Történelmi tény, hogy 1848 őszén az ágyúöntés értelmi szerzője és szervezője Gábor Áron volt, de a korabeli dokumentumokból az is kiderült, hogy ennek gyakorlati kivitelezése Zakariás Antal és Bodor Ferenc nélkül nem valósulhatott volna meg.
Ezt a figyelmet érdemlő megjegyzést erősíti meg egy elismervény is, amelyet Gábor Áron 1849. június 7-én írt Zakariás Antalnak, a Balánbányai Rézbánya akkori tulajdonosának: ,,-.500 az az Ötszáz forint vörösrézről amely anyagot a Csík Sz. Domokosi Rézgyárból Salétrom termesztő üstök kikészítésökre az ottani gyár tulajdonossa Tisztelt Zachariás Antal Úrtól mint Álladalmi részletet hogy hiánytalan ki vettem légyen elismerem." Tehát Gábor Áron már 1848 nyarán megpróbált ágyút önteni Kézdivásárhelyen, de sikertelenül. Az élet nem engedte meg neki, hogy magasabb műszaki ismereteket szerezhessen (ti. asztalosmester volt, de katonaként tüzérségi képzést szerzett), és ennek hiányában az első ágyúk öntésének gyakorlati kivitelezését Bodor Ferenctől tanulta.
Bodor Ferenc 1804-ben Csíkszentmihályon született, édesapja Bodor Mihály, aki 1795-ben vette feleségül a csíkszépvízi származású Száva Domokos tímár kereskedő lányát, Száva Ágnest (sz. 1775). Még azt is meg kell említenem, hogy Bodor Ferenc anyai nagyanyja gyergyói Urmánczi (Persián) lány volt. E családi kapcsolatnak köszönhetően Bodor Ferencnek lehetősége volt olyan iskolát végeznie, mely az akkori korszakhoz képest magas szintű bányatechnikai (és haditechnikai) képzést biztosított számára. Ez nem volt más, mint az 1770-ben Selmecbányán alakult Bányászati-Kohászati és Erdészeti Akadémia, ahonnan úgymond bányatisztek kerültek ki. Az akkori gyakorlatnak megfelelően ebben az iskolában az ércek olvasztása mellett más, de ide kapcsolódó szaktantárgyakat is tanítottak, amelyek különböző fémipari anyagok előállítására szolgáltattak ismereteket, s mindezek mellett még komoly hadmérnöki ismereteket is nyújtott a hallgatóknak. Annyi bizonyos, hogy Bodor mindezek mellett szakembere lett a lőporgyártásnak és az ércolvasztásnak olyan szinten, amely tudásnak abban az időben kevesen voltak birtokában. Bodor 1832-ben nősült, neje Miller Teréz, és itt meg kell jegyeznem, hogy később anyósa teljes vagyona is ráment a madarasi lőporgyár fenntartására, mert — az ígérgetések dacára — a gyárat Bodor csak a saját pénzén tudta működtetni. Emiatt a forradalom után Bodor anyagilag teljesen tönkrementen lett a császári börtön foglya. Visszatérve induló életéhez: mint fiatal bányatiszt a Zakariás Antal tulajdonában levő balánbányai rézbányánál már korán bányanagy (mérnök) lett, majd a forradalmi események közepén Gál Sándor ezredes felkérésére 1849 márciusában megalapította és utána a forradalom bukásáig vezette a csíkmadarasi lőporgyárat. Történelmi tény, hogy Bodor Ferencet 1848 végén Zakariás Antal Bodvajra (Magyarhermány) küldte, hiszen ez is az ő tulajdona volt, és ott öntötték az első három hatfontos ágyút, ahol — a kézdivásárhelyi mesterekkel együtt — Gábor Áron is jelen volt. Bodor ugyan később nem vett részt a kézdivásárhelyi ágyúgyártásban, de nem lehet elvitatni tőle azt a fontos megvalósítást, mellyel a fúrás nélküli ágyúk gyártása (ő tudta, hogy az ágyúcsövek fúrásához nincs megfelelő felszerelés egész Székelyföldön) az ő irányítása és haditechnikai ismerete révén valósult meg. Lehet, hogy ezt a fontos technikai feltételt a történészek jelentéktelennek tartják, de ebben az esetben döntő bizonyíték arra, hogy ágyúk öntésére a székelyföldi harangöntők tudása nem volt elégséges. Több szakmai ismeretet és gyakorlati hozzáértést is követelt. Ezért ezt a tényt nem szabad fölcserélni semmilyen legendával vagy szubjektív állításokkal. Bodor öntési módszerét gyorsan átvették a székelyföldi mesterek, és így kezdődött el a székelyföldi ágyúgyártás. Bodor a hiányzó technikai tudást adta, és önzetlenül betanította a későbbi öntőmestereket, viszont ő maga visszatért a forradalom időszakában annyira szükséges, a még fontosabb lőporgyártáshoz.
Bodor Ferenc szerepét az első ágyúk öntésénél Gál Sándor 1861-ben Nápolyban megjelent, olasz nyelvű életrajzában is megemlítik, igazolják. Az elmúlt évtizedekben igen vitatott téma volt, hogy Bodor Ferenc az általa írt jegyzőkönyvben később betoldásokat eszközölt annak bizonyítására, hogy az ágyúk öntésénél nem nélkülözhették szakmai, gyakorlati ismereteit. Jegyzőkönyvét először 1925-ben tették közzé a Századokban. Személyes véleményem erről: dr. Alapy Gyula (1872—1936) Komárom megyei főlevéltáros, képviselő, helytörténész és korának tekintélyes tudósa volt., aki nem engedhette meg magának egy olyan hiteltelen dokumentum közlését, amellyel beárnyékolta volna a Századok és személye hírnevét.
Már bizonyított, hogy a jegyzőkönyv eredetiségét nem lehet megkérdőjelezni! Nézzünk csak tárgyilagosan a dolgok mélyére, hiszen ennek a komáromi tudósnak milyen érdeke fűződött volna ahhoz, hogy beárnyékolja Gábor Áron szerepét, és helyette egy ismeretlen Bodor Ferencet emeljen pódiumra? Logikus következtetéssel ugyancsak ellentmondunk annak, hogy Bodor meghamisította volna jegyzőkönyvét, hiszen elsősorban szembe kellett volna néznie nagyon sok olyan munkatársával, aki mind jelen volt ezeken az eseményeken. Másodsorban, ha már valótlan betoldásokkal hamisít valaki, akkor azt még éltében úgy rendezi, hogy erről nyilvános közlés jelenjen meg. Bodor szerény ember volt, nem foglalkoztatta egyáltalán, hogy elismerjék áldozatos munkásságát, de amikor már a hadügyminisztériumban dolgozott, talán némi elismerést szerezhetett volna, ám ez a szándék akkor is távol állt tőle.
A Hon című újság 1870. december 23-i reggeli számában többek között azt írják, hogy Bodor a forradalom idején 60 olyan ágyút gyártott, amely fúrás nélkül tudott golyót kilőni, ami abban az időben korszakalkotó megvalósítás volt. Csak a kiegyezés után került Budapestre, ahol először a kataszteri hivatalnál dolgozott, de 1870-ben munka nélkül maradt, utána mint napi díjnok a hadügyminisztériumban dolgozott haláláig. 1874. november 12-én halt meg, és november 14-én temették el a krisztinavárosi közsírkertben. Tíz gyermeke közül akkor még nyolc életben volt. A lap így írt róla: ,,Egy azok közül, kiket elfeledtünk. A miniszterelnökségnél ott hever egy kérvény. — Hever ott ugyan több is, de most éppen erről az egyről akarunk beszélni. E kérvényt Bodor Ferencz nyújtotta be. Ki az? Fogják sokan kérdezni. Hát ez uraim egy szerény technikus, akinek más büne nincs, mint hogy szabadságharczunk idejében a legbuzgóbb hazafiak egyike volt. Ő öntötte az első székely ágyut. Feltalálta, hogy lehet az ágyut úgy önteni, hogy a lőüreget ne kelljen külön furni bele. Ilyen ágyut 60-t öntött. Késöbb megbizta a magyar kormány, hogy lőporgyárat építsen. Felépítette majdani visszatérítés reményében a magáéból. Minden vagyona odaveszett. A szabadságharcz leküzdése után elfogták. Ott sínylődött számos évig a börtönben. Mikor kiszabadult, mint mérnök, munkás stb. tengette életét. Később alkalmazták a kataszternél. Most hogy a kataszteri munkálatok ott bevégződtek — a jobb sorsra érdemes ember, nyolcz gyermekével kenyér nélkül maradt. Most folyamodik valami szerény állomásért. Kitünő tehetségének nagy hasznát lehetne venni, hanem... Hja, miért nem vezetett muszkát?"
Dr. Száva Tibor Sándor, Bécs
Ezt a figyelmet érdemlő megjegyzést erősíti meg egy elismervény is, amelyet Gábor Áron 1849. június 7-én írt Zakariás Antalnak, a Balánbányai Rézbánya akkori tulajdonosának: ,,-.500 az az Ötszáz forint vörösrézről amely anyagot a Csík Sz. Domokosi Rézgyárból Salétrom termesztő üstök kikészítésökre az ottani gyár tulajdonossa Tisztelt Zachariás Antal Úrtól mint Álladalmi részletet hogy hiánytalan ki vettem légyen elismerem." Tehát Gábor Áron már 1848 nyarán megpróbált ágyút önteni Kézdivásárhelyen, de sikertelenül. Az élet nem engedte meg neki, hogy magasabb műszaki ismereteket szerezhessen (ti. asztalosmester volt, de katonaként tüzérségi képzést szerzett), és ennek hiányában az első ágyúk öntésének gyakorlati kivitelezését Bodor Ferenctől tanulta.
Bodor Ferenc 1804-ben Csíkszentmihályon született, édesapja Bodor Mihály, aki 1795-ben vette feleségül a csíkszépvízi származású Száva Domokos tímár kereskedő lányát, Száva Ágnest (sz. 1775). Még azt is meg kell említenem, hogy Bodor Ferenc anyai nagyanyja gyergyói Urmánczi (Persián) lány volt. E családi kapcsolatnak köszönhetően Bodor Ferencnek lehetősége volt olyan iskolát végeznie, mely az akkori korszakhoz képest magas szintű bányatechnikai (és haditechnikai) képzést biztosított számára. Ez nem volt más, mint az 1770-ben Selmecbányán alakult Bányászati-Kohászati és Erdészeti Akadémia, ahonnan úgymond bányatisztek kerültek ki. Az akkori gyakorlatnak megfelelően ebben az iskolában az ércek olvasztása mellett más, de ide kapcsolódó szaktantárgyakat is tanítottak, amelyek különböző fémipari anyagok előállítására szolgáltattak ismereteket, s mindezek mellett még komoly hadmérnöki ismereteket is nyújtott a hallgatóknak. Annyi bizonyos, hogy Bodor mindezek mellett szakembere lett a lőporgyártásnak és az ércolvasztásnak olyan szinten, amely tudásnak abban az időben kevesen voltak birtokában. Bodor 1832-ben nősült, neje Miller Teréz, és itt meg kell jegyeznem, hogy később anyósa teljes vagyona is ráment a madarasi lőporgyár fenntartására, mert — az ígérgetések dacára — a gyárat Bodor csak a saját pénzén tudta működtetni. Emiatt a forradalom után Bodor anyagilag teljesen tönkrementen lett a császári börtön foglya. Visszatérve induló életéhez: mint fiatal bányatiszt a Zakariás Antal tulajdonában levő balánbányai rézbányánál már korán bányanagy (mérnök) lett, majd a forradalmi események közepén Gál Sándor ezredes felkérésére 1849 márciusában megalapította és utána a forradalom bukásáig vezette a csíkmadarasi lőporgyárat. Történelmi tény, hogy Bodor Ferencet 1848 végén Zakariás Antal Bodvajra (Magyarhermány) küldte, hiszen ez is az ő tulajdona volt, és ott öntötték az első három hatfontos ágyút, ahol — a kézdivásárhelyi mesterekkel együtt — Gábor Áron is jelen volt. Bodor ugyan később nem vett részt a kézdivásárhelyi ágyúgyártásban, de nem lehet elvitatni tőle azt a fontos megvalósítást, mellyel a fúrás nélküli ágyúk gyártása (ő tudta, hogy az ágyúcsövek fúrásához nincs megfelelő felszerelés egész Székelyföldön) az ő irányítása és haditechnikai ismerete révén valósult meg. Lehet, hogy ezt a fontos technikai feltételt a történészek jelentéktelennek tartják, de ebben az esetben döntő bizonyíték arra, hogy ágyúk öntésére a székelyföldi harangöntők tudása nem volt elégséges. Több szakmai ismeretet és gyakorlati hozzáértést is követelt. Ezért ezt a tényt nem szabad fölcserélni semmilyen legendával vagy szubjektív állításokkal. Bodor öntési módszerét gyorsan átvették a székelyföldi mesterek, és így kezdődött el a székelyföldi ágyúgyártás. Bodor a hiányzó technikai tudást adta, és önzetlenül betanította a későbbi öntőmestereket, viszont ő maga visszatért a forradalom időszakában annyira szükséges, a még fontosabb lőporgyártáshoz.
Bodor Ferenc szerepét az első ágyúk öntésénél Gál Sándor 1861-ben Nápolyban megjelent, olasz nyelvű életrajzában is megemlítik, igazolják. Az elmúlt évtizedekben igen vitatott téma volt, hogy Bodor Ferenc az általa írt jegyzőkönyvben később betoldásokat eszközölt annak bizonyítására, hogy az ágyúk öntésénél nem nélkülözhették szakmai, gyakorlati ismereteit. Jegyzőkönyvét először 1925-ben tették közzé a Századokban. Személyes véleményem erről: dr. Alapy Gyula (1872—1936) Komárom megyei főlevéltáros, képviselő, helytörténész és korának tekintélyes tudósa volt., aki nem engedhette meg magának egy olyan hiteltelen dokumentum közlését, amellyel beárnyékolta volna a Századok és személye hírnevét.
Már bizonyított, hogy a jegyzőkönyv eredetiségét nem lehet megkérdőjelezni! Nézzünk csak tárgyilagosan a dolgok mélyére, hiszen ennek a komáromi tudósnak milyen érdeke fűződött volna ahhoz, hogy beárnyékolja Gábor Áron szerepét, és helyette egy ismeretlen Bodor Ferencet emeljen pódiumra? Logikus következtetéssel ugyancsak ellentmondunk annak, hogy Bodor meghamisította volna jegyzőkönyvét, hiszen elsősorban szembe kellett volna néznie nagyon sok olyan munkatársával, aki mind jelen volt ezeken az eseményeken. Másodsorban, ha már valótlan betoldásokkal hamisít valaki, akkor azt még éltében úgy rendezi, hogy erről nyilvános közlés jelenjen meg. Bodor szerény ember volt, nem foglalkoztatta egyáltalán, hogy elismerjék áldozatos munkásságát, de amikor már a hadügyminisztériumban dolgozott, talán némi elismerést szerezhetett volna, ám ez a szándék akkor is távol állt tőle.
A Hon című újság 1870. december 23-i reggeli számában többek között azt írják, hogy Bodor a forradalom idején 60 olyan ágyút gyártott, amely fúrás nélkül tudott golyót kilőni, ami abban az időben korszakalkotó megvalósítás volt. Csak a kiegyezés után került Budapestre, ahol először a kataszteri hivatalnál dolgozott, de 1870-ben munka nélkül maradt, utána mint napi díjnok a hadügyminisztériumban dolgozott haláláig. 1874. november 12-én halt meg, és november 14-én temették el a krisztinavárosi közsírkertben. Tíz gyermeke közül akkor még nyolc életben volt. A lap így írt róla: ,,Egy azok közül, kiket elfeledtünk. A miniszterelnökségnél ott hever egy kérvény. — Hever ott ugyan több is, de most éppen erről az egyről akarunk beszélni. E kérvényt Bodor Ferencz nyújtotta be. Ki az? Fogják sokan kérdezni. Hát ez uraim egy szerény technikus, akinek más büne nincs, mint hogy szabadságharczunk idejében a legbuzgóbb hazafiak egyike volt. Ő öntötte az első székely ágyut. Feltalálta, hogy lehet az ágyut úgy önteni, hogy a lőüreget ne kelljen külön furni bele. Ilyen ágyut 60-t öntött. Késöbb megbizta a magyar kormány, hogy lőporgyárat építsen. Felépítette majdani visszatérítés reményében a magáéból. Minden vagyona odaveszett. A szabadságharcz leküzdése után elfogták. Ott sínylődött számos évig a börtönben. Mikor kiszabadult, mint mérnök, munkás stb. tengette életét. Később alkalmazták a kataszternél. Most hogy a kataszteri munkálatok ott bevégződtek — a jobb sorsra érdemes ember, nyolcz gyermekével kenyér nélkül maradt. Most folyamodik valami szerény állomásért. Kitünő tehetségének nagy hasznát lehetne venni, hanem... Hja, miért nem vezetett muszkát?"
Dr. Száva Tibor Sándor, Bécs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése