Erdély a benne élők közös hazája

Erdély földrajzi neve időben és térben változó kiterjedésű területet jelöl. Vofkori László Erdély közigazgatási és etnikai földrajza című munkáját idézem: „a történelem folyamán volt országrész, önálló ország (Erdélyország, Erdélyhon), majd kerület, hol önállóan, hol unióban, ide-oda csatolva. Erdélyről beszélhetünk tágabb és szűkebb értelemben, földrajzilag (akár a Kárpát-medence részeként), államigazgatásilag, jogilag vagy éppen történelmi-néprajzi-etnikai megközelítésben".


A történelmi, illetve a földrajzi Erdély a történelmi Magyarország keleti tájegysége volt az Árpád vezette második honfoglalástól, 895-től egészen 1918-ig, illetve közjogilag az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátumig, amikor e terület hivatalosan (is) román uralom alá került. A román uralom Erdély területére való kiterjesztése után is fennmaradt e tájegység földrajzi megnevezése, de a hivatalos helyeken, ennek felejtésére, igyekeznek más megnevezéseket is bevinni a köztudatba, így például Nyugat-Románia stb.

Erdély az Erdélyi-középhegység, a Keleti- és a Déli-Kárpátok által közrefogott medence, a Székelyföldet, a Szászföldet és hét (magyar) vármegye területét foglalta magában. Ennek szakszerű földrajzi meghatározására ismét Vofkori László írását idézzük: „A szűkebb értelemben vett Erdély (történeti Erdély, tulajdonképpeni Erdély, Belső-Erdély, Királyhágóntúl; románul Ardeal, Transilvania; németül Siebenbürgen) fogalma alatt »Erdély belseje«, vagyis az Erdélyi-középhegység (Munţii Apuseni), a Keleti-Kárpátok (Carpaţii Orientali) és a Déli-Kárpátok (Carpaţii Meridionali) közti táj értendő 57 813 négyzetkilométer területtel. Tehát a »történeti Erdély« voltaképpen az Erdélyi-medencét (Depresiunea Transilvaniei) és közvetlen hegységperemét jelenti. Ez a földrajzi-táji keret felöleli a Szamos, a Maros, az Olt és mellékfolyóik völgyeit, medencéit, valamint az azt körülvevő dombságokat és hegyeket. Keleten és délen a Kárpátok gerince, nyugaton a Ruszka-havas (Munţii Poiana Ruscăi) tömbje, majd a Maros jobb partján az Erdélyi-érchegység (Munţii Metaliferi), a Bihar-hegység (Munţii Bihorului) és a Meszes (Munţii Meseşului), végül északon a Kővár (Munţii Preluca), a Lápos (Munţii Lăpuşului), a Széples (Munţii Ţibleşului) és a Radnai-havasok (Munţii Rodnei) képezik a határt."

Erdélynek a Marostól délre eső területeit, melyeket István király 1003-ban fegyveres úton szállt meg, anyai nagybátyjának, Gyula vezérnek a legyőzése után mint különálló királyi tartományt, birtokot szervezett újjá s csatolt országához. E terület évszázadokon keresztül különálló közigazgatással rendelkezett, vezetője szélesebb hatáskörrel bírt, mint a megyés ispánok. A megyés ispánnál magasabb beosztású vezetőjét, vajdáját egy 1111-ben keltezett oklevél „princeps ultrasilvanus"-ként említi.

Az 1097-ben említett „Mercurio comes Bellegrate", azaz a fehérvári ispán az 1111-ben és 1113-ban keltezett okmányokban mint „Mercurius princeps ultrasilvanus" jelenik meg. Tehát a fehérvári vajda azonos a fehérvári ispánnal. Témánk szempontjából minket ez alkalommal Erdély nevének okleveles használata érdekel. Amint láttuk, Erdély neve legtöbbször „ultrasilvanus". Nevét a 11. századi őskrónika, a Gesta Hungarorum említi először Erdeueluként (Erdelw). Az 1077/1083 tájáról fennmaradt korabeli latin szöveg erre vonatkozó része — „ad Albam Transilvanam", azaz az erdélyi Fehérvárra — nemcsak Erdély latin megnevezését használja, hanem egyértelműen megkülönbözteti az erdélyi Fehérvárt, Gyulafehérvárt a dunai Fehérvártól, Nándorfehérvártól. 1150-ben Erdőelve Erdeueluként szerepel. Egy 1138-ban keltezett adománylevélben is Erdőelvét említenek.

A fenti példák alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kora középkori magyar oklevelekben általánosan ismert Erdély fogalma, politikai és földrajzi értelemben is. Kiss Lajos etimológiai szótára szerint a magyar erdő főnévből és a régi magyar nyelvben ismert elü ~ elv, azaz valamin túli terület szóösszetételből alakult ki. A név a magyar Alföld felől tekintve egyértelmű. Olyan régió, amely az „erdőn túl" van. E földrajzi név létrejötte könnyen érthető, ha a történelmi Magyarország domborzati térképére tekintünk. Meg lehet figyelni, hogy a Kárpát-medencét a hatalmas kiterjedésű Erdélyi-középhegység két részre tagolja, egy erdőn túli és egy erdőn inneni területre.

A történelmi, illetve a középkori Erdély hatszáz éven keresztül, 1526-ig azonos a földrajzi Erdéllyel. Tény, hogy a 14. századig Erdély csupán földrajzi fogalom, még akkor is az, ha a hatalmas kiterjedésű magyar királyság keretében bizonyos fokú — közigazgatási — önállósággal rendelkezett. Ennek a különállásnak azonban semmi köze az utóbbi évszázadokban kiagyalt dákoromán nép létéhez, hisz Erdélyben az 1300-as évekig csak egyetlen szláv közvetítésű román településmegnevezésről van tudomásunk, nem igazolt a románok tömeges jelenléte, tehát Dél-Erdély területi közigazgatási egységének — bizonyos fokú különállásának — nincs etnikai háttere. A románok betelepedése csak a 13. század második felében kezdődött, jelenlétük, számuk jelentéktelen. Annak alapja, hogy Erdélyt bizonyos fokig „különálló területnek tekintették", ,,a vajda kivételes hatásköre" — állapítja meg, igen helyesen, az 1988-ban kiadott Erdély története.

Az Erdő-elu, az Erdőn-túl, vagyis az Erdély névfejlődés nem egyedi, nem elszigetelt jelenség. Ehhez hasonló módon alakult ki — az Árpád-korban — a Havaselve, Havason-túl földrajzi megnevezés, amely Magyarország, illetve Erdély felől nézve, a Havason, a Déli-Kárpátokon túli magyar hűbéres tartományok helymeghatározása. A szóösszetétel szerint: Havas + elve, vagyis Havason túli terület. 1330 táján, amikor Basarab, az Aranyhorda tatár hercege a blak―kun türk kenézek élén megszervezte a Balkán-félszigetről vándormozgalommal érkező vlachok (románok) vajdaságát (államát), e földrajzi régió neve politikai állapot megnevezése (is) lesz. A korábbi, inkább földrajzi helymeghatározó funkciójú Havaselve helyett a szóhasználatban egyre inkább elterjedt a Havasalföld (Muntenia) megnevezés. A Havaselve név értelme fokozatosan elhomályosult, helyét elfoglalta a föld, azaz tartomány szó, amely ország jelentéssel (is) párosult. A szóösszetétel alapján Havasalföld a havas és az alföld szavakból formálódott. Erdélyből tekintve nekünk, magyaroknak mindkét név, a Havaselve és a Havasalföld használata is helyes, de az első kétségkívül magyar képzésű, és korábbi névadás eredménye.

A magyarországi latin nyelvű forma, az Ultrasylvania, illetve az ennél elterjedtebb Transsylvania „Erdély" jelentésű. Az Ultrasylvanus, transilvanus, transilvaniensis jelzős alakot 1195-ben említik az oklevelek. Az Ultrasylvanus Kiss Lajos földrajzi, etimológiai szótára szerint: „magyar mintára, tükörfordítással keletkezett". A hazai, a magyarországi latin nyelvből származik a román Transilvania név, míg Erdély másik román megnevezése, az Ardeal a magyar megnevezés, az Erdély átvétele, helytelen kiejtés révén képződött. Ma a románság mindkét megnevezést használja.

Német nyelven Erdélyt Siebenbürgennek, azaz Hétvárországnak mondják. Ennek értelme a XI. századi hét vármegye, hét ispáni vár: Doboka, Dés, Kolozsvár, Torda, Küküllő, Hunyadvár és Fehérvár nevével függ össze. Az őskrónika és más magyar krónikák Erdély német nevét összekötik a honfoglalás korával. Eszerint a honfoglalók, miután átkeltek a hegyeken, megpihentek Erdélyben, ahol hét földvárat emeltek, egy ideig ott is tartózkodtak. „Ezért a németek ettől a naptól kezdve ezt a tartományt Siebenbürgennek, azaz hét »vár«-nak nevezték." Ennek kiemelése azért fontos, mert az a tény, hogy Erdély német megnevezése a 11. századi őskrónikában is szerepel, bizonyítja azt, hogy — a köztudattal ellentétben — e nevet nem a 12. század derekán érkező szászok adták.

A történeti Erdély területe 57 813 km2, míg a szélesebb értelemben használt Erdély fogalma a Romániához csatolt teljes magyar területre, 103 093 km2-re terjed ki. Tehát a mai értelemben használt Erdély alatt értjük: az erdélyi vajdaság, a Partium és a Bánság nagyobb részét (is). Mivel a történeti Erdély 44 százalékkal kisebb területű, mint a mai Erdély, ezt tükrözni kell a szóhasználatban is. Ennek egyszerű módja az, ha az Erdély megnevezés elé odatesszük a történeti, illetve a jelenkori jelzőt. Ha a történeti Erdélyről beszélünk, akkor érthető módon a 600 éven át fennálló erdélyi vajdaságra, illetve a 172 évig jól működő keleti magyar államra, az erdélyi fejedelemségre utalunk. E névhasználat jogos 1867-ig, amikor Erdélyt egyesítik Magyarországgal, mivel az osztrák függőség idején e két magyar hazát külön kormányozták. A köztudatban azonban mindig egynek tekintették, azaz Erdélyt Magyarország szerves részének tartották, míg az osztrák függés miatti különkormányzást ideiglenesnek. Bocskai István fejedelem 1606-os végrendelete tükrözi a legjobban e két ország korabeli megítélését. „Valameddig a magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb németségnél lészen, és a magyar királyság is németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani." De ha „a korona Magyarországban magyar kézbe kerülne, egy koronás király alá, úgy az erdélyieket is intjük…segéljék tehetségük szerint és egyenlő értelemből, az korona alá az régi mód szerént adják magukat."

Kádár Gyula

Felújítják Mátyás király szobrát

Tizennyolcadik alkalommal tartanak a héten Mátyás Napokat Kolozsváron. A holnap véget érő, kilencnapos kulturális rendezvénysorozat mellett zajlik a szoborcsoport teljes felújítása, amelyet legkésőbb július 4-ig be kell fejezni.


László Attila, Kolozsvár alpolgármestere, elmondta, a román és a magyar kormány azonos összeggel, országonként négyszázezer euróval támogatja a restaurálást, melynek tervét Szabó Bálint építész és Kolozsi Tibor szobrászművész készítette. László Attila szerint a munkálatok jól haladnak, a szakemberek úgy vélik, mostantól számítva négy hónap alatt be is tudják fejezni. Kiderült viszont, hogy Mátyás lovas szobra nehezebb, mint gondolták, ezért a tervezett faállvány helyett a tizenöt és fél tonnás alkotást egy acélszerkezetre kell felfüggeszteni, erre március 10. tájékán kerül sor, a talapzaton lévő négyalakos szobrot már eltávolították, helyreállításukon dolgoznak.

A szoborcsoport restaurálása mellett Kolozsváron kialakítanak egy Mátyás-emlékszobát, illetve felújítják a képzőművészeti egyetemnek otthont adó szülőházat is.

Közös törvényalkotás

A kisebbségi és oktatási törvénytervezet, az oktatási reform okozta gondok, a fejlesztési régiók átalakítása és a verespataki bányaberuházás szerepelt többek között az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) szombati marosvásárhelyi ülésének napirendjén. A tárgyalás szünetében Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetője és Markó Béla RMDSZ-elnök külön-külön számolt be a sajtónak a tárgyalás menetéről. "Fontosnak tartjuk a magyar együttműködés folytatását, és erőnk szerint mindent megteszünk annak érdekében, hogy olyan események, mint az RMDSZ kormányra lépése, vagy egyéb megosztó kérdések ne távolítsanak el egymástól" - hangsúlyozta Tőkés. Az EP-képviselő szerint az ülésen megegyeztek, hogy az autonómiabizottság folytatja a tárgyalást a kisebbségi törvénytervezetről. Markó Béla szerint a kiindulási alap a már meglevő törvénytervet lesz, amelyet öt évvel ezelőtt elfogadott az akkori román kormány, majd a parlament elvetette azt.

Közös bizottságok alakulnak

Az oktatással kapcsolatos kérdés orvoslása érdekében úgy döntöttek, hogy megalakítják az oktatási bizottságot, amely kezelni igyekszik az ügyet. Az RMDSZ-nek és az EMNT-nek feltétlenül együtt kell működnie a terítéken levő törvénytervezetek jobbítása érdekében, hangsúlyozta Markó Béla is az oktatási törvényre és a fejlesztési régiók átszervezéséről szóló jogszabálytervezetre utalva. Hozzátette, a szövetségnek természetesen a kormánykoalíciós partnerrel is együtt kell működnie. Az RMDSZ-elnök az EMEF legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy az oktatási reform terén hallassa szavát, ugyanis mint mondta, fennáll a veszély, hogy a fejkvóta bevezetése a kisebbségi iskolák, osztályok felszámolásához vezet. "A kisebbségi törvénytervezeten és a gazdasági régiók átszervezésén is közösen dolgozunk" - tette hozzá Markó, hozzátéve, hogy a koalíciós egyeztetések után valószínűleg kompromisszumra jutnak majd a Demokrata-liberális Párttal (PDL) az ország regionális átszervezését illetően. "A PDL-s kollegák is egyetértenek velünk abban, hogy a jelenlegi felosztás nem jó, a nyolc gazdasági fejlesztési régió helyett ezeknek a duplájára lenne szükség. Erről további tárgyalásokat kell folytatnunk" - mondta az RMDSZ-elnök. Tőkés László eközben a Székelyföld feldarabolása ellen emelte fel szavát. "Regionális ügyekben kimondtuk, hogy Székelyföld sem közigazgatásilag, sem regionális átalakítási módszerekkel, eszközökkel, törvényekkel nem feldarabolható, ragaszkodunk a Székelyföldhöz, mint önálló régióhoz" - hangsúlyozta a fejlesztési régiók átszervezése kapcsán Tőkés. Egyetértettek a verespataki bányaberuházás ügyében is: együttesen szorgalmazzák, hogy európai szinten betiltsák a ciántechnológiát. "Mi sem értünk egyet olyan megoldásokkal, amelyek környezetvédelmi gondokat okoznak, illetve veszélyeztetik az ott található régészeti leleteket" - tette hozzá Markó Béla.

Elhalasztott székely nagygyűlés

Az EMEF-ülésen a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés is szóba került. Tőkés szerint az EMNT tudomásul vette, hogy az RMDSZ nem tartja időszerűnek a március 12-i nagygyűlést, és a továbbiakban közösen egyeztetnek ennek megszervezéséről. Az EMNT kinevezett egy öttagú bizottságot és a napokban az RMDSZ is kinevezi saját küldöttségét, amelyek egyeztetnek a következő önkormányzati találkozó időpontjáról. Tőkés úgy véli, a Székely Nemzeti Tanács sem szervezi meg a március 12-re hirdetett nagygyűlését, ugyanis szerinte nem lenne értelme a külön értekezletnek. (Gazda Zoltán, az MPP Kovászna megyei elnöke tegnap közölte: az EMNT nem tárgyalhat a rendezvény elhalasztásáról). Terítékre került az EMEF-en a támogatáspolitikának a Krónika pénteki számában ismertetett kérdése is. "Szemrehányást tettünk az RMDSZ-nek, hogy miközben a támogatáspolitika átszervezéséről kezdeményeztünk megbeszéléseket, kiderült, a Communitas Alapítványtól a kisebbségnek, kisebbségi szervezeteknek járó támogatást átutalták az RMDSZ-nek. Rövidesen összeül az EMEF támogatáspolitikai munkacsoportja, amelynek Bodó Barna és Takács Csaba lesz a két társelnöke" - szögezte le az EMNT-elnök. Tőkés kifejtette: a Magyar Polgári Párttal érdemben akkor kezdeményeznek párbeszédet, ha az tisztázza belső ellentmondásait és megerősödik. "Furcsa, hogy mindjárt könnyebben értünk szót az RMDSZ-szel, mint azzal a párttal, mely az erdélyi magyar jobboldalt képviseli" - mondta a politikus. A két szervezet vezetőinek a marosvásárhelyi fekete márciusra emlékező rendezvénysorozat tárgyában is sikerült közös nevezőre jutnia, az EMEF keretében közösen szerveznek megemlékező eseményeket.

Bocskai Istvánra emlékeztek Nyárádszeredában

A Nyárádszeredában kikiáltott fejedelmére és Magyarországnak a szerencsi országgyűlésen megválasztott királyára, Bocskai Istvánra emlékeztek háromnapos ünnepség keretében a bekecsalji kisvárosban.

Noha Dászkel László nyárádszeredai polgármester a válságra hivatkozva szerényebb ünnepségsorozat keretében köszöntötte a hazai és a szerencsi meghívottakat, a helyiek ezúttal is kitettek magukért: a változatos kulturális rendezvényektől a történelmi és mezőgazdasági tudományos előadásokig, a könyvbemutatóktól és sportrendezvényektől a farsangi szórakoztató műsorokig gazdag programmal rukkoltak elő.

A tegnap este, a helyi dalárda vidám műsorával véget ért rendezvénysorozat mindvégig Bocskai intelmének jegyében zajlott. Az 1605-ben megválasztott első protestáns fejedelem mind erdélyi, mind magyarországi híveit az egymás közti egyezségre, atyafiúi szeretetre intette.

„Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiainak és ő véreknek, tagjoknak” – áll Bocskai István végrendeletében, aki a független Erdély fenntartását kötötte utódai lelkére. A részlet felolvasása nyilvános kézfogásra ösztönözte Dászkel László polgármestert és az anyaországi testvértelepülés, Szerencs önkormányzati képviselőjét, Bíró Istvánt.

Bocskai István fejedelemről Akire nem volt méltó a világ címmel Imreh Jenő nyárádszeredai vallástanár tartott vetítéssel egybekötött kiselőadást. A politikai pályafutásának első felében vitatott döntéseket is hozó Bocskai végső üzenetét értelmezve, Imreh Jenő kettőt emelt ki: a teljes nemzeti rehabilitáció, valamint a vallásszabadság és nemzeti függetlenség létfontosságát. „Egy adott pillanatban Bocskai tekintélye odaveszett, de kálvinista hite megmaradt. Önvizsgálatot tartott, majd megtisztulva, valósággal újjászületett. A Basta rémuralom után éppen egy ilyen államférfira volt szükség. Bocskaira nem volt méltó a világ, de szüksége volt rá mind a világnak, mind Erdélynek” – hangsúlyozta az előadó.

Az ünnepélysorozat egyik fénypontja a Kádár Gyöngyi által rendezett Bocskai és a székelyek történelmi verses-dalos-táncos összeállítás volt, melyet a helyi dalkör, diákság, táncegyüttes és Váradi Imre előadóművész szervezett.

Elhalasztják a nagygyűlést

Elhalasztják a március 12-ére tervezett Székelyföldi Önkormányzati nagygyűlést – jelentette ki Tőkés László, az EMNT-elnöke szombaton Marosvásárhelyen, miután megbeszélést folytatott Markó Bélával. A halasztást az RMDSZ kérte, arra hivatkozva, hogy március 12-én nem időszerű a nagygyűlés megszervezése.

„A 2009 szeptemberében hozott, a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés megszervezéséről szóló határozat kapcsán az RMDSZ kérésére úgy döntöttünk, elhalasztjuk a nagygyűlést, ugyanakkor az RMDSZ és az EMNT egy-egy ad hoc küldöttséget jelölt egy új időpont kitűzésére. Az RMDSZ szerint március 12. nem megfelelő időpont a nagygyűlésre” – mondta Tőkés. Reményét fejezte ki ugyanakkor, hogy minden magyar szervezet részt vesz a „magyarok szolidaritási és együttműködési mozgalmában” (az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumban – szerk. megj.), hangsúlyozva, ez idáig nem sikerült, mivel gondok merültek fel a Magyar Polgári Párt egyes vezetőinek legitimitásával kapcsolatban. „Arra a kongresszusra célzok, amelyen olyanok voltak a választások, amilyenek. Várjuk a döntést ez ügyben, de leginkább azt várjuk, hogy az MPP magától erősödjék meg, és szerveződjön újra. Az már-már nevetséges, hogy lassan könnyebben megértjük egymást Markó Bélával, mint ahogyan mi, jobboldaliak együttműködünk” – nyilatkozta Tőkés.

A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Ideiglenes Házbizottsága a 2009. szeptember 5-i, Székelyudvarhelyen elfogadott határozat értelmében 2010. március 12-ére, délután három órára, Sepsiszentgyörgyre hívta össze a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést. A bizottság javasolta, hogy Székelyföldön nyilvánítsák hivatalos nyelvvé a magyar nyelvet. A bizottság levélben fordult mindazon pártok vezetőihez, amelyeknek vannak székelyföldi választott önkormányzati képviselői, hogy je­löljenek küldötteket a nagygyűlés szervezőbizottságába. A felkérésére a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács adott pozitív választ. Néhány héttel korábban Markó Béla RMDSZ-elnök közölte: az RMDSZ nem lesz a Székely Nemzeti Tanács társszervezője a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés lebonyolításában.

Hazai cián, orosz arany

Megtörténhet, hogy hamarosan újraindul a ciántechnológiás aranykiválasztás Nagybányán. Erről a România Liberă bukaresti napilap közölt tegnap terjedelmes összeállítást, amely szerint a 2000. január 30-án bekövetkezett tiszai ciánszennyezést okozó vállalat a közelmúltban Mihail Prohorov orosz milliárdos tulajdonába került.


Transgolddá átkeresztelt társaság csődbe ment, aktíváit többfordulós licit útján a brit Oxus Gold és a kazah Kazach Gold társaság vásárolta meg 16 millió lejért. A két társaság által létrehozott Romaltyn Mining cégből azonban kiszállt a brit fél, így az 100 százalékban a Kazach Gold tulajdonába jutott.

A gazdasági válság hatására azonban a kazahok is túladtak a nagybányai szerzeményen, melynek új tulajdonosa immár a legnagyobb orosz aranykitermelő vállalat, a Polyus Gold társaság lett. Ennek tulajdonosa Mihail Prohorov, az Onexim csoport 44 éves főrészvényese, akinek vagyonát a Forbes magazin tavaly 9,5 milliárd, a Finansz című orosz folyóirat pedig a napokban 17,85 milliárd dollárra becsülte. Oroszország második leggazdagabb emberét Vlagyimir Putyin miniszterelnök gazdasági holdudvarához tartozóként tartják számon.

Borbély: ezt nem lehet félvállról kezelni

Az új tulajdonos 100 millió eurós beruházással szeretné mielőbb elkezdeni a ciántechnológiát alkalmazó nagybányai aranykiválasztást. Az újraindításra vonatkozó kérés dokumentációja az illetékes környezetvédelmi hatóság elbírálására vár. Călin Crişan, a Máramaros Megyei Környezetvédelmi Felügyelőség vezetője a România Liberának ecsetelte, nem elképzelhetetlen, hogy az orosz befektetők megkapják az aranykitermelési engedélyt, ehhez azonban meg kell felelniük az Európai Unió követelményeinek.

Utóbbiak szerint az ülepítő medencébe jutó víz ciántartalma nem haladhatja meg a tíz milligrammot literenként. Borbély László környezetvédelmi miniszter tegnap a Krónika kérdésére elmondta, ez olyan fontos kérdés, amit semmiképpen nem lehet félvállról kezelni. Hozzátette, az ő asztalára eddig nem került olyan dokumentum, amelyik a nagybányai cég újraindítására vonatkozna, a cég képviselői nem jelentkeztek a minisztériumban azért, hogy tárgyaljanak az újraindításról. Megjegyezte, ő maga csak a nagybányai ciánszennyezés tízéves évfordulójára próbált tájékozódni a Romaltyn Mining társaság helyzetéről.

Azt a tájékoztatást kapta, hogy a cég 2007-ben nem jutott környezetvédelmi engedélyhez működése újrakezdéséhez. 2010-ig kapott haladékot, hogy számos környezetvédelmi beruházást elvégezzen. „Ha ezeket a beruházásokat elvégzi, lehetett volna beszélni arról, hogy újraindíthatja a tevékenységet vagy nem. Úgy tudom azonban, hogy ezek a beruházások nem történtek meg maradéktalanul” – állapította meg a miniszter, hozzátéve: egyelőre csak részleges információkkal rendelkezik, ma kap teljes tájékoztatást az engedélyezés helyzetéről. Közölte, az ügyben semmiképp nem politikai, hanem szakmai döntést hoznak majd az illetékes hatóságok.

Hangsúlyozta azon meggyőződését, hogy a verespataki aranybánya ügyében sem lehet politikai döntésnek tekinteni, hogy az engedélyezési folyamat felülvizsgálata bekerült a kormányprogramba. „Verespatak esetében az engedélyezési folyamat leállt, és addig nem megyünk tovább, amíg nincs új városrendezési engedély” – tette hozzá a miniszter.

Nagybányai arany oroszországi bányából?

A România Liberă Alexandru Benea gazdasági szakértőt is megszólaltatta, aki elmondta, az orosz befektetőnek a nagybányai aranyérc kibányászásán és feldolgozásán túlmutató tervei is lehetnek. Romániában ugyanis több orosz vagy ukrán cég rendezkedett be arra, hogy meglovagolja az uniós normákat. Az Európai Unió ugyanis rendkívül alacsony behozatali vámot számít a behozott nyersanyagra, hogy ezzel segítse a területén működő feldolgozókonszernek tevékenységét, az Unió területén előállított termékek viszont már vámmentesen forgalmazhatók az egész Unióban.

Ezt a lehetőséget aknázta ki a resicabányai vasipari üzemet megvásároló orosz TMK vagy az aranyosgyéresi sodronyipari gyárat felvásároló Meckel. Alexandru Benea elképzelhetőnek tartotta, hogy Mihail Prohorov az oroszországi bányáiban felszínre hozott aranyércet is Nagybányán kívánja feldolgozni. Nem tartotta valószínűnek ennek a forgatókönyvnek a megvalósulását Borbély László miniszter. Kérdésünkre elmondta, nem ismeri pontosan az aranyfeldolgozás technológiáját, de tudomása szerint a nemesfém ciános kinyerése magából a kibányászott ércből történik, és nagymenynyiségű ércet pedig aligha lenne nyereséges nagy távolságokra szállítani. A România Liberă arra is figyelmeztet, hogy míg a verespataki aranybánya ellen összehangoltan léptek fel a romániai civil szervezetek, Nagybányán a legnagyobb csendben készülhetnek a befektetők a bányanyitásra.

**********

Oda a magyar kárigény Szecskay András, az egykori Aurul ellen indított perben a magyar államot képviselő ügyvéd tegnap a Krónikát arról tájékoztatta, hogy a budapesti Fővárosi Bíróság tavaly megszüntette a nagybányai vállalat elleni kártérítési pert, így Magyarország nem részesül anyagi kártérítésben a ciánkatasztrófa ügyében.

A budapesti jogi szakértő elmondta: mivel a román résztulajdonban működő Aurul jogutódja, a Transgold Rt. ellen évekkel ezelőtt indított felszámolási eljárás megtörtént, a nagybányai cég jogutód nélkül megszűnt, így már nincs alperes. Szecskay András lapunknak elmondta: mivel a magyar államnak nincs ki ellen pereskednie, a Fővárosi Bíróság lezárta a pert.

A magyar állam a környezeti katasztrófa által okozott pusztítás miatt 28,6 milliárd forintot és annak kamatait követelte a nagybányai cégtől, amelynek felelősségét 2006-ban állapította meg a bíróság, és közbenső ítéletben biztonsági intézkedésekre is kötelezte.

Albert Álmos: le a lobogóval

„Biztos voltam az igazamban, hiszen betartottam a törvényt. A prefektus esetemben rosszindulatúan értelmezte a jogszabály alkalmazását, és a moldvai bíróságok is egyértelműen elfogult módon ítélkeztek” – jelentette ki a Krónika megkeresésére Albert Álmos háromszéki szenátor, Sepsiszentgyörgy korábbi polgármestere, miután a strasbourgi emberi jogi bíróság helyt adott keresetének.

A strasbourgi döntés értelmében a román államnak vissza kell fizetnie a 2755 eurós bírságot, amelyet hét évvel ezelőtt a Kovászna megyei prefektúra rótt ki az akkori polgármesterre. Albert Álmos a számokra és a paragrafasukra már nem emlékszik pontosan, de a történetet ma is elevenen idézi fel.

Elmondása szerint 2003 tavaszán új törvény jelent meg, amely pontosan előírta, az intézményeknek hová kell kifüggeszteniük az ország zászlóját, a megyei jogú városok polgármesteri hivatalainak a bejárat két oldalára kellett kitűzniük a trikolórt. A jogszabály alapján Albert Álmos levette a városháza tornyáról a zászlót.

„Az akkori prefektus, a szociáldemokrata Horia Grama rettenetesen megharagudott, és azonnal megíratta az ötvenmillió régi lejről (5 ezer új lej) a büntető jegyzőkönyvet” – emlékszik Albert. Hamarosan újabb ötvenmilliós bírságot rótt ki a prefektúra, mert a hivatal levelezésében a magyar nyelvet a fejléceken pedig a magyar megnevezést is használták.

Albert azonban kétségbe vonta a pénzbírságok jogosságát, és fellebbezett. A sepsiszentgyörgyi bíróság nem kívánta tárgyalni az ügyet, ezért azt áthelyezték Moldvába. Először az oneşti-i bíróságon, majd a bákói törvényszéken meghallgatás nélkül, egyoldalú tárgyaláson elutasították a keresetét, a legfelsőbb bíróságon is megszületett a végleges döntés a bírság jogosságáról. Albert Álmos helyi üzletemberek és magyarországi testvérvárosok adományaiból fizette ki a bírságot.

Rozsnyai Sándor sepsiszentgyörgyi ügyvéd segítségével azonban összeállították a periratot, és 2004 őszén a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz fordultak. Az európai bíróság évente egy alkalommal kiegészítő iratokat, újságcikkeket kért a felektől. A napokban megszületett döntés elmarasztalja a román igazságszolgáltatást, amiért Albert Álmosnak nem volt része pártatlan bíráskodásban, és kötelezi a román államot a bírság visszafizetésére.

A szenátor lapunknak elmondta, a visszakapott összeget visszafizeti azoknak, akik akkor a segítségére siettek. Albert Álmos ugyanakkor úgy ítéli meg: az európai bíróság döntéséből kiindulva vissza kell térni a zászló kihelyezésének kérdésére, szerinte ugyanis a lobogót le kell venni a toronyról, és oda kell tenni, ahová a törvény is előírja, vagyis a bejárathoz.

Amerikai magyarok a nyelvtörvény ellen

Az egyik vezető amerikai magyar szervezet, az Amerikai Magyar Szövetség (AHF) sürgette az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségi főbiztosát: adja értésére Szlovákiának, hogy az ország nyelvtörvénye elfogadhatatlan.


Az AHF Knut Vollebaeknek küldött levelében hangsúlyozta: a nyelvtörvény nincs összhangban Szlovákia kötelezettségvállalásaival, a nyugati értékekkel, a demokrácia elveivel és azon nemzetközi normákkal, amelyeknek betartása mellett Szlovákia az EBESZ tagjaként elkötelezte magát. ,,Ez a törvény annyira szégyenletes és antidemokratikus, ilyen jogszabálynak nincs helye a 21. századi Európában" — írta a szervezet.

A Frank Koszorús társelnök által jegyzett levélben az olvasható: a nyelvtörvény nemcsak jelentős békétlenséget szült Szlovákiában, hanem az észak-atlanti szövetség (NATO) olyannyira szükséges belső egységét is fenyegeti két tagországa közötti feszültség fokozásával. Az amerikai magyarok szerint a nyelvtörvény a szlovák kormány magyar kisebbséggel szembeni türelmetlenségének legújabb megnyilvánulása, jóllehet Pozsony a kisebbségi jogok tiszteletben tartását ígérte a NATO-ba és az EU-ba történt felvétele előtt. A levél szerint nem meglepő, hogy a szlovák kormánykoalíció tagja a Szlovák Nemzeti Párt, amelynek elnöke, Jan Slota idegengyűlöletéről ismert. ,,Mély csalódást okoz számunkra, és kétségkívül az Ön számára is, hogy a nyelvtörvény fenyegeti a magyar kisebbség kultúráját, és alapvető szabadságjogokat sért" — tartalmazza az állásfoglalás.

Az 1906-ban alapított AHF az egyik legnagyobb amerikai magyar ernyőszervezet két hete Hillary Clinton amerikai külügyminisztertől kérte, hogy nyíltan és egyértelműen fejezze ki aggodalmát Szlová­kiának az elfogadhatatlan nyelvtörvény miatt.

Tüntetésre készülnek a diákok

A magyar anyanyelv szabad használatáért tüntetnek jövő kedden Révkomáromban a diákok. ,,A révkomáromi egyetemisták tüntetést szerveznek a szabad anyanyelvhasználatért, hogy kifejezzék nemtetszésüket a jelenleg zajló folyamatok ellen, melyeknek látható célja a magyar nyelv háttérbe szorítása, elnyomása és értéktelenné tétele. Ezt nem szabad hagyni!" — olvasható a felhívásban. Az egyetemisták szerint a folyamatok azt eredményezik, hogy a megfélemlítések és a zűrzavar hatására a magyar kisebbség fokozatosan, önként feladja elveit, lehetőségeit és identitását. Gyermekeit szlovák iskolába íratja, s nem él a szabad magyarnyelvhasználat lehetőségével ott sem, ahol ez biztosított. Ha a szlovák többség félti saját nyelvét Szlovákiában, akkor a kisebbségeknek még inkább félteniük kell a sajátjukat, hiszen a kisebbségi nyelveket nagyobb nyomás éri, mint a többségi nyelvet — vélik a tüntetés szervezői.

Megvalósult kétnyelvűség Marosvásárhelyi közintézményekben

Sorra kerülnek ki a magyar feliratok a marosvásárhelyi közintézményekre: az őrző-védő szolgálat után a megyei kórház és a prefektúra is kihelyezte az új „cégért”. Vannak azonban, akik nem tettek eleget a felszólításnak.

Húsz év után először került magyar nyelvű felirat a Maros megyei prefektúra épületére. A kétnyelvűsítést évekkel ezelőtt Bárczi Győző korábbi és jelenlegi alprefektus kezdeményezte, ám kísérlete eddig alprefektus kollégája ellenkezésébe ütközött.

„A magyar nyelvű tábla kifüggesztését Marius Paşcan prefektus is támogatta. Igaz, a felirat már évekkel ezelőtt kikerülhetett volna az épület három bejárata fölé, merthogy Ciprian Dobre egykori kormánymegbízottnak sem volt semmi ellenvetése. Akkoriban viszont Zamfira Pora alprefektus akadályozta meg, félremagyarázva a helyhatósági törvényt” – részletezte a Krónikának Bárczi. Pora, akit a Boc-kormány távolított el tisztségéből, az idők során számos magyar jellegű kezdeményezést akadályozott meg vagy próbált gátolni.

A földosztó bizottságban például ő volt azoknak a hangadója, akik a törvényekkel és kormányrendeletekkel dacolva vétózták meg a Maros menti erdők visszaszolgáltatását a nemesi családok leszármazottainak. Bárczi Győzőnek Zamfira Pora hiányában sem volt azonban könnyű keresztülvinnie akaratát: a hivatal alkalmazottai előbb csak az egyik homlokzatra kerülő felirat dokumentációját készítették elő.

Ezzel egyidőben az utóbbi napokban több, a megyei önkormányzat hatáskörébe tartozó intézmény homlokzatára is felkerült a magyar nyelvű felirat. Elsőnek a Kossuth (Călăraşilor) utcában működő megyei őrző-védő szolgálat vezetősége lépett, majd a megyei kórház következett. Ezzel szemben ígéretük ellenére sem cseréltek „cégért” a lakosság-nyilvántartási hivatal és a sürgősségi kórház illetékesei. Amint arról beszámoltunk, a Krónika ezelőtt egy hónappal fordult az ügyben Lokodi Edit Emőke megyei önkormányzati elnökhöz, aki azonnal utasította Dombi Károlyt és Florin Gomotîrceanut a táblák kicserélésére.

Mindketten egy hetet kaptak a kérdés megoldására, amire szavukat is adták. A tanácselnök januárban elmondta, hogy már több ízben küldött átiratot a 2001/215-ös közigazgatási törvényt megszegő intézményvezetőknek, azonban valamennyien hajthatatlanok maradtak. Kérdésünkre, hogy egy hónap után mi történik azokkal a vezetőkkel, akik négyszeresen túlszárnyalták az egyhetes ultimátumot, Lokodi Edit Emőke tegnap elmondta, ha lassan is, de jó irányba halad az ügy.

„A sürgősségi kórház igazgatója, Florin Gomotîrceanu a napokban teteti ki a táblákat, a lakosság-nyilvántartási hivatalban viszont nem tudom, mi a helyzet, ugyanis a napokban igazgatóváltás történt” – mondta Lokodi Edit Emőke, remélve, hogy hamarosan sikerül lezárni ezt a kérdést.

Régi titkok

Nem láthatok én mások helyett. Legfennebb megmutatom, merre, honnét nézve mit kell vagy kellene látni. Ha ez is hiába, akkor s avval annyi.


Nekünk immár annyi, mert felnőtt ismét szemünk előtt egy győzelem nélküli nemzedék. A Nyugat, az úgynevezett jóléti társadalom füttyentett, és országok, népek és néprészek szanaszét ugráltak, vakon és bénán arra a nótára, amit fütyült a Nyugat, a távolnyugat vagy közelkelet egy-egy prímása.

Itt a húszévesek mostani tábora, mely soha nem élt meg nagyszerű közösségi célt, és sosem volt sikerélménye, győzelmi szándéka híján nem volt győzelemtudata.

Az vesse rám az első követ, akinek még nem vágták arcába, hogy a Ceauşescu-féle félkegyelmű diktatúrában jobb volt... Romániában.

Felemás korban felemás jellemek, felemás közösség-hamisítványok nőnek fel. Márpedig ezt a kort, a mienket, melyet önmagunkkal együtt felfalunk, semminek nevezhetjük, egyelőre; egyelőre azt sem tudjuk, mivé s merre fajul a vadul fölfegyverzett milliárdosok ideje a megnevezhetetlen időszakban, mely tart, egyeseket kitart, mint hitvány egyedeket, megtart bennünket ez a kibérelt átmeneti idő, mert szüksége van ránk.

Ránk, magyarokra amúgy különösebben nem tart igényt, ezt sokszor bejelentették úgy általában vett határokon innen és túl az Óperencián.

Mondjuk, harminc évig elleledző, éppen szóba kerülő nemzedékünk — mármint a miénk, magyaroké — az égadta világon semmit nem cselekedett népünk, néprészünk, székelységünk s javaink, hagyományaink, kultúránk megmaradásáért.

Azt szigorúan mellőzöm, ki milyen pártban miféle sikereket ért el. És amúgy általában: az egyéni sikerek, diplomák, magas vagy közép kövér állások csupán annyit jelentenek, ki mennyit fölöz le.

Pártok vannak, át- meg lemásolt pártok, s bizony, ahol sok a párt, ott megnövekedik a sírásók dolga.

Azt azonban szemébe mondom s szemére vetem a pártoknak és hordalékaiknak mindenütt, ahol szanaszét magyarok százezrei élnek, hogy egy győzelemre vágyó s arra érdemes, erős ifjúságot, férfitábort fölnevelni mindannyian képtelenek voltak, és ma is képtelenek, mint petyhüdt férfiak ágyban.

Idézni, azt tudnak szónokaink. Megvan erre a külön gyűjtemény. S ha undorral fordulok el a kampányoktól, Bibó, Németh László, Széchenyi szavait idéző félkegyelmű karrieristáktól, csak eszembe jut egy kiflivéget rágván egy-egy feledett szóösszetétel, mondjuk, Tamásitól, ki szerint aki embernek nem jó, az magyarnak is alkalmatlan.

Nyilván, érvényes ez románra is ugyanígy. Ám a román népnek hétszentsége immár két évszázada az önmaga nagyságvágya, uralkodása, tovább, tovább!!!

Ez hiányzik ebből a nemzedékből, amely itt nőtt fel a szemünk előtt céltudat és győzelemélmény nélkül.

Na, nem azt kérem számon, amit a román nép kívánt, éhezett és elért úgy, ahogy. A szemünkbe olvassa minap Beder Tibor, hogy óránként két magyarral lesz kevesebb a saját földjén. Nem, ez nem rendíti meg a férfikort, a fiatal tábort, amely — amelynek nincs szeme, füle a tájékozódásra. Akarni nem mert ez a győzelem nélküli felnövelt nemzedék!

Adós vagyok egy idézettel? Elnézést kérek. Íme a sokat idézett, mert éltében s diktatúrában is bátor Nagy Gáspár szándékolt sorai: „...mennyit nyomnak a / földi pörök a hallgatás aranyrögei / az árulás színezüstjeivel tetézve?" (Hit-tan)

Nagy Gáspár akkor még nem volt harmincéves, amikor ezt írta, és nem félt a számonkéréstől.

Győzelem nélkül s annak akarása nélkül meg nem élhet egy nemzet s nemzedék.

Régi titok. Ezért nagy a súlya.

Ezer sebből vérző szlovák—magyar viszony

A magyar diplomácia arra törekedett, hogy gyorsan megoldja a Szlovákiával fennálló két legsúlyosabb konfliktusos ügyet — mondta Balázs Péter külügyminiszter tegnap az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának ülésén. Németh Zsolt, a bizottság fideszes elnöke szerint azonban a magyar—szlovák viszony ezer sebből vérzik.


A szlovák államnyelvtörvény szigorítása, illetve a magyar köztársasági elnök Révkomáromnál történt feltartóztatása miatt kialakult feszültséget a magyar és a szlovák kormányfő tavaly szeptemberi szécsényi találkozóján igyekeztek gyorsan tárgyalhatóvá és kezelhetővé tenni — fejtette ki Balázs Péter. A külügyminiszter szerint a legfontosabb eredmény az volt, hogy a közös nyilatkozattal sikerült nemzetközi dimenzióba helyezni a nyelvtörvény ügyét az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségügyi főbiztosa ajánlásainak elfogadásával. A szécsényi tárgyalás azt is megmutatta, hogy a két ország képes volt közvetítés nélkül, önállóan kezelni az ügyet — fűzte hozzá.

Balázs Péter elmondta: az a tény, hogy hat szomszédos országgal erőteljesen fejlődnek a kétoldalú kapcsolatok, azt mutatja, elsősorban nem Magyarország a hibás a Szlovákiával fennálló feszült viszony miatt. A konfliktus nem a két nép között van, azt inkább egyes politikusok szítják — mondta.

Németh Zsolt, a bizottság fideszes elnöke kijelentette: a szécsényi találkozó a Bajnai-kormány legjelentősebb külpolitikai hibája volt, és csökkentette Magyarország nemzetközi mozgásterét, mivel meg lehetett jósolni, hogy Szlovákia magatartása nem változik. A Fidesz támogatja azt az alapot, amelyet a magyar kormány a nyelvtörvény miatt jogsérelmet szenvedő szlovákiai magyaroknak hozott létre — tette hozzá, hangsúlyozva, a nyelvalap elleni támadásoknak sem jogi, sem morális alapjuk nincsen mindaddig, amíg a diszkriminatív, emberi jogokat sértő nyelvtörvény hatályban van.

Németh Zsolt szerint az államnyelvtörvényen és a tavaly augusztusi révkomáromi incidensen túl még több probléma terheli a magyar—szlovák kapcsolatokat, köztük a Malina Hedvig-ügy, a Beneš-dekrétumok, a tankönyvek kérdése, a folyamatos belpolitikai célú támadások a magyarság egésze ellen, a szélsőségesség, az intolerancia, a gyűlöletkeltő politika. A bizottság elnöke szerint a magyar—szlovák viszonyt Szent Sebestyénhez lehet hasonlítani: „ezer sebből vérzik". Ennek a kapcsolatrendszernek a „begyógyítása" komoly kihívást jelent a magyar politika egésze számára — vélekedett.

Szekustisztek névsorát tette közzé Tőkés László

A kommunista titkosszolgálat, az egykori szekuritáté református lelkészeket megfigyelő tisztjeinek a névsorát hozta nyilvánosságra tegnap Nagyváradon tartott sajtótájékoztatóján Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület volt püspöke. Az ő és családja megfigyelési aktájából származó adatok szerint összesen 154 olyan szekustisztet azonosítottak, akik a református egyház papjait és a velük kapcsolatban álló személyeket figyelték meg, illetve szervezték be, a közzétett lista azonban csak 99 nevet tartalmaz. Közülük hat tevékenykedett Kovászna megyében.


A lajstrom végén megjegyzésként szerepel, hogy időközben valószínűleg páran elhunytak, a többség azonban kiemelt nyugdíjat élvez, vagyis a romániai öregségi átlagjárandóság többszörösét kapja kézhez. Tőkés szerint valószínű, hogy a listán szereplő tisztek egy része ma is aktív, és a Román Hírszerző Szolgálatnál tevékenykedik.

Tőkés László ismét szorgalmazta a romániai egyházak átvilágítását. Kifogásolta, hogy a bukaresti átvilágító bizottság, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács munkája ellehetetlenült az elmúlt évben, mivel jelentősen csorbították hatáskörét. Bírálta a román ortodox egyházat is, amely az államhatalommal egyetértésben hátráltatja a titkosszolgálati múlt feltárását. Ugyanakkor úgy véli, hogy ez a romániai református egyházban is váltakozó intenzitással halad. Emlékeztetett arra, hogy mind az Erdélyi Református Egyházkerület, mind a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület igazgatótanácsa létrehozta egyházkerületi átvilágító bizottságait, és örömmel nyugtázta, hogy a reformátusoknak a múlt tisztázására irányuló szándékai találkoztak a romániai magyar protestáns testvéregyházak törekvéseivel, így az erdélyi unitárius és a romániai evangélikus-lutheránus egyházakkal együtt életre hívták az egyházközi Szakmai Egyeztető Fórumot. Ennek kezdeményezője, Szabó László unitárius lelkész maga is részt vett a tegnapi sajtótájékoztatón, és a csupán 1999-ben elfogadott átvilágítási törvény „kiherélése" fölött sajnálkozott. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy az egyházi vezetők kifejezett kérésére lehet átvilágítani az egyházi embereket — és ebben sajnálatos módos a román ortodox egyháznak nagy felelőssége van, ugyanakkor a magyar történelmi egyházak tisztségviselői között is találhatunk olyanokat, akik haszonélvezői a törvény gyengítésének. Bár az Erdélyi Református Egyházkerület és az Erdélyi Unitárius Egyház tízéves késéssel csatlakozott az átvilágítás kérdésében élenjáró Királyhágó-melléki Református Egyházkerülethez, szívós munkával jelenleg egy ütemben munkálkodnak a lusztráció kiteljesítésében — mondotta Szabó László. Ezért is tartották szükségszerűnek egy olyan egyeztetési fórum létrehozását, amely — tiszteletben tartva minden résztvevő autonómiáját — nem a módszertani uniformizálásra, hanem a szakmai tapasztalatcserére és konzultálásra helyezné a hangsúlyt. A magyar történelmi egyházak közül négyen válaszoltak pozitívan a kezdeményezésre, az említettek mellett még a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház csatlakozott. A négy római katolikus püspökség közül kettő jelzett vissza: ők nem a protestáns egyházak által járt és az állami törvény által biztosított utat választották e kérdés tisztázására, és e döntést a protestáns egyházak tiszteletben tartják. A Szakmai Egyeztető Fórum első ülésére márciusban kerül sor.

Tőkés László EP-képviselő tegnap nyilatkozatban is megfogalmazta álláspontját. Szerinte a kommunista-titkosszolgálati múlttal való szembenézés és a volt ügynökök felfedése nem csupán a történelmi múlt, hanem legalább annyira a társadalmi jelen egyik parancsoló feladata, bár maga a szembenézés és átvilágítás nem annyira politikai, hanem főként erkölcsi kérdés. „Nem csupán a volt kollaboránsoktól kell szabadulnunk, hanem volt tartótisztjeiket, a szekusokat, a volt titkosszolgálati főnököket is meg kell neveznünk, akiknek felelőssége az amazokénál is nagyobb. A »parancsra tettem« kifogása sem mentheti őket — mint ahogyan Adolf Eichmann sem igazolhatta magát ezzel" — nyomatékosította.

Háromszéken ügyeletes megfigyelők

A Tőkés László által tegnap nyilvánosságra hozott listán 99 olyan személy neve olvasható, akik a szekuritáté megbízásából figyelték a református egyház papjait és a velük kapcsolatban álló személyeket. Kovászna megye ebben a kimutatásban hat névvel szerepel, az első Aurel Agache rendőr őrnagyé, aki mellett az 1988-as évszám és Barót városa jelenik meg. Névsor szerint Dorel Andraş kapitány következik, aki 1989-ben az I-es szolgálat főnökeként tevékenykedett, előtte 1975-ös évszámmal Ştefan Cerghizan ezredes neve jelenik meg ugyanebben a tisztségben. A megyei szekuritáté vezetőjeként 1975-ben Aulich Alexandru ezredes irányította a megfigyelési munkát, 1988-ban Constantin Boriceanu ezredes, 1989-ben Sever Moldovan alezredes. A táblázat csak nevet, rangot, évszámot és beosztást közöl, többnyire magas beosztású tisztekét, bár elvétve egy-egy falusi rendőr is feltűnik közöttük

Székelyföldi régió ???????

Látszólag az RMDSZ elégedetten ül a kormányban. Érdekes, hogy mind ez idáig csak az igazán szélsőséges pártok — mint a Nagyrománia vagy az Új Generáció — üvöltöztek az úgynevezett román—magyar kormány ellen, a többség elismerte, hogy a szövetségnek jó és megbízható szakemberei vannak, s csak az ország javára szolgál munkájuk.


Nem így, mióta a múlt héten a szenátus hallgatólagosan elfogadta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által kidolgozott, a romániai gazdasági fejlesztési régiók átalakításáról szóló törvénytervezet. Akkor elszabadult a pokol, megkezdődött a haza- és Erdély-féltés újabb hulláma, a liberálisoktól a fiatal szocdemekig mindenki árulást ordított, s az aggodalom már-már eszüket vette a politikusoknak. Az RMDSZ meg mintha nem tudta volna, hogy a törvénytervezetét a képviselőházban — mely ügydöntő e kérdésben — aprópénzre szedik, s az eredeti elképzelésükből annyi marad, amennyit a Băsescu—Boc páros elfogadhatónak tart.

És ezt megerősítendő színre lépett Emil Boc miniszterelnök is. No meg azért is: nehogy nacionalista hívei rosszat gondoljanak róluk és pártjukról. A kormány feje, a magyar párt partnere különösebb óvatoskodás nélkül közölte koalíciós partnerével, az RMDSZ-szel, hogy jó lesz, ha a kérdésen még gondolkoznak, mert a javaslatot ebben a formában ők sem fogadják el. Miközben sietett leszögezni, hogy jelen pillanatban az alkotmány értelmében Romániának nem áll módjában olyan területi-közigazgatási egységeket létrehoznia, amelyeknek jogi statútumuk lenne, csupán újabb, kisebb fejlesztési régiókat, melyek lehetőséget teremtenek, hogy minél több uniós pénzt hívhasson le az ország.

És az RMDSZ törvénytervezete szerint éppen ezeket a fejlesztési régiókat szerveznék újra. Eszerint 8 helyett 16 lenne Romániában. Ennyi. Szó sincs közigazgatási átszervezésről, tehát az RMDSZ-nek most még az égadta világon semmi oka elégedettségre.

Különben Boc érthetően és a maga szempontjából megnyugtatóan közölte a románokkal, hogy nem eszik a kását olyan forrón, a tervezetről még egyeztetni fognak, s a képviselőházban majd érvényesítik politikai akaratukat. Reméljük, nem sikerül..........!!!!!!!!!!!!!!!.

Romani Criss: a Magyar Gárda áll a székelyföldi romatámadások mögött .???

A tavalyi, Hargita megyei romák elleni támadásokat Budapestről rendelte meg a Magyar Gárda – mondta Magda Matache, a Romani Criss nevű romániai romaszervezet vezetője a párizsi Le Figaro című napilap szerint. A lap tegnapi számában a kelet-európai romák helyzetéről közölt összeállítást, amelyben arról ír, hogy a kontinensen a romániai cigány közösség a legnagyobb lélekszámú – mintegy kétmilliós – , ugyanakkor a legszegényebb is, ezért „fenyegetést jelent az európai szociális kohézióra.”


A lap szerint Románia és Bulgária csatlakozása óta az Európai Unióban mintegy tízmillió roma él. Mivel mindenütt nemkívánatosnak tekintik és üldözik őket, már az Európai Bizottság is elismerte, hogy fenyegetést jelentenek az európai szociális kohézióra. A romákat alkalmazó bűnszervezetek virágzanak az általuk koldulásra, prostitúcióra, zsebtolvajlásra vagy bankkártyalopásra kényszerített cigányok tevékenysége nyomán.

E klánszerűen szerveződő bűnszövetkezetek cselekményei gyakran maradnak megtorlatlanul. A Le Figaro európai példákat hoz arra, hogy a romák diszkrimináció miatt nem jutnak minőségi oktatáshoz és indulnak gyengébb esélyekkel a munkaerőpiacon. Ez a helyzet a lap szerint Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban is. Románia kapcsán megjegyzi: a 2000-es évek elején az uniós csatlakozás lehetősége és bizonyos kritériumoknak való megfelelés kötelezettsége arra késztette a román politikumot, hogy komolyan foglalkozni kezdjen a cigányok helyzetével.

A bukaresti hatóságok úgynevezett mediációs intézményeket hoztak létre, amelyek a cigányok iskoláztatásának és orvosi ellátáshoz való hozzáférésének javítását kapták feladatul. Ezen erőfeszítések ugyanakkor jelentősen csökkentek Románia uniós csatlakozását követően. Magda Matache szerint Románia Brüsszel elvárásainak megfelelő törvényeket fogadott el, ám a törvényeket nem ültették gyakorlatba. A román hatóságok tétovázását Brüsszel is bátorította, amikor nem reagált kellő határozottsággal a romák Olaszországból való tömeges kitoloncolására.

A lap ezt követően Magyarországot hozza fel az egyik legkomolyabb negatív példaként, ahol a szerző szerint a cigányok gyakran válnak agresszió áldozatává. A romákkal szembeni rasszizmust a Jobbik táplálja, amely növelte befolyását, miután 2009-ben három képviselői helyet is szerzett az Európai Parlamentben. Ennek kapcsán a lap hozzáfűzi: a toleranciahiány Romániában is tapasztalható, ahol tavaly nyáron több roma tulajdonban lévő házat romboltak le vagy gyújtottak fel „magyar származású románok.” Az ügyben megszólaltatott Magda Matache ezek kapcsán úgy vélekedik a lap szerint, hogy a támadásokat Budapestről „távirányította” a Magyar Gárda nevű szélsőjobb milícia, amelyet tavaly nyáron egyébként betiltottak.

Összetűzések, ellentüntetés

Mint arról az összetűzések idején beszámoltam, tavaly Csíkszentmártonban is voltak magyar–roma konfliktusok, júliusban pedig mintegy száz csíkszentkirályi lakos rohanta meg a falu romatelepét, és gyújtogatni kezdett. Az incidenst követően a cigányok elmenekültek. Csíkszentkirály magyar lakossága maga próbált igazságot szolgáltatni azt követően, hogy két nappal korábban egy helybéli roma egy kocsmai összeszólalkozást követően megkéselt egy magyar férfit, a tettest azonban nem sokkal később szabadlábra helyezte a bíróság, amely úgy ítélte meg: nem jelent veszélyt a közrendre.

A lakosokat ez nagyon felháborította, egy este körülbelül 150 személy indult a romák ellen. Egy szénacsűrt is felgyújtottak, ennek következtében elpusztult egy ló. A romák kimenekültek a mezőre. Székely Ernő szentkirályi polgármester akkor azt mondta: a konfliktus kirobbanásáért a romákat terheli felelősség, akik évek óta rendszeresen lopnak a helybéliektől, a két nappal korábbi bicskázás pedig „az utolsó csepp volt a pohárban”.

Az ügyet követően a magyarok és a romák megállapodást írtak alá, amelyben utóbbiak kötelezték magukat a békés egymás mellett élés szabályainak betartására. Az incidensek nyomán ugyanakkor a bukaresti vezetésű Romani Criss tüntetést szervezett Csíkszereda központjában a romákat érő „diszkrimináció” ellen. A megmozduláson ugyanakkor zömmel a Kárpátokon túlról és más erdélyi megyékből érkezett személyek vettek részt, a helyi roma közösség elhatárolódott tőle. A magyar szélsőségesek ekkor kerültek képbe: a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Magyar Gárda néhány helyi szimpatizánsa illegális ellentüntetést szervezett, amiért a hatóságok megbírságolták őket.

Spontán történések

„Párizsban oldják meg a saját problémáikat, mert biztos van nekik is, ne azzal foglalkozzanak, hogy az itteni dolgokból médiavisszhangot faragnak” – nyilatkozta a vádak kapcsán tegnap lapunknak Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere. A 2009-es atrocitások kapcsán a polgármester elmondta, most hall először a párizsi lap témájáról, illetve arról, hogy a tavalyi eseményekhez köze lehet a budapesti Magyar Gárdának. Amint a Hargita megyei falu polgármestere elmondta, a sajnálatos eseményeknek előzményeik voltak, de mindenképp spontán dolgokról van szó, amelyeket nem előzött meg szervezkedés.

Székely Ernő, Csíkszentkirály polgármestere hasonlóan vélekedik, valótlannak tartja a párizsi napilap által megjelentetteket, és azt gondolja, csupán azért foglalkoznak az alcsíki romaüggyel, mert témára van szükségük. „Nem igaz semmi abból, hogy a Magyar Gárda szervezkedett volna, spontán eseményekről volt szó, tehát cáfolom a híreket”
Matache az interjú keltette tegnapi visszhangok nyomán egyébként finomított álláspontján.

A Transindexnek nyilatkozva már úgy vélekedett, a konfliktus kirobbanásának fő oka a szélsőjobboldali ideológia székelyföldi terjedése, amelyet a Magyar Gárda és a Jobbik magyarországi térnyerése táplál. Felelőssé tette a helyi és megyei hatóságokat is, amiért azok szerinte nem nyújtanak valós megoldást a térség gondjaira.

Magyarország 2010

Azért jó erdélyi magyarnak lenni, mert nem kell négy évet várni ahhoz, hogy az ember valami rendes választási förmedvényt, baromság-folyamregényt és betarthatatlan ígéretversenyt hallgasson. Elég ehhez két esztendő is.

Erdélyi szemszögből nézve 2008-ban választottunk parlamentileg, 2009-ben választottunk államelnökileg, 2010-ben pedig végignézhetjük, amint az anyaország választ. Átmenetileg.

Az embereket egyre kevésbé érdekli úgy nagy általánosságban a politika, de valljuk be, az erdélyi magyar ember mindig valahogy megbabonázva figyeli, vagy inkább lesi, hogy mi történik Magyarország jelenlegi határain belül a köz ügyeit intéző, de leginkább elintéző, sok esetben pedig gátlástalanul lenyúló elittel. Valamivel kevesebb mint két hónap múlva, április 11-én, illetve április 25-én az anyaországi magyarok megválasztják az új Országgyűlést és az új miniszterelnököt.

A szlovákok már visítanak, Ficóék fokhagymakoszorúval nyakukban, szentelt vízzel és feszülettel a kezükben tűnnek fel időnként a nemzetközi nyilvánosság színpadán, mondván, hogy Orbán Viktor az ördög maga, aki kénköves lángokkal égeti fel a maradék szlovák–magyar tárgyalási hajlandóságot és esélyt.

Valóban, egyre többen valószínűsítik, hogy az idei választásokat a Fidesz magasan megnyeri. Erre még akkor is van esély, ha közvetlenül a választások előtt a polgáriak jó szokásukhoz híven, bízva a győzelemben, elkövetnek néhány olyan hibát, ami miatt az előző két választást is elveszítették.

Akkor, egymás után kétszer is – 2002-ben és 2006-ban – nagyon sokan voltak, de nem voltak elegen. Most viszont valóban sokan vannak. A közvélemény-kutatások helyenként 40 százalékpontos fölényről beszélnek. Ez modern demokráciákban akkora előny, amit Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje akkor sem tud ledolgozni, ha maga Orbán Viktor segít neki.

Mesterházyt nem véletlenül tolta a napra a kormányzó párt. Ő még annyira fiatal, hogy az MSZP legnagyobb vereségét is képes elszenvedni, hatvanéves korára teljesen kiheveri a kudarcot és ott folytathatja, ahol abbahagyta. Viszont manapság az MSZP színeiben azzal kampányolni, hogy valaki a párt saját nevelésű utánpótlásvonalából származik, nem a legszerencsésebb dolog. Lehet, a Zuschlag-ügy után jobb lett volna Kovács Lászlót indítani, azon az alapon, hogy mindegy, ki az, csak fiatal, Zuschlag generációbeli ne legyen.

Mellesleg a BKV-körüli híresztelések is alaposan próbára teszik Mesterházy hitelességét, úgyhogy nem is annyira választási verekedés elé néz Magyarország, hanem egy irdatlanul nagy verés elé. Persze a Fidesz-faktor még szépíthet a nagy fölényen, de várjuk ki a végét.

A kampány Magyarországon megkezdődött. Azt még nem tudni, hogy az előző évekhez viszonyítva mennyire lesz durva és gátlástalan, ocsmány és gusztustalan, sok jóra azért ne számítsunk. A határon túli magyarok kérdése valószínűleg ismét tét lesz egy, az ügyhöz képest jelentéktelen kártyaparti valamelyik játékában.

Abszurdisztán

A vártnál is nagyobb, 1,68 százalékos januári inflációval éves szinten újra bőven 5 százalék fölé gyorsult a pénzromlás üteme. Bár ebben a prímet a jövedéki adóval terhelt termékek vitték, az alapélelmiszerek közül a tejért, tojásért, de még a burgonyáért is többet kellett fizetnünk.

Az Országos Statisztikai Intézet az elmúlt napokban hozta nyilvánosságra a januári inflációs rátára vonatkozó számadatokat. Ezek szerint a megelőző hónaphoz viszonyítva 1,68 százalékos növekedés mutatkozott, egy év viszonylatában 5,2 százalékos. Aggasztó az infláció ilyenszerű alakulása, de nem meglepő, ugyanis január folyamán az inflációt mindenekelőtt a hatóságilag megállapított és a kiskereskedelmi árakba beépülő jelentős mértékben megemelkedett jövedéki adó gerjesztette. Ezek a termékek a következők: cigarettaféleségek, amelyek esetében a megelőző hónaphoz viszonyítva januárban 13,87 százalékkal növekedtek a kiskereskedelmi árak, az üzemanyagok, amelyek esetében 3,42 százalékos volt a növekedés. Továbbá 4,2 százalékos drágulás mutatható ki a villamosenergia-fogyasztás díjszabásában is, mely esetében ugyancsak hatóságilag megállapított árról van szó. Lényegében ez a három termék az, amely az ipari áruk árindexét januárban 3,2 százalékra tornázta fel, de a többi termék ára is emelkedett némileg, kivételt csupán a cipőféleségek, a gépkocsik jelentettek. A szolgáltatásoknál is találunk egy olyan csoportot, az „egyéb szolgáltatásokét”, amelyek esetében 11,43 százalékos emelkedést mutat a statisztika. Ennek hátterében gyakorlatilag egyes biztosítási díjtételek megemelése áll, pontosabban a kötelező gépjármű-biztosításé, amelynek díja átlagosan több mint 15 százalékkal nőtt. Az élelmiszerek esetében a megelőző hónaphoz viszonyítva alig 0,1 százalékos növekedés mutatkozott, néhány termék esetében azonban ennél jóval nagyobb drágulás tapasztalható: a burgonya 2,5, a tej 1,37, míg a tojás 1,78 százalékkal került többe.

Atipikus infláció
Elemzők szerint egyrészt atipikus az infláció alakulása, másrészt pedig fennáll annak a veszélye, hogy azt az elkövetkező hónapok során sem sikerül mérsékelni. Egyébként ez utóbbit nem tartja kizártnak Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank elnöke sem, aki nemrégiben annak a véleményének adott hangot, hogy ha megdrágul a földgáz, a villamos energia és a távfűtés, akkor nehezen lehet kordában tartani az inflációt. Jóslata beigazolódni látszik, ugyanis az utóbbi napokban egyre többet hallani arról, hogy márciusban drágulni fog a földgázfogyasztás díjszabása, ez pedig láncreakciót vonhat maga után... Miért atipikus az infláció alakulása? Szakértők szerint azért, mert a megelőző időszakokban a gazdasági visszaesés jelei érződtek. Nevezetesen: Románia nemzeti összterméke a negyedik évnegyedben 1,5 százalékkal volt kisebb, mint a harmadik negyedévben. E tekintetben az uniós országok közül Lettországot követően Románia jegyezte a legrosszabb eredményt. Ezek szerint túlzottan optimistának bizonyult Adriean Videanu gazdasági miniszter, s maga az államfő is, akik tavaly októberben, illetve novemberben azt hangoztatták, hogy érzékelhetők a gazdasági élénkülés jelei. Ugyanakkor a gazdasági visszaesés körülményei közepette a kiskereskedelmi árak rendszerint csökkenő tendenciát mutatnak. Nos, ez országunkban nem így történt, főleg azért nem, mert olyan árképzési elemek – jövedéki adó – szintjei emelkedtek meg, amelyeknek inflációgerjesztő hatásuk is van. Tehát tulajdonképpen nem a keresletnek volt árfelhajtó szerepe. Mi több, a lakossági fogyasztások az elmúlt hónapok során visszaestek, aminek megvolt a maga szerepe a bruttó nemzeti termék alakulásában. Így például becslések szerint az élelmiszeripar áruforgalma 2009-ben 10 százalékkal volt kisebb, mint a megelőző esztendőben, az ipari cikkek áruforgalma pedig 6 százalékkal. A piackutatók szerint a kereskedelmi szektor üzleti forgalmának növekedésére az idén sem nagyon lehet számítani, mert a lakosság vásárlóereje csökkenő tendenciát mutat. Mindezek miatt egyrészt számítani lehet arra, hogy a nemzeti bruttó össztermékben csökken a kereskedelmi ágazat üzleti forgalmának hozzájárulása, ugyanakkor félő, hogy az inflációs ráta éves viszonylatban meghaladja majd a 4 százalékot.

Székelyek az olimpián

Féltucat székelyföldi sportoló képviseli régiónkat a Vancouverben megkezdődött XXI. téli olimpián.
Két biatlonista, Ferencz Réka és Tófalvi Éva; egy alpesi síző, Miklós Edit; egy rövidpályás gyorskorcsolyázó, Kristó Katalin; egy sífutó, György Mónika; egy műkorcsolyázó, Kelemen Zoltán.

Tófalvi Éva

1978. december 4-én született Csíkszeredában. Jelenleg a Csíkszeredai Sportklub leigazolt sportolója. 1995-ben válogatták be az országos válogatottba, és abban az évben szerepelt először világbajnokságon az olasz Antholz-Anterselvában, ahol az előkelő 25. helyen végzett. 15 éves karrierje során Éva három olimpián vett részt (1998-ban Naganóban, 2002-ben Salt Lake Cityben és 2006-ban Torinóban). Legjobb olimpiai helyezését Naganóban érte el, ahol egyéniben a 11. helyen végzett, legjobb eredményét viszont a múlt szezonban szerezte, amikor a hochfilzeni világkupát sikerült megnyernie.

Idei szezonja nem túl fényes, többek közt amiatt is, hogy az idény elején lesérült. Így nem csoda, hogy az idei világkupa-sorozatban a legjobb helyezése 20. hely volt egyéniben, amit az Antholz-Anterselvában rendezett világkupán érte el.

Évától várja el a hazai közönség a legjobb helyezést, sőt titokban akár egy érmet is. A versenyzőt az a megtiszteltetés is érte, hogy a megnyitóünnepségen ő fogja Románia zászlaját vinni.

Ferencz Réka
Réka 1989. március 29-én született Gyergyótekerőpatakon. Hat éve biatlonozik, és 2006 óta tagja a országos keretnek. A Gyer­gyószentmiklósi Spor­tis­kola sportolója. Az idei világ­kupaidényben négy versenyen állt rajthoz (Hoch­filzen, Pokljuka, Oberhof és Ruh­polding), amelyek közül a szlovéniai Pokljukában érte el legjobb eredményét. Itt egyéniben a 37. helyen végzett, és ezzel megszerezte első világkupapontjait.

A világkupaversenyek után jött élete legjobb eredménye. A svédországi Torsbyban részt vett az ifjúsági világbajnokságon, ahol a 12,5 kilométeres egyéni versenyt sikerült megnyernie – ebben a számban a legerősebb Réka –, ezzel pedig megszerezte Románia első aranyérmét.

Az olimpián újoncnak számít, ám edzője, Gyulai Béla szavaival élve, már az is óriási eredmény, hogy ott lehet Vancouverben.

Miklós Edit
Alpesi sí. 1988. március 31-én született Csíkszeredában. Egyetlen női versenyző az országból, aki kvalifikálta magát az olimpiára. Négy évvel ezelőtt is közel volt, hogy sikerüljön az olimpiai részvétel, ám akkor sípcsonttörést szenvedett.

Az azóta eltelt időben azonban elérte élete legjobb eredményét felnőttversenyen. 2009-ben a Val d’Isere-ben megrendezett világbajnokságon a 18. helyen ért célba óriás-műlesiklásban, illetve szintén a 18. helyet szerezte meg lesiklásban. Idén a legjobb eredményét a St. Moritz-i világkupa-viadalon érte el, ahol a 23. helyen ért célba óriás-műlesiklásban, illetve a 26. helyen szuperkombinációban.

Titkos vágya, hogy a legjobb 10 közé kerüljön, bosszantó viszont, hogy edzője nélkül kellett kiutazzon az olimpiára.

Kristó Katalin
1983. december 1-jén született Csíkszeredában. 2003 óta tagja a román válogatottnak. Egyedül ő képviseli Romániát a rövidpályás gyorskorcsolyaversenyeken. Legjobb világbajnoki szereplése szintén a kanadai városhoz, Vancouverhez köti. Itt 2008-ban a negyeddöntőkig jutott. Az olimpiára szabadkártyát kapott – az 1500 méteres versenyre –, így vehet részt a versenyen. Idei eredményei messze elmaradnak az elvártaktól. 2009 decemberében két selejtező világkupaversenyen is részt vett, de azokon sajnos nem tudott maradandót alkotni.

Kati harmadik olimpiáján fog részt venni. A 2002-es Salt Lake Cityben megrendezett ötkarikás játékokon a következő eredményei voltak: 22. hely 500 méteren, 20. hely 1000 méteren és 17. hely 1500 méteren. 2006-ban Torinóban: 23. hely 500 méteren, 22. hely 1000 méteren és 18. hely 1500 méteren.

György Mónika
1982. július 13-án szü­letett Gyergyószentmiklóson. 2004-ben vett részt először és egyben utoljára világkupán az ausztriai Ramsauban, ahol a 15 kilométeres távot nem sikerült befejeznie. Mónika nem számít újoncnak az olimpián, hiszen négy évvel ezelőtt Torinóban is részt vett a játékokon. Itt a klasszikus 30 kilométeres távon az 50. helyen végzett, míg a 10 kilométeres távon a 60. helyen. Három világbajnokságon szerepelt. Legjobb világbajnoki helyezését 2003-ban érte el Val di Fiemme-ben, ahol a 49. helyen végzett sprintszámban.

Kelemen Zoltán
1986. július 31-én született Csíkszeredában. Egyedül ő képviseli Romániát ebben a számban. A 23 éves versenyző első olimpiai részvétele lesz.

Karrierje során két ifjúsági világbajnokságon vett részt. 2005-ben Kitchnerben a 19., míg 2006-ban Ljubljanában a 16. helyet szerezte meg. Három felnőtt-világbajnokság van már a háta mögött: 2007 Tokió, 2008 Göteborg és 2009 Los Angeles. Ezeken a versenyeken a 41., a 33. és a 32. helyeket szerezte meg. Európa-bajnoki helyezései már jobbak. Sőt az idei tallini Eb-n elérte élete legjobb helyezését, az előkelő 19. helyen végzett. 2007-ben Varsóban a 32., 2008-ban Zágrábban a 35., míg 2009-ben Helsinkiben a 34. helyen végzett.

Nehéz feladat elé néz Zoltán, hiszen tovább szeretne jutni az első körből. Célja a legjobb 20 közé kerülni.

Markó Béla: jó döntés volt kormányra lépni

Több lényeges törvénytervezet kidolgozása és parlamenti elfogadtatása szerepel az RMDSZ legfontosabb feladatai között a következő időszakban, ugyanakkor a magyar érdekvédelmi szervezetnek stabilizá­ciós tényezőnek kell maradnia a román kormánykoalícióban ― ezeket a gondolatokat fogalmazta meg szombaton Marosvásárhelyen a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén Markó Béla, az RMDSZ elnöke.


Politikai beszámolójában Markó az RMDSZ kormányra lépése óta elért eredményeit mutatta be, és felsorolta a szövetség legfontosabb célkitűzéseit. Ezek között az oktatási törvényt, a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvényt, valamint a régióátszervezési törvényt említette, hangsú­lyozva: ,,nem mindegy, hogy az RMDSZ kormányzati pozícióból vagy ellenzékből tárgyal ezekről". Az oktatási törvényről elmondta: ,,vigyáznunk kell, hogy az anyanyelvi oktatás szempontjából több engedményt tartalmazzon, mint a tavalyi tervezet. Megvannak erre az eszközeink: államtitkárunk van, a miniszterelnök-helyettes ezt a területet is felügyeli. Parlamenti képviselőinkkel együtt törölnünk kell azokat a rendelkezéseket, amelyek bizonyos tantárgyak esetében korlátozzák az anyanyelvű oktatást, sőt, pozitív diszkriminációt kell kiharcolnunk az anyanyelvű oktatásban, hogy az új finanszírozás miatt ne kelljen felszámolni magyar iskolákat és osztályokat" ― fejtette ki Markó Béla.

Az RMDSZ elnöke hozzátette: az oktatási törvénynek a decentralizációt is meg kell teremtenie, amelynek nyomán a helyi tanács és a közösség ,,nem csak tetőjavításról dönthet, hanem az iskolák igazgatásáról, a tanárok alkalmazásáról, tantervről is".

Hangsúlyozta, ezzel egy időben kerül napirendre majd a kisebbségi törvény, mely esetében ,,hosszú és nehéz vitákra" számítanak, és az RMDSZ számára fontos másik projekt a fejlesztési régiók átrajzolása ― mondta Markó, hozzátéve: a kormánykoalíciós partner Demokrata-Liberális Párt egyetért a régiók számának megkétszerezésével.

Markó szerint az RMDSZ-nek a továbbiakban is az a feladata, hogy stabilizációs tényező legyen a koalícióban. Felhívta a küldöttek figyelmét, lehetőségük van akár 2012-ig, a következő választásokig kormányozni. Bízik benne, a demokratákkal sikerül megtalálni minden esetben azt a kölcsönös érdeket, amely fenntarthatja ezt a koalíciót. Közölte, hogy egy-két kivétellel az RMDSZ és a D-LP a romániai megyékben is megkötötte a politikai megállapodást a helyi politikai tisztségekről. Fontosnak nevezte, hogy sikerült elfogadtatniuk a demokratákkal azt az elvet, miszerint a lakosság etnikai aránya alapján osszák el ezeket a posztokat.

Borbély László környezetvédelmi miniszter hozzászólásában kitért arra, hogy nehéz tárcát irányít, és elmondta, a statisztikákból kiderül, tavaly az erdélyi megyék nem kaptak megfelelő támogatást a kormánytól, hogy idén ez másképp legyen, helyi egyetértésre van szükség, nem vitákra, arra, hogy az RMDSZ-esek együttműködjenek a demokrata-liberálisokkal a különböző pályázatok előkészítésekor.

Az SZKT megerősítette a szövetség ügyvivő testületének, a Szövetségi Állandó Tanácsnak azt a korábbi döntését, miszerint Takács Csabát nevezik ki ismét az RMDSZ ügyvezető elnöki tisztségébe. Ő ideiglenesen veszi át Kelemen Hunor helyét, aki jelenleg kulturális miniszter a bukaresti kormányban, az alapszabályzat szerint ez időre felfüggesztették az RMDSZ ügyvezető elnöki funkciójából. Szintén szombaton döntött a testület, és önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnökké választották Tánczos Barnát.

Horthy Miklós -Az utolsó államférfi

Február 12-én, pénteken jelent meg a Nagy Magyarország történelmi magazin új tematikus száma, amely vitéz nagybányai Horthy Miklós életét és a Horthy-korszakot mutatja be Horthy kormányzóvá választásának 90. évfordulója alkalmából.


Dr. Nagy Miklós Mihály egyetemi docens írásából a 36 éven át tengeren szolgáló Horthyt ismerhetjük meg. Dr. Zombori István, a Csongrád Megyei Múzeumok igazgatója Horthy Szegeden töltött két meghatározó hónapját, valamint egy 65 év után megkerült Zadravecz–Horthy–Vajas-emléktábla történetét mutatja be. IV. Károly visszatérési kísérleteit, az ún. királypuccsokat Dr. Gulyás László egyetemi docens tekinti át részletesen.

Dr. Szakály Sándor történész a honvédség és a csendőrség történetét ismerteti, Dr. Szávai Ferenc egyetemi tanár a Horthy-korszak gazdaságpolitikáját elemzi cikkében. Koltay Gábor exkluzív interjút készített gróf Edelsheim Gyulai Ilonával, Horthy István özvegyével, valamint Horthy-filmjének készítése közben szerzett tapasztalatairól is beszámol.

65 évvel ezelőtt ért véget Budapest ostroma, a magyar történelem egyik véres és tragikus epizódja. Dr. Ravasz István cikke rávilágít, hogy az ostrom többször is elkerülhető lett volna, és hogy miért váltak civilek tízezrei hadifogollyá.

A mai közbeszédben a Horthy-korszakkal kapcsolatban több sommás ítélettel, féligazsággal és hamis információval találkozhatunk, ezért foglalkozik a kiadvány a hazai zsidóság két háború közötti helyzetével, valamint a marxista történetírás elfogult és egyoldalú Horthy-képével is.

Benedek István belebukott a Guşă-szobor ügyébe

A Maros megyei RMDSZ-szervezet Területi Állandó Tanácsa leváltotta Benedek Istvánt a marosvásárhelyi városi tanács frakcióvezetői tisztségéből. A döntéshozó testület csütörtöki ülésén egyrészt elmarasztalta az RMDSZ-frakciót amiatt, hogy megszavazta az 1989 decemberében, Temesváron a tömegbe lövető Ştefan Guşă mellszobrának marosvásárhelyi felállításáról szóló határozatot, másrészt úgy döntött, hogy a frakciónak a továbbiakban konzultálnia kell a Tanáccsal a fontos ügyekben. A Területi Állandó Tanács felszólította az RMDSZ-frakciót, hogy nyilvánosan ismerje el tévedését a szoborügyben.

Benedek István csütörtökön benyújtotta lemondását a frakcióvezetői tisztségről, miután a Területi Állandó Tanács határozatban javasolta leváltását. A frakcióvezetői teendőket ideiglenesen Kolozsváry Zoltán tölti be. A megyei RMDSZ vezető testülete elégedetlenségének oka egyrészt az, hogy a városi tanács RMDSZ-frakciójának tagjai tavaly ősszel egyhangúlag támogatták szavazatukkal, hogy Marosvásárhelyen köztéri szobrot állítsanak a néhai Ştefan Guşă tábornoknak, aki 1989 decemberében a tüntetők közé lövetett Temesváron. Felrótták továbbá a frakciónak, hogy januárban azt is megszavazta, hogy a városi tanácsot Vasile Ghere ügyvéd képviselje abban a perben, amelyet Tőkés László európai parlamenti képviselő indított a Guşă-szobor felállítását kimondó tanácsi határozat ellen.

A Maros megyei RMDSZ Területi Állandó Tanácsának döntése szerint a tanácsi frakciónak a következőkben konzultálnia kell a Tanáccsal minden fontosabb önkormányzati döntés előtt.

Mint ismeretes, a marosvásárhelyi városi tanács RMDSZ-frakciója annak fejében támogatta a Guşă-szobor felállítását, hogy a többi párt is szavazza meg Sütő András író szobrának elhelyezését a városban. Benedek István frakcióvezető később azzal mentegetőzött, hogy nem tudták, ki volt Ştefan Guşă, és milyen szerepet játszott az 1989-es forradalom lefolyásában.

Időközben széleskörű tiltakozás indult a Guşă-szobor felállítása ellen, a forradalmár-szervezeteken kívül felháborodásá adott hangot több civil szervezet és közéleti személyiség, köztük Herta Müller Nobel-díjas író, Zoe Petre professzor, Gabriel Andreescu politológus, William Totok író, Vladimir Tismăneanu professzor, Horia-Roman Patapievici író, filozófus, továbbá az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, Olaszországban, Németországban és másutt élő, román származású értelmiségiek. A Pro Europa Liga nagyszabású tüntetéseket helyezett kilátásba, ha a szobor állni fog a marosvásárhelyi Vársétányon.

A tanácsi határozat ellen pert indított Tőkés László EP-képviselő, de ellene foglalt állást korábban a Maros megyei RMDSZ, és a szövetség országos vezetése, és az erdélyi magyar EP-képviselők is.

Románia = Abszurdisztán

Hogy hol élünk, hogy milyen szellemi és morális állapotban is van Abszurdisztán, arról a lehető legtöbbet árul el egy minapi hír. Eszerint Kolozsváron a fehér mágia művelői, öt romániai boszorkány találkozott, a maguk eszközével szeretnének fellépni a román politikai elitet és a parlamentet befolyásuk alatt tartó rossz és negatív hatások ellen.


Sajtóértekezletükön — amelyről a Realitatea tévé is hírt adott — kifejtették, hogy a lila fények is bizonyítják, sokat próbált, újabb és újabb megpróbáltatásoknak kitett hazánkban aggasztóan és folyamatosan teret nyer a fekete mágia. Megnevezhetetlen egyének praktikáikkal befolyást gyakorolnak a parlamentre, s ez ellen nekik, akik a fehér mágia követői, és értelemszerűen harcban állanak a fekete mágusokkal, határozottan, eltökélten, minden szellemi befolyásukat latba vetve fel kell lépniük, meg kell tisztítaniuk a román közéletet a káros és ártalmas befolyásoktól.

A boszorkányok fiatal és idősebb, úgy különben bizalmat gerjesztő hölgyek, megnyerően mosolyognak a kamerába, imádkoznak, könyveiket — régi fóliánsok — mutogatják, egyikük előtt baljós lila fények villódznak, mutatván, hogy maguk elé tudják bármikor idézni az ,,ellenség" jelképeit. Hogy ama bizonyos lila fények, amelyekről először a Mircea Geoană elnökjelölt kampányában fontos szerepet játszó Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata frakcióvezető beszélt, egy lelki gyakorlat, egy regenerációs tréning, egy csoportterápia eszközei, a tréninget irányító pszichológusok ezzel igyekeznek egy pontba koncentrálni a résztvevők gondolkodását, hogy könnyebben ellazíthassák őket, itt most nem érdekes. A babonák hazájában, ahol már a boszorkányok is szövetségbe tömörülnek (szakszervezetük vajon van-e?), minden, így a lila fények is a kísértő negatív hatások eszközei, harcolni kell tehát ellenük, bármi áron el kell tüntetni, meg kell semmisíteni.

A rokonszenves öt boszorkánynak láthatólag fogalma sincs a pszichológiáról, azt is elég nehéz és körülményes lenne megmagyarázni nekik, mi is az a regenerációs tréning, mert mi a fenéért kellene ellazulni, azon kell lenni, hogy védelmet találhassunk a lidércfényként baljósan előttünk imbolygó, veszedelmes lila fények ellen. Abban viszont, hogy a parlament s az ország vezető politikusai káros negatív befolyások alá kerültek, igazuk lehet. Hogy harcuk eredményes lesz-e, nem tudjuk, mi nem lévén jósok. Itt különben is Kelet kapujában vagyunk, ahol semmit nem vesznek komolyan, ámbátor minden lehetséges… Egyenlőség pediglen ugyanúgy nem létezik, mint szabadság.

Tőkés a csángók védelmében

A moldvai csángómagyarok védelmében szólalt fel Tőkés László európai parlamenti képviselő a kisebbségvédelmi frakcióközi munkacsoportban. A puszta létükben veszélyeztetett és etnikai-közösségi identitásukban megkérdőjelezett, kíméletlen többségi asszimilációnak kiszolgáltatott moldvai csángómagyarok ügyét vetette fel.


Kifogásolta, hogy miközben az Európai Parlamentben a mostoha bánásmódban részesülő lóállomány védelmében széles körű mozgalom folyik, a kétszázötvenezres csángó közösség iránt az unió már-már teljes érdektelenséget tanúsít. „Ezen a helyzeten változtatni kell. Az európai polgárok közel tíz százalékát érintő kisebbségi ügynek európai prioritássá kell válnia, mindennek a fontosságához méltó, őt megillető helyére kell kerülnie" — szögezte le.

Ártalmas a román nacionalizmus

Hatalmas felháborodást váltott ki a románság körében, hogy hallgatólagosan átcsúszott a szenátuson az RMDSZ régióátszervezési törvényjavaslata. Politikusok, újságírók riogatnak két napja: a magyarok ismét lyukat vágnak az ország szívében, elszakítják Erdélyt (vagy legalább egy részét), kiragadják Székelyföldet. Annak, amit hallani a témáról, nincs sok köze a valós helyzethez.


Leleplezésként tálalták a konzervatívok, hogy sikerült megszerezniük a titkos dokumentumokat, melyek igazolják, a székelyföldi régió a majdani területi autonómia előszobája kíván lenni. Megtörténhet, számukra meglepő, ám ez sokszor, sok fórumon elhangzott az elmúlt években, és nem csak magyarul. Mint ahogy a jelenlegi fejlesztési régiókról is gyakorta elmondták, túl nagyok, nem felelnek meg az eredeti elképzelésnek. Így látták ezt a román megyeitanács-elnökök is, szinte tíz éve zajlik az érvelés kisebb, hatékonyabb térségek létrehozataláról. A szakmai szempontok egyértelműek voltak, ám a politikának sikerült mindig felülírnia a pragmatikus érveket, a józan elképzeléseket elsöpörték és elsöprik a nacionalista érzelmekkel túlfűtött indulatok.

Kevéssé számít, hogy fejlesztési régiók 1996 óta léteznek, és az is, hogy ezek eddig sem voltak közigazgatási egységek, de a mostani RMDSZ-es módosítások után sem válnának azzá. A háborgó politikusok úgy tesznek, mintha nem tudnák, erre az átszervezésre egészen másért van szükség. A román megyék éppen úgy igénylik, mint a magyarok, számukra éppen olyan fontos az okos besorolás, a kisebb térségekbe tömörülés, hisz ily módon több pénzt hívhatnak le, gyorsabban, eredményesebben fejlődhetnek.

Nyilvánvaló, a regionális átszervezés több módon megvalósítható. Hangzottak el javaslatok szép számmal arról, hová kellene csatolni a székelyföldi megyéket, hogy eltűnjék a magyar többség. Akad, aki moldvai megyékkel társítana, más elegendőnek tartaná Brassó vonzáskörét. Lényegtelen, hogy ez román térségeknek is kárára válna. Ha magyarkérdésről van szó, a többségnél az inkább dögöljék meg a szomszéd kecskéje is elv érvényesül.

Sok víznek kell még lefolynia a Dâmboviţán, hogy a román elöljárók nacionalista érzelmektől mentesen lássanak egy-egy ilyen jellegű kérdést, amíg elfogadják, a többségében magyarok lakta Székelyföld fejlődése nemcsak az itt élő magyarokat, de az egész országot gazdagítja, amíg belátják, az autonómia nem jelent függetlenséget, s kár saját nemzetüknek ártaniuk csak azért, hogy nehogy a fránya magyaroknak jobb legyen.

**********

Románia érdeke, hogy mihamarabb átszervezze a fejlesztési régiókat, hiszen a mostaniak nem versenyképesek, nem tudják megfelelő módon lehívni az uniós pénzeket, túl nagyok, és épp a regionalizmus alapelvét, a szubszidiaritást képtelenek teljesíteni, azaz a pénz nem oda jut, ahol legnagyobb rá a szükség ― fejtette ki Antal Árpád András a román parlamentben és közéletben feltámadt regionalizációs vitára reagálva.


Mint ismeretes, az RMDSZ által javasolt felosztás hallgatólagosan átment a szenátuson, de a döntő képviselőházi szavazás előtt a szélsőséges politikusok felhördültek, azzal vádolva a szövetséget, hogy Székelyföld elszakadását készíti elő.

Antal a központi fejlesztési régió példájával magyarázta el a jelenlegi felosztás működésképtelenségét: míg Brassó és Szeben megye nagyon gazdag, addig Fehér, Hargita és Kovászna nagyon szegény, Maros pedig a két véglet között helyezkedik el. A régióba jutó pénzeket viszont a gazdag megyék tudják inkább lehívni, következésképp a szakadék egyre mélyül a térségek között. Másrészt a történelmi, földrajzi, kulturális, gazdasági szempontok is a kisebb régiók kialakítását indokolják, ezt a kérdést nem etnikai és nem is politikai alapon kell megközelíteni, hanem tudományos érvekkel ― véli. Az egyik román politikus javaslatát, hogy Háromszék Brassóval és Prahovával alkosson közös régiót, aberrációnak nevezte.

Városcímeres bélyegzők

Azokra a hivatalos iratokra, melyeknél a törvény nem követeli meg, hogy az országcímeres bélyegzőt használja a polgármester, Sepsiszentgyörgy városvezetője egyéniesített pecsétet fog ütni.


Az új bélyegzőn a város címerét veszi körül a Románia ― Kovászna megye ― Sepsiszentgyörgy ― polgármester felirat, készült külön magyar, külön román és mindkét nyelvű köriratos bélyegző is. A polgármester az új pecsét bevezetését az önkormányzatiság erősítése szempontjából tartja fontosnak.

Honnan származik a szlovák kettőskeresztes címer?

Amikor a szlovák értelmiség egy szűk körében a XIX. század első évtizedeiben kialakult a nemzeti identitás, nemzeti szimbólumok kialakítása is szükségessé vált. A szlovák címert Ľudovít Štúr, a formálódó szlovákság vezéralakja elvbarátaival együtt alkotta meg 1848-ban, a magyar államcímer kettőskeresztes, hármashalmos címerének heraldikailag szabályos átalakításával. Mindössze a hármashalom színét változtatták meg zöldről kékre, a szláv színeknek megfelelően. Ez a jelkép először a tervezett autonóm szlovák kerület címereként jelent meg 1861-ben, majd a Matica slovenská (Szlovák Anyácska, a szlovákok kulturális, tudományos és szépművészeti társasága) alapszabályának címlapján 1863-ban.

A magyar címer olyan formában, ahogyan ma is használják Magyarországon I. Ulászló magyar király (1440-1444) pénzein tűnt fel először, ebben szerepel zöld hármashalmon ezüst kereszt ábrázolása. „Az államcímerben az ország területét láttató szemlélet később a hármashalom újszerű értelmezésében is megnyilvánult: egy portugál szerző, Anton Macedo 1687-ben a hármashalmot Magyarország három legnagyobb hegyének a jelképeként értelmezi (nem mondja meg, melyek azok), majd a XVIII. században meginduló magyar heraldikai irodalom már a Tátrát, a Fátrát és a Mátrát érti a hármas hegyen.” Ez a geográfiai szemlélet a szlovákokat arra a téves következtetésre juttatta, hogy a magyar címer egyik fele Szlovákiát jelképezi. Mivel a Mátra tövében fekszik néhány szlovák falu, a Tátra és a Fátra amúgy is szlovák nyelvterületen fekszik, így a három hegység behatárolta országrész Szlovákia területe.

A hármashalom a Golgota, a megváltás szimbóluma is. Theophilosz császár (829–842) használta először, a XIII. századig előfordul, de először egyenlőtlen szárú háromszögek, később lépcsőfokok formájában. Magyarországon III. Béla idejében bukkan fel először a kettőskereszttel együtt. III. Béla Bizáncban nevelkedett, anyja a kijevi Msztyiszlav fejedelem leánya volt, valószínűleg haláláig megmaradt az ortodoxiában. Magyarországot tehát a bizánci hatás jóval később érte el, mint a kaukázusi országokat.

A kettőskeresztet a szlovákok két testvér és hittérítő, Cirill (827-869) és Metód (813/815-885) kereszténységet hozó missziójának legendájával kapcsolták össze. Ez a magyarázat nem számol azzal, hogy a kettőskereszt bizánci szimbólum, és nem volt vallási jellege, a bizánci császárok korlátlan hatalmát jelentette. Így a két hittérítő aligha merészelt volna „a császárok győzelmének zálogával” téríteni, hiszen küldetésük nem „evilági” célokat szolgált.

A magyar címerben a kettőskereszt megjelenése bizánci hatással is magyarázható, de akár azzal is, hogy Erdélyben, amely a Magyar Királyság része volt, a jelkép kialakulásának idejében a Gyulák kormányoztak. A „gy” hangot a magyar rovásírásban, kettőskereszttel jelölték (‡), s így a címerben megjelenő szimbólum Erdély területét jelképezhette.

Amikor 1918 után megalakult az új állam, Csehszlovákia több országrészt — Csehországot, Morvaországot, Sziléziát, Szlovákiát és Kárpátalját — fogott össze egy államkeretbe. A Nemzetgyűlés Alkotmányjogi Bizottsága akkori jelentésében felhozta: „Szlovákia, amely sohasem rendelkezett önálló államisággal, szintén sohasem bírt önálló jelvénnyel és az, amit általában a bevett címertani tanítás szerint Szlovákia címerének tartanak, voltaképpen a régi Magyarhon (Uhry) jelképe, amelyet az egykori magyarhoni címerből vettek ki és csak a legutóbbi időben változtatták meg úgy, hogy az eredetileg zöld színű három halom kék színt kapott. Viszont ha most törvény által az így módosított jelképet Szlovákia címerévé nyilvánítjuk, nincs akadálya, hogy általában ilyen jelképnek ismerjék el”. Így ez a címer belekerült Csehszlovákia középcímerébe. Amikor megalakult az első szlovák állam (1939-1945), államcímere a fentebb leírt jelkép lett, azzal a módosítással, hogy gótikus címerpajzsot használtak. A második világháború után még 1960-ig érvényben volt, de azután más, „szocialista” címert alkalmaztak 1990-ig. A Cseh–Szlovák Szövetségi Köztársaság (1990-92) címerébe újra a korábbi címer került be, amely az 1993. január 1-jén megalakult önálló Szlovák Köztársaság jelképévé is vált.