A II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem vezette kuruc szabadságharc békekötésének 299. évfordulójára emlékeztek szombaton, a Szatmár megyei Kismajtény határában. A 21. alkalommal megrendezett ünnepségen Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) alelnöke, a megemlékezés moderátora üdvözlő beszédében kiemelte, korábban még sohasem volt annyi résztvevője az ünnepségnek, mint idén.
„Külön öröm számomra, hogy az egykori Rákóczi-birtok határon inneni és túli részeiről érkeztek vendégek, így nyíregyháziak, tyukodiak, ópályiak, csengeriek, valamint a Szatmár megye több településén élők közösen emlékeznek a majtényi síkon történt eseményekre” — fogalmazott a főszervező.
A szombati megemlékezést hagyományosan a kismajtényi vasútállomás melletti emlékműnél rendezték, ott, ahol csaknem 300 éve gróf Károlyi Sándor vezetésével a kuruc csapatok megadták magukat a császári hadak területi képviselőjének. A békéről április 26-án Szatmárban állapodtak meg, a tényleges kapituláció azonban csak 30-án történt meg a Kraszna bal partján elhelyezkedő Majtény melletti mezőn. Károlyi Sándor kuruc fővezér megszemlélte mintegy 12 ezer emberét, majd felolvasták nekik a békefeltételeket. A megállapodás szerint a szabadságharcban részt vevők amnesztiát kaptak, és a nemesség, illetve a kiváltságokat kapott jobbágyok megőrizhették jogaikat. A Habsburgok vállalták a vallásszabadság és a magyar történeti alkotmány tiszteletben tartását is.
Árulás vagy kompromisszum ?
Az aktus érdekessége volt, hogy a hűségesküre kötelezett katonák az akkor már elhunyt I. Józsefnek fogadtak engedelmességet. II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem soha nem fogadta el a szatmári békét, Károlyit pedig árulónak bélyegezte a kuruc emigráció. Mai ismereteink alapján elmondhatjuk, hogy 1711-ben a küzdelem eredményes folytatására a világpolitikai helyzet és a belső nehézségek miatt sem volt reális lehetőség. A labanc hadakat vezető Pálffy Jánosnak több alkalommal is lehetősége lett volna végzetes csapást mérni a kurucokra, ám ezeket, feltehetően szándékosan elmulasztotta, ezzel lehetőséget teremtve egy méltányosabb feltételekkel megkötött békére.
Az oszlop, amely a kuruc zászlótörésnek állít emléket, 1875 telén került a fegyverletétel egykori helyszínére, és a valamikori majtényi vasúti híd oszlopkőiből készült. Az emlékmű felállítására még 1848-ban gróf Károlyi Lajos adott utasítást. Az emlékmű előtt Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja elmondta, a nagyságos fejedelem a rendeket egyesítő erő jelképe, olyan vezér, aki a jobbágytömegeket és a különböző nemesi csoportosulásokat egy közös ügy zászlaja alá tudta gyűjteni, és jól szervezett seregével 8 éven át képes volt kitartani a nagyszámú túlerővel szemben. Günthner Tibor, Szatmár megye RMDSZ-es szenátora beszédében rávilágított, máig vitatott kérdés a majtényi fegyverletétel.
„Egyesek szerint szégyenteljes hazaárulás, mások úgy vélik, előrelátó politikai lépés, megint mások az értelmetlen vérfürdő megfékezéseként könyvelik el, amikor is a hazatérő katonák Te Deumot zengtek a majtényi síkon” — részletezte. Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere, a rendezvény fő előadója hozzászólásában megemlítette, a kuruc szabadságharc a térségbeli népek példás összefogása volt. „Magyarok, románok, tótok, ruszinok, szatmáriak, szabolcsiak és zempléniek együtt küzdöttek egy közös ügyért, és tették le végül a zászlót” — idézte fel az 1711. április 27-i eseményeket a magyarországi vendég.
A majtényi ünnepségek két évtizedes hagyományaihoz híven idén is Nagy Csaba nyíregyházi művész tárogatójátéka idézte fel a kor hangulatát, Komlódi István nagykárolyi történész pedig az esemény történelmi hátterét ismertette. Emellett helyi és magyarországi műkedvelő csoportok mutattak be műsort, a tyukodi Rezeda kórus citerán adott elő kurucnótákat, a domahidi tánccsoport magyar táncokat járt. A 2011-ben rendezendő majtényi megemlékezést a Kárpát-medencei magyarság közös ügyeként kívánják megszervezni, ezért a hagyományos ünnepségek mellett tudományos ülésszakot is szerveznek.
„Azt szeretnénk elérni, hogy köztéri Rákóczi-szobor kerüljön Szatmárnémetibe, Nyíregyházára és Beregszászra. A mai gazdasági viszonyok mellett úgy vélem, az lenne a legkifizetődőbb, ha ugyanaz a mester ugyanabból az anyagból három egyforma szobrot készítene, és ezeket állítanánk fel” — vetítette elő a jubileumi ünnepség részleteit Muzsnay.
„Külön öröm számomra, hogy az egykori Rákóczi-birtok határon inneni és túli részeiről érkeztek vendégek, így nyíregyháziak, tyukodiak, ópályiak, csengeriek, valamint a Szatmár megye több településén élők közösen emlékeznek a majtényi síkon történt eseményekre” — fogalmazott a főszervező.
A szombati megemlékezést hagyományosan a kismajtényi vasútállomás melletti emlékműnél rendezték, ott, ahol csaknem 300 éve gróf Károlyi Sándor vezetésével a kuruc csapatok megadták magukat a császári hadak területi képviselőjének. A békéről április 26-án Szatmárban állapodtak meg, a tényleges kapituláció azonban csak 30-án történt meg a Kraszna bal partján elhelyezkedő Majtény melletti mezőn. Károlyi Sándor kuruc fővezér megszemlélte mintegy 12 ezer emberét, majd felolvasták nekik a békefeltételeket. A megállapodás szerint a szabadságharcban részt vevők amnesztiát kaptak, és a nemesség, illetve a kiváltságokat kapott jobbágyok megőrizhették jogaikat. A Habsburgok vállalták a vallásszabadság és a magyar történeti alkotmány tiszteletben tartását is.
Árulás vagy kompromisszum ?
Az aktus érdekessége volt, hogy a hűségesküre kötelezett katonák az akkor már elhunyt I. Józsefnek fogadtak engedelmességet. II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem soha nem fogadta el a szatmári békét, Károlyit pedig árulónak bélyegezte a kuruc emigráció. Mai ismereteink alapján elmondhatjuk, hogy 1711-ben a küzdelem eredményes folytatására a világpolitikai helyzet és a belső nehézségek miatt sem volt reális lehetőség. A labanc hadakat vezető Pálffy Jánosnak több alkalommal is lehetősége lett volna végzetes csapást mérni a kurucokra, ám ezeket, feltehetően szándékosan elmulasztotta, ezzel lehetőséget teremtve egy méltányosabb feltételekkel megkötött békére.
Az oszlop, amely a kuruc zászlótörésnek állít emléket, 1875 telén került a fegyverletétel egykori helyszínére, és a valamikori majtényi vasúti híd oszlopkőiből készült. Az emlékmű felállítására még 1848-ban gróf Károlyi Lajos adott utasítást. Az emlékmű előtt Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja elmondta, a nagyságos fejedelem a rendeket egyesítő erő jelképe, olyan vezér, aki a jobbágytömegeket és a különböző nemesi csoportosulásokat egy közös ügy zászlaja alá tudta gyűjteni, és jól szervezett seregével 8 éven át képes volt kitartani a nagyszámú túlerővel szemben. Günthner Tibor, Szatmár megye RMDSZ-es szenátora beszédében rávilágított, máig vitatott kérdés a majtényi fegyverletétel.
„Egyesek szerint szégyenteljes hazaárulás, mások úgy vélik, előrelátó politikai lépés, megint mások az értelmetlen vérfürdő megfékezéseként könyvelik el, amikor is a hazatérő katonák Te Deumot zengtek a majtényi síkon” — részletezte. Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere, a rendezvény fő előadója hozzászólásában megemlítette, a kuruc szabadságharc a térségbeli népek példás összefogása volt. „Magyarok, románok, tótok, ruszinok, szatmáriak, szabolcsiak és zempléniek együtt küzdöttek egy közös ügyért, és tették le végül a zászlót” — idézte fel az 1711. április 27-i eseményeket a magyarországi vendég.
A majtényi ünnepségek két évtizedes hagyományaihoz híven idén is Nagy Csaba nyíregyházi művész tárogatójátéka idézte fel a kor hangulatát, Komlódi István nagykárolyi történész pedig az esemény történelmi hátterét ismertette. Emellett helyi és magyarországi műkedvelő csoportok mutattak be műsort, a tyukodi Rezeda kórus citerán adott elő kurucnótákat, a domahidi tánccsoport magyar táncokat járt. A 2011-ben rendezendő majtényi megemlékezést a Kárpát-medencei magyarság közös ügyeként kívánják megszervezni, ezért a hagyományos ünnepségek mellett tudományos ülésszakot is szerveznek.
„Azt szeretnénk elérni, hogy köztéri Rákóczi-szobor kerüljön Szatmárnémetibe, Nyíregyházára és Beregszászra. A mai gazdasági viszonyok mellett úgy vélem, az lenne a legkifizetődőbb, ha ugyanaz a mester ugyanabból az anyagból három egyforma szobrot készítene, és ezeket állítanánk fel” — vetítette elő a jubileumi ünnepség részleteit Muzsnay.