Elhangzott a korábban oly sokat bírált Vona Gábor Jobbik-vezető előadása a Gyergyószentmiklós melletti V. EMI-táborban, több százan hallgatták meg. És nem történt semmi. Nem volt cigányozás, zsidózás, nem vertek meg senkit, nem csatolták Erdélyt Magyarországhoz — hiábavalónak bizonyult tehát a román és a magyar félelem egyaránt.
Az EMI-tábor a megszokott rendben zajlik, több ezer fiatal vesz részt a rendezvényeken, meghallgatják az előadásokat, ismerkednek múltunkkal, kikapcsolódnak, barátkoznak, szórakoznak, buliznak a koncerteken, még tán sört is isznak, politizálnak — egyszóval részesei egy olyan nagyszabású ifjúsági rendezvénynek, melynek célja a tartalmas időtöltés.
Nincs ebben semmi különös. Van még ilyen rendezvény, ez szokott történni a tusványosi szabadegyetemen, a Miért által szervezett EU-táborban, a Félszigeten. És minden rendezvényen a fiatalok sorra rácáfolnak mindenféle atyáskodó aggodalomra. Még tán azt is mondhatnánk, szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a nyári ifjúsági rendezvények között akad mindenféle irányultságú: az RMDSZ-es politikusok által uralt Miért-tábor, az Orbán Viktor és Tőkés László nevével fémjelzett tusványosi szabadegyetem vagy a nemzeti elkötelezettségű fiatalok által látogatott EMI-tábor. Mégsem az az általános jelenség — persze, akad ilyen példa is —, hogy aki egyiken részt vesz, a másiktól távol tartja magát, hanem sokan az összes hasonló rendezvényre ellátogatnak. Mert kíváncsiak, érdeklődnek, szórakozni, ismerkedni akarnak, vagy éppen tenni szeretnének valamit. És felmérik, milyen utakon lehet elindulni, latolgatják, melyik hová vezet.
Ezt kellene nekünk kárhoztatnunk? Emiatt kellene aggódnunk? Az atyáskodó jó tanácsok során mintha azt feltételeznénk fiatalok ezreiről, hogy egyikük sem tud gondolkodni. Némelyek óva intenék őket attól, hogy mindegyik fél véleményét meghallgassák. Miféle szabadelvűség az, amely kívülről kényszerítené rá elveit, elképzeléseit a fiatalokra, attól is elriasztva őket, hogy a teljes kép kialakítása érdekében megismerjen minden irányultságot? Lehet-e valaki meggyőződéses liberális, ha soha nem került kapcsolatba más eszméket valló emberekkel? Lehet-e valaki konzervatív, ha nem hallgatja meg, mit mond a szabadelvű? Jobb-e az az út, hogy kívülről bírálunk valamit, mint az, hogy magunk is elmegyünk, és kifejtjük nézeteinket, érvelünk, beszélgetünk?
A választások után rendszeresen a fiatalok alacsony részvétele miatt sopánkodó, a nyári táborokat különféle ideológiai alapon bíráló politikusok föltették-e magukban azt a kérdést: autonóm gondolkodású erdélyi magyar fiatalság nélkül kivel, kiknek akarják a sokat hangoztatott autonómiát megvalósítani?
Az EMI-tábor a megszokott rendben zajlik, több ezer fiatal vesz részt a rendezvényeken, meghallgatják az előadásokat, ismerkednek múltunkkal, kikapcsolódnak, barátkoznak, szórakoznak, buliznak a koncerteken, még tán sört is isznak, politizálnak — egyszóval részesei egy olyan nagyszabású ifjúsági rendezvénynek, melynek célja a tartalmas időtöltés.
Nincs ebben semmi különös. Van még ilyen rendezvény, ez szokott történni a tusványosi szabadegyetemen, a Miért által szervezett EU-táborban, a Félszigeten. És minden rendezvényen a fiatalok sorra rácáfolnak mindenféle atyáskodó aggodalomra. Még tán azt is mondhatnánk, szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a nyári ifjúsági rendezvények között akad mindenféle irányultságú: az RMDSZ-es politikusok által uralt Miért-tábor, az Orbán Viktor és Tőkés László nevével fémjelzett tusványosi szabadegyetem vagy a nemzeti elkötelezettségű fiatalok által látogatott EMI-tábor. Mégsem az az általános jelenség — persze, akad ilyen példa is —, hogy aki egyiken részt vesz, a másiktól távol tartja magát, hanem sokan az összes hasonló rendezvényre ellátogatnak. Mert kíváncsiak, érdeklődnek, szórakozni, ismerkedni akarnak, vagy éppen tenni szeretnének valamit. És felmérik, milyen utakon lehet elindulni, latolgatják, melyik hová vezet.
Ezt kellene nekünk kárhoztatnunk? Emiatt kellene aggódnunk? Az atyáskodó jó tanácsok során mintha azt feltételeznénk fiatalok ezreiről, hogy egyikük sem tud gondolkodni. Némelyek óva intenék őket attól, hogy mindegyik fél véleményét meghallgassák. Miféle szabadelvűség az, amely kívülről kényszerítené rá elveit, elképzeléseit a fiatalokra, attól is elriasztva őket, hogy a teljes kép kialakítása érdekében megismerjen minden irányultságot? Lehet-e valaki meggyőződéses liberális, ha soha nem került kapcsolatba más eszméket valló emberekkel? Lehet-e valaki konzervatív, ha nem hallgatja meg, mit mond a szabadelvű? Jobb-e az az út, hogy kívülről bírálunk valamit, mint az, hogy magunk is elmegyünk, és kifejtjük nézeteinket, érvelünk, beszélgetünk?
A választások után rendszeresen a fiatalok alacsony részvétele miatt sopánkodó, a nyári táborokat különféle ideológiai alapon bíráló politikusok föltették-e magukban azt a kérdést: autonóm gondolkodású erdélyi magyar fiatalság nélkül kivel, kiknek akarják a sokat hangoztatott autonómiát megvalósítani?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése