Nekünk "Cluj-Napoca" nem jelent semmit, de "Kolozsvár" a történelmet jelenti.

Csak fényképezkedni akartunk a táblával, nem otthagyni. Magunkkal vittük volna. Máskülönben van egy másik táblánk is, Torda magyar nevével. Magyarországon ezért nem büntetnének meg" - mondta el az őrizetbe vett Miklós Árpád matematika-fizika tanár.
************
Két magyar állampolgárságú férfi ellen emeltek vádat közerkölcs elleni vétség és csendháborítás miatt a kolozsvári magyar nyelvű táblaelhelyezési ügyben.

Tegnap hat miskolci turistát - négy férfit és egy gyerekes anyát kísért be a kolozsvári rendőrség (az anyának és a tízéves gyereknek nem kellett részt vennie a kihallgatáson) -, miután rajtakapták őket, hogy Kolozsvár bejáratánál magyar nyelvű, Kolozsvár feliratú táblát helyeztek el.

A Mediafax hírügynökség tegnapi késő esti tudósítása szerint két férfi ellen vádat emeltek, a másik kettő tanúként fog megjelenni.

A négy magyarországi férfit - az 56 éves M. Árpádot, a 43 éves B. Lajost, a 27 éves M. Árpád Ferencet és az 53 éves T. Leventét - több mint nyolc órán át hallgatták ki a kolozsvári 6-os számú rendőrörsön.

"A Kolozsvár feliratú tábla felszerelésével gyanúsítható négy magyar állampolgár közül kettő ellen vádat emeltek közerkölcs elleni vétség, illetve közrend- és csendháborítás miatt. Elkezdődött a bűnügyi eljárás, az eljárás ideje alatt szabadlábon védekezhetnek. A másik két személyt tanúként kezelik. Aktájukat átküldik a Kolozsvári Bíróság melletti ügyészségre" - nyilatkozták a Mediafax hírügynökségnek meg nem nevezett törvényszéki források.

A rendőrök elmondása szerint a négy magyarországi férfi azt vallotta: a Jobbikos Szegedi Csanád által kiadott Barikád nevű lap internetes versenyén vettek részt. A versenyzőknek minél több erdélyi város bejáratánál kell lefényképezniük magukat magyar nyelvű helységnévtáblával.

2011. augusztus 3., szerda

El tudja tartani magát Hargita és Kovászna megye




Jelzésértékűnek tartják Hargita és Kovászna megye elöljárói a Gândul hírportálon megjelent adatokat, melyek szerint a két székely megye a középmezőnyben helyezkedik el az államkasszába befizetett és onnan viszszakapott pénzek tekintetében. Borboly Csaba Hargita és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök szerint az internetes újság adatai azt támasztják alá, amit maguk is számtalanszor hangsúlyoztak: a székely megyéket nem az állam tartja el, képesek megállni a saját lábukon. Ugyanakkor úgy vélik, a kormánynak a jelenleginél több pénzt kellene kiutalnia a térségnek, hogy behozza az elmúlt évtizedek lemaradásait, amikor a kommunista rezsim tudatosan alulfinanszírozta a magyarlakta megyéket.

A Gândul írása szerint 2010-ben a különböző megyék és Bukarest 31,89 milliárd eurót fizettek be az államkasszába a különböző adók és illetékek formájában. A kormány 8,216 milliárd eurót osztott vissza számukra a személyi jövedelemadókból, a hozzáadottérték-adóból (áfa) elkülönített pénzből, illetve kormánytámogatások révén, írja a hírportál pénzügyminisztériumi adatokra hivatkozva. Mint állítja, a különböző szubvenciók ugyanakkor 1,23 milliárd eurót tesznek ki, a bruttó hazai termék (GDP) alig egy százalékát. Az újság számításai szerint a megyék általában egynegyedét kapják vissza az adókból és illetékekből befizetett pénznek, azonban a kormánytámogatásokkal kiegészülve ez az arány jelentősen eltér a különböző megyék között. Míg Bukarest a befizetett összeg 26 százalékát kapja viszsza, az ország egyik legszegényebb régiójaként számon tartott Vasluiba a befizetett összeg 89,3 százaléka tér vissza. Ráadásul a főváros az általa befizetett összegből 28 évig tudná finanszírozni a moldvai megye teljes költségvetését. Bukarest mellett a környező Ilfov, illetve a leggazdagabbakként számon tartott Kolozs és Temes megye kapja vissza a legkevesebb pénzt az államtól, az erdélyi megye a befizetett összeg 37,4, a bánsági a 37,7 százalékát.

Gazdagabbak, mint hitték



Meglepő módon azonban a Gândul által megjelentetett adatok teljesen ellentmondanak a román politikusok által előszeretettel hangoztatott, az autonómiatörekvéseket megkérdőjelező szlogeneknek, melyek szerint a székely megyéket a román állam tartja el, annyira szegények, hogy nem képesek a saját lábukon megállni. Az internetes újság adatai szerint Hargita megye a befizetett pénz „csupán” 59,5, míg Kovászna 60,5 százalékát kapja vissza az államtól, és ezzel a középmezőnyben helyezkedik el számos moldvai, dobrudzsai vagy havasalföldi megyét megelőzve.

A székelyföldi elöljárók szerint bár a Gândul számításai nem elég alaposak, mindenképp jelzésértékűek, és azt bizonyítják, hogy a székely megyék több pénzt fizetnek be, mint amennyit visszakapnak, tehát képesek lennének eltartani saját intézményeiket. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök a Krónikának elmondta, bár sajnálatos módon Romániában nincs olyan intézmény, amely átlátná a különböző adónemek ki- és befizetését, megyei szintű visszaosztását, a Gândul kimutatása jelzésértékű, azt sejteti, hogy a székelyföldi erőfeszítések eredményesek, és a térség nemcsak a bruttó termék tekintetében, hanem a megyei visszaosztás alapján is a középmezőnyben van. „Ebből is kiderül, hogy kevesebb pénzt kapunk vissza, mint amennyit befizetünk, és ez feljogosít arra, hogy még több pénzt követeljünk Bukaresttől” – jelentette ki Borboly Csaba, aki szerint a két megyét a kommunizmus évtizedei alatt elszenvedett hátrányos megkülönböztetésért is kárpótolni kellene. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök szerint a székely megyéket évtizedekig tudatosan próbálták elsorvasztani, még tíz évvel ezelőtt is igaz volt a megállapítás, hogy az egész országban jobb utak vannak, mint a magyarlakta térségben. Ezt a hátrányt kell ledolgozni, és az elmúlt két-három évben ez egyre jobban sikerül, hangsúlyozta Tamás Sándor. Hozzátette, az elmúlt két-három évben egyértelműen javult a helyzet, míg korábban a székely megyék országos viszonylatban 0,9–1 százalékot kaptak közberuházásokra, az elmúlt években ezt sikerült 3,5–4 százalékra feltornázni. Borboly Csaba ugyanakkor úgy véli, a hírportál adatai a decentralizáció szükségességét is bizonyítják, hiszen a pénz egy részét a felesleges, „vízfejű” bukaresti intézmények pazarolják el. „Bukarestben nem tudják, melyik székelyföldi falu melyik utcáját kell csatornázni, ha helyben dönthetnénk, hatékonyabban költenénk el a pénzeket” – szögezte le a Hargita megyei önkormányzat elnöke.

„Szolidáris” kolozsváriak



Az erdélyi megyék közül a régió leggazdagabbjának tartott Kolozs megye fizeti be a legtöbbet, és kapja vissza a legkevesebbet az államkasszából, de Alin Tişe megyei tanácselnököt ez nem zavarja. „Itt a szolidaritás elvéről van szó. Természetesnek tartom, hogy az állam jobban támogassa azokat a megyéket, akiknek nehézségeik vannak. Az országot egységesen kell fejleszteni, egyensúlynak kell lennie” – nyilatkozta a hírportálnak a Kolozs megyei önkormányzat elnöke, hangsúlyozva, hogy a megyei elöljárók nem várhatják állandóan Bukarest segítségét, saját bevételi forrásokról is gondoskodniuk kell. Kolozs megye ezt uniós forrásokból próbálja beszerezni, jelenleg 400 millió euróra vannak projektjeik, tette hozzá a tanácselnök. Helyettese, az RMDSZ-es Fekete Emőke kicsit másként látja a kérdést, szerinte a térségnek több pénzt kellene kapnia. „Kolozs megyében regionális fontosságú intézmények működnek, ezért a decentralizáció nem merülhet ki abban, hogy leosztják a feladatokat, ezekhez hozzá kell rendelni a szükséges anyagi forrásokat is” – nyilatkozta az alelnök. Ugyanakkor elmondta, a megyei tanács költségvetésének csak egy része származik a központi költségvetésből, és arra sincs rálátásuk, hogy a kormány pontosan mennyit oszt vissza a megyének, hiszen az állam nemcsak a megyei önkormányzatot és az alárendeltségébe tartozó intézményeket támogatja, hanem a kormány alárendeltségébe tartozó intézményeket is, mint a prefektúra vagy a megyei közegészségügyi hatóság. Tişe szerint a megye költségvetéséből mintegy 100 millió eurót, azaz a büdzsé 60 százalékát a szociális és az alárendelt intézmények fenntartására fordítják.

Túlzottan támogatott bihariak?



Hasonlóan szociális szolgáltatásokra költi költségvetése nagy részét a szomszédos Bihar megye is, amely a befizetett pénz 53,1 százalékát kapja vissza, és ezzel a középmezőnyben található. Szabó Ödön RMDSZ-es megyei tanácsos szerint azonban a megyei önkormányzat költségvetése szempontjából ez a számítás nem jelent sokat, hiszen a visszautalt pénz összege már január óta szerepel a költségvetésben, és az sem mindegy, mire költik azt. A megyei tanács háromfelé fektetheti be azt: szociális célra, útkarbantartásra, illetve az intézmények fenntartására. Az első tulajdonképpen a megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatóságot jelenti, ez a megye legnagyobb intézménye, amely a fogyatékkal élőket segítő központokat is fenntartja – erre költik a legnagyobb összeget. „Mivel a megyének nincsenek saját adói és illetékei, mint a helyi önkormányzatoknak, nem gazdálkodhatunk például visszautalt útadóból. Az államkasszából kapott pénzt kátyúzásra fordíthatjuk” – fogalmazott Szabó Ödön, aki szerint a kulturális intézmények, speciális iskolák fenntartására fordítható összeg a megyében bejegyzett dolgozók személyi jövedelemadójának, illetve az áfának egy részéből jár vissza.

Egyébként a határ menti megye fejlettségéhez képest jelentős összeget kap vissza az államtól, ami valószínűleg az itteni politikusok által kifejtett lobbinak köszönhető. Vasile Blaga volt belügyminiszter, a nagyobbik kormánypárt főtitkára bihari, akárcsak Cseke Attila egészségügyi miniszter, aki szinte hetente felavat valamit a térségben. Talán ennek köszönhető, hogy kormánytámogatások tekintetében Bihar megye vezet. A Gândul szerint a kormány tavaly 1,23 milliárd euró támogatást nyújtott a fővárosnak és a különböző megyéknek, átlagosan 56 euró pótlék jutott egy lakosra – ebben a fűtéspótlék mellett a mezőgazdasági területekre, illetve a kis- és közepes vállalkozóknak nyújtott támogatás is benne van. A bihariak azonban szinte ennek kétszeresében részesültek, itt 104 eurós támogatás jutott egy lakosra, összesen 62,2 millió euró. Az összeg nagyságát tekintve Kovászna megye kapta a legkevesebbet, 13,3 millió eurót, ami lakosonként 60 eurót jelent.

Nem mindegy, hogyan számolnak



Szatmár megye 20,1 millió euró pótlékban részesült, ez lakosonként 55 eurót jelent. A partiumi megye egyébként a Gândul adatai szerint a befizetett összeg 58,5 százalékát kapja vissza az államtól. Csehi Árpád Szatmár megyei tanácselnök, aki jelenleg külföldön tartózkodik, a Krónikának elmondta: Szatmár a középmezőnyben van, azaz aránylag többet kap vissza, mint a sokat befizető, gazdaságilag fejlett megyék, mint Kolozs, Temes, Brassó vagy Konstanca, és kevesebbet, mint a moldvai megyék, ahol a visszaosztás aránya igen magas. Kifejtette: ahhoz, hogy értékelni tudja az adatokat, tudnia kellene például azt, hogy a számításban szerepelnek-e az úgynevezett nagybefizetők, a nagy összegeket adózók. Ezek a vállalatok, melyek a megye gazdaságának jelentős részét képezik, bár Szatmárban vannak bejelentve, közvetlenül Bukarestnek fizetik az adót. Csehi szerint az sem mellékes, hogy támogatások címszó alatt mit ért a pénzügyminisztérium, azaz hogy benne vannak-e a nagy összegű útfelújítási munkálatok költségei.