BOLDOG ÚJ ÉVET !
LA MULTI ANI !
GLÜCKLICHES NEUES JAHR !
HAPPY NEW YEAR !
2021. december 31., péntek
2020. december 31., csütörtök
2020. augusztus 19., szerda
Hol van a székely haza?
Amikor egy székelynek felteszik a kérdést, hogy számára hol van a haza, akkor rendszerint zavarba jön. Ahány embert megkérdezünk, annyi választ kapunk. Legtöbbje Erdélyt, Székelyföldet, Magyarországot tartja hazájának. Olyan is kerül, aki az országot, Romániát gondolja annak. Ez utóbbiak elsősorban azok közül kerülnek ki, akik nem ismerik a magyar történelmet és kultúrát, nem volt hivatástudattal felvértezett történelem szakos tanáruk
Van, akinek szívében él a haza, másnak a lelkében, mert az 1300 éves Kárpát-medencei magyar történelmet — a 677-es, első honfoglalástól számítva — nem lehet könnyen kitörölni az érzésvilágból. Egy gerinces magyar ember nem vált nációt csak azért, mert 1920-ban megkérdezése nélkül idegen országnak ajándékozták azt a területet, amelyet apái, nagyapái és azok elődei a betörő hordákkal szemben évszázadokon keresztül védelmeztek.
Miért fájdalmas a székelynek meghatározni a haza fogalmát? Mert ő Székelyföldön él, egy olyan területen, amely az önrendelkezés elve alapján önálló államiságra lenne jogos, de erről a román alkotmányok és a nemzetközi szerződések sora nem hajlandó tudomást venni. A székelynek gyakran hallania kell a bicskarángató lebozgorozást, hazátlanozást, a csonka országban élők részéről pedig a lerománozást, leoláhozást. Ezt akkor, amikor neki van háza, hazája, ,,élete", szülőföldje. Sehol a világon nincs még egy olyan népcsoport, amely telkét, udvarát, házát életnek, életének nevezné. A székely, ha vendéget fogad, akkor ma is azt mondja: lépjen be nyugodtan az életembe! Ez magyar nyelvre fordítva azt jelenti, hogy a vendéget szívesen fogadja a telkén, az udvarában, a házában.
Nos, hol a székely haza? A székely magyar hazája a Székelyföld, lelke az egész Kárpát-medence történelme és kultúrája, anyanyelve a magyar. Számára minden neheztelés ellenére még mindig idegen nyelv a román, mert erőszakos módon, kisebbségként akarják kezelni azon a földön, ahol ő a többség. Egy olyan élettérben éli életét, amelynek történelme hozzá kötődik, ahol otthon érzi magát. Ezért fáj neki, ha senkiházi jövevények akarják megszabni az ő életét! Azért sem érezheti hazájának Romániát, mert ebben az országban még a Székelyföld megnevezést (is) tűzzel-vassal irtják. Hasonlóképp nem lehet haza az a megcsonkolt ország sem, melynek népe nemmel szavazott az egységes magyar nemzetben való gondolkodásra.
A székelynek nem maradt más hazája, csak a szülőföldje, a Székelyföld, melynek megtartásáért napról napra meg kell küzdenie, mert ez az ő sorsa, másképp nem cselekedhet. Anyagi jóléte, kultúrája, nyelvének szabad szárnyalása csak a saját ,,életében", házában-hazájában lehet, olyanban, ahol ő maga az úr. Belső önrendelkezését, autonómiáját Románia keretében is el tudja képzelni, csak hagyják, élje a saját életét!
Székelyföld volt és lesz!
Egy szép őszi napon, 2007 szeptemberében az egyik vadonatúj román püspöki székhelyen, Csíkszeredában nagy találkozóra került sor. Az összegyűlt székelyföldi román civil szervezetek és papság krémje úgy döntött, komoly, felelősségteljes emberek gyülekezeteként, hogy követelni fogják a kormánytól a román nyelv régi módszerekkel való oktatását. Az idegen nyelvként való tanítást még akkor sem tartják elfogadhatónak, ha azt maga az államelnök szorgalmazza.
A Csíkszeredában ülésezők úgy gondolták, ha a román nyelvről kijelentik, hogy az nem idegen nyelv a székelyeknek, akkor azok lelkesebben fognak tanulni románul. De elképzelésük ugyanúgy járhat, mint a harang, amelyet az 1930-as években küldtek Ó-Romániából Székelyföldre, Gheorghe Doja falujában élő székely-magyaroknak. Az ,,elnemzettelenített románok" számára küldött kis harang egy kétágú fán ücsörgött évtizedeken keresztül, mint az árva madár, amely nem tudja, hogy a sors miért vetette oda. Tény, hogy Dálnokon e harang által senki nem vált románná! Leleményes székelyeink azonban hasznát vették a kéretlen küldeménynek, igaz, lefokozták, csak iskolacsengő feladatkört kapott az ezeréves magyar államiság tiszteletére emelt iskola udvarán.
Úgy tűnik, a csíkszeredai nyelvvédők még mindig hisznek a szómágiában, ugyanúgy, mint azok, akik a harangra könnyes szemmel felíratták, hogy szeretettel küldik az elnemzettelenített román testvéreknek, arra gondolván, hogy elolvasva a szöveget, lelkiismeretük megrezdül, és hanyatt-homlok sietnek vallást és nációt cserélni. A fajelmélet fasiszta emlőin nevelkedettek utódai, a harangküldők mai zászlóvivői titokban szintén abban reménykednek, hogy a román második anyanyelvként való tanításának szorgalmazása révén fokozható a székelyek elrománosítása. De tévednek, akárcsak a harangküldők, mert a székely magyarabb a magyarnál, hosszabb távon még az autonómia jogát sem lehet megtagadni tőlük. Hisszük, hogy eljön az idő, amikor Székelyföldön a román nyelvet a magyar hivatalos nyelvvel egyenrangúként fogják oktatni.
Ne feledje se az őslakos székely, se a betelepedett román, hogy a székely harangok 1848—1849-ben ágyúként dörögtek, és ma is azt kongják: Székelyföld volt és lesz, csak akarnunk kell! E kérdésben nem szabad habozni, nem szabad félmegoldásokban gondolkodni! Régiókban, három megyében… Csak a történelmi Székelyföld lehet garancia arra, hogy bármikor meg lehet akadályozni a jogsértéseket, a már kivívott jogok korlátozását.
Nem mi veszélyeztetjük a román államiságot
Ki az áldozat, ki a bárány? Van-e szükség Székelyföld autonómiájára, önkormányzatára? Székelyföld-szerte ilyen és hasonló viták zajlanak. A székelyföldi románság jogfosztottságának emlegetése hasonlít a farkas és a bárány meséjéhez. 1923-tól nyíltan hirdeti meg a homogén román nemzetállam létrehozásának vágyát. Propagandájuk szerint — az Osztrák—Magyar Birodalomban, a bécsi döntéssel Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdélyben, de a független Romániában is — a magyarság mindig a románság sírásója volt.
Állítólag most épp a székelyföldi románokat juttatták a kétségbeesés határára.
Az áldozat szerepében megbúvó, vicsorgó román elit egy nacionalista része napjainkban is kész félrevezetni a román tömegeket, arról áradozik, hogy a székelyföldi románság bárány módra ki van szolgáltatva az erőszakos magyarosításnak. Teszik ezt akkor, amikor farkas módra állnak ugrásra készen, hogy keresztbe tegyenek, ha a székely és a magyar nemzeti közösség jogairól van szó. Hazug propagandájuk mákonya hat, mert a románság zöme ma is úgy gondolja, a magyarság túlzó követeléseit meg kell akadályozni. Nem azért keltenek hangulatot, mert féltik a néhány tízezer székelyföldi román jogait, hanem attól tartanak, hogy Székelyföld magyar népének beolvasztása nem valósul meg, ha nem szorgalmazzák a román nyelv erőszakos terjesztését, hisz ezzel a módszerrel és betelepítéssel sikerült rövid idő alatt románná változtatniuk Dobrudzsát és Erdély hatalmas térségeit. Idegesíti őket az is, hogy a székelyek élni kívánnak az önrendelkezés jogával, amely lehetetlenné tenné a beolvasztásukat és az e területen élő húszszázaléknyi románság vezető elitjének kiváltságos helyzetét.
Nemrég, az elmúlt év őszén Dan Voiculescu az erőszakos magyarosítás elleni harc bajnokaként szervezett tiltakozást a székelyföldi román iskolák felszámolása, a magyarosítás ellen. Nyugodtan teremthettek magyarellenes hangulatot, mert az bizonyos körökben hazafias tettnek számít. Kit érdekel a valóság, kit érdekel az, hogy Székelyföldön a románságnak nagyszámú közép- és általános iskolája van, és arról is keveset tud a közvélemény, hogy színmagyar településeken egy-két tanulóval román tagozatok működnek. Háromszéken például tizennyolc olyan román tagozat működik, amelyeket külön miniszteri engedéllyel tartanak fenn a helyi magyar közösségek adójából, miközben a román diákok összlétszáma alig négy és fél magyar osztálynyira rúg. Mindezt akkor, amikor a szórványmagyarság, a romániai magyar tanulók egyharmada — az 1990-es évek adatai szerint százezernél több — román iskolákban tanul, amikor a moldvai magyarság nem rendelkezhet egyetlen magyar tannyelvű állami iskolával sem.
Ki kell nyíltan mondani, hogy Erdély területének tíz százalékán, Románia területének 3,5 százalékán, a magyar határtól 300—450 km távolságra kialakítandó székely haza, a mindössze két és fél megyét magában foglaló autonómia, a saját önkormányzat, amelyben a magyar mellett továbbra is hivatalos nyelv marad a román, nem veszélyezteti a román államiságot. Ha e térségben a székely-magyar otthon érzi magát román társaival együtt, akkor szívesebben tesz meg mindent szülőföldjéért, a saját ,,életéért". Nem szabad elfelejteni: Székelyföld gazdasági felvirágoztatása minden itt élő közös érdeke!
2019. december 31., kedd
********** 2020 **********
BOLDOG ÚJ ÉVET !
LA MULTI ANI !
GLÜCKLICHES NEUES JAHR !
HAPPY NEW YEAR !
***** 2020 *****
2019. január 1., kedd
----- 2019 -----
BOLDOG ÚJ ÉVET !
LA MULTI ANI !
GLÜCKLICHES NEUES JAHR !
HAPPY NEW YEAR !
***** 2019 *****
2017. december 28., csütörtök
--------- 2018 ----------
BOLDOG ÚJ ÉVET !
LA MULTI ANI !
GLÜCKLICHES NEUES JAHR !
HAPPY NEW YEAR !
***** 2018 *****
2016. december 17., szombat
Sabin Gherman: Hajaj, kelj fel, Möriuka, mer’ nagy a baj!
Minden alkalommal, amikor fontos dolognak kell történnie ebben az országban, azonnal előmásznak a haza bérrettegői, hogy arra figyelmeztessék az erdélyieket: veszélyben Transzilvánia. Egyesek szűrbe bújnak, trikolórral a hajtókán, mások buszra szállnak, és mindenképpen Székelyföldön akarják megenni kolbászos babfőzeléküket – és őket mind a stúdiókban ücsörgő kinyalt figurák „elemezgetik”, arról mesélve, hogy a Facebookon azt olvasták, Erdélyben még egy veknit sem vásárolhatsz, ha nem mondod, hogy „kenyér”.
Egy közönséges plagizáló azon kesereg, hogy a külföldiek miatt nem épül a Kárpátokon átívelő autópálya, egy másiknak azért vannak hőhullámai, mert 2018-ra már nem lesz teljes az ország. Szerinte a megoldás, hogy Románia a románoké, és büszkén felmutatja a középső ujját – digitus impudicus, hiszen Róma örökösei vagyunk! – a sorosistáknak, a nem románoknak, a báránybőrbe bújt brüsszelieknek.
Az a baj, hogy egyikükben sem merül fel a kérdés, vajon mit érez egy erdélyi, amikor azt látja a tévében, hogy az ő Erdélye rendszeresen a katasztrófa szélére sodródik. Vajon miről beszél Iuăn és Mărie, miközben a bukaresti urak azt hangoztatják habzó szájjal, hogy a falu jegyzője lopiban iratokat állít ki, és eladja az ősi földet – hajaj, kelj fel, Möriuka, mer’ nagy a baj! Mer’ Ianoş bacsi, aki már negyven éve aprítja a ződet a deznyónak, azért vett nagyobb taligát, hogy kihordja rajta Erdélyt Debrecenbe, nem azért, hogy Iuănnak segítsen kiönteni az ól alapját.
Valójában egyes urak, bukarestiek, nem hallottak egy egyszerű dologról: Erdély már csaknem száz éve egyesült Romániával. Igen, egy sor nem román etnikai közössége volt, igen, más volt a múltja, igen, ezek az erdélyiek nem nagyon röhögtek a vicceken – de ettől még nem kell kételkedned az egyesülésben. Amit a politikus elvtársak most tesznek – igen, erdélyiek is – az, hogy kételyeket ébresztenek ezen egyesüléssel szemben. Politikailag legitimálják a feldarabolás témáját. És nem azért teszik, mert félnek, hanem azért, hogy a szavazók féljenek.
És hogy lásd, mennyire ostobák – és itt a romániai vezetők tettei érdekelnek, nem a magyarországiaké vagy a kongóiaké, mert román vagyok, nem magyar vagy kongói, az enyéimnek fizetek különleges nyugdíjat, nem a magyaroknak vagy a kongóiaknak. Nos, csapjunk a „lecsóba”: lehet, hogy holnap az egyik fontos újság oldalain vagy a CNN-en megjelenik, na, egy riport Erdélyről. Ott láthatjuk majd Pontát, aztán Egységes Románia Pártos szövetségesét, Dragneát is, meg Tăriceanut – az egész világnak beszélnek. Az interjút lepusztulni hagyott régi templomok, átadás után néhány hónappal visszabontott autópályák, településeket jelző táblák képeivel illusztrálnák, amelyeken a hazafiak piros-sárga-kék festékkel fújták le a nem román nyelvű feliratokat – mivel mással illusztrálnának egy összeesküvést, hisz csak nem visznek kísérteteket a képernyőre? Aztán azt látjuk, hogy Ponta örömmel veszi át Moldva zászlóját, a bölényfejest, hogy Tăriceanu ünnepélyesen felvonja Máramaros zászlóját, miközben más polgármestereket bíróságokra vonszolnak, mert kitűzték a székely zászlót. Ugyancsak itt láthatjuk Opreát is, amint Kovásznába viszi a hadsereget, a szélsőjobb tapsa közepette.
„Kifelé, kifelé a magyarokkal az országból” – ez hangzik a háttérben, amit persze lefordítva feliratoznak. A stúdióban ülő meghívottak kiguvadt szemmel nézik, hogy Kolozsvár bejáratánál kínaiul is üdvözlet fogad, csak a magyar közösség nyelvén nem, pedig a román többség mellett csak ez maradt még meg a capital of Transylvaniában. Dan Puric is felbukkan, habzó szájjal védelmezve azt, ami szerinte egy ország, meg persze van mânz/barză/rânză is (a dákopaták állítólagos dák szavai – a szerk.). Hangsúlyosan szóba kerül az antiszemitizmus is.
Az ellenérvek már nem is számítanak, mert nem számítanak a 64 vármegyések hülyeségei sem, már nem számít, hogy Iuăn meg Ianoş bacsi elképedve nézi, miként kerültek be a tévébe csak azért, mert együtt vannak, amióta világ a világ – a bolygó éppen most tudta meg a román politikusoktól, hogy valami gond van Erdélyben, és hogy Bukarest képtelen azt másképp kezelni, mint erőszakkal és megfélemlítéssel. Ohó, meg ne feledkezzem róla: a riporter megemlíti, hogy a „Románia a románoké” a Ştefan Tătărescu ezredes által vezetett Nemzeti-Szocialista Párt (Nemzeti-Szocialista, Fasiszta és Keresztény Acélpajzs) szlogenje volt a 30-as években. A képernyőn nagyban megjelenik e párt jelképe és zászlója: fehér és vörös alapon fekete horogkereszt, körülötte a már említett szlogen: „Románia a románoké.”
Az eszmék? Tegnap is, ma is ugyanazok: forrásainkat elorozzák tőlünk, gyarmattá váltunk, tehát a nemzeti büszkeségnek muszáj legyőznie a külföldi senkiháziakat.
A két világháború közötti román nácizmus könnyen párhuzamba állítható Tăriceanu, Ghiţă vagy Ponta beszédeivel – és ennél több nem is kell. A riportot aztán több ezer jelentős újság és több száz tévé átveszi, Bukarestben és Erdélyben megjelennek az első állandó külföldi tudósítók, a diskurzusok élesednek, felemelkednek az első öklök, itt az idő, hogy… Ahaj, kelj fel, Möriuka, mer’ nagy a baj! Tetszik? Amikor már teljesen elveszett a történelmi idő érzékelése, egyesek csak azért kerülnek be a politikába, mert azt hiszik, ahhoz nem kell semmilyen képzettség. Ezek az emberek éhen halnak, ha elkobozod pénzüket, és bedobod őket a való életbe.
Tedd fel magadnak a kérdést. Válaszolj magadnak. Még egyszer. És még egyszer.
Mihez is értenének ezek? Több milliárdról rendelkezhettek, és autópályák – fityisz, kórházak – fityisz, iskolák – fityisz. A nemzeti sors körvonalazását várjuk el tőlük, miközben még nekik sincs sorsuk? Már attól boldogok, hogy állami „állásuk” van, boldogok, hogy milliókat kereshetnek csak beszélve. Hamar megtanulták, hogy az ostobaság gyorsabban visz sikerre, mint a munka, pontosan úgy, mint a hajdani bukováriak, az utolsó padban tanyázó csavargók.
Nem maradt évismétlő Antonescu is kétszer, hogy aztán ideiglenes elnök, Románia fadörje meg madörje legyen belőle? Zgoneából, Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) kollégájából – szintén megbukott vagy háromszor – nem lett az állam harmadik legfontosabb embere? Na és Tăriceanu, szintén bukott, a második legfontosabb? Mind hazafi a bajsza alatt…
Olyan lett a hazafiság, mint egy étkezési jegy – nem kérnek érte semmit, sem autópályát, sem iskolát, sem kórházat, elég egy kicsit azon pörögnöd, hogy Erdély rrromán föld, és kész. Nem számít, hogy egy évtizede nem olvastál el egy könyvet, teljesítetted a kötelességed, nesze egy kis repeta, mert maradt némi kolbász a fazék alján.
(România liberă/Főtér)
2016. március 25., péntek
HÜSVÉT 2016
Kellemes Húsvéti Ünnepeket !
Paşte Fericit!
Frohe Ostern!
Happy Easter!
Patradi Bahtale!
Sretan Uskrs!
Veselé Prežitie Veľkonočných Sviatkov!
2015. december 31., csütörtök
B.Ú.É.K. ***** 2016 *****
BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK
LA MULTI ANI
GLÜCKLICHES NEUES JAHR
HAPPY NEW YEAR
*****2016*****
2015. október 12., hétfő
CSERNÁTONI BURROGTATÓ 2015
A VI. Székelyföld Napok programsorozat részeként a Csernátoni burrogtatóra október 10-én került sor. A sikeres rendezvény két éve indult azzal a szándékkal, hogy évről évre megrendezendő őszi eseménye legyen a csernátoni Haszmann Pál Múzeumnak.
A burrogtató egy gépésztalálkozó, ahol Erdélyi és Magyarországi mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjtemény érdekes darabjai kerülnek a látogatók elé.
2015. április 3., péntek
2014. december 31., szerda
B. Ú. É. K. ******2015******
BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK
LA MULTI ANI
GLÜCKLICHES NEUES JAHR
HAPPY NEW YEAR
*****2015*****
2014. november 17., hétfő
VIVAT -------KLAUS JOHANNIS------
-- IMPREUNA AM INVINS !! EGYÜTT GYŐZTÜNK !!--
-- ZUSAMMEN HABEN WIR GEWONNEN !! --
2014. augusztus 30., szombat
1940 AUGUSZTUS 30 -- A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS
1940. augusztus 30-án született meg a második bécsi döntés, melynek értelmében Magyarország visszaszerezte Romániától a trianoni békével elcsatolt Észak-Erdélyt. Amellett, hogy Magyarország jelentős revíziós sikert ért el, a döntés számos negatív következménnyel is járt, elsősorban abból a szempontból, hogy Magyarország szorosabbra fűzte viszonyát a Berlin–Róma tengellyel.
Románia számára az 1940-es esztendő súlyos válságokat hozott, ugyanis Jugoszlávia kivételével valamennyi szomszédja területi követeléseket fogalmazott meg vele szemben: a Szovjetunió Besszarábiára – a mai Moldovára –, Bulgária Dél-Dobrudzsára, Magyarország pedig Erdély lehető legnagyobb részére pályázott. Bukarest a három oldalról várható fegyveres konfliktus elkerülése érdekében kénytelen volt engedni a nyomásnak, így például a Szovjetunió – a Molotov–Ribbentrop-paktum záradékában foglaltak nyomán – 1940. június 28-án egyetlen puskalövés nélkül szállhatta meg Besszarábiát. A szovjet sikereken felbátorodva a Teleki-kormány is agresszívabban lépett fel Romániával szemben, és elérte, hogy augusztus 16-án Szörényváron – Hory András és Valeriu Pop vezetésével – a két állam delegációi tárgyalóasztalhoz üljenek. A nyolcnapos konferencia végül „a süketek és némák párbeszédének” bizonyult, így a határvitában az utolsó szó Németországot és Olaszországot illette meg.
Hitler kiegyensúlyozott döntést akart, mert el akarta kerülni, hogy szövetségesei háborúba keveredjenek egymással, hiszen egy ilyen konfliktus komolyan veszélyeztette volna az Anglia elleni küzdelem sikerét. Románia tengelyben tartása elsősorban a havasalföldi olajmezők miatt volt fontos, míg Magyarország földrajzi helyzetének köszönhette kedvező alkupozícióját. Ciano gróf olasz külügyminiszter naplójából mindenesetre kitűnik, hogy a kérdés mind neki, mind Ribbentropnak elsősorban a román olaj zavartalan szállítása és a nyugalom miatt volt érdekes.
II. Károly román király (ur. 1930–1940) és kormánya bízott is a tengelyhatalmak kedvező döntésében, miközben Horthynak és Telekinek szembe kellett néznie a német–olasz bíráskodás számos negatív következményével. Budapesten úgy vélték, akár még a háború is kedvezőbb lett volna a nagyhatalmak döntésénél, hiszen ezzel Magyarország még inkább elkötelezi magát Hitler irányában. A náci befolyás növekedése miatt érzett félelem nem is volt alaptalan: erről a magyar delegáció – Teleki és Csáky István külügyminiszter – már augusztus 29-én meggyőződhetett, amikor meglátta a német–magyar kisebbségvédelmi egyezmény tervezetét.
A második bécsi döntés kihirdetésére a Belvedere-palotában 1940. augusztus 30-án délután 3 órakor került sor. A német–olasz bizottság határozata értelmében Magyarország – keleten a Kárpátok hegyláncáig, délen a Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely–Sepsiszentgyörgy vonalig – Erdély területéből mintegy 43 ezer négyzetkilométert kapott vissza, melynek 2,4 milliós lakosságából – az 1941-es népszámlálás szerint – 54 százalék, azaz 1,3 millió fő vallotta magát magyarnak. Ez a döntés tehát főként Magyarország számára volt kedvező, nem véletlen, hogy – a korabeli beszámolók tanúsága szerint – az új határvonalak kihirdetésekor Mihail Manoilescu, Románia külügyminisztere a sokktól el is ájult.
Az első, felvidéki területnyereséget eredményező bécsi döntéshez képest a második kevésbé volt igazságos, de ebben az erdélyi népesedési viszonyok is komoly szerepet játszottak, hiszen a romániai magyarság zöme – a Partium mellett – a Kárpátok délkeleti sarkában fekvő Székelyföldön élt. Számottevő különbség volt az is, hogy míg a Csehszlovákia elleni revízió a müncheni konferencia függvénye volt – tehát ahhoz a britek és a franciák is áldásukat adták –, addig Észak-Erdély visszaszerzése a tengelyhatalmak nyomása révén valósult meg. Igaz, a jövőben ennek nem volt gyakorlati jelentősége, hiszen a világháború után a győztesek nem tettek különbséget a revíziós sikerek között. Magyarországon a második bécsi döntést természetesen kitörő örömmel fogadták, a közvélemény azt igazságosnak és jogosnak ismerte el. A hatalmas revíziós siker ellenére ugyanakkor voltak elégedetlenkedő hangok is, és a Teleki-kormány sem adta fel a lehetőségét annak, hogy a későbbiekben Dél-Erdélyt is megpróbálja visszaszerezni; ennek tudható be, hogy a kormányzat sokáig meggátolta az új határokon kívül rekedt 200 ezer fős magyar kisebbség repatriálását. Másfelől ugyanakkor Telekiéknek szembe kellett nézniük a bécsi döntés negatív következményeivel is: Németország hamarosan „benyújtotta a számlát”, azaz minden lehetőséget felhasznált arra, hogy a nemzetiszocialista ideológia terjesztésének, a magyarországi német kisebbségek védelmének és a szomszédos államokkal fennálló érdekellentétek eszközeivel növelhesse befolyását. Észak-Erdélybe időközben – 1940 szeptemberében – bevonultak a Magyar Királyi Honvédség egységei, ezzel megkezdődött a „kis magyar világ” négyéves időszaka.
Hitler kiegyensúlyozott döntést akart, mert el akarta kerülni, hogy szövetségesei háborúba keveredjenek egymással, hiszen egy ilyen konfliktus komolyan veszélyeztette volna az Anglia elleni küzdelem sikerét. Románia tengelyben tartása elsősorban a havasalföldi olajmezők miatt volt fontos, míg Magyarország földrajzi helyzetének köszönhette kedvező alkupozícióját. Ciano gróf olasz külügyminiszter naplójából mindenesetre kitűnik, hogy a kérdés mind neki, mind Ribbentropnak elsősorban a román olaj zavartalan szállítása és a nyugalom miatt volt érdekes.
II. Károly román király (ur. 1930–1940) és kormánya bízott is a tengelyhatalmak kedvező döntésében, miközben Horthynak és Telekinek szembe kellett néznie a német–olasz bíráskodás számos negatív következményével. Budapesten úgy vélték, akár még a háború is kedvezőbb lett volna a nagyhatalmak döntésénél, hiszen ezzel Magyarország még inkább elkötelezi magát Hitler irányában. A náci befolyás növekedése miatt érzett félelem nem is volt alaptalan: erről a magyar delegáció – Teleki és Csáky István külügyminiszter – már augusztus 29-én meggyőződhetett, amikor meglátta a német–magyar kisebbségvédelmi egyezmény tervezetét.
A második bécsi döntés kihirdetésére a Belvedere-palotában 1940. augusztus 30-án délután 3 órakor került sor. A német–olasz bizottság határozata értelmében Magyarország – keleten a Kárpátok hegyláncáig, délen a Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely–Sepsiszentgyörgy vonalig – Erdély területéből mintegy 43 ezer négyzetkilométert kapott vissza, melynek 2,4 milliós lakosságából – az 1941-es népszámlálás szerint – 54 százalék, azaz 1,3 millió fő vallotta magát magyarnak. Ez a döntés tehát főként Magyarország számára volt kedvező, nem véletlen, hogy – a korabeli beszámolók tanúsága szerint – az új határvonalak kihirdetésekor Mihail Manoilescu, Románia külügyminisztere a sokktól el is ájult.
Az első, felvidéki területnyereséget eredményező bécsi döntéshez képest a második kevésbé volt igazságos, de ebben az erdélyi népesedési viszonyok is komoly szerepet játszottak, hiszen a romániai magyarság zöme – a Partium mellett – a Kárpátok délkeleti sarkában fekvő Székelyföldön élt. Számottevő különbség volt az is, hogy míg a Csehszlovákia elleni revízió a müncheni konferencia függvénye volt – tehát ahhoz a britek és a franciák is áldásukat adták –, addig Észak-Erdély visszaszerzése a tengelyhatalmak nyomása révén valósult meg. Igaz, a jövőben ennek nem volt gyakorlati jelentősége, hiszen a világháború után a győztesek nem tettek különbséget a revíziós sikerek között. Magyarországon a második bécsi döntést természetesen kitörő örömmel fogadták, a közvélemény azt igazságosnak és jogosnak ismerte el. A hatalmas revíziós siker ellenére ugyanakkor voltak elégedetlenkedő hangok is, és a Teleki-kormány sem adta fel a lehetőségét annak, hogy a későbbiekben Dél-Erdélyt is megpróbálja visszaszerezni; ennek tudható be, hogy a kormányzat sokáig meggátolta az új határokon kívül rekedt 200 ezer fős magyar kisebbség repatriálását. Másfelől ugyanakkor Telekiéknek szembe kellett nézniük a bécsi döntés negatív következményeivel is: Németország hamarosan „benyújtotta a számlát”, azaz minden lehetőséget felhasznált arra, hogy a nemzetiszocialista ideológia terjesztésének, a magyarországi német kisebbségek védelmének és a szomszédos államokkal fennálló érdekellentétek eszközeivel növelhesse befolyását. Észak-Erdélybe időközben – 1940 szeptemberében – bevonultak a Magyar Királyi Honvédség egységei, ezzel megkezdődött a „kis magyar világ” négyéves időszaka.
TARJÁN M.TAMÁS (Rubiconline)
2014. augusztus 4., hétfő
A székely hősiességet méltatta Viktor Ponta a román miniszterelnök
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc székely honvédjeinek hősiességét méltatta vasárnap, a Nyergestetői csata 165. évfordulója alkalmából a csata helyszínén tartott megemlékezésen Victor Ponta román miniszterelnök, aki Kelemen Hunornak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökének a meghívására vett részt a rendezvényen - közölte az Agerpres hírügynökség.
Victor Ponta románul és magyarul is köszöntötte a rendezvény mintegy 200 résztvevőjét, és elmondta, „egyfajta székely Thermopülaként" hallott a helyről, amelyen egy kis létszámú székely csapat vívott önfeláldozó csatát az összevont osztrák-orosz csapatokkal.
„Minden elismerést megérdemel az a tény, hogy ezek az emberek az életüket adták olyan ideálokért, amelyek közösek minden nemzet és minden ország számára: a szabadságért, az önrendelkezés jogáért, a harcért, amelyet vagy a bécsi, vagy a cári, vagy a török birodalom ellen vívtak" - jelentette ki a miniszterelnök.
A kormányfő szerint ma is érvényes Nicolae Balcescu havasalföldi román forradalmár meglátása, aki arról próbálta meggyőzni Kossuth Lajost és Avram Iancut, hogy mind a románok, mind a magyarok veszítenek, ha nem fognak össze. „Lehetnek közös céljaink, megérthetjük és tisztelhetjük egymást, és ha megosztottak vagyunk, mindig más fog nyerni" - sorolta a forradalom és szabadságharc tanulságait a miniszterelnök. Hozzátette: „Minél többször hívnak meg ebbe a régióba, minél többet tudunk egymásról, minél inkább láthatják, hogy több zászló loboghat, anélkül, hogy emiatt háborúznánk, minél jobban látom én is, hogy meg kell javítani az ide vezető utat (...), kevesebben lesznek akik bírálnak bennünket, és mellénk állnak azok, akik megértik, hogy együtt haladhatunk, ha jobban tiszteljük, jobban megértjük egymást".
Ponta úgy vélte, azoknak az eseményeknek az évfordulóján is együtt kell lenniük a románoknak és a magyaroknak, amelyek egykor megosztották a két népet. „Az a kötelességünk, hogy begyógyítsuk a sebeket" - jelentette ki Románia miniszterelnöke.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök megköszönte Victor Pontának, hogy eljött a megemlékezésre, jelezvén, hogy ő az első román miniszterelnök, aki ellátogat a székelyek és magyarok tudatában szimbolikus tartalommal bíró helyre. Hozzátette, ha gyakrabban jár a kormányfő a Székelyföldre, olyanoknak ismerheti meg a térség lakóit, amilyenek, és jobban megértheti őket. Kelemen Hunor szerint e megértés vezethet el oda, hogy a magyar közösség vágyai és Románia vágyai is megvalósuljanak.
A Csíkszék és Háromszék közötti Nyergestetőn zajlott 1849 augusztus elsején az a csata, amely a székelység önvédelmi harcának egyik kiemelkedő szimbólumává vált. A Tuzson János őrnagy által vezetett mintegy 200 fős székely csapatnak önfeláldozó harccal sikerült rövid időre feltartóztatnia a mintegy 1200 fős összevont osztrák-orosz csapatok csíkszéki behatolását.
2014. április 11., péntek
Tőkés László harmadik a Fidesz EP-listáján
Tőkés László a magyar nemzetegyesítés folyamata újabb fontos állomásának nevezte, hogy a Fidesz színeiben indulhat a májusi EP-választáson. Az Orbán Viktor vezette kormánypárt csütörtökön jelentette be, hogy listája 3. helyét az EMNT elnöke foglalja el.
A vasárnapi országgyűlési választáson kétharmad-közeli eredményt elért alakulat listavezetője Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke, második Szájer József, harmadik Tőkés László, negyedik Deutsch Tamás, ötödik pedig Gyürk András.
Vajdaság és Kárpátalja képviselője is befutó helyen
A listát az alakulat országos választmánya hagyta jóvá, amelynek ülése után Kövér László, az Országgyűlés elnöke elmondta, azért került Pelczné Gáll Ildikó a lista élére, mert a Fideszben hagyomány, hogy mindig az egyik alelnök vezeti a listát. Hozzátette, az első 10–12 – fideszes becslések szerint biztos befutónak számító – helyen a határon túli területek képviselői is helyet kapnak.
Szájer József EP-képviselő – aki csütörtökön nemzeti listának nevezte a Fidesz-névsort – továbbá bejelentette, az első öt jelöltet Gál Kinga, Schöpflin György – a nyugati magyarság képviselője – és Erdős Norbert követi. Utánuk Vajdaság és Kárpátalja képviselője következik – akiket később neveznek meg –, majd a 11. helyen Kósa Ádám, a 12-en pedig Hölvényi György szerepel. A lista 21. helyét egy felvidéki jelöltnek tartják fenn, akit szintén később nevesítenek. Szájer szerint Tőkés jelöltségéről egyeztettek az RMDSZ-szel is.
Tőkés: a nemzetegyesítési folyamat új állomása
Tőkés László a magyar nemzetegyesítés folyamata újabb fontos állomásának nevezte, hogy a Fidesz színeiben indulhat a májusi EP-választáson. A budapesti bejelentést követően kibocsátott nyilatkozatában az erdélyi EP-képviselő úgy értékelte, hogy a Fidesz–KDNP – folytatva a 2010-ben megalapozott nemzetpolitikai fordulatot – valódi „nemzeti csapattal” készül az Európai Parlamentbe, helyet biztosítva az elszakított nemzetrészeknek.
Az EMNT elnöke emlékeztet, hogy 2007-ben, Románia EU-csatlakozásakor az „Unió, Erdéllyel!” kampányjelszóval vágott neki az európai útnak. „2009-től az EP-ben három EU-tagország magyar néppárti képviselői alkottak egy erős magyar küldöttséget, számszerűségükben is példázva, hogy a magyar nemzet Európa középnemzetei között foglalja el a méltó helyét.
A nemzeti érdekérvényesítés az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tizenkét pontját megidéző jelmondatunkon is módosított: európai politizálásunk a „magyar unió az Európai Unióban” jelmondat értelmében valósult meg. Ez a folyamat teljesedik ki a Fidesz–KDNP ma bejelentett nemzeti listájával” – állapította meg Tőkés.
Örvendetesnek nevezte, hogy a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek önrendelkezési törekvéseit – amelyeknek eddig az idén tízéves Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) adott keretet – immár nem csupán erdélyi (romániai) és felvidéki (szlovákiai) magyar EP-képviselőkkel, hanem a szintén befutóhelyeken szereplő kárpátaljai (Ukrajna) és vajdasági (Szerbia) politikusokkal tudják együtt képviselni.
Tőkés szerint a nemzeti önrendelkezés azt jelenti, hogy egy erős Európában egy erős Magyarországra, erős magyar nemzetre van szükség. Hozzátette: nemzetünk viszont akkor válik erőssé, hogyha elszakított részei is dönteni tudnak saját sorsukról, vagyis ha sikerül kivívni az erdélyi és a székelyföldi magyarság, valamint Vajdaság, Felvidék, Kárpátalja magyar közösségeinek különböző formájú autonómiáit. „Az autonómia élő és sikeres európai gyakorlat. Ez a célunk” – szögezte le Tőkés László.
Toró: biztosított az erdélyi magyarság képviselete
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a Krónikának úgy nyilatkozott, bebizonyosodott, hogy a Fidesz és Orbán Viktor pártelnök nem csak választási jelmondatnak használta a nemzetegyesítést, és ezt a csütörtökön közzétett jelöltlistával is bizonyítja, melyen Tőkés mellett Vajdaság és Kárpátalja képviselője is helyet kapott.
„Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Tőkés László amellett, hogy 2007 óta képviseli az erdélyi magyarságot az Európai Parlamentben, ő tölti be a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) elnöki tisztségét is, így továbbra is képviselni tudja az önrendelkezési törekvéseinket. Úgy gondolom, az erdélyi magyarok képviselete már biztosított az Európai Parlamentben, és ez örömmel tölt el” – mondta lapunknak a néppárt elnöke.
Biró Zsolt: érdemes lett volna elgondolkodni
Az április 6-án kiteljesedett nemzetegyesítési folyamat részeként értékeli Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke is Tőkés László Fidesz-listán való indulását. Szerinte azonban az illetékeseknek érdemes lett volna elgondolkodniuk azon, hogy amennyiben a volt püspök az erdélyi magyarok közös listájára kerül fel, akkor Románia esetleg eggyel több magyar és eggyel kevesebb román képviselőt jutathatott volna Brüsszelbe.
Biró sok sikert kívánt Tőkés Lászlónak, és abbéli reményének adott hangot, hogy a komoly brüsszeli tapasztalattal rendelkező politikus a továbbiakban is szívén viseli az erdélyi magyarság ügyét. Kérdésünkre, hogy az MPP kizárja-e annak a lehetőségét, hogy az általa támogatott RMDSZ-listáról hárman kerüljenek be az Európai Parlamentbe, Biró nemmel válaszolt. A pártelnök azonban elismerte, a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint az RMDSZ-lista harmadik helye nem számít befutónak.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a téma kapcsán korábban úgy nyilatkozott, Tőkés László Fidesz-listán való indulása a hatályos választási törvények szerint semmiképp sem tudja befolyásolni az RMDSZ szereplését a május 25-én zajló EP-választáson.
„Nem zavar Tőkés indulása, és ezt a lépést nem is kívánom kommentálni. A mi dolgunk az, hogy megfelelőképpen mozgósítsunk. Számításaink szerint amennyiben elérjük a 6 százalékot, az RMDSZ két képviselőt küldhet Brüsszelbe, 6,3 százalék körül már a harmadik jelöltünk is esélyes lehet” – nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek a szövetségi elnök.
Mint ismeretes, az erdélyi magyar pártok összefogására tett eredménytelen felhívásai nyomán az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) február végén úgy döntött: nem indít saját jelöltlistát a május 25-ei megmérettetésen, hogy a kialakult helyzetben ne kockáztassa az erdélyi magyarság EP-képviseletét. Ugyanakkor azt javasolta Tőkés Lászlónak, fogadja el a Fidesz felkérését, és induljon a Fidesz-listán újabb brüsszeli mandátumért.
Tőkés 2007-ben függetlenként szerzett brüsszeli mandátumot. Két évvel később, 2009-ben Magyar Összefogás néven az RMDSZ együttműködési megállapodást írt alá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT), és az RMDSZ jele alatt indított akkori közös EP-listát az EMNT elnöke vezette. Mivel Tőkés rendszeresen bírálta a szövetséget, és védnökségével színre lépett az EMNP, az RMDSZ idén már nem volt hajlandó tárgyalni a közös EP-lista lehetőségéről.
Az állandó lakcím az irányadó
Az európai parlamenti választásokon a szavazati jogot nem az állampolgársághoz, hanem az állandó lakcímhez kötik a jelenleg érvényben lévő szabályozások. Így akik állandó magyarországi lakcímmel rendelkeznek, akkor is szavazhatnak a magyar EP-listákra május 25-én, ha nem magyar állampolgárok. Ugyanakkor a frissen honosult kettős állampolgárok közül csak azok tehetik ezt meg, akik rendelkeznek állandó lakcímmel az anyaországban.
Bár az uniós tagállamok választási törvényei tiltásokat tartalmaznak erre nézve, a gyakorlatban nincs kizárva, hogy kettős állampolgárok mindkét ország EP-listáira szavazzanak. Ezt azok tehetik meg – ahogy megtehették korábban is –, akik bejelentett módon Magyarországon élnek, ugyanakkor romániai személyi igazolvánnyal is rendelkeznek: ők például a magyarországi EP-választásokon leadott voks előtt vagy után ellátogathatnak a román külképviseletekre, vagy akár átléphetik a határt, és Romániában is szavazhatnak.
Krónika
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
