Magyar állampolgárság a székely huszároknak

Mintegy száz szentegyházi lakos – a helyi huszáregyesület tagjai és családjuk – tette le az állampolgári esküt tegnap dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter, Szőcs Géza kulturális államtitkár és dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul jelenlétében Csíkszeredában. A Hagyományőrző Huszáregyesület 21 tagja ezt követően Szentegyházán szentmisén adott hálát az újonnan megszerzett magyar állampolgárságért.
A történelmi pillanatot a magyar és székely himnusz hangjai pecsételték meg.

Hende Csaba elmondta, a huszár a katonaság krémje volt világszerte, főként a 18. század háborúiban. „Annak idején magyar kiképzőket hívtak külföldre, magyar mintára készítették az egyenruhákat, így elmondható: a huszárság igazi hungarikum. A huszár a legelső katona, és a legmagyarabb katona. A székely pedig a legmagyarabb magyar, ebből következik, hogy a székely huszár a legelső magyar katona” – fogalmazott a honvédelmi miniszter. A huszárok eskütételére reflektálva Hende Csaba örömmel közölte, hogy nem kell a székelyföldi magyaroknak retorzióra számítani az „igen” kimondása miatt, hiszen Románia stratégiai szövetségese Magyarországnak mind az Európai Unióban, mind a NATO-ban.

Szőcs Géza kulturális államtitkár Balassi Bálintot és Petőfi Sándort említette, mint nevezetes embereket mind a költészet, mind a hadtörténelem területén, majd egy Csaba királyfival folytatott képzeletbeli beszélgetésre hívta a jelenlévőket. „Ha a napokban beszélgetnénk, és érdeklődne, hogy mi lett a fiaiból, a székelyekből, elmondanám neki Mohácsot, Nagymajtényt, Madéfalvát, az I. világháborút, Trianont, a II. világháborút, hogy milyen hősiesen, példásan, imponálóan kitartottak a székelyek mindennek ellenére, az elnemzetlenítés összes bevetett eszköztára és fegyvertára ellenére itt vannak ma is.

Talán azt válaszolná Csaba királyfi, hogy jól van, fiam, akkor azt hiszem, megérte” – mutatott rá az államtitkár. Az ünneplés kulturális műsorral és néptáncelőadással folytatódott a szentegyházi Gábor Áron Művelődési Házban

„Álom-e vagy valóság, ami a szemünk előtt történik?” – kérdezte a hálaadó szentmisén a Szent András plébániatemplomban Portik-Bakai Sándor plébános. „Amihez jogunk van, kötelességünk védeni, óvni” – mondta. „1100 éve élünk, jelen vagyunk. Ha a helyes erkölcs útján járunk, Isten megajándékoz a jövendővel” – fogalmazott a plébános.

A szentmisén részt vett Hende Csaba, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere, Szőcs Géza kulturális államtitkár, Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, dr. Zsigmond Barna Pál , csíkszeredai főkonzul, valamint dr. Ugron Gáspár, a Rákóczi Szövetség elnöke, a szentegyházi huszárbandérium tisztje.

„Viselje egészséggel Istenért és hazáért” – ezen jókívánság kíséretében nyújtotta át a huszárcsákót Mihály József huszárkapitány Hende Csaba honvédelmi miniszternek és dr. Zsigmond Barna Pál főkonzulnak, akiket dísztagjává fogadott az állampolgársági eskü napjától a huszáregylet.
„Átmegyek a Királyhágón, elveszett a huszárcsákóm” – a nóta szövegét idézte a honvédelmi miniszter. Majd rögtön hozzátette: „Megtaláltam!” A „bajtársaknak” az oltár mellett ígéretet tett, hogy igyekszik méltó lenni viseléséhez.

„A magyar huszár követendő és utánzandó példa, a katonák között a legelső” – mondta ünnepi beszédében a honvédelmi miniszter az ünnepi szentmise után a szentegyházi Gábor Áron Művelődési Házban. Hozzátette: hatalmas tisztesség számára a hagyományőrzők tiszteletbeli tagjának lenni.

Hende Csaba a huszáregylet kapitányának és helyettesének egy hadtörténeti jelentőségű könyvet, a huszáregylet tagjainak pedig egy-egy, Magyarország címerét ábrázoló kitűzőt ajándékozott. Széchenyi gondolatával buzdított: „Egynek minden nehéz, soknak semmi se lehetetlen”.

Szőcs Géza kulturális államtitkár szerint, ha találkozna Csaba királyfival, elmondaná neki Mohácsot, Nagymajtényt, a világháborúkat, és azt is, milyen hősiesen, példásan kitartottak a székelyek a gyepűk környékén.

„Nem volt hiábavaló nagyapáink könnye! – mondta Burus Mária Ella, a település polgármestere, majd arról beszélt, hogy valóság az írói gondolat: „hátatok mögött félmillió székely áll”. És e fényes adventi vasárnap után „könnyebben tudjuk vinni, amit a sors ránk hagyott”.

Engedély nélkül vonul fel az Új Jobboldal Csíkszeredában

Nem kért engedélyt a csíkszeredai városházától az Új Jobboldal a román nemzeti ünnepre Csíkszeredába tervezett rendezvényére – közölte Antal Attila alpolgármester. A szélsőséges román szervezet ismét a Székelyföldön készül megünnepelni december 1-jét.

Idén december 1-én Csíkszeredába készül az Új Jobboldal. A szélsőséges román szervezet hivatalos honlapján arra szólítja fel a „büszke románokat, hogy ha elegük van a szeparatista magyarok alkotmányellenes megnyilvánulásaiból, ha nem közömbös számukra a Hargita, Kovászna és Maros megyében élő románok sorsa, azoké akik idegenekké váltak a saját hazájukban, a román nemzeti ünnepen menjenek Csíkszeredába”. Aki ír a szervezet címére, megkapja a szállításra vonatkozó információkat.

A román szélsőségesek emlékeztetnek, hogy két évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön, tavaly pedig Marosvásárhelyen ünnepeltek.

Ugyanakkor egy magánszemély kért és kapott engedélyt a csíkszeredai önkormányzattól, hogy december 1-én a Hősök temetőjében a Kolozsváron 1918. december 1-én megalakult Székely Hadosztályra emlékezzenek. A felhívás szerint „a betolakodó román hadsereg ellen egyedüli, szervezett formában ellenállást kifejtő hadosztály hősies cselekedeteire” emlékeznek, a megemlékezés dátuma és időpontja nem válasz az Új Jobboldal nevű szélsőséges román szervezetnek a sajtóban december 1-re Csíkszeredába beígért provokációjára.

Antal Attila csíkszeredai alpolgármester a Krónikának kifejtette, tudomása szerint az Új Jobboldal nem kért engedélyt a városházától felvonulásra vagy rendezvényre. A Székely Hadosztályra való megemlékezést a helyszín és az időpont szabályozása mellett engedélyezték. Kérdésünkre, hogy a két szervezet találkozhat-e, az alpolgármester kifejtette, ha keresik a balhét, minden lehetséges.

Az alpolgármester hangsúlyozta, a rendőrség feladata a közrend biztosítása. Az Új Jobboldal az elmúlt években sem kért engedélyt az önkormányzatoktól, egyszerűen csatlakoztak a román nemzeti ünnepre szervezett rendezvényhez.

Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere csütörtöki sajtótájékoztatóján kifejtette, két évvel ezelőtt talán nem kellett volna eltűrni, hogy a román szélsőségesek felvonuljanak a városban.

„Ha akkor szerveztünk volna egy tízezer fős tüntetést, talán elment volna a kedvük, hogy a következő években Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is felvonuljanak” – mondta a polgármester.

Antal Árpád szerint az Új Jobboldal provokál, erre pedig a magyar-román együttélés szempontjából semmi szükség. A polgármester egyben bírálta azokat az intézményeket, amelyek közvetve vagy közvetlenül támogatják az Új Jobboldal rendezvényeit.

„Ezek a szélsőségesek leginkább a helyi románoknak ártanak, hiszen életükben egyszer jönnek Székelyföldre, de aki itt marad, annak szembe kell néznie az általuk szított rossz hangulattal” – fogalmazott.

Orbán Viktor:Történelmi siker a kettős állampolgárság

Történelmi sikernek nevezte Magyarország számára a kettős állampolgárság jogintézményének megalkotását Orbán Viktor csütörtökön, a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) X. ülésének második napján.

A miniszterelnök a budapesti tanácskozáson szólt arról is, hogy bár tombol az európai válság, Magyarországon - igaz, "vért verítékezve", de - sikert siker követ. Kitért arra is: nem lehet eltűrni, hogy akár egy magyart is megfosszanak állampolgárságától.

A kormányfő szerint a kettős állampolgársággal - amellett, hogy megvalósult egy nemzetstratégiai cél - megszűnt a magyar nemzet Kárpát-medencén belüli közjogi diszkriminációja. A következő évek feladata pedig az lesz, hogy megpróbálják a kettős állampolgárságból fakadó lehetőségeket a gazdasági együttműködés területén is kialakítani - tette hozzá, majd úgy fogalmazott, hogy öntudat nélkül egy nemzeti közösség nem lehet sikeres, és nem érhet el gazdasági előnyöket sem.

Megjegyezte azt is, hogy bár a magyar népesség fogy, az állampolgárok száma nő, és hosszabb távon ugyan nem lehet a demográfiai problémákat közjogi eszközökkel orvosolni, "de egyelőre azt tudjuk mondani, hogy a népességfogyás ellenére 160 ezer környéki, az év végére reményeink szerint 200 ezres növekmény áll be a magyar állampolgárok számát tekintve".

Az európai politikáról szólva Orbán Viktor úgy vélekedett, az Európai Unió a megalakulása óta minden valószínűség szerint a legnehezebb évét éli, a vita pedig arról szól, hogy mi is legyen az európai kontinens, azon belül az EU jövője. Szerinte nem egyszerűen arról van szó, hogy másfajta Európát akarnak a britek, a németek és a franciák, hanem arról, hogy szinte mindenki másfajta Európát szeretne, sokan pedig a konstrukció alapelemeit, "tartóoszlopait" is szeretnék áthelyezni. "Számos gyenge pontja van annak az építménynek, amelyben mindannyian élünk, hiszen a Kárpát-medencében élő magyarság tekintélyes része az EU-n belül él" - hívta fel a figyelmet.

A miniszterelnök szerint bár a kormányváltás óta továbbra is tombol az európai válság, a magyar kabinet - igaz, hogy "vért verítékezve", "tégláról téglára, lépésről lépésre haladva", de - újjáépíti az országot, és sikert siker követ. Ez akkor is így van, ha a mindennapi életszínvonalban még nagyon sok pozitív változásra van szükség ahhoz, hogy az emberek maguk is sikeresnek érezzék mindazt, ami történik Magyarországon - mondta, megerősítve egyebek mellett azt, hogy míg Európában szinte mindenhol nő az államadósság, addig Magyarországon folyamatosan csökken.

A Kárpát-medencei magyarság - folytatta - a következő években egy fokozatosan erősödő anyaországgal számolhat, amelynek gazdasági lehetőségei ugyan nem bővülnek úgy, mint 1998 és 2002 között, az első Orbán-kormány idején, "de kétségkívül bővülni fognak", ezért nem a meghátrálás, nem a kivárás a helyes politika a következő időszakban. Nagy kérdésnek nevezte, hogy Európa mely országainak lesz elegendő közösségi ereje ahhoz, hogy a szükséges átalakításokat elvégezze, de szerinte Magyarországnak nincs mitől félnie a legutóbbi választáson létrejött "történelmi összefogás" miatt. Az átszervezés zajlik, a parlament előtt van egyebek mellett a közoktatási törvény - amely kimondja, hogy "hazafias nevelést várunk el az iskolákban" - és a felsőoktatási törvény javaslata is - jegyezte meg.

Kifejtette: a Kárpát-medence magyar politikai vezetőinek többletfeladata is van az átszervezés mellett - amely elől "nem bújhatnak el a töklevél alá" -, ez pedig abban áll, hogy erőt kell adni az embereknek, hogy ne a kivárásra, ne az elrejtőzésre játsszanak, hanem a mostani nehéz helyzetre is munkával, gyermekvállalással, otthonteremtéssel, összefogással reagáljanak.

A kormányfő kiállt amellett, hogy a magyar államnak aktívnak kell maradnia, akármilyen kritikák érik, továbbra is a saját nemzeti érdekeiből kell levezetnie a mindenkori lépéseit, saját magyar gazdasági modellt kell építenie, és folytatnia kell a másfél évvel ezelőtt elkezdett munkát.

A magyar államnak a Kárpát-medencében cselekvő államnak kell lennie, ki kell állnia a magyarokért, és "nem tűrhetjük el, hogy akár egyetlen magyart is megfosszanak az állampolgárságától abban az országban, ahol él", és amely állampolgársággal rendelkezett - hangsúlyozta Orbán Viktor, aki azt is mondta, hogy erősíteni kell a kapcsolatot a szomszédos államokban kormányon vagy ellenzékben lévő, de a közép-európai együttműködés jegyében "velünk együttműködni hajlandó és képes politikai erőkkel".

Végül felhívta a figyelmet arra, hogy "rendkívül bonyolult" év következik, mert szinte "minden jelentős magyar közösség otthonában" - leszámítva az anyaországot - választások lesznek a következő évben, ami mindig óriási kihívás. A Máért résztvevőinek Orbán Viktor ezért bölcsességet, éleslátást és az együttműködés felé hajló politikai szándékot kívánt a következő nehéz esztendő feladatainak megoldásához. "Akármilyen bonyolult is a helyzet, bármelyik nemzetrészről is legyen szó, önök a cselekvő magyar államra és magyar kormányzatra a következő évben is számíthatnak" - zárta szavait a miniszterelnök.
****************************************
Orbán Viktor beszéde a Magyar Állandó Értekezlet X. ülésén, Budapesten.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy tisztelettel és szeretettel köszöntsem Önöket. Zsuzsanna rendszeresen – mint ahogyan a múlt héten is tette a diaszpóra tanács ülésén – arra biztat, hogy beszédet mondjak. E felől nekem vannak kétségeim, tekintettel arra, hogy ritkán adódik lehetőség, hogy ilyen széles, mondhatnám: teljes körben tudunk eszmét cserélni a Kárpát-medencei magyar vezetőkkel, és ilyenkor a beszéd inkább időpocsékolásnak tűnik, hiszen bonyolult és nehéz időket élünk, következésképpen bőségesen van miről beszélni. Ezért ha megengedik, én nem is beszédet mondanék, hanem megpróbálnám összefüggésbe helyezni mindazt, ami szerintünk történik Magyarországgal, és történik a Kárpát-medencei magyarsággal abban a reményben, hogy egy ilyen távlatokat fölfedni szándékozó összegzés jótékony hatással lesz a következő néhány óra tárgyalásaira és beszélgetéseire.

Először is, miközben természetesen zűrös és nehéz időket élünk a Kárpát-medencében, és mindenki a saját gondjával és bajával van elfoglalva, érdemes azért a tekintetünket tágasabb horizontra is függeszteni. Ugyanis a szemlélődő számára egészen nyilvánvaló, hogy az Európai Unió – az az építkezés, amelyhez oly sok reményt fűztünk, és amelynek közvetlen és súlyos összefüggései vannak a Kárpát-medencei magyar nemzet jövőjét illetően –, nos, ez a közösség a megalakulása óta minden valószínűség szerint a legnehezebb évét éli. A híradások megragadnak a felszínen; lényegében egy gazdasági válságról és annak kezelésére kigondolt kormányzati politikáról és európai politikáról szólnak, holott ha valaki fölfejti a gazdasági hírek mögötti, mondjuk úgy, hogy állampolitikai, külpolitikai, kontinentális politikai összefüggéseket, akkor jól láthatja, hogy a vita valójában arról szól, hogy mi is legyen az európai kontinens, azon belül az Európai Unió jövője. Minden válság, különösen egy olyan súlyos gazdasági válság, mint amilyet most él át Európa, a politikai konstrukciók gyengeségeit szokta fölszínre hozni, különösen akkor, hogyha egy politikai konstrukciót konjunktúra idején hoznak létre, mint ahogyan ez történt az Európai Unióval meg az eurózónával is. A konjunktúra idején létrehozott politikai konstrukcióknak a válságtűrő képessége általában sokkal gyengébb, mint azoknak az államjogi konstrukcióknak az építménye, amelyet válságban vagy válság után hoznak létre. Ezért nekünk most európai összefüggésben kell szembesülnünk azzal, hogy számos gyenge pontja van annak az építménynek, amelyben mindannyian élünk. Hiszen a Kárpát-medencei magyarság tekintélyes része az Európai Unión belül él. A mostani helyzetre adott válasz nemcsak az európai vagy a nyugati gazdasági válságra adott válasz, hanem el fogja dönteni az Európai Unió jövőjét is. Sokkal fontosabb viták zajlanak annál, semmint azt mi itthon érzékelni szoktuk. Nem egyszerűen arról van szó, hogy másfajta Európát akarnak a britek, a németek meg a franciák, hanem arról van szó, hogy szinte mindenki másfajta Európát szeretne. Ezért egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy egyre szaporodik azon erők száma, amelyek sürgősen napirendre akarják vetetni az Európai Unió alapokmányának, az alapszerződésének a módosítását. És most nem egy-két gyors, lényegtelen vagy csupán gazdasági válságkezelésre vonatkozó passzust akarnak módosítani, hanem a konstrukció alapelemeit, ha úgy tetszik: tartóoszlopokat szeretnének áthelyezni, kiütni, illetve fölépíteni. Úgyhogy rendkívül izgalmas időket élünk, és egy olyan nemzet számára, mint amilyen mi vagyunk, ennek különös jelentősége van, hiszen a mi nemzetünk több országban él, ezért egyáltalán nem lényegtelen, hogy ezek az országok az európai politika nagyléptékű átalakítása miatt szétfejlődnek-e majd, távolodnak-e egymástól, vagy inkább konvergencia, közeledés, egységesülés következik-e be.

Akárhogyan is, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ezekben az izgalmas időkben fölértékelődik az, amit a politika konyhanyelvén egyszerűen csak stabilitásnak szoktunk nevezni, ezt pedig mi Magyarországon egyszerűen csak kétharmadnak hívjuk. Ugyanis a politikai stabilitás nem véletlenül szokott létrejönni egy országban, az egy közösségi megnyilvánulás, az egy közösségi akarat, egy összefogás, egy erőösszeadás, és Magyarországon másfél évvel ezelőtt éppen egy ilyen összefogás jött létre; nyilvánvalóan két célból. Az egyik, amit mi úgy nevezünk, hogy a posztkommunista rendszernek vessünk véget. Erről a múltkor módom nyílt a diaszpóra tanács ülésén beszélni, ezért, miután az a nyilvánosság előtt történt, ha megengedik, az ide vonatkozó gondolatokat most nem idézem föl, hanem ennek a kétharmados parlamenti forradalomnak a másik mozgatórugóját hozom ide most a megbeszélésünkre. Ez pedig a biztonságnak a kérdése, mert úgy látom, hogy másfél évvel ezelőtt azért a biztonságérzet dolgozott a magyarokban, és világos volt a számunkra, hogy az európai válságkezelés Magyarország számára is tartós feladatot fog majd jelenteni, és hogy minden válságtúlélésnek az első számú előföltétele, a siker talán egyetlen vagy legfontosabb előföltétele a politikai cselekvőképesség. Hogyha Önök szétnéznek Európában, akkor azt látják, hogy erős összefüggés van a válságba sodródás, az összeomlás és a politikai cselekvőképtelenség között. Elég, ha néhány déli európai uniós államot ide idéznek most maguk elé. Magyarország azonban szerencsére cselekvőképes, sőt azt kell mondanom, hogy Európában talán a leginkább cselekvőképes. Ezért amikor az európai újrarendeződéssel kapcsolatos magyar taktikai válaszokat megfogalmazzuk, amikor az európai válságkezeléssel kapcsolatos rövid távú magyar válaszokat megfogalmazzuk, akkor mi Magyarországon arra törekszünk, hogy ezt mindig hosszú távú stratégiai összefüggésekben tegyük, illetve ezek összekapcsolódjanak hosszú távú nemzetstratégiai lépésekkel.

Ezért engedjék meg, hogy a mondandóm élére a kettős állampolgárság kérdését állítsam, hiszen az egy olyan, rövid távon is előnyökkel járó taktikai lépés, amely egyúttal egy hosszú távú nemzetstratégiai igényt is kielégít, vagyis megpróbál közjogi köteléket létrehozni a Kárpát-medencében élő, szélesebb összefüggésben a világban élő magyarság tagjai között. Ez bravúros fordulatnak is tekinthető az elmúlt húsz év összefüggésében szemlélve, mert igaz, hogy a magyar népesség jelentős mértékben fogy – különösen itt, Magyarországon –, de az állampolgárok száma pedig jelentősen növekszik. Ugyan azt gondoljuk, hogy hosszabb távon nem lehet demográfiai problémákat közjogi megoldásokkal orvosolni, de egyelőre most azt tudjuk mondani, hogy a népességfogyás ellenére százhatvanezer környéki, az év végére reményeink szerint kétszázezres növekmény áll be a magyar állampolgárok számát tekintve. Márpedig aki azt mondja, hogy a méret nem számít, meg a számosság lényegtelen, az valószínűleg a politika alaptörvényeit sem ismeri. A méret is számít, egy ország mérete is számít, a számosság is számít, a tagok közötti, egy nemzet tagjai közötti kapcsolatrendszer minősége, erőssége, közjogi karaktere igenis számít. Ezért azt kell mondanom, hogy amikor egész Európában számos állam gyengül, akkor mi egy nemzetstratégiai, régi gondunk megoldásával, a kettős állampolgárság létrehozásával, a közjogi kötelékek kiterjesztésével egyúttal stratégiai választ is adtunk. Ezért talán nem érzik túlzásnak vagy fellengzősségnek, ha azt mondjuk, hogy a kettős állampolgárság jogintézményének megalkotása, az Önök részvételével sikeres gyakorlatba történő átültetése történelmi siker Magyarország számára. És azt gondoljuk, hogy számos részkérdésben később majd elérendő sikernek itt van a gyökere, most vetettük meg az alapjait. Arról nem is beszélve, hogy mindannyian tudjuk, hogy mi erős diszkriminációt szenvedtünk el a Kárpát-medencében, hiszen a legtöbb Kárpát-medencei nemzet létrehozta a kettős állampolgárságot – leszámítva a magyarokat. Soha senkit nem piszkáltak, bántottak, kritizáltak, támadtak azért, mert a szerbeknek, a horvátoknak vagy éppen a románoknak megalkotta a kettős állampolgárság intézményét; csak nekünk, magyaroknak kellett szembenéznünk az országhatáron belül és az országhatáron kívül is az ezt helytelenítő, kritizáló és támadó politikai véleményekkel. Ezért én fontosnak tartom aláhúzni, hogy valójában – miközben egy magyar nemzetstratégiai célt is kielégítettünk – diszkriminációt szüntettünk meg. Ezzel a lépésünkkel fölszámoltuk a magyar nemzet Kárpát-medencén belüli közjogi diszkriminációját.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy a következő időszak, mármint az előttünk álló következő néhány év feladata majd az lesz, hogy megpróbáljuk a kettős állampolgárságból fakadó lehetőségeket a gazdasági együttműködés területén is kialakítani, és a közjogi kötelékek megteremtése után a Kárpát-medencei magyar gazdasági rendszer gyakorlati lépéseit tartsuk szem előtt. Ugyanakkor szeretném fölhívni a figyelmet a gazdasági kérdéseken túl arra az összefüggésre is, hogy – szerintem ez a XX. században is így volt, de a XXI.-ben még inkább nyilvánvalóan így lesz – öntudat nélkül semmilyen közösség, nemzeti közösség nem lehet sikeres, nem érhet el semmilyen, ideértve gazdasági előnyöket sem. Ahogy azt a magyar politikai publicisztika nagy alakja mondta: „aki mindig hátrál, mindig lemond, mindig a gyávaságot tartja megmaradása biztosítékának, az elvész a világ megvetésében, és könnyű zsákmány elnyomója számára.” Szerintem ez a lecke érvényes a XXI. században is. Az öntudatnak, amennyire ezt képesek vagyunk kategorizálni, bizonyosan létezik két fajtája. Az egyik az individuális, amit emberi méltóságnak nevezünk, a másik pedig a közösségi, amit nemzeti önbecsülésnek szoktunk nevezni. Ezért az új magyar alkotmány, amit nemzetpolitikai szempontból is rendkívüli jelentőségű eredménynek tartok, e két érték elismerésén nyugszik. Tehát az öntudat individuális formájának elismerésén, amit emberi méltóságnak nevezünk, és az öntudat közösségi formájának, a nemzeti önbecsülésnek az elismerésén nyugszik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennek nemcsak alkotmányos jelentősége van, hanem gazdasági jelentősége is. Hiszen hogyha túltekintünk az olyan gondokon, még pontosabban átlátunk rajtuk, mint államadósság, költségvetési hiány, gazdasági növekedés, és a válságnak a mélyebb összefüggéseit, mondjuk úgy, hogy lélektani összefüggéseit elemezzük, akkor könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy amit válságnak nevezünk ma az egész nyugati világban, az valójában nem fizikai és nem is gazdasági jelenség, hanem valójában szellemi és lelki állapot. Bizonyos illúziók szétfoszlása miatt kialakult szellemi kábulat, lelki erőtlenség, egyfajta bénultság. Az én fölfogásom szerint az, aki előbb képes felocsúdni ebből az állapotból, az válik majd a jövő, vagyis a válság utáni korszak nyertesévé. Aki belesüpped a válságba, az a válság utáni korszaknak is vesztese lesz. Márpedig öntudat nélkül, az emberi méltóság tiszteletben tartása, a nemzeti önbecsülés segítségül hívása nélkül, válságos időkben szinte lehetetlen mozdulni, mert ilyen mankók nélkül – az ember már csak olyan lény, hogy inkább – megbénul.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Márpedig az a tény, hogy egy esztendő alatt hamarosan kétszázezerrel többünknek van magyar állampolgársága, jól mutatja, hogy a magyarság a Kárpát-medencében a legkevésbé sem kíván belesüppedni a válság bénító világába. Ez a kétszázezres szám azt mutatja, hogy nemcsak a politikai vezetők maradtak aktívak a válság idején, hanem úgy tűnik, hogy sok százezer magyar is úgy gondolja, hogy még a legnehezebb, időnként csak a túlélés reményét kínáló időszakokban is érdemes olyan lépéseket tenni, amelyek fölkészítenek bennünket a jövőre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ami Magyarországot illeti, mert a Kárpát-medencei magyarság természetesen több, mint a magyarországi magyarság, de azért a mindenkori magyarországi állapotok, a magyar állam mindenkori állapota, a magyarországi gazdasági teljesítmény óriási hatással van a határon túl élő magyarok világára is. Ezért fontos, hogy néhány mondatban összegezzük, hol tartunk, és mit várhatnak a Kárpát-medencei magyarok a magyar állam teljesítményétől, következő egy évétől. Összefoglalóan azt szeretném mondani Önöknek, hogy bár a kormányváltás óta továbbra is tombol ez az európai válság, eurózóna válság, ha elfogultság nélkül tekintjük a magyarországi fejleményeket, akkor azt mondhatjuk, hogy az igaz, hogy vért verítékezve, az is igaz, hogy tégláról téglára és lépésről lépésre haladva, de mégiscsak újjáépítjük Magyarországot, és sikert siker követ. Ez még akkor is így van, ha egyébként a mindennapi életszínvonal tekintetében még nagyon sok pozitív változásra van szükségünk ahhoz, hogy az emberek maguk is sikeresnek érezzék mindazt, ami történik Magyarországon. De az államélet szempontjából a szükséges lépéseket megtettünk, és ez lesz a későbbi hétköznapi siker alapja. Mindenkit szeretnék emlékeztetni arra, hogy Európában szinte mindenhol nő az államadósság, Magyarországon viszont folyamatosan csökken. Európában a bérek és a nyugdíjak drámai csökkentését lehet megfigyelni, ehhez képest Magyarországon a nyugdíjak reálértékét megőrizzük, és a bérek is növekednek az adócsökkentések következtében, ha nem is olyan mértékben, mint ahogyan azt mindannyian kívánatosnak találnánk és szeretnénk. Azt is láthatják Európában mindenhol, hogy politikai bizonytalanság, bénultság és kormányválságok történnek, illetve fenyegetnek. Ilyen körülmények között azt gondolom, hogy az államadósság csökkentése, a nyugdíjrendszer megmentése, a nyugdíjak értékének megőrzése, a bérek színvonalának megtartása, az új adórendszer fölépítése mind olyan szerkezetátalakító lépések, amelyek az egész Kárpát-medencei magyarság számára nagyobb biztonságot jelentenek a jövőt illetően. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a legnagyobb kínzó gondunk, a munkanélküliség esetében, habár szeretnénk, hogyha a gazdaság a saját öntörvényei alapján oldaná meg ezt a problémát, de az egész Európában tapasztalható lassú növekedés miatt ehhez csak mérsékelt reményeket fűzhetünk, mégis Magyarországon az ötszázezer, munka helyett segélyből élő ember közül kettőszázezret segítünk vissza a startmunka, közmunka programon keresztül a munka világába. Tehát egy olyan változás történik most Magyarországon, ahol ötszázezer segélyből élő emberből mintegy kettőszázezer a következő évben munkából fog megélni. Ez nemzetpolitikai jelentőségű, ha másért nem, hát a méretei miatt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Összességében tehát azt kell mondanom, hogy a Kárpát-medencei magyarság a következő években egy fokozatosan, lépésről lépésre erősödő anyaországgal számolhat, amelynek gazdasági lehetőségei ugyan nem bővülnek úgy, mint ahogy 1998 és 2002 között bővültek, amikor az előző polgári kormány irányította hazánk életét, de kétségkívül bővülni fognak. Ezért nem a meghátrálás, nem az összehúzódzkodás, nem a bénulás és nem a kivárás a helyes politika a következő időszakban – függetlenül az egész Európát gyötrő válságjelenségektől.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Európa alapélménye ma a bizonytalanság, a kivárás és a félelem, ami érthető, hiszen nagy, jóléti államoknak újra kell szervezniük a gazdasági rendszerüket, a szociális rendszerüket, az oktatási rendszerüket. Európa számos országában, inkább úgy mondanám, majd’ minden országában él a félelem, hogy lesz-e az európai országoknak ehhez a feladathoz elegendő erejük, elegendő közös erejük. A közös erő a modern világban politikai erőt, vagyis kormányzati erőt jelent. Ha a kormányválságokat és kormánybukásokat nézzük Európában, akkor ez a félelem teljesen indokolt. Valóban nagy kérdés, hogy Európa mely országainak lesz elegendő közösségi ereje ahhoz, hogy a szükséges átalakításokat elvégezze, és melyeknek nem. Én azt gondolom, hogy Magyarországon a legutóbbi választáson létrejött történelmi összefogás jó lehetőség, hogy a munkát el tudjuk végezni, és számos országgal ellentétben nyugodtan azt mondhassuk, hogy Magyarországnak nincs mitől félnie.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az új alapokat a kettős állampolgársággal és a nemzeti alkotmánnyal megvetettük. Az átszervezés zajlik. Most tárgyalja a parlament azt az oktatási törvényt, amellyel átszervezzük a magyar oktatási rendszert, amelynek első bekezdése világossá teszi, hogy hazafias nevelést várunk el az iskolákban. Most zajlik a versenyképes oktatást szolgáló fölsőoktatási rendszert átalakító törvény vitája, és most tárgyalja a parlament azokat a törvényeket, amelyek a munka lehetőségeit szeretnék bővíteni a következő évben. Azt is szeretném elmondani, hogy mindezeken túl, az átszervezésen túl a mindenkori magyar kormánynak és – ha megengedik, most itt a felelősséget kicsit Önökre is kiterjeszteném – a Kárpát-medence minden magyar politikai vezetőjének ilyen időszakban az a feladata, hogy miközben elvégzi a szokásos politikai munkát – átszervez, átalakít, növekvő pályára állítja oktatási rendszerét, gazdaságát –, adódik egy többletfeladata, amit el kell végeznünk. Ez elől nem bújhatunk el a töklevél alá, ha megengedik, hogy így fogalmazzak. Ez pedig azt jelenti, hogy erőt kell adni az embereknek. Miután egész Európában – mint mondtam – bizonytalanság és félelem uralkodik, erőt kell adni, inspirációt kell adni a magyar embereknek arra, hogy ne a kivárásra, ne az elrejtőzésre, ne a túlélésre játszanak, hanem a mostani nehéz helyzetre is cselekvéssel, munkával, gyermekvállalással, otthonteremtéssel és összefogással reagáljanak. Ez egy klasszikus politikai feladat. Amikor a dolgok jól mennek, akkor általában ilyen feladata nincs az embernek, maguktól is mennek a dolgok, mert az emberek maguktól is erre a pályára állnak, de ilyen időszakban, mint amiben most élünk, ez igenis komoly, személyes, politikai felelősség és feladat. Arra szeretném kérni a Kárpát-medencei magyar politikai vezetőket, hogy tegyenek eleget ennek a vezetői feladatnak: tartsuk a lelket az emberekben, vegyük rá őket arra, hogy ne meghátráljanak, hanem előrefele lépjenek, amikor keresik a mai nehéz helyzetből a kivezető utat.

