Múlt héten a szlovákok a nyelvtörvény után ismét nagyszerű törvényt hoztak. A hazafiassági törvényt. Ha minden ország minden fia hazafi lenne, az az egész világnak jó lenne. Nem kellene óriási költséggel hatalmas hadseregeket fenntartani, mert ha fenyegetés érné az illető országot, vagy netán megtámadnák ellenséges erők, akkor mindenki hanyatt-homlok rohanna meghalni a hazáért.
És nemcsak a hazafiak, hanem a honleányok is. Ezért jó ez az új szlovák törvény. Egy hiányossága, sajnos, van. Éspedig az, hogy nem tartalmaz szankciókat arra az esetre, ha valaki nem hazafi vagy honleány. Ezért majd közel sem lesz olyan hatékony, mint a nyelvtörvény, amely viszont rögtön bünteti azt, aki nem megfelelő helyen, nem megfelelő időben nem szlovákul szólal meg. Azon a nyelvtörvényen is lehetett volna még javítani! Például meg lehetett volna oldani, hogy egy magyar színházi előadást direkt szlovákul adjanak elő a magyar színészek. Viszont lehet, hogy az Európai Unió nyomására majd még szigorítanak a törvényen. Vagy kitalálnak egy még újabb törvényt. Sajnos, ez az újabb törvény is lehetne sokkal jobb. Mert nem lehet elég korán kezdeni az ifjúság hazafiságra nevelését! Már csecsemőkorban is késő. Ismeretes, hogy a magzatok az anyjuk hasában is érzékelnek különféle ingereket. Be lehetne vezetni azt, hogy a terhes mamák minden reggel hallgattassák a szlovák himnuszt a leendő kisbabákkal. Aztán ha megszületik a gyerek, akkor az újszülöttnek pelenkázáskor anyjuk hazafias szlovák dalokat dúdoljon, ne bölcső- vagy altatódalokat. Ha bilire kerül a gyerek, akkor az erőlködést megháláló zenélő bili siker esetén a szlovák himnuszt énekelje. A szlovák himnusz dallama különben a ,,Még azt mondják, nem adnak a galambomnak…" kezdetű magyar népdaléval azonos. És úgy mellékesen van egy hasonló szlovák népdal is. Így ha a magyaroknak nem tetszik a ,,Tátra fölött villám / vad mennydörgés csattan…" kezdetű himnusz, akkor hallgassák csak a dallamát. Mese helyett a nagyszülők olvassanak fel részleteket a szlovák alkotmányból. Az úgy kezdődik, hogy: ,,Mi, a szlovák nemzet…" Magyarra fordítva: Mi, a drótos tótok… Az emberek nagyon érzékenyek a nemzeti színekre. Sajnos, a szlovákok későn ébredtek. Mert micsoda nagyszerű ötleteket szerezhettek volna a mi Funarunktól. Tőle tanulva, ők is lefesthetnék nemzeti színekre a szemeteskukákat vagy a parkokban a padok léceit. Törvényt lehetne hozni arra is, hogy mindenki szlovák nemzeti színekbe öltözzék. Minden épületre ki kellene függesztetni a szlovák nemzeti zászlót. A házakra, disznóólakra, kutyapajtákra és istállókra is. És ne felejtsék el a magyarok, hogy senki többet nem tett az első világháború után a magyarok önazonosságának, népi kultúrájuk megőrzése érdekében, mint a szlovákok, a Beneš-dekrétumok segítségével! Ők néhány százezer magyart marhavagonokba ültettek, és áttoloncoltak a határon Magyarországra. No, ezek gyerekeinek volt lehetőségük magyar iskolába járni, magyarul tanulni. Megőrizhették magyarságukat.
És nemcsak a hazafiak, hanem a honleányok is. Ezért jó ez az új szlovák törvény. Egy hiányossága, sajnos, van. Éspedig az, hogy nem tartalmaz szankciókat arra az esetre, ha valaki nem hazafi vagy honleány. Ezért majd közel sem lesz olyan hatékony, mint a nyelvtörvény, amely viszont rögtön bünteti azt, aki nem megfelelő helyen, nem megfelelő időben nem szlovákul szólal meg. Azon a nyelvtörvényen is lehetett volna még javítani! Például meg lehetett volna oldani, hogy egy magyar színházi előadást direkt szlovákul adjanak elő a magyar színészek. Viszont lehet, hogy az Európai Unió nyomására majd még szigorítanak a törvényen. Vagy kitalálnak egy még újabb törvényt. Sajnos, ez az újabb törvény is lehetne sokkal jobb. Mert nem lehet elég korán kezdeni az ifjúság hazafiságra nevelését! Már csecsemőkorban is késő. Ismeretes, hogy a magzatok az anyjuk hasában is érzékelnek különféle ingereket. Be lehetne vezetni azt, hogy a terhes mamák minden reggel hallgattassák a szlovák himnuszt a leendő kisbabákkal. Aztán ha megszületik a gyerek, akkor az újszülöttnek pelenkázáskor anyjuk hazafias szlovák dalokat dúdoljon, ne bölcső- vagy altatódalokat. Ha bilire kerül a gyerek, akkor az erőlködést megháláló zenélő bili siker esetén a szlovák himnuszt énekelje. A szlovák himnusz dallama különben a ,,Még azt mondják, nem adnak a galambomnak…" kezdetű magyar népdaléval azonos. És úgy mellékesen van egy hasonló szlovák népdal is. Így ha a magyaroknak nem tetszik a ,,Tátra fölött villám / vad mennydörgés csattan…" kezdetű himnusz, akkor hallgassák csak a dallamát. Mese helyett a nagyszülők olvassanak fel részleteket a szlovák alkotmányból. Az úgy kezdődik, hogy: ,,Mi, a szlovák nemzet…" Magyarra fordítva: Mi, a drótos tótok… Az emberek nagyon érzékenyek a nemzeti színekre. Sajnos, a szlovákok későn ébredtek. Mert micsoda nagyszerű ötleteket szerezhettek volna a mi Funarunktól. Tőle tanulva, ők is lefesthetnék nemzeti színekre a szemeteskukákat vagy a parkokban a padok léceit. Törvényt lehetne hozni arra is, hogy mindenki szlovák nemzeti színekbe öltözzék. Minden épületre ki kellene függesztetni a szlovák nemzeti zászlót. A házakra, disznóólakra, kutyapajtákra és istállókra is. És ne felejtsék el a magyarok, hogy senki többet nem tett az első világháború után a magyarok önazonosságának, népi kultúrájuk megőrzése érdekében, mint a szlovákok, a Beneš-dekrétumok segítségével! Ők néhány százezer magyart marhavagonokba ültettek, és áttoloncoltak a határon Magyarországra. No, ezek gyerekeinek volt lehetőségük magyar iskolába járni, magyarul tanulni. Megőrizhették magyarságukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése