Tőkés László: elegem van az ellenem zajló hajtóvadászatból!

               

„Elegem van Romániából” – írta tizenöt évvel ezelőtt Sabin Gherman. A Steaua României érdemrend ürügyén való meghurcoltatásom nyomán én is ezt mondhatnám  de magyar létemre ugyanezt nem mondhatom, mert szavaimat rögtön félremagyaráznák, és „románellenesnek” nyilvánítanák. Hadd mondja tovább tehát Sabin Gherman és az a három-négy millió népi román, aki megelégelte a posztkommunista Románia nyomorát, és a túlélés érdekében a Nyugat fejlettebb országaiba költözött...

Nekem magamnak is elegem van azonban abból, hogy közel egy negyed századdal a Ceauşescu-diktatúra bukása után ugyanazok az elvtársak, ugyanazokkal a módszerekkel folytatnak hajtóvadászatot ellenem, és pártutasításra, pártfeladatként törnek pálcát a fejem felett. 

November 20-án kísérteties élményben volt részünk Bukarestben. Huszonnégy év után ugyanaz a Kincses Előd ügyvéd vett védelmébe Victor Ponta pártvezér és miniszterelnökkel szemben, aki 1989-ben, Temesváron Nicolae Ceauşescu kondukátor ellenében látta el védelmemet.

Ceauşescu hírhedt titkosszolgálata visszaüt. Egykor a Securitate 2. Ügyosztályának 3. csoportfőnöksége keretében működött a „Német nacionalisták és fasiszták” elnevezésű alosztály, mely Herta Müller és német sorstársai megfigyelésével foglalkozott. A „Magyar irredentákra” szakosodott igazgatóság viszont velünk szemben volt hivatott megvédeni a nacionálkommunista román rezsimet. Oly hosszú idő után egyenesen hátborzongató, hogy a kétharmados többséggel regnáló Ponta-kormány megintcsak az „irredenta magyaroktól” félti Erdélyt – ez esetben pedig engem vádol azzal, hogy „románellenes” magatartásommal és cselekedeteimmel veszélyeztetem Románia területi egységét és integritását.

A Steaua României érdemrend becsületbíróságának szerdai ülése és döntése híven jelzi a romániai demokrácia jelenlegi állapotát. Egyedi voltában is hiteles indikátora annak, hogy országunkban egy posztcseaususzkánus és egy posztszekurista rezsim van hatalmon, mely a rendszerváltozás temesvári örökségével együtt a kisebbségi magyarság jogainak biztosítását is megtagadja.

Elegünk van abból az antiszemita és xenofób típusú magyarellenességből, mely a Ceauşescu-féle homogenizációs politika gyakorlatának megfelelően országunk egyre súlyosbodó válságáról a „magyar kártya” – ismételt – bevezetésével akarja elterelni a figyelmet.

Elegünk van a kommunizmusból, melynek jogutódai a román nemzeti érdek védelme ürügyén éppen a nemzet jövőjét áldozzák fel korrupt hatalmi pártpolitikájuk oltárán.

Hol voltak 1989-ben Victor Ponta, Corina Creţu és Mircea Geoană, valamint vádaskodó és bíráskodó elvtársaik, akik most, ahelyett hogy a kommunizmus és a forradalom idején elkövetett tömeggyilkosságok tetteseit vonnák felelősségre, mondvacsinált vádak és okok alapján csúfolják meg Temesvár szellemét, és próbálják a magyarok ellen fordítani a románokat?

Ami november 20-án történt Bukarestben, az része és egyenes folytatása annak a jogállami és alkotmányos válságnak, amely miatt 2012-ben az Európai Unió ismételten elmarasztalta Romániát. Az Alkotmány által biztosított szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánítás és a védelem alapvető emberi joga szenvedett sérelmet a Steaua României becsületbíróságának eljárása rendjén. Ezzel együtt a romániai magyarság jogainak legitim védelmezése miatt büntet a Párt és a Securitate.

Idén nyáron, Tusnádfürdőn, Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében Magyarország védhatalmi szerepvállalását kértem az erdélyi magyarság érdekében. A történtek után az eddiginél is indokoltabb, hogy kérésem megismételjem. A nacionalista, posztkommunista hatalom represszív magatartása, általános magyarellenessége és autonómia iránti visszautasítása láttán nemcsak Magyarország, hanem Európa törvényes védelmére is igényt kell tartanunk – részeként az Unió és földrészünk valamennyi kisebbségi nemzeti közösségét megillető demokratikus jogvédelemnek.
„Románia csillaga” elvörösödőben…

Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája 

Ne játsszunk a székelyekkel-Román újságíró méltatja a székely menetelést

          

Mi a rossz abban, ha egy hagyományaiban, kulturális értékeiben, műveltségi szintjében egységes közösség egy adott pillanatban bizonyos fokú autonómiát óhajt a központtal szemben?

Az ő autonómiájuk több embert vonz, mint a mi ereklyéink. Több mint százezer ember alkotott ötvenvalahány kilométeres élőláncot, ezeket a számadatokat, tényeket, akár tetszik, akár nem, figyelembe kell vennünk. Azon egyének Románia állampolgárai számát képviselik, akik Székelyföld autonómiáját támogatják.

 A ma­gyarok ismét feladták a leckét nekünk hazafi­ságból és összefogásból Nem egyszerű feladat ekkora tömeget összegyűjteni egy cél köré.

 A tavalyi megatüntetéseken, melyek a Boc- és az Ungureanu-kabinet bukásához ve­zettek, or­szágszerte alig három-négyezer ember vett részt, s a Szociál-Liberális Unió legnagyobb kampánygyűléseire sem tudtak nyolc­ezernél több személyt mozgósítani az egész országból. A manapság divatos környezetvédelmi tüntetésekre sem tudnak a Kovászna megyei felvonulók tíz százalékánál többet összetoborozni. Hasonlítsák össze Miticăék Szent Piroska ereklyéje vagy Szent Demeter koporsója előtt kígyózó két-három kilométeres sorait, a múlt hét végi háromszéki több mint 50 kilométeres élőlánccal.

 Mindezt annak az érvnek az alátámasztásaként soroltam fel, hogy nem játszadoz­hatunk a székelyekkel és életterük köz­igazgatási autonómiájára való törekvésükkel.

Egy ilyen szervezőképességgel rendelkező etnikumot nem lehet ignorálni. Továbbá, üzene­tüket nem lehet félremagyarázni, és kizárólag nacionalista szemszögből értelmezni. Amikor közigazgatási autonómiáról beszélünk, úgy hiszem, a székelyek bizonyos elveit az egész ország területén alkalmazni kellene. Nehogy azt gondoljuk, hogy a székely vezetők kerekekre akarják helyezni, majd a Pannon-síkságig gu­rítani Kovászna, Hargita megyét és Maros egy részét.

Alapvető dolgot akarnak. Szeretnék, hogy saját portájukon ők legyenek az urak. Maguk döntsenek saját érdekeikről, és ne a buka­resti bárók, hogy szabadon rendelkezhes­senek és gazdálkodhassanak erőforrásaikkal, hogy ne nekik kelljen eltartaniuk a teleormani vagy a vaslui-i szociális gondozottakat. Szóval, hogy jövedelmeiket maguk kezelhessék annak a közösségnek a javára, amely megtermelte.

Úgy gondolom, követeléseik ésszerűek, és nem értem, miért nem kérjük mindannyian, erdélyiek, bánságiak, dobrudzsaiak, moldvaiak, oltyánok, munténiaiak, bukovinaiak ugyanezt? Mi a rossz abban, ha egy adott pillanatban a hagyományai és kulturális értékei által összekötött közösség a központtól való függetlenséget óhajtja? 

Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben Bukarest sokat veszítene, hisz nem a pártbárók és a pártklientúra érdekei szerint oszthatná szét a közpénzeket. A régiók maguk határoznák meg prioritásaikat. A képviselet sokkal jobb lenne, a politika és üzleti szféra összefonódása átláthatóbbá válna.

 Így szemlélve a dolgokat el kell ismernünk, hogy a székelyek nem valami nyomorult szeparatisták, akik ki akarnak tépni egy darabot az ország „szent testéből”, inkább úttörők, akik jóval a környezetvédők és ereklye­csókolgatók előtt megértették a regionális autonómia előnyeit.

Ui.: Egyúttal a székelyek is megszabadulhatnának azoktól a korrupt vezetőiktől, kik el­dambovicásodtak a hol szervezetként, hol pártként működő RMDSZ-ben és a belőle kiszakadt pártocskákban...

ŞTEFAN CIOCAN
(Glasul Hunedoarei)

Valentin Stan: jogos a székely autonómiatörekvés

              

 A székelyek autonómiaigénye jogos, de erről nem egymást, hanem a románságot kell meggyőzniük – vélekedett Valentin Stan történész, politikai elemző, a Bukaresti Tudományegyetem professzora abban a televíziós interjúban, amelyet a Székelyek Nagy Menetelése kapcsán adott pénteken az MTVA bukaresti stábjának.

A történész emlékeztetett arra, hogy a székelységnek a románok ígértek autonómiát. 

Utalt arra, hogy Románia 1919-ben Alexandru Vaida-Voevod miniszterelnök révén szerződést írt alá az Antanttal a kisebbségek védelméről, és ebben vállalta, hogy etnikai autonómiát biztosít a szászoknak és a székelyeknek oktatási és vallási kérdésekben.

Abban a pillanatban ez az egyezmény előfeltétele volt annak, hogy nemzetközi szinten elismerjék Románia kiegészülését, az egységes román nemzetállam létrejöttét – mutatott rá a történész.

Hozzátette: az Erdély Romániával való egyesülését kimondó 1918. december 1-jei román nemzetgyűlés kiáltványa is teljes nemzeti szabadságot ígért Erdély népeinek. Mint kifejtette, ekkor többek közt Iuliu Maniu – az egyesülés atyjának tekintett román politikus – is aláírta, hogy az erdélyi népeknek joguk lesz az anyanyelvű közigazgatáshoz és igazságszolgáltatáshoz, valamint számarányos képviseletet kapnak nemcsak a törvényhozásban, hanem Románia kormányában is.

Ezek az emberek, akik létrehozták Nagy-Romániát, úgy értékelték, hogy az autonómia megerősíti az államot, mert ők a Monarchiában éltek, és ők sem kapták meg azt, amit a magyaroknak meg kellett volna kapniuk ezeknek a dokumentumoknak az alapján. Tudták, hogy egy állam csak akkor lehet erős, ha minden polgárát képviseli, és ehhez figyelembe kell vennie minden polgára követelését – magyarázta a bukaresti professzor.

Szerinte indokolatlan dolog 2013-ben félni az autonómiától, ha azok az elődök, akik az egyesülést megvalósították, ebben a román állam megerősítését látták.

Arra a kérdésre, hogy vajon megértette-e a románság a Székelyek Nagy Menetelésének üzenetét, a székelyek autonómia-követelését, Valentin Stan nemmel válaszolt.

Nem tudják ezt megérteni. Az átlagromán gondolkodásmódja egy olyan közegben alakul ki, amelyben ez a kérdés nem szerepel napirenden, vagy eltorzítva jelenik meg – magyarázta.

Úgy vélekedett, a román politikus-társadalom és az elit nagy része az autonómiát az elszakadás fogalmával azonosítja, és minden olyan lépést, amely a székelység etnikai, területi autonómiája felé vezet, úgy értelmezi, hogy azzal a székelyek ki akarják vonni magukat az állam ellenőrzése alól.

Amíg az autonómia a román állam tagadását jelképezi számukra, amíg az autonómia egy másik államberendezkedésbe való szökési kísérletet jelent, addig a románok félelemmel tekintenek rá, és a román állammal szembeni hűtlenség bizonyítékaként értékelik – mutatott rá.

Arra a kérdésre, hogy honnan ered ez a félelem, Valentin Stan azt mondta: a románokat így nevelik az osztálytermekben, a sajtóban és a politikai diskurzusok szintjén. Mint mondta, ennek kell megváltoznia ahhoz, hogy kialakulhasson egy etnikai párbeszédre nyitott társadalmi réteg, és az emberek megértsék a székelység autonómiaigényét. Szerinte annak is kulcsszerepe van, hogyan jelenítik meg a székelyek a céljaikat.

Nekem az a benyomásom, hogy a székelyek és általában a romániai magyarok vezetői hajlamosak arra, hogy az egymás közti viszonyukkal foglalkozzanak, mintha egymást kellene meggyőzniük – jegyezte meg.

A román történész szerint a magyar vezetőknek ehelyett többet kellene kommunikálniuk a román értelmiséggel, és ha nem is találnának támogatásra, meg kell alapozniuk az érveken alapuló párbeszédet, hidat kell építeniük a románság felé, ha el akarják érni az autonómiát.

Október 27-én a szervezők becslése szerint 120 ezren – a hatóságok állítása szerint 15 ezren – vettek részt a Székelyek Nagy Menetelése elnevezésű demonstráción, több mint 50 kilométeres összefüggő menetoszlopot alkotva egy székelyföldi országúton. A tüntetés résztvevői önrendelkezési jogukra hivatkozva Székelyföld államon belüli önkormányzását követelték.

Valentin Stan nemzetközi kapcsolatokról és az európai szövetségi rendszerekről tart előadást a Bukaresti Tudományegyetemen, doktori dolgozatát pedig a szubszidiaritásnak a kisebbségvédelemben és az európai biztonságban játszott szerepéről írta. 

MTI