Meggyőződésem, hogy a magyar államnak e tekintetben példát kell mutatnia, aktívnak kell maradnia, akármilyen kritikák is érik, bármennyi buktatóval is találja magát szembe, továbbra is a saját magyar nemzeti érdekeiből kell levezetnie mindenkori lépéseit: saját magyar gazdasági modellt kell építenie, és folytatnia kell azt a munkát, amit elkezdett másfél évvel ezelőtt. Tehát a magyar államnak a Kárpát-medencében cselekvő államnak kell lennie, ki kell állnia a magyarokért. Nem tűrhetjük el, hogy akár egyetlen magyart is megfosszanak az állampolgárságától abban az országban, ahol élt, és ahol állampolgársággal rendelkezett. Erősíteni kell a kapcsolatot szomszédos államokban kormányon vagy ellenzékben lévő, de a közép-európai együttműködés jegyében velünk együttműködni hajlandó és képes politikai erőkkel. Támogatnunk kell a közép-európai együttműködést, elsősorban a visegrádi országok együttműködési keretén belül. Ki kell építenünk és erősítenünk kell a Kárpát-medencei magyar együttműködés politikai rendszerét, amelyben kulcsszerep – még pontosabban: a kulcsszerep – a Magyar Állandó Értekezletnek jut.

Szeretném fölhívni az Önök figyelmét – nyilván feleslegesen, mert Önök ezt legalább úgy tudják, mint én, de akkor a hallgatóság figyelmét szeretném fölhívni arra –, hogy rendkívül bonyolult esztendő előtt állunk. Szinte minden jelentős magyar közösség otthonában – leszámítva az anyaországot – választások lesznek a következő évben. Ez mindig óriási kihívás a számunkra. Már egy-egy területen zajló választás is, amikor pedig két, három, négy országban várható választás, akkor ez különösen bonyolulttá teszi a Kárpát-medencei nemzetpolitikai helyzetet. Én most csak annyit tudok mondani Önöknek, hogy mindannyiuknak bölcsességet és éleslátást, valamint az együttműködés felé hajló politikai szándékot szeretnék kívánni az előttünk álló nehéz év feladatainak megoldásához. Egy dolog bizonyos: akármilyen bonyolult is a helyzet, bármelyik nemzetrészről is legyen szó, Önök a cselekvő magyar államra és magyar kormányzatra a következő években is számíthatnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Máért: elfogadták a nemzetpolitikai stratégiát

Magyarország támogatja a külhoni magyar közösségek területi és/vagy személyi elvű autonómiáját, és célként jelöli meg a magyar nyelven történő oktatás kiterjesztését, minőségének emelését – áll a magyar nemzetpolitikai stratégia kereteit tartalmazó dokumentumban, amelyet csütörtökön fogadtak el a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) résztvevői. Az irányokat 2020-ig kijelölő 50 oldalas anyag szerint a nemzetpolitika fő törekvése a magyar közösségek megerősítése, gyarapodásának segítése.

Magyarország politikailag, erkölcsileg és anyagilag támogatja a külhoni magyar intézményeket és szervezeteket, valamint közvetlen kapcsolatot épít ki a külhoni magyarokkal – olvasható a dokumentumban, amely kitér arra: a többségi nemzethez hasonlóan a nemzeti kisebbségek is arra törekednek, hogy megőrizzék identitásukat, biztosítsák közösségük gyarapodását. Rögzítik, hogy a szomszédos államokban élő magyarok a többségi nemzet tagjaihoz képest hátrányos helyzetben vannak.

A stratégia szerint a nemzeti közösségek politikai célja egyrészt az államon belüli kisebb, önkormányzó egységek, az autonómia, másrészt az önálló intézményrendszer megteremtése. Ezen a téren előrelépést csak a Vajdaságban értek el – állapították meg.

A dokumentumban szerepel az is, hogy Magyarország és a szomszédos államok EU-tagsága sok tekintetben kedvező változásokat hozott, ám mindenre kiterjedő megoldást egyáltalán nem eredményezett a külhoni magyarsággal kapcsolatban. Több törekvés ellenére egységes, koherens EU-szintű kisebbségvédelemről a mai napig nem lehet beszélni. A kedvező hatások mellett egyes országokban az EU-csatlakozás után romlott a magyar közösség helyzete, ami ellentétes az unió értékrendjével és a csatlakozási kritériumokkal.

A stratégia szól a nemzetpolitika eddigi eredményeiről és hibáiról is. A legfontosabb eredmények közé sorolják a külhoni magyarság kérdésének tematizálását, a 2001-es státusztörvényt, a magyar egyetemek létrehozását, az intézményesített egyeztetési fórumok ( Máért, Magyar Diaszpóra Tanács, Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma) létrehozását és működtetését, az állampolgársági törvény módosítását és a nemzeti összetartozásról szóló törvényt.

Hibaként és tanulságként említik, hogy nem alakult ki konszenzus a nemzetpolitikában, és nem volt összehangolt, a legfontosabb célokat megfogalmazó elképzelés, valamint a támogatások nem voltak számon kérhetőek.

Mint megállapítják, a külhoni magyar közösségekre a legnagyobb veszélyt az asszimiláció jelenti, ezért a cél az életképes és fejlődő közösségek, amelyek növekvő támogatása csak akkor lehetséges, ha Magyarország regionális szerepe megnő. Alapvetés, hogy a külhoni magyar közösségek a szülőföldjükön szeretnék megőrizni magyarságukat, és az a cél, hogy a külhoni magyar közösségek teljes intézményrendszere kiépüljön, és képessé váljanak az öngondoskodásra, amellett, hogy mindig maguk mögött tudhatják Magyarország támogatását.

A dokumentum kulcsfontosságúnak nevezi az oktatás kérdését, és célul jelöli meg, hogy minél több diák vegyen részt magyar nyelvű közoktatásban, és a magyar diákok számarányuknak megfelelően legyenek jelen a felsőoktatásban.

A stratégia az egyik legnagyobb eredményként értékeli a külhoni felsőoktatási intézmények létrejöttét. Ezek olyan mértékben gátolják az asszimilációt és segítik „a magyar identitás reprodukcióját”, melynek hatása felbecsülhetetlen – olvasható. Az anyag ugyanakkor kitér arra is, hogy a természettudományi, mérnöki képzésben részt vevő magyar diákok száma alacsony. A cél az egységes Kárpát-medencei oktatási tér kialakítása, amelynek keretében hangsúlyt kell fektetni arra, hogy ez az arány változzon a reál-, a mérnöki, az orvosi és a jogászszakok javára – olvasható.

Ösztönözni kell továbbá az anyaországi és külhoni felsőoktatási és tudományos intézmények együttműködését. A célok között fogalmazzák meg az intézményalapítást és azok erősítését.

A dokumentum szerint a szórvány a magyarság asszimilációnak leginkább kitett része. Itt és a kisebb településeken az óvodára és az elemi oktatásra kell összpontosítani, erőforrásokat a beiratkozásra koncentrálni. A támogatáspolitika legfontosabb feladatai közé kell tartoznia a magyar anyanyelvű oktatási intézményekbe való beíratást segítő kampányt.

A civil szervezetek esetében fontos, hogy a jogvédelemben ellenőrző szerepet töltsenek be, kezdeményezőleg lépjenek fel, és járuljanak hozzá a magyar közösségeket érintő jogok érvényesüléséhez.

A támogatásokról szólva kiemelik, hogy a korábbi rendszer folytatásával eredményt nem lehet elérni, a cél, hogy a támogatáspolitika az eseti jellegű helyett az intézmények segítésére koncentráljon, az erőforrásokat összpontosítsák, a források felhasználását folyamatosan ellenőrizzék és a Bethlen Gábor Alapkezelő által működtetett egységes nyilvántartási rendszert kibővítsék.

Székelyföldi népszavazás: támad a kovászna megyei prefektúra

Az egységes Székelyföldről szóló népszavazásra vonatkozó határozat visszavonását kéri a Kovászna megyei prefektúra a megyei önkormányzattól. A prefektúra szerint a határozat formailag és tartalmilag is hibás, a megyei önkormányzat jegyzője ugyanis nem ellenjegyezte, ráadásul a határozattervezetet csak a kilenc magyar polgári párti (MPP) tanácsos kezdeményezte, nem volt meg a szükséges egyharmados létszám. Amennyiben az önkormányzat nem vonja vissza a határozatot, megtámadja azt a közigazgatási bíróságon – áll a felszólításban. A Székely Nemzeti Tanács polgári engedetlenségre szólítana fel, ha a közigazgatási átszervezés során sérülne a régió egysége.

Törvénytelennek ítélte a megyei önkormányzatnak az egységes Székelyföldről szóló népszavazás megszervezésére vonatkozó határozatát a Kovászna megyei prefektúra, amely a döntés visszavonására szólította fel a testületet. A prefektúra leszögezi, hogy a határozat formailag és tartalmilag is hibás, a megyei önkormányzat jegyzője ugyanis nem ellenjegyezte, ráadásul a határozattervezetet csak a kilenc magyar polgári párti (MPP) tanácsos kezdeményezte, nem volt meg a szükséges egyharmados létszám. A prefektúra felszólításában leszögezi, amennyiben az önkormányzat nem vonja vissza a határozatot, megtámadja azt a közigazgatási bíróságon.

A megyei tanácshoz intézett felszólítást Valentin Ionaşcu alprefektus írta alá, de György Ervin prefektusnak is tudomása van róla, aki azt ígérte, mai sajtótájékoztatóján ad bővebb információt.

Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta, a megyei közgyűlés mai soros ülésén ismerteti a testülettel a prefektúra álláspontját, de azt fogja javasolni, hogy ne vonják vissza a határozatot.
Kifejtette, inkább a pereskedést választja, még akkor is, ha a bíróságon korábban sok önkormányzatiságot sértő ítélet született. „Ha a bukaresti politikusok nem kérdezik meg a székelyföldieket a régióátszervezésről, akkor ilyen válaszra számíthatnak” – mondta Tamás Sándor, azon reményének adva hangot, hogy a román politikum, az állami hatóságok és a bíróság előbb-utóbb megérti, hogy adott kérdésekben a népszavazás a legmegfelelőbb döntéshozási forma.

Mint hangsúlyozta, más országokban a referendum szervezése természetesnek számít, Romániában azonban még nem alkalmazzák ezt a „demokratikus gyakorlatot”, és a bukaresti politikusok úgy akarják átrajzolni a megyéket, hogy meg sem kérdeznék az adott térség lakosságát. Holott a polgárok kell hogy az első helyen legyenek, főleg az olyan kérdésekben, mint a közigazgatási átszervezés, tette hozzá a tanácselnök, aki egyben az RMDSZ Kovászna megyei szervezetének az elnöke.

A hétvégén Sepsiszentgyörgyön tartózkodó Kelemen Hunor szövetségi elnök kifejtette: nem kell félni attól, hogy az emberek népszavazáson nyilvánítsanak véleményt a régiók és megyék átszervezéséről. Konstanca megyében már megszervezték a referendumot, és újabb öt megyében döntötték el az önkormányzatok, hogy népszavazást írnak ki a közigazgatási átszervezés kapcsán.

Nemmel szavazna az MPP

Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei elnöke szerint fel sem merül, hogy a polgári frakció megszavazza az inkriminált határozat visszavonását. „Ha jogi problémák vannak, mondja meg a prefektúra, hogy melyek azok, és korrigáljuk őket, de a határozat marad” – nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek a polgári politikus. Hozzátette, azt remélte, „nem teszik oda” Valentin Ionaşcu alprefektust, hogy a határozat visszavonására szólítsa fel a megyei önkormányzatot. Rámutatott, az elmúlt hónapokban valahányszor a prefektúra felszólítást küldött a magyar polgármestereknek, mindig a román alprefektus látta el kézjegyével, mivel György Ervin nem akarta vállalni ezt a szerepet. Az MPP-s politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy a megyei tanács megalakulása óta első alkalommal volt konszenzus az RMDSZ és a polgári frakció között egy kérdésben.

Mint hangsúlyozta, a 2012. március 11-ére tervezett, a Székelyföld egységéről szóló referendumot nemcsak Kovászna, hanem Hargita és Maros megyében is meg kell szervezni. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hétvégi sepsiszentgyörgyi ülésén elfogadott egy határozatot, amelyben felkéri Hargita és Maros megye önkormányzatainak magyar képviselőit, hogy követve a Kovászna megyei mintát, fogadják el a népszavazásról szóló határozatot. Mint ismeretes, a Kovászna Megyei Tanács októberben megszavazta, hogy jövő év március 11-én referendumot szerveznek, amelyben Kovászna megye területének Bodzavidék nélküli módosításáról kérdezik a polgárokat, valamint arról, akarják-e, hogy a módosított területű megye a Székelyföld adminisztratív egység része legyen.

Polgári engedetlenséget javasol az SZNT

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) polgári engedetlenségre szólít, ha a kormány nem mond le a regionális újraosztás Székelyföld egységét sértő változatáról. A testület szombaton, Sepsiszentgyörgyön tartott ülésén mintegy 200 küldött szavazta meg a határozatot, mely szerint ha az állam megsérti az alapvető emberi jogokat, ellenségesen lép fel saját polgáraival szemben, akkor szorgalmazzák a polgári engedetlenség több formáját, a tiltakozó karszalag viselését vagy az adók és illetékek befizetésének megtagadását. A határozatban arra kérik a székelyeket, védjék meg az elvet, miszerint a „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie” – közölte Gazda Zoltán, az SZNT háromszéki szóvivője. Elmondta, tervezik, hogy létrehoznak egy szolidaritási alapot, és ebből segíthetik majd azokat, akiket a polgári engedetlenség miatt megtorlás ér.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a polgári engedetlenség erőszakmentes, szerinte a lakossággal ismertetni kell ennek lényegét és kockázatait, azonban mint hozzátette, remélik, hogy erre nem kerül sor.

A testület szombati ülésén arról is döntöttek, hogy áprilisban elkezdik az uniós szintű aláírásgyűjtő kampányt, hogy polgári kezdeményezésre az európai intézmények elé terjeszthessék azt a törvénytervezetet, amely sajátos jogállást biztosít azoknak a régióknak, ahol az őshonos kisebbség többségben él, mint például a Székelyföldön. Egy év alatt legalább hét európai országban egymillió kézjegyet kell összegyűjteni, mondta Izsák Balázs, aki szerint Románia és Magyarország mellett Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban, Szlovákiában és Nagy-Britanniában gyűjtenek támogató aláírásokat, mivel ezekben az országokban több nemzetiség él együtt. Mint magyarázta, a sajátos jogállás szavatolná, hogy ezeket a térségeket úgy kell fejleszteni, hogy ne változzanak a nemzeti, kulturális, vallási és nyelvi sajátosságaik.

RMDSZ: jegelni kellene az átszervezést

Eközben Fekete-Szabó András, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője pénteken Nagyváradon arról számolt be, hogy az RMDSZ a közigazgatási átszervezés „jegelését” kérte koalíciós partnerétől. Elmondta, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) képviselőivel a jövő évi választásokról folytatott egyeztetésen a megyék átszervezése is szóba került. Fekete-Szabó András szerint azzal, hogy jövőre az önkormányzati és a parlamenti választásokat egyszerre tartsák meg, amellett hogy olcsóbb, azért is értettek egyet a szövetség szenátorai, mert a koalíción belül bizonyos alkukat kötöttek meg. A frakcióvezető elmondása szerint az RMDSZ jelenleg azt kéri a kormánytól, hogy jegelje az átszervezést, mert az országnak annál sokkal égetőbb problémái is vannak, ráadásul választási év következik. „Nem tehetünk most ekkora lépést” – fogalmazott. Úgy véli, az új megyék méreteiről még tárgyalni kell, és az átszervezés csakis úgy lehetséges, ha a történelmi régiókon alapul. A szenátor szerint a jelenlegi fejlesztési régiók is túlságosan nagyok, hiszen a kevésbé erős megyék sokszor labdába sem rúgnak a pályázatoknál – például Szatmár a Kolozsvár központú Észak-erdélyi fejlesztési régióban. Emlékeztetett: három évvel ezelőtt az RMDSZ-frakció benyújtott egy, a fejlesztési régiók átrajzolását célzó törvényjavaslatot, ám az mai napig a fiókban porosodik.

Kell a régiósítás, de nem PDL módra

A közigazgatási átszervezés kapcsán a hétvégén Marosvásárhelyen vitafórumot is szerveztek RMDSZ-közeli szervezetek, a címül választott Van-e szükség közigazgatási átszervezésre Romániában? kérdést az est házigazdája és a szervező Kós Károly Alapítvány elnöke, Markó Béla egy József Attila-idézettel válaszolta meg: „A tenger valóban kék, barátom, / Csakhogy nem úgy kék, ahogy te gondolod.” Kibontva a költői gondolatot, a kormányfőhelyettes elismerte, hogy valóban szükség van a közigazgatás átszervezésére, de nem úgy, ahogy azt a bukaresti román politikusok elképzelik.

„A magyarság legnagyobb és legfontosabb ereje az önkormányzatokban van, s nem mindegy, hogy milyen jellegű közigazgatási egységekben élhetünk” – fejtette ki az RMDSZ volt elnöke. Hasonlóan vélekedett utódja, Kelemen Hunor is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdés megoldását jobban elő kell készíteni. Szerinte a megyéket nem lehet egyszerűen, baltával felszámolni. A politikai érdekek háttérbe szorításával és az állampolgár előtérbe helyezésével tanulmányokra és közvitákra van szükség. Az est egyetlen civil meghívottja, Novák Zoltán helyi történész is arra hívta fel a figyelmet, hogy az egypártrendszer idején a mindenható kommunista hatalom is jobban előkészítette az 1968-as megyésítést, mint a Demokrata-Liberális Párt és, Traian Băsescu államfő a csupán néhány hónapja hangoztatott átszervezést. A második világháború után Romániában három ízben történt jelentős átszervezés. Egyik sem volt konfliktusmentes, de az erdélyi magyarság szempontjából sem az 1950-es, sem az ’52-es, de még csak a ’68-as sem járt akkora térvesztéssel, mint amekkorával járhatna a nagyobbik kormánypárt által tervezett jelenlegi régióátszabás.

Kultúrára alapuló gazdasági fejlődés

A Bernády-házban tartott beszélgetésen Kelemen Hunor hangsúlyozta, hogy a leghatékonyabb és természetszerű átalakítási tervet az RMDSZ munkatársai dolgozták ki. Megítélésében a szövetség változata nem csak az erdélyi magyaroknak, hanem a többségi románoknak is jobb lenne. Kelemen szerint a PDL által szorgalmazott változat kidolgozói látszólag gazdasági érveket sorakoztatnak fel, ám a háttérben valójában politikai megfontolások állnak. Csutak István, az RMDSZ fejlesztési szakértője, a szövetség változatának egyik kidolgozója rámutatott: a gazdaságot valóban nem lehet elvonatkoztatni a politikától, azonban csak azokat a gazdasági régiókat tartja működőképesnek, amelyeket kohéziós erőként a kultúra tart össze.

Így látja a helyzetet Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke is, aki szerint sokkal könnyebb fenntartani azokat a tájegységeket, amelyek több száz évvel ezelőtt alakultak, mint azokat a mesterségesen rajzolt régiókat, melyekben például a tengerparti Konstancát a moldvai Vrancea megyével zárták össze. A természetellenesség másik példájaként a hargitai székelyeket és a Fehér megyei mócokat hozta fel.

A témához hozzászólók közül többen is fenntartották az RMDSZ évekkel ezelőtt kidolgozott egységes álláspontját, miszerint a három székelyföldi megyének egységes régiót kell alakítania, akárcsak a jelentős magyar lakossággal rendelkező Szilágy, Bihar és Szatmár megyében.

Semjén Zsolt: év végére megközelítheti a 200 ezret az állampolgársági kérelmek száma

Év végére megközelítheti a 200 ezret az állampolgársági kérelmek száma, és várhatóan a százezredik eskütétel is megtörténik - mondta Semjén Zsolt a Magyar Diaszpóra Tanács csütörtöki alakuló ülésén, a Parlamentben. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes hozzátette: a kérelmek majdnem feléhez névváltoztatási kérelem is kapcsolódik.

Semjén Zsolt újólag megerősítette, nincs „A” és „B” kategóriájú állampolgár, s a még idén benyújtandó és elfogadandó választójogi törvényben lehetővé teszik, hogy a világon bárhol élő magyarnak szavazati joga legyen. Megjegyezte, ő azt szeretné, ha a határon túli magyaroknak lehetővé tennék a levélben történő voksolást. Hangsúlyozta: a magyar állampolgárság egyúttal uniós állampolgárságot is jelent, minden korlátozás nélkül.

A kormányfő kereszténydemokrata helyettese a most létrejött diaszpóra tanácsról kiemelte: eddig a nyugati magyarság szempontjai háttérbe szorultak, elsikkadtak, ezért is fontos, hogy külön megjelenhessenek, és az őket foglalkoztató kérdések ne legyenek alárendelve a Kárpát-medencei magyarság más típusú kihívásainak.

Úgy fogalmazott: egységes nemzetben gondolkodnak, amely nemcsak az anyaországi, vagy a Kárpát-medencei magyarságot, hanem az egyetemes magyarságot, a világ bármely pontján élő magyarokat jelenti. A magyar államnak az értelme és célja, hogy a magyar nemzet megmaradjon, és a magyar emberek életminősége megmaradjon - fogalmazott.

Hozzátette: a diaszpórában élő magyarsággal való kapcsolattartás három pilléren nyugszik. Egyfelől a Friends of Hungary nevű kezdeményezésen, másfelől a Magyar Diaszpóra Tanácson és a nemzeti regiszteren, amely lehetővé teszi, hogy minden magyart elérjenek, éljenek bárhol a világon.

Kiemelte: igaz, hogy nyelvében él a nemzet, de az emigráció harmadik, negyedik, és sokadik generációjától már nehezen várható el, hogy az anyaországiakhoz hasonló szinten beszéljenek magyarul. Ugyanakkor őket sem akarják elveszíteni a magyar nemzetből - hangsúlyozta, hozzátéve: ezért is érhető el két nyelven, magyarul és angolul a nemzeti regiszter.

Semjén Zsolt rámutatott: a regiszter megerősítheti identitásában azokat a magyarokat is, akik több száz, vagy ezer kilométerre élnek a legközelebbi magyar szervezettől, illetve miután a magyar nemzet világnemzet lett, ki kell használni ezt, hogy „nyomásgyakorlásra képes világmagyarságot építsünk fel”. Az a cél, hogy a világ magyarságának összes szervezete rajta legyen a regiszteren, de nem csak azt szeretnék, ha a magyar állammal tartanának kapcsolatot, hanem, hogy egymással is kontaktust létesítsenek - jelezte.

A miniszterelnök-helyettes szólt a szerb restitúciós törvényről is, és leszögezte: a kollektív jogfosztást semmilyen formában nem tudjuk elfogadni, ez egy olyan ügy, amely felülír minden mást. Ha azt nem változtatják meg, és a magyarokat kollektív jogfosztással kirekesztik a kárpótlás és a vagyon-visszaszármaztatás lehetőségéből, akkor Magyarország kénytelen lesz vétót emelni a Szerbia tagjelölti státuszáról való szavazáson. Semjén Zsolt hozzátette: a tárgyalások során az látszik körvonalazódni, hogy a szabályozást meg fogják változtatni, s ha ez megtörténik, „lelkesen és boldogan meg fogjuk szavazni” Szerbia uniós csatlakozását.

Egy másik fundamentális tételként említette a Kárpát-medencében az autonómia „soha fel nem adását”. A miniszterelnök-helyettes azt mondta, hogy a szórványmagyarság esetében a kulturális autonómiáért harcolnak, míg a „tömbmagyarság” esetében a területi autonómiáért.

Világossá kell tenni, hogy a magyar megmaradás akkor lehetséges - például a Székelyföldön - ha területi autonómia van - szögezte le Semjén Zsolt, hozzátéve: minden párbeszédre készek, de „az autonómiához való ragaszkodásunkat soha nem adjuk fel”, és minden politikai cselekedet ebbe az irányba mutat.

Ha más népeknek lehet területi autonómiája az unióban, akkor a magyarságnak is lehet, mert a magyar sem másodrendű nemzet - jelentette ki a kormányfő helyettese.

EP képviselők: veszélyben az erdélyi magyar orvosképzés újraindítása

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) egyik professzorát látta vendégül a Gál Kinga fideszes EP-képviselő által vezetett Kisebbségi Munkacsoport mai strasbourgi ülésén. Brassai Attila előadásában bemutatta, hogy bár jogszabály kötelezi az egyetemet magyar nyelvű orvosképzés létesítésére, a helyi román kari vezetés azonban ezt sorozatos akcióival megakadályozza. Az ülés résztvevői azonnali fellépést sürgettek az ügyben – tájékoztat közleményében az Európa Parlament magyar néppárti képviselőcsoportja.

Brassai Attilát, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnökét látta vendégül a Gál Kinga által elnökölt Kisebbségi Munkacsoport novemberi ülésén. Brassai Attila meghívását és a Marosvásárhelyi Egyetem magyar nyelvű orvosképzésének ügyét Tőkés László EP alelnök indítványozta napirendre venni. Az erdélyi európai parlamenti képviselő rövid felvezetőjében a román asszimilációs politika következtében bezárt, illetve románosított oktatási intézmények helyzetét mutatta be. Tőkés László szerint Erdély elrománosítása ma is tart, az Európai Uniónak pedig nem csupán a világ más részein élő jogfosztott közösségek érdekében kell föllépnie, de szükség van az Unión belül egy, az őshonos nemzeti közösségek jogait védő jogi rendszerre is – áll a dokumentumban.

Brassai Attila előadásában ismertette az erdélyi magyarság húsz éve tartó küzdelmét, amely a Ceausescu-diktatúra idején megszüntetett önálló magyar állami egyetem, illetve a magyar nyelvű karok visszaállítását célozza. Az egyetemi professzor elmondta: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román vezetősége nem tartja be az érvényben lévő jogszabályokat, így önkényesen gátolja, hogy önálló magyar tagozat keretében, magyar nyelven folyhasson orvosképzés Erdélyben.

Gál Kinga fideszes EP-képviselő az ülés levezető elnökeként hozzászólásában kijelentette: abban az Európai Unióban, amely a demokrácia és a jogállamiság elveire épül, minden jogszabály, illetve azok be nem tartása jogi és politikai következményekkel kell járjon. A néppárti politikus szerint a MOGYE esete kiemelt bizonyítéka annak, hogy a nehezen kiküzdött kisebbségeknek kedvező jogszabály gyakorlatba ültetése hogyan sikkadhat el helyi, többségi vezetőknek köszönhetően.

Surján László kereszténydemokrata EP-képviselő hozzászólásában szintén emlékeztetett: számos EU tagországban létezik a kisebbségek jogait védő és támogató jogszabály, de annak gyakorlatba ültetése már elmarad a kormányok részéről. Ugyanezt erősítette meg a többi hozzászóló, így Sógor Csaba, Winkler Gyula erdélyi magyar, illetve Francois Alfonsi korzikai képviselő is. Az ülés résztvevői szerint a MOGYE ügye is rámutat arra a súlyos problémára, hogy az uniós csatlakozás feltételeként szabott koppenhágai kritériumok teljesítése - amely többek között tartalmazza a kisebbségi jogok védelmét is - a csatlakozás után már nem kerül számon kérésre. Ez olyan konfliktusokat és feszültséget eredményez az egyes országokon belül és azok között, amely hosszú távon alááshatja a közösségi bizalmat.

Már nem „Muzeu” a váradi püspöki palota

Huszonöt év után lekerült a „Muzeu” felirat a nagyváradi római katolikus püspöki palota homlokzatáról. Helyére a püspökség nemrég elfogadott címerét helyezték fel. Mint ismeretes, az épületet évtizedek óta foglalta el a Körösvidéki Múzeum, 2005 óta úgy, hogy a palota tulajdonjoga a restitúciós törvény alapján már a püspökségé.

A múzeumnak azonban még mindig nincs hová költöznie: a műtárgyak, illetve az intézmény irodái a palotának jóval több, mint a felét foglalják el. Új székhelyéül hosszas késlekedés után az egykori Magyar Királyi Hadapródiskola Rulikovsky úti épületét szemelte ki az intézményt kezelő megyei önkormányzat. Az épület azonban felújításra szorul, és a munkálatokat évek óta nem sikerül befejezni. Jelenleg az ügy patthelyzetbe került: a kivitelező nem folytatja a munkát, amíg az eddig elvégzetteket a megyei vezetőség ki nem fizeti, amaz viszont – Radu Ţîrle tanácselnökkel az élen – nem hajlandó törleszteni, mondván: törvénytelen részlegesen átvenni egy munkálatot.

A múzeumnak a püspökséggel kötött szerződése pedig időközben többször is lejárt. Eddig mindig meghosszabbították, most azonban a püspökség az eddigi 6000 euróról havi 15 000 euróra emelte a bérleti díjat, így a megyei tanács már nem fogadhatta el. Böcskei László püspök korábban azt mondta, ha a testület nem változtat álláspontján, az is megeshet, hogy a múzeum dolgozóit be sem engedik a palotába, nem lévén érvényes bérleti szerződés

Mindenszentek napja

Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát, s néhol úgy tartották, hogy akié a családban a legelőször leég, az hal meg leghamarabb.
November 1-je Mindenszentek ünnepe, november 2-a halottak napja a keresztény világban. Mindenszentek - latinul: Festum omnium sanctorum - a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ebből az alkalomból. Az ezt követő halottak napja egyházi ünnepből vált fokozatosan általános népi megemlékezéssé.

Mindenszentekkor azon szentekről emlékeznek meg, akiknek nincs külön emléknapjuk. A IV. században Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János már tudott Mindenszentek ünnepéről, amelyet május 13-án, illetve a pünkösd utáni első vasárnap ültek meg. (E vasárnap neve a görög egyházban ma is Szentek Vasárnapja, s az ortodox keresztény egyház ekkor tartja a Mindenszentek napját.) Nyugaton 609-ben (más források szerint 610-ben) jelent meg először, amikor május 13-án IV. Bonifác pápa a római Pantheont Szűz Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel.

Az ünnep még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tevődött át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék. (A kelták november első napjaiban emlékeztek az elhunytakra különböző halotti áldozatok bemutatásával, s november első napja egyben az év kezdetét is jelentette.) Később III. Gergely pápa (731-745), a Szent Péter Bazilika egyik mellékkápolnáját nemcsak minden vértanú, hanem "a földkerekségen elhalt minden tökéletes, igaz ember" tiszteletére szentelte. 835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, attól kezdve a Mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett. Az ünnep fél évszázad után 2000-ben lett ismét munkaszüneti nap Magyarországon.

Általános szokás lett, hogy Mindenszentek napján rendbe teszik, és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. Az ünnephez sokféle népi szokás, hiedelem kapcsolódott. Magyarország egyes vidékein harangoztattak a család halottjaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. Egyes falvakban ezen a napon tartották meg a bíróválasztást, a cselédfogadást, és ekkor újították meg az egész tanácsot. A mindenszentek ünnepe az utána következő halottak napja miatt annak vigíliája lett.

A Mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az Egyesült Államokból indult, angolszász eredetű Halloween-ünnep is. Elnevezése, az angol "All Hallows" magyarul azt jelenti: mindenszentek. A nap előestéje (angolul "All Hallows Eve", rövidítve: halloween) a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.

A november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul a Cluny anyaház alá tartozó minden bencésházban. Hamarosan a bencés renden kívül is megülték, s a XIV. század elejétől Róma is átvette. A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, és az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapszik. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn és büntetés teher van még lelkükön, Isten színről-színre látása előtt tisztulniuk kell. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével.

E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. Ehhez a szokáshoz kapcsolódó némelyik népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a világosban a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A bukovinai magyarok körében még ennivalót is vittek a temetőbe. Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát, s néhol úgy tartották, hogy akié a családban a legelőször leég, az hal meg leghamarabb.