Románia mint strici !!!!!

Még mondja valaki, hogy nálunk senki nem foglalkozik a gazdaság fellendítésével! Szemenszedett hazugság! A kormány — mondjuk — nem. De itt az államfői bizottság. Az már igen. Most tett néhány jó javaslatot is. Nő a munkanélküliség, üres az államkassza? A megoldás: törvényesíteni kell a prostitúciót!


Ezt az ősi mesterséget mindig is űzték, legtöbbször törvénytelenül. Miért ne lehetne legalizálni? Ez az ipar jelenleg csak a striciknek hoz busás hasznot. Miért ne futtathatná az iparűzőket az állam, és akkor mindnyájunknak haszna lenne belőlük. Több mint négyszázötvenmillió euró forgalmat lebonyolító tevékenység, százmillió eurót hozna az államkasszába! Cserébe az állam ingyen óvszert adna a kéjhölgyeknek. Így fellendülne a gumiipar is. Lehetnek kellemetlen momentumok a kellemes aktus előtt vagy után, amikor a lovagot megkérdi a lovagina, hogy áfás számlát kér-e, s nekifog irkálni. Az egyházak is morgolódnak a dolog miatt, pedig nincs, miért. A probléma régi ismerője írta valahol, hogy romlott nőknek igenis lenniük kell, mert hanem a csapodár férfiak az erkölcsös nőket ostromolják és rontják meg. Aztán az újonnan bevezetett iparágakra az Európai Unió is kézzelfogható támogatást ad. Különösen képzésre. A kiképzés alatt a hölgyeket világszínvonalon megtanítanák a vetkőzésre, öltözésre, és arra, ami közte van. Emellett tanulhatnának idegen nyelveket. Ezek után fellendülhetne a husiexport is. A másik javaslat, amit az említett bizottság tett, a könnyű drogok használatának törvényesítése. Nem mondták, de ebben az esetben is az államkassza feltöltése a cél. Hatalmas a jövedéki adó a cigarettán és a dohányon, ami az államkasszát hizlalja. Sokan emlékezhetnek arra, amikor a Kentet csempészték. Egy csomag ára negyvenszerese volt a Carpaţi cigarettáénak. Ma áruk majdnem azonos. Így lenne a drogokkal is. Nem az import lenne olcsóbb, hanem a belföldi lenne drágább. Most a haszon a drogimportőrök és a drogdílerek zsebében landol. Miért ne kaszálna az állam? Jelenleg még csak azt javasolják, hogy állítsanak fel fecskendőosztó automatákat. De ez csak a kezdet. Később felállíthatnának drogautomatákat is, ahol a kábítószerre szomjas vendég megvehetné adagját, mint most a kávét. Aztán fellendülne a mezőgazdaság. Nem búzát és pityókát kell termelnie a székelynek, hanem mákot vagy kendert. A máknak már nagy a piaca nálunk, mert hozzáértők foglalkoznak eladásával. A politikusok jól eladják a (du)mákot. A könnyű drogoknak meg nem csak nálunk lenne piaca, hanem könnyen el lehetne adni jó pénzért világszerte. A bizottság másik javaslata, ami osztatlan sikert arathat az érdekeltek körében, a nyugdíjkorhatár hetven évre emelése. A férfiak átlagéletkora Romániában 68 év. Így csak azt kell megoldani, miként dolgoztathatók a férfiak hetven évig, ha csak 68-at élnek. Mindenki hálás lesz, ha még két évig dolgozhat, és ezért életben tartják. Nem tudni, hogy ez az életben tartás az orvostudományra hárul-e. De az elnöki bizottság erre is találhat majd megoldást. Lehet, hogy azt is kitalálják, miként tudják az elhunytakat dolgoztatni? Akárhogy is lesz, csökkenni fog az államháztartás hiánya, mert legalább nyugdíjat nem kell folyósítani.

Szárazajta 1944-2009

Méltósággal szőtt főhajtást tartottak szombaton délelőtt Szárazajtán az 1944. szeptember 26-án a Maniu-féle vasgárdisták által meggyilkolt tizenhárom magyar áldozat emlékére.



A hatvanöt évvel ezelőtt történtekről istentiszteleten, illetve az alsórákosi bazaltoszlopokból komponált emlékműnél beszéltek, az ünnepi műsorba gyermekek és felnőttek egyaránt bekapcsolódtak. Bardocz Csaba, Nagybacon polgármestere több mint fél évszázad távlatából körvonalazta a második világháború hátborzongató következményeit, kiemelve, hogy akkoriban hoszszú volt a ,,nem tanácsos" dolgok listája, miként a szárazajtaiak számára azon az ősszel ,,legfőképpen magyarnak lenni nem volt tanácsos". A szárazajtaiakra jellemző, folytatta, hogy megpróbáltak többet adni a jövőnek, ilyen emberek élnek ma is, ilyenek éltek akkor is, amikor tizenhárom ártatlan székely vesztette életét a semmiért, bűnbakok voltak, jól átgondolt politikai manőver áldozataiként. Ennek ellenére a kollektív bűnösség fogalmát vissza kell utasítanunk, ,,ezekért a bűntettekért pár ember viseli a felelősséget, nem a román nép". Bardocz Csaba ugyanakkor megbékélésre buzdított, megjegyezve, hogy ma lehetőségekkel tele a világ, s nem szabad bedőlni a nacionalista túlkapásoknak. ,,Az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy haraggal éljük" — tette hozzá. Ezt követően a résztvevők megkoszorúzták az emlékművet, elsőkként — mint mindig — az áldozatok hozzátartozói. De első alkalommal koszorúzott a nagybaconi rendőrőrs parancsnoka, ugyanakkor szintén újdonság, hogy az elmúlt hét folyamán — miként az ünnepséget követő beszélgetéseken elhangzott —, útban a másik szárazajtai emlékmű felé, először helyezett el koszorút a bazaltoszlopoknál a prefektus, a megyei rendőrség és csendőrség, valamint az ortodox egyház képviselője.

A székely autonóm terület térképe

Jogos-e Székelyföld autonómiája? E kérdésre (is) keressük a választ, amikor ismertetjük a 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen bemutatott székely autonóm terület térképét. Ez egy olyan régiót ábrázol, ahol a hivatalos népszámlálási adatok szerint a lakosság száma 809 000 fő, melyből a székelységé 613 000, azaz 76 százalékarányú. A térkép rögzíti az autonóm tartomány határait és a nyolc belső közigazgatási egységet, széket.



Ezek a következők: Maros, Udvarhely, Gyergyó, Csík, Bardoc-Miklósvár, Kézdi, Orbai és Sepsi. Határaik követik a hagyományos széki határokat, kiegészülve a fiúszékekkel és az 1876-ban a székely megyékhez kapcsolt, székely lakosságú Felső-Fehér megyék néhány falujával, illetve néhány határ menti településsel. Természetes határait kelet felől kiigazítva látjuk, mivel az 1968-as megyésítéskor a határ menti övezet hatalmas erdőségeit Moldvához csatolták. Nagyobb változások elsősorban a fiúszékek megszüntetésében fedezhetők fel. Ezek külön-külön kis lélekszámúak, területük is kicsi, ezért alkalmatlanok a funkcionális közigazgatás megvalósítására. A mintegy háromezer lakost számláló Kászonszék közigazgatásilag Csíkszék része lett. A sepsiszéki Miklósvárt és az udvarhelyszéki Bardoc fiúszéket egyesítették, létrehozták a Baróti-medencét, az egész Erdővidéket átfogó természetes egységet, Bardoc-Miklósvár egyesült széket. Keresztúr fiúszék Udvarhelyszékhez tartozása is indokolt, mivel annak kiegészítő része.

Az autonóm Székelyföld kiterjedése valamivel kisebb, mint a történelmi Székelyföldé, határai kisebb-nagyobb módosításokkal követik a történelmi határokat. Székelyföld kiterjedéséről megoszlik a szakemberek véleménye. Györffy György 13 500 négyzetkilométerben határozta meg Székelyföld területét, Orbán Balázs 12 800 négyzetkilométerre becsülte, míg Vofkori László 10 880 négyzetkilométert számolt. Az autonóm terület kiterjedése még a Vofkori által meghatározottnál is 8,27 százalékkal kisebb kiterjedésű, azaz 9980 négyzetkilométer. Az említett eltérés azzal magyarázható, hogy az autonóm Székelyföld területé­ből hiányzik Aranyosszék, valamint Sepsi- és Orbaiszék déli régiója.

Hogy mennyire jogos a terület és a lélekszámarány alapján eldönteni Székelyföld területi autonómiájának indokoltságát, azt bárki eldöntheti, ha összehasonlítja Szé­kelyföld területi és népességi adatait az Olaszország északi részén fekvő dél-tiroli német autonóm tartományéval. 1960-ban, amikor az ENSZ felszólította Olaszországot, hogy Ausztriával közösen rendezze a német népcsoport autonómiájának kérdését, akkor a dél-tiroli németek számaránya 62,2 százalék volt, az autonóm tartomány kiterjedése 7400 négyzetkilométer.

Természetes az a kérdés is: miért szükséges az autonómia? A válasz a teljesség igénye nélkül a következő: a székely nép csak így őrizheti meg identitását, vehet részt saját sorsának rendezésében, biztosítható a közhivatalokban a részarányosság elve... A kétnyelvűséget pedig a kölcsönös érdekek alapján teremthetik meg. A dél-tiroli megoldás látszik követhető modellnek. Ez azt jelenti, ha valaki munkát fektetett be egy másik nyelv megtanulásába, akkor fizetésének tíz százalékát kitevő nyelvismereti pótlékra jogosult.

Az autonóm Székelyföld

Bodza-vidék

Sepsiszék és Orbaiszék déli régiói, az ún. Bodza-vidék román települései a 18—19. századi telepítések nyomán alakultak ki, közlekedési, közigazgatási szempontból Brassó vonzáskörzetéhez tartoznak. A hatalmas erdőségek évszázadokon keresztül a Béldi, a Mikes családok és néhány szomszédos település birtoka volt. Adminisztrációs szempontból e tájegység részben az orbaiszéki Zágonhoz és Zabolához tartozott, részben a sepsiszéki Bikfalvához, valamint Kis- és Nagyborosnyóhoz, miközben Bodzavám és Egeres környéke a Felső-Fehér megyei Keresztvár és Bodola község tulajdona volt.

Aranyosszék

Az 1876-os közigazgatási átszervezésig egyike volt az öt székely széknek. Aranyosszéket a dél-erdélyi kézdi székelyek alapították 1270 táján, a tatárjárás idején lakatlanná vált Torda melletti Aranyos folyó völgyében. A többi székely székhez hasonlóan katonai feladatkört kaptak. Így például 1285-ben szétverték az Erdélyt pusztító, prédával megrakott, hazafelé tartó tatár főcsapatot. A szakirodalom 19, 21, 22, 28 és 29 települést sorol e közigazgatási egységhez. Tény, hogy az 1291-es oklevélben 29 település neve szerepel. Időközben új települések alakultak, régiek megszűntek, illetve több elvesztette székely jogállását. A különálló széki igazgatás végén a falvak száma 22 volt.

E székely szék etnikailag — több évszázadon át — zárt magyar egységet alkot, de az 1600-as évek táján bekövetkezett pusztítások, az 1784-es, az 1848-as vérengzések és a különböző természeti csapások megtizedelték a lakosságot, így itt is megkezdődött a románság betelepedése. 1890-ben a 21 619 fős népességben számarányuk elérte a 41,5 százalékot, az 1930-as évek derekán már meghaladta az őshonos magyarságét. A 20. század második felében egyre több település vált vegyes lakosságúvá. A falvak elrománosodása a kollektivizálás idején gyorsult fel, mert a földjeitől megfosztott székelység tömegesen vándorolt a városokba. Az 1992-es népszámlálási adatok szerint még magyar többségű település volt Székelykocsárd, Harasztos, Várfalva és Aranyosrákos, Kövend, Bágyon meg Kecsed.

Aranyosszék falvainak gyors elrománosodását a Torda melletti Szentmihály község etnikai arányai alakulásának bemutatásával szemléltetjük. Az 1920 után egyesített Alsó­szentmihály és Felsőszentmihály összlakossága 1930-ban 2392 fő volt, mely ekkor 62 százalékban magyar többségű. Harminchat évvel később, 1966-ban a magyarok aránya már 43,4 százalék, a folyamat azonban felgyorsult a következő tizenegy évben, így 1977-ben már csupán 32,7 százalék. 2002-ben — a helyi tanácsi nyilvántartás szerint — a románok száma elérte a 3254 főt, azaz 74,2 százalékot, míg a magyaroké tovább csökkent, csupán 1100 személy, vagyis 25,1 százalékot képviselnek.

Az adatok szemléletesen bizonyítják, hogy a románság betelepedése, a román uralom bevezetése 1918 után gyorsult fel, és történelmileg rövid idő alatt megváltozott a közel 700 éven át magyar többségű települések etnikai jellege. Mindezek alapján állíthatjuk, csak egyetlen lehetőség maradt az aranyosszéki székely népcsoport megmentésére: Aranyosszéknek az autonóm Szé­kelyföldhöz kapcsolása. Ennek jogi alapja: e települések székely alapításúak, évszázadokon keresztül székely falvak voltak, ezért az őshonos népességnek joga van rendelkezni velük, még akkor is, ha a hajdani székely szék népességének egyharmadát alkotják. Természetesen úgy gondoljuk, hogy figyelembe kell venni az új etnikai arányokat, és a távol fekvő Aranyosszéknek különleges státust kell biztosítani az autonóm Székelyföld keretében, amelyhez csatlakoznának a magyar többségű, illetve a vegyes etnikumú falvak.

Maroshévíz és környéke

A térképet tanulmányozva Székelyföld északnyugati peremvidékén találjuk Maroshévízt és környékét, amelynek Székelyföldhöz tartozását nemcsak az teszi indokolttá, hogy itt nagyszámú magyarság (is) él, és kinyilvánították társulási igényüket, hanem hogy e tájegység, település földrajzi és közigazgatási szempontból Gyergyószék része. Lakói már az 1968-as közigazgatási átszervezéskor Hargita megyéhez tartoztak, ugyanakkor Székelyföld legészakibb része, Bélbor, Borszék és Gyergyó­tölgyes csak Maroshévízen keresztül közelíthető meg. Itt fontos megemlíteni, hogy a tervezett autonóm Székelyföldhöz bármilyen etnikai összetételű település csatlakozhat. Erre nemzetközi példák is vannak: a ladin települések háromnegyede az osztrák Dél-Tirol autonóm terület létrehozása idején döntött úgy, hogy annak keretében akar élni.

Felső-Fehér megyék

Dél-Erdély egykori nagy kiterjedésű Fehér megyéjéből szakították ki, szervezték meg a szász és a székely székeket. Mellettük ― a hajdani királyi várbirtok maradványain ― még tizennyolc különálló, saját közigazgatási egységet, ún. Felső-Fehér megyét alakítottak ki. Ezek többségének különálló igazgatása fennmaradt az 1876-os közigazgatási átszervezésig. Köztük jó néhány Székelyföldbe ékelt királyi várbirtok korán székely jogúvá vált, ilyen a telegdi várbirtok, amelyhez Oláhfalva, Zetelaka, Oroszhegy és Lengyelfalva tartozott. Hasonló módon, a Háromszék és Csíkszék határán húzódó Felső-Fehér megyében a Torja-patak bal partján fekvő Karatna, Alsó- és Felsővolál egyesült a szomszédos Torja községgel, Szárazpatak, Peselnek (Kézdikővár) és az alcsíki Lázárfalva önálló településsé alakult, Kanta Kézdivásárhelyhez csatlakozott. E Fehér megye Oltfejnél lévő régiójában, a mai Sepsibükszád és Mikóújfalu területén kialakult települések — Gohán, Gerebenc, Rakottyás, Zsombor és Almás — az évszázadok során elpusztultak, lakói a közeli székely falvakba költöztek át. A 17—18. században a szétszórt tanyákból megszervezték Bükszád és Mikóújfalu székely többségű településeit, amelyeket 1876-ban Háromszék megyéhez csatoltak. A Sepsiszék délnyugati csücskén elhelyezkedő másik Felső-Fehér megye, a Székföldje a mai Hidvég, Árapatak községgel együtt ugyancsak az 1876-os közigazgatási átszervezéssel került Háromszékhez. Felső-Fehér megye egyik székely lakosságú települése, Alsórákos, valamint a székely népességű Apáca és Ürmös, mint határ menti település, Bardoc-Miklósvárszék nyugati peremén szervesen kapcsolódik Erdővidékhez.

Székelyvásárhely

A hajdani Marosszék központja, Marosvásárhely szintén az autonóm Székelyföld része. Az oklevelekben emlegetett Forum Siculorum, Székelyvásárhely 1616-ban vette fel a Marosvásárhely nevet, amikor királyi város rangra emelték. Nevét a Marosszék tisztségviselőitől való függetlenség jelzésére változtatták meg. E székely nagyvárosban 1941-ben a román nemzetiségűek aránya elenyésző, alig 3,9 százalék, de az erőszakos betelepítés eredményeként ma már a lakosság felét alkotják. Az előkerült dokumentumok alapján bizonyítható, hogy Ceauşescu parancsuralmi rendszere idején, pártutasításra, tervszerűen évenként meghatározott számú románt kellett betelepíteni a város magyar jellegének felszámolására. Mivel a népesség fele román nemzetiségű, ezért Marosvásárhely úgy fog csatlakozni az autonóm területhez, mint ahogy Dél-Tirolban az olasz többségű Bolzano városa, amely külön státussal rendelkezik.

DOLGOZNI MINDHALÁLIG

A Cotroceni-palota szakemberei úgy gondolják, hogy a nyugdíjkorhatár hetven évre emelése lenne az egyetlen megoldás, amely a nyugdíjpénztárat kiemelné a mélypontról.


Az államelnöki bizottság azt látja a legjárhatóbb útnak, ha csökkentenék a nyugdíjasok számát, melynek következtében rendeződne a nyugdíjpénztár anyagi helyzete. A testület jelentésében megemlítik, ahhoz, hogy a lakosság nyugdíjasszintjét harminc százalékon meg lehessen őrizni, az átlag nyugdíjkorhatárnak 65 évnek kell lennie. De a jelenlegi demográfiai mutatók arról is beszámolnak, hogy 2050-ben Románia lakossága mintegy 16,7 millió lesz, és ahhoz, hogy akkor is harminc százalékos legyen a nyugdíjasok aránya, a korhatárt 70 évre kellene kitolni. A Nemzeti Statisztikai Intézet adata szerint 2008-ban az átlagos élettartam a férfiak esetében 69,5 év volt, míg a nők esetében elérte a 76,7 esztendőt. Az államelnöki bizottság jelentése kiemeli a feltűnően magas nyugdíjak csökkentésének fontosságát is.

Hát enyire hülyék a politikusok csak Romániában lehetnek .!!!!!!!!!

Tőkés László aggódik

Aggodalomra ad okot az RMDSZ eddigi — majd’ tizenkét éves — kormányszereplése, amely egyfelől valóban anyagi előnyt jelentett az RMDSZ számára, de a legfontosabb nemzetpolitikai kérdésekben — mint például az autonómia és az állami magyar egyetem — előrelépés nem történt — mondta Tőkés László tegnapi sajtótájékoztatóján.


Az EMNT elnöke ugyanakkor valamelyest megnyugtatónak nevezte az érdekvédelmi szövetség elnöke nyilatkozatának második részét, amely szerint valamennyi parlamenti párttal hajlandó lenne kormánykoalícióra lépni, de nem bármi áron. Tőkés László kijelentette: elég homályos a Markó Béla elnök által a kormányra menés feltételeként megfogalmazott „történjen előrelépés a kisebbségi jogok terén" alapvetés. Az EP-képviselő szerint nagyon fontos az erdélyi magyar összefogás továbbélése, illetve az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum további működése, de ennek érdekében nem bocsátkozhatnak elvtelen alkukba. Az EMNT elvi álláspontjaként a tájékoztatón ismertetett dokumentum leszögezi: konzultációra van szükség az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, fontos a lépések összehangolása az autonómiát elősegítő civil-politikai mozgalmak kezdeményezéseivel, valamint a Kárpát-medencei összmagyar autonómiatörekvések külpolitikai képviseletével.

Megvitatják az RMDSZ régióátszervezési javaslatát

Elkezdődött a szenátusban a gazdasági régiók átszervezéséről szóló RMDSZ-törvénytervezet vitája: ezt elsőként a gazdasági bizottság tűzte napirendjére. A szövetség részéről Gyerkó László szenátor, a bizottság tagja és Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető mutatta be a kezdeményezést.


Az RMDSZ tervezete a jelenlegi nyolc gazdasági fejlesztési régió helyett tizenhatra osztaná Romániát, és ebben önálló térségként szerepelne Székelyföld, pontosabban Kovászna, Hargita és Maros megye. A szövetség érvelése szerint a jelenlegi régiós felosztás egyáltalán nem tartja tiszteletben a hagyományos, tájegységekkel is azonosítható, térségi hasonlóságokat és ellentéteket. A régiókat alkotó megyék gazdasági, környezeti, méretbeli és nem utolsósorban kulturális különbözősége annyira heterogén régiókat eredményezett, hogy lehetetlen a területi és tematikus koncentráció elvét követő, összefüggő, következetes fejlesztési elképzelések kidolgozása. Az RMDSZ szerint minden térség érdeke, hogy a jelenlegi mesterséges és alacsony hatásfokú fejlesztési régiók helyett kisebb, ám minden szempontból összefüggő, következésképpen hatékonyabb régiókat alakítsanak ki Romániában.

A törvénykezdeményezés kidolgozásakor az RMDSZ szakemberei, az Európai Bizottság szabályzatának megfelelően, gazdasági, történelmi, földrajzi, kulturális, illetve környezeti szempontokat vettek figyelembe.

A szenátus gazdasági bizottságának kormánypárti képviselői a testület keddi ülésén vegyes bizottság létrehozását javasolták, amelyben jelen kell lenniük a parlamenti pártok képviselőinek. Fontosnak tartják egy közös törvénykezdeményezés kidolgozását, amely figyelembe venné a pártok e kérdésben megfogalmazott javaslatait, ez azonban az RMDSZ tervezetére épülne. Elhangzott az is, hogy e kezdeményezés kapcsán egyeztetnie kell a négy parlamenti párt vezetőjének.

Nem csökken a román intolerancia

Igen vegyes képet mutat a román—magyar viszony lakossági megítéléséről az Országos Diszkriminációellenes Tanács 2009-es felmérése. A tavalyi és idei közvélemény-kutatási adatokat összehasonlítva kiderül: kicsit nőtt azok aránya, akik elismerik a magyarok anyanyelvű közép- és felsőfokú oktatáshoz való jogát, s kevesebben vélik, hogy a közigazgatásban csak románul szabadna kommunikálni, ám csökkent a tolerancia, azaz azok száma, akik elfogadják a magyar munkatársat, barátot, szomszédot.


A tavaly megkérdezettek 74 százaléka értékelte úgy, elég joguk van a magyaroknak, idén 73 százalék, de 9 százalékkal, 36 százalékra növekedett azok aránya, akik elismerik: megilleti a magyar gyermeket, hogy anyanyelvén tanuljon az érettségiig. Öt százalékkal emelkedett azok aránya, akik szerint állami magyar egyetem is járna a romániai magyarságnak, az ellenzők száma azonban nem lett kisebb, 43 százalék tavaly is, idén is tiltakozik ez ellen. 2008-ban 36 százalék vélte úgy, mások a románok és mások a magyarok érdekei, idén már csak 33,9 százalék, de két százalékkal emelkedett azok aránya, akik szerint a politikusok gerjesztik a konfliktust a két nemzetiség között.

Az idei Insomar-felmérés azt is vizsgálta, a románok milyen arányban érzik kényelmetlenül magukat a magyarok környezetében. 10,8 százalék a nagyon, 17,1 százalék pedig az eléggé kényelmetlenül válaszlehetőséget jelölte meg. 85 százalékról 82-re csökkent azok aránya, akik elfogadnának egy magyar munkatársat, illetve szomszédot, 81-ről 79-re, akik jó barátnak választanának egy magyart. Érdekes módon az elmúlt évben még csak 66 százalék egyezett volna bele, hogy családtagja magyar házastársat válasszon, idén már 72 százalék értene egyet ezzel.

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács által rendelt felmérés természetesen nem csak a magyarokkal szembeni viszonyulást vizsgálja. Az adatok szerint az EU-csatlakozás óta alig csökkent a romák, homoszexuálisok, HIV-fertőzöttek, illetve fogyatékosok iránti ellenszenv a román társadalomban. A megkérdezettek 72 százaléka véli úgy, hogy a romák törvényt szegnek, 48 százalék szerint szégyent hoznak az országra. 55 százalék szerint a homoszexuálisok orvosi kezelésre szorulnak, 45 százalék a HIV-fertőzöttek, 17 pedig a testi, szellemi fogyatékosok környezetében érezné magát kényelmetlenül. Kiderül az is, az etnikai, kulturális, illetve felekezeti intolerancia Munténiában és Moldvában sokkal erőteljesebb, mint Erdélyben, illetve Bukarestben.

Băsescu népszavazást akar

Egykamarás, háromszáz fős parlament létrehozásáról szóló népszavazást javasolt tegnap Traian Băsescu államfő. A referendumot szerinte a november 22-i elnökválasztással egy időben kellene megtartani.


Az államfő azzal indokolta javaslatát, hogy ezáltal tovább lehetne kurtítani az állami kiadásokat, és tovább lehetne lépni az államreform útján. Elképzelése szerint ugyanis háromszáz fős, egyetlen házból álló törvényhozó testület működne a jelenlegi kétkamarás — a képviselőház és a szenátus által alkotott — parlament helyett, amelyben 471 honatya foglal helyet. A november 22-i elnökválasztásokon várhatóan induló Băsescu úgy vélte, a lépés elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban megreformálják az állam egész apparátusát, megszabaduljanak a túlzottan nagy kiadásoktól. Kifejtette: egy ilyen referendum elősegítené, hogy teljesíthesse az államrendszer korszerűsítésére vonatkozó ígéretét.

Mint fogalmazott, e törekvése nem talált megértésre a ,,politikai osztályon" belül. Szerinte az alkotmányt az ország realitásaihoz kellene igazítani. Az egykamarás parlament Băsescu szerint nem csupán az állam modernizációját és a pénzspórolást szolgálná, hanem a korrupció visszaszorítását is, hiszen — mint mondta — kevesebb magas rangú politikus lenne, aki visszaélhetne befolyásával. A törvényhozó testület reformja mindenesetre csökkentené az előjogokat élvezők, a különlegesen nagy jövedelemhez jutók számát — vélte az államfő.

Az ellenzék szerint Băsescu ezzel a javaslatával bebizonyította, nem ismeri az alkotmányt. Ludovic Orban liberális politikus szerint az alkotmányt nem lehet referendummal módosítani, az államfő tevékenysége révén burkolt módon kezébe vette a hatalmat, az igazságszolgáltatás után a parlamentet is „sétálni küldte".

Mircea Dinescu: A Fekete-tenger levele Traian Băsescuhoz

Tisztelt Uram!

Amióta az eszemet tudom, mindig azt hittem, hogy én vagyok Románia legközelebbi és legmegértőbb szomszédja (ezt hangsúlyozta egyébként a két világháború között egyik ragyogó politikus is), ezért aztán nem vártam volna, hogy olyan ember részéről érjen támadás, aki akkor, amikor még ifjú hajóskapitány volt, gátlástalanul kihasználta bájaimat.


Ön akkor bezzeg csábítónak, kellemdúsnak és adakozónak látott engem, mivel behunytam szép fekete szememet, és eltekintettem a matróz-csempészettől, amikor romantikus hevületben rajtam himbálózott, és Kent-kartonokat, whiskyfolyókat, farmernadrághegyeket álmodott. Annyira azért nem voltam naiv, hogy azt higgyem, majd élete végéig őrzi párnája alatt első szerelme fényképét, de arra nem gondoltam, hogy mihelyt szárazföldi elnökké válik, olyan hálátlanná lesz, hogy engem egy koszos lavórhoz fog hasonlítani, amelyben néhány száz éve az oroszok a kapcájukat mossák.

Mindent összevetve: a szerbekkel már nincsenek komaságban, a bolgárok sem imádják magukat, a magyarok még magyarigazolványt sem adnak románnak, a besszarábiaiak makacsul ragaszkodnak a moldvai nyelvhez, az ukránok megfúrják magukat alulról, így néhány éve csak én maradtam, hogy hűségesen a lábaikhoz dörgölőzzek, mint egy hülye.

És akkor jön maga, a nagyokos matróz, és orosz pocsolyának merészel nevezni engem, a nagy Fekete-tengert!

Szégyellje magát, maga szamár! Ettől arrafelé többé ne számítson rám, ne higgye, hogy én is olyan vagyok, mint a pártelnök Boc, akit maga akkor szed ki dugóhúzóval a piás üvegéből, amikor erre kedve szottyan!

Paska hazugsággal vádolja Magyarországot

Félremagyarázással és hazugsággal vádolja Magyarországot a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke. Pavol Paska az Európai Parlament elnökét tájékoztatta a nyelvtörvénnyel kapcsolatos szlovák álláspontról. Jerzy Buzek továbbra is aggódik a két ország közötti feszültség miatt, de reményét fejezte ki, hogy a megkezdett kétoldalú tárgyalások folytatódnak.


A szlovák parlament elnöke három héttel magyar kollégája után látogatott Brüsszelbe, a fő napirendi pont most is a szlovák nyelvtörvény volt. Pavol Paska szerint azért van feszültség a két ország között, mert a magyar politika túl nagy hangsúlyt fektet a határon túli magyarok helyzetére. ,,Fontosnak tartottam, hogy szeptember elején a magyar házelnöktől kapott információk után személyesen is találkozzam önnel, elnök úr, hogy tájékoztassam a szlovák álláspontról, rávilágítsak néhány félreértésre és hazugságra" — mondta Pavol Paska, a a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke.

Jerzy Buzek üdvözölte a haladást, amelyet Szlovákia és Magyarország viszonyában a kormányfői találkozón elértek, nagyon biztatónak minősítve a tizenegy pontos megállapodást. Az elnök jelezte, hogy még mindig nyugtalanítja a vitás ügy, de bizonyosnak mondta, hogy a nézeteltérést a két ország megoldja, mégpedig tárgyalásos úton. Mint fogalmazott, jelenleg ,,kétségek mutatkoznak afelől, hogy a két ország kivételesen jó viszonyban lenne". Úgy vélte, akkor lehet majd arról beszélni, hogy a probléma megoldódott, ha mindkét ország belenyugszik a megoldásba. Buzek ismételten úgy vélte, a megoldást elsősorban a két fél közti tárgyalások útján kell keresni. Megismé­telte ugyanakkor múlt heti székfoglaló beszédében tett ajánlatát, hogy kész személyesen segíteni a szlovák—magyar tárgyalásokat.

A kisebbségekkel és nyelvhasználatukkal kapcsolatban szinte minden országban vannak nehézségek, mondta az Európai Parlament elnöke, de ezek nem vezethetnek az európai jogrend megsértéséhez. Megismételte azt az álláspontját is, miszerint az Európai Parlamentnek nincs lehetősége, hogy beavatkozzon az ügybe, de az Európai Bizottság mellett a képviselő-testület is vizsgálja, nem érte-e sérelem az unió keretszabályozását. Hozzátette, hogy várakozásai szerint ezen vizsgálatok eredménye néhány héten belül rendelkezésre áll majd.

Jerzy Buzek szerint bármilyen eredményre jutnak is a nyelvtörvény ügyében a brüsszeli jogászok, a Szlovákia és Magyarország közötti jó viszonyt mindenképpen helyre kell állítani. Ez kétoldalú feladat, mondta, amelyhez azonban az EU kész segítséget nyújtani.

Összemázolták Kézdivásárhely tábláját is

Hétfőre virradóra a Kézdivásárhely Bereck felőli bejáratánál álló kétnyelvű helységtábla magyar feliratát fekete festékpermettel lefújták.


Rácz Károly polgármester még aznap a városi rendőrségen feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, a városháza munkatársai pedig a helységtáblát megtisztították. Két héttel ezelőtt Sepsiszentgyörgy két helységnévtábláját hasonlóképp mázolták össze.

Nem tudni, hogy a magyarság autonómiaküzdelme miatti bosszú­ról, vagy egy nacionalista csoport akciójáról van-e szó, de tény, hogy Kézdivásárhelyen ismeretlenek lefestették a magyar feliratot a székelyföldi város egyik kétnyelvű helységnévtáb­láján – mondta tegnap az MTI-nek Rácz Károly polgármester.

A polgármester jelezte, Kézdivásárhelyen még nem volt példa arra, hogy a kétnyelvű tábla magyar feliratát festékkel áthúzzák. „Nem szeretnénk, ha ez szokássá válna ebben a városban” – tette hozzá Rácz.

Megállapította, hogy általában rendezett a viszony Kézdivásárhelyen a többséget alkotó magyarság és a mindössze nyolc százalékot kitevő románok között.

Nyugodt a hangulat a városban, az emberek elsősorban megélhetési problémáikat próbálják megoldani, nem a nemzetiségi kérdéssel foglalkoznak – mondta.

Úgy látszik, valakiknek zavaró a magyar többséget jelző felirat

Székelyföldön !!!!!!!!

Együttműködő székely megyék

Éles vita után, a román tanácstagok ellenszavazata ellenére fogadta el tegnapi ülésén a Kovászna Megyei Tanács a Hegyeink közösségfejlesztési egyesület létrehozását.


A tervezet értelmében Hargita és Kovászna megye önkormányzatai közösen hozzák létre az egyesületet, amelynek feladata többek között fejlesztési programok lebonyolítása, a közszolgáltatások minőségének javítása, pályázatokon való részvétel, a gazdaságfejlesztési stratégia kidolgozása, befektetők vonzása, közös kulturális rendezvények szervezése, a két megye minél szorosabb együttműködése, a turizmus népszerűsítése, a helyi termékek piacra segítése, a környezetvédelmi területek turisztikai célú kihasználása.

A felszólaló román tanácstagok szerint a közösségfejlesztési egyesület létrehozása törvénytelen, mivel az önkormányzat saját hatásköreiből utalna át a szervezetnek. Azt is kifogásolták, hogy néhány személy dönt majd a két megyét érintő kérdésekről, miközben választóktól kapott megbízatásuk egyik megyére korlátozódik. A legvehemensebb Ioan Solomon volt, aki szerint nyilvánvalóan törvényellenes az egyesület létrehozása, éppen ezért a törvényszéken sem sikerül majd bejegyeztetni. Szerették volna, ha a szervezetbe három személyt jelöl az önkormányzat, és nem kettőt, így minden frakció javasolhatott volna egy képviselőt az egyesületbe.

A román önkormányzati képviselők sem Klárik László megyemenedzser, sem Tamás Sándor megyeitanács-elnök érveire nem változtatták meg álláspontjukat. A megyemenedzser a belügyminisztérium által kiadott, a közösségfejlesztési egyesületek létrehozásáról szóló útmutatót idézve próbálta bizonyítani a határozattervezet törvényességét, Tamás Sándor pedig a Hargita megyével való együttműködés szükségességéről, annak kiszélesítéséről beszélt, hangsúlyozva: nem titkolt cél, hogy a két székelyföldi megye minél több ügyben közösen lépjen fel.

Végül a román frakció tagjainak ellenszavazata ellenére a Hegyeink Közösségfejlesztési egyesület létrehozását, a Kovászna Megyei Tanács társulását jóvá­hagyta az önkormányzat, az RMDSZ-frakció Tóth Birtan Csabát, a Magyar Polgári Párt Fazakas Tibort javasolta képviselőnek.

Biennále – A külhoni magyarok kulturális fesztiválja

A Miniszterelnöki Hivatal támogatásával 2009 őszén második alkalommal rendezi meg az Égtájak Iroda a Biennále – A külhoni magyarok kulturális fesztiválját Budapesten. Az eseménysorozat igazi összművészeti fesztivál, hiszen a programban helyet kap a színház, a zene, a tánc, a film, az irodalom és a képzőművészet is.

A 2007-es Biennále alkalmat teremtett a külhoni magyar kortárs művészeknek, hogy megmutassák kreativitásukat, határon túli helyzetükből fakadó lokális, nyelvi, társadalmi, kulturális identitásbeli kontextusokra, szituációkra reflektáló művészetüket, a hazai közönségnek pedig lehetőséget arra, hogy mindezzel megismerkedjen.

A rendezvény célja elmélyíteni a két éve indított folyamatot: bemutatkozási lehetőséget biztosítani a külhoni magyar művészeknek, felvonultatni a határon túli művészeti élet Magyarországon ismert és elismert alkotóit, kiugrási lehetőséget teremteni a fiatal tehetségeknek, segíteni új produkciók megszületését.

Az idei program is színes palettát kíván nyújtani a külhoni művészeti élet aktualitásaiból; többek között szerepel benne a Philharmonia Hungarica, valamint Roby Lakatos koncertje, a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a magyarkanizsai Nagy József Regionális Kreatív Műhely és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vendégjátéka, Kántor István, Bolygó Bálint, László István és Rónai Péter képzőművészek kiállítása, valamint a Budapesti Operettszínház és a Bukaresti Nemzeti Operettszínház közös Rómeó és Júlia-előadása.

Érdekes, hogy amíg két évvel ezelőtt inkább kortárs műveken alapuló színpadi alkotások lehettek jelen, ezúttal főként klasszikusok korszerű feldolgozásai között válogathat a budapesti közönség.

A Biennále – Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválja színpadművészeti programja

Október 18. vasárnap, 19 óra – Bárka Színház
A Nagy József Regionális Kreatív Műhely vendégjátéka
100 tű hossza – színielőadás élő zenével
Rendező: Nagy József

Október 19. hétfő és 20. kedd, 19 óra – Thália Színház
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vendégjátéka
Bocsárdi László legújabb rendezését először a budapesti közönség láthatja!
Molière: A mizantróp
Rendező: Bocsárdi László
(A Tamási Áron Színház és az Égtájak Iroda közös produkciója)

Október 21. szerda és 22. csütörtök, 19 óra – Operettszínház
Budapesti Operettszínház és Bukaresti Nemzeti Operettszínház közös előadása
Presgurvic: Rómeó és Júlia – musical
Rendező: Kerényi Miklós Gábor (KERO)

Október 22. csütörtök 21 óra Fészek Művészklub Kupolaterem
A dunaszerdahelyi Epopteia Műhely Társulás előadása
Jevgenyij Griskovec: Hogyan ettem kutyát?
Rendező Czajlik József
Elbeszélő: Gál Tamás

Október 24. szombat és 25. vasárnap 21 óra – Fészek Művészklub Kupolaterem
A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat produkciója
Cseh Tamás-est Rappert Gábor előadásában
Csellón közreműködik: Kováts István.

Október 25. Fészek Művészklub
A Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátéka
Árva élet – elmondja Kakuts Ágnes

Október 26. hétfő, 19 óra – Merlin Színház
A Komáromi Jókai Színház vendégjátéka
Szophoklész: Antigoné
Rendező: Czajlik József

Október 27. kedd, 19 óra – Thália Színház
A Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka
Verdi: Álarcosbál
Rendező: Ascher Tamás
Kolozsvári bemutató: 2009. október

Október 28. szerda, 19 óra – Thália Színház
A Komáromi Jókai Színház vendégjátéka
Tamási Áron: Énekes madár
Rendező: Vidnyánszky Attila

Október 29. csütörtök 19 és 21 óra – Thália Színház Nagyterem
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vendégjátéka
Beckett: Az utolsó tekercs
Előadja és rendezte: Pálffy Tibor

Október 30. péntek 21 óra Fészek Művészklub Kupolaterem
A szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vendégjátéka
Kalmár-Ralbovszki-Kovács Nemes-Brestyánszki:
Adieu Bandi (egy szerelem története)
Rendező: Mezei Zoltán

Október 30. péntek, 19 óra – Thália Színház
A Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátéka
A címszerepben: Bogdán Zsolt
Shakespeare: III. Richárd
Rendező: Tompa Gábor

Október 31. szombat, 19 óra – Vígszínház
A Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátéka
Csehov: Három nővér
Rendező: Tompa Gábor

Kisebbségi kerettörvény felette szükséges voltáról

Az Európai Unió alapító, régi demokráciával rendelkező államaiban sincs minden rendben a történelmi kisebbségek jogaival, nyelvhasználatukkal. Franciaország — amolyan jakobinus államként — nem ismeri el a területén élő népek identitáshoz való jogát.


Érezzék megtiszteltetésnek — hangoztatja az átlag francia és politikusa —, hogy e nagy nép fiainak tekinti mind az ősi provanszált, mind a szenegáli bevándorlót. Amikor néhány évvel ezelőtt kis előrelépés történt, maga a francia akadémia semmisítette meg a törvényhozáson, alkotmánybíróságon szerencsésen átevickélt vonatkozó jogszabályt. A múltjára oly büszke Görögország sem akar tudni a területén évszázadok óta élő népek jogairól. Keletebbre, a kommunista diktatúrákból most szabadult nemzetállamokban a kisebbségek jövője még bizonytalanabb. Ráadásul a híres Európai Unió, mely félszázalékos költségvetés-túllépés miatt szigorúan bünteti tagállamait, a kisebbségi jogok buta megsértését, amilyen például a szlovákiai nyelvtörvény, nem tudja kezelni. Pedig állítják a politikusok, ez a laza, mégis államszövetség felé haladó unió a jövő; dacára annak, hogy sok tekintetben még nincsenek jól kiforrott törvényei, a területén élő nemzeti kisebbségek nem érezhetik igazán biztonságban magukat. És a nemzetállami politikai nyomást felerősíti a globalizáció, s a kettőből együtt csak igazán modern, alapos és célirányos programok kidolgozásával lehet esetleg kimenekülni. E kettős hatást pontosan érzékelik mind a szlovák, mind a román és szerb politikusok, s amolyan kisantanti mentalitással a legfiatalabbat és legpofátlanabbat, az alig tízéves szlovák államot ruházták fel az útkereső előőrs feladatával. Ficóék eme elvárásnak — nyelvtörvényükkel — derekasan eleget is tettek, s ne legyenek kétségeink, Bukarest, Belgrád, Kijev minden lépésüket figyeli.

E felismerésből fakadt a magyar (elsősorban ellenzéki, azaz nemzeti) politika ama elképzelése, hogy a szlovák nyelvtörvény ellen nemzetközi színtéren és egységesen kell fellépnie. Jól átgondolt és pontosan adagolt hullámokban, meggyőzően, eredményesen. Bajnai Gordon átgondolatlan, gyorsan összehozott találkozóját Robert Ficóval emiatt fogadta nagy fenntartásokkal a magyar ellenzék mellett a mi brüsszeli képviseletünk is. A szlovákok árnyalatnyi meghátrálása —: kevés, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának villámlátogatása és egyétek meg, amit főztetek álláspontja —: sok. Többet rontott, mint segített a helyzeten. És ne feledjük, Bajnai Gordon nem tartotta be a magyar kormányok eddigi aranyszabályát — a kisebbségek legitim képviselőinek megkérdezése nélkül őket érdeklő kérdésekben nem tárgyalnak. Ugyanis Csáky Pálék konzultálása nélkül ültek le Ficóval csevegni. A szécsényi találkozót ezért tartja elhamarkodott lépésnek a Fidesz és az Európai Parlament magyar képviselete, s ezért szorgalmazzák a Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő által megfogalmazottakban egy kisebbségvédelmi törvény megalkotását az európai törvényhozásban.

Hogy ne csak kisebbségi biztosa, de minden európai ország számára kötelező kisebbségi kerettörvénye is legyen az egyesült Európának.

Magyarország ismét Közép-Európa vezető gazdasága lehet

Magyarország visszatérhet oda, ahol a 90-es éves második felében volt, ismét Közép-Európa vezető gazdasága lehet — mondta Bajnai Gordon miniszterelnök hétfő este New Yorkban helyi magyaroknak tartott előadásában.


Magyarország most egy nagyon cselekvő, a válságból kifelé lábaló korszakát éli, megértette a válság üzenetét, és szeretne ismét Európa és a régió vezető, teljesítményére joggal büszke országa lenni — közölte. Arra a kérdésre, hogy mennyi garancia van a pozitív reformok folytatására a jövő évi kormányváltás után, leszögezte: a következő kormány felelőssége lesz, hogy végigvigye a józan észen alapuló, takarékos és a fejlődésre tekintő gazdaságpolitikát, amelynek nagyon sok pozitív visszajelzése van a világban.

A miniszterelnök a válságjelenségek okait elemző és a kilábalási útjait vázoló előadásában kifejtette: a globális válság — amely Magyarországot az átlagosnál súlyosabban érintette — minden országnak testreszabott üzenetet hordozott; ,,a mi feladatunk, hogy megértsük ezt az üzenetet, és reagáljunk rá érdemben". Megítélése szerint Magyarország azért került válságba és veszítette el közép-európai vezető szerepét, mert a vezető pártok rossz kompromisszumot kötöttek egymással: a szavazatokért folyó küzdelemben a hamis realizmus győzött, elhalasztották a lényegi reformokat, az ország eladósodottságát növelve felélte a jövőjét.

Magyarországon a jelek szerint érzékelhető fordulat történik ezekben a hetekben-hónapokban. A forint erősödött, az országcsőd-kockázati mutatók tavasz óta harmadukra csökkentek, az ország nyolc-kilenc hónap után képes volt visszatérni a pénzpiacokra eurókötvényt jegyeztetni. Magyarország ismét népszerű a befektetők körében — állapította meg.

Bajnai Gordon szerint Magyarorszá­gon politikai és lelki válság is van. Utalt rá, hogy rendkívül megerősödtek a szélsőségek, paramilitáris, protofasiszta csoportok masíroznak, másokat megfélemlítve. Szerinte Magyarországon a következő tíz-húsz évben a legnagyobb probléma a roma népesség integrációja lesz.

A Szlovákiában élő magyar kisebbség kérdése kapcsán közölte: Magyarország nem a feszültség öncélú élezését keresi, hanem olyan megoldásra törekszik, amely ,,az európai normák zubbonyába kényszeríti a szlovákiai nyelvtörvényt".

Tisztességünket egy szoborért

Csak szobor legyen. Mindegy, ha odalesz tisztességünk, ha lejáratjuk a magyar közösséget, ha eljátsszuk becsületünket, feladjuk elveinket, csak szobor legyen. Nagyjából ilyen mentalitásra vall a marosvásárhelyi önkormányzat RMDSZ-es képviselőinek viselkedése, akik szavazatukkal hozzájárultak ahhoz, hogy szobrot állítsanak Ştefan Guşă tábornoknak, aki 1989-ben a temesvári forradalmárokba lövetett.


Érvelésük, miszerint csak így tudták elérni, hogy Sütő András írónak is szobrot állítsanak Marosvásárhelyen, egyszerűen elfogadhatatlan, sértő és megalázó. Olyan alkut kötöttek ugyanis, amelynek következtében egyszerre állítanak majd emléket a forradalmárokba lövető tábornoknak, egy elnyomó és letűnt rezsim képviselőjének, valamint Sütő Andrásnak.

De talán nem is az a legsúlyosabb, hogy Marosvásárhelyen szobrot állítanak a tábornoknak. Ennél elkeserítőbb az a mentalitás, amely minduntalan alkupozícióba hajlítgatja a térdeket. Hogy kis eredményekért nagy engedményekre vagyunk hajlandóak, hogy a kompromisszumok művészete helyett hovatovább elvtelen alkudozássá lett politikai játszmák során áruba bocsátjuk mindazt, ami a közösség számára fontos. Hogy némelyek megtanultak másodrangú állampolgárokként viselkedni, mintha nem tudnák, létezik olyan, hogy ami megillet bennünket, azt nem kell kérnünk, azért nem kell alkudoznunk, nem kell eladnunk magunkat érte. Hogy megfeledkeznek arról, tetteikkel a magyar közösséget képviselik, cselekedeteik alapján a közösség egészét ítélik meg.

Mert mit érhet önmagában a szobor, ha a nagyjaira emlékező közösség hűtlenné válik azokhoz az alapelvekhez, amelyeket elődei képviseltek?

Új Jobboldal: Székelyföld román föld !!!!???????!

Székelyföld román föld! – kiabálták hangosan a román Új Jobboldal szélsőséges szervezet tagjai Gyergyószentmiklóson, amikor román zászlókat lengetve vonultak fel a város központjában.

Az Új Jobboldal nevű román szervezetet képviselő fiatalok érkeztek Gyergyószentmiklósra az elmúlt hétvégén, zászlókat lobogtatva vonultak fel a főtéren, majd koszorút helyeztek el az ortodox templom udvarán. Mindeközben hangosan kiabálták: „Székelyföld román föld!” A megmozdulás vezetője beszédében a horthysta magyar hadsereg gaztetteiről számolt be, elmondta, 1940 szeptemberében 58 román nemzetiségű polgárt gyilkoltak meg Gyergyószentmiklóson. Nem lehet tudni, hogy az információt honnan vette, azt azonban igen, hogy ilyesmi nem történt Gyergyóban.

A hangoskodásra több helyi fiatal is felfigyelt, akik szintén zászlókkal felszerelkezve fejezték ki nemtetszésüket. Az ellentábor ezeket skandálta: „Székelyföld magyar föld!”, „Vesszen Trianon!” Fokozott csendőri és rendőri jelenlét kísérte a megmozdulást, a két tábor a tisztes távolságot betartva követte egymást, összetűzés nem történt. A járókelők megdöbbenve figyelték az idegenek szélsőséges megnyilvánulását.

Mondjon le a marosvásárhelyi RMDSZ-frakció !!!!!

Tőkés László, az EMNT elnöke szentségtörésnek és kegyeletsértésnek nevezte a vásárhelyi önkormányzat döntését, hogy Marosvásárhelyen szobrot emeljenek az 1989-es forradalom idején a temesvári tüntetők közé lövető Ştefan Guşa tábornoknak, egykori vezérkari főnöknek.


Mivel a döntést az RMDSZ városi frakciója is megszavazta, Tőkés szerint a frakció testületi lemondásával tehetné jóvá a ,,cinkosságot". Borbély László parlamenti képviselő úgy vélekedett: az RMDSZ marosvásárhelyi frakciója több ízben is téves döntéseket hozott, Markó Béla szövetségi elnök pedig elfogadhatatlannak nevezte, hogy a városi önkormányzati képviselők sem az RMDSZ megyei, sem országos vezetőségével nem konzultáltak ebben a jelentős kérdésben.

Markó Béla: változhat a kormányzati képlet

Kormányozni, de nem minden áron. Markó Béla szerint a költségvetési forrásokhoz való hoz­záférés nem elegendő érv a kormányra lépéshez. A szombati SZKT a szlovákiai magyar ki­sebbség védelmében fogalmazott meg nyilatkozatot.

Az RMDSZ számára adódhat olyan helyzet, hogy ismét kormányra kerül, de nem minden áron ragaszkodik ehhez – fejtette ki szombaton Marosvásárhelyen Markó Béla, a szövetség elnöke. A Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén a szónok két fontos belpolitikai eseményről beszélt részletesebben. Az egyik a két héttel korábban Csíkszeredában rendezett – az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által szervezett – székely önkormányzati nagygyűlés volt, amelyen a romániai magyar megyei és helyi önkormányzati vezetők, önkormányzati képviselők kiáltványban és memorandumban tettek hitet az autonómia ügye és a romániai magyar közösség összefogása mellett – emlékeztetett Markó Béla.

A másik fontos esemény szerinte az volt, hogy Emil Boc demokrata-liberálisokból és szociáldemokratákból álló kabinetje parlamenti vita lehetősége nélkül, bizalmi kérdésnek nyilvánítva terjesztett be három törvénytervezetet, mégpedig a bérezési rendszerről, az oktatási reformról és a kormányzati ügynökségek átszervezéséről. Az RMDSZ a liberálisokkal együtt bizalmatlansági indítványt terjesztett elő a közalkalmazotti szféra új bérezési rendszerét bevezető törvénytervezet ellen. Markó szerint a kormány valószínűleg nem fog megbukni, de a bizalmatlansági indítvány révén az RMDSZ meg tudja jeleníteni álláspontját. Az RMDSZ-nek az oktatási törvény előkészítési szakaszában sikerült a kormánypár­tokkal egyeztetve olyan változatot elfogadtatni, amely ugyan még mindig nem elégíti ki a magyar közösség igényeit, de az anyanyelvű oktatás több vonatkozásában kedvezőbb helyzetet teremt a korábbi, 1999-ben elfogadott oktatási törvényhez képest.

Markó Béla szerint az említett két esemény tükrében jól nyomon követhető az RMDSZ politikájának két vetülete. A székely nagygyűlés üzenet volt a román politikának, hogy a romániai magyarság egységesen és határozottan lép fel az autonómia megteremtése érdekében. Az oktatási törvény és a bizalmatlansági indítvány témájában pedig a szövetség azt bizonyította, hogy ellenzékben is képes hatékonyan küzdeni politikai céljaiért. A szónok érintette azt a kérdést is, hogy az RMDSZ hajlandó lenne-e adott esetben ismét kormányzati szerepet vállalni. Ismételten kifejtette álláspontját, amely szerint a november 22-én esedékes államfő-választásig a két, egymással veszekedő kormánypárt egyikének sem érdeke a szakítás, de az elnökválasztás után szinte bizonyos, hogy változik a kormányzati képlet. Markó utalt korábbi megnyilatkozására, amely szerint az RMDSZ e pillanatban úgy látja: elvben képes lenne kormányzati szövetséget alkotni mind a Demokrata-Liberális Párttal (PD-L), mind a Szociáldemokrata Párttal (PSD), mind pedig a Nemzeti Liberális Párttal (PNL).

Határozottan leszögezte azonban, hogy erre nem lenne hajlandó bármely áron. Önmagáért a hatalomért, csupán a költségvetési források megkaparintása érdekében nem érdemes kormányra kerülni – mondta. Szerinte nem mindegy, hogy a jövendő szövetségessel milyen irányba lehet majd kormányozni az országot. Legfőbb szempont azonban az – szögezte le –, hogy sikerül-e szavatolni egy ilyen koalíció révén az előrelépést a kisebbségi jogok, a magyar közösség helyzetének javításában. Nem a tárcák, hanem az elvek számítanak – hangsúlyozta Markó Béla.

Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum döntése alapján az SZKT határozatot fogadott el a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) létrehozásáról. A 112 tagú testület tagjainak 75 százalékát (84 tagot) az RMDSZ, 25% százalékát (28 tagot) az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevesíti. A KAT munkájában a 112 rendes tag mellett megfigyelői és tanácskozási joggal meghívást kapnak a magyar történelmi egyházak képviselői is.

Ugyanakkor az SZKT jóváhagyta, hogy Kovászna megyében az eddigi két területi szervezet – a Felsőháromszéki és a Háromszéki területi szervezet – „Háromszéki Szervezet” néven megyei szervezetté alakuljon.

*
Az SZKT egyhangúlag elfogadott dokumentumában az Európai Unió szellemiségével és az európai kisebbségi jogokkal ellentétesnek minősíti a szlovák államnyelvtörvény június 30-án elfogadott módosításait. Leszögezi: a szabályozás ellentétes az Európa Tanács Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartájával, nemzeteinek kisebbségi jogokra vonatkozó keretegyezményével, miniszteri bizottságának vonatkozó ajánlásaival. „Súlyosan diszkriminatívnak tartjuk azt is, hogy a jogszabály hatálya kiterjed az egyházakra és a közszolgáltatásra” – olvasható az állásfoglalásban. Ahelyett, hogy a törvény a nyelvek használói közötti egyenlőséget erősítené, a kisebbségi nyelvet használókat többletkötelezettségekkel terheli, szankciókkal fenyegeti – állapítják meg.

Felszentelték Böjte Csaba új kollégiumát

Szent István királyunk tiszteletére szentelték fel vasárnap Böjte Csaba új kollégiumát Csíksomlyón. A hálaadó szentmise után a nevelők bemutatása, a gyerekek ismerkedése a gyermekvédelmi központ udvarán folytatódott.


A vasárnap délelőtt a csíksomlyói kegytemplomban tartott szentmisét. Az oltár előtt, a szentélyben népviseletbe öltözött fiatalok foglaltak helyet: értük újították fel az egykori ferences gimnázium épületét, amelyet a Csíki Magánjavak száz évre jelképes összegért átadott a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak. A Böjte Csaba által pártfogolt diákok egy része már otthonosan érzi magát az épületben, innen járnak a különböző csíkszeredai iskolákba.

A hálaadó szentmise főcelebránsa Orbán Szabolcs, az erdélyi, Szent Istvánról elnevezett Ferences Rendtartomány tartományfőnök-helyet­tese volt, koncelebráns pedig Böjte Csaba, valamint Kállay Emil és Sárközi Sándor piarista atya. Szentbeszédében Orbán Szabolcs a felolvasott evangéliumi részből indult ki: amikor Jézus a haláláról és feltámadásáról beszél tanítványainak, azok nem értik, a Kapharnaumba tartó úton pedig azon tanakodnak, ki közülük a legnagyobb. Kétezer év után mi magunk is bensőleg hasonlók vagyunk a tanítványokhoz, mondta a szónok: Jézus próbál közelebb vinni bennünket Istenhez, de nem értjük, azzal vagyunk elfoglalva, kinek nagyobb a hatalma, a befolyása. Két történelmi példával érzékeltette, hogy a közösségért hozott áldozat meghozza gyümölcsét. Szent István királyunk hite közösséget, népet formált, Assisi Szent Ferenc pedig, ráérezve Jézus tanítására, nem nagyobb akart lenni embertársainál, hanem kisebb, és ezáltal újította meg korának egyházát.

Csíkban is a ferencesek végeztek komoly közösségépítő munkát. Ennek eredményeként jött létre az az intézmény, amely évszázadokkal ezelőtt olyan embereket faragott a székely legénykékből, akik saját kis közösségük fejlődését, növekedését szolgálták.

Az apostolok versenyeztek egymással, ki a nagyobb, és nem merték megkérdezni, amit nem értettek Jézus szavaiban. E két hiba elkerülésére hívta fel a diákok figyelmét Szabolcs atya: ne szóval és erővel mutassák meg, ki a nagyobb, hanem tanulással. – Mindennapi életetekben próbáljatok meg nagyok lenni úgy, hogy közben a kicsinységeteket élitek meg – biztatta őket. Felhívta a figyelmüket arra is, hogy merjenek kérdezni nevelőiktől, tanáraiktól, a ferences testvérektől, a felnőttektől, de választ kaphatnak kérdéseikre a jó Istentől és a Szűzanyától is.

A szentmise után a kollégium udvarára vonultak a diákok és nevelőik, ahol a bemutatkozás és ismerkedés következett, majd Szabolcs atya megszentelte a gyermekeknek otthont adó épületet.

Románia vs. Horvátország

Energiánk nagy részét leköti az a tény, hogy Romániában élünk, ezért évente legalább egy alkalommal venni kell a kalapot, és pár napra el kell hagyni az országot.

Horvátországig például azért lenne érdemes utazni ezeregynéhány kilométert – főleg barátok társaságában –, hogy végérvényesen eldöntsük: ha nem muszáj, többet nem megyünk a román tengerpartra. A fentebbi kijelentésért gyorsan kérem is az elnézést azoktól, akik évente meglátogatják a helyi tengerpart Régi Határ nevezetű települését, de hát ők ugyebár egy külön kasztot képeznek. Vama Veche jó hely, ezt el kell ismernünk.

Embere válogatja, hogy ki mikorra tervezi a nyári szabadságát, de amennyiben Horvátország mellett dönt, semmiképp sem szabad elsietnie az időpontot: ráér valamikor szeptember elejére időzíteni a Nagy Utazást. Pénztárcánkra mindenképp pozitív hatással lesz, ha ebben az idősávban, azaz a szezon végén látogatjuk meg az Európai Unióba siető államot. Na és ezzel rá is tapintottunk a lényegre. Ugyanis Horvátország számára még mindig kérdéses az Unióba való felvétel konkrét időpontja, mert hát minden téren meg kell felelnie a követelményeknek. Ezzel szemben szeretett hazánk...

Na de vegyük sorba a dolgokat, vagyis bizonyítsuk be, hogy nekünk miért jobb a román tengerpart helyett a horvátra terítenünk a fürdőlepedőnket. Első, de korántsem a legfontosabb ok, hogy az Adria színe szép kék, a Fekete-tengeré pedig szürke.

Horvátországig autóval érdemes utazni. A román–magyar határig kínlódás a vezetés, Magyarország déli részén szintén (ha nem autópályán megyünk), de ahogy átlépjük a horvát határt, máris kiegyenesednek a ráncok, a kilométeróra pedig valahol 170 környékén állandósul. Az ötvenhatezer négyzetkilométeres országot autópályák szelik keresztül-kasul. A használati díj kissé borsos (a magyar határtól Zadarig közel százlejnyi kunát kell lepengetni), de legalább kevés az esélye annak, hogy szekérrel, tehéncsordával vagy nyuszival futunk össze.

A tengerparti szolgáltatások című fejezetben is ők nyertek. Egy drágának és elitnek nevezett szigeten – Rab-szigeten – élvezettel alkudozunk, és már-már szégyelljük, hogy annyit sem kell fizetnünk az apartmanért, mint mondjuk Tusnádfürdőn. A közbiztonság több mint tökéletes, ez már abból is meglátszik, hogy Rabon keresve sem találunk rendőrt. Állítólag vannak, de nem feltűnősködnek. De hogy Romániának is legyen legalább egy „kapura rúgása”, említsük meg az ottani sör árát, amely átszámítva nyolc lej környékén habzik.

Az az ország vert ránk szégyenletesen, amely Jugoszlávia felbomlása során 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét. Azt csak halkan tegyük hozzá, hogy a függetlenség mámorából egy közel öt évig tartó véres háború árán józanodtak ki. A katasztrofális emberi és anyagi veszteségek következtében Európa-szerte lesajnált államból tizenöt év alatt „Bezzegország” lett.

Nos, akárhogy is csavarjuk a dolgot, a horvátok minden téren csúnyán elpáholtak minket. És úgy hírlik, Bulgáriával és Montenegróval is meggyűlne a bajunk, ha vállalnánk egy meccset. Mese nincs, a teljes csapatot, az edzőt, de még a gyepmestert is le kell cserélni.

Felszentelték Székelyföld második legnagyobb templomát

Az elmúlt hónap végén, ragyogó napsütésben gyűlt össze újból Csíkszereda székely népe. Tíz percig tartó harangzúgás szólította a Szent Ágoston nevét viselő templom felszentelésére a híveket.



Székely ruhás fiatalok sorfala között, nagyszámú papság kíséretében vonultak az erdélyi egyházmegye főpásztorai a templom bejáratához, hogy ajtaját megnyitván, átadják rendeltetésének. Az esemény rangjához méltóan az ünnepi szentmisét Nm. és Ft. dr. Jakubinyi György érsek, valamint Nm. és Ft. Tamás József püspök celebrálta.

A Székelyföld, nagyságrendben második templomának alapkövét 1990 őszén rakták le, de az építkezés csak 1995-ben kezdődött el, miután dr. Jakubinyi György érsek létrehozta a Szent Ágoston-plébániát, és kinevezte annak első plébánosát Pénzes József címzetes esperes személyében. A helyzet szülte ezt a megoldást, ugyanis az iparosítás következtében a valamikor hat-hétezres város lakossága több mint negyvenezresre növekedett. Ennek következtében a két-háromszáz személyt befogadó régi templom szűknek bizonyult. Az ebből fakadó gondok orvoslásával dr. Jakab Antal püspök, és Bálint Lajos érsek is megpróbálkozott, de a város pasztorációs szempontból fontos megosztásának feladata végül dr. Jakubinyi György érsekre hárult. A frissen létrehozott egyházközség híveinek száma meghaladja a tízezret. Plébánosa első perctől szívügyének tekintette a templomépítést. Az ő hite, önfeláldozó munkája és áldásos tevékenysége nélkül aligha valósulhatott volna meg a nagy mű. Ez a jó ízléssel és hozzáértéssel megtervezett, szemet gyönyörködtető, 3720 négyzetméter hasznos területű épületegyüttes, mely nem csak a templomnak, hanem kápolnának, ravatalozónak, könyvtárnak, titkárságnak, tanácskozónak és különböző rendezvények megtartására alkalmas termeknek is helyet biztosít. Falai közt továbbá szolgálati lakások, ifjúsági ház és irodák találhatók. A több mint három és fél millió euróba kerülő beruházás szellemi értéke felbecsülhetetlen. Hiszen felépítésével a Székelyföld egy újabb hitbéli, lelki és kulturális központtal lett gazdagabb. Két, egyenként 43 méter magas, fémszerkezetes tornyából négy harang szólítja igehirdetésre a híveket, akik galambdúcos székely kapun léphetnek be a plébánia területére. Az épületeket körülölelő kertben a számtalan virágágyás és a több mint ezerkétszáz facsemete között elhelyezett padokon megpihenhet a test és felfrissülhet a lélek. Innen tekintélyt sugalló lépcsősoron juthatnak fel a templom főbejáratához. Küszöbét átlépve tizennyolc méter magas, ezerkétszáz személy befogadására alkalmas belső térben találják magukat. Ennek a tekintetet égre emelő, a székely építkezés jellegzetes stílusjegyeit a modernnel ötvöző tartószerkezet Albert Homonnai Márton csíkszeredai tervező szakértelmét dicséri. Az oltár mögött álló, a rajta csüngő lepel révén Krisztus szenvedéseire utaló kereszt egyedi, de nem az egyetlen műalkotás, melyben e megszentelt helyen gyönyörködhetünk. Az áhítattal tovább araszoló tekintet kissé hátrább két szobron akad meg. A Szent Ágostont és édesanyját, Szent Mónikát ábrázoló, két és fél méter magas, rézlemezekből formált alkotások Xantus Géza képzőművész műhelyéből kerültek ki. Ugyancsak neki köszönhető a templombelső rézdomborítású stációinak megformálása is. Minden feltétel adott tehát, hogy az új létesítmény a hitnek olyan végvára legyen, melynek szellemi kisugárzása messzire hat. Ehhez már csak az kell, hogy élettel teljenek meg a gondosan, szépérzékkel megtervezett s kivitelezett terek, termek és helyiségek. Ezt sugallták az oltár mellett felsorakozott székely ruhás gyermekek örömtől kipirult arcai is. És ennek a meggyőződésének ad hangot Ft. Pénzes József esperes, akire mi, háromszékiek is büszkék lehetünk, ugyanis bölcsőjét Bereckben ringatták.

Méltón lehetünk büszkék rá, hiszen ő volt az, aki összefogta, csóvába kötötte és egybefogta az igényt. Ő volt az, aki megálmodta és kivitelezte a formát, melyben ez testet öltött. Ő volt az, aki előteremtette, összekaparta és összekoldulta a megvalósításhoz szükséges anyagiakat. Tizenhat évig végzett kitartó munkájáért megérdemelten részesült tehát Erdély érsekének és a nemzet miniszterelnökének névre szóló dicséretében. Természetesen, a megvalósításhoz a hívek áldozatvállalása mellett a hazai és külföldi magánszemélyek, egyesületek, intézmények és hivatalok adakozó kedvére is szükség volt. A mű éppen azáltal válik még értékesebbé, hogy megvalósítása közösségi összefogás eredménye. És annak a közösségnek, mely egy ilyen szent cél érdekében képes összefogni, nem csak múltja, hanem jövője is van. Hiszen a templom Isten otthona. Megtisztul benne a lélek. Szárba szökken a remény. Feldereng egy értelmes élet hajnala. A templom szellemi bástyánk. Fokáról kitágul a látóhatár. Szabadon szárnyal a tekintet. Megpillantjuk a helyes irányt. A templom a mi menedékünk. Falai közt megnyugszik a tudat. Hatalmát veszti a gonosz. Óv az elhangzó ima. A templomban felénk áramlik a Szentlélek ereje. Megérint az isteni jóság. Ránk terül a jézusi szeretet. Aki templomot épít nekünk, az jövőt teremt számunkra, mert közösséget kovácsol belőlünk. Hitet ültet a lelkünkbe. Hajlékot emel Istennek. Olyan hajlékot, melyben hangos magyar szóval dicsérhetjük az Urat.

Újraválasztották Barrosót az EB elnökévé

Újraválasztotta tegnap Strasbourgban az Európai Parlament (EP) José Manuel Barrosót az Európai Bizottság elnökévé.

A 736 EP-képviselő közül 382-en szavaztak rá, 219-en ellene voksoltak, 117-en tartózkodtak, 18-an pedig nem vettek részt a szavazásban. Az 53 éves portugál jobbközép politikus, aki 2004 óta irányítja az EU legfőbb végrehajtó testületét, ezzel újabb ötéves megbízást kapott. Barrosót a tagállamok kormányai júliusban egyhangúlag jelölték a posztra, vagyis a baloldali színezetű kormányok is mögé álltak. Ám az Európai Parlamentben ez a széles körű támogatás nem mutatkozott meg.

A szavazás titkos volt, de azt előre lehetett tudni, hogy szilárdan Barroso mögött áll jelölője, a kereszténydemokrata irányzatú Európai Néppárt frakciója, szintén támogatta őt a konzervatív-reformer frakció, valamint a liberális frakció. A szocialisták előre megmondták, hogy a nem gombot nyomják meg, vagy tartózkodnak. Nem nyerte el Barroso a zöld frakció támogatását sem. A kisebb frakcióknak Barroso vagy túlságosan jobboldalinak, vagy túlságosan uniópártinak számít.

A baloldaliak jórészt azért bírálták Barrosót, mert szerintük túl keveset tett a gazdasági válság szociális következményeinek enyhítése, a munkahelyek tömeges elvesztésének feltartóztatása érdekében. A liberálisok az egységesebb és átláthatóbb piac megteremtését célzó határozott lépéseket várnának tőle, az euroszkeptikusok viszont a túlzott hatalmú brüsszeli apparátus vezetőjét és erősítőjét látják személyében. Emellett számos tagországtól kapott bírálatot amiatt, hogy a legnagyobb, legerősebb tagállamok akaratának rendeli alá az uniós döntéshozatalt.

A szocialisták és a liberálisok azonban nem találtak vele szemben alkalmas ellenjelöltet, és a júniusi EP-választás is a jobbközép megerősödését eredményezte. Barroso megválasztása mellett szólt az az érv, hogy a gazdasági válság idején az unió nem nélkülözheti a cselekvőképes, az ügyekkel tisztában levő vezetőt az Európai Bizottság élén.

Az EP magyar néppárti képviselői támogatták Barroso újraválasztását, az MSZP delegációja egységesen tartózkodott, a Jobbik EP-képviselői nemmel szavaztak, Bokros Lajos, az MDF képviselője igennel szavazott

Barroso köszönetet mondott a bizalomért, és mintegy, pártoktól független hozzáállást ígért. A bizottság elnökeként az én pártom Európa — fogalmazott. Az európai integráció izgalmas utazására hívta a képviselőket, ráirányítva a figyelmüket a konszenzuskeresés szükségességére. Megválasztása után Barroso azt mondta: egyelőre nem időszerű az Európai Bizottság tagjainak kiválasztása, azzal csak az ír népszavazás után kíván foglalkozni.

A jogszabály belügy, Vollebaek nem közvetít (Szlovák nyelvtörvény)

Keddi budapesti látogatása után, tegnap Pozsonyban tárgyalt Knut Vollebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségi főbiztosa.

Szerinte a szlovákiai államnyelvtörvény módosítása nem ellentétes ugyan az európai normákkal, de ez nem jelenti azt, hogy a jogszabály jó, ám arra kell törekedni, hogy helyesen alkalmazzák.

Vollebaek úgy vélte: részletes és kötelező jellegű végrehajtási utasításokkal el lehet érni, hogy a törvénynek ne legyen negatív hatása a kisebbségekre. Ugyancsak nagyon fontosnak minősítette, hogy a törvény alkalmazása ne legyen önkényes. Szükségesnek vélte továbbá, hogy a végrehajtási utasítások kidolgozásába a kisebbségeket is bevonják, s hogy a folyamat átlátható legyen. Hasznos lenne, ha a végrehajtási utasításokért a kormány vállalná a felelősséget. A főbiztos azt mondta, hogy a szlovák államnyelvtörvény módosítása ellentétes reakciókat váltott ki, egyebek között olyat, hogy kedvezőtlen hatása lesz a kisebbségekre. A bírálatok némelyike korrekt és építő szellemű, más kritikák félrevezetőek és túlzóak voltak — fejtette ki Vollebaek.

Miroslav Lajcák külügyminiszter, illetve Marek Madaric kulturális miniszter több ízben is azt állította, hogy a magyar fél a nyelvtörvény módosításának elfogadása óta brutális, hazug és példátlanul durva kampányt folytatott a jogszabály, illetve Szlovákia ellen.

A nyelvtörvény módosításával Szlovákiának nem az volt a célja, hogy provokáljon, hanem hogy szabályozza az államnyelv alkalmazását a nyilvános érintkezésben — jelentette ki Robert Fico kormányfő. Leszögezte: az államnyelv védelmét kormánya törvényes célnak tekinti, s meggyőződése, hogy a jogszabály nem korlátozza a nemzeti kisebbségek jogait. A szlovák kormány közleménye szerint Vollebaek egyetértett Ficóval abban, hogy a törvény összhangban áll a nemzetközi jogrenddel. Szerinte azonban hiba, hogy az a nemzeti kisebbségek egy részében, konkrétan a magyarok körében nyugtalanságot kelt — olvasható a dokumentumban. A nyelvtörvényt, illetve a jogszabály rendelkezéseinek végrehajtását a közlemény szerint Vollebaek Szlovákia belügyének tartja. Elutasította, hogy a vitában közvetítő szerepet vállaljon. Fico hangsúlyozta, hogy a jelenlegi kisebbségi törvények minden területet felölelnek, több szempontból a nemzetközi normákat meghaladó szinten.

Juraj Horváth, a szlovák parlament külügyi bizottságának elnöke a találkozó után közölte, Vollebaek szerint egyértelművé kell tenni az egyes rendelkezések végrehajtását, mert a törvény alkalmazásánál problémák keletkezhetnek. Vollebaek nem vitatta a törvénybe foglalt szankciókat, de kijelentette, hogy személyesen nem híve a kemény büntetéseknek, s a nyelvtörvény büntetései esetében is fontosnak tartja a körültekintést és a jóérzést. A szankciók törvényességét azonban nem tagadta — jegyezte meg Horváth.

Csáky Pál, az MKP elnöke a parlamenti találkozó után úgy fogalmazott, hogy elégedett a megbeszélés eredményével, különösen azzal, hogy a szlovák kormány kész figyelembe venni Vollebaek összes ajánlását. ,,Nem tudom, hogy világosan látja-e a szlovák kormány, hogy mire kötelezte magát"— jelentette ki Csáky Pál. Hozzátette: az EBESZ főbiztosa több mint 15 konkrét ajánlást fogalmazott meg azzal, hogy ezeket meg kellene valósítani. Csáky az ajánlásokat nem nevezte meg, de szerinte ezek is azt bizonyítják, hogy a szlovák államnyelvtörvény rossz jogszabály. Az MKP elnöke szerint Vollebaek a szankciók megszüntetésének híve.

Vollebaek külön találkozott Berényi Józseffel, az emberjogi bizottság elnökével, az MKP alelnökével és Bugár Bélával, a Híd—Most Párt elnökével. Berényi tolmácsolta a főbiztosnak azt a véleményt, hogy a nyelvtörvény végrehajtási utasításait ne a kulturális tárca, hanem a kormány szintjén dolgozzák ki, hogy azokat ne lehessen olyan egyszerűen megszüntetni. Jelezte: nem érez csalódást afelett, hogy a főbiztos nem követeli a nyelvtörvény megváltoztatását. Szerinte a szlovák nyelv megerősödött pozícióját a jövőben a kisebbségi nyelvhasználatról szóló jogszabály megerősítésével lehetne kiegyensúlyozni.

Bugár Béla azt szorgalmazta, hogy a nyelvtörvény homályos rendelkezéseit meg kellene szüntetni, illetve egyértelművé tenni. Hangsúlyozta: szükségesnek tartja, hogy a végrehajtó utasítások kidolgozásába a szlovákiai magyarság képviselőit is bevonják.

A nyelvi egyszínűség biztosa

A sok rossz vért szülő nyelvtörvényügyben megszólalt a romániai magyar gyökérzetű, Európa nyelvi sokszínűségéért is felelős EU-biztos, merthogy hírügynökségek szerint a támasz után kutató szlovák külügyminiszter megkereste Leonard Orbant is.


S a szlovák államnyelvet a kisebbségektől védő jogszabályról mit talált nyilatkozni őurasága? Bizony nem mást, mint azt, hogy az EU-ban a ,,többnyelvűségi politika egyik alapelve" így hangzanék: a kisebbségeknek meg kell tanulniuk az államnyelvet.

Hogy mi légyen a másik elv, arról nem szól a krónika, meglehet, nem is hangsúlyozta a nyelvi sokszínűséget az ugyancsak faramuci módon ,,védő" EU-biztos. Ne feledjük, a Bolyai visszaállítását is állami belügynek nyilvánította ugyanaz a fura brüsszeli tisztségviselő.

Márpedig az unió pontosan annak a nemzetállami szemléletnek a meghaladásából született, amelyet a fenti szűkkeblű állásfoglalás kiválóan illusztrál. Az unió léte által is azt bizonyítja, hogy a teljhatalmú, elzárkózó, a kisebbségek beolvasztására törekvő nemzetállamok kora lejárt. A szlovák államnyelvtörvény pedig egy anakronisztikus politizálás eszköze: azoké, akik a rendszerváltás utáni szabadabb légkörben fellélegző kisebbségeket ismét nyelvi pórázra kívánják fogni, visszacsinálnák a demokratizálódást, és folytatnák, amit a nacionálkommunizmus oly dühvel űzött: a kisebbségiek eltüntetését, de legalábbis azt, hogy megalázottságukban megkeseredjék szájukban a szó.

Erdélyi magyar EP-képviselők a magyar jogokért

Minden tagállam számára kötelező, egységes kisebbségvédelmi törvényre lenne szükség az EU-ban Sógor Csaba képviselő szerint.


Sógor napirend előtti felszólalásában az Európai Parlament e heti plenáris ülésén kifejtette: a szélsőbal és a szélsőjobb ideológiája, Európa XX. századának két diktatúrája köszön vissza a XXI. század Európai Uniójában. A szlovákiai történésekre utalva rámutatott: ,,megtiltják egy uniós polgár beutazását egy másik tagállam területére, korlátozzák szabad mozgásában. Tizenöt állampolgárt lehazaárulóznak, megtiltják kiutazásukat az illető országból csak azért, mert tárgyalni szeretnének sorstársaikkal kisebbségi gondokról a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán. Pénzbírsággal illetik, ha valaki nem beszéli helyesen az állam nyelvét kórházban, rendőrségen, öregotthonban, szülészeten. Még a bevándorlókat sem büntetik így az unió területén, nemhogy őshonos lakosokat, akik nem 17 éve, de több mint ezer éve élnek ott". Ezért fontos — zárta felszólalását a képviselő —, hogy az unió területén legyen egységes, minden tagállam számára kötelező kisebbségvédelmi törvény.

Írásban benyújtott felszólalásában kérte az EP-től Tőkés László, határozati formában foglaljon állást az EU normáival ellentétes szlovák nyelvtörvény ügyében, de felszólította az Európai Bizottságot is, lépjen fel határozottan a törvény visszavonása érdekében.

A Kulturális Örökség Napjai

Az Európa Tanács 1991-ben hirdette meg minden év szeptember harmadik hétvégéjére (idén szeptember 19―20.) a Kulturális Örökség Napjait. A rendezvénysorozat ötlete — ingyenesen megtekinthetővé tenni a nyilvánosság számára emlékhelyeket, műemlékeket ― eredetileg francia földön született, a következő évben a Benelux államokban, Skóciá­ban és Svédországban is nagy sikert aratott, végül 1991-ben az Európa Tanács karolta fel az Európai Unió támogatásával.


A kapuk megnyitása ma már szélesebb körű célokat is kitűz: amellett, hogy a polgárok megismerhetik kulturális örökségüket, közelebb kerülnek más közösségek kulturális értékeihez is, megismerkednek a kulturális intézmények tevékenységével, szorosabban kötődhetnek a lakóhelyükhöz, erősödhet azonosságtudatuk, de ugyanakkor toleranciájuk is a másság iránt.

Az utóbbi években vidékünkön is nagy sikernek örvendenek az alkalomra szervezett rendezvények. Idén Háromszéken 48 helyszín várja az érdeklődőket. Legnagyobb részük a kiemelt témának köszönhetően — Hozzáférés a történelmi emlékekhez — templom, emellett kastélyok, udvarházak, helyi gyűjtemények, múzeumok is kitárják kapuikat. A Székely Nemzeti Múzeum a Balaton-felvidék és Székelyföld szokáshagyományait összehasonlító néprajzi kiállítással és egész napos családi programmal készül, Gelence a Jancsó és Bodor család köré szervezett programokat, a megyében egyedülállóan Bikfalván elindult faluképvédelmi program bemutatására és a település megismertetésére Bikfalvi Kincses Vásár címmel kézművesvásárt szerveznek udvarházsétákkal, kincskereső barangolással, kiállítással, gyerekprogrammal és esti táncházzal, a Kovászna Megyei Művelődési Központ pedig két honismereti kirándulást szervez: az Erdővidéki templomok, kastélyok, kúriák és a Varázslatos Háromszék II. elnevezésűt.

Államérdek és kisebbségi jogok Szlovákiában

Minekutána Bajnai Gordon magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök szeptember 10-én Szécsényben abban állapodott meg, hogy a szlovák államnyelvtörvény módosítása ügyében kialakult vitát az Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosának ajánlásait figyelembe véve rendezik, Knut Vollebaek tegnap Magyarországra látogatott, ma Szlovákiában tárgyal. A főbiztos Budapesten részt vett a Kisebbségek egy varratmentes Európában című nemzetközi konferencián, az Országgyűlés külügyi bizottságának ülésén, tárgyalt Bajnai Gordon kormányfővel és Balázs Péter külügyminiszterrel.



Ismerni egymás nyelvét

A határokon átnyúló együttműködés sikerének egyik kulcsa, hogy az együttműködés területi és ne etnikai alapú legyen — hangsúlyozta Knut Vollebaek az említett konferencián. — A területi elv célja ezen a téren, hogy a határ menti térségekben mindenki élvezhesse az együttműködés nyújtotta előnyöket. Ezzel szemben az etnikai alapú juttatások súlyos biztonsági kockázatot jelenthetnek azzal, hogy a határok környékén privilegizált közösségeket teremtenek. Gyanút kelthetnek továbbá az együttműködés kialakításának valódi motivációját illetően, azt a benyomást kelthetik, hogy az irredentizmus kártyáját akarják kihasználni — mondta a főbiztos. — A határon átnyúló együttműködés sikeréhez az is szükséges, hogy az érintett lakosság egésze részt vegyen benne, és azt ne kizárólag kisebbségi ügyként kezeljék. Különösen érvényes ez a nyelvtanulásra: a határ menti közösségeknek két- vagy többnyelvűnek kell lenniük, meg kell tanulniuk egymás nyelvét — hangsúlyozta.

A kisebbségeknek is vannak alapvető jogaik

Az Országgyűlés külügyi bizottsá­gának ülésén Vollebaek kifejtette, mindenkinek egyet kell értenie abban, hogy minden állampolgárnak vannak alapvető jogai, és ez igaz a kisebbségekre is. Ha a jelen helyzetet tekintjük, akkor fontos, hogy együttműködjenek a szlovák kormánnyal, és a szlovák kormánynak is joga van ehhez annak érdekében, hogy kialakítsák azokat az irányelveket, amelyek alapján gyakorlatba ültethető a módosított államnyelvtörvény úgy, hogy közben a szlovák kormány megfelelő módon figyelembe vesz minden nemzetközi szabványt és a kisebbségek jogait — fejtette ki. A főbiztos üdvözölte, hogy találkozott a magyar és a szlovák kormányfő, és hogy a szlovák kormány elfogadta hivatala véleményeit és ajánlásait. Szerinte ez ígéretes minden szlovákiai etnikai csoport és a szlovák—magyar kétoldalú kapcsolatok jövője szempontjából. Knut Vollebaek biztosította a magyar parlamenti képviselőket arról, hogy ő maga és hivatala is tovább dolgozik az ügyön, valamint a szlovák hatóságokkal azon, hogy megtalálják a törvény gyakorlati végrehajtásának módját úgy, hogy közben figyelembe veszik a kisebbségek érdekeit, és hogy feloldják azt a feszültséget, amely Szlovákia és Magyarország között keletkezhet.

Nem biztos, hogy ellentétes

A módosított szlovák államnyelvtörvény nem szükségszerűen ellentétes a nemzetközi, illetve az európai normákkal; ebben a tekintetben fontos különbséget tenni a törvény politikai és jogi oldala között — jelentette ki Knut Vollebaek budapesti sajtótájékoztatóján. — Az, ahogyan Szlová­kiában a nyelvtörvény módosítását elfogadták, nem járult hozzá a jó politikai légkörhöz, de ez nem jelenti azt, hogy a törvény önmagában a nemzetközi jogba ütközne — mondta Vollebaek. — Kétségtelen, hogy a törvény bizonyos cikkelyei homályosak és többféleképpen értelmezhetőek, ezért fontos a végrehajtási iránymutatók gondos kidolgozása, hogy elejét vegyék a jogszabály félreértelmezésének — tette hozzá. A főbiztos kiemelte, hogy minden kormány felelőssége saját állampolgárainak, beleértve a nemzeti kisebbségek jólétének, jogaik védelmének biztosítása. Magyarországnak valóban legitim érdeke fűződik a Szlovákiában, illetve bárhol máshol élő magyarok jólétéhez a nyelvhasználat, a kultúra, az identitás terén — mondta. Hozzátette, hogy ugyanakkor nagyon nagy kárt okozna a kisebbségeknek Euró­pa-szerte, ha nem tartanák tiszteletben, vagy megpróbálnák aláásni a kormányok saját állampolgáraikért viselt felelősségét. A nyelvtörvénnyel kapcsolatban megfogalmazott bírálatok közül néhány jogos és építő jellegű, néhány azonban túlzó és félrevezető — mondta a főbiztos, kifejtve, hogy hivatalából adódóan az ő feladata biztosítani, hogy a törvény ne érintse hátrányosan a nemzeti kisebbségeket. A törvény alapvetően az államnyelv erősítését szolgálja, és nem a kisebbségi nyelvekről szól. A feladat az, hogy megtalálják a kényes egyensúlyt a kisebbségek jogainak védelme és az államérdek érvényesítése között — fogalmazott. Vollebaek hangsúlyozta, hogy saját magát nem közvetítőnek tekinti a felek között, hiszen Magyarországnak és Szlovákiának nincs szüksége közvetítésre, erre számos kapcsolattartási lehetőségük van, amelyet ki is használnak. A kisebbségi főbiztost a megoldás elősegítésére, szakértői tanácsadásra és támogatásra kérték fel. Vollebaek elmondta, hogy hivatala mindaddig foglalkozik az üggyel, amíg szükséges.

A főbiztos nagyon reménykeltőnek értékelte a felekkel az elmúlt hetekben lezajlott tárgyalásait, illetve a nap folyamán Németh Zsolttal, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével folytatott találkozóját, és bízik benne, hogy a feleknek sikerül megoldást találniuk. Hangsúlyozta, hogy mind a szlovák, mind a magyar fél együttműködésére számít. Nagyon nagy baj lenne a világban, ha Magyarország és Szlovákia — az Európai Unió és a NATO tagjaiként — nem lenne képes egymással együttműködve megoldani a fennálló vitáikat, hiszen akkor felmerülhet a kérdés, hogy az EBESZ mit tehet egyáltalán a kaukázusi és közép-ázsiai konfliktusok megoldása érdekében — mondta a kisebbségi főbiztos.

A kisebbségek védelmére

Bajnai Gordon szerint Knut Vollebaek EBESZ-főbiztosnak a szlovákiai nyelvtörvénnyel kapcsolatos ajánlásai európai szintre hozhatják a Szlovákiában élő összes, így a magyar kisebbség védelmét és képviseletét is. A kormányfő Knut Vollebaek ajánlásairól szólva kifejtette: ezek alapján lehetőség van arra, hogy felülvizsgálják a szlovákiai nyelvtörvény módosítását, és a végrehajtási utasításokat úgy készítsék el, hogy annak alapján senkit ne lehessen indokolatlanul megbüntetni kisebbségi nyelvhasználatáért. A főbiztos ajánlásai között szerepel az is, hogy Szlovákiában a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvényt fel kell hozni az államnyelvtörvény szintjére, illetve szükség lesz arra is, hogy megalkossák a kisebbségek védelméről szóló törvényt úgy, ahogyan például ez már Magyarországon régóta működik — ismertette. Bajnai hangsúlyozta, ezeknek végrehajtását Magyarország is szeretné majd nyomon követni a vegyes bizottságban, amely Szlovákia és Magyarország között működik, összehívását pedig szeptember végére tervezik.

Szlovákia gúnyt űz Magyarországból

A külügyi bizottság fideszes elnöke szerint Szlovákia gúnyt űz Magyarországból. Németh Zsolt szerint Szlová­kiának nem a feszültség enyhítése és a helyzet a stabilizálása célja, hanem a helyzet elmérgesítése, és a következő hónapokban is arra kell készülni, hogy Szlovákia nem fogja az együttműködés útját járni a nyelvtörvény ügyében. Németh Zsolt úgy fogalmazott, Szlovákia nem jóhiszeműen viszonyul a szécsényi magyar—szlovák miniszterelnöki találkozóhoz: Robert Fico szlovák kormányfő ugyanis arról beszél, hogy győzelmet aratott a magyar miniszterelnök felett, győzelme okául pedig azt jelöli meg, hogy a kisebbségi főbiztos is elismerte, nem kell semmit módosítani a szlovák nyelvtörvényen. Hozzá­tette: üdvözöljük a nyelvtörvény végrehajtásával kapcsolatban megindult konzultációt Magyarország, Szlovákia, az EBESZ és a felvidéki magyarok között. Németh Zsolt szerint a szlovák politika meghátrálását jelenti, hogy nem lépett szeptember 1-jén hatályba a törvény végrehajtása. Meggyőződése szerint a helyzet megnyugtató megoldása kizárólag az államnyelvtörvény módosítása lehet. Ez tizenhárommillió magyar véleménye — fűzte hozzá.

A történelem üzenete

Mivel a román politika legfőbb célja az alkotmányban emlegetett egységes, homogén nemzetállam megteremtése, ezért napjainkban is folytatódik a magyarlakta területek, köztük a tömbmagyar Székelyföld románosítása. Újabban a szélsőséges, magyargyűlölő erők Székelyföld évezredes magyar tömbjének szétosztását tervezik a szomszédos román többségű megyék közt azért, hogy e magyar nemzetrészt is elrománosíthassák, Erdély korábbi magyarlakta vidékeihez, városaihoz hasonlóan.



Szemléltetésként bemutatom néhány nagyváros 1941-es román népességének arányát, hisz sok székelymagyar ember ma is elképzelhetetlennek tartja Székelyföld gyors etnikai fellazítását, elrománosítását, és ezért nem érzik fontosnak a területi autonómia, önkormányzat gyors ütemű megteremtését. Nos, számukra jegyzem: 1941-ben — alig emberöltönyi idővel korábban — Kolozsváron 8,9, Nagyváradon 5,2, Szatmárnémetiben 4, Marosvásárhelyen 3,9 százalék volt a románság aránya, és íme, a magyarság ma olyan számszerű kisebbségbe került, hogy őshonosként nem sok beleszólása van saját ügyei intézésébe. Mindez akkor, amikor Erdélyország sajátos fejlődéséből nem következik egy-egy népcsoport felszámolása, háttérbe szorítása. Erdély történelme, kultúrája, sokszínűsége arra utal, hogy itt mély gyökere volt a toleranciának, az önrendelkezésnek. Így például, amikor Kolozsvár a 15—16. században magyar és német lakosságú volt, akkor a város vezetése évenként váltakozva: magyar, illetve német volt.

Mi, erdélyiek, magyarok és románok, csak Erdély politikamentes történelmének ismeretében lehetünk egyenes gerincű emberek. Erdély történelmének tanulmányozása hozzásegít ahhoz, hogy megértsük: e föld az itt élő románok és magyarok közös hazája, kincse, mert a történelmi jog alapján a magyaroké, a népesség nagy száma alapján a románoké is. Ha az erdélyi román ismerné Erdély valós történelmét, akkor tudná, hogy az erdélyi magyar egyenrangú vele, jogait nem szabad az Európába bevándorolt szenegáliakéval mérni, hasonlítgatni, százalékban mérni, ahogy a román államvezetés teszi.

A tolerancia földje?

Erdély múltja az autonómiák, a vallási tolerancia története, s arra biztatja az itt élőket, hogy folytassák e régió ilyen jellegű hagyományait. Így például a székelység, amely a magyarsághoz csatlakozott, testvérnép volt, az Árpád vezette honfoglalástól kezdve az első világháború végéig, közel ezer éven keresztül önkormányzattal rendelkezett, akárcsak a 12. század derekán érkező szászok. A Kelet-Magyarországra évszázadok során fokozatosan betelepedő, itt hazára találó románság is sajátos, helyi szintű önigazgatás, bíráskodás és rendfenntartás jogkörével bírt. A 16. század végétől a Szé­kelyföldre betelepedő románság elsősorban a peremvidékeken hozott létre telepeket, amelyek a 18―20. században önálló falvakká alakultak, de kisebb-nagyobb létszámban, néhány család a székely falvakban is letelepedési jogot nyert. Természetesen, e kis lélekszámú etnikum — évszázadok folyamán, természetes asszimiláció révén — elszékelyesedett. E történelmi tényt úgy hamisította meg a két világháború közti szélsőséges román nacionalizmus, hogy kitalálta és terjesztette azt a hazug propagandát, amely szerint Székelyföld román többségű terület volt, de az itt élőket erőszakkal elmagyarosították. E propagandára alapozva igényt formáltak a székely lakta területek ún. visszarománosítására. A névelemzés fasiszta fajelméletére támaszkodva fogtak hozzá a székely települések gyarmatosításához, románosításához. Ennek egyik legfontosabb eszközévé vált az ortodox egyház, így épültek a magyar településeken sorra az ortodox templomok, még ott is, ahol erre nem volt valós igény.

Akik feldarabolnák Székelyföldet

Újabban fasiszta típusú eszméket melegítenek fel azok a román politikusok is, akik a legvadabb magyarellenes propaganda szószólói. Így például bizonyos politikai csoportosulások — szeptember első dekádjában — Sepsiszentgyörgyön nyíltan Székelyföld feldarabolását kezdeményezték, megfogalmazták azt a célt, hogy a többségi székelymagyarságot el kell románosítani, illetve vissza kell románosítani. Elképzelésük egyértelmű: megakadályozni a székelység területi autonómiáját. Jól tudják, hogy a moldvai magyarság és az erdélyi szórványmagyarság saját vezetőitől való megfosztása után lépett a gyors asszimiláció útjára. Nem véletlen tehát a magyar vezető elit leváltása, amely magasabb szintekről indulva érinti már a magyar iskolák igazgatóit is. Egyébként a román alkotmányok több évtizede szentesítették a román nemzetállamiságot. Termé­szetesen, figyelmen kívül hagytak olyan apróságokat, hogy az ország területén több millió más nemzetiségű polgár (is) él. A hivatalos népszámlálások feladata évtizedek óta az, hogy a román népesség arányát legalább kilencven százaléknak mutassák be, így azok nem tükrözik a valóságot. Hogy mennyire nem igaz e statisztika, gondoljunk arra, hogy Romániában csak a magyarok és a romák (cigányok) száma több millió főt tesz ki, miközben több százezer, mintegy másfél tucat népcsoport él az ,,egységes, homogén román nemzetállamként" megnevezett területen. Ha ez sem meggyőző, akkor a moldvai csángómagyar testvéreink létszámát említeném. Az 1992-es hivatalos népszámlás adatai szerint Moldvában mindössze 1800 fő a létszámuk, mindez akkor, amikor a moldvai katolikusok száma negyedmillió. Néprajzkutatók, köztük Tánczos Vilmos egyetemi tanár helyszíni kutatások, felmérések alapján a magyarul beszélők számát 62 000 főre teszi. Ebből következően megállapítható, hogy a római katolikusok, tehát a magyar származásúak a hivatalos népszámlálás adataiban csupán 0,72 százalékarányban szerepelnek, míg a magyarul beszélőknek is mindössze 2,9 százalékuk.

Tanuljuk meg tisztelni egymást

Meggyőződésem, ha az erdélyi román ismerné Erdély valós múltját, akkor tudná azt is, hogy nem helyes elnyomni, felszámolni egy másik nemzeti közösséget csak azért, mert egy szerencsés történelmi helyzetben, diktátum révén valahol, valakik úgy döntöttek 1920 nyarán, hogy a hajdani Erdélyországot, Partiumot és a Bánság nagyobb részét Romániának ajándékozzák az ott élők megkérdezése nélkül. Egy soknemzetiségűvé vált történelmi állam, a tökéletes földrajzi és gazdasági egységet alkotó ezeréves Magyarország helyett összetákoltak több soknemzetiségű államot. Köztudott, hogy egy olyan nemzetközi döntés, amely nem megegyezés alapján születik, jogtalan, ezért is furcsa a román politikai elit törekvése, hogy olyan intézkedéseket hozzon, amelyek révén az erdélyi magyarság nem érezheti magát otthon szülőföldjén, s így egyre elégedetlenebbé váljék. Nem szabadna az erdélyi románságot abban a hitben nevelni, hogy ők az uralkodó nemzet tagjaként jogosan bírnak kiváltságokkal a magyar többségű tájegységek, települések fontosabb tisztségeinek betöltésében, és hivatottak arra, hogy tetszés szerint korlátozhassák a helyi őshonos székely népcsoport közösségi jogait.

Erdély történelmének üzenete: tanuljuk meg tisztelni egymást. Ennek szilárd alapját csak akkor lehet megteremteni, ha Románia politikai elitje elfogadja azt a nyilvánvaló tényt, hogy Erdély két nép hazája, s garantálja a szimbólumok, az anyanyelv szabad használatát, a történelmi régiók különböző fokú autonómiáját.

Erdély valós története azt sugallja: az ,,erdélyi magyar kérdés" megoldható, de ennek feltétele az, hogy alkotmányban lefektetett alaptörvénnyel biztosítsák az erdélyi magyarságnak a románsággal azonos jogú társnemzeti státusát Erdély egész területén, valamint a nyolcvan százalékban magyar többségű Székelyföld területi autonómiáját.