Energiánk nagy részét leköti az a tény, hogy Romániában élünk, ezért évente legalább egy alkalommal venni kell a kalapot, és pár napra el kell hagyni az országot.
Horvátországig például azért lenne érdemes utazni ezeregynéhány kilométert – főleg barátok társaságában –, hogy végérvényesen eldöntsük: ha nem muszáj, többet nem megyünk a román tengerpartra. A fentebbi kijelentésért gyorsan kérem is az elnézést azoktól, akik évente meglátogatják a helyi tengerpart Régi Határ nevezetű települését, de hát ők ugyebár egy külön kasztot képeznek. Vama Veche jó hely, ezt el kell ismernünk.
Embere válogatja, hogy ki mikorra tervezi a nyári szabadságát, de amennyiben Horvátország mellett dönt, semmiképp sem szabad elsietnie az időpontot: ráér valamikor szeptember elejére időzíteni a Nagy Utazást. Pénztárcánkra mindenképp pozitív hatással lesz, ha ebben az idősávban, azaz a szezon végén látogatjuk meg az Európai Unióba siető államot. Na és ezzel rá is tapintottunk a lényegre. Ugyanis Horvátország számára még mindig kérdéses az Unióba való felvétel konkrét időpontja, mert hát minden téren meg kell felelnie a követelményeknek. Ezzel szemben szeretett hazánk...
Na de vegyük sorba a dolgokat, vagyis bizonyítsuk be, hogy nekünk miért jobb a román tengerpart helyett a horvátra terítenünk a fürdőlepedőnket. Első, de korántsem a legfontosabb ok, hogy az Adria színe szép kék, a Fekete-tengeré pedig szürke.
Horvátországig autóval érdemes utazni. A román–magyar határig kínlódás a vezetés, Magyarország déli részén szintén (ha nem autópályán megyünk), de ahogy átlépjük a horvát határt, máris kiegyenesednek a ráncok, a kilométeróra pedig valahol 170 környékén állandósul. Az ötvenhatezer négyzetkilométeres országot autópályák szelik keresztül-kasul. A használati díj kissé borsos (a magyar határtól Zadarig közel százlejnyi kunát kell lepengetni), de legalább kevés az esélye annak, hogy szekérrel, tehéncsordával vagy nyuszival futunk össze.
A tengerparti szolgáltatások című fejezetben is ők nyertek. Egy drágának és elitnek nevezett szigeten – Rab-szigeten – élvezettel alkudozunk, és már-már szégyelljük, hogy annyit sem kell fizetnünk az apartmanért, mint mondjuk Tusnádfürdőn. A közbiztonság több mint tökéletes, ez már abból is meglátszik, hogy Rabon keresve sem találunk rendőrt. Állítólag vannak, de nem feltűnősködnek. De hogy Romániának is legyen legalább egy „kapura rúgása”, említsük meg az ottani sör árát, amely átszámítva nyolc lej környékén habzik.
Az az ország vert ránk szégyenletesen, amely Jugoszlávia felbomlása során 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét. Azt csak halkan tegyük hozzá, hogy a függetlenség mámorából egy közel öt évig tartó véres háború árán józanodtak ki. A katasztrofális emberi és anyagi veszteségek következtében Európa-szerte lesajnált államból tizenöt év alatt „Bezzegország” lett.
Nos, akárhogy is csavarjuk a dolgot, a horvátok minden téren csúnyán elpáholtak minket. És úgy hírlik, Bulgáriával és Montenegróval is meggyűlne a bajunk, ha vállalnánk egy meccset. Mese nincs, a teljes csapatot, az edzőt, de még a gyepmestert is le kell cserélni.
Horvátországig például azért lenne érdemes utazni ezeregynéhány kilométert – főleg barátok társaságában –, hogy végérvényesen eldöntsük: ha nem muszáj, többet nem megyünk a román tengerpartra. A fentebbi kijelentésért gyorsan kérem is az elnézést azoktól, akik évente meglátogatják a helyi tengerpart Régi Határ nevezetű települését, de hát ők ugyebár egy külön kasztot képeznek. Vama Veche jó hely, ezt el kell ismernünk.
Embere válogatja, hogy ki mikorra tervezi a nyári szabadságát, de amennyiben Horvátország mellett dönt, semmiképp sem szabad elsietnie az időpontot: ráér valamikor szeptember elejére időzíteni a Nagy Utazást. Pénztárcánkra mindenképp pozitív hatással lesz, ha ebben az idősávban, azaz a szezon végén látogatjuk meg az Európai Unióba siető államot. Na és ezzel rá is tapintottunk a lényegre. Ugyanis Horvátország számára még mindig kérdéses az Unióba való felvétel konkrét időpontja, mert hát minden téren meg kell felelnie a követelményeknek. Ezzel szemben szeretett hazánk...
Na de vegyük sorba a dolgokat, vagyis bizonyítsuk be, hogy nekünk miért jobb a román tengerpart helyett a horvátra terítenünk a fürdőlepedőnket. Első, de korántsem a legfontosabb ok, hogy az Adria színe szép kék, a Fekete-tengeré pedig szürke.
Horvátországig autóval érdemes utazni. A román–magyar határig kínlódás a vezetés, Magyarország déli részén szintén (ha nem autópályán megyünk), de ahogy átlépjük a horvát határt, máris kiegyenesednek a ráncok, a kilométeróra pedig valahol 170 környékén állandósul. Az ötvenhatezer négyzetkilométeres országot autópályák szelik keresztül-kasul. A használati díj kissé borsos (a magyar határtól Zadarig közel százlejnyi kunát kell lepengetni), de legalább kevés az esélye annak, hogy szekérrel, tehéncsordával vagy nyuszival futunk össze.
A tengerparti szolgáltatások című fejezetben is ők nyertek. Egy drágának és elitnek nevezett szigeten – Rab-szigeten – élvezettel alkudozunk, és már-már szégyelljük, hogy annyit sem kell fizetnünk az apartmanért, mint mondjuk Tusnádfürdőn. A közbiztonság több mint tökéletes, ez már abból is meglátszik, hogy Rabon keresve sem találunk rendőrt. Állítólag vannak, de nem feltűnősködnek. De hogy Romániának is legyen legalább egy „kapura rúgása”, említsük meg az ottani sör árát, amely átszámítva nyolc lej környékén habzik.
Az az ország vert ránk szégyenletesen, amely Jugoszlávia felbomlása során 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét. Azt csak halkan tegyük hozzá, hogy a függetlenség mámorából egy közel öt évig tartó véres háború árán józanodtak ki. A katasztrofális emberi és anyagi veszteségek következtében Európa-szerte lesajnált államból tizenöt év alatt „Bezzegország” lett.
Nos, akárhogy is csavarjuk a dolgot, a horvátok minden téren csúnyán elpáholtak minket. És úgy hírlik, Bulgáriával és Montenegróval is meggyűlne a bajunk, ha vállalnánk egy meccset. Mese nincs, a teljes csapatot, az edzőt, de még a gyepmestert is le kell cserélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése