„Még soha ennyien” – mondták a legidősebbek is, amikor a számbavétel órájában közös fényképre gyülekeztek a székely ruhába öltözött leányok az Ezer Székely Leány Napján, szombaton. Bár – a spontán számolás alapján – nagy valószínűséggel az ezres számot csak a népviseletes legényekkel kiegészülve érték el, az biztos, hogy jóval a nevében is jelzett ezer fölött volt a székely ruhások száma.
Mint ahogy közös szentmisére és szentáldozáson való részvételre buzdították a székely leányokat 1931-ben a szürke nővérek és a katolikus nőszövetség tagjai, úgy maradt ez ünnep eseményeinek egyik tartópillére ma is az ünnepi szentmise. Miután a hagyományőrző tánccsoportok felvonultak Csíkszereda utcáin, és a Szabadság téren megtartották ünnepre hívó közös táncukat, a kegytemplomba igyekeztek. Tették ezt annak tudatában, hogy a „Hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk!” jelmondat sem véletlenül említi első helyen a hitben való megerősödés fontosságát. És ennek tudatában hangsúlyozta a szentmisét celebráló Pénzes József esperes-plébános, hogy Isten kezének keresése kell legyen a legfontosabb, ha ezt az életformát át akarjuk adni gyermekeinknek, ha küldetésünknek, feladatunknak eleget akarunk tenni. „Domokos Pál Péter szülei megfelelő nevet választottak gyermeküknek” – mondta prédikációjában Kovács Attila csíksomlyói plébános a Péter név jelentéstartalmára, a szikla szóra utalva. „Somlyóra érkezve nem kerülhetjük el a csángók apostolának tekintetét” – utalt a kegytemplom melletti szoborra, majd az ünnepre érkezetteknek hangsúlyozta, mi, magyarok valamiért kilógunk a magukra büszke népek sorából, pedig már a háromszázezredik magyar népdalt regisztrálták, és büszkék lehetünk hagyományainkra, történelmünkre is.
Önazonosságunkat szilárdító ünnepm
S mint ahogy 1931-ben Csipak Lajos megkérdezte az ünnepre érkezetteket, hisztek-e abban, hogy itt száz év múlva is magyarok lesznek, és hogy ez a hely száz év múlva is a székelyeké lesz, úgy tette fel ezt a kérdést Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere is 2009 Ezer Székely Leány Napján. Az erőteljes „hisszük” és az „igen” válaszok pedig ezúttal is elhangzottak. „A mai nap erősítsen meg hitetekben, a mai nap felemelő érzése adjon erőt a holnap szürke hétköznapjaiban” – mondta az elöljáró ünnepi köszöntőbeszédében is, amelyben a számbavételezés örömét hangsúlyozta. Mint mondta, ezt a napot 1931-ben Domokos Pál Péterrel az élen éppen a számbavételezés jegyében indították útjára. Szükség volt akkor is a tenni akarókra, mint ahogy ma is szükség van hozzájuk hasonlókra – fogalmazta meg köszönetét a rendezvény létrejöttéért sokat tevő szervezőknek: a város önkormányzata nevében tevékenykedőknek, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek, valamint az Ezer Székely Leány Napja Alapítványnak.
„Jöjjünk ide évről évre, hogy magunkba fogadjuk az élő Istent, hogy belsőleg is megérlelődjünk a ránk bízandó életek befogadására és felnevelésére. Jöjjünk ide őseink lelkéből meggazdagodni, kincseinkkel megajándékozni másokat. Jöjjünk ide, hogy dalban, táncban, vidám játékban átéljük a közösség megtartó erejét. Jöjjünk, hogy újra visszatérjen arcunkra a sajátságos jókedv, vidámság és öröm” – hangzottak a lelkesítő szavak az Ezer Székely Leány Napja szervezőbizottsága nevében.
Néptáncos seregszemle
A Hármashalom-oltár színpadán felcsíki, csíki leányos, gyimesi, lövétei, sóvidéki, mezőségi, nyárádmenti stb. táncrendeket mutattak be a hagyományőrző tánccsoportok.
Csak a Szűzanya oltalmának köszönhetően táncolták végig – kéz- és lábtörés nélkül – csorgó esőben is az ünnepre hozott műsorukat. A közös játékot és táncot, illetve a nagy számbavételnek számító fényképezést követően ugyanis az eső is eleredt, a lenolajjal kezelt deszkák pedig szemmel láthatóan csúsztak. Igaz, a konferálók biztatása sem maradt el, és amikor elállt az eső, még ha kis időre is, az Ugye megmondtam? „bölcselet” is igen helyénvaló volt. A gálaműsort is csorgó esőben mutatták be a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai, volt kollégáikkal és ügyes tanítványaikkal együtt. A „Sej, nincsen kedvem, mer’ az eső elvitte” kezdetű népdalt csalafinta tekintettel énekelték, és nem hagyták, hogy az eső kedvét szegje bárkinek is, így jócskán akadt, aki az ünnepet záró közös táncba újra bekapcsolódott.
„Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt”
A faragott esketési székpárt Szentegyháza érdemelte ki. A Haáz Sándor vezetésével érkezett gyermekkórussal együtt nyolcvannál is többen érkeztek népviseletben az ünnepre. Így a Sándor Attila székelyudvarhelyi kézműves által faragott esketési székeket ők vihették haza templomjukba, ahol esküvőkkor, valamint ezüst- és aranylakodalmak ünneplésekor fogják használni. Az ajándékot Haáz Sándor tanítványai az „Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt, úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt” kezdetű dallal köszönték meg. „Két esketési széket adományozunk örök időkre Szentegyháza példaadó székely fiainak és leányainak, valamint utódaiknak annak jutalmául, hogy a jeles ünnepen ilyen szép számban megjelentek” – hirdette az adománylevél, amelyet Csíkszereda polgármestere adott át a gyermekkórus vezetőjének. „És ne feledjétek, jövőre az aranykaput az építi, ki a székeket hazaviszi...” – hangzott el nyomban ezután a konferáló Füleki Zoltán spontán rigmusú felhívása, amellyel a közönség tetszését is egyöntetűen elnyerte.
Imával, tánccal, játékkal telt az idei Ezer Székely Leány Napja is, s ha úgy tetszik, az „égi lajtorja” is szemmel láthatóvá vált, hisz a két esőzés közti rövid napsütésben jókora szivárvány ívelt Kis- és Nagy-Somlyó között.
Mint ahogy közös szentmisére és szentáldozáson való részvételre buzdították a székely leányokat 1931-ben a szürke nővérek és a katolikus nőszövetség tagjai, úgy maradt ez ünnep eseményeinek egyik tartópillére ma is az ünnepi szentmise. Miután a hagyományőrző tánccsoportok felvonultak Csíkszereda utcáin, és a Szabadság téren megtartották ünnepre hívó közös táncukat, a kegytemplomba igyekeztek. Tették ezt annak tudatában, hogy a „Hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk!” jelmondat sem véletlenül említi első helyen a hitben való megerősödés fontosságát. És ennek tudatában hangsúlyozta a szentmisét celebráló Pénzes József esperes-plébános, hogy Isten kezének keresése kell legyen a legfontosabb, ha ezt az életformát át akarjuk adni gyermekeinknek, ha küldetésünknek, feladatunknak eleget akarunk tenni. „Domokos Pál Péter szülei megfelelő nevet választottak gyermeküknek” – mondta prédikációjában Kovács Attila csíksomlyói plébános a Péter név jelentéstartalmára, a szikla szóra utalva. „Somlyóra érkezve nem kerülhetjük el a csángók apostolának tekintetét” – utalt a kegytemplom melletti szoborra, majd az ünnepre érkezetteknek hangsúlyozta, mi, magyarok valamiért kilógunk a magukra büszke népek sorából, pedig már a háromszázezredik magyar népdalt regisztrálták, és büszkék lehetünk hagyományainkra, történelmünkre is.
Önazonosságunkat szilárdító ünnepm
S mint ahogy 1931-ben Csipak Lajos megkérdezte az ünnepre érkezetteket, hisztek-e abban, hogy itt száz év múlva is magyarok lesznek, és hogy ez a hely száz év múlva is a székelyeké lesz, úgy tette fel ezt a kérdést Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere is 2009 Ezer Székely Leány Napján. Az erőteljes „hisszük” és az „igen” válaszok pedig ezúttal is elhangzottak. „A mai nap erősítsen meg hitetekben, a mai nap felemelő érzése adjon erőt a holnap szürke hétköznapjaiban” – mondta az elöljáró ünnepi köszöntőbeszédében is, amelyben a számbavételezés örömét hangsúlyozta. Mint mondta, ezt a napot 1931-ben Domokos Pál Péterrel az élen éppen a számbavételezés jegyében indították útjára. Szükség volt akkor is a tenni akarókra, mint ahogy ma is szükség van hozzájuk hasonlókra – fogalmazta meg köszönetét a rendezvény létrejöttéért sokat tevő szervezőknek: a város önkormányzata nevében tevékenykedőknek, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek, valamint az Ezer Székely Leány Napja Alapítványnak.
„Jöjjünk ide évről évre, hogy magunkba fogadjuk az élő Istent, hogy belsőleg is megérlelődjünk a ránk bízandó életek befogadására és felnevelésére. Jöjjünk ide őseink lelkéből meggazdagodni, kincseinkkel megajándékozni másokat. Jöjjünk ide, hogy dalban, táncban, vidám játékban átéljük a közösség megtartó erejét. Jöjjünk, hogy újra visszatérjen arcunkra a sajátságos jókedv, vidámság és öröm” – hangzottak a lelkesítő szavak az Ezer Székely Leány Napja szervezőbizottsága nevében.
Néptáncos seregszemle
A Hármashalom-oltár színpadán felcsíki, csíki leányos, gyimesi, lövétei, sóvidéki, mezőségi, nyárádmenti stb. táncrendeket mutattak be a hagyományőrző tánccsoportok.
Csak a Szűzanya oltalmának köszönhetően táncolták végig – kéz- és lábtörés nélkül – csorgó esőben is az ünnepre hozott műsorukat. A közös játékot és táncot, illetve a nagy számbavételnek számító fényképezést követően ugyanis az eső is eleredt, a lenolajjal kezelt deszkák pedig szemmel láthatóan csúsztak. Igaz, a konferálók biztatása sem maradt el, és amikor elállt az eső, még ha kis időre is, az Ugye megmondtam? „bölcselet” is igen helyénvaló volt. A gálaműsort is csorgó esőben mutatták be a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai, volt kollégáikkal és ügyes tanítványaikkal együtt. A „Sej, nincsen kedvem, mer’ az eső elvitte” kezdetű népdalt csalafinta tekintettel énekelték, és nem hagyták, hogy az eső kedvét szegje bárkinek is, így jócskán akadt, aki az ünnepet záró közös táncba újra bekapcsolódott.
„Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt”
A faragott esketési székpárt Szentegyháza érdemelte ki. A Haáz Sándor vezetésével érkezett gyermekkórussal együtt nyolcvannál is többen érkeztek népviseletben az ünnepre. Így a Sándor Attila székelyudvarhelyi kézműves által faragott esketési székeket ők vihették haza templomjukba, ahol esküvőkkor, valamint ezüst- és aranylakodalmak ünneplésekor fogják használni. Az ajándékot Haáz Sándor tanítványai az „Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt, úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt” kezdetű dallal köszönték meg. „Két esketési széket adományozunk örök időkre Szentegyháza példaadó székely fiainak és leányainak, valamint utódaiknak annak jutalmául, hogy a jeles ünnepen ilyen szép számban megjelentek” – hirdette az adománylevél, amelyet Csíkszereda polgármestere adott át a gyermekkórus vezetőjének. „És ne feledjétek, jövőre az aranykaput az építi, ki a székeket hazaviszi...” – hangzott el nyomban ezután a konferáló Füleki Zoltán spontán rigmusú felhívása, amellyel a közönség tetszését is egyöntetűen elnyerte.
Imával, tánccal, játékkal telt az idei Ezer Székely Leány Napja is, s ha úgy tetszik, az „égi lajtorja” is szemmel láthatóvá vált, hisz a két esőzés közti rövid napsütésben jókora szivárvány ívelt Kis- és Nagy-Somlyó között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése