Ilyen felfordulás legalább tíz esztendeje nem volt Romániában. A Traian Băsescu irányította Boc-kabinet majd minden társadalmi kategória haragját kivívta. Nem az egységes bértábla esetleges szigora okozza a legnagyobb elégedetlenséget, hanem az, hogy egyik nap úgy tűnik, megegyeztek valamiben, másnap kiderül, a kormánynak esze ágában sincs teljesíteni ígéreteit.
Ezzel haragította magára a tanárokat, orvosokat, köztisztviselőket, rendőröket, s emiatt nem tudnak egyezségre jutni a bírákkal, ügyészekkel sem. Băsescu rossz, hajóskapitányi beidegződései — az van, amit én parancsolok — kiforgatták sarkából az országot, forrong, lázong mindenki. Időközben az is kiderülni látszik, hogy a szakszervezetek sorsát húsz éve irányító vezetők tekintélye elkopott, túl lágyak, túl kompromisszumkészek, s a második vonal fiataljai kicsit fejük fölött szervezkednek, mert rájöttek, hogy a tárgyalások nyúlnak, mint a zsíros túró, eredmény meg nincs. Látják, a kormány az egységes bértáblával, az oktatási törvénycsomaggal, melyet parlamenti és közvita nélkül akar elfogadtatni, a demokrácia alapjait ássa alá, s még jobban eljelentéktelenítené a parlamentet, melynek, igaz, meglehetősen ingatag a tekintélye, de végül is a demokrácia alapintézménye, a népfenség megtestesítője.
Mindenki tudja, hogy a koalíciós kormány erőfitogtatása valójában egyetlen ember, Traian Băsescu akaratát tükrözi. S az, még ha a legjobb szándék vezérelné is, lehet, elhamarkodott, lehet, téves, lehet, önkényes. Menet közben az is kiderült, hogy az államfő törvényalkotó kedvét teljes mértékben önös választási érdek vezérli. Minden jel arra mutat, tanácsadói úgy vélik, az államfő újabb mandátumot csak akkor szerezhet, ha néhány reformtörvényt a közvélemény nevéhez köt. Ilyen a hevenyészett, két teljesen különböző filozófiájú oktatási jogszabály összegyúrása, az egységes bértábla, vagy a kormányügynökségek és hatóságok számának nem igazán jelentős csökkentése, de az igazságszolgáltatás megregulázása is. Miközben, sajnos, a válságkezelést meglehetősen kétes módszerekkel és eredményekkel végzi a kabinet, minden szakértő attól tart, hogy a jelenlegi tétova lépések az elnökválasztás után bosszulják meg magukat: Románia lakosságának jövő év januárjától kell majd szembenéznie az igazi nehézségekkel.
Minderre ráadás az igazságszolgáltatás válsága és teljes szembefordulása az elnöki hivatallal meg a kormánnyal. Băsescu csütörtökön a Legfelsőbb Igazságügyi Tanácsban elnöksége legmegalázóbb pillanatait volt kénytelen átélni. A gond az, nem biztos, hogy bármit is tanult belőle. S marad a zűrzavar.
Ezzel haragította magára a tanárokat, orvosokat, köztisztviselőket, rendőröket, s emiatt nem tudnak egyezségre jutni a bírákkal, ügyészekkel sem. Băsescu rossz, hajóskapitányi beidegződései — az van, amit én parancsolok — kiforgatták sarkából az országot, forrong, lázong mindenki. Időközben az is kiderülni látszik, hogy a szakszervezetek sorsát húsz éve irányító vezetők tekintélye elkopott, túl lágyak, túl kompromisszumkészek, s a második vonal fiataljai kicsit fejük fölött szervezkednek, mert rájöttek, hogy a tárgyalások nyúlnak, mint a zsíros túró, eredmény meg nincs. Látják, a kormány az egységes bértáblával, az oktatási törvénycsomaggal, melyet parlamenti és közvita nélkül akar elfogadtatni, a demokrácia alapjait ássa alá, s még jobban eljelentéktelenítené a parlamentet, melynek, igaz, meglehetősen ingatag a tekintélye, de végül is a demokrácia alapintézménye, a népfenség megtestesítője.
Mindenki tudja, hogy a koalíciós kormány erőfitogtatása valójában egyetlen ember, Traian Băsescu akaratát tükrözi. S az, még ha a legjobb szándék vezérelné is, lehet, elhamarkodott, lehet, téves, lehet, önkényes. Menet közben az is kiderült, hogy az államfő törvényalkotó kedvét teljes mértékben önös választási érdek vezérli. Minden jel arra mutat, tanácsadói úgy vélik, az államfő újabb mandátumot csak akkor szerezhet, ha néhány reformtörvényt a közvélemény nevéhez köt. Ilyen a hevenyészett, két teljesen különböző filozófiájú oktatási jogszabály összegyúrása, az egységes bértábla, vagy a kormányügynökségek és hatóságok számának nem igazán jelentős csökkentése, de az igazságszolgáltatás megregulázása is. Miközben, sajnos, a válságkezelést meglehetősen kétes módszerekkel és eredményekkel végzi a kabinet, minden szakértő attól tart, hogy a jelenlegi tétova lépések az elnökválasztás után bosszulják meg magukat: Románia lakosságának jövő év januárjától kell majd szembenéznie az igazi nehézségekkel.
Minderre ráadás az igazságszolgáltatás válsága és teljes szembefordulása az elnöki hivatallal meg a kormánnyal. Băsescu csütörtökön a Legfelsőbb Igazságügyi Tanácsban elnöksége legmegalázóbb pillanatait volt kénytelen átélni. A gond az, nem biztos, hogy bármit is tanult belőle. S marad a zűrzavar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése