Millenniumi évet zárt október 29-én, Szent Mihály napján a Gyulafehérvári Főegyházmegye. Az erdélyi egyházmegye védőszentjének ünnepén közel tizenkétezren zarándokoltak a székesegyházhoz, hogy részt vegyenek a Szent István királyunk által ezer esztendeje alapított egyházmegye jubileumi évének záróünnepségén.
XVI. Benedek pápa rendkívüli küldötte, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusa, Franc Rode bíboros és Jakubinyi György érsek celebrálta az ünnepi szentmisét, melyen a számos külföldi vendég mellett a testvéregyházak képviselői, egyházi és világi méltóságok is részt vettek. Köztük három bíboros, harminc egyházfő az egész Kárpát-medencéből, közel kétszáz pap, ott volt Toader Paleologu román művelődési és kulturszminiszter, Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsadó, a magyar kormány küldöttsége és sokan mások.
Jakubinyi György érsek négy nyelven köszöntötte az egybegyűlteket, majd bemutatta a bíborost, aki magyar nyelven szólt az ünneplőkhöz, és aki elhozta ,,a Szent Péter apostol utódjának az irántatok való szeretetét, közelségét és figyelmét".
Az érsek kiemelte, hogy a mi egyházmegyénk történelmi gyökerei visszanyúlnak az 1009. évre, amikor Szent István, Magyarország első királya összesen tíz egyházmegyét alapított, köztük az erdélyit is. A katolikus egyház átélte az üldöztetést is Márton Áron püspök idejében, akit bebörtönöztek és kényszerlakhelyen tartottak. ,,A székesegyház az egyházmegye kőbe vésett arculata, az egybegyűlt közösség szimbóluma, a keresztény nép történelmi emlékezete, amelyet a szent épület elrendezésében és méreteiben rögzít." A történelem tíz évszázadon keresztül szól a püspökök által. Elsődleges feladatunk az Isten tetszésére lenni és az igazságosságra támaszkodni. Most, amikor gazdasági és erkölcsi válságot élünk át, a világ lealacsonyítja a szeretetet, összetéveszti az élvezettel, kereskedelem tárgyává teszi gyengeségeit.
A jövőről szólva az érsek atya hangsúlyozta, hogy kettős kihívással kell szembenéznie nemcsak a főegyházmegyének, hanem az egész társadalomnak: a létszámcsökkenés és a megélhetés bizonytalansága a szülőföldön. A népszámlálási adatok szerint tíz év alatt ötvenezerrel csökkent a katolikus hívek száma az egyházmegyében: míg 1992-ben 491 000 híve volt, 2002-ben csupán 441 000. De országos szinten is csökkent Románia lakossága. Ami nem is csoda, hisz Európában első helyen áll a magzatelhajtás terén. Ki lehet számítani, hogy évente hány település lakossága nem születik meg Erdélyben. A másik szomorú jelenség: a nyomor és az ebből fakadó elvándorlás. Nagyon sok rászorulón segített/segít az évek folyamán a gyulafehérvári Caritas, de mindez csepp a tengerben... Látva az ezeréves feladatot, a hűséget, a kitartást a mostoha körülmények között is, akkor is, amikor még püspök sem volt az országban, mégis megmaradt, fennmaradt a katolikus egyház.
A szentmise végén megrendítő, magasztos érzés volt együtt imádkozni a nemzeti himnuszt, megtapasztalni a közösség énekben is kifejeződő erejét.
A rendezvény után folyamatosan vetítettek életképeket az egyházmegye életéből és Jakubinyi György érsek beszámolóját, aki felelevenítette a messze földön hires gyulafehérvári Batthyány Könyvtár viszontagságos sorsát. Mivel a román állam nem akarja visszaszolgáltatni jogos tulajdonosának, a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordultak, ott azonban még nem született jogerős határozat.
Az egész egyházmegyében gyűjtést szerveztek a székesegyház épületének renoválására. Ebben az évben befejeződött a déli torony homlokzatának kőrestaurálása, a Lázói-kápolna felújítása, valamint az 1877-ben épített orgona restaurálása. A héten a plébániákon fogadják a felajánlott anyagi segítséget, hogy visszakapja eredeti szépségét az a székesegyház, amely mellé tudtak nagyobb hagymakupolást építeni, de régebbit nem.
XVI. Benedek pápa rendkívüli küldötte, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusa, Franc Rode bíboros és Jakubinyi György érsek celebrálta az ünnepi szentmisét, melyen a számos külföldi vendég mellett a testvéregyházak képviselői, egyházi és világi méltóságok is részt vettek. Köztük három bíboros, harminc egyházfő az egész Kárpát-medencéből, közel kétszáz pap, ott volt Toader Paleologu román művelődési és kulturszminiszter, Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsadó, a magyar kormány küldöttsége és sokan mások.
Jakubinyi György érsek négy nyelven köszöntötte az egybegyűlteket, majd bemutatta a bíborost, aki magyar nyelven szólt az ünneplőkhöz, és aki elhozta ,,a Szent Péter apostol utódjának az irántatok való szeretetét, közelségét és figyelmét".
Az érsek kiemelte, hogy a mi egyházmegyénk történelmi gyökerei visszanyúlnak az 1009. évre, amikor Szent István, Magyarország első királya összesen tíz egyházmegyét alapított, köztük az erdélyit is. A katolikus egyház átélte az üldöztetést is Márton Áron püspök idejében, akit bebörtönöztek és kényszerlakhelyen tartottak. ,,A székesegyház az egyházmegye kőbe vésett arculata, az egybegyűlt közösség szimbóluma, a keresztény nép történelmi emlékezete, amelyet a szent épület elrendezésében és méreteiben rögzít." A történelem tíz évszázadon keresztül szól a püspökök által. Elsődleges feladatunk az Isten tetszésére lenni és az igazságosságra támaszkodni. Most, amikor gazdasági és erkölcsi válságot élünk át, a világ lealacsonyítja a szeretetet, összetéveszti az élvezettel, kereskedelem tárgyává teszi gyengeségeit.
A jövőről szólva az érsek atya hangsúlyozta, hogy kettős kihívással kell szembenéznie nemcsak a főegyházmegyének, hanem az egész társadalomnak: a létszámcsökkenés és a megélhetés bizonytalansága a szülőföldön. A népszámlálási adatok szerint tíz év alatt ötvenezerrel csökkent a katolikus hívek száma az egyházmegyében: míg 1992-ben 491 000 híve volt, 2002-ben csupán 441 000. De országos szinten is csökkent Románia lakossága. Ami nem is csoda, hisz Európában első helyen áll a magzatelhajtás terén. Ki lehet számítani, hogy évente hány település lakossága nem születik meg Erdélyben. A másik szomorú jelenség: a nyomor és az ebből fakadó elvándorlás. Nagyon sok rászorulón segített/segít az évek folyamán a gyulafehérvári Caritas, de mindez csepp a tengerben... Látva az ezeréves feladatot, a hűséget, a kitartást a mostoha körülmények között is, akkor is, amikor még püspök sem volt az országban, mégis megmaradt, fennmaradt a katolikus egyház.
A szentmise végén megrendítő, magasztos érzés volt együtt imádkozni a nemzeti himnuszt, megtapasztalni a közösség énekben is kifejeződő erejét.
A rendezvény után folyamatosan vetítettek életképeket az egyházmegye életéből és Jakubinyi György érsek beszámolóját, aki felelevenítette a messze földön hires gyulafehérvári Batthyány Könyvtár viszontagságos sorsát. Mivel a román állam nem akarja visszaszolgáltatni jogos tulajdonosának, a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordultak, ott azonban még nem született jogerős határozat.
Az egész egyházmegyében gyűjtést szerveztek a székesegyház épületének renoválására. Ebben az évben befejeződött a déli torony homlokzatának kőrestaurálása, a Lázói-kápolna felújítása, valamint az 1877-ben épített orgona restaurálása. A héten a plébániákon fogadják a felajánlott anyagi segítséget, hogy visszakapja eredeti szépségét az a székesegyház, amely mellé tudtak nagyobb hagymakupolást építeni, de régebbit nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése